1875. évi XXXVII. törvénycikk

kereskedelmi törvény[1]

Általános határozatok

1. § Kereskedelmi ügyekben, ha azok iránt a jelen törvényben intézkedés nem foglaltatik, a kereskedelmi szokások irányadók, ezek hiányában pedig az általános magánjog alkalmazandó.

2. § Hol a jelen törvényben törvényszékekről tétetik említés, azok alatt a kereskedelmi ügyek elintézésére hivatott bíróságok értendők.

ELSŐ RÉSZ[2]

MÁSODIK RÉSZ

Kereskedelmi ügyletek

ELSŐ CZIM

Kereskedelmi ügyletek átalában

I. FEJEZET

A kereskedelmi ügyletek meghatározása

258. § Kereskedelmi ügyleteknek tekintendők:

1. áruk, s átalában ingó dolgok vétele vagy egyébkénti megszerzése, azon szándékkal, hogy azok természetben, át- vagy feldolgozva ismét tovább adassanak;

2. az előbbeni pontban érintett oly tárgyak szállításának elvállalása, melyeket a szállító fél e végből szerez meg;

3. állampapírok, részvények vagy más a kereskedelmi forgalom tárgyát képező értékpapírok vétele vagy egyébkénti megszerzése; az esetben is, ha a megszerzés nem továbbadási szándékkal történt;

4. biztositások elvállalása;

5. utasok vagy javak tengeren leendő fuvarozásának elvállalása és hajókölcsönök kötése.

259. § A mennyiben iparszerüleg folytattatnak, kereskedelmi ügyleteknek a következők tekintendők:

1.ingó dolgok fel- vagy átdolgozásának elvállalása mások részére, feltéve, hogy az átvállaló üzlete a kis ipar körét meghaladja;

2.a bank- és pénzváltói ügyletek;

3.a bizományi, szállítmányozási és fuvarozási ügyletek, nemkülönben a személyfuvarozásra rendelt intézetek ügyletei;

4.a közraktárak ügyletei;

5. a kiadó ügyletek, továbbá a könyv- és műkereskedés egyéb ügyletei, nemkülönben a nyomdai ügyletek, a mennyiben ez utóbbiak a kis ipar körét meghaladják;

6. azon termelők ügyletei, kik saját terményeiket át- vagy feldolgozzák és a bányaipar ügyletei, a mennyiben ez iparágak a kis ipar körét meghaladják;

7.a kereskedelmi ügyletek közvetítése.

Az érintett ügyletek az esetben is kereskedelmi ügyleteknek tekintetnek, ha azok nem iparszerüleg ugyan, de kereskedő által a kereskedelmi üzlet körében köttetnek.

260. § A kereskedőnek mindazon ügyletei, melyek kereskedelmi üzlete folytatásához tartoznak, kereskedelmi ügyleteknek tekintetnek.

Ellenben a kézmüvesek részéről történt eladások, a mennyiben ezek egyedül iparüzletük folytatásaként jelentkeznek, kereskedelmi ügyleteknek nem tekinthetők.

261. § A kereskedő által kötött szerződés kétség esetében a kereskedelmi üzlet folytatásához tartozónak tekintetik.

A kereskedő által kiállított kötelezvény a kereskedelmi üzlet folytatásához tartozónak tekintetik, ha ennek ellenkezője magából az okmányból ki nem tünik.

262. § Az ingatlanok tekintetében keletkezett szerződések kereskedelmi ügyleteknek nem tekintetnek.

263. § Azon körülmény, hogy valaki hivatalánál, állásánál, iparrendészeti vagy más okoknál fogva kereskedelmi ügyletekkel nem foglalkozhatik, a kereskedelmi ügyletek minőségére és érvényességére befolyással nincsen.

264. § A jelen törvény második részében foglalt határozatok azon ügyleteknél, melyek az egyik szerződő fél részéről kereskedelmi ügyleteket képeznek, mindkét félre nézve egyaránt alkalmaztatnak. Kivételnek e tekintetben csak akkor van helye, ha magukból e határozatokból kitünik, hogy azok a felek közül csak azt kötelezik, kire nézve az ügylet kereskedelmi ügyletet képez.

II. FEJEZET

A kereskedelmi ügyleteket tárgyazó általános határozatok

265. § A kereskedelmi ügyletek megbirálásánál és értelmezésénél, nem annyira a használt kifejezések betüszerinti értelme, mint inkább a szerződő felek akarata szolgál irányadóul.

266. § A szerződés szavai közönséges értelmükben veendők, kivéve ha az érdekelt felek azt igazolják, hogy a használt kifejezésnek a kereskedelmi forgalomban elfogadott más értelmet tulajdonítottak.

Kétség esetében a szerződés szavainak oly értelmezés adandó, mely mellett az ügylet joghatálylyal birhat.

267. § A cselekvények és mulasztások jelentőségének és joghatályának megitélésénél tekintettel kell lenni a kereskedelmi forgalomban elfogadott szokásokra és gyakorlatokra.

268. § Kik oly ügylet által, mely részükről kereskedelmi ügyletet képez, egy harmadik irányában közös kötelezettséget vállalnak, egyetemleges adósoknak tekintendők, a mennyiben a hitelezővel történt megállapodásból ellenkező ki nem tünik.

269. § A hitelezőnek jogában áll követelése végett az egyetemleges adósokat tetszése szerint mind azok közül többet, vagy egyet megtámadni; ha a követelés tárgya felosztható, jogában áll azt felosztva érvényesiteni a nélkül, hogy e miatt jogát az egész követeléshez azon adós ellen elvesztené, ki ellen azt csak részben érvényesítette.

270. § A megtámadott egyetemleges adós a hitelező ellen csak oly kifogásokkal élhet, melyek őt személyesen vagy az adóstársakat mind a hitelező ellen illetik.

Kereskedelmi ügyletekben és átalában mindazon esetekben, melyekben a jelen törvény egyetemleges kötelezettséget állapit meg, az egyetemleges adós a követelés felosztását, vagy a többi adósok előzetes beperlését nem követelheti, s azért, mert a hitelező által az egész követelésért egyedül lett megtámadva, kifogással nem élhet.

Ugyanez áll a kezesre nézve is, ha a kezesség kereskedelmi ügyletből eredő kötelezettségért lett vállalva, vagy ha maga a kezesség kereskedelmi ügyletnek tekintendő.

271. § Ki valamely ügylet folytán, mely reá nézve kereskedelmi ügyletnek tekintendő, egy másik irányában gondosságra van kötelezve, a rendes kereskedői gondossággal köteles eljárni.

272. § Ki kártérítést igényelhet, a valóságos kár és az elmaradt nyereség megtérítését követelheti.

273. § A kötbér összege semmi korlátozásnak alávetve nincsen, s az adósnak kétség esetében nem áll jogában a kötbér lefizetése által magát a teljesítés alól kivonni.

A kötbér kikötése kétség esetében nem zárja ki az igényt a kötbér összegét meghaladó kártérítéshez.

A mennyiben a kötbér azon esetre állapittatott meg, ha a szerződés nem kellő időben, vagy nem kellő helyen teljesittetnék, a hitelező a szerződés teljesítése mellett a kötbért is követelheti.

274. § A kötbér, ha valaminek abbanhagyása végett köttetett ki, a kikötéssel ellenkező cselekmény folytán, ha pedig valaminek teljesítésére volt irányozva, az adós késedelmével jár le.

275. § A kötbér nem követelhető, ha a szerződés teljesítése vétlen baleset, vagy a hitelező vétkessége miatt lehetlenné válik, vagy ha a szerződés teljesítése fentartás nélkül elfogadtatott.

276. § A foglaló, egyéb megállapodás hiányában, csak a szerződés megkötése jeléül szolgál, s ennek teljesítésével visszaadatik vagy beszámittatik.

Visszaadandó a foglaló akkor is, ha a szerződés a felek kölcsönös elállása, vagy egyéb ok miatt megszünik.

277. § Egyéb megállapodás vagy eltérő kereskedelmi szokás hiányában az, kinek vétkessége miatt a szerződés nem teljesíthető, az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót pedig kétszeresen visszatéríteni tartozik.

A szerződésszegő mellett a másik félnek mindkét esetben a foglaló összegét meghaladó kárt is megtéríteni köteles.

278. § Ha valamelyik fél a szerződés megkötésekor bánatpénzt adott vagy ilyet igért, - ez a szerződéstől visszaléphet, a mennyiben annak teljesítését meg nem kezdette, vagy a másik fél részéről az egészben vagy részben történt teljesítést el nem fogadta.

A visszalépő a kikötött bánatpénzt megfizetni tartozik, az adott bánatpénzt pedig elveszti.

279. § Ha a szerződés teljesittetik, a bánatpénz visszaadatik, illetőleg a teljesítőnek beszámittatik. Visszaadandó a bánatpénz az esetben is, ha a szerződés a felek megállapodása vagy más ok következtében megszünik.

280. § Kereskedelmi ügyletek a felén tuli sérelem miatt meg nem támadhatók.

281. § A törvényi és a késedelmi kamatok kereskedelmi ügyekben a fizetendő tőke hat százalékát teszik évenként. Minden oly esetben, midőn a jelen törvény kamatfizetési kötelességet állapit meg, évenként 6% kamat számitható.

282. § Kinek oly ügyletből, mely az ő részéről kereskedelmi ügyletnek tekintendő, lejárt követelése van, a lejárat napjától, fizetési határnap hiányában pedig a megintés napjától kamatot követelhet.

A számla megküldése magában véve megintésnek nem tekinthető.

283. § Kereskedők, kölcsönös kereskedelmi ügyleteikből eredő követeléseik után a lejárattól előleges kikötés és megintés nélkül is követelhetnek kamatokat.

284. § A kereskedő, ki üzleti körében más kereskedő vagy, nemkereskedő részére ügyleteket végez, vagy szolgálatokat teljesít, ezekért előleges kikötés nélkül is, a helybeli szokásnak megfelelő dijt, s a mennyiben valamely dolog megőrzése forog kérdésben, a raktári dijt is követelheti.

Az adott kölcsönök és előlegek, nemkülönben a tett kiadások után a kereskedő a teljesítés, illetőleg a történt kiadás napjától kamatokat számíthat.

285. § Ha a kereskedő más kereskedővel vagy nemkereskedővel folyó számlán alapuló összeköttetésben áll, az, kinek a számadás lezárásakor fenmaradó követelése van, ettől, habár abban kamatok is foglaltatnak, a lezárás napjától kamatokat igényelhet.

A számadás lezárása, egyéb megállapodás vagy szokás hiányában minden üzleti év végével történik.

286. § Az 1868:XXXI. tc. 1. §-ának azon intézkedése, mely szerint a kamatláb csak írásbeli kikötés mellett nem esik korlátozás alá, kereskedelmi ügyletekre alkalmazást nem nyer.

A hátralékos kamatok kereskedelmi ügyletekben akkor is követelhetők, ha azok a tőke összegét meghaladják.

287. § A számadás - számla vagy folyó számla - elismerése a tévedés vagy csalás igazolhatását ki nem zárja.

288. § A megbízás érvényességéhez meghatározott alak nem kivántatik, s a megbízott jogkörére nézve a felek kifejezett akarata, ilyennek hiányában pedig a szokás s az ügylet természete szolgál irányadóul.

289. § Az ajánlat, a megbízás vagy meghatalmazás, mely a kereskedelmi üzlet körében kereskedőtől ered, ennek halálával visszavontnak nem tekinthető, kivéve, ha az ellenkező szándék az illetőnek saját nyilatkozatából, vagy a fenforgó körülményekből kitünik.

290. § Kereskedelmi ügyletekre vonatkozó meghatalmazásnál, a meghatalmazó és meghatalmazott, továbbá az utóbbi és harmadik személyek közti jogviszonyra nézve a jelen törvény I. rész, ötödik czímében foglalt határozatok nyernek alkalmazást.

291. § Kereskedelmi utalványoknak tekintetnek:

1.a rendeletre szóló, és

2.a kereskedők által kibocsátott vagy elfogadott irásbeli utalványok.

Az ily utalványok tárgyai pénzen kivül, értékpapirok és más helyettesíthető dolgok is lehetnek, s azok érvényességéhez sem a kötelezettség jogczimének felemlitése, sem az érték elismerése nem szükséges.

292. § Az utalványozott a reá intézett utalvány elfogadása által az utalványos, illetőleg ennek jogutóda iránt arra kötelezi magát, hogy az utalványban foglalt meghagyást teljesitendi.

Érvényes elfogadásnak tekintetik, ha az utalványozott nevét, vagy czégét az utalvány előlapjára vezeti.

293. § Az utalvány sem az utalványozó, sem az utalványos, sem végre az utalványozott halálával meg nem szünik, feltéve, hogy ennek ellenkezője magán az utalványon ki nem köttetett.

294. § A pénzfizetés, vagy helyettesithető dolgok, vagy értékpapirok szállitása iránt visszteher kikötése nélkül kiállított utalványok és kötelezőjegyek, ha rendeletre szólnak, hátirattal is átruházhatók. A hátirat akkor is érvényes, ha a forgató pusztán nevét vagy czégét vezeti az okirat hátlapjára (üres hátirat) .

295. § Hasonló módon ruházható át a tengeri hajósok elismervényei, a fuvarozók rakjegyei, továbbá a hajókölcsönlevelek és a biztosítási kötvények, a mennyiben rendeletre lettek kiállítva.

296. § A megelőző két §-ban érintett okmányok átruházásával az azokon alapuló jogok a forgatmányosra mennek át. Az adós egyedül a nyugtatványozott papir kiadása mellett tartozik kötelezettségét teljesíteni.

Az adós csak oly kifogásokkal élhet, melyek magán az okiraton, vagy a közte s az okirat birtokosa közt fenforgó viszonyon alapulnak.

297. § A hátirat utján átruházható papíroknál a forgatmányos birtokosi minőségét a hátiratok Összefüggő és egész ő hozzá lenyuló lánczolata által köteles igazolni.

A kitörült hátiratok a birtokosi minőség megbirálásánál mint nem létezők tekintetnek. A fizető a hátiratok valódiságát vizsgálni nem tartozik.

298. § A váltótörvénynek a fizetés végetti bemutatásra, a fizetésre, az óvásra, az előzők értesitésére, a fizetési visszkeresetre, az elévülésre s a megsemmisitésre vonatkozó határozatai a kereskedelmi utalványokra is alkalmazást nyernek.

299. § Azon áruk vagy egyéb ingóságok, melyeket a kereskedő üzleti körében elárusitott és átadott, az esetben is a jóhiszemű vevő tulajdonába mennek át, ha az eladó tulajdonos nem volt. A korábban szerzett tulajdon megszünik; megszünik továbbá a korábban szerzett zálog- és más dologi jog is, ha a vevő az elárusitás alkalmával arról tudomással nem bírt.

Ha a kereskedő üzleti körében árukat vagy egyéb ingóságokat elzálogosított és átadott, e tárgyakra a korábban szerzett tulajdon, zálog, vagy más dologi jogot a jóhiszemü zálogbirtokos, vagy ennek utódai hátrányára érvényesiteni nem lehet.

A bizományost, szállitmányozót és fuvarozót illető törvényi zálogjog hatályára nézve a szerződési zálogjoggal egyenlő.

300. § Az előbbeni § határozatai a bemutatóra szóló és a forgatható papiroknál az esetben is alkalmazást nyernek, ha azok eladása vagy elzálogosítása nemkereskedő részéről történik.

301. § Ingóságoknál, bemutatóra szóló és oly papiroknál, melyek hátirat utján átruházhatók, továbbá kereskedelmi könyveken alapuló követeléseknél a zálogszerződés érvényességére, ha az kereskedelmi ügylet tekintetében keletkezik, a felek egyszerü megállapodása mellett egyedül a következő §-ban megállapított feltételek szükségesek.

302. § Ingóságoknál elegendő, ha a kézi zálog a hitelezőnek, vagy az ő részére egy harmadiknak átadatik.

303. § Bemutatóra szóló papiroknál a zálogjog azok tényleges átadásával, oly papiroknál pedig, melyek hátirat utján átruházhatók, az által szereztetik meg, ha a papir hátirattal ellátva a hitelezőnek, vagy helyette egy harmadiknak tényleg átadatik.

304. § Kereskedelmi könyveken alapuló követeléseknél a zálogjog megszereztetik, ha az elzálogositási nyilatkozattal ellátott könyvkivonat a hitelezőnek átadatik, s maga az elzálogosítás a kereskedelmi könyvben, a zálogba adott követelésnél följegyeztetik.

305. § Ha a kézi zálog kereskedelmi ügyletből eredő követelés fedezésére írásbeli szerződés mellett adatott, s az adós kötelességének kellő időben eleget nem tesz, a hitelezőnek jogában áll magát a zálogtárgyakból kielégiteni, a nélkül, hogy az adós ellen előbb keresetet inditani tartoznék.

E végből a hitelező a szükséges okmányok bemutatása mellett saját illetékes törvényszékhez folyamodik, mely az adós meghallgatása nélkül az elzálogositott tárgyak, vagy azok egy részének a hitelező veszélyére és költségein leendő eladatását elrendeli.

