3218/2018. (VI. 21.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Bfv.I.1101/2017/2. számú végzése, valamint a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 78. § (3) bekezdése, 371. § (4) bekezdése és 414. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó magánszemély jogi képviselője útján (dr. Lokár Gábor Antal ügyvéd, levelezési cím: 1024 Budapest, Margit körút 49. IV. emelet 1.) az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének c) pontjára, (3) bekezdésének a) és b) pontjára hivatkozva, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Bfv.I.1101/2017/2. számú, a Győri Ítélőtábla Bpkf.89/2017/4. számú és a Tatabányai Törvényszék 2.Bpi.432/2016/4. számú végzése, valamint a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 78. § (3) bekezdése, 371. § (4) bekezdése és 414. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

[2] 2. Az indítvány benyújtására okot adó ügynek az alkotmányjogi panasz elbírálása szempontjából lényeges elemei a következők.

[3] 2.1. Az indítványozót a Tatabányai Törvényszék ítéletével bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettében és testi sértés vétségében, ezért börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását felfüggesztette. Az indítványozó a jogerős ítélettel szemben 2016. november 23-án perújítási indítványt terjesztett elő a Tatabányai Törvényszék előtt, melyet az 2.Bpi.432/2016/4. számú végzésével elutasított. Az indítványozó fellebbezése folytán eljárt Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Bpkf.89/2017/4. számú végzésével a perújítást elutasító végzést helybenhagyta.

[4] 2.2. Az indítványozó ezt követően felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, amely azt, mivel az indítvány alapján a felülvizsgálatot kizártnak tartotta, elutasította. A Kúria hivatkozott a Be. 416. § (1) bekezdésére, mely szerint felülvizsgálatnak kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye; utalt arra, hogy a Be. 257. § (1) bekezdése, XIII. Rész II. Címe, 544. § (3) bekezdése határozza meg, hogy mi tekinthető ügydöntő határozatnak, továbbá, hogy a perújítási indítványt elutasító végzés nem tartozik ebbe a körbe.

[5] 3. Az indítványozó ezt követően jogi képviselője útján nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, melyet - miután az Alkotmánybíróság főtitkára hiánypótlásra szólította fel - kiegészített. Az indítványozó személyesen is kiegészítette indítványát.

[6] Az indítványozó az ítéletek, valamint a Be. 78. § (3) bekezdése, 371. § (4) bekezdése és 414. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének a sérelmére hivatkozva kérte. Az indítványozó megjelölte továbbá az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv) kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: EJEE) 6. cikkét (Tisztességes tárgyaláshoz való jog) is, e vonatkozásban azonban külön indokolást nem terjesztett elő.

[7] Az indítványozó - bár alkotmányjogi panaszának alapjaként megjelölte az Abtv. 27. §-át is - a bírói döntések alaptörvény-ellenességét külön nem állította, azt a Be. kifogásolt rendelkezéseinek alaptörvény-ellenességére tekintettel tartotta megállapíthatónak.

[8] 3.1. A Be. 78. § (3) bekezdésében foglalt, az indítványozó álláspontja szerint a bíró szabad mérlegelést korlátlanná tevő szabályozás nézete szerint ellentétes a jogbiztonsággal, kiszámíthatósággal, illetve az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt, a tisztességes eljáráshoz való joggal. Az indítványozó az Alkotmánybíróság számos korábbi határozatát idézte érvelésének alátámasztására.

[9] 3.2. A Be. 371. § (4) bekezdését az indítványozó azért tartja az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével ellentétesnek, mert egyrészt e rendelkezés alapján nem biztosított, hogy a bíróság megfelelően indokolja döntését, másrészt - mivel a másodfokon eljárt bíróság érdekelt az eljárás minél gyorsabb, egyszerűbb befejezésében - sérülhet a pártatlanság, illetve annak látszata. Az indítványozó e körben is több alkotmánybírósági döntésre hivatkozott.

