BH 2011.8.226 Nem sért jogszabályt a pszichiátriai intézet, ha a bíróság által történő személyes meghallgatásig, a törvényi határidők korlátai között a közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsító beteg intézeti felvételéről és bent tartásáról intézkedik, de a bíróság a sürgősségi gyógykezelést - a beteg aktuális pszichés állapota alapján - nem rendeli el [1997. évi CLIV. tv. 188. § c) pontja és 199. § (3) és (4) bek.].

A kérelmező 2010. július 3-i keltezéssel 2010. július 5. napján 6 óra 33 perckor faxon értesítette a bíróság Peren Kívüli Csoportját, hogy a kérelmezettet 2010. július 3. napján 17 órakor sürgősségi gyógykezelésbe vette. Feltételezett diagnózisként a kérelmező pszichózist jelölt meg, és megjegyezte, hogy a kérelmezett személyi adatai nem ismeretesek, iratai nem találhatóak, nyilatkozni nem tudott, kísérő nélkül hozták a mentők.

A kérelmező 2010. július 5. napján kérelemmel fordult a bírósághoz, melyben kezdeményezte a kérelmezettnél a beszállítás indokoltságának a megállapítását és a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelését.

A bíróságon a sürgősségi felvétel indokoltságának a megállapítása és a gyógykezelés elrendelése tárgyában a nemperes eljárás megindult. A kérelmezett meghallgatásáról jegyzőkönyv készült. A meghallgatáson jelen volt a kérelmező, a kérelmezett, a meghallgatást vezető bírósági titkár, a kérelmezett részére kirendelt ügygondnok, valamint az igazságügyi elmeorvos szakértő is. Jegyzőkönyvvezetőt a bíróság nem alkalmazott és a meghallgatásról felvett jegyzőkönyvet a meghallgatást foganatosító bírósági titkár írta alá.

A bíróság a 2010. július 5. napján kelt végzésében megállapította, hogy a kérelmezett 2010. július 3. napján történt felvétele indokolt volt, azonban az intézeti gyógykezelése nem szükséges.

Az elsőfokú bíróság a végzésének indokolásában kifejtette, hogy a kérelmezett kórházi felvételének az időpontjában megállapítható volt a közvetlen veszélyeztető magatartás és állapot, az elbíráláskor ("jelenleg") ez az állapot már nem áll fenn. Az elsőfokú végzés rendelkezései a hivatkozások szerint az Egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 197-201/A. §-ain alapulnak.

A végzés ellen - a meghatalmazott jogi képviselője által - a kérelmezett terjesztett elő fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatását, és annak a megállapítását kérte, hogy az Állami Egészségügyi Központ Pszichiátriai Osztályára történő felvétele és 2010. július 3-tól július 5-ig való ott tartása sem volt indokolt.

A kérelmezett fellebbezésének indokolásában előadta, hogy a felvételének és a benntartásának semmilyen tényleges oka nem állt fenn, semmifajta közvetlen veszélyeztető magatartást nem tanúsított. Álláspontja szerint az elsőfokú végzésben megállapított közvetlen veszélyeztető magatartását és állapotát a kórházi iratok nem támasztották alá. Előadta, hogy az intézménybe való bekerülésének az előzményeiről szóló bizarrnak tűnő előadása igaz volt, amiről a vele foglalkozó pszichiáter is megbizonyosodott. Sérelmezte, hogy a beteg jogait védeni hivatott garanciális előírások egyike sem érvényesült az eljárás során. Kifogásolta, hogy az elsőfokú végzés meghozatala teljes egészében törvénytelenül zajlott. A kérelmezett a fellebbezéséhez 7. sorszám alatt egy kiegészítő beadványt is csatolt, amelyben dr. K. I. igazságügyi elmeorvos szakértő szakvéleményét kifogásolta.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét (az intézeti gyógykezelés elrendelése iránti kérelem elutasítására vonatkozó elsőfokú rendelkezést) nem érintette, fellebbezett rendelkezését helybenhagyta.

