EBD 2019.03.B8 Az, hogy a szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátás eldöntésekor a büntetés-végrehajtási bíró nemcsak az elítéltnek a büntetés végrehajtása során tanúsított magatartását vonja a mérlegelés körébe, hanem az általa elkövetett bűncselekmény jellegét, az elítéltnek a bűncselekmény elkövetésében játszott szerepét is, nem jelenti ezen körülmények kétszeres értékelését [Bv.tv. 188. § (1) bek.].
[1] A bv. bíró a 2018. július hó 26. napján meghozott végzésével az elítélt büntetés-végrehajtási ügyében a megyei bíróság ítéletével kiszabott szabadságvesztés vonatkozásában az elítélt feltételes szabadságra bocsátását mellőzte; ugyanakkor felhívta a büntetés-végrehajtási intézetet arra, hogy az elítélt feltételes szabadságra bocsátása tárgyában a feltételes szabadságra bocsátás mellőzéséről hozott határozat napjától számított nyolc hónap múlva tegyen ismételten előterjesztést.
[2] Az indokolás lényege szerint a feltételes szabadságra bocsátásnak két feltétele van; az ún. objektív feltétel, a törvényben meghatározott időtartam kitöltése fennáll, ámde a Bv.tv. 188. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott szubjektív feltétel nem állapítható meg. Bár az elítélt a büntetés végrehajtása során kifogástalan magatartást tanúsított és "erős családi kapcsolatokkal rendelkezik", feltételes szabadságra bocsátását a bv. intézet parancsnoka is támogatta, a büntetés-végrehajtási bíró úgy ítélte meg, hogy az elítélt - aki különös tárgyi súlyú, társadalmi felháborodást kiváltó, rendkívüli brutalitással végrehajtott élet elleni bűncselekményt valósított meg - az ítéletben megállapított kedvezőtlen személyiségjegyeit is figyelembe véve, nem bocsátható feltételes szabadságra; ugyanis - a társadalom védelméhez fűződő érdeket szem előtt tartva - a büntetés céljai jelenleg csak szabadságelvonással érhetők el.
[3] A végzés ellen az elítélt és meghatalmazott védője a végzés megváltoztatása, feltételes szabadságra bocsátás érdekében jelentett be fellebbezést.
[4] Fellebbezésének indokolásában a védő az elítélt büntetés-végrehajtási intézetben tanúsított magatartásának pozitívumait hangsúlyozva kifejtette: az elítélt korábban büntetve nem volt, 63 esetben részesült jutalomban, a büntetés-végrehajtási intézetben sikeres tanulmányokat folytatott, munkavégzését tekintve az igényes, megbízható elítéltek közé tartozik, szorgalma alapján pozitív példát mutat elítélt-társainak, az intézet parancsnoka több alkalommal engedélyezte részére az intézet elhagyását, családi kapcsolatai rendezettek, a feltételes szabadság engedélyezése esetén lakhatása, munkavégzése biztosítható.
[5] A védő kifogásolta, hogy a büntetés-végrehajtási bíró a cselekmény rendkívül brutális jellegével és az általa kiváltott társadalmi felháborodással indokolta a feltételes szabadságra bocsátás mellőzését; a büntetés-végrehajtási bírói álláspont ugyanis a "tettbíróság tényállásával indokolva felveti a kétszeres értékelés aggályait".
[6] A fellebbezések nem alaposak.
[7] A törvényszék, felülbírálva a fellebbezésekkel támadott végzést, megállapította: a büntetés-végrehajtási bíró az eljárási szabályokat betartotta, a megalapozott döntéshez szükséges első- és a másodfokú ítéletet beszerezte, a feltételes szabadságra bocsátás szempontjából releváns bizonyítási adatokat gondosan megvizsgálta és érdemben törvényesen döntött az elítélt feltételes szabadságra bocsátásának mellőzéséről.
[8] A törvényi szabályozásból következően a feltételes szabadságra bocsátás nem alanyi jog, hanem pusztán egy jogszabályi lehetőség az ítéletben meghatározott idő eltelte előtti szabadulásra.
[9] A feltételes szabadságra bocsátásnak három pozitív, egyben konjunktív feltétele van.
[10] Objektív feltétel az, hogy az elítélt kitöltötte az ítéletben, illetőleg a Büntető Törvénykönyvben megjelölt, a feltételes szabadságra bocsátáshoz szükséges tartamot.
