1896. évi XXXIII. TÖRVÉNYCZIKK

a bűnvádi perrendtartásról

(Szentesítést nyert 1896. évi deczember hó 4-én.)

Mi Első Ferencz József

Isten kegyelméből Ausztriai Császár, Csehország Királya stb. és Magyarország Apostoli Királya.

Kedvelt Magyarországunk és társországai hű Főrendei és Képviselői közös egyetértéssel a következő törvényczikket terjesztették szentesítés végett Felségünk elé:

I. FEJEZET

Általános rendelkezések

1. §

Bűnvádi ügyben birói eljárás csak a törvény értelmében, vád alapján és csak az ellen indítható, a kit bűntett, vétség vagy kihágás nyomatékos gyanuja terhel.

Bűncselekmény miatt nem alkalmazható más büntetés, mint a melyet birói hatalommal törvényesen felruházott hatóság törvényesen eljárva kimondott.

2. §

A vádat rendszerint a kir. ügyészség képviseli.

A 42. §-ban meghatározott esetekben a kir. ügyészség helyett a sértett (13. §) veheti át a vád képviseletét.

A büntető törvények szerint csak felhatalmazás vagy kívánat alapján üldözhető bűncselekmény tekintetében a vád képviseletére kizárólag a kir. ügyészség jogosult.

Magánvádra üldözendő vétség és kihágás esetében (44. §) a vádat első sorban és rendszerint a sértett képviseli.

3. §

Csak magánindítványra üldözhető bűncselekmény miatt az indítvány megtétele (90. §) előtt nyomozás nem teljesíthető, vád nem emelhető és birói eljárásnak nincs helye.

4. §

Azokban az esetekben, a melyekben valamely bűncselekménynek üldözhetése a büntető törvények szerint felhatalmazástól vagy kívánattól függ, az ennek megadása, illetőleg előterjesztése nélkül indított eljárás a nyomozáson túl nem terjedhet.

5. §

A sértett vagy jogutódja, a főtárgyalás illetőleg a járásbirói tárgyalás befejezéséig, a büntető biróságnál is érvényesítheti magánjogi igényét a tettes és a részes, valamint az orgazda és a bűnpártoló ellen.

Ebben az esetben a bűnvádi eljárás és ítélet kiterjed a magánjogi igényre is.

Ha azonban bizonyítva van, hogy a magánjogi igényre nézve a polgári biróság már ítélt, vagy előtte per van folyamatban, vagy ha az igény tisztába hozása a bűnvádi eljárás befejezését jelentékenyen késleltetné, a magánjogi követelést polgári biróság dönti el.

Ezen határozat ellen perorvoslatnak nincs helye.

6. §

A magánjogi igény csak a polgári biróság előtt érvényesíthető:

1. ha az igény alapjául szolgáló bűncselekmény a büntető törvények értelmében nem büntethető, illetőleg miatta bűnvádi eljárás nem indítható;

2. ha a bűnvádi eljárás határozatlan időre fel van függesztve, vagy

3. ha a büntető biróság az ügyet büntető parancs kibocsátásával (532. §) fejezte be.

7. §

Ha annak megállapítása, hogy forog-e fenn bűncselekmény és milyen, valamely köz- vagy magánjogi kérdésnek előleges eldöntésétől függ: a büntető biróság e kérdésben a jelen eljárás szerint határoz.

A biróságnak vagy bármely más hatóságnak ily előleges magánjogi kérdésre vonatkozó határozata a büntető biróságra a büntethetőség kérdésében nem kötelező.

Ha a bűnvádi ügynek eldöntésére nézve lényeges magánjogi kérdés csak hosszabb eljárás alapján birálható el: a büntető biróság az érdekeltek egyikét, záros határidő kitűzése mellett, külön eljárásra utasíthatja s az indítandó vagy már megindított eljárásnak eredményét bevárhatja.

Rendszerint bevárandó a polgári biróság ítélete és addig a bűnvádi eljárás felfüggesztendő, ha az előleges kérdés valamely házasság érvényességére vagy érvénytelenségére vonatkozik.

Ha a külön eljárásra utasított érdekelt ezt a kitűzött határidő alatt meg nem indítja, vagy ha a megindított külön eljárás befejezése annyira késik, hogy a bűnvádi eljárás czéljának meghiúsulásától kell tartani, a bűnvádi eljárás folytatható.

8. §

A bűnvádi eljárás megindításánál a bűncselekménynek a büntető törvényekben megállapított minősítése irányadó.

Azok a körülmények, melyek következtében a bűntett az 1878. évi V. t.-cz. 92. §-a alapján vétséggé változtatandó át, csak az ítélet hozásánál veendők tekintetbe.

A mennyiben a jelen törvényben valamely rendelkezésnek a tettesre való alkalmazása a büntető törvényekben a bűncselekményre megállapított büntetés nemétől vagy tartamától van függővé téve, ez a rendelkezés a bűncselekmény kísérletével vagy a részességgel terheltekre is kiterjed.

9. §

Az eljáró hatóságok és hatósági közegek kötelesek a terhelő és sulyosító, valamint az enyhítő és mentő körülményeket egyenlő gondossággal figyelembe venni. Kötelesek továbbá a terheltet az őt megillető jogokról és a megengedett perorvoslatok használásáról azokban az esetekben is felvilágosítani, melyekben ezt a törvény kifejezetten nem rendeli.

10. §

Sürgős intézkedések vasárnapokon és ünnepnapokon is elrendelendők és foganatosítandók.

11. §

A jelen törvényben megállapított határidők csak a külön meghatározott esetekben hosszabbíthatók meg.

Nem számítandó be a határidőbe az a nap, melyen a határidő kezdetét megállapító intézkedés, cselekmény vagy esemény történt.

Vasárnap és Gergely naptár szerinti ünnep nem számítható be, ha a határidő utolsó napjára esik.

12. §

A jelen törvény alapján kiszabott pénzbüntetések és pénzbírságok ugyanazokra a czélokra fordítandók, a melyekre a büntető törvénykönyvek alapján megállapítottak rendelve vannak.

A be nem hajtható pénzbirság sohasem, a be nem hajtható pénzbüntetés pedig csak azokban az esetekben változtatható át elzárásra, a melyekben ezt a jelen törvény megengedi. Öt koronát felül nem haladó összeg tizenkét óráig terjedő elzárásra, öt koronától húsz koronáig terjedő összeg pedig egy napi elzárásra változtatható át.

13. §

Vádló alatt mind a kir. ügyészség, mind a fő- és a pót-magánvádló (41. és 42. §§) értendők.

Terhelt az, a ki ellen a bűnvádi eljárás foly.

A bűncselekménynyel gyanusított az a terhelt, a ki ellen a vizsgálat elrendelése még indítványozva, vagy a vádirat benyujtva nincs.

Vádlott az a terhelt, a ki ellen vádhatározat van hozva, vagy e nélkül főtárgyalás van elrendelve.

Felek alatt értendők: a kir. ügyészség, a fő- és a pótmagánvádló, valamint az, a ki ellen bűnvádi eljárás folyik.

Sértett az, a kinek bármely jogát sértette vagy veszélyeztette az elkövetett vagy meg-kísérlett bűncselekmény.

Sértett alatt ennek törvényes képviselője és, ha nincs külön felemlítve, a magánindítványra jogosult is értendők.

Magánfél (51. §) az a sértett vagy jogutódja, a ki magánjogi igény érvényesítése végett a bűnvádi, eljáráshoz csatlakozott.

Magánindítványra jogosult az a magánegyén, a kinek indítványától (1878. évi V. t.-cz. 110. §) függ a bűnvádi eljárás megindítása.

A »katonai« szó a hadseregre, a haditengerészetre, a honvédségre, a népfelkelésre és a csendőrségre vonatkozik.

Fegyveres erő (1889. évi VI. t.-cz. 2. §) alatt a hadsereg, a haditengerészet, a honvédség és a népfelkelés értendők.

II. FEJEZET

Birói hatáskör és illetékesség

14. §

A büntető biróságok hatáskörét külön törvény határozza meg.

15. §

Hatáskörét és illetékességét a biróság hivatalból vizsgálja.

16. §

Bűnvádi eljárásra rendszerint az a biróság illetékes, a melynek területén a bűncselekmény elkövetve volt, habár az eredmény máshol következett is be.

Ha a bűncselekmény több biróság területén, vagy több biróság területének határán volt elkövetve, vagy bizonytalan, hogy melyik biróság területén volt elkövetve: akkor e biróságok közől az lesz illetékes, a melyik a másikat megelőzte.

Megelőzés akkor forog fenn, ha az illető ügyben egyik biróság a másiknál korábban hozott valamely határozatot vagy tett valamely intézkedést.

Ha az elkövetés helye még a vádirat benyujtása előtt bizonyossá vált: az eljárás az elkövetés helye szerint illetékes biróságnál folytatandó.

17. §

Az a biróság, a melynek területén a terhelt lakik vagy tartózkodik, illetékes lesz akkor, ha az elkövetés helyének biróságát megelőzte.

