A Kúria Pfv.20824/2012/6. számú precedensképes határozata szerződés teljesítése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 313. §] Bírók: Bartal Géza, Farkas Attila, Rédei Anna

A határozat elvi tartalma:

A bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy az alperes több tonna takarmánykukorica vonatkozásában jogos ok nélkül megtagadta a teljesítést, és ezért kötbér fizetési kötelezettséggel és kártérítési felelősséggel tartozik. 1959. IV. Tv. 313. §

***********

Pfv.V.20.824/2012/6.

A Kúria a dr. Zalántai Emőke ügyvéd által képviselt felperesnek az Aranyosiné Dr. Reich Anna ügyvéd által képviselt alperes ellen szerződés teljesítése iránt a Bács-Kiskun Megyei Bíróságon 10.a.G.40.013/2011. szám alatt indult, és a Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.493/2011/3. számú ítéletével befejezett perében az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperes részére 600.000 (Hatszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az állam javára, felhívásra 3.500.000 (Hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felek 2010. július 27-én "adásvételi szerződés"-t kötöttek 2010. évi termésű 4500 tonna takarmánykukorica terményre 30.500 forint + ÁFA/tonna vételár meghatározása mellett. A vételár fizetési határideje 30.000.000 forint + ÁFA összegig 2010. október 30-a, míg a további vételár teljesítési ideje 2010. november 15-e volt, a "vevő által kiállított mintaszámla alapján készült számlázást követően". A szerződés szerint a számla alapja a felperes telephelyén mért tömeg és vizsgált minőség. A felek úgy rendelkeztek, hogy az áru szállítása a felperes rendelkezése (diszpozíciója) alapján történik. Arra az esetre, ha az alperes az árut a 4. pont szerint - akár csak részben - nem adja át, a felek kötbért kötöttek ki, melynek mértéke a nem teljesített áruérték 20 %-a. Rögzítették, hogy a kötbérre jogosult fél érvényesítheti az azt meghaladó kárát és a szerződésszegésből eredő egyéb jogait is. Megállapodtak abban, hogy az alperes nem szerződésszerű teljesítése esetén a felperes jogosult fedezeti vételt eszközölni.

Az alperes összesen 1.015,74 tonna takarmánykukoricát szállított a felperesnek.

A felperes a 2010. november 22-én kelt levelével felszólította az alperest a hiányzó 3.500 tonna takarmánykukorica átadására. Az alperes a 2010. december 16-án kelt válaszlevelében a további teljesítéstől elzárkózott.

Az egyeztetések során a felperes képviseletében eljárt ... úgy nyilatkozott, hogy a hiányzó mennyiségből 1.000 tonnát "a következő évi teljesítmény részévé tesznek".

Az alperes az így fennmaradt szerződéses mennyiséget sem szállította a felpereshez, hanem a rendelkezésére álló mintegy 2.000 tonna terményt más szerződéses partnerei részére teljesítette.

A felperes 2011. januárjában fedezeti vétel útján szerzett be 3.484,78 tonna takarmánykukoricát részben 53.644 forint + ÁFA/tonna, részben 52.992 forint + ÁFA/tonna egységáron. A vételárat 2011. január 11-én, illetőleg 18-án átutalta az eladónak.

A felperes keresetében elsődlegesen 3.484,78 tonna szerződés szerinti minőségű takarmánykukorica birtokba és tulajdonba adására kérte az alperes kötelezését a vételár egyidejű teljesítése mellett. Másodlagos kereseti kérelme 21.257.158 forint kötbér és további 58.708.177 forint kár és járulékaik megfizetésére irányult.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperesnek leszállított takarmány-kukoricát meghaladó mennyiséget a termelőktől nem tudta felvásárolni, mert a kedvezőtlen időjárás miatt a kukorica nem termett meg. Miután ez a körülmény vis maiornak is minősül, a termelőkkel szemben szankciók alkalmazására nem volt lehetősége. Állította, hogy a várható hiányt, szerződésmódosításra irányuló javaslata mellett már 2010. augusztusában jelezte a felperesnek. Hivatkozott arra is, hogy a felperes a számlák egy részét csak késedelmesen, többszöri felszólításra fizette meg, és mintaszámlát is csak megkésve küldött. Tudomására jutott, hogy a felperes fizetésképtelen, nagy összegű lejárt tartozásai vannak, a szerződéstől ezért elállt, így annak teljesítésére nem köteles. Utalt arra is, hogy a rendelkezésre álló kukoricát olyan megrendelők részére értékesítette, akik a kikötöttnél alacsonyabb mennyiséget is elfogadtak.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 79.965.335 forintot és ennek késedelmi kamatait. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperes marasztalásának összegét 56.821.335 forintra és kamataira leszállította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítélete indokolása szerint az alperes arra helyesen hivatkozott, hogy a felek között - tartalmát tekintve - mezőgazdasági termékértékesítési szerződés jött létre (Ptk. 417. § (1) és (3) bekezdés). Kifejtette, hogy a felek a szerződés megkötésekor valamennyi körülmény mérlegelésével szabadon dönthettek annak tartalmáról, így a vételár meghatározása is közös akaratuktól függött (Ptk. 205. § (1) bekezdés). A jogerős ítélet értelmében mindkét félnek azzal kellett számolnia, hogy a piaci viszonyok változása a kikötött vételárat nem érintheti. Az alperes a teljesítést a hiányzó termékmennyiség tekintetében megtagadta. A felperes a Ptk. 313. §-ának megfelelően előbb a késedelem következményeit alkalmazta, majd a Ptk. 312. § (2) bekezdése szerint kártérítést követelt. A másodfokú eljárás során már csak a kártérítés volt vitatott.

A másodfokú bíróság a kártérítési felelősség alóli kimentés körében a fellebbezési érveléssel szemben megállapította, hogy az alperes nem bizonyította, hogy érvényes szerződésekkel valóban lekötötte a szükséges takarmánykukorica mennyiséget, és azt sem, hogy vis maior és nem árváltozás miatt maradt el részéről a teljesítés. Kifejtette, hogy az alperes a termelőkkel csak szóban kötött szerződést, így amikor a piaci változások folytán jelentősen emelkedett a takarmánykukorica vételára, a termelők jogkövetkezmények nélkül megtehették, hogy az alperesnek ígért terményt másnak adják el. Csak abban az esetben mentesülhetett volna a felelősség alól az alperes arra hivatkozással, hogy meghatározott termőterületekről a szükséges kukorica mennyiséget nem tudta beszerezni, ha igazolja, hogy mely termelőkkel, illetve beszállítókkal milyen tartalmú szerződést kötött, mert ez esetben megrendelői felé arányos teljesítési kötelezettség terhelte volna. Az alperes által hivatkozott agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi XVI. törvény 2010. december 24-e napjától lépett hatályba, így a felek jogviszonyára nem alkalmazható.

Megállapította, hogy az alperes az együttműködési kötelezettségének sem tett eleget (Ptk. 277. § (5) bekezdés, 420. § (1) bekezdés), ugyanis nem áll bizonyíték rendelkezésre, hogy tájékoztatta a felperest arról, hogy a teljes szerződés szerinti mennyiségű terményt nem tudja szállítani. Ezzel szemben a peradatok szerint 2.000 tonnát meghaladó mennyiséget novemberben más részére magasabb áron értékesítette, de erről a felperest nem tájékoztatta (... sorszámú jegyzőkönyv 12. oldal). Az sem igazolt, hogy a felperes elzárkózott az alperes által javasolt tartalmú szerződésmódosítástól. A szerződéses szabadság elvéből következően a felperes szerződésmódosításra egyébként sem volt kötelezhető.