[10] 3.3. Bár az indítványozó kérte a Be. 414. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését is, ám ezt a kérelmét külön nem indokolta. Vélhetően e rendelkezést is amiatt tartja alaptörvényellenesnek, mert a Be. nem engedi meg a perújítás során hozott jogerős döntés ellen felülvizsgálati kérelem benyújtását, így nézete szerint sérül az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog. Álláspontja alapján "a perújítási kérelem során indult eljárásban hozott végzés eredményét tekintve egyenértékű az eljárást megszüntető végzéssel, így ezt is ügydöntőnek kellene tekinteni, de legalább a felülvizsgálat lehetőségét biztosítani kellene". Az indítványozó az Alkotmánybíróság több határozatát megjelölte vonatkozó állásfoglalásként.

[11] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi - formai és tartalmi - feltételeknek. A testület megállapította, hogy az indítványozó érintettnek tekinthető és a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette.

[12] 4.1. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, az (1b) bekezdés e) pontja alapján pedig a kérelem akkor határozott, ha indokolást tartalmaz arra nézve, hogy a kifogásolt bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Az indítványnak az Abtv. 27. §-ára, a bírói döntések alaptörvény-ellenességére alapított része nem felel meg ennek a követelménynek. Szintén nem tartalmaz indokolást a döntéseknek, illetve a kifogásolt szabályozásoknak az EJEE 6. Cikkébe ütközése tekintetében sem.

[13] 4.2. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján akkor lehet alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulni, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az érintett Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

[14] Az Alkotmánybíróság Ügyrendje (a továbbiakban: Ügyrend) - értelmezve az Abtv. ezen rendelkezését - azt állapítja meg, hogy a jogorvoslati lehetőség kimerítése nem vonatkozik a felülvizsgálatra mint rendkívüli jogorvoslatra; alkotmányjogi panasz akkor is benyújtható, ha törvény a felülvizsgálatot is lehetővé teszi [lásd Ügyrend 32. § (1) bekezdése]. Ugyanakkor az Ügyrend alapján nem minden, a Kúria felülvizsgálati eljárásában hozott döntése ellen nyújtható be alkotmányjogi panasz: "32. § (2) Az (1) bekezdésre figyelemmel az Abtv. 27. §-a alkalmazásában az ügy érdemében hozott, vagy a bírósági eljárást befejező döntésnek minősül és alkotmányjogi panasszal megtámadható, illetve az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal megtámadható a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott olyan döntése is, mely

a) a megtámadott határozatot hatályában fenntartja, vagy

b) a jogerős határozatot egészben vagy részben hatályon kívül helyezi és helyette, illetve az elsőfokú határozat helyett új és a jogszabályoknak megfelelő határozatot hoz, vagy

c) a jogerős határozatot megváltoztatja és a törvénynek megfelelő új határozatot hoz, vagy

d) a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi, és az eljárást megszünteti, feltéve, hogy az indítványozó a jogerős döntést az Alkotmánybíróság előtt nem támadta meg, vagy a jogerős döntés ellen benyújtott panaszt az Alkotmánybíróság a Kúria folyamatban lévő eljárására tekintettel utasította vissza."

[15] A jelen ügyben hivatkozott, a Kúria Bfv.I.1101/2017/2. számú végzése nem felel meg a fenti követelménynek, mivel a felülvizsgálati indítványt nem érdemben bírálta el a Kúria, hanem azt mint törvény által kizártat, elutasította.

[16] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a Kúria eljárása során a Be. megsemmisíteni kért rendelkezéseit nem alkalmazta, így az indítvány ezen okból sem felel meg az Abtv. 26. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek.

[17] 4.3. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta meg, hogy a jogerős, a Győri Ítélőtábla Bpkf.89/2017/4. számú végzése alapján fennáll-e lehetősége az alkotmányjogi panasz befogadásának. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet az Alkotmánybíróságnál benyújtani; és bár a határidő elmulasztása igazolási kérelemmel kimenthető, a döntés közlésétől számított száznyolcvan nap elteltével nincs helye alkotmánybírósági eljárás megindításának [Abtv. 30. § (3)-(4) bekezdése]. Az indítványozó 2017. december 15-én benyújtott alkotmányjogi panaszában egyrészt nem terjesztett elő igazolási kérelmet, másrészt - bár a jogerős ítélet kézbesítésének pontos napja nem áll az Alkotmánybíróság rendelkezésére - a felülvizsgálati kérelem benyújtásának időpontjából (2017. június 14. -amikor az indítványozó részére már biztosan kézbesítésre került a végzés) megállapítható, hogy az alkotmányjogi panasz a döntés kézbesítésétől számított száznyolcvan napon túl került benyújtásra.