Azonban ily esetben is átteendő az ügy az elkövetés helye szerint illetékes birósághoz, ha a kir. ügyészség a vádirat benyujtása előtt indítványozza. A magánvádlónak vagy a terheltnek a fennebb megjelölt időpontig előterjesztett kérelmére a terhelt lakó- vagy tartózkodóhelye szerint illetékes törvényszéknek vádtanácsa elrendelheti az ügynek áttételét.

Az elkövetés helye szerint illetékes biróság a hozzá áttett ügyet nem utasíthatja vissza.

18. §

A tettes birósága illetékes a részesre, az orgazdára és a bűnpártolóra, valamint ezeknek külön vagy másokkal együtt elkövetett más bűncselekményeire nézve is.

Ha a részes, az orgazda, vagy a bűnpártoló bűncselekménye oly súlyos, hogy reá a tettes biróságának hatásköre ki nem terjed, az a biróság fog eljárni, mely illetékességgel birna, ha a tettes bűncselekménye hasonló súlyosságú volna.

A jelen § szerint összefüggő ügyek lehetőleg egyesítendők és együttes ítélettel intézendők el.

19. §

Ha ugyanazt az egyént több bűncselekmény terheli, a külön folytatott ügyek rendszerint egyesítendők, s azokban lehetőleg együttes ítélet hozandó.

Az egyesítésre és a további eljárásra több illetékes biróság közöl az van hivatva, melynek hatáskörét a bűncselekmények egyike sem haladja meg. Ha több ilyen biróság volna, ezek közöl a legsúlyosabb bűncselekmény tekintetében illetékes biróság, kétség esetén pedig az a biróság jár el, mely a többit megelőzte.

Ha azonban valakit esküdtbiróság elé tartozó és egyéb bűncselekmény terhel, mindez ügyek tekintetében az egyesítés kimondására és a további eljárásra az esküdtbiróság illetékes. E szabály nem alkalmazható, ha az összefüggő bűncselekmények közől az, mely esküdtbiróság elé tartozik, nyomtatvány útján volt elkövetve. Nyomtatvány útján elkövetett több bűncselekmény esetében ezen ügyek egyesítése kimondható.

20. §

Más bűnvádi ügyekkel nem egyesíthetők azok, a melyekben az elsőfokú biróság már ítéletet vagy megszüntető végzést hozott.

Az egyes törvényszékhez, mint kivételes birósághoz tartozó ügyek, a nyomtatvány utján elkövetett és az esküdtbiróság elé utalt ügyek, továbbá a jövedéki kihágási ügyek az illetékes hatóságtól összefüggés okából (18., 19. §§) nem vonhatók el.

21. §

A 18. vagy 19. § alapján eljáró biróság fontos okból az ügyek egyesítését és együttes elintézését mellőzheti, illetőleg megszüntetheti, s az eljárást egyes ügyekben vagy egyes terheltek ellen elkülönítve folytathatja, esetleg más illetékes hatóságnak engedheti át.

Az illetékes hatóság a hozzá áttett ügyet vissza nem utasíthatja.

22. §

Ha az a biróság, a mely egyébként kisebb hatáskörű hatóság elé tartozó bűncselekmény tárgyában az ügyek összefüggése alapján, vagy azért jár el, mert a vádló a cselekményt súlyosabban minősítette, az illetékességét megállapító bűncselekmény tekintetében az eljárást a főtárgyalás elrendelése előtt szüntette meg: a kisebb hatáskörű hatóság elé tartozó bűncselekményre nézve a további eljárást az egyébként illetékes hatóságnak engedi át.

23 §

Kölcsönös becsületsértés, rágalmazás vagy testi sértés esetében az a biróság, a mely az egyik vád alapján az eljárást megindította, mindaddig, míg az eljárást ítélettel vagy megszüntető végzéssel be nem fejezte, illetékes a másik vád alapján való eljárásra is, a mennyiben hatáskörét az utóbbi vád elbirálása meg nem haladja.

A biróság ezeket az ügyeket egyesítheti, együttesen tárgyalhatja és egy itélettel intézheti el.

Nyomban viszonzott kölcsönös becsületsértés (1878: V. t.-cz. 275. §) miatt emel viszonvád esetében mindazáltal ezeket az ügyeket együttesen kell tárgyalni és egy itélettel elintézni.

Az egyik vád elejtése nem gátolja a másik vád alapján indított eljárás folytatását,

24. §

Ha az 1878. évi V. t.-cz 62. §-a esetében a bűnvádi eljárás senki ellen sem indítható meg: az elkobzásnak és megsemmisítésnek birói kimondására az a törvényszék illetékes, a melynek vizsgálóbirája a nyomtatvány, irat vagy képes ábrázolat, illetőleg a minták vagy lemezek lefoglalását legelőbb rendelte el.

25. §

Külföldön elkövetett bűncselekmény tekintetében az eljárásra az a magyar biróság illetékes, a melynek területén a terhelt lakik vagy tartózkodik.

Lakó- vagy tartózkodóhely hiányában az a biróság illetékes, melynek területén a terhelt a magyar hatóság hatalmába került.

Ha a bűncselekmény magyar hajón, de külföldön vagy nyilt tengeren volt elkövetve: akkor egyenlően illetékes az a magyar biróság, melynek területén a kiindulás kikötője (anyakikötő), továbbá az, melynek területén az a magyar kikötő fekszik, hová a hajó először érkezett, végre az a magyar biróság, a melynek területén a terhelt kézrekerült. E biróságok közt a megelőzés dönt.

A külföldön területenkívüliséget vagy személyes mentességet élvező magyar honosnak ott elkövetett bűncselekménye tekintetében az a magyar biróság illetékes, a melynek területén a terhelt legutóbb lakott, s ha ily lakóhely nem állapítható meg, a budapesti biróság.

26. §

Az illetékességet a koronaügyész meghallgatása után a kir. curia határozza meg, ha külföldi hatóság magyar hatóságot valamely bűncselekménynyel terhelt egyénnek kiadásával kinál meg, vagy ha e nélkül is ily egyénnek kiadatását kérni kell, és az illetékesség kétséges.

Ha azonban a főtárgyalás elrendelése előtt a rendes illetékesség kétségtelenné vált: a kir. curia által kijelölt biróság tartozik az ügyet a rendes szabályok szerint illetékesnek átengedni.

27. §

Ha külföldi hatóság kér kiadatást, a szükséges eljárásra az a törvényszék illetékes, a melynek területén a kiadatni kért egyén lakik vagy tartózkodik, - ha pedig ez nem volna megállapítható, - az a törvényszék, a melynek területén kézrekerült.

28. §

A hatáskörre vagy illetékességre nézve felmerülő összeütközések fölött végérvényesen határoz: a kir. ügyész meghallgatása után a kir. törvényszék, ha az összeütközés a területén levő kir. járásbiróságok között merült fel; egyéb esetekben a kir. főügyész meghallgatása után a kir. ítélőtábla, ha az összeütközés a területén levő kir. biróságok között merült fel, s a koronaügyész meghallgatása után a kir. curia, ha az összeütközés különböző kir. itélőtáblák területén levő kir. biróságok vagy több kir. ítélőtábla között merült fel.

29. §

A kir. curia, a felek bármelyikének indítványa alapján vagy a biróság előterjesztésére, a koronaügyész meghallgatása után, az illetékes helyett hasonló hatáskörű más biróságot küld ki:

1. ha az illetékes biróság kizárás okából (64-66. §§) nem járhat el, vagy

2. ha az illetékes biróságtól, vagy az e mellett közreműködésre hivatott esküdtektől részrehajlatlan eljárás és határozat nem várható.

Más biróságot küldhet ki a kir. curia a koronaügyész indítványa alapján akkor is, ha ezt a közbéke vagy a közbiztonság érdekében szükségesnek látja.

30. §

A jelen törvény a katonai biróságok hatáskörére vonatkozó szabályokat nem érinti.

31. §

Ha a terheltet a területenkívüliség vagy a személyes mentesség kedvezménye illeti, vagy ha e tekintetben kétség merül fel: az esetről a bűnvádi eljárás meginditása előtt, vagy ha ez már meg volt indítva, ennek felfüggesztése mellett az igazságügyi ministerhez nyomban jelentés teendő.

A területenkivüliség és a személyes mentesség fennállása és terjedelme fölött a nemzetközi szerződések és a gyakorlat alapján az igazságügyi minister dönt.

32. §

Az országgyűlés, úgyszintén a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottság tagjainak mentelmi jogát a jelen törvény nem érinti.

III. FEJEZET

A kir. ügyészség

33. §

A kir. ügyészségnek kötelessége a tudomására jutott, hivatalból üldözendő bűncselekmények tárgyában a nyomozást teljesíttetni és a bűnvádi eljárásban a közvádat képviselni.

Ha a kir. ügyészség képviseli a vádat, ennek tárgyában meghallgatása nélkül érdemleges határozat nem hozható.

34. §

A kir. ügyészség megtagadhatja a vád képviseletét, ha meggyőződése szerint a feljelentett cselekmény nem büntethető, vagy ha az eljárás sikeréhez szükséges bizonyíték nem szerezhető meg.