Végzésének indokolása szerint a rendelkezésre álló iratokból a kérelmezett sürgősségi gyógykezelésbe való felvételének az indokoltsága további bizonyítás nélkül is - az orvosi konzultáció eredményéből, amely a lényeget, a felvétel szükségességét tekintve a fellebbezési tényelőadásokkal sincs ellentétben -, elsősorban a kérelmezett önmagát veszélyeztető pszichés állapota miatt megállapítható volt. Erről a kérelmező fax útján haladéktalanul értesítette az illetékes bíróságot. A másodfokú bíróság egyebekbeni álláspontja az volt, hogy az eljárás a jogszabályoknak megfelelően zajlott le. Az elsőfokú bíróság az adatok együttes értékelésével, a szükséges és indokolt eljárás jogszerű lefolytatása után, amit az eljárás részvevőinek az iratok között fellelhető "hivatalos feljegyzésben" foglalt nyilatkozata is alátámasztott, a jogszabályi feltételek fennállása mellett, az általa helyesen felhívott jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően döntött, mégpedig nemcsak a gyógykezelés elrendelésének a szükségtelensége, hanem a felvétel indokoltsága körében is.

A jogerős végzés ellen a kérelmezett terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a másodfokú bíróság végzésének a hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatását, és annak megállapítását kérte, hogy a kérelmezettnek az Állami Egészségügyi Központ Pszichiátriai Osztályára 2010. július 3. napján történő felvétele és 2010. július 5. napjáig történő ott tartása nem volt indokolt.

A kérelmezett a felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy milyen események előzték meg az ÁEK Pszichiátriai Osztályára történő felvételét. E szerint 2010. július 2. napján az esti órákban, gépkocsival Érd felé haladva, ismeretlen üldözői elől letért az autópályáról és egy földút felé vette az irányt, ahol üldözői utolérték és - az utóbbi vizsgálat szerint pszichoaktívnak bizonyult - gyógyszer bevételére kényszerítették, miközben a bal kisujját eltörték. A kérelmezett a gyógyszerek hatására elaludt, és csak másnap, a reggeli órákban ébredt fel. Ezt követően bement a Kútvölgyi Kórházba, hogy sérüléseiről látleletet vetessen. A Kútvölgyi Kórházban a kérelmezettet megvizsgálták, vér és vizeletmintát vettek tőle. A kórház pszichológusa a kérelmezett által előadottakat viszont megalomán tartalmúnak minősítette. Emiatt a kérelmezett pszichiátriai vizsgálatát tartotta a továbbiakban is szükségesnek. Tekintettel arra, hogy a kérelmezett ujjtörését a Kútvölgyi Kórházban nem tudták megfelelően ellátni, ezért őt - kérésére - az ÁEK Sürgősségi Osztályára szállították. Itt a kérelmezett és a kórház pszichiátere között vita alakult ki, amelyet követően a kérelmezett úgy döntött, hogy a kórházat elhagyja. Ezt azonban a kórház alkalmazottai fizikai kényszerrel megakadályozták és utóbb a kérelmezettnek két adag nyugtatót adtak.

A kérelmezett szerint ezt követően a Pszichiátriai Osztályon semmilyen kezelésben nem részesült. A kórlapján szerepelt, hogy az általa előadottaknak valóságtartalma van. A kérelmezett sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt jelenleg büntetőeljárás van folyamatban.

A kérelmezett álláspontja szerint a sürgősségi gyógykezelés elrendelésének törvényi feltételei hiányoztak. A végzések ellentétesek az Eütv. 199. § (1) bekezdésével, valamint a 118. § b) pontjával. Véleménye szerint amellett, hogy az elsőfokú bíróság a végzésében nem tett eleget a Pp. 221. §-a szerinti részletes indokolási kötelezettségének, döntését olyan bizonyítás adataira alapozta, amely bizonyítást nem a jogszabályoknak megfelelően foganatosított. A másodfokú bíróság pedig a fellebbezés érdemi elbírálására irányuló kötelezettségének nem tett eleget.