A hitelező az adóst, a mennyiben ez lehetséges, ugy az eladás elrendeléséről, mint annak megtörténtéről azonnal értesíteni s a vételár feleslegét az adósnak átadni köteles.

Ha a hitelező az értesítést elmulasztja, kártérítéssel tartozik.

306. § Ha a kézi zálog kereskedelmi ügyletből eredő követelés fedezésére adatik, s a felek irásbelileg abban állapodtak meg, hogy a hitelező magát a zálogból birói közbenjárás nélkül kielégítheti, ez esetben, ha az adós kötelességének kellő időben eleget nem tesz, a hitelezőnek jogában áll a zálogot nyilvánosan eladni; szabadságában áll ez esetben a zálogtárgyakat, ha azok piaczi, vagy tőzsdei árfolyammal birnak, hiteles személy által a folyó árban magán uton is eladatni. A megtörtént eladásról, a mennyiben ez lehetséges, az adóst, különbeni kártérítés mellett azonnal értesíteni, egyuttal a vételár feleslegét ennek átadni tartozik.

307. § Oly esetben, midőn az adós csőd alá kerül, a hitelező az eladásról az előbbeni két § értelmében a csődtömeget tartozik értesíteni, s a vételár feleslegét ennek köteles átadni.

308. § A biztosított követelés átruházásával a zálogjog akkor tekintetik átruházottnak, ha maga a kézi zálog is átadatik.

309. § A hitelező kereskedelmi ügyletekből eredő és lejárt követelései tekintetében, megtartási joggal élhet adósának azon pénzeire, ingóságaira és értékpapírjaira, melyek ennek akaratával tényleges birtokába, vagy rendelkezése alá kerülnek. E jog nem gyakorolható, ha a tárgyak akár az adós, akár egy harmadik által az átadás előtt, vagy az átadás alkalmával meghatározott rendelkezés végett kerülnek a hitelező birtokába.

Kereskedők egymásközt, kölcsönös kereskedelmi ügyletekből eredő, le nem járt követeléseik tekintetében is megtartási joggal élhetnek: ha az adós csőd alá kerül vagy csak fizetéseit szüntette meg, vagy ha az ellene vezetett birói végrehajtás siker nélkül maradt. Ez esetekben az adós utasítása vagy a határozott rendelkezés tekintetében elvállalt kötelezettség a megtartási jog gyakorlását ki nem zárja, ha az érintett ténykörülmények a tárgyak átadása után következtek be, vagy ha a hitelező azokról a tárgyak átvétele után értesült.

310. § A hitelező, kit az előbbeni § értelmében megtartási jog illet, köteles annak gyakorlásáról az adóst azonnal értesíteni.

A mennyiben az adós más uton kellő idő alatt fedezetet nem ad, jogában áll a hitelezőnek az adós ellen elrendelt csőd esetében is saját illetékes törvényszékénél a megtartott tárgyak eladását kereset utján követelni s magát a vételárból minden más hitelezőt megelőzőleg kielégiteni. A netaláni felesleget az adósnak, illetőleg csődtömegének átadni tartozik.

III. FEJEZET

A kereskedelmi ügyletek megkötése

311. § A kereskedelmi ügyletek érvényességéhez, a jelen törvényben kijelölt eseteket kivéve, azok irásba foglalása vagy egyéb alakszerüségek nem szükségesek.

312. § Ha valamely ügylethez a jelen törvénynél fogva bizonyos alak kívántatik, vagy ha a felek az ügylet érvényességét bizonyos alaktól tették függővé, az ügylet megkötöttnek csak akkor tekintetik, ha az a meghatározott alakban létesül.

313. § Az írásbeli szerződések érvényességéhez elegendő, ha az okmány a kötelezett fél által aláiratik.

Ha a felek valamelyike írni nem képes, kézjegyét két tanu aláírásával köteles hitelesíttetni, kiknek egyike által az irni nem képes félnek neve is aláírandó.

314. § Ha valamely kereskedelmi ügylet megkötésére ajánlat tétetik és ennek elfogadására bizonyos idő köttetik ki, akár vannak a felek jelen, akár nem, az ajánlattevő a kitüzött idő eltelte előtt vissza nem léphet.

Ily kikötés hiányában az ajánlat, mely jelenlevők közt tétetik, hatályát veszti, ha annak elfogadása iránt azonnal nem történik nyilatkozat.

315. § Távollevők közt, ha az ajánlat elfogadására bizonyos idő ki nem köttetett, az ajánlattevő annyi ideig marad kötelezve, mennyi rendes körülményekhez képest a válaszadásra szükséges. Ez idő számításánál az ajánlattevő azon feltevésből indulhat ki, hogy ajánlata kellő időben ért rendeltetése helyére.

Ha a kellő időben elküldött elfogadási nyilatkozat a fentebbi határidő után érkezik meg, a szerződés hatályát veszti, a mennyiben az ajánlattevő visszalépését a másik féllel időközben vagy az elfogadási nyilatkozat beérkezte után azonnal közölte.

316. § Az ajánlat nem történtnek tekintendő, ha annak visszavonása az ajánlat előtt vagy azzal egyidejüleg jut a másik fél tudomására. Az elfogadás hatályát veszti, ha az ajánlattevő annak visszavonásáról az elfogadási nyilatkozat megérkezte előtt, vagy ezzel egyidejűleg értesül.

317. § Oly esetben, midőn az ügyletnek a felek szándéka szerint azonnal teljesittetni kell, az elfogadás visszavonásának helye nincs, ha a teljesítés már megkezdetett.

318. § Oly szerződésnél, mely távollevők közt keletkezett, a megkötés idejéül azon időpont tekintetik, melyben az elfogadási nyilatkozat elküldetett, vagy elküldés végett feladatott.

319. § Az oly elfogadási nyilatkozat, mely feltételek vagy megszorítások mellett tétetik, az ajánlat visszautasításának s egyszersmind uj ajánlatnak tekintendő.

320. § A kereskedő, ki egy másikkal üzleti összeköttetésben áll, vagy ez irányában megbizások teljesitésére ajánlkozott, köteles a nyert megbizás vagy ajánlat iránt azonnal nyilatkozni, ellenkezőleg hallgatása az ajánlat, illetőleg a megbizás elvállalásának tekintetik.

Az esetben is azonban, ha az ajánlatot vagy megbízást visszautasitja, köteles egyidejüleg átküldött árukat vagy egyéb tárgyakat az ajánlattevő vagy megbízó költségein ideiglenesen a lehető károsodástól megóvni, feltéve, hogy ezt saját hátránya nélkül teheti s felmerülhető költségeire nézve kellő fedezettel bír.

Egyébiránt az illetékes törvényszék a megbízott kérelmére addig is, mig a tulajdonos máskép intézkedik, az átküldött tárgyaknak közraktárba vagy gondnok őrizete alá helyezését elrendelheti.

IV. FEJEZET

A kereskedelmi ügyletek teljesítése

321. § Ha a szerződésben az áru faja és minősége iránt közelebbi meghatározás nem foglaltatik, az adós középfaju és minőségü árut tartozik szolgáltatni.

322. § A kereskedelmi ügyletek azon helyen teljesitendők, mely a feleknek határozott, vagy a körülményekből, különösen az ügylet természetéből vagy czéljából kivehető megállapodása által a teljesítés helyéül kitüzetett.

Ily megállapodás hiányában az ügylet - a következő §-ban érintett eset kivételével - azon helyen teljesítendő, hol a kötelezettnek a szerződés megkötésekor kereskedelmi telepe, vagy ilyennek hiányában lakása volt.

323. § Ha meghatározott oly dolgok adandók át, melyek a szerződés megkötésekor a szerződő felek tudtával más helyen léteztek, az átadásnak e helyen kell történni.

324. § Pénzbeli tartozásokat, a forgatható vagy bemutatóra szóló papirokon alapuló tartozások kivételével, az adós, a mennyiben a szerződésből, az ügylet természetéből, vagy a szerződő felek szándékából más nem következik, saját veszélyére és saját költségein azon helyen köteles fizetni, hol az ügylet megkötésekor a hitelezőnek kereskedelmi telepe, vagy ilyennek nem létében lakása volt.

325. § Oly esetben, midőn a szerződés több helyen teljesítendő, a kötelezettség, a mennyiben az megosztható, egyéb megállapodás hiányában a kijelölt helyeken egyenlően felosztva teljesítendő. Ellenben fel nem osztható kötelezettségeknél, ha a választási jog iránt intézkedés nem történt, a kötelezettség a kijelölt helyek bármelyikén teljesíthető.

326. § Kétség esetében azon mérték, suly, pénzláb, pénznem, idő- és távolságszámítás tekintetik szerződésszerünek, mely a teljesítés helyén divatozik.

Ha a szerződés számolási értékről vagy oly pénznemről szól, mely a teljesítés helyén forgalomban nincsen, a fizetés a teljesítés helyén a lejárat napján jegyzett árfolyam szerint, országos pénznemben történik. E tekintetben kivételnek akkor van helye, ha a fizetés e szavakkal: "természetben", "valóságban" vagy ezekhez hasonló más kifejezésekkel, bizonyos pénznemben kiköttetett.

327. § Ha a kötelezettség teljesítési ideje a szerződésben meg nem állapíttatott, a mennyiben az ügylet természete, vagy a kereskedelmi szokás mást nem kiván, a teljesítés bármikor követelhető és bármikor eszközölhető.

328. § Ha a teljesítés ideje évszakra vagy más időszakra határoztatott, annak megállapításánál a teljesítés helyén divatozó kereskedelmi szokás szolgál irányadóul.

Azon kötelezettségek, melyek valamely hó közepére szólnak, annak tizenötödik napján, azok pedig, melyek valamely hó végére szólnak, annak utolsó napján teljesitendők.

329. § A mennyiben a kötelezettség a szerződés megkötésétől számítandó bizonyos idő eltelte után teljesítendő, a teljesítés időpontjára nézve következő határozatok szolgálnak irányadóul:

1.ha a határidő napokban van megállapítva, a teljesítés a határidő utolsó napjára esik, maga a megkötés napja nem számíttatván:

2. ha a határidő hetekben, hónapokban vagy több hónapra terjedő időszakban - év, félév és évnegyedben - van megállapítva, a teljesítés ideje az utolsó hét vagy utolsó hó azon napjára esik, mely nevénél vagy számánál fogva a szerződés megkötési napjának megfelel: ha e nap az utolsó hónapban hiányzik, a teljesítés e hó végnapjára esik. Egy hét alatt hét nap értendő;

3. ha a teljesítésre kitüzött határidő egy vagy több egész és egy fél hóban állapíttatott meg, a fél hó, mely alatt tizenöt nap értendő, az egész hónap vagy hónapok után számítandó.

Ugyanezen elvek szerint történik a határidő kiszámítása akkor is, ha az nem a szerződés megkötésével, hanem más időponttal vagy eseménynyel veszi kezdetét.

Ha a teljesítés napja vasárnapra vagy valamely közönséges ünnepre esik, a kötelezettség a legközelebbi köznapon teljesítendő.

330. § Ha a kötelezettség bizonyos időtartamon belől teljesítendő, a teljesítésnek ez időtartam eltelte előtt kell bekövetkezni. Ha azonban a kitüzött időtartam utolsó napja vasárnapra vagy valamely közönséges ünnepre esik, a kötelezettség legkésőbb a vasárnapot vagy ünnepet közvetlenül megelőző köznapon teljesítendő.

331. § Oly szerződéseknél, melyekben a teljesítési idő közelebbi meghatározása helyett következő kifejezések: "mielőbb", "mihelyt csak lehet", "alkalmilag" vagy más hasonló átalános kifejezések használtatnak, a teljesítés idejét a fenforgó körülmények s az ügylet természetéhez képest a bíróság határozza meg.

Ellenben ha a teljesítés akkép igértetett, hogy annak "néhány" vagy "egy-két" nap, hét, hó vagy év alatt kell történnie, - a "néhány" vagy "egy-két" kifejezés alatt, két nap, hét, hó vagy év értendő.

332. § A kereskedelmi ügyletek teljesítése az erre rendelt napon a szokott üzleti órákban eszközlendő s ugyanekkor elfogadandó.

333. § Ha a kötelezettség teljesítésére kitüzött határidő meghosszabbittatik, az uj határidő, más megállapodás hiányában, a korábbi határidő eltelte utáni első nappal veszi kezdetét.

334. § Minden oly esetben, midőn lejárati nap állapittatott meg, az ügylet természete és a felek szándékához képest kell megitélni, vajjon a lejárati nap csak az egyik, vagy mindkét szerződő fél javára lett-e megállapítva.

Az esetben is azonban, ha az adós a lejárat előtti fizetésre fel van jogosítva, a hitelező beleegyezése nélkül leszámítolási dijt csak ugy vonhat le, ha őt erre a kereskedelmi szokás feljogosítja.

335. § Kétoldalu szerződésnél az, ki ellen a teljesítés követeltetik, erre csak az esetben kötelezhető, ha a másik fél saját részéről a szerződést teljesítette, illetőleg kész a teljesítésre. Kivételnek e tekintetben akkor van helye, ha a teljesítésnek a megtámadott fél részéről a kölcsönös megállapodás, vagy az ügylet természete vagy a kereskedelmi szokás szerint előbb kell történnie.

MÁSODIK CZIM

Vétel

I. FEJEZET

Átalában

336. § A vétel megkötöttnek tekintetik, ha a felek ugy a vétel tárgyára mint az árra nézve megegyeztek.

Azon eladási ajánlatok, melyek felismerhetőleg többek irányában, különösen ár- vagy raktárjegyzékek, próbák vagy mustrák közlése mellett tétetnek, vagy melyek az áru, az ár, vagy a mennyiség határozott kijelölése nélkül történnek, kötelezőknek nem tekintetnek.

337. § A vételre vonatkozó határozatok azon kereskedelmi ügyletekre is alkalmazást nyernek, melyek bizonyos mennyiségű helyettesíthető dolgoknak meghatározott árért szállítása iránt köttetnek.

338. § A vételárnak készpénzben kell megállapittatni. Ha pénz mellett egyéb teljesítések köttetnek ki, s ezek értéke a készpénzt meghaladja vagy azzal egyenlő, az ügylet vételnek nem tekintetik.

339. § Ha vételárként a piaczi vagy tőzsdei ár köttetett ki, egyéb megállapodás hiányában a teljesítés helyén és idejekor jegyzett középár értendő. Árjegyzés nem létében a teljesítés helyéhez legközelebb eső piaczon jegyzett középár szolgál irányadóul.

E mellett nincs kizárva, hogy az érdekelt fél, az illető piaczon a teljesítés idejekor megkötött vételi szerződésekkel, a jegyzett ártól eltérő középárt igazolhasson; mi felett minden egyes esetben a bíróság belátása szerint határoz.

340. § Oly esetben, midőn a vételárnak az áru sulya szerint kell kiszámíttatni, a mennyiben más megállapodás nem történt, vagy a teljesítés helyén divatozó szokás mást nem rendel, a göngysuly leszámittatik.

Arra nézve, hogy mit lehessen göngysuly fejében leszámítani, vagy sulyfölöslegül a vevő javára felvenni, vagy mit lehessen a megromlott vagy haszonvehetlenné vált részek fejében követelni, a szerződés, illetőleg a teljesítés helyén divatozó kereskedelmi szokás szolgál irányadóul.

341. § Egyéb megállapodás hiányában, a mennyiben a helyi szokás mást nem állapit meg, az átadással, különösen a méréssel és mérlegeléssel járó költségeket az eladó, az átvétellel járó költségeket pedig a vevő köteles viselni.

342. § Az átadás megtörténtéig, ha a vevőt késedelem nem terheli, az eladó a dolgot a rendes kereskedő gondosságával megőrizni tartozik.

343. § Ha az áru a vevőnek más helyről küldendő át, s ez az átküldés módja iránt nem rendelkezett, az eladó felhatalmazottnak tekintetik arra, hogy a vevő helyett a rendes kereskedő gondosságával intézkedjék, különösen, hogy azon személyt, ki által a fuvarozásnak történni kell, kijelölhesse.

344. § Azon időponttól kezdve, midőn az áru a szállitmányozónak vagy fuvarozónak, vagy a fuvarozásra egyébként kijelölt személynek átadatott, a veszély, mely az árút éri, a vevő által viselendő. Ha azonban a vevő az elküldésre nézve különös utasítást adott, s az eladó attól sürgős ok nélkül eltér, az ebből eredő kárért ő felelős.

A veszély, mely az árút fuvarozás közben éri, az eladót akkor terheli, ha a hely, hová a fuvarozásnak történni kell, rá nézve a teljesítés helyéül tekintendő. Azon körülmény azonban, hogy az eladó a fuvarozással járó kiadások és költségek viselését elvállalta, még magában véve nem szolgálhat okul arra, hogy a hely, hová a fuvarozásnak történni kell, az eladóra nézve a teljesítés helyéül tekintessék.

345. § A vevő az árút, a mennyiben az a szerződésnek, vagy különös megállapodás hiányában a törvényi kellékeknek (321. §) megfelel, átvenni tartozik. Az átvételnek, ha más megállapodás nem történt, vagy a helyi szokás mást nem követel, azonnal kell történni.

