A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40440/2015/5. számú határozata felelősség megállapítása (MÖGÖTTES tagi felelősség megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 123. §, 253. §, 2006. évi V. törvény (Ctv.) 118. §] Bírók: Hrubi Adrienn, Kutasi Tünde, Zóka Ferenc

Fővárosi Ítélőtábla

27.Gf.40.440/2015/5. szám

A Fővárosi Ítélőtábla a felperes neve (ügyintéző ..... jogtanácsos) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Dr. Varga Ügyvédi Iroda által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen mögöttes felelősség megállapítása iránt indított perében a ... Törvényszék 2015. május 13. napján kelt ... számú ítélete ellen a felperes által 7. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a keresetet elutasítja.

Mellőzi az alperesnek a felperes javára elsőfokú perköltségben és az állam javára le nem rótt elsőfokú eljárási illetékben való marasztalását.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 35.400 (harmincötezer-négyszáz) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.

A le nem rótt elsőfokú és fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes a G. Kft. egyik tagja és ügyvezetője volt 2009. augusztus 3-tól. A Kft-nek adófizetési kötelezettsége keletkezett. A felperes megvizsgálta a társaság működését és megállapította, hogy a Kft. a 2012. évi beszámolóját már nem helyezte letétbe, annak közzététele felől sem intézkedett, e mulasztást a felperes bejelentette a cégbíróságnak.

A ... Törvényszék Cégbírósága a Cgt..../2. számú végzésében a G. Kft-t eltiltotta a további működéstől, megszűntnek nyilvánította és elrendelte a kényszertörlését. A cégbíróság a kényszertörlési eljárást Cgt..... számú eljárásban lefolytatta, a hivatalból történt törlést elrendelő végzés 2014. november 25-én jogerőre emelkedett, közzétételére 2014. december 23-án került sor.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes, mint a kényszertörlés eredményeként megszűnt Kft. volt ügyvezetője és egyik tagja, a 2006. évi V. törvény (Ctv.) 118/B.§ (1) és (4) bekezdései alapján felel a társaság kielégítetlenül maradt hitelezői követeléseinek megfizetéséért, miután tevékenységét nem a hitelezői érdekek figyelembevételével látta el. A felperes előadta, hogy miután a G. Kft. a 2012. évi beszámolóját már nem helyezte letétbe és annak közzétételére sem került sor, a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell, illetve hogy a G. Kft-nek 1.524.866 forint tartozása áll fenn a felperessel szemben.

A perben az alperes nem vitatta, hogy a 2012. évi mérleget a G. Kft. nem helyezte letétbe és nem tette közzé, arra hivatkozott, hogy cég könyvelőjének az iratokat átadta.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével megállapította, hogy az alperes korlátlanul felel a G. Kft. (címe.) felperessel szemben fennálló ki nem elégített tartozásának megfizetéséért. Kötelezte továbbá az alperest a felperes javára 10.000 forint perköltség és az állam javára 36.000 forint le nem rótt elsőfokú eljárási illeték megfizetésére.

Ítélete indokolásában az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy az alperes azzal mulasztott, hogy a G. Kft. 2012. évi mérlegét nem helyezte letétbe, illetve a közzététele felől nem intézkedett. A 2012. évi mérleget 2013. május 31-éig kellett letétbe helyezni, illetve közzétenni. Az elsőfokú bíróság ezért azt vizsgálta, hogy a Ctv. 2013. május 31-én hatályos rendelkezései hogyan szabályozták az alperes felelősségét. Megállapította, hogy az akkor hatályos Ctv.118/A.§ szabályozta az alperes mögöttes felelősségét, e szakasz (1) és (4) bekezdései szintén tartalmazták a később, a 2013. évi CCLII. törvény 112.§-a szerint átszerkesztett, a felperes által keresetében hivatkozott rendelkezéseket, azaz az alperes felelősségének módját nem érinti a jogszabályi változás, a felperesi igény megalapozott. A felperes a törvény adta lehetőségével élve megállapítás iránti keresetet terjesztett elő, ami arra korlátozódik, hogy a bíróság megállapítsa az alperes mögöttes, az általa tulajdonolt és irányított cég tartozásáért fennálló felelősségét. A korlátozott felelősség áttörésének megállapításán túl az elsőfokú bíróság - kereset hiányában - a tartozás összegéről nem rendelkezett. Utalt arra, hogy vita esetén marasztalásra irányuló külön perben tisztázható az alperes helytállási kötelezettségének mértéke.

Az ítélet ellen, annak megváltoztatása és a kereset elutasítása, valamint a felperes első- és másodfokú perköltségben való marasztalása iránt az alperes terjesztett elő fellebbezést. Arra hivatkozott, hogy 2013. május 31. napján, amikor az alperes mulasztása bekövetkezett, a felperes által keresetében megjelölt Ctv.118/B.§ még nem volt hatályban, azt a 2013. évi CCLII. törvény iktatta be 2014. évtől, kizárt ezért az alperes felelősségének megállapítása ezen az alapon. Az alperes mulasztásának bekövetkezésekor hatályban volt Ctv.118/A.§-a alapján pedig az elsőfokú bíróság nem állapíthatta volna meg az alperes mögöttes felelősségét, annak rendelkezései ugyanis erre nem adtak alapot. Kifejtette, hogy a Ctv.118/B.§-ban rögzített vélelem alapján az elsőfokú bíróságnak bizonyítást kellett volna lefolytatnia arra vonatkozóan, hogy mikortól állt fenn fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, az alperes akkor mit tett, csökkent-e az adós gazdálkodó szervezet vagyona, ezáltal meghiúsult-e bármely hitelező kielégítése. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási kötelezettségről és a bizonyítási teherről az alperest nem tájékoztatta, a tájékoztatás a nem létező vélelem körében történt meg, a kimentési lehetőségek kapcsán téves tájékoztatás történt. Utalt arra is, hogy az elsőfokú bíróság a perköltség körében nem rendelkezett az alperes készkiadásairól.