EH 2004.1017 A terhelt a perújítási indítványát a védője útján is benyújthatja [Be. 324. §, 346. § (1) bek.].

B. Z. II. r. terhelt meghatalmazást adott dr. F. G.-né ügyvédnek arra, hogy a városi bíróság - jogerőre emelkedett - ítéletével szemben a perújítási kérelmet megszerkessze és benyújtsa.

A védő ennek eleget téve, 2003. október 20-án a megyei főügyészséghez be is nyújtotta a perújítási kérelemnek nevezett indítványt, amelyet a II. r. terhelt "képviselőjeként" írt alá, azt azonban az elítélt a kézjegyével nem látta el.

A perújítás megengedhetősége kérdését elbíráló megyei bíróság az indítványt a terhelt és képviselője által előterjesztettnek tekintette, s a 2003. november 3-án meghozott végzésével azt érdemben elbírálva, mint alaptalant utasított el, egyben a terhelt és védője részére fellebbezési jogot biztosított.

E végzés ellen a II. r. terhelt jelentett be fellebbezést.

Az ítélőtábla a 2004. január 30-án kelt végzésével a terhelt fellebbezését elutasította, rögzítve, hogy végzése ellen a terhelt élhet fellebbezéssel.

Minthogy a beadványon csak a védő aláírása szerepel, az ítélőtábla kifejtette, hogy az adott esetben nem az elítélt és a védője által közösen, hanem kizárólag védői - önálló - jogon előterjesztett perújítási indítványról van szó. Az elítélt ugyanis arra nem hatalmazhatja meg a védőt, hogy helyette és nevében nyújtson be perújítási indítványt, mert ez az ő önálló eljárási jogosultsága. Mivel a Be. 400. §-ának (1) bekezdése értelmében a perújítási indítvány elutasítása miatt csupán az indítvány előterjesztője fellebbezhet, az ítélőtábla álláspontja szerint tévedett a megyei bíróság, amikor az elítélt fellebbezését - mint nem jogosulttól származót - a Be. 341. § (1) bekezdése alapján nem utasította el. E mulasztást az ítélőtábla a Be. 359. §-a (1) bekezdésének II. fordulatát alkalmazva küszöbölte ki.

Az ítélőtábla végzése ellen a terhelt, valamint - a fellebbezési jog valamennyi érdekeltre történő kiterjesztése érdekében - a fellebbviteli főügyészség jelentett be fellebbezést.

A Legfőbb Ügyészség a nyilatkozatában az ügyészi fellebbezést fenntartva indítványozta: a Legfelsőbb Bíróság a végzést akként változtassa meg, hogy az ügyész és a védő részére is biztosítson fellebbezési jogot, míg egyebekben azt hagyja helyben.

Az ügyészi fellebbezés a jogorvoslati jogot érintő részében alapos.

A Be. 382. §-a értelmében a másodfokú bíróság eljárása során hozott olyan, nem ügydöntő végzés elleni jogorvoslatra, amely ellen az elsőfokú eljárásban a fellebbezésnek lenne helye, a 326. §-t és a XIV. Fejezet I-III. Címében foglaltakat a IV. Címben jelzett eltérésekkel kell alkalmazni. A 346. § (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az elsőfokú bíróság nem ügydöntő végzése ellen fellebbezésnek van helye, ha azt a törvény nem zárja ki. Mivel a fellebbezés elutasítása tárgyában hozott határozat tekintetében ilyen kizáró rendelkezés nincs, a Be. 345. §-ának (1) bekezdéséből kitűnően a fellebbezésre jogosultak körére nézve a Be. 324. §-ában foglaltak irányadók.

Tévedett tehát az ítélőtábla, amikor kizárólag a terhelt részére biztosította a rendes jogorvoslat lehetőségét. Ennek az eljárási szabálysértésnek azonban a jelen ügyben (figyelemmel arra is, hogy az ügyészség a téves rendelkezés ellenére élt-e jogával) nincs jelentősége, mivel a Legfelsőbb Bíróság a terhelt fellebbezését alaposnak találta az alább kifejtettek szerint.

A védő - önálló büntetőperbeli pozíciójához tapadó - jogosítványai közé tartozik a Be. 395. §-a (2) bekezdésének c) pontja értelmében a perújítási indítvány előterjesztése. Ez azonban nem korlátlan, hiszen azzal csak a terhelt javára szólóan élhet és csupán akkor, ha a terhelt azt nem tiltja meg.

A perújítást illetően ekként a terhelt "önálló eljárási jogosultsága" kétirányú, egyrészt a saját érdekében önmaga is benyújthat perújítási indítványt [Be. 395. § (2) bek. b) pont], másrészt engedélyezheti, hogy javára ezt a védő tegye meg, vagyis lehetőséget adjon az ide kapcsolódó, védőt megillető jog gyakorlására.

A felnőtt korú, beszámítási képességgel rendelkező terhelt esetében tehát az önállóan gyakorolható jog azt jelenti, hogy az említett kérdésekben a döntést csak ő hozhatja meg. Mindez viszont nem járja ki, hogy a terhelt védőjének tanácsait kikérje, sőt azt sem, hogy - amennyiben saját perújítási kezdeményezési jogával kíván élni - az indítvány megszövegezéséhez, továbbításához védőjének segítségét igénybe vegye.

Az adott ügyben a terhelt által a védő részére adott meghatalmazás "a perújítási kérelem megszerkesztésére és benyújtására" szólt, s a védő magát a beadványt is ezzel a záradékkal látta el. A perújítási indítvány megszövegezése ("Alulírott B. Z. ... perújítási kérelemmel élek ... kérem, hogy ügyemben perújítási eljárást lefolytatni szíveskedjenek".) pedig nem hagy kétséget afelől, hogy az nem a védő, hanem a terhelt által - védője útján - előterjesztettnek tekintendő.

Tény, hogy a felülvizsgálati indítványon csupán a védő (mint "képv.:") kézjegye szerepel, a terheltté ellenben nem. A terhelti aláírás hiánya azonban - amennyiben e tekintetben a meghatalmazás szövege nem ad kellő eligazítást - hiánypótlásra történő felhívás nélkül nem ad alapot az indítvány nem jogosulttól származókénti elutasítására.

Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 384. §-a szerinti tanácsülésen eljárva, a megtámadott végzést a Be. 382. §-ára figyelemmel, a Be. 375. §-ának (1) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte, s az ítélőtáblát új eljárás lefolytatására utasította. (Legf. Bír. Bpi. III. 208/2004. sz.)