A vételár kifizetésének, ha más megállapodás nem történt, vagy a kereskedelmi szokás, avagy az ügylet természete mást nem követel, az átadáskor kell történni.

346. § A vevő a más helyről küldött árút, a mennyiben ez a rendes üzleti kezelés szerint lehetséges, az átvétel után haladéktalanul megvizsgálni, s ha az a kikötött vagy törvényi kellékeknek meg nem felel, e körülményről az eladót azonnal értesíteni tartozik.

Ha a vevő ez értesítést elmulasztja, az árú nem kifogásoknak tekintetik, feltéve, hogy oly hiányok nem forognak fenn, melyek az azonnali megvizsgáláskor rendes üzleti kezelés szerint felismerhetők nem voltak.

A mennyiben ily hiányok később mutatkoznak, az értesítésnek a felfedezés után azonnal meg kell történni, ellenkezőleg az áru e részben is nem kifogásoltnak tekintetik.

Ezen határozatok a megtekintésre, próbára vagy mustra szerint történt vételekre is alkalmazást nyernek, a mennyiben az átküldött áruknál oly hiányok forognak fenn, melyek a szabályszerü megtekintés vagy megvizsgálás mellett felismerhetők nem voltak.

347. § A vevő az esetben, ha a más helyről átküldött áru ellen kifogásai vannak, azt egyszerüen vissza nem küldheti, hanem az árúnak az eladó rendelkezése alá bocsátásával annak megőrzéséről egyelőre gondoskodni tartozik.

Az átvétel alkalmával, vagy később felmerült hiányokat jogában áll a vevőnek szakértői szemle utján megállapittatni. E megállapitást az eladó is követelheti, ha a vevő őt arról értesiti, hogy az áru ellen kifogásai vannak.

A mennyiben az áru megromlásnak van kitéve s a halasztás veszélylyel jár, a vevőnek jogában áll az árút, ha annak tőzsdei ára van, szabad kézből, egyébként pedig hiteles személy közbenjöttével nyilvános árverés utján eladni.

Az eladó értesitésének ily esetben az eladás után azonnal meg kell történni.

348. § Ha az áru a kikötött vagy törvényi kellékeknek meg nem felel, a vevőnek jogában áll az ügylettől elállani, vagy a vételár aránylagos leszállitását igényelni. E mellett mindegyik esetben a netaláni kár megtérítését is követelheti.

349. § A vevő azon kifogással, hogy az áru a kikötött vagy törvényi kellékeknek meg nem felel, nem élhet, ha a hiányokat az átvételtől számítandó 6 hó eltelte után fedezi fel; vagy ha az eladót a hiányokról az átvételtől számítandó 6 hó alatt nem értesiti.

A vevőnek a hiányokra alapított kereseti joga az eladó ellen, az átvételtől számítandó 6 hó alatt elévül.

Ezen határozatok által, a törvényes intézkedéseken, illetőleg a kereskedelmi szokásokon, melyek bizonyos üzletekre nézve rövidebb elévülési időt állapítanak meg, változás nem történik.

Ha az eladó felelőssége szerződésileg rövidebb vagy hosszabb időre állapittatik meg, a megállapodás szolgál irányadóul.

350. § Csalás esetében az eladó a 346. és 349. § határozataira nem hivatkozhatik.

351. § Oly esetben, midőn a vevőt az áru átvételében késedelem terheli, az eladónak jogában áll az árut a vevő veszélyére és költségein valamely közraktárba, vagy egy magánszemélynél letenni, vagy a 347. § értelmében eladni, s egyuttal a késedelemből eredett kár megtérítését követelni.

A megtörtént letétel vagy eladásról a vevő, különbeni kártérítési kötelezettség mellett, azonnal értesítendő.

352. § Ha a vevő a vételár megfizetésével késik s az áru még átadva nem lett, az eladó tetszése szerint vagy a szerződés teljesítését s a késedelemből eredő kár megtérítését követelheti, vagy az árút a jelen törvény 347. §-ban foglalt határozatok megtartása mellett a vevő rovására eladhatja s egyuttal a kár megtérítését igényelheti; vagy végre a szerződéstől egyszerüen elállhat, mintha az meg sem köttetett volna.

353. § Ha az árú átadásával az eladó késik, a vevő tetszése szerint, vagy a szerződés teljesítését s a késedelemből eredő kár megtérítését, vagy a teljesítés helyett a nemteljesités miatt kártérítést követelhet, vagy végre a szerződéstől egyszerüen elállhat, mintha az meg sem köttetett volna.

354. § A szerződő felek közül az, ki a teljesítés helyett kártérítést követelni, vagy a szerződéstől elállani kiván, erről a másik felet azonnal értesíteni, s ennek, ha ezt az ügylet természete megengedi, az utólagos teljesítésre kellő időt engedni tartozik.

355. § Ha a szállításnak határozottan kijelölt határnapon vagy határidőben kell történni, az előbbeni § határozatai alkalmazást nem nyernek. A vevő ugy mint az eladó az őket a 352. és 353. § szerint illető jogokat tetszésük szerint gyakorolhatják. Azonban ily esetben is az, ki a szerződés teljesítéséhez ragaszkodni kivan, erről a másik felet a határidő vagy határnap elteltével azonnal értesíteni tartozik, ellenkezőleg a későbbi teljesítést nem követelheti.

356. § A feleknek az előbbeni §-ban megállapított jogaira nézve következő elvek szolgálnak irányadóul:

1. Ha az eladó a teljesítés helyett az árút a késedelmes vevő rovására eladni kívánja, a mennyiben az áru piaczi vagy tőzsdei árral bir, az eladást a kitüzött határnap vagy határidő eltelte után azonnal köteles eszközölni; ellenkezőleg az eladás a vevő rovására történtnek nem tekintetik. A késedelmes vevő előleges felszólítása ily esetben nem szükséges ugyan, de az eladás eredményéről azonnal értesítendő.

2. Ha ellenben a vevő a késedelmes eladó ellenében teljesítés helyett kártérítést követel, ennek tárgyát oly árúknál, melyek piaczi vagy tőzsdei árral bírnak, azon különbözet képezi, mely a teljesítés helyén és idejekor a szerződési és a piaczi, illetőleg tőzsdei ár közt mutatkozik. E mellett azonban nincs kizárva, hogy a vevő igazolható nagyobb kára megtérítését is követelhesse.

357. § Az előbbeni § eseteiben mindegyik félnek jogában áll a másik késedelmét ennek költségein óvási okmánynyal igazolni. Az óvatolásra nézve ily esetben a váltótörvény határozatai szolgálnak irányadóul.

358. § Ha a 352., 353. és 355. § eseteiben a körülményekből, különösen az ügylet természetéből, a szerződő felek akaratából, vagy a szerződési tárgy minőségéből az tűnik ki, hogy a teljesítés mindkét részre nézve felosztható, a felek egyike a szerződésnek csak azon részére léphet vissza, mely a másik által még teljesítve nem lett.

II. FEJEZET

A vétel különös nemei

359. § A vétel megtekintésre vagy próbára a vevő akaratától függő azon feltétel alatt köttetik, hogy ez az árut megtekintés vagy megpróbálás után elfogadandja. Kétség esetében e feltétel felfüggesztő hatálylyal bir.

360. § Ha az áru a vevőnek megtekintés végett vagy próbára átadatott, az áru elfogadottnak tekintetik, a mennyiben a vevő a kikötött vagy szokásos határidő alatt, vagy az eladó felszólítására azonnal nem nyilatkozik.

361. § Ha az áru a vevőnek átadva nem lett, s ez a megállapított vagy szokásos határidő alatt jóváhagyólag nem nyilatkozik, a vétel meg nem kötöttnek tekintendő.

Szerződésileg megállapított, vagy szokásos határidő hiányában, az eladó a körülményekhez mért idő lefolyása után a vevőt nyilatkozatra szólíthatja fel. Ha a vevő e felszólításra azonnal nem nyilatkozik, az eladó kötelezettsége megszünik.

362. § A mustra vagy próba szerinti vétel feltétlenül ugyan, de az eladó azon kötelezettsége mellett köttetik meg, hogy az áru a mustrának illetőleg próbának megfeleljen.

363. § Ha a vevő a neki átadott mustrát vagy próbát fel nem mutathatja, az áru mustra-, illetőleg próbaszerűnek vélelmeztetik.

364. § Ha a felek abban állapodtak meg, hogy az eladó a szerződéstől tetszése szerint visszaléphessen, a vétel felbontó feltétel alatt kötöttnek tekintetik.

A visszalépési jognak, más megállapodás hiányában, a szerződés megkötésétől számitandó három nap alatt kell gyakorltatni.

365. § A visszalépési jog gyakorlásával a vétel joghatályát veszti.

Ily esetben a vevő a vétel tárgyát, az eladó pedig a vételárt köteles visszaadni. Ha a vétel tárgya általában nem, vagy rosszabb állapotban adatnék vissza, a vevő az ebből eredő kárt megtéríteni tartozik.

366. § Az eladó a visszalépés fentartásából eredő jogokat nem gyakorolhatja az ellen, ki a tárgyat a vevőtől jóhiszeműleg szerezte; ily esetben egyedül a vevőtől követelhet kártérítést.

367. § A visszalépési jog a vevő javára is kiköthető; ez azonban e joggal a 364. §-ban érintett határidő alatt csak azon feltétel mellett élhet, ha a vétel tárgyát oly állapotban adhatja vissza, minőben azt átvette.

HARMADIK CZIM

Bizományi ügylet

368. § A kereskedelmi ügylet megkötése bizománynak tekintetik, ha ezt valaki megbizásból saját nevében, de más (a megbizó) részére eszközli. Ki az ügyletek ily megkötésével iparszerüleg foglalkozik, bizományosnak tekintendő.

Azon ügyletek által, melyeket a bizományos harmadik személyekkel köt, jogositva és kötelezve ő lesz; a megbizó és a harmadik közt jogok és kötelezettségek nem keletkeznek.

Ha az ügylet a megbizó határozott kívánságához képest, ennek nevében köttetik, az nem bizománynak, hanem megbízásnak tekintetik.

369. § A bizományos az ügyletet a rendes kereskedő gondosságával, a megbizó érdekeinek megfelelőleg s a megbízás értelmében köteles ellátni; tartozik továbbá a megbízót a szükséghez képest tudósítani, s őt különösen a megbízás teljesítéséről haladéktalanul értesíteni; kötelességében áll végre a megbízónak az ügyletről számolni, s irányában azt, mit az ügylet alapján követelhet, teljesíteni.

Ha a bizományos nem a megbízás értelmében jár el, a megbizó az ügyletet saját részére kötöttnek elismerni nem tartozik s minden esetben kártérítést követelhet.

370. § A bizományos, ha a részére kijelölt áron alól ád el, a megbízónak az árkülönbözetet megtéríteni tartozik, a mennyiben nem igazolhatja, hogy az eladás a kijelölt áron nem volt eszközölhető, s hogy a teljesített eladás által a megbízót kártól óvta meg.

Ha a bizományos a vételnél a kijelölt áron túl megy, a megbízó az ügyletet mint nem saját részére kötöttet visszautasíthatja, a mennyiben a bizományos a tudósítással egyidejüleg a különbözet fedezésére késznek nem ajánlkozik.

A megbizó azonban, ha a vételt mint nem saját részére kötöttet visszautasítani akarja, erről a bizományost a nyert tudósítás után azonnal értesíteni tartozik, ellenkezőleg a vétel jóváhagyottnak tekintetik.

371. § Ha az árún, mely a bizományosnak beküldetett, az átvételkor külsőleg felismerhető sérülések vagy hiányok mutatkoznak, a bizományos különbeni kártérítés terhe alatt a megbizó érdekeit a szállítmányozó vagy fuvarozó ellenében megóvni, az áru mibenlétének igazolására szolgáló bizonyítékokról gondoskodni, s erről a megbízót azonnal értesíteni tartozik.

A bizományos az áru mibenlétét szakértői szemle utján megállapíthatja s azt, ha megromlásnak van kitéve és a halasztás veszélylyel jár, a 347. §. értelmében eladhatja.

372. § Ha az árúban oly változás történik, mely miatt az értéktelenné válhatnék, a mennyiben a megbizó utasítását időrövidség miatt kikérni nem lehet, vagy ha ez utasításával késik, - a bizományos az árút a 347. §. határozata szerint eladhatja.

Ugyanezt teheti a bizományos minden oly esetben, midőn a megbizó, habár erre a dolog természete szerint kötelezve volna, az áru iránt nem rendelkezik.

373. § A bizományos a gondviselése alatt levő áruban történt kárért felelősséggel tartozik, a mennyiben igazolni nem képes, hogy a kár rendes kereskedő gondosságával elhárítható nem volt.

A biztosítás elmulasztásáért csak az esetben felelős, ha az áru biztosítására a megbízótól utasítást nyert.

374. § A bizományos által kötött ügyletekből eredő követeléseket a megbizó az adós ellen csak azok átengedése után érvényesítheti.

Az ily követelések azonban a bizományos és ennek hitelezői irányában akkor is, ha átengedve nem lettek, a megbizó követeléseinek tekintetnek.

375. § Ha a bizományos a megbizó beleegyezése nélkül harmadik személyeknek előlegez vagy hitelez, ezt saját veszélyére teszi.

A mennyiben azonban a vételár hitelezése az üzlet helyén divatozó kereskedelmi szokás által igazolható, erre a bizományos is fel van jogositva, feltéve, hogy megbizójától ellenkező utasitást nem kapott.

A bizományos, ki jogositlanul hitelbe ád el, a vételárt adósként azonnal lefizetni tartozik, ha a megbízó a hitelre történt eladást jóvá nem hagyja. A mennyiben a bizományos igazolni képes, hogy készfizetés mellett csak csekélyebb ár lett volna elérhető, csak ezen árt, ha pedig ez a megbizó által megszabott árnál csekélyebb volna, a 370. §. értelmében az árkülönbözetet is megtéríteni tartozik.

376. § A bizományos a vele szerződő' fél fizetési, vagy egyéb kötelezettségeiért egyenes adósként felelősséggel tartozik, ha ezt elvállalta, vagy ha a felelősség őt a saját üzlete helyén divatozó kereskedelmi szokásnál fogva terheli.

377. § A megbizó köteles a bizományosnak mindazt megtéríteni, mit ez az ügyletre készpénzben kiadott, vagy arra szükségkép vagy hasznosan fordított. Ez azon esetre is áll, ha a bizományos saját raktárait, fuvarozási eszközeit vagy saját munkásait használja.

E mellett a bizományos az ügylet után bizományi dijt követelhet, mely határozott megállapodás hiányában a helybeli kereskedelmi szokásnak megfelelőleg állapittatik meg. Ha a bizományos a szerződő fél kötelezettségeiért jótállást vállalt (star de credere), ezért külön dijt igényelhet. A dij rendszerint csak akkor követelhető, ha az ügylet foganatba ment.

Eladási bizománynál azonban, ha az ügylet a bizományos hibáján kivül nem volt foganatositható, ez az áru visszaadásakor dijt követelhet, a mennyiben ezt a helybeli kereskedelmi szokás megengedi.

378. § Ha a bizományos kedvezőbb feltételek mellett köti meg az ügyletet, mint melyek a megbizó által megállapittattak, az ebből eredő előny a megbízót illeti.

379. § A bizományost a bizományi árúkra nézve, a mennyiben azok még birtokában vannak, vagy a mennyiben azok felett átalában, különösen pedig hajóselismervények, rakjegyek vagy közraktári jegyek által rendelkezhetik, zálogjog illeti a bizományi ügyletre fordított költségek, a bizományi dijak, előlegek, kölcsönök és az elvállalt váltói és egyéb kötelezettségek, nemkülönben a folyó számlán alapuló és a bizományból származó követelések erejéig.

E zálogjog alapján, mely a megbizó ellen időközben elrendelt csőd esetében is hatályos, a bizományos magát érintett követeléseire nézve, a megbizó vagy ennek hitelezői előtti elsőbbséggel, elégítheti ki. Ugyanez áll a bizományi ügyletből eredő s még künlevő követelésekre nézve is.

380. § Ha a megbizó az előbbeni §-ban érintett kötelezettségeknek kellő időben eleget nem tesz, a bizományosnak jogában áll magát a zálogtárgyakból a 305. és 307. §. határozatai szerint kielégíteni.

381. § Ha a bizomány tárgyát tőzsdei vagy piaczi árral biró árúk, váltók vagy értékpapírok vétele vagy eladása képezi, a bizományos, feltéve, hogy megbízója másként nem rendelkezett, a megszerzendő árúkat eladóként maga szolgáltathatja, a bizományba átvett árúkat pedig vevőként maga megtarthatja.

Ily esetben a bizományos számadási kötelezettsége egyedül annak igazolására szorítkozik, hogy az ár felszámításánál a megbízás teljesítésekor jegyzett tőzsdei vagy piaczi árt megtartotta. A kikötött, illetőleg a 377. §-ban érintett dijt, továbbá a rendszerint felmerülő bizományi költségeket ily esetben is felszámithatja.

