A Pécsi Ítélőtábla Pf.20066/2016/4. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 253. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §] Bírók: Döme Attila, Gáspárné dr. Baranyabán Judit, Vogyicska Petra

Pécsi Ítélőtábla

Pf.VI.20.066/2016/4. szám

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Takács Andrea ügyvéd (cime) által képviselt I.rendű felperes neve (cime, TH: ...) felperesnek - a Kaposvári 7. számú Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Boda Róbert ügyvéd cime) által képviselt alperes neve (alperes cime) alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt indított perében a Kaposvári Törvényszék 2016. április 14. napján kelt, 11.P.21.640/2015/17. számú ítélete ellen a felperes által 18. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - részben megváltoztatja, és kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 200.000 (kettőszázezer) forint sérelemdíjat és ez után 2015. október 12. napjától a kifizetés napjáig számított, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát.

A keresetet ezt meghaladóan tekinti elutasítottnak.

A felperesnek a Magyar Állam javára történő elsőfokú illetékfizetési kötelezettségének összegét felemeli 316.800 (háromszáztizenhatezer-nyolcszáz) forintra.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 50.000 (ötvenezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Állam javára - az illetékes állami adóhatóság felhívására - 440.000 (négyszáznegyvenezer) forint feljegyzett fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy a felperes 2015. május 13. napjától az elsőfokú ítélet meghozataláig folyamatosan, 2016. április 14-én is az alperes büntetés-végrehajtási intézetben tartózkodott előzetes letartóztatottként. A felperest az I/11., I/19., II/1., valamint II/13. számú zárkában tartották fogva.

A felperesnek a túlzsúfoltság miatt igényelt 5.500.000 forint sérelemdíj iránti igényét az alperes BV intézet parancsnoka 30.525/2009-2/2015. számú határozatával elutasította.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette emberi méltóságát, lelki egészségét, egészséges környezethez való jogát, ezért kérte 5.500.000 forint nem vagyoni kártérítés, illetőleg sérelemdíj megfizetésére kötelezését.

Keresetlevelében előadta, hogy 2010. május hónaptól 2014. október 8. napjáig, majd 2015. május 13-tól a keresetlevél benyújtásáig, 2015. október 12. napjáig 55 hónapra érvényesített 5.500.000 forint sérelemdíj, illetőleg nem vagyoni kártérítés iránti igényt. Mozgási lehetősége 1,8 m² körül volt egy zárkában, napi egy óra sétára tudta elhagyni a zárkát, és a túlzsúfoltság miatt a tisztálkodási lehetősége is korlátozott volt.

Kamatot a keresetlevél benyújtásának napjától, 2015. október 12. napjától igényelt.

Az alperes a túlzsúfoltság tényét elismerte, emiatt a személyiségi jogsértést nem vitatta, a sérelemdíj iránti kereset elutasítását kérte azonban arra hivatkozva, hogy a befogadási és differenciálási kötelezettsége - nem, kor, dohányzás, végrehajtási fokozat, stb. - miatt objektív okból nem tudott eleget tenni a mozgástér biztosítására vonatkozó jogszabályi előírásoknak.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes emberi méltóságát azzal, hogy 2015. május 13. napjától kezdődően nem biztosított számára 10 m³ légteret és 4 m² mozgásteret. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Állam állam javára, külön felhívásra 165.000 forint feljegyzett eljárási illetéket, az ezt meghaladó költségekről úgy rendelkezett, hogy a felek maguk viselik.

Ítéletének jogi indokolásában kifejtette, hogy az alperes a 16/2014. (XII.19.) IM rendelet 186.§-ának (2) bekezdésében írt kötelezettségének - az előzetes letartóztatottak részére 10 m³ légteret és 4 m² mozgásteret kell biztosítani a zárkákban - nem tett eleget. Ezt az alperes elismerte, ezért a bíróság megállapította a 2013. évi V. törvény 2:51.§-ának (1) bekezdés a) pontja alapján, hogy az alperes megsértette a felperes emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát.

Megsértette továbbá az alperes az Alaptörvény XXI. cikk (1) bekezdését, miszerint mindenkinek joga van az egészséges környezethez.

Ugyanakkor értékelte azt a körülményt, hogy a 2013. évi CCXL. törvény 1. fejezetében szabályozottak szerint az alperes a létszámadat rendszeres jelentésével eleget tesz a BV intézetben kialakult zsúfolt állapot jelzési kötelezettségének a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága felé, továbbá részt vesz a BVOP országos telítettségkiegyenlítő programban. Figyelembe vette azt a tényt is, hogy az alperes nem tulajdonosa az épületnek, nem is vagyonkezelője, az épület bővítésére nincs lehetősége. Ennek ellenére az elítélteket és előzetes letartóztatásba helyezett személyeket be kell fogadnia. Ekként az intézetben tartózkodók létszámát befolyásolni nem áll módjában, és az elhelyezési körülményen sem képes javítani.

Mindezen körülményre figyelemmel úgy ítélte meg, hogy a Ptk.6:519.§-ának 2. fordulata értelmében az alperes kimentette magát a felelősség alól, számára a károkozás nem felróható, ezért a Ptk.2:52.§-ának (1) bekezdése szerinti sérelemdíj iránti igényt elutasította.

A felperes testi és lelki sérelmével kapcsolatosan annyit állapított meg a törvényszék, hogy a felperes rendszeresen részt vett pszichológiai csoportfoglalkozáson, ahol pozitívan közreműködött, egészségkárosodásával kapcsolatban egyéb bizonyíték nem állt rendelkezésre.

Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak a kereseti kérelem szerinti megváltoztatását kérte olyképpen, hogy kötelezze a bíróság az alperest 5.500.000 forint sérelemdíj és ennek 2015. október 12. napjától a kifizetésig számított törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére. Előadta, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztét nem kell bizonyítani, a jogsértést pedig az alperes maga is elismerte.

A fellebbezés részben alapos.

Az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló adatok alapján túlnyomó részt helyesen állapította meg, és nagyobb részben helyes jogszabályokat alkalmazott, jogi következtetésével azonban a másodfokú bíróság nem minden tekintetben értett egyet. Ezért az érdemi döntést a fellebbezett részében részben megváltoztatta a Pp. 253.§-ának (2) bekezdése alapján.