A Fővárosi Ítélőtábla Bf.314/2009/9. számú határozata kábítószerrel visszaélés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 61. §, 87. §, 99. §, 282. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 386. §] Bírók: Hrabovszki Zoltán, Miszlayné dr. Lányi Éva, Nehrer Péter

Fővárosi Ítélőtábla

3.Bf.314/2009/9.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Budapesten, 2010. év február hó 4. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t:

A kábítószerrel visszaélés bűntette miatt I. r. vádlott és társai ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 2009. év szeptember hó 9. napján kelt 17.B.818/2008/72. számú ítéletét megváltoztatja.

Az I. r. vádlott és a II. r. vádlott cselekményét egységesen társtettesként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének (Btk. 282/A § (1) bekezdés III. fordulat és (3) bekezdés) minősíti.

A III. r. vádlott cselekményét kábítószerrel visszaélés bűntettének (Btk. 282. § (1) bekezdés III. fordulat és (2) bekezdés b) pontja) minősíti.

Az I. r. vádlott főbüntetését 3 (három) év 6 (hat) hónap fegyházbüntetésre, míg a vele szemben alkalmazott kiutasítás mellékbüntetés mértékét 3 (három) évre enyhíti.

Az I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendeli az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogva tartásban töltött időt is.

A II. r. vádlott és a III. r. vádlott főbüntetését 2 (kettő) évi börtönbüntetésre enyhíti a kiutasítás mellékbüntetésüket mellőzi.

A szabadságvesztés végrehajtását II. r. vádlottal szemben 4 (négy) évi a III. r. vádlottal szemben 5 (öt) évi próbaidőre felfüggeszti, azzal hogy a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén abba beszámítani rendeli az általuk előzetes fogva tartásban töltött időt.

Az I. r. és a III. r. vádlottakkal szemben 300.000 (háromszázezer) - 300.000 (háromszázezer) forint vagyonelkobzást alkalmaz.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét mindhárom vádlottal szemben helybenhagyja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A Fővárosi Bíróság a 2009. év szeptember hó 9. napján kelt 17.B.818/2008/72. számú ítéletével az I. r. vádlottat társtettesként, kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette miatt (Btk. 282/A. § (1) bekezdés IV. fordulat, (3) bekezdés) 5 évi fegyházbüntetésre és 5 évi kiutasításra; a II. r. vádlottat társtettesként, kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette (Btk. 282/A. § (1) bekezdés IV. fordulat, (3) bekezdés) miatt 3 évi fegyházbüntetésre és a Magyar Köztársaság területéről történő 3 évi kiutasításra; a III. r. vádlottat társtettesként, kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette (Btk. 282/A. § (1) bekezdés IV. fordulat, (3) bekezdés) miatt 3 évi fegyházbüntetésre és a Magyar Köztársaság területéről történő 3 évi kiutasításra ítélte.

Az elsőfokú bíróság ítéletét az ügyész mindhárom vádlott tekintetében tudomásul vette; az I. r. vádlott és védője az ítélet megalapozatlansága miatt elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért; a II. r. vádlott és védője a büntetés enyhítéséért, a III. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért és másodlagosan enyhítésért fellebbezett.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a 2009. év november hó 27. napján kelt átiratában indítványozta, hogy az ítélet 5. oldalán lévő megállapítást a másodfokú bíróság egészítse ki azzal, hogy a II. r. vádlottól lefoglalt összes kábítószer tiszta hatóanyagtartalma a jelentős mennyiség alsó határának 19,1-szerese, míg a cselekvőségével érintett összes kábítószer tiszta hatóanyagtartalma a jelentős mennyiség alsó határát 2,3-szeresen haladta meg. A II. r. vádlott kényszerintézkedésének időpontjaival kapcsolatos megállapításokat a másodfokú bíróság pontosítsa, és ezen kívül indítványozta, hogy az I. r. vádlottal szemben a le nem foglalt 1.000 darab kábítószerrel kapcsolatban 300.000 forint vagyonelkobzást rendeljen el. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta.

A fellebbezések alapján a másodfokú bíróság a Be. 348. § (1) bekezdésében írt felülbírálati jogkörén belül megvizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt nem sértett, és a tényállást mérlegeléssel állapította meg. A bizonyítékokat a lehetséges körben összegyűjtötte és azokat egyenként, valamint összességében is értékelte és az értékelése megfelelt a logika szabályainak.

A fellebbezési eljárás keretében az I. r. vádlott védője a tényállás megállapítását támadta és megalapozatlanság miatt kérte az I. r. vádlott felmentését. Álláspontja szerint az ítéleti tényállás azért megalapozatlan, mert téves ténybeli következtetéseken alapul és egyes megállapításai nincsenek megfelelően bizonyítva. Hivatkozott arra, hogy az ítélet 3. oldalának azon megállapítása, hogy az I. r. vádlott a lakásában tárolta az ismeretlen körülmények között megszerzett kábítószert és itt történt a II. r. vádlottal a kábítószer értékesítésére vonatkozó megállapodásuk. Ez a megállapítás azért megalapozatlan, mert nincs bizonyítva az a tény, hogy az I. r. vádlott ténylegesen itt tárolta volna a vád tárgyát képező kábítószert, másrészt az a ténymegállapítás is megalapozatlan, hogy a telefonos kapcsolat már 2007. év májusában létrejött a II. r. vádlottal, akinek felajánlotta, hogy az általa beszerzett kábítószer értékesítésében vegyen részt. A felmerült bizonyítékok mindössze azt igazolják, hogy a telefonos kapcsolat csak 2007. év július hó 4. napján jött először létre a III. r. vádlottal, mivel az 1. számú tanú megerősítette a III. r. vádlott azon állítását, hogy 2007. év április végén elutazott és csak 2007. év augusztusában tért vissza, vagyis a vádbeli időben nem is tartózkodott Magyarországon.

Mindezek alapján az I. r. vádlott védője az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozatlanság okából történő hatályon kívül helyezését kérte elsődlegesen, másodlagosan pedig a belső arányosság figyelembevételével egy enyhébb büntetés kiszabását.

A II. r. vádlott védője a tényállást nem kifogásolta, csupán arra vonatkozóan kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, hogy a másodfokú bíróság még nagyobb nyomatékkal vegye figyelembe, hogy a II. r. vádlott feltáró jellegű beismerő vallomást tett és jelenleg letelepedési engedéllyel rendelkezik, állandó élettársi kapcsolatban él.

A III. r. vádlott védője a tényállást alapvetően nem támadta, de a III. r. vádlott felmentését kérte bizonyítottság hiányában, mert álláspontja szerint azt a tényt nem lehet bizonyítani kétséget kizáróan, hogy a III. r. vádlott személye azonos a mobiltelefonokban elrejtett személlyel és semmi nem bizonyítja, hogy az ítélet 12. oldal harmadik bekezdésében írt megállapítás szerint a III. r. vádlott azon védekezése, mely szerint 2007. év áprilisától 2007. év októberig nem tartózkodott Magyarországon ne lenne elfogadható. Figyelemmel arra, hogy egyértelműen senki nem azonosította, hogy a III. r. vádlott azonos lenne a megjelölt személlyel, ezért az elsőfokú bíróság a bűnösségére téves jogi következtetést vont le, ezért bizonyítottság hiányában kérte a felmentését. Hivatkozott továbbá arra, hogy a III. r. vádlott bevándorlási és letelepedési engedéllyel rendelkezik és utalt arra, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2008. év februárjában a III. r. vádlottat már megrovásban részesítette.