A mennyiben a bizományos a megbízás teljesítését tárgyazó tudósítással egyidejüleg vevő- vagy eladóként egy harmadik személyt meg nem nevez, a megbizó vevőnek, illetőleg eladónak a bizományost tekintheti.

382. § Ha a megbizó a megbízást visszavonja, s e visszavonás a bizományoshoz előbb érkezik, mint a megbízás teljesítéséről szóló tudósítás feladatott volna, a bizományos nem élhet többé azon joggal, hogy mint eladó vagy mint vevő fölléphessen.

383. § A jelen czimben foglalt határozatok akkor is alkalmazandók, ha kereskedő, a nélkül, hogy ez rendes üzleti köréhez tartoznék, megbízásból más részére saját nevében egyes kereskedelmi ügyletet köt.

NEGYEDIK CZIM

Szállítmányozási ügylet

384. § Az árúk tovaküldésének elvállalása szállítmányozási ügyletnek tekintetik, ha ezt valaki fuvarozók vagy hajósok által saját nevében, de mások rovására eszközli. Ki ily ügyletekkel iparszerüleg foglalkozik, szállítmányozónak tekintendő.

385. § A szállítmányozó az árúk átvételénél és megőrzésénél, a fuvarozók és közvetett szállítmányozók megválasztásánál, s általában az elvállalt szállítmányozás eszközlésénél felmerülő károkért felelős, ha nem a rendes kereskedő gondosságával jár el. Azt, hogy rendes kereskedő gondosságával járt el, a szállítmányozó köteles igazolni.

A szállítmányozó és feladó közt a fuvarozási költségek eleve bizonyos összegben megállapittatnak, - a szállítmányozó más megállapodás hiányában, a szállítmányozást eszközlő fuvarozók és közvetett szállítmányozók eljárásáért egyenes felelősséggel tartozik.

386. § Ha a szállítmányozó a fuvarozásnak a feladó által kijelölt módjától vagy nemétől fontos ok nélkül eltér, a vétlen balesetért is felelős. Kivételnek e tekintetben akkor van helye, ha a szállítmányozó igazolhatja, hogy a vétlen baleset a meghagyás pontos teljesítése mellett is bekövetkezett volna.

387. § A szállítmányozó saját dijain kivül költségeinek, kiadásainak s átalában mindannak megtérítését követelheti, mit a szállítmányozásra szükségkép vagy hasznosan fordított. A kialkudott fuvardíjnál magasabbat azonban fel nem számithat.

A szállítmányozási dij szabad egyezkedés tárgyát képezi; ilyennek hiányában a helybeli szokás szolgál irányadóul.

Oly esetben, midőn a feladó és szállítmányozó közt a fuvarozási költségek eleve bizonyos összegben megállapittatnak, szállítmányozási dij csak ugy számitható, ha ez világosan kiköttetett.

388. § A szállítmányozót az árukra nézve, a mennyiben azok birtokában vannak, vagy a mennyiben azok felett rendelkezhetik, a szállitmányozási és fuvardijak, továbbá a költségek és kiadások, nemkülönben az árúkra adott előlegezések erejéig zálogjog illeti, melynek érvényesitésére nézve a 379. és 380. §. határozatai szolgálnak irányadóul.

Ha a szállitmányozásnál közvetett szállítmányozó közreműködése vétetik igénybe, az első jogait, különösen ennek zálogjogát, a közvetett szállítmányozó köteles gyakorolni.

A mennyiben az előző követelésére nézve a követő részéről kielégittetett, a követelés és a zálogjog a követőre megy át. Ugyanez áll a fuvarozó követelésére és zálogjogára nézve is, ha és a mennyiben ez a közvetett szállítmányozó által kielégittetett.

389. § A szállítmányozó ellenkező megállapodás hiányában a fuvarozást maga is eszközölheti. Ez esetben őt a fuvarozó jogai és kötelességei illetik, s a 387. §-ban érintett költségek és dijakon felül a fuvardijt is felszámíthatja.

390. § A szállítmányozó ellen az áru teljes vagy részben elveszése, megsérülése vagy elkésett kiszolgáltatása miatt támasztható keresetek egy esztendő alatt évülnek el. Ezen határidő az áru teljes elveszése esetében azon nappal, melyen a kiszolgáltatásnak történni kellett volna, egyéb esetekben pedig azon nappal veszi kezdetét, melyen az áru tényleg kiszolgáltatva lett.

Hasonló módon évülnek el az áru teljes vagy részben elveszése, megsérülése vagy elkésett kiszolgáltatása miatt emelhető kifogások is, ha a tudósítás e tényekről a szállítmányozó részére egy év alatt el nem küldetett.

A szállítmányozó által elkövetett csalás vagy sikkasztás esetében ezen határozatok alkalmazást nem nyernek.

391. § A szállítmányozó jogai- és kötelességeire nézve, a mennyiben azok iránt a jelen czimben intézkedés nem történik, az előbbeni czim határozatai szolgálnak irányadóul.

392. § A jelen czim határozatai akkor is alkalmazást nyernek, ha a kereskedő, a nélkül, hogy ez rendes üzleti köréhez tartoznék, egyes szállitmányozási ügyletekre vállalkozik.

ÖTÖDIK CZIM

Fuvarozási ügylet

I. FEJEZET

Átalában

393. § Fuvarozási ügyletnek az tekintendő, mely áruknak szárazon vagy folyókon és belvizeken való fuvarozása iránt köttetik. Ki ily ügyletekkel iparszerüleg foglalkozik, fuvarozónak tekintetik.

394. § A fuvarlevél a feladó és fuvarozó közt keletkezett szerződés bizonyítékául szolgál. A fuvarozó a fuvarlevél kiállítását követelheti.

395. § A fuvarlevél magában foglalja:

1. az áru megjelölését minőség, mennyiség és az ismertető jelek szerint;

2. a fuvarozó nevét és lakhelyét;

3. a feladó nevét;

4. annak nevét, kinek az áru kiszolgáltatandó;

5. az áru rendeltetési helyét;

6. a fuvardíjra vonatkozó határozatokat;

7. azon különös megállapodásokat, melyek a felek közt egyéb pontok, különösen az ut irányára, az áru megérkezési idejére, vagy az e részbeni késedelemre nézve keletkeztek;

8. a kiállítás helyét és idejét.

396. § A feladó köteles oly áruknál, melyek az átvevő részére leendő kiszolgáltatás előtt vám- vagy adókezelés alá esnek, a fuvarozót a szükséges kisérő iratokkal ellátni. A mennyiben a fuvarozót magát vétkesség nem terheli, a feladó felelős a fuvarozónak azon büntetések- és károkért, melyek ez utóbbira a kisérő iratok helytelenségéből vagy elégtelenségéből származnak.

397. § A fuvarozást, határozott megállapodás vagy helyi szokás hiányában, a körülményekhez mért határidő alatt kell megkezdeni.

Ha a fuvarozás megkezdése, vagy az ut folytatása természeti esemény vagy más véletlenség miatt ideiglenesen meggátoltatik, a feladó nem köteles az akadály megszüntét bevárni, hanem a szerződéstől elállhat; köteles azonban ily esetben a fuvarozónak, a mennyiben ezt vétkesség nem terheli, az előkészületi, a ki- vagy lerakodási költségeket s a fuvardíjból a megtett utra eső részt megtéríteni. A megtérítendő összeget, ha az iránt a felek meg nem egyezhetnek, helyi szokás hiányában a bíróság határozza meg.

398. § A fuvarozó minden kárért, mely az árúban az átvételtől a kiszolgáltatásig elveszés vagy megsérülés által történik, felelős, a mennyiben igazolni nem képes, hogy a kárt erőhatalom, vagy az árú természetes minősége, különösen belső megromlás, beszáradás, rendes csurgás vagy a begöngyölésnek kívülről fel nem ismerhető hiányai okozták.

Drágaságok, pénzek vagy értékpapírokért a fuvarozó csak akkor felelős, ha a tárgyak ezen minősége vagy értéke neki kijelentve lett.

399. § Az áru elveszése vagy megsérülése miatti kártérítés esetében, a kár kiszámításánál, az árúnak szükséghez képest szakértők által megállapított rendes kereskedelmi, ilyennek nem létében pedig közönséges értéke vétetik alapul.

Ehez képest a fuvarozó az áru elveszése esetében azon rendes kereskedelmi értéket tartozik megtéríteni, melylyel a hason faju és minőségű áru a rendeltetés helyén birt akkor, midőn a kiszolgáltatásnak történni kellett volna; ellenben az áru megsérülése esetében azon különbözet térítendő meg, mely a megsérült áru eladási ára s azon rendes kereskedelmi érték közt létezik, melylyel az a sérelem nélkül, a kiszolgáltatás helyén és idejekor birt volna.

A kártérítési összegből mindegyik esetben levonandó az, mi az elveszés illetőleg a megromlás folytán vám- és egyéb költségekben megtakarítva lett. Ha a fuvarozó vagy emberei bebizonyithatólag vétkes gondatlansággal vagy gonosz szándékkal jártak el, a fuvarozó teljes kártérítéssel (272. §.) tartozik.

400. § A fuvarozó felelős a kikötött vagy szokásos fuvaridő elmulasztásából eredő kárért, a mennyiben igazolni nem képes, hogy a késedelmet rendes fuvarozó gondosságával elkerülnie nem lehetett.

401. § Ha a fuvaridő elmulasztása esetére a fuvardíj bizonyos részének levonása, vagy teljes elvesztése vagy más kötbér állapíttatott meg, kétség esetében a késedelemből eredő, s az érintett kikötmények összegét meghaladó kár megtérítése is követelhető.

A mennyiben a fuvarozó igazolhatja, hogy a késedelem rendes fuvarozó gondosságával elhárítható nem volt, az érintett kikötmények csak ugy vehetők igénybe, ha ez szerződésileg megállapittatott.

402. § A fuvarozó felelős azokért, kiket az elvállalt fuvarozás teljesítésénél alkalmaz.

403. § Ha a fuvarozó az árút, az elvállalt fuvarozásnak egészben vagy részben eszközlése végett, más fuvarozónak adja át, az áru kiszolgáltatásáig nemcsak közvetlen követőjeért, hanem minden későbbi fuvarozóért is felelős.

Minden fuvarozó, ki mint követője jelentkezik egy másiknak, az által, hogy az árút az eredeti fuvarlevéllel veszi át, ennek értelmében a fuvarozási szerződésbe lép; felelőssé lesz előzőinek a már teljesített fuvarozásból eredő kötelezettségeiért, s egyszersmind önálló kötelezettséget vállal arra nézve, hogy a fuvarozást az eredeti szerződés értelmében, különösen a fuvarlevélben kijelölt vonalakon fogja eszközölni.

404. § A fuvarozó a feladó későbbi utasításait az áru visszaadása, vagy annak más mint a fuvarlevélben kijelölt átvevő részére leendő kiadása tekintetében, mindaddig teljesíteni tartozik, míg a fuvarlevelet az áru megérkezése után a rendeltetés helyén a kijelölt átvevőnek ki nem szolgáltatta.

Ha ez már megtörtént, a fuvarozó csak a kijelölt átvevő utasításait veheti figyelembe; ellenkezőleg ennek az árúért felelős. Az esetre, ha feladási vevény lett kiállítva, ezen rendelkezési jog csak a feladási vevény birtokosát illeti.

405. § A fuvarozó köteles az árút rendeltetése helyén a fuvarlevélben kijelölt átvevőnek kiszolgáltatni.

406. § A fuvarlevélben kijelölt átvevőnek jogában áll, még mielőtt az áru rendeltetéshelyére érne, annak biztonsága végett a szükséges intézkedéseket megtenni s e végből a fuvarozót kellő utasításokkal ellátni. Az áru kiszolgáltatását, mielőtt az rendeltetése helyére érkeznék, csak az esetben követelheti, ha erre a fuvarozó a 404. §. értelmében felhatalmaztatott.

407. § Mihelyt az áru rendeltetési helyére érkezik, a fuvarlevélben kijelölt átvevőnek szabadságában áll a fuvarozási szerződésen alapuló jogokat a fuvarlevélből kivehető kötelezettségek teljesítése mellett, a fuvarozó ellen saját nevében érvényesíteni, különösen ez utóbbit a fuvarlevél átadására s az áru kiszolgáltatására szorítani; feltéve, hogy a kereset megindítása előtt a 404. §. értelmében ellenkező utasítás nem adatott.

Az, hogy a kijelölt átvevő saját vagy más érdekében jár-e el, különbséget nem tesz.

408. § Az áru és a fuvarlevél elfogadása által az átvevő a fuvarlevél értelmében a fuvarozó kielégítésére köteleztetik.

409. § Ha az, ki az áru átvevőjeként kijelöltetett, nem található; vagy ha ez az átvételt megtagadja; vagy ha az átvétel vagy az áru mibenléte iránt vita keletkezik, az érdekelt félnek jogában áll az áru mibenlétét birói szemle utján megállapittatni.

E mellett az átadási hely bírósága az érdekelt fél kérelmére elrendelheti, hogy az áru egyelőre közraktárba, vagy egy harmadik személy gondviselése alá helyeztessék, és hogy a fuvardíjnak s a fuvarozó egyéb követelésének kielégítése végett az áru vagy annak egy része nyilvános árverés utján eladassék.

Ezen kérelem iránt az ellenfél, a mennyiben helyben tartozkodik, a bíróság által előlegesen meghallgatandó.

410. § Az áru átvételével és a fuvardíj kifizetésével a fuvarozó ellen minden igény megszünik.

Oly hiány vagy sérülés miatt azonban, mely a kiszolgáltatáskor külsőleg felismerhető nem volt, a fuvarozó az áru átvétele és a fuvardíj kifizetése után is felelősségre vonható, ha a hiány vagy sérülés, a 409. §. értelmében, a felfedezés után azonnal megállapittatik, s egyuttal igazoltatik, hogy a hiány vagy sérülés a feladás és kiszolgáltatás ideje közt történt.

A 390. §-nak a kereset és kifogások elévülésére vonatkozó határozatai a fuvarozók tekintetében is alkalmazandók.

411. § A fuvarozót, a fuvarozási szerződésből eredő követelések, különösen a fuvardíj, fekbér, valamint a vámok és egyéb kiadások erejéig a fuvarozott árúkra zálogjog illeti. E jog addig áll fenn, mig a fuvarozott árúk az átvevőnek kiszolgáltatva nem lettek.

A zálogjog alapján, mely a tulajdonos ellen elrendelt csőd esetében is hatályos, a fuvarozó követelésének kielégitése végett a 409. §. értelmében a fuvarozott árúk részbeni vagy teljes eladását követelheti.

412. § Ha az áru egymásután több fuvarozó kezén megy keresztül, a mennyiben a fuvarlevél mást nem rendel, az utolsó fuvarozó a kiszolgáltatás alkalmával, előzőinek a fuvarlevélből kitűnő követeléseit érvényesíteni s ezek jogait, különösen a zálogjogot is gyakorolni tartozik.

Azon fuvarozó, ki előzője követelését kiegyenlíti, a törvény erejénél fogva ennek összes jogaiba lép. Ugyanez áll a szállítmányozó követelésére nézve is, melyet a fuvarozó kiegyenlít (388. §.) .

Az előzők zálogjoga addig áll fenn, mig az utolsó fuvarozó e joga meg nem szünik.

413. § A mennyiben ugyanazon árúra nézve a 379., 388. és 411. §. értelmében több zálogjog szereztetett, azon zálogjogok közt, melyek a szállítmányozásból, illetőleg fuvarozásból erednek, a később keletkezett megelőzi a korábbit; a most érintett zálogjogok elsőbbséggel bírnak azon zálogjog előtt, mely a bizományost és az előlegek tekintetében a szállítmányozót illeti, az utóbbiak közt pedig a korábban keletkezett megelőzi a későbbit.

414. § Ha a fuvarozó az árút a fuvardíj kifizetése nélkül szolgáltatja ki, ugy ő mint a megelőző fuvarozók és szállítmányozók is saját előzőik elleni visszkereseti jogaikat elvesztik. Az átvevő elleni kereseti jogon ez által változás nem történik.

415. § A feladó és a fuvarozó abban állapodhatnak meg, hogy a fuvarozó a neki átadott árúkról rakjegyet állitson ki. A rakjegy által a fuvarozó az áru kiadására kötelezi magát, az okmány minden jogszerü birtokosa irányában.

416. § A rakjegynek, mely a szövegben világosan mint ilyen megjelölendő és a fuvarozó által aláírandó, magában kell foglalni:

1. a fuvarozandó árúk megjelölését és azok mennyiségét;

2. a fuvarozó nevét;

3. a feladó nevét;

4. annak nevét, ki részére vagy kinek rendeletére az árú kiszolgáltatandó lesz. Ilyennek a feladó tekintendő, ha a rakjegy pusztán rendeletre lett kiállítva;

5. a kiszolgáltatás helyét;

6. a kiállítás helyét és idejét.

Ha a fuvarozó ezt kívánja, a feladó köteles neki a rakjegynek egy általa aláirt másolatát kézbesíteni.

