A Kúria Mfv.10398/2015/9. számú precedensképes határozata felmondás jogellenességének megállapítása (AZONNALI HATÁLYÚ felmondás jogellenességének megállapítása) tárgyában. [2012. évi I. törvény (Mt.) 56. §, 64. §] Bírók: Szolnokiné dr. Csernay Krisztina, Tálné dr. Molnár Erika, Tánczos Rita

A határozat elvi tartalma:

Ha a munkáltató az azonnali hatályú felmondásban utal az ezen okból alkalmazott írásbeli figyelmeztetésre, a munkaviszony megszüntetése jogszerűségének vizsgálatakor ez csupán súlyosító körülményként értékelhető és nem ütközik a kettős szankcionálás tilalmába. 2012. I. Tv. 64. § (2), 2012. I. Tv. 20. § (3)

***********

Mfv.II.10.398/2015/9.szám

A Kúria a Dékány Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Dékány Alexandra ügyvéd) által képviselt felperesnek a Marján Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Marján István ügyvéd) által képviselt alperes ellen azonnali hatályú felmondás jogellenességének jogkövetkezményei iránt a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 3.M.613/2013. szám alatt megindított és másodfokon a Pécsi Törvényszék 1.Mf.20.935/2014/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2016. február 10-én megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Pécsi Törvényszék 1.Mf.20.935/2014/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Megállapítja, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét teljes egészében az alperes viseli.

A felülvizsgálati eljárás illetéke az állam terhén marad.

I n d o k o l á s

A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes közfoglalkoztatási szerződés keretében állt az alperessel jogviszonyban 2013. március 1. napjától 2014. február 28-áig tartó határozott idejű szerződés alapján.

A munkáltatónál kialakult gyakorlat értelmében a munkavállalók a teljesített munkaidejüket a jelenléti íven rögzítették, amelyet az alperes rendszeresen ellenőrzött. A szabadság kiadását a munkavállalók a csoportvezetőtől kérhették, és azt a munkáltatói jogkör gyakorlója engedélyezhette. Az adminisztrátorok vezették a szabadság-nyilvántartást, kiállították a szabadság engedélyeket, erről jelentést készítettek és a jelenléti íven is feltüntették annak kivételét.

2013. augusztus 19-én reggel 6 óra és 6 óra 15 perc közötti időben a felperes G. Zs. élettársával felkereste az alperesi hivatalt abból a célból, hogy szabadságot kérjen G. Zs. édesanyjának halála miatt. A felperes élettársa részére P. Sz. engedélyezte a szabadság kivételét, a felperes a jelenlévő felettesétől, H. L.-tól kérte annak engedélyezését.

2013. augusztus 22-én a felperes - a munkáltató engedélye alapján 10 óráig tartó - munkavégzését K. R. többször ellenőrizte, majd az ugyanezen a napon kelt írásbeli figyelmeztetésében a terhére rótta, hogy nem tartózkodott a munkavezető által kirendelt munkahelyen és a kiadott munkát nem végezte el. Az intézkedés indokolása szerint a felperes 7 óra 30 perc és 9 óra 30 perc között beszélgetett, ezért az alperes ezt a napot igazolatlannak minősítette, egyúttal felhívta a felperes figyelmét, hogy a következő szabályszegésnél a munkaviszonya megszüntetésre kerül. A felperes 2013. augusztus 23-án munkanapját ledolgozta, ennek ellenére a jelenléti íven szabadságot írtak ki számára.

Az alperes a felperes közfoglalkoztatotti jogviszonyát 2013. augusztus 27-én kelt határozatával azonnali hatályú felmondással megszüntette, intézkedését a három írásbeli figyelmeztetésével és egy nap igazolatlan mulasztásával indokolta.

A felek 2013. szeptember 5-én egyeztetést tartottak, azonban az alperes nem vonta vissza a munkáltatói intézkedését.

A felperes a módosított keresetében a közfoglalkoztatti jogviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítása mellett kérte kötelezni az alperest a határozott idő lejártáig járó távolléti díjának kártérítés jogcímén történő megfizetésére. Álláspontja szerint igazolatlan távolléte nem volt, az írásbeli figyelmeztetések körében pedig a munkáltató intézkedése a kettős szankció tilalmába ütközött.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

A Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 3.M.613/2013/29. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes jogviszonyát a 2013. augusztus 27. napján kelt azonnali hatályú jogviszonyt megszüntető okirattal és kötelezte az alperest 453.000 forint kártérítés megfizetésére.

Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy az alperes a per első tárgyalásán kijelentette, hogy az intézkedése indokának a felperes 2013. augusztus 19-ei távollétét és a 2013. augusztus 22-én kelt írásbeli figyelmeztetést tekinti, ezért a per során csak a szűkebb indokokat vizsgálta. Megállapította, hogy az utolsó írásbeli figyelmeztetésben - függetlenül attól, hogy azt nem a munkáltatói jogkör gyakorlója írta alá - az alperes már értékelte azt a munkavállalói magatartást, amelyet a jogviszony megszüntetésében is szankcionált, ezáltal megsértette az állandó bírói gyakorlatban rögzített kettős szankcionálás tilalmát. A 2013. augusztus 22-ei munkavállalói magatartást a perben az alperes egyébként sem bizonyította, azt a meghallgatott Cz. I., valamint Kincses Róbert tanúvallomása sem támasztotta alá.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság a 2013. augusztus 19-ei igazolatlan távollét körében lefolytatott bizonyítás alapján megállapította, hogy a felperes ezen napra vonatkozó szabadság kiadása iránti kérelmét G. Zs. élettársán kívül H. K. és Sz. K. vallomása is alátámasztotta. A felperes a tanúk vallomásaival igazolta, hogy a perbeli napon kért és számára engedélyeztek is távollétet, amelynek oka haláleset miatti rendkívüli szabadság volt. Mivel a tanúvallomások nem támasztották alá azt az alperesi állítást, mely szerint a felperes részére 2013. augusztus 19-én nem engedélyezték a rendkívüli szabadságot, az azonnali hatályú felmondás jogellenes volt.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adva az alperest a 75.500 forintos távolléti díj számításával a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 82. § (1) és (2) bekezdése alapján összesen 453.000 forint kártérítés megfizetésére kötelezte.

Az alperes fellebbezése alapján eljárt Pécsi Törvényszék az 1.Mf.20.935/2014/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A törvényszék a fellebbezésre tekintettel kiemelte, hogy mivel a munkáltató a felmondás indokát lényegében a 2013. augusztus 19-ei igazolatlan távollétre, valamint a 2013. augusztus 22-ei nem megfelelő munkavégzésre alapította, intézkedésének indokolása két konkrétan meghatározott kötelezettségszegésen alapult, amelyek közül az egyiket írásbeli figyelmeztetéssel szankcionálta. Valamennyi írásbeli figyelmeztetés tartalmazta azt a felhívást, hogy a munkáltató a következő szabályszegésnél a közfoglakoztatott munkaviszonyát az Mt. 64. §-a szerint megszünteti, ennek ellenére a felmondás egyik okaként megjelölt igazolatlan mulasztást követően erre nem került sor, vagyis ezen magatartást a munkáltató sem tekintette jelentős mértékű kötelezettségszegésnek. Az alperes a további kötelezettségszegés észlelésekor is először csak írásbeli figyelmeztetéssel szankcionálta a szabályszegő magatartást, ezért a 2013. augusztus 22-ei írásbeli figyelmeztetésben megjelölt mulasztásra alapított azonnali hatályú felmondás az úgynevezett kétszeres szankció tilalmába ütközött.