BH 2005.6.199 A visszaesői minőség megállapítását nemcsak a korábbi szándékos bűncselekmény miatt kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől, hanem az ítélet jogerőre emelkedésétől számított három éven belüli újabb szándékos bűncselekmény elkövetése is megalapozza [Btk. 137. § 14. pont].

I. Az elsőfokú bíróság a 2002. december 11-én kelt ítéletében a terhelt bűnösségét felszámolás eredményének meghiúsításával járó csődbűntettben, 4 rb. közokirat-hamísítás bűntettében, 5 rb. közokirat-hamisítás előkészületének vétségében, továbbá 2 rb. társtettességben elkövetett közokirat-hamísítás bűntettében állapította meg, ezért őt 360 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egy napi tétel összegét 500 forintban állapította meg.

A terhelt ellen csalás vétsége, garázdaság bűntette, társtettesként elkövetett könnyű testi sértés vétsége, társtettesként elkövetett csalás vétsége és 1 rb. lopás vétsége miatt emelt vád tekintetében felmentő rendelkezést hozott. E rendelkezés első fokon jogerőre emelkedett.

A másodfokú bíróság a 2003. június 25-én kelt és jogerőre emelkedett ítéletében az elsőfokú bíróság előbbiekben jelzett ítéletét megváltoztatta: a terheltet, mint különös visszaesőt 6 hónapi börtönre, mint főbüntetésre és 2 évi közügyektől eltiltásra, mint mellékbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy nevezett feltételes szabadságra nem bocsátható.

Az elsőfokú ítélet indokolásában rögzíti, hogy a terheltet az elsőfokú bíróság az 1998. szeptember 17-én jogerőre emelkedett ítéletével többek között 5 rb. közokirat-hamisítás bűntette miatt 2 év 6 hónapi börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A terhelt e büntetésének letöltését még nem kezdte meg, amikor a jelen felülvizsgálati eljárásban vizsgált alapítéletben rögzített bűncselekményt 1999. február 15-én társával közösen elkövette.

II. A jogerős ítélet ellen a terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben anyagi jogszabálysértésre hivatkozva sérelmezte a terhelt visszaesői, illetve különös visszaesői minőségének megállapítását a Btk. 137. § 14. pontjában rögzített szabályra hivatkozva. Álláspontja szerint a jogszabály helyes értelmezése mellett a jogerős szabadságvesztésre történő elítéltetés után, de a büntetés letöltése előtt történt bűnelkövetés önmagában nem alapozhatja meg a visszaesői (különös visszaesői) minőséget, mert ennek feltétele a korábbi büntetés kiállása, vagy végrehajthatóságának megszűnése. E jogi állásponthoz képest a védő az ítélet megváltoztatását: a különös visszaesői minőség mellőzését és a büntetés enyhítését indítványozta.

A Legfőbb Ügyészség átiratában kifejtettek szerint a védői álláspont téves, a felülvizsgálati indítvány alaptalan. A Legfőbb Ügyészség egyetértett a sérelmezett jogerős ítéletnek a terhelt visszaesői minőségére vonatkozó jogi álláspontjával, e tekintetben a már kialakult bírói gyakorlatra hivatkozott.