BH 2007.11.372 A vakság és az olvasásra képtelen állapot, mint az írásbeli magánvégrendelet érvénytelenségi okainak megítélése [Ptk. 624. §].

A felperes az 1998. július 24-én elhunyt T. B. (I. r. örökhagyó) törvényes öröklésre jogosult gyermeke. Az örökhagyó 1995-ben házasságot kötött R. R. (II. r. örökhagyó), aki 1998. augusztus 30-án ugyancsak elhunyt. Az ő végrendeleti örököse unokatestvére: az alperes.

Az I. r. örökhagyó 1998. február 24-én Budapesten kelt írásbeli magánvégrendeletet alkotott, melyben hagyatéka felére örökösévé a II. r. örökhagyót nevezte. A II. r. örökhagyó 1998. augusztus 3-án kelt írásbeli magánvégrendeletében nevezett örökös az alperes.

Az egyesített hagyatéki eljárásban eljárt közjegyző az I. r. örökhagyó hagyatékát 1/2 részben törvényes öröklés jogcímén a felperes részére, 1/2 részben - ideiglenes hatállyal - végintézkedésen alapuló öröklés jogcímén a II. r. örökhagyó által megszerzett hagyatékot végintézkedésen alapuló öröklés jogcímén az alperes részére adta át, és a felperest igénye per útján való érvényesítésére hívta fel.

A felperes keresetében az I. r. örökhagyó végrendelete érvénytelenségének megállapítását kérte - egyebek mellett - a Ptk. 624. § (3) bekezdése szerinti érvénytelenségi okra hivatkozással.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság megismételt eljárást követően hozott ítéletében megállapította, hogy néhai T. B., Budapesten, 1998. február 24. napján kelt írásbeli magánvégrendelete a felek viszonyában érvénytelen. Az alperest 1 245 086 forint perköltség megfizetésére, a felperest további 331 500 forint illeték lerovására kötelezte.

A megállapított tényállás szerint az I. r. örökhagyó látásgyengesége évek óta ismert volt. 1996-ban a bal szemén műlencse beültetéssel végzett szürkehályog-műtétet követően súlyos belső szemgyulladás érte, aminek következtében ezen a szemen a látását csaknem teljesen elvesztette szürke hályog következtében, de a jobb szemén is rosszul látott. A lakásban megszokott környezetében tudott mozogni, szemüveget és nagyítót használt. Írásbeli magánvégrendeletét dr. B. É. készítette és gépelte, az okiraton az örökhagyó és tanúk aláírása szerepel.

Széles körű megismételt bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság dr. Sz. B. igazságügyi szemészorvos szakértő szakvéleménye alapján azt állapította meg, hogy az örökhagyó a végrendelet megtételekor a végrendelet szövege elolvasására képtelen volt, mert az 1998. februári belgyógyászati osztályon végzett vizsgálat szerint a szemlencse a szürke hályog következtében annyira elszíneződött, hogy azon keresztül az örökhagyó kifelé nem láthatott, kizárt ezért, hogy az örökhagyó segédeszközökkel a végrendeletet el tudta volna olvasni. Az elsőfokú bíróság értékelte az írásszakértői véleményt, mely szerint a végrendeleten és az 1998. évi naptárban lévő bejegyzések az örökhagyótól származtak, és abból megállapíthatóan az örökhagyó nem volt vak. Az írásszakértői vélemény azonban - álláspontja szerint - nem ellentétes a szemészorvos szakvéleményével, mert az örökhagyó olvasásra képtelensége nem jelenti azt, hogy nevét ne tudta volna leírni, a naptári bejegyzések időpontja pedig pontosan nem volt megállapítható. Értékelte az örökhagyó kezelőorvosának tanúvallomását is akként, hogy az örökhagyó az 1997. évi orvosi adatok szerint akár olvashatott is, 1998 májusában pedig biztosan szöveget elolvasni nem tudott, a végrendelet keltezésekori állapotáról pedig teljes bizonyossággal vizsgálat hiányában kezelőorvosa nyilatkozni nem tudott. Utalt továbbá az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának a felülvéleményében foglaltakra is, mely szerint a hatályon kívül helyezést megelőző eljárásban a Bizottság egyetértett azzal a szakértői megállapítással, hogy az örökhagyó a végrendelet szövegének olvasására segédeszköz igénybevételével sem volt képes. Értékelte a tanúvallomásokat, melyből a tényállás megállapítása során dr. B. É., B. M. és K. I. tanúvallomását elfogultság okából figyelmen kívül hagyta. Mindezek alapján a felek egymás közti viszonyában a Ptk. 624. § (3) bekezdése alapján az örökhagyó olvasásra képtelen állapota alapján állapította meg a végrendelet érvénytelenségét.

Az alperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Mellőzte az alperes elsőfokú perköltségben marasztalását és a felperest kötelezte első- és másodfokú perköltség és le nem rótt fellebbezési illeték megfizetésére.

A másodfokú bíróság a megállapított tényállással egyetértve annak jogi indokait nem osztotta. Az ítélet indokolásában kifejtette és a bizonyítékokra utalással indokolta, hogy az örökhagyó a végrendelkezés időpontjában a felperesi állítással ellentétben nem volt vak, a felperes a keresetét kizárólag erre az érvénytelenségi okra alapította, az olvasásképtelenségre nem, ezért az igénye alaptalan.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet helybenhagyása, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása iránt a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp. 3. § (2), 213. § (1) és a Ptk. 624. § (3) bekezdését sérti. A felülvizsgálati kérelem részletesen kifejtett indokai szerint a másodfokú bíróság iratellenesen állapította meg azt, hogy keresetét kizárólag a vakságra, mint érvénytelenségi okra alapozta, mert a Ptk. 624. § (3) bekezdésére hivatkozott, amely a vakság mellett az olvasásra képtelen állapotra való hivatkozást is magában foglalta. Az ítélet indokolása szerint a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a kirendelt szemészorvos szakvéleményét, amely az örökhagyó olvasásra képtelen állapotát megállapította, ezért a jogerős ítélet jogszabálysértő.