417. § A rakjegy a fuvarozó és átvevő közti jogviszonyokat szabályozza. A fuvarozási szerződésnek a rakjegybe fel nem vett határozatai az átvevő irányában joghatálylyal nem birnak.

A fuvarozó és feladó közti jogviszonyokra nézve a fuvarozási szerződés szolgál irányadóul.

418. § Ha rakjegy lett kiállítva, a fuvarozó a feladó későbbi utasításait az árúk visszaadása vagy más mint a rakjegyben kijelölt átvevő részére leendő kiadása tekintetében csak az esetben teljesítheti, ha neki a rakjegy visszaadatik. Ha e határozat ellen cselekszik, a rakjegy jogszerü birtokosának az áruért felelős.

419. § Az árú átvételére az tekintetik feljogosítottnak, ki a rakjegyben átvevőként van kijelölve, vagy ki rendeletre szóló rakjegynél birtokosi minőségét a hátiratok összefüggő és egész ő hozzá lenyuló lánczolata által igazolja.

A fuvarozó az árut csak a nyugtatványozott rakjegy visszaadása mellett köteles kiszolgáltatni.

A fuvarozó jogaira és kötelességeire vonatkozó határozatok az esetben is alkalmazást nyernek, ha rakjegy lett kiállítva.

420. § A jelen fejezet határozatai akkor is alkalmazást nyernek, ha a kereskedő, anélkül, hogy ez rendes üzleti köréhez tartoznék, egyes esetben árúknak szárazon, folyókon vagy belvizeken leendő fuvarozását elvállalja.

421. § A postaintézetekre a jelen fejezet határozatai csak annyiban nyernek alkalmazást, a mennyiben ezek az e részben fennálló külön rendeletekkel nem ellenkeznek.

II. FEJEZET

Eltérő intézkedések a vaspályák fuvarozási ügyleteit illetőleg

422. § Jelen törvénynek a fuvarozásra vonatkozó határozatai, a következő §-ban foglalt eltérésekkel, a vaspályák fuvarozási ügyleteire is alkalmazást nyernek.

423. § A közforgalomnak átadott és áru-fuvarozásra rendelt vaspályák, a fuvarozást a feladó által kijelölt vonalakon saját pályáikon meg nem tagadhatják, feltéve:

1. hogy az árúk minőségük vagy begöngyölésüknél fogva az üzleti szabályok vagy a pálya szerkezete és használati módja szerint fuvarozásra alkalmasak;

2. hogy a feladó az igazgatóságnak a fuvardíjra, a rakodásra s a fuvarozásnak egyéb megengedett feltételeire vonatkozó intézkedéseit magára nézve kötelezőknek elismeri;

3. hogy a vaspálya rendes fuvarozási eszközei a fuvarozás teljesítésére elegendők.

A vaspályák az árúkat mielőtt azok elküldése megtörténhetik, fuvarozás végett átvenni nem tartoznak. Kötelesek azonban, ha ezt a pálya helyiségei megengedik, a feladó kívánságára az árúkat megőrzés végett átvenni s a fuvarozást a jelen §. határozatai szerint foganatosítani.

Ha ezt a pálya berendezése a fuvarozási viszonyok, vagy a közérdek nem követelik, az elküldés idejére nézve egyik feladót sem szabad előnyben részesíteni.

Az e § határozataival ellenkező cselekvények, az azokból eredő kár megtérítésére kötelezik a vállalatot.

424. § Az előbbeni §-ban érintett vaspályák, a következő §-ban felsorolt esetek kivételével, a jelen törvény 398., 399., 400., 402., 403., 410. és 423. §-ainak a fuvarozók kártérítési kötelességeire vonatkozó határozatait, sem a kötelezettség keletkezése, terjedelme és tartama, sem a bizonyitási teher tekintetében saját előnyükre szerződések - szabályok vagy külön megállapodások - által nem módosíthatják.

Az e határozattal ellenkező szerződések és megállapodások joghatálylyal nem birnak.

425. § A vaspálya kikötheti:

1. oly árúknál, melyek a feladóval történt megállapodás szerint nyitott kocsikon fuvarozandók: hogy azon károkért, melyek a fuvarozás ezen módjával járó veszélyekből eredhetnek, felelősséget nem vállal. A fuvarozás e módjával összekötött veszélyek alatt azonban a feltünő sulyapadás és az árú teljes vagy részbeni elveszése nem érthető;

2. oly árúknál, melyek - habár minőségüknél fogva a fuvarozás közben az elveszés vagy megsérülés meggátlása végett begöngyölést igényelnek - épen nem, vagy csak hiányosan begöngyölve adatnak fel: hogy azon károkért, melyek a begöngyölés hiányából vagy ennek hiányos minőségével járó veszélyekből erednek, felelősséget nem vállal;

3. oly árúknál, melyeknek fel- vagy lerakodását a történt megállapodás szerint a feladó, illetőleg az átvevő eszközli: hogy nem vállal felelősséget azon károkért, melyek a fel- vagy lerakodásból vagy a hiányos rakodással egybekötött veszélyekből erednek;

4. oly árúknál, melyek sajátszerü minőségüknél fogva a teljes vagy részbeni elpusztulás vagy károsulás, nevezetesen a törés, megrozsdásodás, belső megromlás, rendkívüli csurgás vagy öngyuladás veszélyeinek vannak kitéve: hogy azon károkért, melyek ezen veszélyekből eredhetnek, felelősséget nem vállal;

5. élő állatoknál: hogy ezekért felelősséget nem vállal azon kárra nézve, mely az állatokban a fuvarozásukkal járó különös veszélyből támad;

6. kisérettel ellátott árúknál: hogy felelősséget nem vállal azon károkért, melyeknek elhárítása a kiséret teendője lett volna.

Ha a jelen §. szerint megengedett határozatok valamelyike kiköttetett, az ellenkező igazolásáig azon vélelem is kikötöttnek tekintendő, hogy a bekövetkezett kár, ha ez az el nem vállalt veszélyből eredhetett, valójában ezen veszély által okoztatott.

A pályát a jelen §. szerint kikötött mentesség daczára felelősség terheli, ha igazoltatik, hogy a kár a vállalatnak vagy embereinek vétkessége által okoztatott.

426. § A vaspálya kikötheti: hogy a fuvarozás végett feladott podgyászért csak az esetben vállal felelősséget, ha az a kiszolgáltatási idő elteltétől számitandó bizonyos határidő alatt követeltetik vissza. E határidő három napnál rövidebb nem lehet.

A most érintett határidő eltelte nem zárja ki azt, hogy a tulajdonos a meglevő podgyász kiadatását követelhesse.

427. § Ha a fuvarozás végett feladott áru vagy podgyász fuvarozás közben elveszett, az érdekelt fél a kártérítési összeg kifizetése alkalmával kikötheti, hogy az elveszett tárgy, ha az megkerül, a kártérítési összeg visszaadása mellett a pálya által költség- és díjmentesen, és pedig az érdekelt fél választása szerint a feladási vagy a rendeltetési helyén kiadassák.

428. § Oly árúkra nézve, melyek természetes minőségüknél fogva a fuvarozás alatt sulyban vagy mértékben rendszerint veszteséget szenvednek, a vaspálya kikötheti: hogy a suly vagy mérték bizonyos százalékáig a veszteségért felelősséget nem vállal. E százaléktétel azonban, ha egy fuvarlevél mellett több darab adatik fel, minden egyes darabra nézve külön számittatik, a mennyiben az egyes darabok sulya vagy mértéke akár a fuvarlevél által, akár egyébként igazolható.

A vaspálya az érintett kedvezményt nem veheti igénybe, ha igazoltatik, hogy a veszteség az eset körülményeihez képest nem az áru minőségéből származott, vagy hogy a felvett százaléktétel e minőségnek, vagy az eset körülményeinek meg nem felel.

429. § A vaspálya kikötheti:

1. hogy a 399. §. szerinti kártérítés kiszámitásánál alapul veendő érték, a fuvarlevélben, rak- vagy podgyászjegyen kitett összeget, ily adatok hiányában pedig az eleve megállapított szabályzati tételt meg nem haladhatja;

2. hogy a fuvaridő elmulasztásaért a 400. §. értelmében fizetendő kártérítés azon összeget, mely a fuvarlevélben, rak- vagy podgyászjegyen a kellő időben megérkezés biztosításául kiköttetett, ily kikötés hiányában pedig az eleve megállapított szabályzati tételt, mely a fuvardíjnak teljes vagy részbeni elvesztésében is állhat, meg nem haladhatja.

A vállalatnak vagy embereinek vétkes vagy gonosz szándéku eljárása esetében a felelősségnek ezen korlátozásai alkalmazást nem nyerhetnek.

430. § A vaspálya kikötheti, hogy az áru átvételével s a fuvardíj lefizetésével az igény oly hiány vagy megsérülés miatt is, mely az átvételkor azonnal felismerhető nem volt, elenyészik, ha az a kiszolgáltatástól számitandó bizonyos határidő alatt be nem jelentetik. E határidő négy hétnél rövidebb nem lehet.

431. § A vaspálya, ha az árút oly fuvarlevéllel veszi át, mely szerint a fuvarozásnak több egymáshoz csatlakozó pályán kell történni, kikötheti: hogy fuvarozóként az egész fuvarozásért, a 403. §. értelmében, csak az első és azon pálya tartozik felelősséggel, mely az árút a fuvarlevél mellett legutóbb vette át; ellenben a közbeeső pályák valamelyike csak az esetre tartozzék felelősséggel, ha bebizonyittatik, hogy a kár az ő vonalán történt.

A vaspályák egymásközti visszkeresete ez által nem érintetik.

432. § A vaspálya, ha az árút oly fuvarlevél mellett veszi át, melyen a kiszolgáltatás helyéül az átvevő vagy a csatlakozó pályák valamelyikén kivül fekvő hely van kijelölve, kikötheti: hogy fuvarozói felelőssége csak odáig terjed, hol a vasuti fuvarozásnak véget kell érni. A pálya ily esetben a további fuvarozásra nézve szállítmányozónak tekintetik.

433. § A mennyiben a feladó a fuvarlevélben akkép intézkedett, hogy az áru a pálya mellett fekvő valamely helyen maradjon vagy szolgáltattassék ki: a fuvarozás, habár a fuvarlevélben más rendeltetési hely van kijelölve, csak az előbb érintett helyig tekintetik elvállaltnak s a vaspálya a további fuvarozásért nem felelős.

HATODIK CZIM

Közraktári ügylet

434. § Azon vállalat, mely árúk elhelyezésével és közraktári jegyek kibocsátásával foglalkozik, közraktárnak tekintetik. A közraktári jegy azon okmány, mely a forgalomban a közraktárilag elhelyezett árúk helyettesitésére szolgál.

435. § Közraktárokat ugy egyesek, mint társaságok nyithatnak; kötelesek azonban ebbeli szándékukat a czégbejegyzésre nézve illetékes törvényszéknél bejelenteni, s legalább fél millió forintnyi tényleges alaptőkét kimutatni. Az alaptőke a jelen czímben kijelölt ügyleteken kivül másra nem fordítható.

Az alaptőke kimutatása előtt sem az üzlet megkezdésének, sem a vállalat bejegyzésének helye nem lehet.

Ha a vállalat közraktárát meg nem vámolt külföldi vagy még fogyasztási adó alá eső árúk elhelyezésére akarja berendezni és ily árúkat a közraktárba felvenni, ezt csak a pénzügyi szabályok megtartása mellett teheti.

436. § A közraktárak az elhelyezés és kezelés végett elfogadott árúkra az érték két harmada erejéig előlegeket adhatnak.

Minden közraktári vállalat üzleti és dijszabályzatát koronként megállapitani és közzétenni tartozik. Ez utóbbinak magában kell foglalni azon dijak tételeit, melyek a vállalatnak az elhelyezésért s az azzal járó teendőkért fizetendők.

437. § A vállalat minden kárért, mely a nála elhelyezett tárgyakban az átvételtől a kiszolgáltatásig elveszés, megromlás, megsérülés által történik, vagy az árúk késedelmes kiszolgáltatása által okoztatik, felelős, a mennyiben igazolni nem képes, hogy a kárt erőhatalom vagy a tárgyak természetes minősége (398. §.), vagy a begöngyölésnek kívülről fel nem ismerhető hiányai, vagy a letéteményező avagy ennek emberei okozták.

438. § A közraktári vállalatot, dijai tekintetében, a nála elhelyezett tárgyakra zálogjog illeti, mely a tulajdonos ellen elrendelt csőd esetében is hatályos.

439. § A vállalat köteles a nála letett tárgyakról közraktári jegyet kiállítani. E jegy, mely a vállalat által időrendben vezetett letéti könyv szelvényrészét képezi, összefüggő, de egymástól elválasztható két részből, t. i. az árujegyből (cedule) és a zálogjegyből (warrant) áll.

440. § A közraktári jegy mindkét részének magában kell foglalni:

1.a közraktár megnevezését;

2.a letéti könyv sorszámát;

3.a letevő nevét és lakhelyét;

4.a letett tárgyak megjelölését és mennyiségét;

5.a kiállítás idejét, s a vállalat által meghatalmazott tisztviselő aláírását.

441. § A közraktári jegy átruházása ugy együttesen, mint különválasztva hátirat utján történhetik. Az áru- és zálogjegy együttes birtoka jogot ád a letett tárgyak feletti szabad rendelkezésre.

A zálogjegy magában véve a letett tárgyakra zálogjogot ád a kölcsönösszeg és járulékai erejéig, ellenben az árujegy magában véve, a zálogjog által korlátolt rendelkezési jogot ád a birtokosnak.

442. § Ha a zálogjegy külön ruháztatik át, az első hátiratnak következőket kell tartalmazni:

1. a kölcsönadó nevét és lakását;

2. a kölcsön adott összeget;

3. a kölcsön lejárati idejét.

Ezen adatok az árujegyen is kitüntetendők.

Ezenfelül a zálogjegy első átruházása, az elősorolt adatokkal együtt, a vállalat letéti könyvébe bejegyzendő, s e bejegyzés ugy az árumint a zálogjegyen kitüntetendő. A bejegyzést a zálogjegy minden későbbi birtokosa is követelheti.

443. § A közraktár köteles ugy az áru-, mint a zálogjegy birtokosának megengedni, hogy ezek a letett tárgyakat bármikor megtekinthessék.

444. § A közraktári vállalat a nála elhelyezett tárgyakat egyedül az áru- és zálogjegy visszaadása, illetőleg a zálogjegyet terhelő összeg és járulékai lefizetése mellett, köteles kiszolgáltatni.

445. § Ha a különvált árujegy birtokosa a letett tárgyakat a közraktárból kivenni akarja, a zálogjegyet magához váltani tartozik.

A mennyiben azonban a zálogjegy birtokosa távol van, vagy ismeretlen, vagy ha a felek a visszafizetés feltételei iránt meg nem egyezhetnek, az árujegy birtokosának jogában áll a zálogösszeget járulékaival együtt a közraktárnál letenni. E jogával a közraktári jegy lejárata előtt is élhet.

446. § A mennyiben a zálogösszeg lejártakor le nem fizettetik, a zálogjegy birtokosa köteles e ténykörülményt, a visszkereset különbeni elvesztésének terhe alatt, az első forgatónál óvással megállapittatni.

Az óvás idejére és módjára nézve a váltótörvény határozatai szolgálnak irányadóul.

447. § Ha a fizetés a lejárattól számítandó három nap alatt nem teljesittetik, a zálogjegy birtokosának jogában áll a közraktárnál a letett tárgyaknak hiteles személy közbenjöttével nyilvános árverésen eladását s a vételárból kielégítését követelni. Ugyane jog illeti az első forgatót, ha ez a zálogjegyet beváltja, az árujegy birtokosa ellenében.

A zálogjegy birtokosa, ha teljes kielégítést nyert, a zálogjegyet a közraktárnak visszaadni tartozik. A vételár feleslege az árujegy birtokosát illeti, s ha tartózkodása ismeretlen, az részére birói letétbe helyezendő.

A mennyiben a vételár a zálogjegyre adott összeget nem fedezi, a történt részletfizetés a zálogjegyre rávezettetik s ez a birtokosnak ismét visszaadatik.

448. § A zálogjegy birtokosát, ha a letett tárgyakból teljes kielégítést nem nyert, a fedezetlen követelés erejéig, a forgatók ellenében visszkereseti jog illeti, melyre a váltótörvény határozatai szolgálnak irányadóul.

A visszkereset ideje az árverés befejezésének napjától számítandó. E jog azonban elenyészik, ha a zálogjegy birtokosa a letett tárgyak elárverezését az óvás felvételétől számitandó harmincz nap alatt nem szorgalmazza.

449. § Ha a határozott időtartamra letett tárgyak a letéti idő elteltével, vagy a határozatlan időtartamra letett tárgyak a letételtől számitandó egy év alatt ki nem váltatnak, vagy ha a letett tárgyakat a letéti idő alatt megromlás veszélye fenyegeti, a közraktárnak jogában áll, a letevő előleges felszólítása után a letett tárgyakat hiteles személy közbenjöttével elárvereztetni, s magát követelésére nézve a vételárból kielégíteni.

