BH 2021.3.86 I. Az egyenlő bánásmód megsértésére történő hivatkozás tekintetében nem minősül "védett tulajdonságnak" egymagában a munkavállaló határozatlan idejű munkaviszonya [Az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. § t) pont].

II. A munkavállaló elismert és bizonyított teljesítménycsökkenése megalapozhatja a munkaviszony felmondással történő megszüntetését [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 66. § (2) bekezdés].

III. A munkáltató a munkaviszony megszűnéséig állhat el a versenytilalmi megállapodástól. Miután a munkavállaló megkezdte a szerződésben foglaltak teljesítését, erre egyoldalú jognyilatkozattal nem kerülhet sor [Mt. 228. § (3) bekezdés].

A tényállás

[1] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2017. augusztus 4-étől műszaki tanácsadó, értékesítő munkakörben állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél. Munkavégzésének helye változó volt, a munkaszerződése szerint négy megyére terjedt ki. A felperes alapbére 2018. április 1-től 385 000 forint volt, amely megegyezett utolsó havi távolléti díjának összegével.

[2] A munkaszerződés 14., 15. és 16. pontjában a peres felek versenytilalmi megállapodást kötöttek, amelynek alapján a felperes munkaviszonya megszűnésekor 2 havi alapbére összegére vált jogosulttá, a korlátozás megszegése esetén azonban egyévi bruttó átlagkeresetének megfelelő kötbér kellett fizetnie.

[3] A felperes munkaköri leírása a kereskedelmi munka segítése körében tartalmazta "az ügyvezető tájékoztatását kockázatos (finanszírozási bizonytalanság) szállítás előtt", "a kereskedelmi hálózatnál felmerülő kockázatokról az ügyvezetés informálását [a munkaköri leírás 1. pont b) alpont a)-b) pontja]".

[4] 2018. január-szeptember hónapokban a felperes a részére előírt tervszámokat folyamatosan nem teljesítette. A 2018. évi időarányos tervszámaihoz képest 42,67%-os, a 2017. évi tényszámokhoz képest pedig 24,2%-os elmaradásban volt. Az alperesnél a 2017. és 2018. évi terv teljesítésétől a felperesnél nagyobb mértékben maradt el V. I. és S. J. munkavállalók teljesítménye. V. I. 24,9%-ban, S. J. 31%-ban, míg a felperes 41,05%-ban teljesítette a 2018. évi tervet. V. I. határozatlan idejű munkavállaló volt és a munkaviszonya 2018. június hónapban közös megegyezéssel szűnt meg az alperesnél. S. J. határozott idejű munkaszerződéssel állt az alperes alkalmazásában.

[6] Az alperes 2018. október 11-én kelt iratában 30 nap felmondási idővel a felperes munkaviszonyát 2018. november 10-ével megszüntette. A felmondás indokolásaként a munkáltató intézkedése az alábbiakat tartalmazta:

"A felmondás indoklásaként tájékoztatom, hogy a munkaviszonya megszüntetésének oka az, hogy Ön 2018. január - szeptember hónapokban az Ön részére előírt tervszámokat folyamatosan nem teljesítette. A területi vezetővel folytatott háromnegyed éves értékelés során megállapítottuk, hogy Ön a 2018. évi időarányos tervszámaihoz képest 42,67%-os, a 2017-es tervszámokhoz képest pedig 24,02%-os elmaradásban van. A tervelmaradás mellett, azzal szorosan összefüggő oka a munkaviszonya megszüntetésének az is, hogy az elmúlt egy évben az Ön munkához való viszonya oly mértékben megromlott, hogy munkakörét nem tudja megfelelően ellátni."

[8] Az alperes a 2018. december 5-i keltű iratában arról tájékoztatta a felperest, hogy a munkaszerződése 14. pontjában meghatározott versenytilalomtól eltekint és a felperes az e pontban meghatározott cégeknél is szabadon vállalhat munkát. A 16. pontban foglalt kötbérezéstől a munkáltató eltekintetett, továbbá a munkaviszony megszüntetésétől a jelen felmentvény megadásáig terjedő időre járó versenytilalmi díj számfejtéséről és megfizetéséről intézkedett.

