A Fővárosi Törvényszék K.701858/2020/8. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (RENDŐRI INTÉZKEDÉS elleni panasz ügyében hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 33. §, 93/A. §] Bírók: Koós Szabolcs, Sinka Ildikó Judit, Surányi József

Fővárosi Törvényszék

Az ügy száma: 110.K.701.858/2020/8.

A felperes: felperes neve (cím)

A felperes képviselője: dr. Fazekas Tamás ügyvéd (cím)

Az alperes: Országos Rendőrfőkapitány (cím.)

Az alperes képviselője: dr. Kardos Beáta kamarai jogtanácsos

A per tárgya: rendőri intézkedés elleni panaszügyben közigazgatási jogvita elbírálása

Í t é l e t:

A Fővárosi Törvényszék a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására fizessen meg az államnak 30.000,- (harmincezer) Ft illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2016. május 6. napján panaszt terjesztett elő a Független Rendészeti Panasztestülethez (továbbiakban: FRP), amelyben sérelmezte a vele szemben 2016. április 30-án foganatosított rendőri intézkedést. Előadta, hogy egyetemi előadásukat követően, egyik csoporttársát a férje megtámadta és egy bilinccsel próbálta magához láncolni, ő a hölgy segítségére sietett. Dulakodást követően két másik évfolyamtársával a férjet a földön tartották, amíg az általuk értesített rendőrség kb. egy óra múlva meg nem érkezett. A helyszínre érkező rendőrök ezt követően őket állították elő csoportos garázdaság elkövetése miatt gyanúsítottként. Sérelmezte az előállításának jogszerűségét, jogalapját, mert előállítását megalázónak, eltúlzottnak tartotta, illetőleg mert feltartóztatásának okát nem közölték vele. Állította, hogy állampolgári kötelezettségüknek tettek eleget.

[2] Az FRP a 116/2016. számú (VII. 07.) állásfoglalásában megállapította, hogy alapjogot súlyosan sértő intézkedésre került sor. A rendőri intézkedés érintette a felperes Magyarország Alaptörvényének Szabadság és Felelősség fejezetének IV. Cikk (1) bekezdésében foglalt személyi szabadsághoz fűződő jogát és a XXIV. Cikkben foglalt tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető jogát. A Panasztestület megítélése szerint a jogellenes cselekmények elkövetésére vonatkozó telefonos bejelentés megfelelő jogalapot teremtett a felperes előállítására, azonban az arányosság követelményének nem felelt meg, mivel elegendő lett volna egy idézés kibocsátása is részére, így a személyi szabadságát jogellenesen korlátozták. Az indokolatlan mobiltelefon használat korlátozása és a felperes által megjelölt személy értesítésének elmaradása kapcsán sérült a felperes tisztességes eljáráshoz való joga és a helyszíni intézkedés során a felperesnek nyújtott késedelmes tájékoztatás kapcsán sérült a tisztességes eljáráshoz fűződő joga.

[3] Az FRP előző bekezdésben megjelölt döntését követően - a 2016. augusztus 17. napján indult közigazgatási eljárásban - az alperes 2016. szeptember 16. napján kelt 29000-105/111/9/2016.P. számú határozatában az értesítési kötelezettség elmulasztása tekintetében a felperes panaszának helyt adott, minden más tekintetben a panaszt elutasította. A határozat indokolása szerint a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 1. § (2) bekezdése, 11. § (1) bekezdése, 13. § (1) bekezdése, 20. § (2) bekezdése, valamint a rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet (a továbbiakban: Szolgálati Szabályzat) 5. § (2) bekezdésére figyelemmel a rendőri intézkedés elhúzódása és a késedelmes tájékoztatás nem valósult meg. Az alperes kifejtette, hogy a kiérkező rendőröknek a körülményeket tisztázni, a jelenlévőket igazoltatni kellett. A helyszínen sérült személy volt, ezért a mentőszolgálatot értesítették, majd meg kellett várni a megérkezésüket és azt, hogy az ellátásra szoruló személyt megvizsgálják, így az intézkedés időtartama nem volt eltúlzott mértékű, a panasz e tekintetben alaptalan. A felperes telefonhasználatának korlátozása, az értesítés elmaradása vonatkozásában azt állapította meg, hogy a panasz a kiértesítés elmulasztása vonatkozásában megalapozott, de a telefon használatának korlátozása kapcsán alaptalan. Az előállítás jogalapja vonatkozásában a határozat hivatkozott az Rtv. 15. § (1) bekezdés, (2) bekezdés, valamint az Rtv. 33. § (1) bekezdés a) pontjára, továbbá a Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 339. § (1) bekezdésében foglaltakra. E körben kifejtette, hogy az intézkedés jogalapjául a 01110/5486-5/2016. ált. számú rendőri jelentésben foglaltak és a helyszínen tapasztaltak szolgáltak. Eszerint egy személy megtámadta a feleségét, akin az évfolyamtársai segítettek, közöttük a felperes is. A cselekményt megvalósító személyek előállításának célja - a helyszínen megállapítottakon túl - a cselekmény pontos tisztázása, mivel az általuk elmondottak nem voltak egyezőek. A határozat szerint a csoportos garázdaság elkövetése miatti gyanút megalapozta az, hogy a felperes és társai a férjet földre teperték, ott tartották, aki eközben akár meg is sérülhetett. A telefonon érkezett állampolgári bejelentés alkalmával tapasztalt hangos veszekedés és a helyszínen látottak mindezt megerősítették, ezért a panaszt e körben elutasításra került. Az előállítás arányossága vonatkozásában utalt az Rtv. 15. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakra és arra, hogy a tettenérés megvalósult, amely kellő jogalapot szolgáltatott a felperes előállításának foganatosításához. Ezért az intézkedő rendőröknek az Rtv. 33. § (1) bekezdés a) pontja alapján nem volt mérlegelési lehetőségük, így az aránytalanság fel sem merülhetett. Egyebekben a határozat azt is megállapította, hogy a helyszíni intézkedés során a késedelmes tájékoztatás kapcsán nem sérült a felperes tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga, mert az intézkedés szükségességéhez a minimális gyanú fennállt, illetve a mobiltelefont használhatta.

