Az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27093/2015/20. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 120. §] Bíró: Utassyné dr. Holtzer Éva

Kapcsolódó határozatok:

*Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27093/2015/20.*, Kúria Kfv.35025/2016/6. (AVI 2018.8.54)

***********

Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

8.K.27.093/2015/20. szám

A ltal képviselt "" Kft. (felperes címe) felperesnek -jogtanácsos (3530 Miskolc, Kandia u. 12-14.) által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága Hatósági Főosztály (3530 Miskolc, Kandia u. 12-14.) alperes ellen, közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perében meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A bíróság az alperes 3799583206. és 3799583185 számú határozatait hatályon kívül helyezi, és az alperest új eljárásra kötelezi.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 100.000,- Ft (azaz Egyszázezer forint) perköltséget.

A le nem rótt illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A bíróság a felperes keresetlevele, az alperes ellenkérelme, a közigazgatási eljárás és a peres eljárás során keletkezett iratok alapján az alábbi tényállást állapította meg:

2013. év augusztus és szeptember hónapokban a felperes a Kft1.-től kristálycukor-értékesítésről fogadott be számlát, amely számlák általános forgalmi adó tartalmát bevallásaiban szerepeltette, levonásba helyezte.

A Nemzeti Adó és Vámhivatal Heves Megyei Adóigazgatósága elsőfokú hatóság a felperessel szemben a 2013. év augusztus és 2013. szeptember hónapokra vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben -egyik esetben kiutalás előtti- ellenőrzést folytatott le.

2013. augusztus hónapra vonatkozóan az elsőfokú hatóság a 1964996048 számú határozatával a felperes terhére 529.000 forint adókülönbözetet és 6.000 forint késedelmi pótlékot állapított meg.

A határozatot a felperes fellebbezése folytán eljárt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága Hatósági Főosztály alperes a 3799583206 számú határozatával helybenhagyta.

A 2013. szeptember hónapra vonatkozóan az elsőfokú hatóság a 1964988159 számú határozatával a felperes terhére 6.236.000 forint jogosulatlan igénylésnek minősülő adókülönbözetet és 118.000 forint adóbírságot állapított meg.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot a 3799583185 számú határozatával helybenhagyta.

A revízió vizsgálta a Kft.1 beszerzéseit, amelynek során figyelembe vette a NAV Hajdú-Bihar Megyei Adóigazgatósága Áfa Ellenőrzési Osztálya által feltártakat, mely a kristálycukor-értékesítéssel kapcsolatban megállapította, hogy a H s.r.o. szlovák társaság a T s.r.o. cseh társaságnak értékesítette a cukrot, majd az a M Kft.-nek, amely cég továbbértékesítette a B Kft.-nek a termékeket, majd a Kft.1 volt a felperes beszállítója.

A rendelkezésre álló adatok szerint a M Kft. volt az a társaság, amelynél a cukor más közösségi tagállamból történő beszerzése formálisan megvalósult. A társaság az adót a termék továbbértékesítéséhez kapcsolódó adóbevallásában szerepeltette, majd az ügyletet követően - az adó megfizetése nélkül - a hatóság számára elérhetetlenné vált.

