A Pécsi Ítélőtábla Pf.20314/2010/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 2. §, 78. §, 182. §, 229. §, 235. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 349. §] Bírók: Fekete Bálint, Hrubi Adrienn, Juhász László

Pécsi Ítélőtábla

Pf.II.20.314/2010/7. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Pécsi Ítélőtábla II.rendű felperes jogtanácsos, egyben mint pertárs által képviselt I.rendű felperes neve I. r., a személyesen eljáró II.rendű felperes neve II. r., (I. II. rendű felperes címe) felpereseknek az OIT Képviseleti Főosztály ügyintéző: dr. Poronyi Györgyi beosztott bíró által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indult perében a Baranya Megyei Bíróság 2010. május 18. napján kelt 10.P.20.354/2010/6. számú ítélete ellen a felperesek által 7. sorszám alatt benyújtott fellebbezés kapcsán a mai napon tartott fellebbezési tárgyaláson meghozta az alábbi

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket arra, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az államnak az illetékes adóhatóság felhívásában írt módon és időben 100.000 (Egyszázezer) forint feljegyzett másodfokú eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincsen helye.

Indokolás

A felperesek a K.-i Városi Bíróság előtt folyamatban lévő perben a gépjárművük szarvassal történt ütközéséből eredő kártérítési igényt érvényesítettek az S. Erdészeti és Faipari Zrt. K. vadászatra jogosulttal szemben 1.135.000 Ft kár és annak járulékai megtérítése iránt. A városi bíróság megállapította, hogy a baleset bekövetkezéséért sem a felpereseket, sem a vadgazdálkodót nem terheli felelősség, ennél fogva mindegyik fél viseli a maga kárát, tehát a felperes keresetét elutasította.

Az ítélet ellen a felperesek fellebbezéssel éltek, egyben egy általuk felkért személy szakvéleményére hivatkozással az elsőfokon megállapított tényállás és az annak alapján hozott döntés megváltozatását, a kereseti kérelmüknek való helyt adást kérték.

A másodfokon eljáró megyei bíróság (jelen per alperese) ítéletével az elsőfokú határozatot a helyes indokaira figyelemmel helyben hagyta.

Ezt követően a felperesek megindították a jelen peres eljárást, amelyben arra hivatkoztak, hogy a bíróságok a törvénysértő eljárásokkal megsértették a per tisztességes lefolytatásához való jogukat (Pp. 2. §) és ezért a Ptk. 349. § (1) bekezdésére alapítva kártérítés címén követelték a alperestől a vaddal való összeütközésből eredő kárukat és az ahhoz az időközben lefolytatódott peres eljárások során felmerült költségeiket, összesen 1.666.600 Ft és járulékai összegben.

Az alperes tagadva a terhére róhatóan megállapítható bármiféle törvénysértés elkövetését, a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, mert álláspontja szerint az alperesi eljárás semmiben nem volt törvénysértő, amiből fakadóan a felpereseknek a per tisztességes lefolytatásához fűződő joga nem sérült, a kártérítés megállapításának törvényi feltételei pedig nem valósultak meg. Megjegyezte továbbá, hogy a felpereseknek a vadászatra jogosulttal szemben kártérítés iránt indult perében meghozott elutasító ítélet a jelen kártérítési perben nem vizsgálható felül.

Az ítélet ellen a felperesek nyújtottak be fellebbezést kérve az elsőfokú döntés megváltozatását és az alperesnek 1.666.600 Ft kártérítés megfizetésére való kötelezését. Változatlanul arra hivatkoztak, hogy a vad okozta kár megtérítése iránti eljárásukban az alperesi bíróságok a döntésüket egy hiányos, ellentmondásoktól terhes, valójában az adott területre nézve kompetenciával nem rendelkező szakértő véleményére alapozták oly módon, hogy a felperesek beszerezte szakvéleményt a bizonyítékok köréből kizárták, az új szakértő kirendelése iránti indítványukat pedig elutasították. Ezzel megsértették a Pp. 2. § (1) bekezdésében írt kötelezettségüket és megvalósították a jogos felperesi kártérítési követelés ténybeli és jogi alapjait.