[4] A felperes keresetet terjesztett elő, melyben az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Állította, hogy a rendőri intézkedés elhúzódása, a késedelmes tájékoztatás, a helyszíni telefonálás korlátozása miatt a rendőri intézkedés jogsértő volt. Vitatta az előállítás jogalapját, hangsúlyozva, hogy nem követett el bűncselekményt, csak társa védelmére kelt jogos védelmi helyzetben.

[5] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 20.K.34.183/2016/8. számú ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítélete indokolásában az ügy érdemi elbírálása során az intézkedés időtartama kapcsán hivatkozott az Rtv. 1. § (2) bekezdésére, az Rtv. 11. § (1) bekezdésére, 13. § (1) bekezdésre, 20. § (2) bekezdésére, 15. § (1) bekezdésre, valamint a szolgálati szabályzat 5. § (2) bekezdésre. E jogszabályok alapján a bíróság egyetértett az alperesi határozatban kifejtettekkel, és az intézkedéssel érintett személyek számára, meghallgatására, egy sérült ellátási igényére, vizsgálatára figyelemmel a felperes panaszát alaptalannak találta. Az előállítás jogalapja vonatkozásában a bíróság visszautalt az Rtv. 15. § (1) és (2) bekezdésére, az Rtv. 33. § (1) bekezdésére. A bíróság egyetértett azzal az alperesi jogértelmezéssel, hogy ezen szakasz a) pontja nem biztosít mérlegelési lehetőséget a rendőrnek, hanem kötelező jelleggel írja elő az intézkedés alá vont előállítását. A felek között az nem volt vitatott, hogy az intézkedésre egy telefonhívás alapján került sor, amely alapján könnyen beazonosíthatták a feleket. A rendőrök azért állították elő a felperest, mert véleményük szerint a helyszínen vele szemben felmerült a csoportos garázdaság bűncselekménye elkövetésében való tettenérés. A bíróság e vonatkozásában hivatkozott a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 127. § (3) bekezdéséhez fűzött kommentár megállapításaira. Kifejtette, hogy a tettenéréshez mind a Btk., mind pedig a Be. kommentárja szerint szükséges egyfajta folyamatosság, amely a cselekmény elkövetését az elfogással összekapcsolja, valamint a 13/2013. számú büntető elvi határozat (EBH 2013.B13) magyarázata szerint a tettenérésnek a folyamatosság, a megszakítás nélküliség mellett szükségszerű eleme az is, hogy annak keretében sor kerüljön az elkövető fizikai ráhatással történő üldözésére, elfogására, visszatartására. Amennyiben a nyomon követhetőség megszakad, vagy nem kerül sor fizikai ráhatással történő üldözésre, visszatartásra, úgy tettenérésről nem lehet beszélni. Mindezekre figyelemmel a bíróság azt állapította meg, hogy a felperes vonatkozásában a tettenérés nem valósult meg, hiszen őt nem kellett elfogni, üldözni, mert ő maga és társai hívták a rendőröket és a helyszínen maradtak, amíg azok meg nem érkeztek. A cselekményüket több szemtanú is figyelemmel kísérte, ezért az előállítására nem adott kellő jogalapot az Rtv. 33. § (1) bekezdésének a) pontja. E jogszabályhelynek a megjelölése a határozatban anyagi jogszabályt sért, holott a felperes panaszát éppen erre hivatkozással utasították el. A bíróság - mivel alperes határozatában erre nem hivatkozott - érdemben nem foglalkozott azzal, hogy az Rtv. 33. § (2) bekezdés b) pontja alapján és tettenérés hiányában lehetősége van a rendőröknek az előállításra, és esetlegesen ez a pont alkalmas lehetett volna-e a felperes előállításának jogszabályi alátámasztására, illetőleg az ezen jogszabályi helyen alapuló intézkedés 15. § szerinti arányosságának vizsgálatát is mellőzte. A bíróság a felperesi panaszbeadvány értelmezést követően megállapította, hogy a panasz az előállítás időtartamának elhúzódására nem terjedt ki. Ebből kifolyólag nem minősítette jogsértésnek, hogy az alperes a határozatában erre a kifogásra nem reagált. A bíróság az új eljárásra adott iránymutatásában előírta, hogy az alperes vizsgálja a körülményeket az előállítás indoka vonatkozásában, esetlegesen az Rtv. 33. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltak értékelésével és az ehhez kapcsolódó 15. §-ban megállapított arányossági követelmények kifejtésével. Megállapítása szerint az alperesnek az eljárása során mindezen körülmények vizsgálatát követően lehetősége van arra, hogy a felperes panaszának helyt adjon, illetőleg azt elutasítsa, de akkor az elutasításnak részletes indokát kell adnia a fenti jogszabályhelyek alkalmazásával.