A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20928/2008/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §] Bírók: Hőbl Katalin, Madarász Anna, Tölg-Molnár László

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.21312/2007/8., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20928/2008/5.*, Kúria Pfv.20810/2009/6. (BH 2009.11.325)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

9. Pf. 20.928/2008/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla, a dr. Gulyás Géza ( NHGT Ügyvédi Iroda, ) ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Soós László Károly ügyvéd által képviselt Vám- és Pénzügyőrség ( 1095 Budapest, Mester u. 7. ) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2008. június 12. napján kelt 5. P. 21.312/2007/8. számú ítélete ellen az alperes 2008. július 7. napján 9. sorszámon előterjesztett és 2008. október 15. napján Pf. 4. sorszámon kiegészített fellebbezése folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

Ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a keresetet elutasítja. Az alperest az elsőfokú perköltség megfizetése alól mentesíti.

Kötelezi a felperest, hogy 15 ( tizenöt ) napon belül fizessen meg az alperesnek 600.000 ( hatszázezer ) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy az állam javára, az adóhatóság felhívására az ott írt számlára fizessen meg 949.800 ( kilencszáznegyvenkilencezer-nyolcszáz ) forint együttes első- és másodfokú eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás:

A felperes 2005. január 24. napján előterjesztett keresetében 2.825.315 és 190.000 Ft, ezen összegek után 2004. november 25. napjától, 4.000.000 Ft és ennek 2004. december 2. napjától számított törvényes kamata, valamint a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. 2005. február 1. napján a keresetét 80.000 Ft-tal és annak 2005. január 25. napjától számított törvényes kamatával, 2005. március 2. napján 819.040 Ft-tal és annak 2005. február 24. napjától számított törvényes kamataival felemelte. Keresete azon alapult, hogy a MALÉV Repülésvégrehajtási Kézikönyvében - melyet a 2. számú Repülőtéri Vámhivatal parancsnokával egyeztettek és jóváhagytak -, azt tartalmazta, hogy a gépkocsi vámmentes vámkezelésére akkor van lehetőség, ha a jogosultak a külföldi napidíjuk meghatározott részét előtakarékosság címén befizetik, a részükre járó mindenkori vámkedvezmény 50 %-át veszik csak igénybe és legalább 731 szolgálati nappal rendelkeznek. A repülőtéren kifüggesztett tájékoztató szerint a vámteher megfizetése után vámmentes vámkezelésre jogosult a kérelmező. A vámjogról, vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény ( Vámtörvény ) 2. számú mellékletében foglalt kedvezmény tekintetében a vámhivatalok évekig egyértelmű gyakorlatot folytattak, arról egyértelmű felvilágosítást adtak, ami ellentétben áll a felperes ügyében képviselt állásponttal. Keresetét egyrészt a Ptk. 6. §-ára alapozta azzal, hogy nem folytatott volna előtakarékosságot, ha az nem jár a gépjármű vámmentes vámkezelésének lehetőségével. A vámszervek a tájékoztatóikkal és tájékoztatásaikkal közigazgatási jogkört gyakoroltak, és károsodása ezzel összefüggésben állt elő ( Ptk. 349. § ). Sérelmezte, hogy az alperes azonos tényállások mellett, ellentétes döntéseket hozott. Jogszabályváltozás nélkül az alperes gyakorlata megváltozott.

A megismételt eljárásban fenntartotta a felemelt keresetét és minden korábbi nyilatkozatát. Hangsúlyozta, hogy nem lehet jogszerű a szervező-, intézkedő tevékenységet ellátó alperes megtévesztő tartalmú tájékoztatása függetlenül attól, hogy ezt a tájékoztatást utólag, évekkel később hosszú peres eljárások keretében a bíróságok miként értékelik. Állította, miszerint sikeresen bizonyította, hogy az alperesi közléseket a repülőtéri dolgozók valamennyien egységesen és ugyanúgy értelmezték, mint a felperes.

Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltség megfizetésére kötelezését kérte. Előadta, hogy Vámtörvény 2. számú melléklete IV.1. pontja szerinti - a keresetben is felsorolt ( ld. 2. oldal 5-7 sor ) - konjunktív feltételeket kellett volna a felperesnek teljesítenie a vámmentességhez. A felperes maga ismerte el, hogy 1999. január 1. napjáig X esetben meghaladta a havi vámkedvezmény 50 %-át. A feltételek hiányában kellett a kérelemtől eltérően, vámteher megfizetése mellett vámkezelni a járművet. Mivel a felperes kárként a kiszabott vámterhet jelölte meg, az alperes arra vont le következtetést, hogy a vámteher megfizetése okozott nekik kárt, azonban e körben a jogellenesség hiányára hivatkozott, mert a vámteher kiszabása a Legfelsőbb Bíróság döntése értelmében jogszerű volt. Egyértelműnek minősítette, hogy a vámmentes keret 50 %-ának túllépése az előtakarékosság nyújtotta kedvezmény elvesztését vonja maga után különös tekintettel arra, hogy önként vállalt kötelezettségről volt szó, amelytől a felperes bármikor visszaléphetett. A jogszerűen kiszabott vámteher jogellenesség hiányában nem tekinthető kárnak. A MALÉV Repülésvégrehajtási Kézikönyvére való hivatkozás kapcsán rámutatott, hogy államigazgatási jogkörben okozott kár csak közhatalom gyakorlásával összefüggésben merülhet fel, a MALÉV repülési igazgatója által kiadott könyv esetén ez hiányzik. A kézikönyv egyébként is csak a jogszabály által megkívánt feltételeket írja le, és nem áll ellentmondásban az alperes határozataival. A felperes által hivatkozott tájékoztatást illetően pedig utalt arra, hogy az azt is tartalmazta, miszerint az érintett ha megszegi az előírást, megszűnik gépkocsivásárlásra és az ehhez kapcsolódó kedvezmény igénybevételére vonatkozó jogosultsága. Azt elfogadta, hogy a jogszabályi rendelkezések értelmezése eredményezhetett bizonytalanságot, azt azonban a bírói gyakorlat megszüntette. Hogy korábban mások is megszegték az előírást, de csak vámigazgatási bírságot kaptak, nem szolgálhat a felperes előnyére. A 2. számú Repülőtéri Vámhivatal által kifüggesztett tájékoztató nem arra vonatkozott, hogy a vámkedvezmény túllépése esetén a vámteher megfizetésével a külszolgálatos vámmentesen hozhat be gépjárművet. A tájékoztató felperes általi félreértése nem róható az alperes terhére.

A Fővárosi Ítélőtábla 2007. február 15. napján meghozott 9. Pf. 21.677/2006/3. számú részítéletében szereplő a felperesre vonatkozó hatályon kívül helyező rendelkezés folytán megismételt eljárásban a Fővárosi Bíróság 2008. június 12. napján meghozott 5. P. 21.312/2007/8. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 7.914.355 Ft-ot, ebből 80.000 Ft után 2005. február 25. napjától, 819.040 Ft után 2005. február 25. napjától a kifizetésig járó törvényes kamatokat, míg a különbözeti 7.015.315 Ft után 2004. december 2. napjától a kifizetésig számított törvényes kamatokat, továbbá 400.000 Ft + áfa perköltséget. A le nem rótt 474.000 Ft kereseti illetékről akként rendelkezett, hogy az állam terhén marad.

A Ptk. 349. § (1) bekezdése szerinti közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség vizsgálata során megállapította, hogy az ennek feltételéül szabott jogorvoslati eljárás a Legfelsőbb Bíróság határozatával lezárult. Az elsőfokú bíróság azt vizsgálta, hogy az alperes adott-e téves tájékoztatást, és ezzel hivatali kötelezettségét megsértette-e, ami miatt kártérítési felelőssége fennállna.