A kir. ügyészség azonban köteles a sértettet, a ki feljelentést (89. §) vagy magánindítványt (90. §) tett, esetleg a szükséges nyomozás teljesítése után, a vád képviseletének megtagadásáról indokolt, irásbeli határozattal mielőbb értesíteni.

35. §

A kir. ügyészség, habár a vád képviseletét megtagadta vagy a vádat az eljárás folyamán elejtette, az iratokat a magánvád alapján megindított, illetőleg folytatott bűnvádi eljárás alatt is megtekintheti, vagy rövid időre hozzá leendő áttételöket kívánhatja és a közvád képviseletét bármikor átveheti.

36. §

A kir. ügyészség illetékességét ama biróság illetékessége határozza meg, a mely mellé rendelve van.

Sürgősség esetében azonban a nem illetékes kir. ügyészség is köteles a területén felmerülő közvádlói teendőket végezni. Ezeknek teljesítéséről az illetékes kir. ügyészség mielőbb értesítendő.

37. §

Kir. ügyészségek közt az illetékességre nézve felmerülő összeütközés kérdésében a főügyész dönt.

Ha az összeütközés több főügyészség közt, vagy több főügyészség kerületéhez tartozó kir. ügyészségek közt merül fel, az igazságügyi minister határoz.

38. §

A kir. ügyészségnek joga van a vádat indokolva megváltoztatni.

Az ítélethozás czéljából tartott zárt ülés kezdetéig (321. §), az esküdtbirósági eljárásban az esküdtekhez intézett kérdések megállapításáig (363. § első bekezdés), járásbiróság előtti eljárásban a tárgyalás befejezéséig (541. § ötödik bekezdés), ha pedig büntető parancs kibocsátását indítványozta, ennek kiadásáig (532. §) a kir. ügyészség a vádat indokolva elejtheti.

A vádnak az eljárás későbbi szakában való elejtése a biróság határozatát semmi irányban sem korlátozza.

Ha azonban az elsőfokú biróság a főtárgyalás vagy a tárgyalás alapján nem hoz ítéletet, illetőleg a kibocsátott büntető parancs kifogás folytán hatályát veszti: a kir. ügyészség visszanyeri jogát a vád elejtésére.

Az eljárás megszüntetésének indítványozása a vád elejtésének tekintendő.

39. §

Az állam, a törvényhatóságok, a rendezett tanácsú városok és a községek rendőri hatóságai és közegei kötelesek a kir. ügyészségnek hivatalos hatáskörében hozzájuk intézett utasításait, illetőleg megkereséseit haladéktalanul és pontosan teljesíteni.

Sürgős szükség esetében a kir. ügyészség a fegyveres erő kirendelése végett közvetlen megkeresést tehet.

40. §

A mentelmi jog felfüggesztése végett a megkeresést az illetékes biróság a főügyész útján terjeszti az illető ház vagy bizottság elé.

IV. FEJEZET

A magánvádló és a magánfél

41. §

A sértett, mint főmagánvádló, a kir. ügyészségnek a vád képviseletére való előleges felhívása nélkül, vádat emelhet az 1878. évi V. t.-cz. 258. és 259., 261., 327., 332., 418. és 421. §-ai szerint büntetendő vétségek, valamint az 1878. évi V. t.-czikk 301. §-ában meghatározott könnyű testi sértés vétsége, továbbá az 1879. évi XL. t.-czikk 126. és 127. §-aiban, végre az 1895. évi XLI. t.-cz. 8. és 9. §-aiban körülirt kihágások esetében.

Mindazáltal, ha az említett vétségek és kihágások esetében a főtárgyalást törvényszék vagy esküdtbiróság tartja, ennek határnapjáról a kir. ügyészség értesítendő.

Közérdekből a kir. ügyészség a vád képviseletét a fennebb felsorolt vétségek és kihágások tekintetében is az eljárás egész folyama alatt átveheti. Ez esetben a vádat első sorban a kir. ügyészség képviseli és a magánvádlót csak kisegítő hatáskör illeti. Ennek érvényesítése végett a magánvádló az iratokat megtekintheti, mindazokban az esetekben értesítendő és megidézendő, a melyekben ezt a törvény a kir. ügyészségre nézve rendeli, és indítványokat tehet vádlottnak bűnösül kimondása, az ellene alkalmazandó büntetési tétel tárgyában is, a kiszabandó büntetés mennyisége iránt azonban indítványában nem szabad nyilatkoznia.

42. §

Ha a kir. ügyészség azokban az esetekben, melyekben a vádemelés joga őt illeti, megtagadta a vád képviseletét, a sértett, a 4. §-ban meghatározott esetek kivételével, a kir. ügyészség elutasító határozatának kézbesítésétől számított nyolcz nap alatt vagy átveheti a vád képviseletét, vagy a főügyészhez folyamodhatik.

Ha a főügyész nem utasítja a kir. ügyészt vádemelésre, a sértett a főügyész határozatának közlésétől számított nyolcz nap alatt veheti át a vád képviseletét.

Ha a kir. ügyészség az eljárás alatt ejti el a vádat, ennek képviseletét a sértett átveheti.

E végből a biróság, illetőleg ennek az eljárást vezető tagja azt a sértettet, a ki feljelentést (89. §) vagy magánindítványt (90. §) tett, vagy igényét bejelentette (51. §), szóval vagy irásban felszólítja, hogy a vád képvisetetét vegye at, mert ellenkező esetben a biróság az eljárást meg fogja szüntetni. Ha a sértett a biróság előtt személyesen jelen van, köteles a felhivásra élő szóval azonnal felelni, ellenkező esetben pedig nyilatkozatát a biróság irásbeli felszólításának vételétől számított nyolcz nap alatt irásban benyujtani, vagy jegyzőkönyvbe mondani.

Ha a kitűzött idő alatt a vád képviseletét a jogosultak egyike sem vette át, a biróság az eljárást megszünteti.

Az a sértett, a kit a kir. ügyészségnek a vád képviseletétől történt elállásáról nem értesítettek, a vád képviseletét az elállástól számított harmincz nap alatt átveheti.

Ha a vád képviseletét a magánvád emelésére jogosítottak bármelyike átveszi, az eljárás a többiek értesítése, illetőleg nyilatkozatuk bevarása nélkül megindítandó vagy folytatandó.

A sértett, a ki a kir. ügyészség részéről a 41. § esetén kívül el nem vállalt vagy elejtett vádnak képviseletét átvette: pótmagánvádló.

43. §

A fő- és a pótmagánvádló a vád képviselete körül általában véve a kir. ügyészség jogait gyakorolják.

Nem illetik azonban a magánvádlót a kir. ügyészségnek közhatósági jellegéből folyó jogai, különösen a nyomozás teljesítése végett a hatóságok és közegeik működését kötelezőleg nem veheti igénybe, az ügy iratainak hozzá való áttételét nem kívánhatja, a vizsgálat mellőzését és, a 282. § második bekezdése esetének kivételével, a főtárgyalásra való közvetlen idézést nem indítványozhatja, végre a vádtanács határozatai ellen, az eljárás megszüntetésének esetét kivéve perorvoslattal nem élhet.

A pótmagánvádló nem kérheti az eljárás ujrafelvételét.

44. §

Ha a magánvád emelésének joga egy bűncselekmény alapján több sértettet illet, közölök az lesz a magánvádló, a ki először jelentkezett a biróságnál; ha pedig többen jelentkeztek egyszerre, az, a ki a beadványban vagy jegyzőkönyvben első helyen van megnevezve. A sértettek azonban ettől közmegegyezéssel bármikor eltérhetnek és megállapíthatják, hogy közőlök ki képviselje a vádat.

45. §

Ha magánvád emelésére több sértett van jogosítva, az azok egyikének vádja alapján megindított, vagy folytatott eljáráshoz a többiek is csatlakozhatnak.

A csatlakozás után is az a sértett marad a magánvádló, a kinek vádja alapján ae eljárást megindították, illetőleg folytattak. A sértettek azonban közös megállapodással a vád képviseletére más sértettet jelölhetnek ki.

A csatlakozóknak csak ellenőrző és kisegítő hatáskörük van, melynek érvényesítése czéljából az ügy iratait megtekinthetik és indítványokat tehetnek. A minősítés és a büntetés kiszabása tekintetében azonban nincs joguk indítványtevésre.

A csatlakozás folytán sem a vádiratok, sem a vádbeszédek száma nem szaporítható. A biróság határozatait csak a magánvádlóval közli, külön idézést a csatlakozók csak a főtárgyalásra kapnak.

A biróság a csatlakozókat az eljárás minden szakában közös meghatalmazott választására utasíthatja.

Ha a magánvádló a főtárgyalás előtt ejtette el a vádat, a csatlakozók a 42. § szabályai szerint és jogkövetkezményei mellett szólítandók fel a vád képviseletének átvételére.

Hogy melyikök fogja a vádat képviselni, arra nézve a 44. § rendelkezései irányadók.