[11] A Bv.tv. 188. § (1) bekezdésének a) pontja két szubjektív feltételt tartalmaz:
- egyrészt az elítéltnek a büntetés végrehajtása alatt kifogástalan magatartást kell tanúsítania,
- másrészt pedig megállapítható legyen az, hogy az elítélt kész a törvénytisztelő életmód folytatására.
[12] Ezekből a tényezőkből pedig arra lehet következtetni - erre utal az "alaposan feltehető" kitétel - hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető.
[13] A törvényi szabályozásból következően a büntetés céljára tehát nemcsak az ítélkező bíróságnak, hanem a büntetés-végrehajtási bírónak is tekintettel kell lennie.
[14] A büntetés célja a Btk. 79. §-a értelmében a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el.
[15] A büntetés-végrehajtási bírónak azt kell megvizsgálnia, hogy a büntetés célja a büntetés teljes végrehajtása nélkül is elérhető-e. Ebből következően, ha a büntetés-végrehajtási bíró arra a következtetésre jut, hogy a büntetés teljes végrehajtása nélkül a prevenciós célok nem realizálhatók, az elítélt feltételes szabadságra bocsátását mellőznie kell.
[16] Az objektív feltétel az elítélt esetében nem vitásan fennáll, minthogy az elítélt kitöltötte a büntetés négyötöd részét.
[17] Amint arra a büntetés-végrehajtási bíró helyesen rámutatott: az első szubjektív feltétel, a büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartás, az elítélt esetében a büntetés-végrehajtási intézet előterjesztése alapján egyértelműen megállapítható. Ezt igazolja az elítéltnek a büntetés-végrehajtási intézetben tanúsított példamutató, a büntetés-végrehajtási intézet személyi állományával szemben tanúsított tisztelettudó magatartása, a nagyszámú jutalmazása, a munkához való pozitív hozzáállása, az oktatásban, a szabadidős és kulturális programokban való részvétele.
[18] Annak a vizsgálatánál pedig, hogy az elítélt kész a törvénytisztelő életmód folytatására, vagyis az elítéltben az ilyen irányú készség kialakult, nemcsak a büntetés-végrehajtási intézetben tanúsított magatartását kell figyelembe venni.
[19] Vizsgálni kell azt is: a terheltet milyen jellegű bűncselekmény miatt ítélték el, a bűncselekmény elkövetésében milyen szerepet töltött be; vizsgálni kell az esetleges korábbi büntetéseit is.
[20] Míg tehát a kifogástalan magatartás megítéléséhez alapvetően a büntetés-végrehajtási intézet előterjesztése nyújt segítséget a büntetés-végrehajtási bírónak, addig a törvénytisztelő életmódra vonatkozó készség vizsgálata ennél szélesebb spektrumú: az intézeti előterjesztésben foglaltakon túlmenően, elsősorban az elítélt által töltött ítélet, az esetlegesen még végrehajtásra váró ítéletek vizsgálatán alapul.
[21] Ezért - a kifejtetteket alapul véve - helyesen járt el a büntetés-végrehajtási bíró, amikor - az állandóan követett büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatnak megfelelően - a másodfokú határozattal együtt beszerezte a megyei bíróság ítéletét és a jogerős határozat alapján vizsgálati körébe vonta a terhelt által elbírált cselekmény jellegét, a terheltnek az abban megállapított konkrét magatartását és személyiségének jellemzőit. Ez a vizsgálat - szemben a védői érveléssel - a törvényszék álláspontja szerint a kétszeres értékelés tilalmát nem sértette.
[22] Noha az elítélt korábban nem volt büntetve, a büntetés végrehajtása során kifogástalan és egyben példamutató magatartást tanúsít, személyiségének a fejlődése a büntetés-végrehajtási intézet reintegrációs törekvéseinek eredményeképpen kedvező irányban alakult, családi kapcsolatai is rendezettek, a beszerzett iratok alapján a büntetés-végrehajtási bíró helyesen állapította meg: közfelháborodást kiváltó, kiemelkedő tárgyi súlyú, élet elleni cselekmény miatt ítélte el a bíróság.
[23] Az irányadó - a büntetés-végrehajtási bírói határozat indokolásában is idézett - tényállásból kiderül: az elítélt kezdeményező-meghatározó szerepet töltött be a cselekmény elkövetésében, mivel részt vett a sértett gépkocsiból történő kirángatásában, majd pedig - hat terhelt-társával együtt - annak agyonverésében; a sértett meglincselése kiskorú gyermekeinek a szeme láttára történt.
[24] A jogerős ítélet személyiségével kapcsolatban pedig megállapította: "fokozott labilitás, szabadon lebegő indulati töltés, külső levezetési igény tapasztalható".
