BH 2003.5.177 I. A fegyveresen elkövetett emberrablás bűntettének végrehajtásában több társával együttműködő vádlott cselekményét abban az esetben is társtettesként elkövetettnek kell értékelni, ha a vádlott társai a lefolytatott büntetőeljárás során ismeretlenek maradnak [Btk. 20. § (2) bek., 175/A. § (1) bek., (2) bek. b) pont].

II. A büntetés kiszabásánál jelentős az időmúlás enyhítő hatása, ha a vádlottnak fel nem róhatóan az elbírált cselekmény óta öt esztendő eltelt, és ez idő alatt a vádlott előzetes letartóztatottként állt a büntetőeljárás hatálya alatt [Btk. 83. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság a 2001. szeptember 28. napján hozott ítéletében a vádlott bűnösségét fegyveresen elkövetett emberrablás bűntettében, és lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntettében állapította meg, ezért őt - halmazati büntetésül - 7 év 8 hónapi fegyházbüntetésre, valamint 8 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A tényállás szerint a vádlott szakmunkásképző iskolát végzett, gépszerelő-géplakatos szakképesítésű. Anyagbeszerzőként dolgozik, havi nettó jövedelme 90 000-100 000 forint. Nős, felesége titkárnőként 60 000 forintot keres. Egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Vagyontalan. Büntetlen előéletű.

1) A vádlott három - az eljárás során ismeretlenül maradt- társával 1997. március 10-én reggel 8 óra körüli időben a gépkocsijából kiszálló sértettet - miután meggyőződtek arról, hogy ő az általuk várt személy - visszatuszkolták az autó hátsó ülésére. A sértettet - bal oldalán a vádlott foglalva helyet - közrefogták, és a Hármashatár-hegy irányába elhajtva közölték, hogy a sértettnek egy meg nem nevezett személy felé fennálló tartozása fejében először 1 millió forintot kell fizetnie, de marad még 8 millió forint adóssága. Kilátásba helyezték, hogy amennyiben nem fizet, meg fogják csonkítani.

A vádlott és társai a sértettet egy erdőbe vitték, ahol arra kötelezték őt, hogy telefonon szerezzen pénzt. A sértett azonban nem járt eredménnyel. Ezután a vádlott elővett egy pisztolyt, csőre töltötte, majd visszatette a kabátjába. A sértett ekkor - tudva, hogy ennyi pénzzel rendelkezik - barátnőjét hívta fel azzal, hogy azonnal szükséges van 500 000 forintra. Miközben visszahívásra vártak, a vádlott két esetben ököllel arcul ütötte a sértettet.

Miután a sértett barátnője közölte, hogy kölcsönadja a sértettnek a kért összeget, azt átveendő az általa megjelölt helyre hajtottak. A településen az egyik ismeretlen férfi egy időre kiszállt az autóból, előtte azonban utasította a vádlottat, ha bármi probléma lenne, a sértettet és a barátnőjét lője le. A postához érve a sértett, és az őt követő vádlott a sértett barátnőjének a gépkocsijához mentek, aki az ablakon keresztül a sértettnek átadta a pénzt.

A sértett a személygépkocsijának jobb első ülésén ülő férfinak adta át az 500 000 forintot, majd nem sokkal ezután a vádlott és a társai elengedték őt.

1997. március 13-án 18 óra10 perckor a vádlott "Laci" néven a barátnőjének mobil készülékén kereste a sértettet, és újabb 5 millió forintot kért azzal, hogy "különben megint elviszik autózni, és beváltják, amit ígértek". 1997. március 18-án még egy, másnap pedig három fenyegető telefonhívást kapott a sértett, amelyekből egyúttal az is kiderült, hogy a hívók tisztában vannak azzal, hogy a sértett időközben a rendőrséghez fordult.

2) A nyomozó hatóság 1997. április 9-én a vádlott lakásán tartott házkutatás során lefoglalt egy működésképes, az emberélet kioltására alkalmas pisztolyt és 104 db hozzávaló lőszert.

A vádlott birtokába ismeretlen időben és körülmények között került lőfegyvernek minősülő pisztoly és lőszernek minősülő töltények tartásához a vádlott a 115/1991. (IX. 10.) Kormány rendeletben előírt engedéllyel nem rendelkezett.

E határozat ellen a vádlott és a védője a fegyveresen elkövetett emberrablás bűntette alól történő felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében fellebbezett. Az ügyész jogorvoslattal nem élt.