46. §

Az által, hogy a vád képviseletét más vádló vette át, illetőleg, hogy csatlakozó lépett fel, az előbb teljesített birói cselekményeknek és a korábban eljárt vádló indítványainak és nyilatkozatainak hatálya nem változik. A magánvádló, illetőleg a csatlakozók a korábban hozott birói határozatokat, a mennyiben azok ellen felebbezésre vagy felfolyamodásra joguk van, csak az alatt a határidő alatt támadhatják meg perorvoslattal, a mely az előbb eljárt vádlónak nyitva állana. A perorvoslatok használásának joga mindegyik csatlakozót önállóan megilleti, tekintet nélkül arra, hogy a korábbi eljárás folyamán közös meghatalmazott által volt-e képviselve, vagy nem.

Minden határozat, mely a terheltre nézve kedvező, valamennyi vádlóval és csatlakozóval szemben hatályos.

47. §

A 41. és 42. §-ok eseteiben a sértett helyett, ki 16-ik életévét be nem töltötte, vagy a ki az 1877. évi XX. t.-cz. 28. §-ának a), b), d) vagy e) pontja alapján gondnokság alatt van, kizárólag törvényes képviselője; a 16-ik életévét betöltött kiskorú helyett, valamint a vagyon ellen irányzott bűncselekményekre nézve a pazarlás miatt gondnokság alatt levő sértett helyett törvényes képviselője is, végre olyan testületek, társaságok vagy egyesületek helyett, a melyek polgári pereket folytathatnak, azok képviselhetik a magánvadat, a kik az illető jogi személyt magánjogi jogviszonyaiban képviselik.

A magánvádló és a csatlakozó ügyvéddel képviseltethetik magukat mindazoknál az eljárási cselekményeknél, a melyekre nem személyes megjelenés kötelezettségével vannak idézve.

A biróság meghagyhatja, hogy a magánvádló, a csatlakozó, vagy közőlök egyesek ügyvédet, esetleg a kézbesítések átvételére a biróság székhelyén lakó megbízottat válaszszanak.

A magánvádló vagy a csatlakozó akkor is megjelenhet a biróság előtt, ha ügyvéd képviseli.

48. §

A magánvádló és a sértett képviselője nem lehet az, a ki a főtárgyalásra tanukép van megidézve, kivéve, ha a 205. és 206. §-ok szerint őt megillető mentességet igénybe veszi.

A magánvádlónak és a sértettnek ügyvédje a bűnvádi eljárásban mind szóval, mind irásban az állam nyelvét köteles használni.

49. §

A magánvádló jogai megszünnek halálával vagy lemondással.

Előbbi esetben, ha vagyon ellen elkövetett bűncselekmény forog fenn, a magánvádlo örököse, egyéb bűncselekmény esetében pedig fel- vagy lemenő ágbeli rokona, testvére vagy házastársa az elhalálozástól számított harmincz nap alatt bejelentheti a magánvád fentartását.

Időközben a magánvádló jogait az elhunytnak az ügyben eljárt képviselője, vagy ha ilyen nem volna, a biróság részéről hivatalból kirendelendő ügygondnok gyakorolja. A magánvádról való lemondás nem vonható vissza.

A lemondással egyenlő hatályú, ha a magánvádló oly tárgyalásra, melyre szabályszerűen megidézték, meg nem jelenik, illetőleg a mennyiben képviseltetésének helye volna, magát nem képviselteti, vagy oly határidőt, mely számára az eljárás megszüntetésének terhe alatt van kitűzve, meg nem tart.

50. §

Ha a kir. ügyészség képviseli a vádat, a sértett, kivéve a 41. §-ban meghatározott eseteket, nem vehet részt a vád képviseletében. Mindazáltal indítványt tehet bizonyítás felvétele vagy a bizonyító eljárásnak valamely tüzetesen meghatározott irányban való kiegészítése iránt. E czélból az ügy iratait megtekintheti.

51. §

A magánfél igényének érvényesítése végett a főtárgyalás, illetőleg a járásbirósági tárgyalás befejezéséig a büntető biróság előtt felléphet, mely esetben joga van:

1. a terhelt bűnösségének és a magánjogi igénynek bizonyítására szolgáló adatokat a kir. ügyészségnek, illetőleg a biróságnak bemutatni;

2. az ügy iratait, hacsak fontos ok nem gátolja, a nyomozás és a vizsgálat folyamán is, a vádirat benyujtása után pedig mindenesetre megtekinteni;

3. a főtárgyalásra leendő megidézését kívánni és ha ott megjelent, abban a mértékben, a melyben ez a magánjogi igény érvényesítéséhez szükséges, indítványokat tenni, valamint a tanukhoz és a szakértőkhöz kérdéseket intézni.

Ha a sértettnek előadása érthetetlen, vagy ha birói figyelmeztetés daczára durva vagy ismételve rendellenes magaviseletet tanusít, a biróság utasíthatja őt arra, hogy magát ügyvéddel képviseltesse.

52. §

A sértett, a ki mint magánvádló, csatlakozó vagy magánfél fellépni kíván, köteles e szándékát, jogosultságának igazolása mellett, az eljárás szakának megfelelőleg a kir. ügyészségnél, a rendőri hatóságnál, a vizsgálóbirónál, a vádtanácsnál, illetőleg az ítélőbiróságnál bejelenteni.

Megengedett perorvoslat használása ily bejelentésnek tekintendő.

Főmagánvád (41. §) esetében az eljárás megindítását kérő feljelentés vagy vádindítvány a vád képviseletére való jelentkezésnek veendő.

A nyomozást vezető hatóság, a későbbi eljárásban a biróság, - ez utóbbi a kir. ügyészség meghallgatása után, - a bejelentés tárgyában határoz és annak a jelentkezését, kinek a magánvádló, csatlakozó, illetőleg magánfél gyanánt való működésre joga nincs, hivatalból visszautasítja.

A nyomozást vezető hatóság határozata ellen az ügyben illetékes elsőfokú biróságnál tehető előterjesztés, melyet törvényszéki ügyekben a vádtanács intéz el. A biróság e tárgyban hozott határozata ellen perorvoslatnak nincs helye.

V FEJEZET

A védelem

53. §

A terhelt minden bűnügyben, az eljárás bármely szakában élhet védő közreműködésével.

На a terhelt e jogával nem élt, helyette törvényes képviselője, házastársa, illetőleg felvagy lemenő ágbeli rokona, önállóan választhatnak védőt.

A terhelt a maga vagy törvényes képviselője, illetőleg házastársa, fel- vagy lemenő ágbeli rokona által választott védőtől a megbízást bármikor elvonhatja.

A főtárgyalásra a terhelt több védőt hozhat magával, de ezzel az indítványok és a perbeszédek száma nem szaporítható.

54. §

A terhelt a mikor csak szükséges, különösen első kihallgatásakor és a vádirat kézbesítésekor, továbbá, ha ellene letartóztatás, vizsgálat, vizsgálati fogság lett elrendelve, figyelmezt tendő, hogy védőt választhat, illetőleg felvilágosítandó a védő kirendelésének módozatairól és az ingyenes védelem eseteiről.

Ha a letartóztatott vagy vizsgálati fogságba helyezett terhelt védőt választott, az eljáró hatóság köteles az utóbbit nyomban értesiteni.

55. §

Védőül az ügyvédi lajstromba bejegyzett ügyvéd, egyetemi vagy jogakadémiai jogtanár választható. Ezekre nézve a 48. § második bekezdésének rendelkezése kötelező.

Kézbesítések átvételével, vagy a terhelt érdekeinek valamely vizsgálati cselekménynél való képviseletével nemügyvéd is megbizható.

56. §

A főtárgyalásra védő rendelendő:

1. ha a vádat oly bűntett miatt emelik, a melyre a törvény öt évig terjedhető szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést állapít meg;

2. ha a vádlott vagy törvényes képviselője, illetőleg házastársa, fel- vagy lemenő ágbeli rokona kívánják, bármely bűntett esetében;

3. ha a vádlott életének tizenhatodik évét még túl nem haladta, vagy ha siketnéma, vagy irni nem tudó néma;

4. ha a biróság az ügy körülményeinél fogva czélszerűnek találja.

Vádlott-társak részére közös védő csak akkor rendelhető, ha érdekeik nem ellentétesek.

57. §

A biróság, ha az ügy körülményeinél fogva czélszerűnek találja, már a főtárgyalás előtt is, az eljárás bármely szakában rendelhet védőt.

Az elsőfokú biróság által kirendelt védő nem köteles eljárni az ügynek felsőbb biróság elé kitűzött tárgyalásán.

A védő kirendelése hatályát veszti, ha a terhelt más védőt választott és ez a védelmet elfogadta.

58. §

A biróság köteles a védő kirendelésének szükségéről a törvényszék elnökét haladéktalanul értesíteni.

Az ügyvédi kamara székhelyén a védőt a törvényszék elnökének megkeresésére esetről-esetre a kamara, más helyeken, a védők névsorába felvett ügyvédek közől, a törvényszék elnöke nevezi ki. A védők névsorát a kamara minden év elején a törvényszék elnökéhez teszi át.