[25] A bűncselekmény jellegét, az elítélt magatartásának imént részletezett sajátosságait, a terhelt elkövetéskori személyiségjegyeit figyelembe véve, a törvényszék álláspontja szerint a kedvező tartalmú büntetés-végrehajtási intézeti előterjesztés ellenére jelenleg nem állapítható meg megnyugtatóan a feltételes szabadságra bocsátás második szubjektív feltétele, amely szerint az elítélt kész a törvénytisztelő életmód folytatására.
[26] Miután a kifejtettek alapján arra kell következtetni, hogy a prevenciós célok a büntetés teljes végrehajtása nélkül jelenleg nem érhetők el, törvényesen járt el a büntetés-végrehajtási bíró, amikor az elítélt tekintetében a feltételes szabadságra bocsátást mellőzte, ugyanakkor felhívta a büntetés-végrehajtási intézetet arra, hogy az elítélt feltételes szabadságra bocsátása tárgyában a feltételes szabadságra bocsátás mellőzéséről hozott határozat napjától számított 8 hónap múlva tegyen ismételten előterjesztést.
[27] A kifejtettek alapján a törvényszék a fellebbezéssel támadott büntetés-végrehajtási bírói végzést a fenti indokolásbeli kiegészítésekkel a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Balassagyarmati Törvényszék 3. Beüf. 427/2018.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Balassagyarmati Törvényszék mint másodfokú bíróság Balassagyarmaton, a 2018. szeptember 4. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő
v é g z é s t:
Az elítélt büntetés-végrehajtási ügyében a Balassagyarmati Törvényszék büntetés-végrehajtási bírájának az F.105/2018/5. számú végzését - amellyel az elítélt tekintetében a feltételes szabadságra bocsátást mellőzte - helybenhagyja.
A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye.
I n d o k o l á s
A Balassagyarmati Törvényszék Büntetés-Végrehajtási bírája a 2018. július hó 26. napján meghozott végzésével az elítélt büntetés-végrehajtási ügyében Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 4.Fk.1535/2007/490. számú ítéletével kiszabott szabadságvesztés vonatkozásában az elítélt feltételes szabadságra bocsátását mellőzte; ugyanakkor felhívta a büntetés-végrehajtási intézetet arra, hogy az elítélt feltételes szabadságra bocsátása tárgyában a feltételes szabadságra bocsátás mellőzéséről hozott határozat napjától számított 8 hónap múlva tegyen ismételten előterjesztést.
Az indokolás lényege szerint a feltételes szabadságra bocsátásnak két feltétele van; az ún. objektív feltétel, a törvényben meghatározott időtartam kitöltése fennáll, ámde a Bv. tv. 188. § a) pontjában meghatározott szubjektív feltétel nem állapítható meg. Bár az elítélt a büntetés végrehajtása során kifogástalan magatartást tanúsított és "erős családi kapcsolatokkal rendelkezik", feltételes szabadságra bocsátását a Balassagyarmati Fegyház és Börtön Parancsnoka is támogatta, a büntetés-végrehajtási bíró úgy ítélte meg, hogy az elítélt - aki különös tárgyi súlyú, társadalmi felháborodást kiváltó, rendkívüli brutalitással végrehajtott élet elleni bűncselekményt valósított meg -, az ítéletben megállapított kedvezőtlen személyiségjegyeit is figyelembe véve, nem bocsátható feltételes szabadságra; ugyanis - a társadalom védelméhez fűződő érdeket szem előtt tartva - a büntetés céljai jelenleg csak szabadságelvonással érhetők el.
A végzést a Nógrád Megyei Főügyészség tudomásul vette.
A végzés ellen az elítélt és meghatalmazott védője a végzés megváltoztatása, feltételes szabadságra bocsátás érdekében jelentett be fellebbezést.
Fellebbezésének indokolásában a védő az elítélt büntetés-végrehajtási intézetben tanúsított magatartásának pozitívumait hangsúlyozva kifejtette: az elítélt korábban büntetve nem volt, 63 esetben részesült jutalomban, a büntetés-végrehajtási intézetben sikeres tanulmányokat folytatott, munkavégzését tekintve az igényes, megbízható elítéltek közé tartozik, szorgalma alapján pozitív példát mutat elítélt-társainak, az intézet parancsnoka több alkalommal engedélyezte részére az intézet elhagyását, családi kapcsolatai rendezettek, a feltételes szabadság engedélyezése esetén lakhatása, munkavégzése biztosítható (ennek igazolására nézve becsatolta P. J., P. J.-né és P. T. nyilatkozatát).