[9] Az alperes versenytilalmi ellenértékként 2018. december 10-én bruttó 128 333 forintot fizetett meg a felperesnek.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[10] A felperes a 2019. június 4-én megtartott perfelvételi tárgyaláson módosított keresetében elsődlegesen a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként 2018. november 11-től havi 385 000 forint távolléti díj alapulvételével 12 havi távolléti díjának megfelelő 4 620 000 forint, és ezen összeg 2018. november 11-től számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A másodlagos kereseti kérelmében arra hivatkozott, hogy az alperes intézkedése megsértette az egyenlő bánásmód követelményét is, ezért erre tekintettel munkaviszonya helyreállítása mellett 2018. november 11-től a munkaviszony helyreállításáig elmaradt munkabére megfizetését, továbbá ezen a jogcímen 1 925 000 forint sérelemdíj, és ezen összeg 2018. november 11-től számított késedelmi kamata megfizetését kérte. Harmadlagos kereseti kérelmében - amennyiben az alperes intézkedése tételes jogot nem sértett - az egyenlő bánásmód megsértésére alapítottan munkaviszonya helyreállítását, elmaradt munkabére megtérítését és 1 925 000 forint sérelemdíj, és ezen összeg késedelmi kamata megfizetését kérte. Negyedleges kereseti kérelmében a harmadlagos kereseti kérelmek elbírálásáról függetlenül, a versenytilalmi megállapodásban foglalt korlátozás ellenértékeként 641 667 forint, és ezen összeg 2018. november 11-től számított késedelmi kamata megfizetését kérte. Ötödleges keresetével a versenytilalmi megállapodásban kikötött kötbér mérséklését kérte 770 000 forint összegre. A negyedleges és ötödleges kereseti kérelme elutasítása esetén, hatodlagos keresetével az alperessel megkötött versenytilalmi megállapodás érvénytelenségének megállapítását kérte.

[11] Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az első- és másodfokú bíróság határozata

[13] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes munkaviszonya helyreállítása, az ezzel kapcsolatos távolléti díj és kamatai megfizetése iránti másodlagos és harmadlagos kereseti kérelmek vonatkozásában az eljárást megszüntette. Kötelezte az alperest a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként 1 690 108 forint elmaradt jövedelemnek megfelelő kártérítés, továbbá 1 925 000 forint sérelemdíj, 641 667 forint versenytilalmi korlátozás ellenérték-különbözet, valamint ezen összegek 2018. november 11-től a kifizetésig számított késedelmi kamatai megfizetésére. A felek közötti versenytilalmi megállapodásban kikötött kötbért bruttó 770 000 forintra mérsékelte.

[14] Az elsőfokú bíróság elsődlegesen a felperes munkaviszony-megszüntetésének jogszerűségét vizsgálta a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 64. § (1) bekezdés b) pontja, továbbá (2) bekezdése alapján. Megállapította, hogy a felmondás indoka a felperes munkához való viszonya megromlása, valamint tájékoztatási kötelezettsége elmulasztása körében nem volt világos, mert nem tartalmazza azt a felperes terhére rótt magatartást és kötelezettségszegést, amelyet az alperes értékelt. Álláspontja szerint a felmondás azon része, mely szerint a felperes a 2018. évi tervet nem teljesítette, nem volt okszerű, minthogy S. J. munkavállaló a felperesnél is rosszabb eredményt ért el, ugyanakkor az alperes az ő munkaviszonyát nem szüntette meg. Mindezekre tekintettel megállapította, hogy a világosság és okszerűség követelményét nem teljesítő felmondás jogellenes és az alperest a felperes máshonnan megtérült jövedelmének beszámításával 2018. november 11-től 2019. június 4-ig számítottan mindösszesen 1 690 108 forint kártérítés megfizetésére kötelezte. Kifejtette, hogy az alperes megsértette az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 8. § t) pontját is, mert a felperest a nála rosszabbul teljesítő S. J. munkavállalóval szemben hátrányosan megkülönböztette. E jogszabályi rendelkezésre, továbbá a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:43. § c) pontjára és 2:52. § (1) bekezdésére alapítottan az alperest a felperes 5 havi távolléti díjának megfelelő 1 925 000 forint sérelemdíjban marasztalta.