Sürgős esetekben, különösen ha a halasztás a terheltre káros volna, az ügyvédi kamara székhelyén is a törvényszék elnöke rendeli ki a védőt a védők névsorába bejegyzettek közől.

59. §

A kirendelt védő a védelem alól csak fontos okból kérhet felmentést. E kérelem felett az határoz, a ki a védőt kirendelte.

60. §

A védő a főtárgyalás elhalasztását kérheti, ha a kirendelésétől a főtárgyalás határnapjáig terjedő időt a védelem előkészítésére rövidnek tartja.

61. §

Védőül nem rendelhető ki:

1. a sértett, a sértettnek, a terheltnek vagy a vádlónak házastársa, jegyese, testvérének házastársa, házastársának testvére, egyenes ágban rokona vagy sógora, oldalágban rokona unokatestvérig bezárólag, vagy az, a ki a sértettel, a terhelttel vagy a vádlóval örökbefogadó, nevelőszülői, gyámsági vagy gondnoksági viszonyban van vagy volt;

2. a ki az ügyben mint nyomozóközeg, biró, közvádló, vagy a sértett képviselője járt el, illetőleg bármit tett, a mi a terhelt érdekével ellentétben áll

Az, a ki a főtárgyalásra tanukép van megidézve, a főtárgyaláson védő gyanánt nem járhat el, kivéve, ha a 205. és 206. §-okon alapuló mentességet igénybe veszi.

62. §

A védő védettje érdekében az eljárás bármely szakában, különösen a nyomozás alatt is eljárhat; a védelem érdekében beadványban vagy szóval előterjesztést tehet. A szóbeli előterjesztés jegyzőkönyvbe veendő.

Letartóztatott védettjével a védőnek rendszerint joga van hatósági személy közbenjötte vagy ellenőrzése nélkül is érintkezni.

Ha azonban az eljárás czélja kívánja, a nyomozást teljesítő rendőri hatóság (85. §) a vizsgálat folyamában pedig a vizsgálóbiró kötelesek elrendelni, hogy a védő levelei csak részökről elolvasva és külön engedelmökkel kézbesíthetők a letartóztatott terheltnek, és hogy ez a nyomozás folyamán csak hatósági személynek, a vizsgálat folyamán pedig csak birósági személy jelenlétében értekezhetik a védővel.

A rendőri hatóság intézkedése ellen az ügyben illetékes elsőfokú biróságnál tehető előterjesztés, melyet törvényszéki ügyekben a vád tanács intéz el.

A vádirat benyujtásától, s ha vizsgálat volt tartva, attól az időponttól kezdve, midőn a vizsgálóbíró a vizsgálatot befejezettnek nyilvánitja (129. §), a védő érintkezése a letartóztatott terhelttel nincs többé hatósági személy ellenőrzésének alávetve.

63. §

A terheltnek és védőjének joga van az ügy iratait és csatolmányaikat megtekintem.

Ha azonban az eljárás czélja az ügy iratainak vagy egy részöknek közlését meg nem engedi, a nyomozást teljesítő rendőri hatóság (85. §), a vizsgálat folyamán pedig a vizsgálóbíró kötelesek azoknak a terhelt vagy védője által leendő megtekintését megtagadni. Ez esetben is megengedendő azonban a terhelt kihallgatásáról, a szakértők nyilatkozatáról és ama birói cselekményekről felvett jegyzőkönyvek megtekintése, a melyeknél a terhelt jelenléte vagy a védő közbenjárása meg van engedve.

A rendőri hatóság intézkedése ellen az ügyben illetékes elsőfokú biróságnál tehető előterjesztés, melyet törvényszéki ügyekben a vádtanács intéz el.

A vádirat benyujtásától s ha vizsgálat volt tartva, attól az időponttól kezdve, midőn a vizsgálóbiró a vizsgálatot befejezettnek nyilvánitja (129. §), az ügy iratainak és csatolmányaiknak megtekintése a terhelttől vagy védőjétől meg nem tagadható.

A letartóztatást, illetőleg vizsgálati fogságot elrendelő, továbbá minden olyan birói határozatot, mely ellen perorvoslat használható, indokolásával együtt a védő előtt ki kell hirdetni vagy neki kézbesíteni és az előbbi esetben kívánatára vele másolatban is közölni.

VI. FEJEZET

Birák, jegyzőkönyvvezetők és a kir. ügyészség tagjainak kizárása és mellőzése

64. §

A bűnvádi ügy elintézéséből ki van zárva és abban sem mint biró, sem mint jegyzőkönyvvezető nem vehet részt:

1. a sértett, illetőleg a ki a bűncselekményt feljelentette (89. §);

2. az, a ki a terheltnek vagy a sértettnek férje, vagy a ki az volt, továbbá jegyese;

3. a ki a vádlónak, a terheltnek, a sértettnek vagy képviselőjöknek, illetőleg a védőnek egyenes ágban rokona vagy sógora, oldalágban rokona unokatestvérig bezárólag, nejének fivére, vagy nővérének férje;

4. a ki a terhelttel, a vádlóval, a sértettel vagy képviselőjükkel, illetőleg a védővel örökbefogadó vagy nevelőszülői viszonyban van, ki valamelyiköknek gyámja, gondnoka, vagy a ki az volt;

5. a ki az ügyben, mint a kir. ügyészség tagja, mint védő, vagy mint a magánvádlónak, illetőleg a sértettnek képviselője, vagy mint rendőri közeg közreműködött;

6. a ki az ügyben, mint tanu vagy szakértő ki volt hallgatva, a mennyiben vallomása nem egyedül hivatalos úton tudomására jutott tényeknek előadásából áll.

65. §

Az, a ki valamely ügyben nyomozó vagy vizsgálati cselekményt teljesített, a vádhatározat hozásánál és a főtárgyaláson sem mint biró, sem mint jegyzőkönyvvezető nem járhat el.

Az, a ki az ügyet a vádtanács ülésén előadta, a főtárgyaláson biróként nem lehet jelen.

A vádhatározat hozásánál közreműködött többi birák ugyanannak az ügynek főtárgyalásán eljáró tanács egybeállításánál lehetőleg mellőzendők.

66. §

A per felsőbb fokú elintézéséből ki van zárva az a biró, a ki az ügy alsóbb fokú elintézésénél mint vizsgálóbiró, mint a vádtanács tagja, vagy mint ítélőbiró közreműködött.

67. §

Az ítélőbiró és a jegyzőkönyvvezető, mihelyt a 64. és 66. §-okban vagy a 65. § első és második bekezdésében meghatározott kizáró esetek valamelyike tudomására jut, köteles azt hivatali főnökének azonnal bejelenteni és abban az ügyben minden hivatalos tevékenységtől tartózkodni.

68. §

A vádlónak, a terheltnek vagy a magánfélnek kérelmére mellőzni kell azt a birót vagy jegyzőkönyvvezetőt, a kire nézve valamely törvényes kizáró ok (64. §, 65. § 1. és 2. bek., 66. §) forog fenn, vagy a kinek elfogulatlansága ellen alapos okot hoznak fel.

A főtárgyaiásnak, illetőleg a felsőbiróság elé kitűzött tárgyalásnak megkezdése után az ezeknél eljáró biróval vagy jegyzőkönyvvezetővel szemben csak a kizáró okok érvényesíthetők.

69. §

A mellőzés járásbiróság birájára és hivatalnokára nézve a törvényszéknél, egyébként pedig rendszerint annál a biróságnál kérendő, melynél a kifogásolt biró vagy jegyzőkönyvvezető működik.

A vizsgálóbiróra, valamint a járásbiróság és a törvényszék birájára vagy hivatalnokára vonatkozó kérelem felett zárt ülésben a törvényszék dönt.

A törvényszék elnökének, egész tanácsának vagy tagjai többségének mellőzése iránt előterjesztett kérelem felett, a főügyész meghallgatása után, zárt ülésben a kir. ítélőtábla; a kir. ítélőtábla elnökének, egész tanácsának vagy tagjai többségének mellőzése tekintetében, a koronaügyész meghallgatása után, zárt ülésben a kir. curia; a kir. curia elnökének, egész tanácsának vagy tagjai többségének mellőzése kérdésében a kir. curia polgári és büntető osztályának birói tagjaiból alakitott teljes ülésben határoz.

A határozat mindig a kifogasolt biró vagy jegyzőkönyvvezető meghallgatása után, de bizonyítás-felvétel nélkül hozandó. Csak elutasító határozattal szemben, és ez ellen is csak az ítélet ellen használható perorvoslattal lehet orvoslást keresni.

A mellőzés megtagadása esetében ugyanannak a birónak vagy birósági hivatalnoknak mellőzése ugyanabban az ügyben csak olyan körülmény alapján kérhető, mely az előbbi kérelem előterjesztése után merült fel.

70. §

A biró, kinek abban a perben, melyben eljárni hivatva volna, saját elfogulatlansága iránt aggodalma van, a biróság főnökétől, az ok előadása mellett, mellőzését kérheti.

