3322/2012. (XI. 12.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 2. számú melléklete III. fejezetének 22. pontja, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.27.373/2011/7. számú ítéletével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] Az indítványozó alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.

[2] 1. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt az indítványozó a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 2. számú melléklete III. fejezetének 22. pontja, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf. 27.373/2011/7. számú ítéletével szemben terjesztette elő.

[3] Az indítvány alapjául szolgáló bírósági eljárás keresetében az indítványozó az alperes Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: PSZÁF) határozatának hatályon kívül helyezését, illetve a rá kiszabott bírság mérséklését kérte. A támadott PSZÁF határozat az indítványozót engedélyköteles pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzése folytán az ilyen tevékenység folytatásától eltiltotta, továbbá rá bírságot szabott ki.

[4] Az indítványozó szerint a Hpt.-nek az eljárás során alkalmazott, az üzletszerűség fogalmát meghatározó rendelkezése az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe ütközik. A jogszabályi rendelkezés szerinte nem felel meg a jogbiztonság követelményének, mivel az nem világos, megfogalmazása nem egyértelmű, ezért kérte annak megsemmisítését.

[5] Az indítványozó kérte továbbá a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.27.373/2011/7. számú ítéletének az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe ütközésének megállapítását és megsemmisítését.

[6] 2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány az Abtv.-ben foglalt formai követelményeknek csak részben felel meg. A támadott ítélet kézbesítésé re 2011. november 24-én került sor, míg az alkotmányjogi panasz 2012. január 19-én - az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül - érkezett az első fokon eljárt bírósághoz. Az indítványozó igazolta jogi képviseletét.

[7] A kérelem az Abtv. 52. § (1) bekezdésében foglalt feltételeket részben teljesíti: a Hpt. támadott rendelkezése tekintetében megjelöli a vizsgálandó jogszabályt, az Alkotmánybíróság hatáskörét és az indítványozó jogosultságát megalapozó rendelkezést, az eljárás megindításának indokait, az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit és a vélt alaptörvény-ellenesség indokait. A támadott ítélet tekintetében azonban nem tartalmaz indokolást az Alaptörvény megjelölt rendelkezése és az ítélet összefüggésében, ezért az indítvány e tekintetben nem fogadható be. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban az indítványnak csak a normakontrollal érintett részét vizsgálta.

[8] 3. Az indítványozó az Abtv. 51. (1) bekezdése szerint érintettnek tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő alkotmányjogi panaszát.

[9] 4. Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.

[10] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az alkotmányjogi panasz alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel. Az indítvány a Hpt. támadott rendelkezése vonatkozásában kizárólag a B) cikk (1) bekezdésére, a jogbiztonság sérelmére hivatkozik. Az Alkotmánybíróság az Abtv. hatályba lépése után is fenntartotta azt a korábban kialakított gyakorlatát, mely szerint a jogbiztonság nem alapjog, annak sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben lehet alapítani, mégpedig a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén [ld. pl. 3268/2012. (X. 4.) AB végzés]. Jelen indítvány nem tartozik e kivételes körbe.

[11] Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó nem hozott fel olyan indokot, mely azt támasztaná alá, hogy az általa felvetett probléma alapvető alkotmányjogi jelentőséggel bírna.

[12] Mindezekre tekintettel az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában és 52. § (1) bekezdésében foglaltaknak, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2012. október 30.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2279/2012.