A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20632/2017/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 84. §, 85. §, 344. §, 348. §] Bírók: Czukorné dr. Farsang Judit, Matosek Edina, Örkényi László

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.24687/2015/32., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20632/2017/4.*, Kúria Pfv.20606/2018/4. (BH 2020.1.10)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.632/2017/4/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Bősze-Magyar Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Bősze Anikó ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a ... jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2017. március 23. napján meghozott 19.P.24.687/2015/32. számú ítélete ellen a felperes részéről 33. és az alperes részéről 34. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a felperes keresetét teljesen elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint elsőfokú perköltséget.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 25.000 (huszonötezer) forint másodfokú perköltséget.

A le nem rótt, összesen 312.000 (háromszáztizenkétezer) forint fellebbezési illetéket a felperes költségmentessége folytán az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetével annak megállapítását kérte, hogy édesapjának a bv. intézetben bekövetkezett halálával az alperes megsértette a teljes családban éléshez való jogát, a személyiség teljes és zavartalan kiélésének jogát, a testi, lelki egészséghez való jogát, a magánélet zavartalanságához, ezen belül az emlékekhez, azok ápolásához való jogát, valamint az informálódáshoz és a tájékozódáshoz való jogát. Kérte továbbá az alperes kötelezését 3.900.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére. Keresetét a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 348. §-ára, az alperes kárfelelősségét pedig alkalmazottjának jogerős büntető ítélettel megállapított mulasztására alapította. Állította, hogy az alperes alkalmazottjának mulasztása eredményezte azt, hogy apjának bántalmazása rejtve maradt, ennek következménye az elítélt folyamatos, elhúzódó és módszeres bántalmazása és ennek halált okozó végkifejlete. Az alperes kötelezettsége lett volna a büntetések végrehajtását úgy megszervezni, hogy az elítéltek más testi épségét és életét ne sértsék és veszélyeztessék, így a károkozás az alperesnek felróható. Az alperes az együttműködési kötelezettségének sem tett eleget, mert többszöri kérése ellenére az ügyhöz kapcsolódó dokumentumokat nem bocsátotta rendelkezésére, ezzel a haláleset okának a felperest ért gyász, fájdalom, sérelem feldolgozásának időbeli elhúzódását okozva. A nem vagyoni kár alapjául azt adta elő, hogy közeli hozzátartozójának elvesztése egyértelműen olyan hátrányt jelent, ami nem vagyoni kártérítéssel reparálható. Az érvényesített összeget részben saját jogán, részben pedig engedményesként két testvére nevében is érvényesíteni kívánta.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy neki felróható jogellenes mulasztás vagy magatartás hiányában kártérítési felelőssége nem állapítható meg. A felperes személyiségi jogát nem sértette, nem történt olyan mulasztás, ami a személyhez fűződő jog megsértésére irányult volna. Az alkalmazottja által elkövetett szolgálatban kötelességszegés vétsége nincs oksági kapcsolatban a felperes apjának halálával. Az alkalmazottal szemben emberölés bűntette miatt eljárást nem folytattak, kizárólag a zárkatársat ítélték el. A felperes apja az elhelyezésével kapcsolatosan panaszt nem terjesztett elő, másik zárkába való áthelyezését nem kérte, így az alperesnek nem volt tudomása a korábbi bántalmazásáról. Az adatszolgáltatási kötelezettségének eleget tett, a felperes kegyeleti jogát, hozzátartozójának emlékét nem sértette meg. Érvelése szerint a felperes nem bizonyította azt sem, hogy emberi méltósága vagy családban éléshez való joga sérült volna. Hangsúlyozta, hogy a nem vagyoni kártérítéshez való jogot önmagában a halál ténye, a gyász és a fájdalom nem alapítja meg. Ehhez olyan hátrány bekövetkezését is szükséges bizonyítani, ami indokolja a nem vagyoni kárpótlás megállapítását, a felperes ilyen hátrány bekövetkezését sem bizonyította.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes magánélet zavartalanságához fűződő személyiségi jogát azzal, hogy a felperes édesapjának elhalálozásában az alkalmazottai által elkövetett bűncselekmény közrejátszott. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 1.000.000 forintot és ennek 2012. december 7. napjától a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes személyes költségmentessége és az alperes illetékmentessége folytán a felmerült 234.000 forint illetéket és 9.700 forint költséget az állam viseli, egyéb költségeiket pedig a peres felek maguk viselik.

Az elsőfokú bíróság a keresetet a Ptk. 348. § (1) bekezdése, 75. § (1) bekezdése, 78. § (1) és (2) bekezdése, valamint 84. §-a alapján bírálta el. Tényként állapította meg, hogy a felperes édesapja az alperesi bv. intézetben 2012. december 7-én cellatársától, R. Á.-tól elszenvedett ismételt bántalmazás következtében elhunyt. Az alperes alkalmazásában álló szolgálatot teljesítő B. J. bv. őrmester szolgálati kötelességszegés vétségében való bűnösségét a bíróság jogerős ítéletével megállapította. Az ítélet indokolása szerint B. J. a szolgálat átadás-átvételét hanyagul hajtotta végre, 6 óra 30 perc körül a zárkába nem lépett be, nem győződött meg a felperes apjának és zárkatársainak állapotáról, hangulatáról. A zárka biztonsági ellenőrzésének végrehajtása során 8 óra 20 perckor a tőle elvárható körültekintést és figyelmet elmulasztva nem szentelt kellő figyelmet az ágyban fekvő felperes neve állapotának, egészségi állapotáról nem győződött meg, nem követelte meg tőle a folyosóra való kisorakozást. Annak ellenére, hogy szolgálati kötelmei közé tartozott az adott biztonsági csoporthoz tartozó elítéltek félóránként való ellenőrzése, ezt a kötelezettségét 9 és 11 órakor nem teljesítette, és elmulasztotta a zárkák ajtóinak kulcsra zárását is. A szolgálati utasítás megszegése miatt rejtve maradt előtte R. Á. elítélt által felperes neve sérelmére elkövetett súlyos bántalmazás ténye, mivel pedig a felperes apja a zárkatársa általi bántalmazás miatt életét vesztette, B. J. mulasztása a szolgálatra jelentős hátránnyal járt. Az elsőfokú bíróság a büntető perben meghozott jogerős ítélet előbbi indokai alapján egyértelműen megállapíthatónak látta azt a tényt, hogy a felperes édesapjának halála okozati összefüggésben van az alperesi alkalmazott mulasztásával, halálát részben a bántalmazás, részben pedig az okozta, hogy az alperes alkalmazottja kötelességét vétkesen megszegte, azaz bűncselekményt követett el. Következtetése szerint mind a bántalmazás elkövetője, mind pedig az alperes alkalmazottja bűncselekményt követett el, aminek alapján az elsőfokú bíróság a közös károkozás [Ptk. 344. § (1) bekezdés] szabályait látta alkalmazhatónak, megállapítva, hogy a károkozók felelőssége a károsulttal szemben egyetemleges, és a Ptk. 337. § (1) bekezdésére is figyelemmel a Ptk. 348. § (1) bekezdése szerint az alperest az alkalmazottja által okozott kárért kártérítési felelősség terheli.