71. §

A biróság, vagy egyes tagja vagy tanácsa ellen, hivatali kötelességökre vonatkozólag elkövetett becsületsértés vagy rágalmazás, vagy ugyanazok ellen a bűnvádi eljárás megindítása után tett bűnvádi vagy fegyelmi feljelentés, az ezektől különálló ügynek elintézésénél mellőzés okául nem szolgálhatnak. Az sem ok a mellőzésre, ha valaki a biróra, mint tanura hivatkozik, ő azonban kihallgatása alkalmával kijelenti, hogy az ügyről kizáró okul nem szolgáló hivatalos eljárása alkalmával szerzett tudomást.

72. §

Az elnök teljesíti a kihallgatást abban az esetben, midőn tanuk gyanánt a biróság valamennyi tagjára hivatkoznak.

Nem akadály az sem, ha az elnökre is, mint tanura hivatkoztak. Ez esetben az elnök a rangsorban első birót s azután ez az elnököt hallgatja ki.

73. §

Kizáró okok a kir. ügyészség tagjaira nézve: a 64. § 1., 2., 3., 4., 6. pontjaiban meghatározott esetek.

Ki van zárva továbbá a kir. ügyészség tagja akkor is, ha az ügyben korábban mint biró, védő, vagy mint a magánvádlónak vagy a sértettnek képviselője járt el.

74. §

A sértett és a terhelt a 73. §-ban meghatározott eseteken kívül is kérheti a kir. ügyészség valamely tagjának mellőzését, ha teljes elfogulatlansága ellen alapos okot hoz fel.

75. §

Mihelyt valamely kir. ügyésznek tudomására jut, hogy reá nézve valamely kizáró ok forog fenn, köteles a további eljárást a kir. ügyészségnek más tagjára bízni és erről a főügyésznek jelentést tenni. A főügyész és a koronaügyész hasonló esetben szintén helyettesítésük iránt intézkednek és erről az igazságügyi ministerhez jelentést tesznek.

Az ügyészségi megbizottak, a kir. alügyészek, valamint a fő- vagy a koronaügyész helyettesei kötelesek a reájok nézve fenforgó kizáró okot közvetlen főnöküknek bejelenteni.

A kir. ügyészség tagjának mellőzése hivatali főnökénél kérendő, ki a kir. ügyészség illető tagjának szükség esetében való meghallgatása után, bizonyítás-felvétel nélkül, végérvényesen határoz.

76. §

A biró, a jegyzőkönyvvezető vagy a kir. ügyészség tagja, a ki maga kérte mellőzését, kérelme elintézéséig nem járhat el.

Ha ellenben nevezettek mellőzését más erre jogosult kérte, a kérelem elintézéséig tovább is eljárhatnak. Abban az esetben mindazáltal, ha a mellőzés törvényes kizáró ok alapján (64. §, 65. § első és második bekezdés, 66. §) van kérve, a biró az itélethozásban a kérelem elintézéséig részt nem vehet.

VII. FEJEZET

A biróság határozatai és közlésök

77. §

A biróság ítélettel vagy végzéssel határoz.

Minden határozat, melyet a jelen törvény kifejezetten ítéletnek nem nevez, végzésnek tekintendő.

A biróság köteles határozatait indokolni. E szabály alól ki vannak véve az idéző levelek, alárendelt hatóságnak és közegnek szóló meghagyások és az ügyvitelre vonatkozó utasítások.

78. §

A biróság határozatait a jelenlevő érdekeltekkel kihirdetés, a távollevőkkel kézbesítés utján közli.

Kihirdetés esetén jegyzőkönyv veendő fel és a határozatról az érdekelt félnek, ha kívánja, másolat adandó.

A kézbesített határozat a fogva levő egyén előtt, kérésére, felolvasandó, és neki anyanyelvén megmagyarázandó.

A biróság a kir. ügyészséggel rendszerint az eredeti fogalmazvány áttétele útján közli határozatait.

79. §

Az idézőlevelet rendszerint a megidézendőnek, más határozatot vagy az értesítendő egyénnek, vagy igazolt meghatalmazottjának kell kézbesíteni.

A magánvádló ügyvédjének vagy kézbesítések átvételére meghatalmazottjának kezéhez történt minden kézbesítés a magánvádlóval szemben is hatályos.

80. §

Ha valaki lakó- vagy tartózkodóhelyét nem hagyta ugyan el, de olt a kézbesítő őt meg nem találja: a kézbesítendő irat házanépe valamelyik teljes korú tagjának adandó át; ha pedig ilyen nem volna jelen, az érdekeltnek háza kapujára vagy lakásának ajtajára, lehetőleg tanuk jelenlétében függesztendő ki s erről az érdekelt egyén ajánlott levélben értesítendő. Ezenfelül a kifüggesztés teljesítését, a kézbesítendő irat tartalmának közlése mellett, a község elöljáróságának (a fővárosban a kerület rendőrkapitányságának) azzal a felhívással kell tudomására hozni, hogy arról az érdekeltet haladéktalanul értesítse. Az utóbbi értesítés elmulasztása a kifüggesztés utján teljesített kézbesítés hatályát nem érinti.

81. §

Ha annak, a kinek részére kézbesítést kellene teljesíteni, lakása vagy tartózkodóhelye nem tudható ki: a kézbesítendő iratot a biróság székhelyének és az ismeretlen tartózkodású egyén illetősége helyének községházánál a hirdetmények tábláján kell kifüggeszteni, és ha a biróság szükségesnek találja, a hivatalos és esetleg még más lapokban is közzé lehet tenni.

82. §

A biróság területén kívül lakók részére a kézbesíi és megkeresés útján történik.

A külföldön teljesítendő kézbesítésre nézve a nemzetközi szerződések és az e tekintetben fennálló szabályok irányadók.

VIII. FEJEZET

A nyomozás

I. A nyomozás czélja és a teljesítésére hivatott hatóságok és közegek

83. §

A nyomozás tárgya: azoknak az adatoknak kipuhatolása és megállapítása, melyek a vád emelése vagy nem emelése kérdésében a vádló tájékozására szükségesek. A nyomozás e határon túl nem terjedhet.

84. §

A nyomozást rendszerint a kir. ügyészség, ha pedig a vádat kizárólag főmagánvádló képviseli (41. §), az illetékes rendőri hatóság főnöke rendeli el.

A kir. ügyészség a nyomozás érdekében minden közhatóságtól felvilágosításokat és értesítéseket kívánhat, továbbá az egész nyomozásnak vagy egyes nyomozó cselekményeknek teljesítése végett a rendőri hatóságokat és közegeket (85. §) megkeresheti, illetőleg utasíthatja; a nyomozás menetét irányítja: a nyomozási cselekményeket és a nyomozó hatóságok eljárását ellenőrzi.

A rendőri hatóságok és közegek kötelesek a megkeresésnek, illetőleg utasításnak feltétlenül eleget tenni, különösen a tényállás megállapítása, a tettes és a részes kipuhatolása, valamint a bűnjeleknek és bizonyítékoknak megszerzése czéljából eljárni és minden lényegesebb intézkedésről, valamint annak eredményéről a kir. ügyészséget értesíteni.

85. §

Rendőri hatóságok alatt értendők: az államnak, a törvényhatóságoknak, rendezett tanácsú városoknak és a községeknek rendőri hatáskörrel biró hatóságai és hivatalai, valamint ezeknek vezetői és önálló intézkedésre jogosított tagjai, nevezetesen a községi elöljáróságok is.

Rendőri közegek: a felsorolt hatóságoknak alárendelt hivatalnokok, az állami, törvényhatósági, városi és községi rendőrök, valamint a csendőrségnek altisztjei és legénysége.

A kir. ministerium rendelettel állapítja meg, hogy mely rendőri jogkörrel biró hatóságok és közegek vannak a kir. ügyészség közvetlen rendelkezésének alávetve és melyekkel érintkezik a kir. ügyészség megkeresés útján.

86. §

Járásbiróságokhoz a kir. ügyészség csak egyes nyomozó cselekményeknek teljesítése végett intézhet megkeresést.

Ha azonban e megkeresés teljesítése közben a kir. ügyészség részéről megjelölt nyomozó cselekmény kiegészítésének szüksége merül fel, a megkeresett járásbiróság а megkeresés tárgyával összefüggő vagy abból folyó további szükséges nyomozó cselekményeket ujabb megkeresés nélkül is teljesíti.

II. A feljelentés és a magánindítvány megtétele és a felhatalmazás megadása

87. §

Az összes hatóságok és hatósági közegek kötelesek a hivatali hatáskörükben tudomásukra jutott, nem magánindítványra üldözendő bűncselekményeket, a birtokukba került adatoknak közlésével és a bizonyító tárgyaknak áttétele mellett a kir. ügyészségnél feljelenteni. Egyúttal intézkednek a bűncselekmény nyomainak fentartása, valamint a bűnjeleknek és más bizonyító tárgyaknak megőrzése iránt.

88. §

Ha annak jelenségei mutatkoznak, hogy valaki nem természetes halállal mult ki, vagy ha ismeretlen egyén holttestét találták, a rendőri hatóságok és közegek kötelesek erről a kir. ügyészségnek vagy a legközelebb levő járásbiróságnak sürgősen jelentést tenni.

