A Szegedi Törvényszék Mf.20746/2016/4. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 355. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 177. §, 2012. évi LXXXVI. törvény (Mth.) 10. §] Bírók: Doblerné dr. Alács Ágota, Komáromi Zoltán, Pap János

Szegedi Törvényszék

2.Mf.20.746/2016/4.

A Szegedi Törvényszék dr. Kriveczky György ügyvéd (...) által képviselt felperes neve felperes címe sz. alatti lakos felperesnek - dr. Nyemcsok Attila jogtanácsos (fél címe 2) által képviselt alperes neve alperes címe sz. alatti székhelyű alperes ellen - munkaviszony jogellenes megszüntetésének a megállapítása és egyéb követelés iránt indított perében a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2016. január 13. napján kelt 8.M.301/2015/7. számú ítélete ellen a felperes 8. sorszám alatt előterjesztett és 10. sorszám alatt kiegészített fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét h e l y b e n h a g y j a .

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 75.000,- (Hetvenötezer) Ft másodfokú eljárási költséget.

A le nem rótt 1.600.000,- (Egymillió-hatszázezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A felperes létesítésvezető munkakörben állt az alperes jogelődje, majd az alperes alkalmazásában, távolléti díjának összege a munkaviszonyának a megszüntetését megelőzően 577.700,- Ft volt.

A 2013. november 29. napján kelt okirattal az alperes jogelődje, a cég1 Kft., a felperes munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntette.

A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2014. november 26. napján kelt 8.M.737/2013/24. számú közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes jogelődje a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg.

A Szegedi Törvényszék a 2015. február 24. napján kelt 2.Mf.20.040/2015/3. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.

A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2015. november 4. napján kelt és 2015. december 5. napján jogerőre emelkedett 8.M.301/2015/4. számú részítéletével az alperest a jogellenesség jogkövetkezményeként 5.443.463,- Ft kártérítés, mint a munkaviszony körében elmaradt jövedelem (Mt. 82. § (2) bekezdés), 2.888.500,- Ft végkielégítés (Mt. 82. § (3) bekezdés) és 440.182,- Ft perköltség megfizetésére kötelezte.

A felperes 2014. december 1. napjától a ... Megyei Kormányhivatalnál teljes munkaidős, határozatlan időre kinevezett munkavállaló üzemeltetési referens beosztásban, havi 434.800,- Ft összegű munkabérrel.

A felperes az eljárás során a 2015. október 21. napján előterjesztett 8.M.301/2015/3. sorszám alatti keresetfelemelésében az alperest a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben 20.000.000,- Ft nemvagyoni kártérítés megfizetésére is kérte kötelezni. Igényét az 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: régi Mt.) 177. § (2) bekezdésére alapította.

Arra hivatkozott, hogy a munkaviszonya jogellenes megszüntetése következtében a mindennapi életvitele lényegesen nehezítetté vált és maradandóan megromlott, el kell viselnie az ezzel járó pszichés terheket, felső vezetői karrierje - a Talent Programban való részvétel alapján esélye volt a közeljövőben felső vezetői pozíció betöltésére - „köddé vált", a szakmájában elhelyezkedni nem tud, a villamosipari hálózat kivitelezés szűk piacán tevékenykedő cégek tudnak arról, hogy munkaviszonya hogyan szűnt meg, más alacsonyabb beosztásban és más területen kellett újrakezdenie az életét, de esélye sincs olyan újrakezdéshez, mellyel oda jutna, ahová közel negyedszázados erőfeszítései után a jövőben eljuthatott volna, ha az alperes jogellenesen nem szünteti meg a munkaviszonyát. Mindezek alapján szakmai hitelrontásra, az emberi méltóság, a becsület, a jó hírnév sérelmére és hátrányos megkülönböztetésre is hivatkozott.

Az alperes ellenkérelme a felperes nemvagyoni kártérítés megfizetésére irányuló keresete elutasítására és perköltségben való marasztalására irányult.

Arra hivatkozott, hogy a jogellenes munkaviszony megszüntetés ténye önmagában még nem alapozza meg a nemvagyoni kártérítést (EBH 2002. 786.), ezért a felperesnek bizonyítania kell nemvagyoni kára felmondással való összefüggését.

Az életminőség-romlás, pszichés terhekre való hivatkozás kapcsán azonban a felperes a nemvagyoni kártérítést megalapozó személyiségi jogsérelem bekövetkezésére vonatkozó bizonyítást nem tett, kizárólag a kár bekövetkeztét állította, ez azonban önmagában nem elégséges az alperesi felelősség megállapításához.

A felsővezetői karrier tárgyában hangsúlyozta, hogy a felperes, de más munkavállaló részére sem jelentett egy esetleges tehetségkiválasztó programban történő részvétel igérvényt magasabb vezetői munkakörbe történő kinevezésre, nincs olyan belső szabályzat vagy egyedi

megállapodás, amely automatikusan biztosítaná az alperesnél egy meghatározott karrier befutását.

A szakmai hitelrontás, a jó hírnév sérelme tárgyában kiemelte, hogy az alperes a munkaviszony megszüntetésével összefüggésben személyiségi jogsérelem előidézésére alkalmas információt nem hozott nyilvánosságra sem a munkáltatói szervezeten belül, sem azon kívül. Az a tény pedig, hogy a felperes relatíve rövid idő alatt sikeresen helyezkedett el a közszférában, mint kormánytisztviselő, azt támasztja alá, hogy pályája nem szenvedett maradandó törést és jó hírneve nem csorbult olyan mértékben, ami további pályafutását akadályozná.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes nemvagyoni kártérítés iránti keresetét elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 150.000,- Ft perköltséget, míg megállapította, hogy a felperest munkavállalói költségkedvezmény illeti meg és a le nem rótt 1.200.000,- Ft eljárási illetéket a Magyar Állam viseli.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában a felperes nemvagyoni kárigényét a 2012. évi LXXXVI. törvény (Mth.) 10. §-a alapján a kár bekövetkezése időpontjában hatályos rendelkezések alapján bírálta el a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 355. § (1) és (4) bekezdésében foglaltakra hivatkozva.

A kialakult bírói gyakorlat alapján hangsúlyozta, hogy a munkáltató jogellenes magatartása (jelen esetben azonnali hatályú felmondás) önmagában nem elégséges indoka a munkavállaló nemvagyoni kártérítés iránti igényének, ezért a felperesnek a perben azt kellett bizonyítania, hogy a jogellenesnek minősített azonnali hatályú felmondással összefüggésben valósult meg bármilyen, a nemvagyoni kártérítést megalapozó személyiségi jogsértés.

E körben az azonnali hatályú felmondás indokolását értékelve megállapította, hogy az olyan indokot nem tartalmazott, ami a jogellenességén túlmenően a felperes emberi méltóságát, becsületét, jó hírnevét sértette volna; a 6. sz. felmondási indok kapcsán azt, hogy „a 800 méter kábel beépítésre került", az eljárás során sem az alperes, sem a vizsgálat okiratai nem cáfolták, ezzel ellenkezőt nem állítottak.