BH 1988.2.32 Filmvetítésnek államigazgatási hatóság által történt engedélyezése nem zárja ki a szomszédjogi szabályok alkalmazásával környezetvédelmi igény érvényesítését [Ptk. 100. § (3) bek., 1976. évi II. tv. 2. § (2) bek., 9. § (1) bek. f) pont, 37. § (1) bek., 40., 41., 43. §, 4/1984. (I. 23.) EüM sz. r.].

A peres felek telekszomszédok. Az alperesek ingatlanukon vendéglátóegységet üzemeltetnek, és kertmozi néven hetenként két alkalommal filmvetítést tartanak. A vetítés a MEOCLUB 16 típusú hordozható filmvetítővel történik, amelyhez 15 Watt maximális teljesítményű hangszóró tartozik. A vetítővászon a felperesek lakóépületétől körülbelül 70-80 cm távolságra van. A vetítőhöz tartozó hangszóró által kibocsátott zajszint - rendes beállítás esetében - 5 percen át 75 dB, 10 percen keresztül 72 dB, körülbelül 50 percig 60 dB és 55 percig 50 dB értékű. Ha torzításig hangosítják a készüléket, a zajszint átlagos 8 dB-le nő. A felperes nyári konyhájában nyitott ajtó és ablak esetében az átlagos zajszint 34,5 dB, csukott ajtó és ablak esetében átlagosan 31 dB; torzításig erősítve zárt ajtó és ablak mellett a zajszint 35,5 dB.

A felperesek egyebek mellett azt kérték keresetükben, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket a filmvetítés megszüntetésére, mert a filmvetítés zavarja a nyugalmukat.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket, hogy a filmvetítést minden alkalommal 22 óráig fejezzék be, és a filmhangot ne a legnagyobb erősítési fokozattal sugározzák.

Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Az ítélet indokolása szerint nincs olyan jogszabály, amely a megengedett zajra számszerű, értéket írna elő. A zajszint mérések eredménye alapján a felperesek nyugalmát a filmvetítéssel járó zajok nem zavarják olyan mértékben, amely szükségessé tenné a vetítés megszüntetését. A zaj csökkentése érdekében a felpereseknek is lehetőségük van a vetítés idejére az ablakok bezárására. Ezért elegendőnek látta a vetítés idejét 22 órán túl korlátozni és azt előírni, hogy ne alkalmazzák a legnagyobb hangerőt.

A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet lényegében indokai alapján.

A jogerős ítéletnek a filmvetítéssel kapcsolatos rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.

A peradatok szerint az alperesek a filmvetítést a moziüzemi vállalattal kötött szerződés alapján végzik. Arra azonban nincs adat, hogy az államigazgatási szervek a kertmozi üzemeltetésének rendjét milyen feltételekkel engedélyezték. Az államigazgatási engedély a kertmozi üzemeltetésének előfeltétele, ennek hiánya a filmvetítéstől való eltiltást eredményezheti. Nélkülözhetetlen ezért az államigazgatási szerv engedélyének beszerzése, amelynek becsatolására az alperesek kötelesek.