Ez esetben a holttestet csak a kir. ügyészség vagy a biróság engedelmével szabad eltemetni.

89. §

Minden bűncselekményt, a mely nem magánindítványra üldözendő, mindenki akár irásban, akár szóval feljelenthet. A szóval tett feljelentésről rendszerint jegyzőkönyv veendő fel.

A feljelentés az illetékes kir. ügyészségnél teendő; azonban azt más kir. ügyészség vagy a főügyészség, valamint a rendőri hatóságok és közegek és a biróságok is elfogadni és az illetékes kir. ügyészséghez haladéktalanul áttenni tartoznak.

90. §

Oly bűncselekmények esetében, melyek miatt a büntető törvények értelmében csak magánindítványra van eljárásnak helye: a magánindítvány a 89. § második bekezdésében felsorolt hatóságoknál és közegeknél adható be vagy mondható jegyzőkönyvbe.

A magánindítványban a panaszolt bűncselekmény határozottan megjelölendő és a tettesre, valamint a részesekre vonatkozó adatok lehetőleg felemlítendők. Erre a jegyzőkönyv felvételénél figyelmet kell fordítani.

Ha az irásban beadott magánindítvány határozatlan vagy hiányos, annak helyesbítése, illetőleg pótlása rövid uton, esetleg a magánindítványra jogosultnak kihallgatásával eszközlendő. A bűncselekménynek téves minősítése az indítvány hatályát nem érinti.

A magánindítvány, melyet nem az illetékes kir. ügyészségnél tettek, ehhez haladék nélkül átteendő.

91. §

Oly bűncselekmények tekintetében, melyek csak felhatalmazás alapján üldözhetők, a felhatalmazás akár a kir. ügyészséghez, akár az igazságügyi ministerhez intézett hivatalos iratban vagy külön irásbeli nyilatkozatban adható meg.

Az 1878. évi V. t.-cz. 271. §-a esetében a felhatalmazás megadása, valamint az ugyane törvény 272. §-ában emiitett kívánatról való értesítés az igazságügyi ministernek a kir. ügyészséghez intézett rendelete útján történik.

92. §

A kir. ügyész a hozzá érkezett feljelentéseket (87 - 89. §§) és magánindítványokat (90. §) haladék nélkül megvizsgálja és azok alapján, a mennyiben szükséges (83. §), a nyomozást elrendeli, vagy a vádképviselet megtagadása iránt indokolt határozatot hoz, vagy pedig a biróság elé megfelelő indítványt terjeszt, esetleg a feljelentést vagy magánindítványt az illetékes közvádlóhoz, közigazgatási, katonai vagy más hatósághoz teszi át.

III. A nyomozás menete

93. §

A kir. ügyészség a tudomására jutott bűncselekményeket, melyek nem magánindítványra üldözendők, nyomoztatja és az ismeretlen tettesek kipuhatolása czéljából intézkedik.

94. §

A rendőri hatóságok és közegek kötelesek a nem magánindítványra üldözendő bűncselekményeket külön felhívás nélkül is hivatalból nyomozni és a tudomásukra jutott adatok megjelölésével, valamint a bizonyító tárgyak áttétele mellett az illetékes kir. ügyészségnél feljelenteni.

A nyomozást a feljelentés megtétele után is tartoznak folytatni és különösen a bűncselekmény nyomainak épségben tartása, a tettes vagy részes elrejtőzésének és megszökésének megakadályozása és a tényállás felderítése végett a szükséges intézkedéseket megtenni és ezekről is a kir. ügyészséget sürgősen értesíteni. A mennyiben a kir. ügyészség intézkedéséig a bűncselekmény nyomainak megsemmisítésétől vagy megváltoztatásától kellene tartani, a szükséges birói cselekmény teljesítése végett a legközelebb levő járásbiróságot keresik meg.

95. §

A törvényszék vizsgálóbirája a nála beadott feljelentést vagy magánindítványt azonnal közli a kir. ügyészszel. Az utóbbinak indítványa előtt csak a halaszthatatlan nyomozó cselekményeket teljesítheti.

A járásbiróság a nála tett feljelentés vagy magánindítvány alapján a kir. ügyészség indítványának bevárása nélkül mindazokat a nyomozó cselekményeket teljesíti, melyeknek elhalasztása az eljárás czélját veszélyeztetné.

Az ezen cselekményekről felvett jegyzőkönyveket a járásbiróság haladéktalanul átteszi a kir. ügyészhez, a ki a nyomozás ismétlése vagy kiegészítése iránt intézkedhetik. Letartóztatás elrendelésének esetén az iratokat legfeljebb negyvennyolcz óra alatt át kell tenni a kir. ügyészhez, a ki az iratok beérkezésétől számított legfeljebb negyvennyolcz óra alatt a letartóztatást megszüntetni vagy az iratokat az előzetes letartóztatás iránt való határozathozás végett a vizsgálóbiróhoz áttenni tartozik.

96. §

A nyomozást teljesítő rendőri hatóság (85. § első bekezdés), a X. és XIII. fejezetekben foglalt intézkedéseknek alkalmazása mellett, megidézhet és eskü kivétele nélkül kihallgathat mindenkit, a kitől a kiderítendő ténykörülmények tekintetében felvilágosítást vár.

A kihallgatásról jegyzőkönyv veendő fel.

97. §

A nyomozó hatóság megtilthatja a nyomozás színhelyén levőknek az onnan való távozást vagy utasíthatja őket, hogy a nyomozás befejezéséig ugyanabban vagy valamely szomszéd házban vagy helyiségben tartózkodjanak.

A ki e tilalmat vagy rendelkezést megszegi, vagy a hivatalos eljárást szándékosan zavarja, vagy a nyomozó hatóság hatáskörébe tartozó intézkedéseknek ellenszegül, letartóztatható.

A fogvatartás huszonnégy óránál tovább nem tarthat, ha pedig a nyomozást előbb befejezték, azt azonnal meg kell szüntetni.

A letartóztatás a félnek vagy a sértettnek képviseletében megjelent ügyvéddel, a szakértőkkel, a birósági tanukkal és a katonai biróság hatóságának alávetett egyénekkel szemben nem alkalmazható.

A félnek vagy a sértettnek ügyvédje, a szakértő vagy a birósági tanu csakis távozásra kötelezhető, s erre is csak akkor, ha a hivatalos eljárást figyelmeztetés daczára szándékosan zavarja vagy akadályozza, avagy a hivatalos intézkedéseknek ellenszegül. Ez esetben az ügyvéd fegyelmi hatóságához egyúttal feljelentés teendő.

Katonai biróság hatóságának alávetett egyének rendreutasíthatók, az eljárás helyéről eltávolíthatók és megbüntetesök végett a legközelebb levő katonai hatóság keresendő meg.

98. §

A mennyiben valamely tanunak eskü alatt való kihallgatása, megbüntetése vagy vallomásra kényszerítése (194., 195. §§), szakértőnek megbüntetése (232. §), továbbá szemle lefoglalás, személymotozás vagy házkutatás foganatosítása vagy előzetes letartóztatás elrendelése válik a nyomozás folyamán szükségessé: a kir. ügyészség vagy a rendőri hatóság ezeknek az intézkedéseknek elrendelését, - a nyomozás iratainak vagy másolatuknak bemutatásával, - rendszerint a vizsgálóbirónál vagy a járásbiróságnál indítványozza. Ezek az indítvány felett határoznak, esetleg érdemleges határozat hozása előtt a nyomozást kiegészíthetik.

Az említett cselekményeket halaszthatatlan szükség esetében, a XI., XII. és XIV. fejezetekben foglalt szabályok szerint, a nyomozást teljesítő rendőri hatóság is elrendelheti és foganatosíthatja. A rendőri hatóság intézkedése ellen az ügyben illetékes elsőfokú biróságnál tehető előterjesztés, melyet törvényszéki ügyekben a vádtanács intéz el.

Mindazáltal a tanuk megesketését, a tanuk vagy a szakértők megbüntetését és vallomásra, illetőleg nyilatkozatra kényszerítését, a lefoglalandó tárgy kiadására való szorítást (170. §) és a lefoglalt postai küldemény felbontását (186. §) rendőri hatóság sürgősség esetén sem rendelheti el és nem foganatosíthatja.

A felvett jegyzőkönyvek, - a rendőri hatóság részéről a kir. ügyészség közvetítésével, - a halaszthatatlan szükség indokolása mellett, bemutatandók a vizsgálóbirónak, ki azokat az alaki kellékekre nézve és az eljárás eredménye tekintetében is megvizsgálja és ha szükségesnek véli, a szemle, a házkutatás és a személymotozás körül teljesített eljárást kiegészítheti vagy ismételheti, az előzetes letartóztatásnak és a lefoglalásnak fentartása vagy megszüntetése iránt pedig határoz.

99. §

A főmagánvádló a nyomozás teljesítését a rendőri hatóságnál kérheti, mely e kérelem felett indokolt határozatot hoz. E határozat ellen perorvoslatnak nincs helye.