A védő kifogásolta, hogy a büntetés-végrehajtási bíró a cselekmény rendkívül brutális jellegével és az általa kiváltott társadalmi felháborodással indokolta a feltételes szabadságra bocsátás mellőzését; a büntetés-végrehajtási bírói álláspont ugyanis a "tettbíróság tényállásával indokolva felveti a kétszeres értékelés aggályait".
Az elítélt jelenlegi személyiségének a megítélése érdekében bizonyítás felvételét, tárgyalás tartását kérte; indítványozta igazságügyi szakértő kirendelését, illetve F. Gy. o.-i polgármester meghallgatását.
A fellebbezéshez mellékelte az elítélt nyilatkozatát, amelyben a fogvatartása alatt "vele szemben eredő sérelmekből esetlegesen kapott kártalanítási összegről a sértett családja részére lemond".
A fellebbezések nem alaposak.
A törvényszék, felülbírálva a fellebbezésekkel támadott végzést, megállapította: a büntetés-végrehajtási bíró az eljárási szabályokat betartotta, a megalapozott döntéshez szükséges első- és a másodfokú ítéletet beszerezte, a feltételes szabadságra bocsátás szempontjából releváns bizonyítási adatokat gondosan megvizsgálta és érdemben törvényesen döntött az elítélt feltételes szabadságra bocsátásának mellőzéséről.
Miután az ügy ténybeli és jogi megítélése szempontjából szükséges valamennyi bizonyítási adat rendelkezésre áll, a törvényszék a védőnek az igazságügyi szakértő kirendelésére és az olaszliszkai polgármester meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványát elutasította; másodfokú bizonyítás felvételére, tárgyalás kitűzésére ennélfogva nem kerülhetett sor.
A törvényi szabályozásból következően a feltételes szabadságra bocsátás nem alanyi jog, hanem pusztán egy jogszabályi lehetőség az ítéletben meghatározott idő eltelte előtti szabadulásra.
A feltételes szabadságra bocsátásnak három pozitív, egyben konjunktív feltétele van.
Objektív feltétel az, hogy az elítélt kitöltötte az ítéletben, illetőleg a Büntető Törvénykönyvben megjelölt, a feltételes szabadságra bocsátáshoz szükséges tartamot.
A Bv. tv. 188. § (1) bekezdésének a) pontja két szubjektív feltételt tartalmaz:
egyrészt az elítéltnek a büntetés-végrehajtása alatt kifogástalan magatartást kell tanúsítania,
másrészt pedig megállapítható legyen az, hogy az elítélt kész a törvénytisztelő életmód folytatására.
Ezekből a tényezőkből pedig arra lehet következtetni - erre utal az "alaposan feltehető" kitétel - hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető.
A törvényi szabályozásból következően a büntetés céljára tehát nemcsak az ítélkező bíróságnak, hanem a büntetés-végrehajtási bírónak is tekintettel kell lennie.
A büntetés célja a Btk. 79. §-a értelmében a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el.
A büntetés-végrehajtási bírónak azt kell megvizsgálnia, hogy a büntetés célja a büntetés teljes végrehajtása nélkül is elérhető-e. Ebből következően, ha a büntetés-végrehajtási bíró arra a következtetésre jut, hogy a büntetés teljes végrehajtása nélkül a prevenciós célok nem realizálhatók, az elítélt feltételes szabadságra bocsátását mellőznie kell.
Az objektív feltétel az elítélt esetében nem vitásan fennáll, minthogy az elítélt kitöltötte a büntetés 4/5 részét.
Amint azt a büntetés-végrehajtási bíró helyesen kimutatta: az első szubjektív feltétel, a büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartás, az elítélt esetében a büntetés-végrehajtási intézet előterjesztése alapján egyértelműen megállapítható. Ezt igazolja az elítéltnek a büntetés-végrehajtási intézetben tanúsított példamutató, a büntetés-végrehajtási intézet személyi állományával szemben tanúsított tisztelettudó magatartása, a nagyszámú jutalmazása, a munkához való pozitív hozzáállása, az oktatásban, a szabadidős és kulturális programokban való részvétele.
Annak a vizsgálatánál pedig, hogy az elítélt kész a törvénytisztelő életmód folytatására, vagyis az elítéltben az ilyen irányú készség kialakult, nemcsak a büntetés-végrehajtási intézetben tanúsított magatartását kell figyelembe venni.
Vizsgálni kell azt is: a terheltet milyen jellegű bűncselekmény miatt ítélték el, a bűncselekmény elkövetésében milyen szerepet töltött be; vizsgálni kell az esetleges korábbi büntetéseit is.