A vételárnak a vállalat követelését meghaladó része a zálogjegy birtokosának, a netaláni felesleg pedig a letevőnek vagy jogutódjának adatik ki.

Ha akár az árujegy, akár a zálogjegy birtokosának tartózkodása ismeretlen, a vételárnak ezeket illető része birói letétbe helyezendő.

450. § A közraktárban letett tárgyakra az áru- vagy zálogjegy birtokosának hitelezői sem biztosítást, sem végrehajtást nem vezethetnek. Maga az áru-, illetőleg zálogjegy ugy biztosítás mint végrehajtás tárgya lehet.

451. § Az áru- és zálogjegy birtokosát, a közraktárban letett tárgyak megsemmisülése, vagy megsérülése esetében, a biztosítási összegre ugyanazon igények illetik, melyekkel a letett tárgyak tekintetében birt.

452. § Az elveszett áru- vagy zálogjegy megsemmisitésére nézve a váltótörvény határozatai szolgálnak irányadóul.

A megsemmisítési eljárás folyamatba tétele után a jegy birtokosa, ha kellő biztosítékot nyujt, a vállalattól egy másodlat kiállítását követelheti. A biztosíték mennyiségét, ha az iránt a felek meg nem egyezhetnek, a bíróság határozza meg.

Ha az elveszett jegy semmisnek nyilváníttatott, a letett biztosíték visszaadandó.

HETEDIK CZIM

Biztosítási ügylet

I. FEJEZET

Általános határozatok

453. § Minden biztosítási vállalat köteles a czégbejegyzésre illetékes törvényszéknél a biztosítási ügyletek minden ágára nézve, melylyel foglalkozni szándékozik, külön-külön, legalább százezer forintnyi tényleg befizetett biztosítási alapot kimutatni.

Ezen alap kimutatása előtt sem a czég bejegyzésének, sem az üzlet megkezdésének helye nem lehet.

454. § A biztosítási vállalatok kötelesek a czégbejegyzés alkalmával azon elveket bejelenteni, melyek szerint a befizetett alaptőke s a díjtartalék elhelyeztetik. Ezen elvek a törvényszék által közzététetnek.

A vállalatnak a közzétett elvektől addig, míg a szándékolt eltérés a törvényszéknél be nem jelentetett s közzé nem tétetett, eltérni nem szabad.

455. § Az életbiztosítási vállalatok a czégbejegyzés alkalmával az előbbeni §-ban érintetteken kivül a díjtartalék kiszámításának elveit, az ennél alkalmazott halandósági, illetőleg élettartami táblázatok bemutatása és a számitásnál alapul vett kamatláb kijelölése mellett, bejelenteni tartoznak.

Ez adatok közzé nem tétetnek ugyan, de a törvényszéknél mindenki által megtekinthetők és másolatban kivehetők.

Azon biztosításoknál, melyek az ezen elvektől szándékolt eltérés bejelentése előtt vállaltattak el, alapul az eredetileg bejelentett díjtartaléknál csekélyebb nem vehető.

456. § Az életbiztosítási díjtartalék csak következő módon helyezhető el:

1. jelzálogi kölcsönökbe a fekvőségnek nem terhelt fele értéke erejéig;

2. állampapírokba és állami kamatbiztositást élvező vállalatok elsőbbségi kötvényeibe;

3. a budapesti tőzsdén jegyzett záloglevelekbe;

4. a vállalat életbiztosítási kötvényeire, és a 2. és 3. pont alatt érintett értékpapirokra adott kölcsönökbe.

457. § A biztosítási vállalatok kötelesek a bevételek és kiadások összeállítását, nemkülönben a mérleget az illetékes törvényszéknek közzététel végett évenként benyujtani.

458. § A bevételek és kiadások összeállításánál következő eljárás szolgál irányadóul: A bevételek közzé felveendők:

1. a számadási év teljes díjbevételei (a dij-jutalék levonása nélkül), a különböző biztosítási ágak szerint;

2 a kamatok;

3. egyéb bevételek.

A kiadások közzé helyezendők:

1. a kifizetett biztosítási összegek, levonásával a viszontbiztosítás által megtérített résznek;

2. a viszontbiztosítási dijak;

3. a biztosítási jutalékok;

4. az igazgatási költségek;

5. a többi netáni kiadások lehetőleg részletezve.

459. § A mérlegre nézve következő elvek szolgálnak irányadóul: A követelések közzé felveendők:

1.a részvény- vagy alaptőkének még be nem fizetett része;

2.a leltár értéke;

3.az ingatlanok értéke;

4.a vagyonbefektetés, az egyes értékek szerint részletezve;

5.az ügynököknél künlevő követelések;

6.a pénztári készlet;

7.a később követelhető kamatok, a mennyiben a számadási évre esedékesek;

8.az első szervezési költségek, a 199. §. s a szerzési költségek a 460. §. értelmében;

9. egyéb követelések;

10.a számadási, illetőleg az előbbeni évek netaláni vesztesége. A tartozások közzé helyezendők:

1.a névleges részvény- vagy alaptőke, szövetkezeteknél pedig a biztosítási alap;

2.a bejelentett, de még ki nem egyenlített biztosítási követelések, a viszontbiztosítás által fedezett rész levonásával;

3.a biztosítási díjtartalék, az egyes biztosítási ágak szerint;

4.a számadási éven tul befizetett dijak (dijátvitel);

5.a netaláni tartaléktőke;

6.a többi tartozások, lehetőleg részletezve;

7.az előre beszedett kamatoknak a jövő évre eső része;

8.a számadási év netáni nyeresége.

460. § A szerzési költségek kárbiztositásoknál, valamint a testi épséget és egészséget tárgyazó biztosításoknál a biztosítási időre, a tulajdonképeni életbiztosításoknál pedig 15 évre oszthatók fel.

461. § A külföldi biztosítási vállalatok, a mennyiben mint részvénytársaságok a 210. és 211. §. rendeleteinek megfelelnek, működésüket a magyar korona területére csak az esetben terjeszthetik ki, ha belföldi működésükre nézve magukat jelen czim határozatainak alávetik, mi iránt a czégbejegyzés kieszközlésekor nyilatkozni tartoznak.

462. § A jelen fejezet határozatainak meg nem tartása esetében a vállalat igazgatósága, illetőleg a külföldi vállalat belföldi képviselősége a jelen törvény 218. és 220. §-ban megállapított büntetéssel sujtandók.

II. FEJEZET

Kárbiztositás

463. § Azon ügylet, melynél fogva valaki ellenérték (dij) kikötése mellett, arra kötelezi magát, hogy bizonyos személynek az ezt valamely meghatározott esemény következtében érő vagyoni hátrányt megtéríti, kárbiztositási ügyletnek tekintetik.

Az, ki magát a hátrány megtérítésére kötelezi, biztositónak, az, kinek javára a kártérítés kiköttetett, biztosítottnak neveztetik.

464. § Biztosítás tárgya minden lehet, mi a biztosítottra nézve pénzben kifejezhető értékkel bír.

465. § A biztosítási ügylet érvénytelen:

1. ha az oly vagyoni hátrány tekintetében köttetik, mely a biztositottat egy általa vagy a biztosítási ügyletet megkötő harmadik személy által szándékolt tiltott cselekvény folytán érheti;

2. ha az esemény, melyre a biztosítás irányul, az ügylet megkötésekor már bekövetkezett, s a biztosított vagy a szerződő fél arról tudomással bírt, vagy ha a biztosító tudta, hogy az esemény többé be nem következhetik;

3.ha a biztosítási szerződés a jelen törvényben kijelölt kellékeknek meg nem felel.

466. § A biztosítási ügylet harmadik személy érdekében is köthető és pedig ennek tudtával és megnevezése mellett, vagy e nélkül. Ez utóbbi esetben azonban a szerződésben világosan kiteendő, hogy biztosítottnak a lehető kár által érdekelt kötvénybirtokos tekintetik.

Az ügylet a szerződő fél érdekében kötöttnek tekintetik, ha ennek ellenkezője a szerződésből ki nem tünik.

467. § Ki más érdekében ennek meghatalmazása nélkül köt biztosítási ügyletet, a biztosítási díjért személyesen felelős.

Ha a biztosítási dij rendesen fizettetik, az ügylet későbbi jóváhagyása akkor is hatálylyal bir, ha ez az esemény megtörténte után következik be.

468. § A biztosítási ügylet érvényességéhez írásbeli szerződés szükséges.

Az írásbeli szerződéssel egyenlőnek tekintendő a biztosító által kiállított kötvény, vagy az elfogadott ajánlatnak a biztosító könyveibe történt bevezetése.

A bevezetés megtörténtnek tekintetik, ha a biztosító a biztosítási ajánlatot annak vételétől számítandó 48 óra alatt vissza nem utasította. Ez utóbbi esetben a biztosítás az ajánlat elküldését vagy átadását követő napon déli 12 órakor veszi kezdetét.

469. § A szerződő fél követelheti, hogy neki a biztosító kötvényt állítson ki. A kötvénynek magában kell foglalnia:

1.a felek neveit;

2.a tárgyat, melyen a vagyoni hátránynyal járó esemény bekövetkezhetik;

3.az eseményt, mely ellen a biztosítás irányul;

4.a biztosítási összeget;

5.a biztosítás kezdetét és végét;

6.a biztosítási dijt, és

7.a kiállítók aláírását.

470. § A biztosítási összeg a biztosítás tárgyának teljes értékét meg nem haladhatja. Ezen értéken tul a biztosítás érvénytelen.

Ha a biztosítási összeg az érintett okból leszállittatik, a biztosítási dij is aránylagos levonás alá esik, illetőleg a megfizetett többlet a szerződő félnek visszaadatik.

Ha a túlbiztosítás bebizonyithatólag roszhiszemüséggel történt, a biztosítási ügylet egészben érvénytelen s a biztosító sem befizetett dijakat visszaadni, sem az esetleges kárt megtéríteni nem tartozik.

A biztositónak jogában áll a biztosított tárgy értékének megállapítása végett a biztosított tárgyat bármikor megvizsgálni.

471. § Ha valamely tárgyat többen ugyanazon időre s ugyanazon esemény ellen biztosítanak, az egyes biztositások összesen csak a tárgy teljes értéke erejéig érvényesek, s az egyes biztosítók csak azon arányban felelnek, melyben az általuk biztosított összeg az egész biztosítási összeghez áll.

Ha valamely tárgy ugyanazon időre, s ugyanazon esemény ellen ujból biztosittatik, a későbbi biztosítás csak annyiban érvényes, a mennyiben a korábban biztosított összeg a tárgy teljes értékét nem fedezi.

A mennyiben a biztosított többszörös biztosításoknál valamelyik biztosító elleni igényeiről lemond, ez a többiek jogaira és kötelességeire befolyással nincsen.

472. § A felek kölcsönös jogaira és kötelességeire nézve, a mennyiben azok a jelen fejezetben megállapítva nincsenek, a biztosítási szerződés feltételei szolgálnak irányadóul.

473. § A biztosítási dij szabad egyezkedés tárgyát képezi.

A szerződő fél köteles a megállapított dijt kellő időben megfizetni, s kétség esetében a dij megfizetése előtt a kötvény kiadását nem követelheti.

Ha a kötvény a dij lefizetése előtt adatik ki, ez a dij kifizetésének elhalasztásául tekintendő.

474. § A biztosított a szerződés megkötésekor az előtte tudva lévő azon körülményeket, melyek fontosságuknál fogva a biztosítás elvállalására befolyással lehetnek, a biztositóval közölni tartozik.

Ha a biztosítás egy harmadik megbízásából vagy ennek érdekében köttetik, a biztositóval azon körülmények is közlendők, melyekről az érdekelt harmadik bir tudomással, feltéve, hogy ennek módjában állott e körülményeket a helyette vagy érdekében szerződő féllel tudatni.

Oly esetben, midőn a szerződő fél a biztosítási ügylet megkötésekor a biztosító részéről elébe terjesztett kérdőív kitöltésére szólittatik fel, csak a kérdőpontokra adott feleletek valóságáért felelős.

475. § A mennyiben a biztosított vagy a helyette szerződő fél, az ügylet megkötésekor fontos (474. §.) és a biztosító előtt tudva nem levő ténykörülményeket elhallgatott, vagy ha a fontos körülményeket valótlanul adta elő, a biztositónak, ha előtte az adatok vagy előadás valótlansága vagy helytelensége tudva nem volt, jogában áll a szerződés érvényességét az esemény bekövetkezte után is, akár kereset akár kifogás alakjában megtámadni.

476. § Ha az esemény, melyre a biztosítás köttetett, bekövetkezik, a biztositott azt, mihelyt róla tudomást nyert, a biztositóval haladéktalanul közölni, s a kár enyhítésére kitelhető' szorgalmat fordítani tartozik. A biztositott, ha e kötelességeit bebizonyithatólag elmulasztja, a biztositónak az ebből eredő hátrányokért felelős.

A biztosítottnak a kár enyhítésére fordított költségeit a biztosító az esetben is megtéríteni tartozik, ha a fáradozás siker nélkül maradt. A mennyiben azonban a tárgy nem teljes értékben volt biztosítva, az érintett költségek azon arányban térítendők meg, melyben a biztosítási összeg a tárgy értékéhez áll.

477. § A biztosító köteles a bekövetkezett kárt a szerződés értelmében megtéríteni. Azon kárt azonban, mely a biztositott vétkességéből eredett, megtéríteni nem tartozik.

478. § A kártérítés összege azon érték szerint állapittatik meg, melylyel a biztositott tárgyak a megsemmisülés vagy megsérülés idejekor birtak.

Ha ez érték a biztosítási összeget meghaladja, a tárgyak teljes megsemmisülése esetében kártérítés fejében egyedül a biztosítási összeg fizetendő; ellenben ha a tárgyak részben semmisülnek meg, kártérítésnek azon arányban van helye, melyben a biztosítási összeg a tárgyak összértékéhez áll.

479. § Ha a tárgyak értéke a biztosítási szerződésben nem állapíttatott meg, a biztositott köteles azon értéket igazolni, melylyel a tárgyak a megsemmisülés vagy megsérülés idejekor birtak.

Ellenben ha a tárgyak értéke a biztosítási szerződésben megállapittatott, a kártérítésre nézve az érték szolgál irányadóul, a mennyiben a biztosító igazolni nem képes, hogy a tárgyak a megsemmisülés vagy megsérülés idejekor csekélyebb értékkel birtak.

480. § A mennyiben oly tárgyak közül, melyeknek biztosítási értéke átalában lett megállapítva, egy vagy több megsemmisül vagy megsérül, a kártérítésre nézve azon érték szolgál irányadóul, mely a megmaradt tárgyak értékének levonása után a biztosítási összegből fenmarad. E részben kivételnek akkor van helye, ha a biztosító igazolni képes, hogy a tárgyak a megsemmisülés vagy megsérülés idejekor csekélyebb értékkel birtak.

Ha a biztositott tárgyak értéke a biztosítási összeget meghaladja, a kártérítés arányára nézve a 478. §. szolgál irányadóul.

481. § A biztositónak jogában áll a történt kárt egyéb megállapodás hiányában szakértői szemle utján megállapittatni. Ha azonban a biztosító e jogát a kárfeljelentés vételétől számítandó 15 nap alatt nem gyakorolja, a biztosítottnak jogában áll a kárt a biztosító költségein megállapittatni.

A kár megállapításáig a biztositott oly intézkedést nem tehet, mely által a biztositott tárgy mibenlétén változás történnék. Részbeni jégkár esetében a biztosító a kár megállapítását a termés beszedéséig elhalasztja.

482. § Teljes kár esetében a biztosítási összeg, más megállapodás hiányában, a kötvény visszaadása mellett a biztosítottnak illetőleg jogutódainak fizetendő ki. Részbeni kár esetében a kötvény vissza nem adatik, s a szerződés a kár által nem érintett érték erejéig érvényben marad.

A fizetés idejére nézve a felek megállapodása szolgál irányadóul. Ily megállapodás hiányában a biztosítási összeg a kár megállapításától számítandó 15 nap alatt fizetendő.

483. § A biztosító, ha a kárt a szerződés értelmében megtérítette, az általa fizetett kártérítési összeg erejéig s az általa elvállalt koczkázat arányában, már a törvény erejénél fogva mindazon jogokba lép, melyek a biztosítottat a kár tekintetében egy harmadik ellen illetik.

A biztositott felelős azon cselekvényekért, melyek által a biztosító érintett jogait megrövidíti.

484. § Ha a biztositott tárgy tulajdona, illetőleg a tárgyhoz való érdek a szerződés tartama alatt, vétel utján vagy egyébként másra ruháztatik át, a biztosítási szerződés minden jogokkal és kötelességekkel együtt a biztosító beleegyezése nélkül is az uj tulajdonosra megy át, feltéve, hogy ennek ellenkezője a biztosítási szerződésben ki nem köttetett, s a tulajdon átruházásával a szerződés feltételein változás nem történik.