[18] Az Ügyrend 32. § (4) bekezdése alapján "Ha a jogerős döntést megtámadó alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság a Kúria folyamatban lévő eljárására tekintettel visszautasította, majd a Kúria a felülvizsgálati kérelmet, illetve indítványt elutasító döntést hozott a hiánypótlás vagy kiegészítés elmaradása, vagy a felülvizsgálatra nyitva álló határidő indítványozó általi elmulasztása miatt, vagy azért, mert a felülvizsgálat kizárt, akkor a Kúria ezen döntését az Abtv. 26. § (1) bekezdése vagy 27. §-a alapján megtámadó - és az Abtv. 30. § (1) bekezdésében foglalt határidőn belül benyújtott - alkotmányjogi panaszt, amennyiben az a jogerős döntésre is kiterjed, nem lehet elkésettnek tekinteni e határozat vonatkozásában." A jogerős döntés tehát akkor támadható a Kúria nem érdemi döntésén keresztül, ha az indítványozó korábban, a megfelelő határidőben már nyújtott be alkotmányjogi panaszt a jogerős döntéssel szemben, ám a párhuzamosan benyújtott felülvizsgálati kérelem okán az visszautasítására került. A jelen ügyben az indítványozó korábban, a felülvizsgálati kérelemmel párhuzamosan nem nyújtott be alkotmányjogi panaszt, így az Ügyrend 32. § (4) bekezdése jelen ügyben nem alkalmazható.

[19] A fentiekből következően az indítvány a Győri Ítélőtábla végzéséhez kapcsolódóan elkésett.

[20] 4.4. Az Alkotmánybíróság megjegyzi továbbá, hogy "az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog az Alkotmánybíróság értelmezésében és következetes gyakorlata szerint a rendes, azaz a még nem jogerős határozatokkal szemben igénybe vehető jogorvoslatokra vonatkozik, a jogorvoslathoz való jog alkotmányos tartalma ezért a felülvizsgálattal mint rendkívüli perorvoslattal nem hozható összefüggésbe (például 3120/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [22], 3194/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [19], 3273/2014. (XI. 4.) AB végzés, Indokolás [11]), ez pedig a panasz érdemi elbírálásának szintén gátja" (3118/2016. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [22]). Az Alkotmánybíróság ezt az álláspontját több döntésében is megerősítette, pl. a 3005/2017. (II. 2.) AB végzésben kifejtette: "[a]z Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében meghatározott jogorvoslathoz való jog csak azt a követelményt támasztja, hogy az első fokon meghozott érdemi bírói döntésekkel szemben magasabb fórumhoz lehessen fordulni, illetve a hatósági döntésekkel szemben biztosított legyen a bírói út (összefoglalóan: 36/2013. (XII. 5.) AB határozat, Indokolás [60]). Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján a felülvizsgálat - mint rendkívüli perorvoslat - az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt rendelkezéssel nem hozható összefüggésbe (3120/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [21]-[23]). [...] A jogorvoslathoz való jog tehát nem követeli meg a rendkívüli perorvoslati rendszer létét, így egy rendkívüli perorvoslati eljárásban hozott ítélet felülvizsgálhatóságának lehetőségét sem." (Indokolás [24]-[26])

[21] Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság az indítványt - az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1)-(2) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdése alapján eljárva, az Abtv. 26. § (1) bekezdésére, 30. § (1) és (3)-(4) bekezdéseire, 52. § (1) bekezdésére és (1b) bekezdésének e) pontjára, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontjára, valamint 32. §-ára tekintettel - visszautasította.

Budapest, 2018. június 5.

Dr. Salamon László s. k.,

tanácsvezető, előadó alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó Marcel s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/71/2018.