A Győri Ítélőtábla Bf.82/2015/3. számú határozata testi sértés bűntette (ÉLETVESZÉLYT okozó testi sértés bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 8. §, 9. §, 92. §, 164. §, 365. §] Bírók: Németh Balázs, Vajda Edit, Zólyomi Csilla

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.82/2015/3. szám

A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Győrött, 2016. február 4. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette és más bűncselekmény miatt I.r. vádlott ellen indult büntetőügyben a Veszprémi Törvényszék 2015. szeptember 14. napján kihirdetett 13.B.52/2015/25. számú ítéletét megváltoztatja.

Megállapítja, hogy I.r. vádlott 2015. március 17. napjától volt előzetes letartóztatásban, ezért a kiszabott szabadságvesztésbe a 2015. március 17. napjától 2015. szeptember 14. napjáig töltött időt számítja be.

A bűnügyi költség összege helyesen 214.851 (kettőszáztizennégyezer-nyolcszázötvenegy) Ft.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől 2015. október 14. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt.

I n d o k o l á s :

A Veszprémi Törvényszék a 2015. április 27. és szeptember 14. napjain megtartott tárgyalások alapján meghozott és kihirdetett, 13.B.52/2015/25. számú ítéletében I.r. vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettében (Btk. 164.§ (1) bekezdés, (8) bekezdés I. fordulat) és rablás bűntettének (Btk. 365.§ (1) bekezdés a/ pont, (3) bekezdés g/ pont) kísérletében, ezért a terheltet halmazati büntetésül 8 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés-büntetésre ítélte, mellékbüntetésként 6 évi időtartamra a közügyek gyakorlásától eltiltotta.

Beszámítani rendelte a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés tartamába, rendelkezett a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontjáról, illetőleg részben elkobzás, részben megsemmisítés, továbbá a vádlott részére kiadni rendelés útján az eljárás során lefoglalt bűnjelek további sorsáról.

Kötelezte a bűnösnek kimondott vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére.

Az elsőfokú ítélet ellen a terhelt és védője a vádlott terhére rótt cselekmények eltérő minősítése, másodlagosan pedig enyhítés végett jelentett be jogorvoslati kérelmet.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség a Bf.92/2015/1-I. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket alaptalannak ítélve arra mutatott rá, hogy a büntetőeljárási szabályok betartása mellett lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a törvényszék teljes körűen felderített, az iratokkal összhangban álló és téves ténybeli következtetésektől mentes tényállást állapított meg, amelyet kizárólag a sértett aktuális magassági és súly adataival indítványozott kiegészíteni. Álláspontja szerint a terhelt büntetőjogi felelősségére és a bűncselekmények minősítésére vont következtés helytálló, azonban a jogi indokolás részben kiegészítendő, részben pedig korrekcióra szorul. A tényállás szerint ugyanis a terhelt olyan erővel rángatta a sértett táskáját, amely önmagában alkalmas és elégséges egy akaratot megtörő erőszak megalapozására, az alapesetbeli minősítés megállapításához szükségtelen a sértett idős korát is figyelembe venni, utóbbi tényező a minősítő körülmény értékelésénél bír jelentőséggel. Az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének gondatlanságból történt elkövetésére vonatkozó elsőbírói megállapítást tévesnek ítélte, a vegyes bűnösségű bűncselekmények ugyanis az alapbűncselekményre irányuló szándék, míg az eredményre kiterjedő gondatlanság esetében is a szándékos bűncselekmények jogi sorsát osztják. Erre figyelemmel a kapcsolatos indokolást azzal indítványozta helyesbíteni, hogy a vádlott a súlyosabban minősülő testi sértési cselekményt is szándékosan követte el.

Az ügyészi álláspont szerint a büntetéskiszabás során a törvényszék valamennyi számba vehető bűnösségi körülményt feltárta és azokat súlyuknak megfelelően értékelte, tettarányos büntetést kiszabva, amelynek enyhítése nem indokolt.

A tényállás kiegészítését és a jogi indokolás korrekcióját követően az első fokon hozott ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A fellebbviteli nyilvános ülésen előadott perbeszédében a terhelt védője a mindkét bűncselekmény vonatkozásában elsődlegesen a jogi minősítés megváltoztatás miatt, másodsorban a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezését is fenntartotta. Kitért arra, hogy az ítéleti tényállás túlnyomórészt személyi típusú bizonyítékokon alapul, többek között a terhelt ténybeli beismerő vallomásán, a sértetti előadásokon és a tanúvallomásokon túlmenően a szakértők által előterjesztett vélemények megállapításain. A törvényszék a vádlott ténybeli beismerő vallomását jórészt elfogadta, a sértett vallomásaiban fellelhető eltéréseket azonban látszólagosnak minősítette. A védelmi álláspont szerint azonban a sértettnek a nyomozás során, illetőleg a bírói szakban tett előadásai lényegi és feloldhatatlan ellentmondásokkal terheltek, a tárgyalás során előterjesztett nyilatkozatában a rablás tekintetében a táska rángatása és a terhelt általi ellökése elmaradt, a sértett azonban megfelelően megindokolta, hogy miért tért el a nyomozás során általa előadottaktól. Ezzel együtt a sértett tekintetében semminemű olyan tényező nem merült fel, amely arra irányult volna, hogy a terhelt számára kedvezőbb helyzetet teremtsen. Mindezek alapján a sértetti nyomozati vallomás bizonyítékok köréből történő kirekesztésére tett indítványt.

Az orvosszakértői véleménnyel kapcsolatosan megismételte, nem reális, hogy a trauma után kihallgatható állapotban lévő sértett már a tárgyalási szakban nem emlékszik az adott eseménysorra, ezzel összefüggésben a sértett bírói szakban tett nyilatkozatára kell figyelemmel lenni, miszerint a nyomozati vallomása nem olyan módon és nem azzal a tartalommal került rögzítésre, amit a kórházban előadott. Erre figyelemmel 1. tanú rendőr kihallgatása során tett vallomását és annak tárgyalási megerősítését is kérte kirekeszteni a bizonyítékok köréből.

A cselekmények jogi minősítésével összefüggésben a rablás tekintetében az alkalmazott erőszak szükséges mértékével kapcsolatos kifogásainak adott hangot, a vádlotti erőbehatás nem volt lenyűgöző erejű, végső soron azért maradt el a vagyon elleni bűncselekmény befejezése, mert a vádlott adott körülmények között nem volt képes a sértettől elvenni a táskáját.

A testi sértési cselekménnyel kapcsolatosan az életveszélyes állapot kialakulását nem kívánta vitatni, álláspontja szerint azonban az elkövető testi sértés szándéka nélkül cselekedett a táska megragadása során, ezen magatartásával okozati összefüggésben alakult ki az életveszély, amely tekintetében ugyancsak gondatlansága állapítható meg, erre figyelemmel a tisztán gondtalan cselekmény elkövetésének és értelemszerűen a vétségi alakzatnak a megállapítását kérte.

Másodlagosan - akár azonos tényállás megállapítása mellett is - az első fokon kiszabott büntetés enyhítésére irányuló fellebbezését is fenntartotta azzal, hogy a már figyelembe vetteken kívül további enyhítő körülményként indítványozta értékelni a beszámítási képességet nem érintő terhelti személyiségzavart.