485. § A biztosítási szerződés hatályát veszti:

1. ha a biztositott tárgy a szerződés megkötése után, de azon időpont előtt, melytől kezdve a biztosító a veszélyt viselni tartozik, megsemmisül vagy elvész;

2. ha a biztositott tárgy azon időpont után, melytől kezdve a biztosító a veszélyt viselni tartozik, nem a szerződésben kijelölt, hanem más esemény folytán megsemmisül vagy elvész;

3 .ha a biztositott vállalat nem létesül, vagy oly időpontra halasztatik el, midőn a veszély, mely ellen a biztosítás irányul, már megszünt;

4. ha a visszatérő időszakokban fizetendő dij a lejáratkor, vagy az e végre engedett halasztás eltelte előtt le nem fizettetik; kivételnek e tekintetben akkor van helye, ha a biztositott a dij lefizetésében vétlen baleset vagy erőhatalom által gátoltatott;

5.ha azon érdek, mely miatt a biztosítási ügylet a szerződés szerint köttetett, megszünik.

486. § Ha a biztosítási szerződés kezdettől fogva érvénytelen volt (465. §.), vagy ha később érvénytelennek nyilváníttatott (475. §.), vagy ha az később hatályát elveszti (485. §.), a befizetett dij a biztosítottnak visszaadandó. Ha azonban az idő, melyre a szerződés köttetett, egészben vagy részben már eltelt, a biztositónak, más megállapodás hiányában, jogában áll a befizetett dij kétharmad részét visszatartani.

A mennyiben a biztosítási szerződés érvénytelenségét vagy megszüntét a biztositott okozta, a befizetett dijt vissza nem követelheti, illetőleg a lejárt dijt megfizetni köteles, s ezenfelül a biztositónak kártérítéssel tartozik; ellenben ha a most érintett körülményeket a biztosító idézte elő, a dijt vissza nem tarthatja, illetőleg a lejárt dijt nem követelheti, s e mellett a biztosítottnak az okozott kárt megtéríteni tartozik.

487. § A biztosítási szerződésből eredő igények egy esztendő alatt évülnek el azon időponttól számítva, midőn azok érvényesíthetők lettek volna.

488. § Tűzkár ellen az ingó és ingatlan dolgok ugy egészben, mint egyes részeikben biztosithatók.

A tűzkár elleni biztosítás, mely valamely épület teljes értékére szól, világos kikötés hiányában, az alépítményekre (pinczékre, kutakra s egyéb földalatti részekre) ki nem terjed.

Ingó dolgoknál a hely vagy helyiség, hol azok léteznek, világosan kijelölendő. A biztosítás csakis a kijelölt hely vagy helyiségre nézve bir foganattal.

489. § Tűzkár ellen oly árukészletek is biztosithatók, melyeknek mennyisége koronként változik. Ez esetben azonban a koronként változó mennyiség igazolandó.

490. § Ha a biztosított épületben vagy annak rendeltetésében oly változás történik, mely által a tűzveszély akkép fokoztatik, hogy a biztosító, ha e körülmény előtte tudva lett volna, az ügyletet egyátalán nem, vagy nem ugyanazon feltétel mellett kötötte volna meg, a biztosítás megszünik, ha a biztosító a változásról nyert értesítés folytán ki nem jelenti, hogy a szerződést fentartja.

A mennyiben a biztosító a szerződést fenn nem tartja, a befizetett biztosítási díjnak a még le nem járt időre eső része a biztosítottnak visszaadatik.

491. § A tűz elleni biztosítás kiterjed a tűzveszély által okozott minden kárra, tekintet nélkül a tűz keletkezési módjára. A tűz keletkezésének azon nemei, melyekre a felek a biztosítást kiterjeszteni nem kívánják, a szerződésben világosan felsorolandók.

A közvetlen tűzkárral egyenlőnek tekintetik az, mely a szomszédos épületekben kiütött tűz folytán a biztosított tárgyakon oltás vagy mentés következtében történik. Ez áll különösen akkor, ha a biztosított tárgyak oltás vagy mentés közben megsemmisülnek vagy megsérülnek.

492. § A jégkár elleni biztositásnál, mely egyedül a jégverés által okozott károkra terjed ki, a kötvénynek a 469. §-ban érintett adatokon kívül a biztosított földek dülőnként pontos leírását is kell tartalmaznia.

493. § A szárazon, folyókon vagy belvizeken fuvarozott árúk biztosithatók azon teljes értékben, melylyel a feladás helyén és idejekor bírnak. Ezen értékhez számithatók a biztosítási díjon kívül a rakodási és fuvarozási költségek, a vámkiadások és mindazon költségek, melyek a rendeltetés helyére beérkeztéig felmerülhetnek.

Biztositható azonfelül azon áremelkedés is, mely az esemény bekövetkeztekor a rendeltetés helyén mutatkozni fog. Ezen reménylett áremelkedés a 470. §. következményeinek terhe alatt a biztosítási kötvényben külön és számszerüleg kiteendő.

A biztosítás e neme kiterjed mindazon károkra, melyek a fuvarozott tárgyakban tűz, villám, hajótörés, jégzajlás, elmerülés, a gőzkazán szétrobbanása vagy erőhatalom által okoztatnak. Kizártaknak csak azon események tekinthetők, melyek a biztosítási szerződésben világosan kijelölvék.

494. § A fuvarozás veszélyei ellen kötött biztosítás, más megállapodás hiányában, azon időponttal veszi kezdetét, midőn az árúk fuvarozás végett feladatnak, s azon időponttal végződik, midőn az árúk rendeltetésük helyén, az átvevőnek vagy megbízottjának kiadatnak.

495. § A biztosítás szakadatlanul tart akkor is:

1. ha a részben szárazon, részben vizen fuvarozandó árúk utközben más járművekre rakatnak át;

2. ha a vízen fuvarozandó árúk utközben más hajóra rakatnak. E tekintetben kivételnek akkor van helye, ha a biztosítás a szerződésben világosan kijelölt hajón leendő fuvarozásra nézve köttetett; de ily esetben is a veszély a biztositót terheli, ha az átrakodást valamely esemény teszi szükségessé, s a hajó melyen az áru utját folytatja, a szerződésbeli feltételeknek megfelel;

3. ha az árúk valamely esemény miatt, az ut folytatásáig, ideiglenesen elhelyezendők. A 2. és 3. pont eseteiben a biztosító, mihelyt ez lehetséges, értesítendő.

496. § A biztosító nem felelős a kárért, ha a fuvarozás a nélkül, hogy erre szükség volna, a közönséges módtól eltérőleg történik.

Ha a biztosított az áru elküldését vagy szállitmányozását szükség nélkül késlelteti, a biztosító a késedelem ideje alatt történt kárért nem felelős.

Ha e késedelem egy hónapnál tovább tart, vagy ha a kijelölt átvevő az áru rendeltetési helyén az átvétellel késik, a biztosító minden további felelősség alól megszabadul.

497. § Ha a kijelölt átvevő az árút, a kár megállapítása előtt fogadja el, a biztosító felelőssége megszünik.

A külsőleg fel nem ismerhető sérelmeket köteles az átvevő, az átvételtől számítandó 8 nap alatt a biztositónak bejelenteni, ellenkezőleg kártérítési igényeit ezekre nézve is elveszti.

III. FEJEZET

Életbiztosítás

498. § Életbiztosításnak azon ügylet tekintetik, mely által valaki, ellenérték (dij) kikötése mellett bizonyos összeg fizetésére kötelezi magát olyképen, hogy a fizetési kötelezettség valamely személy élettartamától vagy egészségétől vagy testi épségétől tétetik függővé.

Az, ki az összeg fizetésére magát kötelezi, biztositónak, az, kinek élettartamától vagy egészségétől vagy testi épségétől a fizetés függővé tétetik, biztosítottnak, s az, kinek javára a fizetendő összeg kiköttetik, kedvezményezettnek tekintetik.

499. § Az életbiztosítási ügylet egy harmadik személy halála esetére csak akkor érvényes, ha ennek vagy törvényes képviselőjének beleegyezésével köttetik, vagy ha a szerződő fél kimutatja, hogy a biztositottnak életbenmaradása érdekében fekszik.

Kivételnek e tekintetben házastársakra, fel- és lemenő ágbeli rokonokra és jegyesekre nézve van helye, kik egymás életét feltétlenül biztosithatják.

500. § Az életbiztosítási kötvénynek a 469. §. 1., 4., 5., 6. és 7. pontjaiban felsorolt kellékeken kívül magában kell foglalni:

1.a biztosított nevét;

2.a kedvezményezett nevét; - ilyennek a bemutató is kijelölhető;

3. azon eseményt vagy azon időt, melynek bekövetkeztétől a fizetés függővé tétetik.

501. § Az életbiztosításnál a szerződő felek a biztosítási összeget minden megszorítás nélkül szabadon állapithatják meg. Az ügylet e neménél a többszörös biztosítás kizárva nincsen.

502. § Ha a biztosított személy foglalkozásában oly változás történik, mely által a koczkázat akkép fokoztatik, hogy a biztosító, ha e körülmény előre tudva lett volna, az ügyletet egyátalán nem vagy nem ugyanazon feltételek mellett kötötte volna meg, az ügylet más megállapodás hiányában megszünik, ha a biztosító a változásokról nyert értesítés folytán ki nem jelenti, hogy a szerződést fentartja.

A mennyiben a biztosító a szerződést fenn nem tartja, a befizetett dijak egy harmadrésze a szerződő félnek (illetőleg a kedvezményezettnek) visszaadatik.

503. § Ha az idő vagy esemény, melyre a biztosítás köttetett, bekövetkezik, a kedvezményezett ezt, mihelyt róla tudomást nyer, a biztositóval késedelem nélkül közölni tartozik, ellenkezőleg a biztositónak az ebből eredő hátrányokért felelős.

A fizetés idejére nézve a felek megállapodása szolgál irányadóul. Ily megállapodás hiányában a biztosítási összeg a fizetési feltétel bekövetkeztének igazolásától számítandó 8 nap alatt fizetendő.

504. § A biztosító, ha a szerződésben az ellenkező világosan ki nem köttetett, a megállapított biztosítási összeg fizetésére nem kötelezhető:

1. ha a biztosított életét halálos ítélet, párbaj vagy öngyilkosság folytán veszti el;

2. ha a biztosított csatában vagy az ott nyert sebek következtében halt meg;

3. ha a biztosítás tárgyát az egészség vagy testi épség képezi és az esemény, melynek bekövetkeztétől a fizetés függővé tétetett, a biztosított vagy a kedvezményezett vétkességéből következett be.

Az 1. és 2. pont alatti esetekben a kedvezményezett a befizetett dijak egy harmad részét visszakövetelheti.

505. § Az életbiztosítási szerződés hatályát veszti:

1. ha az esemény, melynek bekövetkeztétől a biztosítási összeg kifizetése függővé tétetik, a szerződés megkötése után, de azon időpont előtt következik be, melytől kezdve a biztosító a koczkázatot viselni tartozik;

2. ha a kijelölt kedvezményezett meghal, vagy ha az esemény, melynek bekövetkeztétől a fizetés függővé tétetett, többé be nem következhetik;

3 .ha a visszatérő időszakokban fizetendő díj a lejárat után 30 nap alatt, vagy az e végre engedett halasztás eltelte előtt le nem fizettetik; kivételnek e tekintetben akkor van helye, ha a késedelem erőhatalom vagy vétlen baleset által okoztatik;

4. ha a kedvezményezett a biztosított életét vagy egészségét veszélyeztető valamely cselekvényt szándékosan követ el. Ha azonban a kedvezményezett a biztosított összegnek csak egy részére tarthat igényt, a biztosító csak ezen részösszeg megfizetése alól szabadul fel.

A már befizetett dijak egy harmad része az 1. és 2. pont alatti esetekben visszaadandó.

506. § A 465., 467., 468., 473., 474., 475., 483., 486. és 487. §. határozatai, a mennyiben a jelen fejezetben eltérő intézkedések nem foglaltatnak, a dolog természetének megfelelőleg az életbiztosításokra is alkalmazandók.

507. § A felek kölcsönös jogaira és kötelességeire nézve, a mennyiben azok a jelen fejezetben megállapítva nincsenek, a biztosítási szerződés határozatai szolgálnak irányadóul.

IV. FEJEZET

Viszontbiztosítás

508. § A viszontbiztosítási ügylet által a viszontbiztosító, ellenérték (díj) kikötése mellett, arra kötelezi magát, hogy a viszont biztositottnak bizonyos összeget fizetend azon teljesítés fejében, melyre az utóbbi biztosítási szerződés alapján köteleztetik.

509. § A viszontbiztosítási szerződésben a 469. §-ban felsorolt kellékeken kívül kijelölendő az, hogy az ügylet mint közvetlen vagy mint közvetett viszontbiztosítás lesz-e megkötendő.

510. § A viszontbiztosítás hatálya megszünik, ha azon biztosítás, mely miatt a viszontbiztosítási ügylet keletkezett, hatályát vesztette.

Ily esetben, ha más megállapodás nem történt, a viszontbiztosító azon dijhoz, mely a biztositót netán illeti, igényt csak az elvállalt viszontbiztosítási koczkázat arányában tarthat.

511. § Ha az esemény, melynek alapján a viszontbiztosított saját biztosítási kötelességének eleget tenni tartozik, bekövetkezett, erről a viszontbiztositót más megállapodás hiányában a tudomásvétel után legfeljebb három nap alatt értesíteni köteles, ellenkezőleg ennek kötelezettsége megszünik.

512. § A viszontbiztosító fizetési kötelezettsége, más megállapodás hiányában, azon időponttól veszi kezdetét, midőn a viszontbiztositottra nézve a fizetési kötelezettség bekövetkezik.

513. § A viszontbiztosított, ha a kártérítési összeget a 483. §. értelmében harmadik személyektől egészen vagy részben visszanyerte, ebből a viszontbiztosításnak megfelelő aránylagos részt a viszontbiztosítónak kiszolgáltatni tartozik.

514. § A 472., 473., 474., 475., 486. és 487. §-ban foglalt határozatok a viszontbiztosításokra is alkalmazandók.

NYOLCZADIK CZIM

Kiadói ügylet

515. § Azon ügylet, mely által valaki (a kiadó) kész vagy készitendő irodalmi, műszaki vagy művészeti munka többszörözésére, közzétételére és forgalomba helyezésére a szerzőtől vagy ennek jogutódaitól kizárólagos jogot szerez, kiadói ügyletnek tekintetik.

516. § A szerző köteles a kiadónak az igért munkát, a szerződésileg megállapított minőségben és kellő időben átadni.

Ha a szerző e kötelességének saját hibájából meg nem felel, a kiadó - tetszése szerint - a szerződés teljesítését s a késedelemből eredő kár megtérítését, vagy a nemteljesités miatt kártérítést követelhet, vagy a szerződéstől elállhat, mintha az meg sem köttetett volna.

517. § Addig, míg a többszörözés végett átengedett munkának azon példányai, melyeknek forgalomba helyezésére a kiadó jogot nyert, el nem keltek, a szerző munkájával oly intézkedéseket nem tehet, melyek a kiadó kárára lehetnének; nevezetesen nem áll jogában ugyanazon munkát vagy annak egy részét ujra kiadni, vagy kiadás végett másnak átengedni, vagy összes munkái kiadásába, vagy valamely gyüjteménybe felvétetni.

A szerző, ha valamely gyűjteménybe egyes dolgozatokat szolgáltat, ezeket akár külön, akár összes munkáiban közzéteheti, feltéve, hogy az egyes dolgozatok azon alakban, melyekben a gyűjtemény részeként jelentkeznek, a könyv- vagy műkereskedés önálló tárgyait nem képezik.

A kisebb dolgozatok, melyek hírlapnak vagy folyóiratnak engedtetnek át, megjelenésük után a szerző szabad rendelkezése alá kerülnek.

518. § A kiadói jog nem ád egyszersmind jogosultságot a munka fordításához s ennek kiadásához.

519. § A kiadó a kéziratban vagy a megállapított eredetiben átvett munkát saját költségén változatlanul többszörözni és kellően forgalomba helyezni tartozik.

520. § A kiállítás határozott megállapodás hiányában a munka czéljának és jelentőségének megfelelő alakban történik.

A példányok számát és az egyes példányok árát, ha ez iránt a felek közt megállapodás nem történt, a kiadó saját belátása szerint határozza meg; de nem áll jogában oly túlságos árt szabni, mely a munka kelendőségének árthatna.

521. § Ha a felek új kiadás iránt szerződnek, arra nézve, miről az új szerződésben nem intézkednek, a korábbi szerződés szolgál irányadóul.

522. § A kiadói jog terjedelmére nézve a felek megállapodása szolgál irányadóul. Kétség esetében a szerződés a munkának csak egyszeri kiadására ad jogositványt.

Ha a munka további kiadásai is átruháztattak, a kiadó az előbbi kiadás teljes elkelte után azonnal köteles új kiadást eszközölni.

523. § Ha a kiadó az átvett munka többszörözését és forgalomba helyezését, vagy az első kiadás teljes elkelte után az új kiadás eszközlését saját hibájából elmulasztja, a szerző tetszése szerint, a szerződés teljesítését és a késedelemből eredő kár megtérítését, vagy a nemteljesités miatt kártérítést követelhet, vagy a szerződéstől elállhat, mintha az meg sem köttetett volna.

