BH 1993.3.152 A szabadságvesztésre jogerősen elítélt és a büntetés végrehajtása elöl bujkáló terhelt hozzátartozója által adott ügyvédi meghatalmazás alapján eljáró védő perújítási kérelmét érdemben kell elbírálni, ha időközben a terhelt olyan nyilatkozatot tesz, amelyből a perújítási kérelméhez való hozzájárulása nyilvánvaló [Be. 277. § (2) bek. b) pont, 48. § (1) bek., BK 94. sz.].

A megyei bíróság, illetve a Legfelsőbb Bíróság az 1989. február 2. napján jogerős ítéletével a szabadlábon levő II. r. terheltet 2 rb. - egy esetben társtettesként - különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntette; társtettesként, üzletszerűen, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette; 3 rb. felbujtóként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége és 2 rb. adócsalás vétsége miatt - halmazati büntetésül - 3 év 6 hónapi börtönbüntetésre, 5 évre a közügyektől eltiltásra és 50 000 forint értékű vagyonelkobzásra ítélte.

Az elítélt büntetésének letöltését még nem kezdte meg, ismeretlen helyen tartózkodik és ellene elfogatóparancsot bocsátottak ki.

A II. r. terhelt édesanyja perújítási kérelem benyújtására adott meghatalmazást az ügyvédnek. Ezt a perújítási kérelmet a megyei bíróság az 1991. február 6. napján kelt végzésével - mert az nem a jogosulttól származott - érdemi vizsgálat nélkül - a Be. 277. §-a (2) bekezdésének b) és c) pontjára utalással - elutasította. Végzésének indokolásában azt fejtette ki, hogy egyrészt a terhelt hozzájárulása hiányában a védő önállóan perújítási kérelmet nem terjeszthet elő, másrészt pedig a terhelt hozzátartozóinak a perújítási kérelem előterjesztésére csupán a terhelt halála után nyílik meg a lehetőségük.

A végzés ellen a védő jelentett be fellebbezést.

A legfőbb ügyész a megyei bíróság végzésével érdemben egyetértett, de rámutatott arra, hogy a végzés indokolása részben téves, ezért az módosításra szorul. A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 94. számú állásfoglalása értelmében a terhelt törvényes képviselője vagy nagykorú hozzátartozója perújítási kérelem előterjesztésére is meghatalmazhat védőt, és ilyenkor a védő által előterjesztett perújítási kérelmet jogosulttól származónak kell tekinteni. Ehhez képest tehát ha a nagykorú hozzátartozó által a védőnek adott meghatalmazás szabályszerű, úgy a védő által előterjesztett perújítási kérelmet érdemben kell elbírálni. Nyilvánvaló ugyanis - amint arra az idézett állásfoglalás rámutatott -, hogy amennyiben a más jogosult által adott meghatalmazás a védőt erre nem jogosítaná fel, úgy szükségtelen (sőt értelmetlen is) lenne a törvénynek az a rendelkezése, hogy a terhelt a védőnek a perújítási kérelem előterjesztését megtilthatja.

Ugyanakkor a Be. 48. §-ának (1) bekezdése - a más által adott védői meghatalmazás esetére - a hatóság kötelezettségévé teszi a terhelt értesítését, ezt nyilvánvalóan az eljárás alá vont személy érdeke indokolja, nevezetesen hogy maga dönthesse el, igényt tart-e a védői közreműködésre, illetőleg megfelel-e neki a védő személye. Ezért az említett értesítés elmaradása esetén a más által adott védői meghatalmazás joghatályosnak nem tekinthető.