BH 1983.9.365 A megrendelő csak abban az esetben követelheti fedezeti vétel címén más fajtájú termék magasabb áron történt beszerzésével előállott vételárkülönbözet megtérítését a szerződésszegő szállítótól, ha a szerződésben lekötött fajta beszerzése nem volt lehetséges [Ptk. 4. §, 340. §].

A felperes megrendelt az alperesnél 10 500 db szilvaoltványt. Az alperes a megrendelést azzal igazolta vissza, hogy a facsemetéket 1980. év őszén szállítja, az 1980. június 30-án kelt levelében azonban akadályközléssel élt, és közölte, hogy az importból származó szemek rendkívül alacsony százalékú eredése miatt a szerződésben vállalt kötelezettségének nem tud eleget tenni. A felperes, mivel szerinte hazai piacon nem volt felvásárolható a megrendelt fajtájú szilvaoltvány, külföldi szaporítóanyag behozatala iránt intézkedett. A kiválasztott importból négyfajta, a szerződésben megjelölttől eltérő szilvaoltványt vásárolt, és az így beszerzett 9200 db-ért 1 246 570 Ft-ot fizetett ki. Mivel 9200 db a szerződésben meghatározott szilvaoltvány 266 800 Ft-ba került volna, a felperes a keresetében a két ár különbözeteként mutatkozó 979 770 Ft-nak a megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az alperes a szerződésszegését elismerte, de vétlenségére hivatkozott, emellett tagadta, hogy a felperest kár érte.

Az első fokú bíróság szakvéleményt szerzett be annak megállapítására, hogy

- az importból származó szilvaoltvány mennyiben tekinthető értékesebbnek a hazai termelésből származó szilvaoltványnál;

- a két oltványfajta beszerzési különbözetét mennyiben ellensúlyozza az a körülmény, hogy a beszerzett oltványból származó szilvafa bővebben termő, továbbá korábbi érésű, esetleg jobb minőségű szilvát terem;

- van-e az árkülönbözet részbeni megtérülésére hatása annak, hogy a felperes az import szilvaoltvánnyal együtt annak szaporítási jogát is megszerezte.

A beszerzett szakvélemény szerint

- az importból származó négy szilvafajta érésével, jobb ízével és nagyobb gyümölcsméretével értékesebbnek tekinthető a szerződésben meghatározott szilvafajtánál, a két oltvány árkülönbözete - számítások szerint - nem befolyásolja jelentősen a termelésre fordított önköltséget;

- az értékkülönbözet megtérülésére nincs hatással az ún. "szaporítási jog" megszerzése és gyakorlása, mivel a törvényes szaporítási rendszer e jog megszerzését és gyakorlását nem teszi lehetővé. Megjegyezte, hogy az import szilvafajta gazdasági értékére nézve hazánkban sem irodalmi adat, sem pedig gyakorlati tapasztalat nem áll rendelkezésre, így a külföldi kutató intézetnek a hazai termőhelyi viszonyoktól lényegesen eltérő körülmények között végzett megfigyeléseire és közlésére támaszkodott. Eszerint a külföldi hibridek korábban érnek, gyümölcsük általában nagyobb méretű, termésmennyiségük látszólag alatta marad ugyan a szerződésben meghatározott fajtájú fák hozamának, ez utóbbi adatnál azonban figyelembe kell venni, hogy a termés mennyiségére vonatkozó külföldi adatok fiatal, a termőkor kezdetén levő faállományra irányadók, a teljes termőkorban azonban a hozam mintegy 30%-kal növekszik.

Az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása megállapította, hogy alperes a felperessel kötött szerződést megszegte. A felperes kártérítési igényként azt a különbözetet érvényesítette, amely a hazai előállítású és az import fajtájú szilvaoltvány beszerzési ára között mutatkozik. Az a körülmény, hogy a felperes nagyobb összeget fordított szilvaoltványok beszerzésére, mintha azokat az alperestől szerezte volna be, egymagában nem alapozza meg a felperes kártérítési igényét. A felperes ugyanis nem ugyanazt a fajtájú szilvaoltványt szerezte be, mint amelyet az alperesnek szállítania kellett volna. Ezért elsősorban abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a magasabb ár kifizetése folytán nem jutott-e a felperes nagyobb vagyoni előnyhöz azáltal, hogy a szerződésben megjelölt oltványok helyett más fajtájú oltványt vásárolt. Az eljárás során beszerzett szakvélemény kellő alapot nyújt annak megállapítására, hogy az importból származó szilvaoltvány értéke arányban áll a beszerzésre fordított költséggel. Ez az értéknövekedés abban fejeződik ki, hogy a külföldi eredetű fán termett szilva új fajtájú gyümölcs, korábbi érésű, nagyobb szemű, és mindezekre tekintettel az értékesítése is kedvezőbb feltételekkel történhetik, mint a hazai termesztésből származó fajtáé. További előnyök származnak a felperes számára abból, hogy a beszerzett fajtájú fák gyümölcsének érése elhúzódik, és így a termés betakarításának feltételei is kedvezőbben alakulnak. Mindemellett az új fajta honosításával járó jutalék további vagyoni előnyt eredményezhet. A várható előnyök megfelelően ellensúlyozzák a két szilvafajta közötti beszerzési árkülönbözetet. Ehhez képest a felperesnek az árkülönbözetből eredően kára nem származott. Erre való tekintettel az alperesnek az a védekezése, hogy szerződésszegése menynyiben tekinthető kimentettnek, illetve hogy a felperes eleget tett-e kárenyhítési kötelezettségének, további vizsgálatot nem igényelt.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Állította a szakértői vélemény bizonytalanságát, és azt, hogy így nem lehet egyértelműen megállapítani az importált oltványból származó szilvafa előnyeit. Mivel pedig belföldi termelési tapasztalatok még nincsenek, a teljesen más klímájú területre adaptált új fajtánál nem lehet előre tudni, hogy az milyen eredési és termelési tulajdonságokkal fog rendelkezni.

A fellebbezés nem alapos.