A Fővárosi Törvényszék Mf.680313/2019/3. számú határozata sérelemdíj tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §, 2012. évi I. törvény (Mt.) 9. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. §, 6:525. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 78. §, 81. §, 163. §, 206. §] Bírók: Albrechtné dr. Viniczai Éva, Farkas Beáta, Slimbarszki Éva

Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

Az ügy száma: 4.Mf.680.313/2019/3.

A felperes: felperes neve

(felperes címe)

A felperes képviselője: dr. Takács János ügyvéd

(jogi képviselő címe)

Az alperes: alperes neve

(alperes címe)

Az alperes képviselője: dr. Vidó -Feltóti Tímea kamarai jogtanácsos

A per tárgya: sérelemdíj

A fellebbezést benyújtó fél: alperes (28. számú irat)

A fellebbezéssel támadott határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

64.M.1421/2017/27.

ÍTÉLET

A Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 158.750,- (azaz: százötvennyolcezer-hétszázötven) forint - áfá-t is tartalmazó - másodfokú perköltséget.

A fellebbezési eljárás illetékét az alperes helyett az állam viseli.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs.

INDOKOLÁS

A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás

[1] A jelen per előzménye az elsőfokú bíróság 64.M.1421/2017/15. számú rész-ítélete, amellyel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes vezetői megbízását az alperes jogellenesen vonta vissza, a közölt indokok valóságát és okszerűségét nem tudta bizonyítani. Ennek megfelelően kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 142.500 forint garantált összegen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetménye bruttó 527.500 forint, azaz: összesen 670.000 forint megfizetésére. A felperes által igényelt sérelemdíjról az eljárás további részében döntött, ez a döntés a jelen eljárás tárgya. Az elsőfokú bíróság korábbi döntését a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a 4.Mf.680.307/2018/7. számú ítéletével helybenhagyta annak helyes indokai szerint. Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria az Mfv.II.10.066/2019/6. számú ítéletével a Fővárosi Törvényszék 4.Mf.680.307/2018/7. számú ítéletét hatályában fenntartotta.

[2] Az elsőfokú bíróság a sérelemdíjról a jelen eljárás tárgyát jelentő elsőfokú ítélettel döntött, ennek megfelelően kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 3.000.000 forintot sérelemdíj címén, az ezt meghaladó kereseti kérelmet elutasította. Kötelezte az alperest arra is, hogy a felperesnek 15 napon belül fizessen meg 250.000 forint + áfa perköltséget. Rendelkezett a felperest terhelő eljárási illeték állam általi viseléséről a részére biztosított munkavállalói költségkedvezményre tekintettel.

[3] Az elsőfokú bíróság a döntését a Ptk. 2:42. § (2) bekezdése, 2:43. § a.) - g.) pontjai, 2:52. § (1) bekezdése, 2:52. § (3) bekezdése, valamint a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 9.§ (1) bekezdésére alapította. Megállapította, hogy a felperes vezetői megbízásának visszavonására az alperes vezetőváltását követően került sor, amikor is az új vezető álláspontja szerint a felperes a beosztása ellátásához nem rendelkezett megfelelő végzettséggel, arról nem győződött meg, hogy a felperes egyébként alkalmas- e a feladata ellátására. A felperes részére a sérelemdíj alapját az új felettes azon kijelentése adta, miszerint, ha a felperes a kertészmérnöki végzettsége alapján nem foglalkoztatható a beosztásában, legfeljebb udvarsöprögető lehet. Ezt a munkáltatói kijelentést a felperes magára nézve megalázónak tartotta mert az kétségbe vonta a szakmai hitelességét, a szakmai múltját és ez a kijelentés a kollégái előtt is nyilvánvalóvá vált. A munkáltatónak ez a magatartása volt az, amely miatt a felperes a közalkalmazotti jogviszonyát lemondással megszüntette, hiszen ilyen megalázó légkörben a jogviszony fenntartása tőle nem volt elvárható.

[4] Az elsőfokú bíróság tanú meghallgatással kívánta tisztázni a felperesi követelés alapját. A perben tanúként meghallgatott tanú1 (19. sz. jegyzőkönyv) azt nyilatkozta, hogy többször megfogalmazódott a munkáltató részéről, hogy az új főigazgató nem kíván a felperessel együtt dolgozni, alkalmatlannak tartja őt a munkafeladata ellátására, ezen véleményének többször hangot is adott. A munkáltató véleményéről a sajtóban cikk is jelent meg, ahol rögzítésre került, hogy a felperes végzettsége a munkaköre betöltéséhez nem elégséges. A tanúnak tudomása volt arról is, hogy az új vezető más vezetők előtt is kinyilvánította, hogy a felperest alkalmatlannak tartja a feladata ellátására, gyakorlatilag olyan helyzetbe hozták őt, hogy esélye sem volt arra, hogy ott maradhasson az alperesnél. Az hangzott el, hogy lefokozzák, és ha nem akar magától elmenni, akkor udvartakarítással fog foglalkozni. A tanú is úgy értékelte, hogy a munkáltató ezen kijelentései sértőek és bántóak voltak a felperesre nézve. Azt is igazolta, hogy a felperest a munkáltató eljárása nagyon megviselte, és végül ez volt az a körülmény, amely miatt a felperes a közalkalmazotti jogviszonyáról lemondott.

[5] Az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában értékelte azt, hogy az alperesi munkáltató magatartása és kijelentései megfelelőek voltak a felperes emberi méltóságának megsértése igazolására és ezt nemcsak a felperes személyes nyilatkozata, hanem a tanú vallomása, valamint a vezetői megbízás visszavonásának tágabb körülményei is kellően megalapozták. Önmagában a vezetői megbízás visszavonásának indokolása és annak körülményei is alkalmasak voltak a felperes emberi méltóságának megsértésére, amely miatt a jogsértés bekövetkezte megállapítható, és nyilvánvalóan nem volt elvárható a felperestől az, hogy ilyen körülmények között tovább dolgozzon az alperesnél a korábbi bérezéséhez képest aránytalanul és indokolatlanul alacsonyabb bérért. Elfogadta az elsőfokú bíróság a felperesnek az Alaptörvény 17. Cikke (3) bekezdésére való hivatkozását is.

[6] A sérelemdíj összegszerűségének megalapozottsága körében az elsőfokú bíróság azt vizsgálta, hogy a felperes eredetileg a korábbi éves munkabére összegének megfelelő sérelemdíj megfizetésére kérte az alperes kötelezését, de azt az elsőfokú bíróság eltúlzottnak tartotta, ezért annak összegét mérlegeléssel 3.000.000 forintban állapította meg. Az összeg meghatározásánál figyelembe vette a felperes életkorát, azt a helyzetet, amit kénytelen volt elszenvedni, amely számára súlyos stresszt és veszteséget okozott. A kijelentés a munkáltató első vezetőjétől származott, miszerint őt alkalmatlannak tartotta a munkafeladata ellátására és legfeljebb udvar söprögetésére alkalmasnak minősítette. Az elsőfokú bíróság erre tekintettel adott helyt részben a felperes keresetének és kötelezte őt a rendelkező részben meghatározott mértékű sérelemdíj megfizetésére.