BH 1994.4.177 I. Ha a terheltet nem figyelmeztetik a vallomástétel megtagadásának jogára és arra, hogy amit mond, az bizonyítékként felhasználható, a vallomásának tartalma bizonyítékként nem értékelhető;

az eljárás különböző szakaszaiban (így a rendőrségi, az ügyészségi és a bírósági szakaszban) csak egy ízben kell az előírt figyelmeztetést alkalmazni, mégpedig a kihallgatás kezdetekor [Be. 87. § (2) bek., 60. § (3) bek.].

II. A közúti járművezetéstől végleges hatállyal kell eltiltani azt, aki a járművezetésre alkalmatlan [Btk. 58-59. §, 188. §].

A városi bíróság a vádlottat cserbenhagyás vétsége és súlyos testi sértést okozó ittas járművezetés bűntette miatt - halmazati büntetésül - 1 évi börtönbüntetésre és 4 évre a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte; a börtönbüntetés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A tényállás lényege a következő.

A vádlott gépésztechnikus szakképzettséggel rendelkezik. 1991. május 11-e óta munkanélküli. A vádlottat a bíróság az 1986-ban jogerőre emelkedett ítéletével súlyos testi sértést okozó ittas járművezetés bűntette miatt 6 hónapi szabadságvesztésre, mellékbüntetésül 4000 forint pénzbüntetésre és 1 évre a járművezetéstől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A vádlott 1975 óta vesz részt a közúti közlekedésben, járművezetői engedélye "B" járműkategóriára terjed ki. A járművezetői engedélyét a rendőrhatóság a jelen cselekmény folytán visszavonta. Az eddig eltelt idő alatt mintegy 150 000 km-t vezetett balesetmentesen. A vádlott a vádbeli napon délelőtt 10 órától kb. 15 óra 30 percig elfogyasztott mintegy 2 liter házibort a bátyja tanyájában, majd 16 óra tájban megivott egy kis fröccsöt. Ezt követően a vádlott 16 óra 10 perc körüli időben, lakott területen vezette közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában (vérében 2,10 ezrelék véralkoholkoncentráció volt) a tulajdonában levő kistehergépkocsit. Ennek során úgy kanyarodott jobbra, nagy ívben, hogy ittasságából eredő figyelmetlensége következtében járművének bal oldalával nekiütközött az útkereszteződésben álló és balra kanyarodni szándékozó sértett által vezetett személygépkocsinak. A vádlott észlelte a baleset bekövetkezését, de megállás és a következményekről való meggyőződés nélkül továbbhajtott. A baleset következtében személyi sérülés nem történt, de a személygépkocsi megrongálódott.

A vádlott továbbhaladva az egyik útkereszteződéshez érve látta, hogy előtte az út menetiránya szerinti jobb szélén halad egy kerékpáros. A kerékpáros előzésébe kezdett, de ittasságából eredő figyelmetlensége miatt nem tartott biztonságos oldaltávolságot, ezért a kerékpárost a járművének jobb oldalával elsodorta. A vádlott ezt követően, mielőtt jobbra kis ívben bekanyarodott volna az útkereszteződésben, belenézett a visszapillantó tükrébe, és látta, hogy a kerékpáros elesik, de mivel a kerékpárossal való ütközést nem észlelte, ezért a baleset helyszínéről megállás nélkül lakására ment, ahol hazaérkezését követően elfogyasztott 4-5 deciliter bort.

A baleset következtében a kerékpáros 30 nap alatt gyógyuló súlyos, a kerékpár csomagtartóján utazó gyermeke pedig 8 napon belül gyógyuló könnyebb sérülést szenvedett.

A balesetekkel okozati összefüggésben a vádlott megszegte a KRESZ 4. §-a (1) bekezdésének c) pontjában, a 31. §-a (3) bekezdésének 1. tételében, és a 34. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, a főbüntetés végrehajtása felfüggesztésének a mellőzése érdekében.

I. A megyei bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállást a feltárt bizonyítékokkal összhangban állapította meg, és az indoklási kötelezettségének eleget tett. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelésénél mérlegelése körébe vonta a vádlottnak a helyszínen történt meghallgatása alkalmával tett nyilatkozatát.

A meghallgatásról készült jegyzőkönyvből kitűnően a vádlottat a meghallgatásának megkezdésekor nem figyelmeztették a Be. 87. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra, nevezetesen arra, hogy nem köteles vallomást tenni, a vallomás tételét a kihallgatás folyamán bármikor megtagadhatja, továbbá hogy amit mond, az bizonyítékként felhasználható. A figyelmeztetés elmaradásához pedig az az eljárásjogi jogkövetkezmény fűződik, hogy a terhelt vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe [Be. 87. § (2) bek. utolsó mondata]. A Be. 60. §-ának (3) bekezdése is előírja: nem vehető figyelembe annak a bizonyításnak az eredménye, amelyet a törvény rendelkezéseivel ellentétesen folytattak le.