Míg tehát a kifogástalan magatartás megítéléséhez alapvetően a büntetés-végrehajtási intézet előterjesztése nyújt segítséget a büntetés-végrehajtási bírónak, addig a törvénytisztelő életmódra vonatkozó készség vizsgálata ennél szélesebb spektrumú: az intézeti előterjesztésben foglaltakon túlmenően, elsősorban az elítélt által töltött ítélet, az esetlegesen még végrehajtásra váró ítéletek vizsgálatán alapul.
Ezért - a kifejtetteket alapul véve - helyesen járt el a büntetés-végrehajtási bíró, amikor - az állandóan követett büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatnak megfelelően - a másodfokú határozattal együtt beszerezte a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 4.Fk.1535/2007/490. számú ítéletét és a jogerős határozat alapján vizsgálati körébe vonta a terhelt által elbírált cselekmény jellegét, a terheltnek az abban megállapított konkrét magatartását és személyiségének jellemzőit. Ez a vizsgálat - szemben a védői érveléssel - a törvényszék álláspontja szerint a kétszeres értékelés tilalmát nem sértette.
Noha az elítélt korábban nem volt büntetve, a büntetés végrehajtása során kifogástalan és egyben példamutató magatartást tanúsít, személyiségének a fejlődése a büntetés-végrehajtási intézet reintegrációs törekvéseinek eredményeképpen kedvező irányban alakult, családi kapcsolatai is rendezettek, a beszerzett iratok alapján a büntetés-végrehajtási bíró helyesen állapította meg: az elítéltet közfelháborodást kiváltó, kiemelkedő tárgyi súlyú, élet elleni cselekmény miatt ítélte el a bíróság.
Az irányadó - a büntetés-végrehajtási bírói határozat indokolásában is idézett - tényállásból kiderül: az elítélt kezdeményező-meghatározó szerepet töltött be a cselekmény elkövetésében, mivel részt vett a sértett gépkocsiból történő kirángatásában, majd pedig - hat terhelt-társával együtt - annak agyonverésében; a sértett meglincselése kiskorú gyermekeinek a szeme láttára történt.
A jogerős ítélet az elítélt személyiségével kapcsolatban pedig megállapította: "Fokozott labilitás, szabadon lebegő indulati töltés, külső levezetési igény tapasztalható."
A bűncselekmény jellegét, az elítélt magatartásának imént részletezett sajátosságait, a terhelt elkövetéskori személyiségjegyeit figyelembe véve, a törvényszék álláspontja szerint a kedvező tartalmú büntetés-végrehajtási intézeti előterjesztés ellenére jelenleg nem állapítható meg megnyugtatóan a feltételes szabadságra bocsátás második szubjektív feltétele, amely szerint az elítélt kész a törvénytisztelő életmód folytatására.
Miután a kifejtettek alapján arra kell következtetni, hogy a prevenciós célok a büntetés teljes végrehajtása nélkül jelenleg nem érhetők el, törvényesen járt el a büntetés-végrehajtási bíró, amikor az elítélt tekintetében a feltételes szabadságra bocsátást mellőzte, ugyanakkor felhívta a büntetés-végrehajtási intézetet arra, hogy az elítélt feltételes szabadságra bocsátásra tárgyában a feltételes szabadságra bocsátás mellőzéséről hozott határozat napjától számított 8 hónap múlva tegyen ismételten előterjesztést.
A kifejtettek alapján a törvényszék a fellebbezéssel támadott büntetés-végrehajtási bírói végzést a fenti indokolásbeli kiegészítésekkel - a Bv. tv. 50. § (6) bekezdésébe foglalt utaló rendelkezés alapján irányadó - a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
További fellebbezésre - megengedő törvényi rendelkezés hiányában - nincs lehetőség.
Balassagyarmat, 2018. szeptember 4.
Dr. Kovács István s. k. a tanács elnöke
Dr. Csonka Tibor s. k. előadó bíró
Dr. Fekete Zsolt s. k. bíró
Z á r a d é k
A Balassagyarmati Törvényszék büntetés-végrehajtási bírájának F.105/2018/5. számú végzésével a Balassagyarmati Törvényszék 3.Beüf.427/2018/2. számú végzésével 2018. szeptember 4. napján jogerőre emelkedett.
Balassagyarmat, 2018. szeptember 4.
Dr. Kovács István s. k.
a tanács elnöke
(Balassagyarmati Törvényszék 3. Beüf. 427/2018.)