A lefolytatott bizonyítás eredményeként az elsőfokú hatóság azt állapította meg, hogy a felperes által befogadott számlák azért nem minősülnek adólevonási jog gyakorlása alapjául szolgáló hiteles bizonylatnak, mert a gazdasági esemény a felek között nem ment végbe, ugyanakkor a másodfokú eljárás során az alperes azt állapította meg, hogy nem vonható kétségbe, hogy a felperes részére az ismertté nem vált származású, más közösségi tagállamból belföldre érkezett cukor leszállítása megtörtént. A teljesítés - így a megrendelés, áruleszállítás, ellenérték megfizetése - során a felperes és a Kft1. bejelentett alkalmazottja, illetőleg az alkalmazott útján annak törvényes képviselője kapcsolatban álltak egymással, amely alapján nem zárható ki az sem, hogy az áru ezen jogviszonyban adott megrendelés alapján jutott el a felpereshez. A számlakibocsátó részére átutalással fizette meg az ellenértéket. Ezek ellenére azonban a Kft.1 által a cukorértékesítésről kiállított számlák mégsem tekinthetők adólevonási jogot teremtő hiteles bizonylatnak, mivel az ellenőrzés során feltárt bizonyítékok alapján megállapítható, hogy egy tudatosan létrehozott értékesítési láncolat tagjainak minősültek az ügyletben részes társaságok, mely partneri kapcsolatrendszer létrehozásának elsődleges célja az volt, hogy az ismeretlen eredetű cukor közösségen belüli beszerzését követően többször fiktív átszámlázásra kerüljön az azzal kapcsolatos adófizetési kötelezettség teljesítése nélkül, melynek eredményeként a termék a piaci árhoz képest jelentős áreltérítéssel, illetve adólevonási jog gyakorlását lehetővé tevő bizonylat kiállítása mellett került a végfelhasználóhoz.

Hivatkozott az alperes határozatában az Európai Unió Bíróságának C-80/11. és a C-142/11. számú egyesített ügyekben hozott döntésére, valamint a C-324/11., továbbá C-384/04. számú ügyben hozott döntésére, valamint a Kittel és a Recolta Recycling egyesített ügyekben hozott iránymutatásokra.

A cukor leszállítása a felperes felé a Kft.1 közreműködésével megtörtént, a gazdasági esemény megvalósult, a bírósági ítéletek nyomán vizsgálta az alperes azt, hogy minden, ésszerűen elvárható intézkedést megtett-e a felperes annak érdekében, hogy az adókijátszásban történő közreműködést elkerülje. Az Európai unió C-384/04. számú ügyében foglaltak alapján kifejtette, hogy az az adóalany, akinek tudomása volt arról, vagy alapos okkal feltételezhette, hogy az ezen vagy valamennyi ezt megelőző vagy követő termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást terhelő hozzáadott értékadót részben vagy egészben nem fizetik meg, az adófizetésre kötelezett személlyel együttesen és egyetemlegesen kötelezhető az adó megfizetésre. Abban az esetben vélelmezendő, hogy valamely személy ezt alapos okkal feltételezhette, ha a termék ára alacsonyabb volt, mint annak a piacon fizetendő, ésszerűen elvárható legalacsonyabb ára, vagy alacsonyabb volt, mint ugyanezen termék bármely korábbi értékesítésekor fizetendő ára. Jelen esetben a közterhek teljesítésének elmaradására kellett, hogy utaljon a felperes számára az a körülmény, hogy a számlakibocsátó társaság lényegesen a piaci ár alatt kínálta a termékét. Mindezek alapján a befogadott számlák alapján a felperes az adólevonási jogával nem élhet.

A nyitva álló törvényes határidőn belül a felperes keresetet terjesztett elő a bíróságnál, amelyben az alperesi határozat - elsőfokú határozatra is kiterjedő - hatályon kívül helyezését kérte, a perköltségekben történő marasztalás mellett.

Arra hivatkozott, hogy az alperes a tényállás-feltárási és bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, a feltárt tényeket nem okszerűen értékelte, egymásnak ellentmondó, megalapozatlan, bizonyítatlan és jogellenes megállapításokat tett.

Kifejtette, hogy bár az alperes az elsőfokú hatósággal szemben nem vitatta a gazdasági esemény megvalósulását, a termékértékesítés megtörténtét, ugyanakkor azt állapította meg, hogy a felperes azért nem jogosult az adó visszatérítésére, mert a beszerzési láncolat egy vagy több szereplője adókijátszást követett el, amelyről a felperes tudott vagy a tőle ésszerűen elvárható intézkedések megtétele esetén tudnia kellett volna.