524. § A kiadó, ha a szerző egyes munkáinak kiadására jogot nyert, e munkák összkiadásának eszközlésére feljogositottnak nem tekintetik.

Ha a szerző munkáinak összkiadását engedi át, a kiadó nem nyer jogot arra, hogy az egyes munkákat vagy azok részeit külön kiadhassa.

525. § Tiszteletdijt a szerző csak akkor követelhet a kiadótól, ha ilyen nyíltan vagy hallgatag kiköttetett. A tiszteletdíj hallgatag kikötöttnek akkor tekintetik, ha a körülmények szerint a munka átengedése csak tiszteletdíj mellett volt feltehető. A tiszteletdijt ily esetben a körülményekhez képest szakértők meghallgatása mellett a bíróság állapítja meg. Ugyanez történik akkor is, ha a tiszteletdíj közelebbi meghatározás nélkül átalában köttetik ki.

526. § Ha a tiszteletdíj megállapításánál bizonyos ivszám vétetett alapul, a kiadó a megállapított ivszámot meghaladó részért tiszteletdijt fizetni nem tartozik, de a szerzőtől követelheti, hogy ez teljes munkát szolgáltasson.

527. § A kiadó más megállapodás hiányában köteles a tiszteletdijt, ha az a munkáért átalában köttetett ki, a teljes kézirat vagy az eredeti átvételével azonnal kifizetni; ellenben ha a tiszteletdíj ivek szerint állapíttatott meg, az a többszörözés befejezésekor, a mennyiben pedig a munka részekben jelenik meg, az egyes részek bevégzett kiállításakor fizetendő.

528. § Oly esetben, midőn a szerződés teljesítése a kiadó személyében történt véletlenség miatt lehetetlenné válik, a kiadó a tiszteletdíj fizetése alól csak ugy szabadul fel, ha a szerző a munkát ugyanazon feltételek mellett más kiadónak átadta.

529. § Ha a többszörözés végett átadott munka a kiadónál véletlenül elvész, ennek kötelezettsége a tiszteletdíj megfizetésére szorítkozik.

A szerző azonban ily esetben, ha egy másik példány birtokában van, ezt esetleges költségeinek megtérítése mellett, a kiadónak átengedni tartozik.

530. § Azon esetben, ha a már kész kiadás a forgalomba helyezés előtt egészen vagy részben véletlenül megsemmisül, a kiadónak jogában áll, a megsemmisült példányokat saját költségén kipótolni a nélkül, hogy ezekért a szerzőnek tiszteletdijt fizetni tartoznék.

531. § A kiadói szerződés megszünik:

1. ha kész munka iránt köttetett szerződés és e munka az átadás előtt a szerzőnél véletlenül elvész;

2. ha a szerző a munka befejezése előtt meghal, vagy a munka szerződésszerü elkészítésében egyébként véletlenül meggátoltatik, vagy az elkészítésre képtelenné válik:

3. ha a czél, mely a szerződők szándéka szerint a közzététel által elérendő volt, a kézirat vagy eredeti átadás előtt véletlen eset folytán lehetetlenné válik.

A szerző illetőleg ennek jogutódai az érintett esetekben a kötelezettség alól felszabadulnak ugyan, de tiszteletdijt nem követelhetnek, sőt ha ilyet kaptak, azt visszafizetni tartoznak.

Ellenben ha a 3. pont alatt érintett körülmény a kézirat vagy eredeti átadása után következik be, a szerző vagy jogutódai tiszteletdijt követelhetnek, illetőleg a kapott tiszteletdijt visszafizetni nem tartoznak.

532. § A szerzőnek jogában áll a szerződést egyoldalulag felbontani, ha a kiadó csőd alá kerül.

Ha azonban a többszörözés már megkezdetett, a kiadó csődtömege, a mennyiben a szerzőnek kellő biztosítékot nyujt, a szerződést fentarthatja.

533. § A jelen czim határozatai, a dolog természetének megfelelő alkalmazással, oly esetben is irányadóul szolgálnak, midőn a kiadói ügylet valamely irodalmi, műszaki vagy művészeti munka tulajdonosával, ki a szerzőnek nem jogutódja, köttetik meg.

KILENCZEDIK CZIM

Alkuszi ügylet

534. § A kereskedelmi ügyletek megkötésének közvetítése alkuszi ügyletnek, s az, ki ily ügyletekkel iparszerüleg foglalkozik, alkusznak tekintetik.

Az ügylet közvetítésével megbízott alkusz még nem tekinthető feljogosítottnak arra, hogy fizetést vagy a szerződésben kikötött más szolgálmányt átvehessen.

535. § Az alkusz, a mennyiben a felek által az ellenkezőre feljogosítva nem lett, vagy az ügylet természete ellenkezőt nem kiván, a megbízások, alkudozások és kötések tekintetében harmadik személyek irányában titoktartásra köteleztetik.

536. § Az alkusz naplót vezetni, ebbe a megkötött ügyleteket mindennap bevezetni és a megtörtént bevezetéseket naponkint aláírni tartozik.

A napló, melynek bekötve, laponkint folyó számmal ellátva és átfüzve kell lenni, használatba vétel előtt azon törvényszék által hitelesítendő, melynek kerületében az alkusz üzletét gyakorolni szándékozik.

Ha az alkusz kizárólag kereskedelmi ügyletek közvetítésével foglalkozik, a naplón kívül egyéb könyveket vezetni nem köteles.

537. § A naplóba iktatott bevezetéseknek, melyek bármely élő nyelven történhetnek, a szerződők neveit, az ügylet megkötésének idejét, tárgyának megjelölését, s annak feltételeit, jelesen árúk eladásánál azok nemét és mennyiségét, nemkülönben az árt és a szállítás idejét kell tartalmazni.

E bevezetések időrendben, hézag hagyása nélkül, eszközlendők.

538. § Az alkusz az ügylet közvetítésénél rendes kereskedő gondosságával a megbízás értelmében s a felek érdekeinek megfelelőleg köteles eljárni. Az ügylet megkötése után a felek mindegyikének egy általa aláirt s a bevezetés tárgyául kijelölt ténykörülményeket (537. §.) magában foglaló kötjegyet azonnal kézbesíteni tartozik.

Oly ügyleteknél, melyek nem azonnal teljesitendők, a kötjegy a feleknek aláírás végett kézbesítendő s mindegyik félnek a kötjegy azon példánya küldendő meg, melyet a másik fél aláirt.

Ha valamelyik fél a kötjegy elfogadását vagy aláírását megtagadja, erről a másik fél az alkusz által azonnal értesítendő.

539. § Az alkusz köteles naplójából, a felek kivánatára, ezeknek kivonatokat kiállítani, melyeknek mindazt magukban kell foglalni, mi az alkusz által a feleket érdeklő ügyletre vonatkozólag bevezettetett.

Harmadik személyek részére ily kivonatok csak az érdekelt felek beleegyezésével állíthatók ki.

540. § Az alkusz által közvetített szerződés megkötése az 537. és 538. §-ban megállapított bevezetéstől illetőleg a kötjegy kiadásától független.

E tények egyedül a szerződés megkötésének bizonyítékául szolgálnak.

541. § Az alkuszt szabályszerüen vezetett naplója, ép ugy mint az alkusz által szabályszerüen kiállított kötjegy, az ügylet megkötése s annak tartalmára nézve nem teljes, eskü vagy más bizonyítási eszköz által kiegészíthető bizonyítékot képez.

Mindazonáltal a bíróság, a fenforgó körülmények megfontolása alapján, belátása szerint határozand a felett: vajjon a napló és kötjegy tartalma bizonyítéknak tekinthető-e, vajjon azok mellé az alkusz esküje vagy egyéb bizonyíték követelendő-e, vajjon különösen a kötjegy elfogadásának vagy aláírásának megtagadása az ügy megbirálásánál nyomatékkal bir-e vagy sem.

542. § A jelen törvény 32., 33. és 35. §-aiban foglalt határozatok az alkuszok naplóira is alkalmazandók.

543. § A bíróság a per folyamában elrendelheti, hogy az alkusz naplója a kötjegygyel, a kivonattal, vagy egyéb bizonyítékokkal összehasonlítás végett felmutattassék.

E felmutatásra az alkusz a 21. §-ban megállapított pénzbírság terhe alatt kötelezhető.

544. § Az alkusz, a mennyiben a felek által, vagy az áruk minőségét tekintve, a helybeli szokás által, ez alól fel nem mentetik, köteles a közvetitése mellett létrejött minden mustra szerinti eladásnál a mustrát, miután azt felismerhetés végett megjelölte, addig megőrizni, mig az áru a minőséget illetőleg ellenmondás nélkül átvétetett, vagy az ügylet más módon kiegyenlittetett.

545. § Az alkuszok, kik a jelen törvényben megállapitott kötelességeiket megszegik vagy azokat elhanyagolják, a feleknek az ebből eredő kárért felelősek.

546. § Az alkuszt közbenjárásáért a következő §-ban megállapitott díj illeti. E dij, más megállapodás hiányában, akkor követelhető, ha az ügylet megköttetett vagy a feltételesen kötött ügylet feltétlenné vált s az alkusz a kötjegy kézbesítését tárgyazó kötelességnek megfelelt.

Ha az ügylet meg nem köttetett vagy feltétlenné nem vált, a közbenjárásért alkuszdij nem követelhető.

547. § Az alkuszdij mennyisége szabad egyezkedés tárgyát képezi. Ily egyezkedés vagy más helyi szokás hiányában, az alkuszt, a közvetített ügylet által képviselt értéket véve alapul, dij fejében 5000 forintig fél száztóli, az ezen felüli összeg után pedig egy negyed száztóli illeti.

E dijakat, ha más ki nem köttetett, vagy a helybeli szokás mást nem állapit meg, a felek egyenlően tartoznak viselni.

548. § Ha az alkusz meghal, ha üzletével felhágy vagy azt bármi okból nem folytathatja, naplója azon törvényszéknél leteendő, melynek területén az alkusz üzletét gyakorolta.

Átmeneti és vegyes intézkedések

549. § Jelen törvény hatályba léptétől kezdve azon törvények és rendeletek, melyek a kereskedelmi törvény tárgyaira s az ez által szabályozott viszonyokra vonatkoznak, a mennyiben a jelen törvény által fenn nem tartatnak, hatályon kivül helyeztetnek.

Az 1871. évi XXXIV. tc. határozatai a jelen törvény által nem érintetnek.

550. § Ezen törvény hatályba léptétől kezdve uj czégjegyzékek fognak nyittatni. A régibb czégjegyzékekbe bevezetések csak annyiban történhetnek, a mennyiben ezek valamely korábbi bevezetés törlését czélozzák.

551. § A jelen törvény azon határozatai, melyek szerint a kereskedelmi czégek a czégjegyzékbe bevezetés végett bejelentendők, és az aláirások a kereskedelmi ügyek elintézésére hivatott törvényszéknél hitelesitendők, illetőleg hiteles alakban bemutatandók, azon kereskedők által is megtartandók, kik üzletüket a jelen törvény hatályba lépte előtt már megkezdették, akár voltak bejegyezve, akár nem. E czélra a most emiitett időponttól számitandó hat hónapi határidő állapittatik meg, melynek eltelte után a késedelmesek a törvényes határozatok megtartására a 21. §-ban kiszabott pénzbírság terhe alatt szoritandók.

Azon korlátozások, melyeket a jelen törvény 11., 13., 14., 17. és 18. §-ai a czégek használatára nézve megállapítanak, oly czégre, mely e törvény hatályba lépte előtt már használtatott, nem alkalmazhatók, ha e czég az érintett határidő alatt a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezetés végett bejelentetik.

552. § Mig a jelenlegi csődtörvény hatályban van, az 1840. évi XVI. tc. 9. §-ának a női hozomány, hitbér és jegyajándék bejegyzésére vonatkozó határozatai érvényben maradnak.

A jelen törvény hatályba lépteig bejegyzett hozomány, hitbér és jegyajándék az új czégjegyzékekbe bevezetés végett az 551. §-ban megállapitott határidő alatt bejelentendő, ellenkezőleg csőd esetében elsőbbséggel nem bir. E bevezetést a nő is kérheti.

553. § Ha a korábbi bevezetésre vonatkozó beadványok és okmányok eredetben azon törvényszéknél vannak, melynél a bejelentésnek történnie kell, a bejelentésben elég a korábbi bejegyzésre és annak mellékleteire hivatkozni.

554. § Az uj czégjegyzékbe történt bevezetés közzétételével (9. §) a czégre vonatkozó s az eddigi czégjegyzékben foglalt összes bevezetések hatályukat vesztik.

Hatályukat vesztik az eddigi czégjegyzékekben foglalt összes bevezetések az esetben is, ha a kötelezett bejelentések az 551. §-ban megállapitott határidő alatt meg nem történnek.

555. § Ha a kereskedelmi üzlet tulajdonosa (főnöke) az általa a jelen törvény hatályba lépte előtt adott czégvezetői jogosítványt az 551. §-ban érintett bejelentéskor vagy a jelen törvény hatályba léptétől számitandó hat hónap eltelte előtt vissza nem vonja, a czégvezető a jelen törvényben megállapitott hatáskörrel kirendelt czégvezetőnek tekintetik.

556. § Az 1840. évi XVIII. tc. 2. fejezete értelmében keletkezett társasági szerződések azon intézkedései, melyek a jelen törvénynek szerződésileg meg nem változtatható, különösen a társaságnak harmadik személyek elleni jogviszonyaira vonatkozó határozataival ellenkeznek, az 551. §-ban megállapitott határidő elteltével hatályukat vesztik.

Ha azonban a társasági szerződés az érintett határidő alatt az uj czégjegyzékbe bevezetés végett bejelentetik, annak a jelen törvény határozataival ellenkező intézkedései a bevezetés közzétételével vesztik hatályukat.

557. § Azon részvénytársaságok és szövetkezetek, melyek a jelen törvény hatályba lépteig az eddigi gyakorlat szerint keletkeztek, az uj czégjegyzékekbe az esetben is bevezetendők, ha keletkezésük tekintetében a jelen törvényben megállapitott kellékeknek meg nem felelnek.

558. § Azon részvénytársaságok és szövetkezetek, melyek a jelen törvény hatályba lépte előtt működésük megkezdésére feljogosittattak, alapszabályaikat az 551. §-ban megállapitott határidő alatt ezen törvény értelmében módositani tartoznak.

E határidő eltelte után a társaság képviseletére jogosítottak az alapszabályok módosítására a 21. §-ban megállapitott pénzbírság terhe alatt szoritandók.

559. § A jelen törvény hatályba lépte előtt keletkezett részvénytársaságok és szövetkezetek alapszabályainak azon intézkedései, melyek e törvénynek alapszabályilag meg nem változtatható határozataival ellenkeznek, az 551. §-ban megállapitott határidő elteltével hatályon kivül helyeztetnek.

560. § A bányatörvény szabályai szerint alakult vagy jövőben alakulandó bányatársulatoknak belső szervezésére, valamint a társulati tagoknak egymás közt és harmadik személyek iránti jogviszonyaira nézve jövőre is a bányatörvény határozatai irányadók.

561. § A jelen törvénynek a kivált szövetkezeti tagok felelősségére (236. § és 238. § 2. kikezdése), nemkülönben a szövetkezeti tagok ellen támasztható keresetek elévülésére (254. §) vonatkozó határozatai a magyar földhitelintézetre nem alkalmazandók.

562. § Azon beadványok, melyek e törvény hatályba léptétől számitott hat hónap alatt nyujtatnak be, ha az eddigi gyakorlat szerint érvényesen megtörtént bejegyzésnek az uj czégjegyzékbe bevezetését czélozzák, illeték- és bélyegmentesek.

563. § A kereskedelmi könyvekbe a jelen törvény hatályba léptéig történt bevezetések bizonyitó erejére és ennek tartamára nézve az eddigi törvények alkalmazandók.

564. § A jelen törvénynek az elévülésre vonatkozó határozatai azon esetekre, melyekben az elévülés a jelen törvény hatályba lépte előtt már megkezdetett, nem alkalmazandók, ha a már megkezdett elévülés betöltésére a jelen törvényben megállapított elévülési határidőnél rövidebb idő kívántatik.

565. § Jelen törvény hatálybaléptével a hites alkuszok intézménye megszünik. Az ily alkuszok által ezen időpontig vezetett könyvek és kiállított kötlevelek bizonyitó ereje az eddigi szabályok szerint ítélendő meg.

Az alkuszok könyvei az 551. §-ban megállapított határidő alatt eredetben azon törvényszéknél teendők le, melynek területén az alkusz működését gyakorolta.

566. § Jelen törvény életbeléptetési időpontjának meghatározásával, valamint e törvény végrehajtásával a földmivelés-, ipar- s kereskedelemügyi minister, a törvénykezés tekintetében pedig az igazságügyi minister, illetőleg Horvát- és Szlavonországban a horvát-szlavon-dalmátországi bán bizatik meg.