A főmagánvádló szóbeli előterjesztéseiről jegyzőkönyv veendő fel, melyről, valamint a nyomozás iratairól is, a főmagánvádló saját költségén másolatot vehet. Az eredeti iratok a nyomozás befejezése után a vizsgálóbiróhoz teendők át.

Ha a rendőri hatóság a nyomozás teljesítését megtagadta, vagy ha a tényállás tisztába hozásához birói cselekmény szükséges, a főmagánvádló csak a vizsgálat elrendelése iránt tehet indítványt.

A pótmagánvádló minden esetben csak a vizsgálat elrendelése iránt tehet indítványt.

100. §

A nyomozás folyamán nemcsak a terhelő, hanem a mentő körülmények is kiderítendők és a gyanusított érdekében is gond fordítandó ama bizonyítékok megszerzésére, melyeknek megsemmisülésétől tartani kell (9. §).

A gyanusított védelme érdekében egyes nyomozó cselekmények teljesítését a járásbiróságnál is kérheti. E kérelem alapján a járásbiróság e cselekményeket elrendelheti és foganatosíthatja.

101. §

A nyomozás megszüntetendő, ha:

1. bűncselekmény nem forog fenn;

2. az eljárás folytatásához szükséges felhatalmazás vagy kívánat hiányzik, vagy a magánindítványra jogosult indítványt nem tett vagy azt visszavonta;

3. a további eljárástól bizonyítékok hiánya vagy azok megszerzésének rendkivüli nehézsége miatt eredmény nem várható.

A nyomozás befejezendő, ha a vizsgálat indítványozására, a vádirat benyujtására, az ügy áttételére (92. §), vagy pedig a nyomozás megszüntetésére elegendő adat van (83. §).

A nyomozás megszüntetését vagy befejezését a kir. ügyészség, illetőleg főmagánvád esetében a nyomozást vezető rendőri hatóságnak főnöke (84. § első bekezdése) rendeli el. A kir. ügyészség akkor is elrendelheti a nyomozás befejezését, ha járásbiróság jár el (86. §). A nyomozás megszüntetése vagy befejezése tárgyában hozott határozatok ellen perorvoslatnak nincs helye.

Áttétel esetében a nyomozást vezetett kir. ügyészség vagy rendőri hatóság a letartóztatva levő gyanusítottat az illetékes hatósághoz kísérteti át.

A nyomozás megszüntetéséről az annak folyamán kihallgatott gyanusított és a magánindítványt vagy feljelentést tett sértett, értesítendő és ez utóbbi egyuttal a 42. §-ban meghatározott jogaira figyelmeztetendő

IX. FEJEZET

A vizsgálat

I. A vizsgálat czélja és elrendelése

102. §

A vizsgálat czélja: azoknak az adatoknak birói kiderítése és megállapítása, melyek alapján eldönthető, hogy van-e helye a főtárgyalás elrendelésének, vagy hogy meg kell-e szüntetni a bűnvádi eljárást.

A vizsgálat az e czél szabta határokon túl nem terjedhet.

103. §

Vizsgálatnak kell megelőzni a főtárgyalás elrendelését:

1. oly bűntett esetében, melyekre a törvény halál- vagy életfogytig tartó fegyházbüntetést rendel;

2. öt évet meghaladó, határozott tartamú szabadságvesztés-büntetéssel büntetendő cselekmények esetében, kivéve, ha tettenkapás forog fenn, vagy bűnösségéről a terhelt a nyomozás adataival teljes összhangzásban álló beismerést tett;

3. a törvényszék elé utalt más bűncselekmények és a 2. pontban felsorolt kivételek esetében:

a) ha a kir. ügyészség indítványozza;

b) ha a vádat egyedül magánvádló képviseli;

c) ha a terhelt oly körülményekre hivatkozik, melyek kiderítése vagy megállapítása czéljából a vizsgálat a védelem előkészítése végett kívánatos;

d) ha a vádtanács más okból szükségesnek látja.

104. §

A vizsgálat elrendelését rendszerint a vizsgálóbirónál kell indítványozni. A vádló indítványában szabatosan meg kell jelölni a bűncselekményt, melyre nézve, a személyt, ki ellen, és az okokat, melyek alapján az indítványozó a vizsgálat elrendelését kéri.

A netán tett feljelentés az indítványhoz csatolandó. Ha nyomozást teljesítettek, az arra vonatkozó iratok és a bizonyító tárgyak az indítványnyal együtt mutatandók be. Ezeknek elmulasztása esetében az elmaradt iratokat és tárgyakat a vizsgálóbíró szerzi meg.

105. §

A vizsgálat elrendelése vagy mellőzése iránt elsőfokúlag rendszerint a vizsgálóbíró határoz.

Ha a vizsgálat elrendelését erre jogosított vádló indítványozta, vagy a terhelt kellő indokolással kérte, és a vád tárgyává tett cselekmény miatt bűnvádi eljárásnak helye van, a vizsgálóbíró elrendeli a vizsgálatot; ellenkező esetben, valamint akkor is, ha magát illetéktelennek tartja, elutasítja az indítványt.

Mindkét esetben határozat hozandó, melyet közölni kell a vádlóval, a magánféllel és a terhelttel. Ha a terhelt megelőzőleg még nem volt kihallgatva, a vizsgálatot elrendelő határozat vele a kihallgatáskor közlendő.

106. §

A vizsgálat csak az indítványban megjelölt tettre nézve és csak az ezzel terhelt egyén ellen rendelhető el.

Ha a vizsgálat folyama alatt annak más tettre vagy más egyén ellen való kiterjesztése is szükségesnek mutatkozik, a vizsgálóbiró köteles az el nem halasztható vizsgálati cselekményeket ez irányban hivatalból is teljesíteni és azután a vonatkozó iratokat indítványtétel végett a vádlóval közölni.

107. §

A vádtanácsnak a vizsgálatot elrendelő végzése ellen perorvoslatnak nincs helye.

108. §

A vizsgálatnak a fegyveres erő vagy a csendőrség tényleges szolgálatban levő tagja ellen, a rendőrség vagy a pénzügyőrség tagja ellen, állami, törvényhatósági, községi vagy felekezeti szolgálatban álló vagy az egyházi rendhez tartozó egyén ellen, végre vasuti, gőzhajózási vagy bányavállalatnál alkalmazott ellen való elrendeléséről az illető feljebbvaló hatóság, ügyvéd vagy közjegyző ellen való elrendeléséről pedig fegyelmi hatóságuk értesítendő.

Ez esetekben az eljárás befejezése a fennebb megjelölt hatóságokkal az ügy érdemében hozott jogerős határozatnak áttétele mellett szintén közlendő.

II. A vizsgálatot teljesítő bírák és a vádtanács

109. §

A vizsgálatot a vizsgálóbiró rendszerint székhelyén, a szükséghez és czélszerűséghez képest azonban azon kívül is, sőt a vádtanács határozata alapján más törvényszék területén is teljesíti.

A vizsgálóbiró, a székhelyén levő járásbiróság területén kívül foganatosítandó egyes vizsgálati cselekmények teljesítése czéljából, a foganatosítás helyének vizsgálóbiráját vagy járásbiróságát megkeresheti. A vizsgálat czéljait előmozdító vagy biztosító intézkedések megtétele végett rendőri hatóságokhoz és közegekhez is intézhet megkeresést.

Ezek a megkeresésnek sürgősen eleget tenni, illetőleg a mennyiben teljesítése közben a megkeresésben megjelölttel összefüggő vagy abból folyó más sürgős vizsgálati cselekménynek szüksége merülne fel, ezt is nyomban teljesíteni, ha pedig az eljárás illetékességök területén kívül volna foganatosítandó, a megkeresést az eljárásra illetékes hatósághoz haladéktalanul áttenni és erről a megkereső birót értesíteni tartoznak.

110. §

A vádtanács a vizsgálat teljesítését fontos okból vagy túlnyomó czélszerűségi tekintetekből a székhelyén kívül levő járásbiróságra bízhatja. A megbízás bármikor visszavonható. E határozatok ellen perorvoslatnak nincs helye.

A jelen törvénynek a vizsgálóbiróra vonatkozó intézkedései a járásbiróságnak arra a birájára is értendők, a ki a vádtanács megbizása alapján eljár.

111. §

A mennyiben a halasztás az eljárás czélját nem veszélyezteti, a vizsgálóbiró bármely vizsgálati cselekmény tekintetében kétségei eloszlatása végett a vádtanácstól utasítást kérhet.

112. §

A vizsgálatok menetére a törvényszék vádtanácsa ügyel fel. Utasításai a vizsgálóbirákra (109., 110. §§) nézve kötelezők.

113. §

A vádló, a terhelt és a magánfél a vizsgálóbiró minden intézkedése vagy mulasztása ellen a vádtanácsnál szóval vagy irásban panaszt emelhetnek.

A panasz a vizsgálóbirónál, vagy közvetlenül a vádtanácsnál adható be.

A szóbeli panaszról a vizsgálóbiró, illetőleg a vádtanács elnöke, vagy az utóbbinak megbízása folytán törvényszéki albiró, jegyző vagy aljegyző vesz fel jegyzőkönyvet.

A vizsgálóbirónál beadott vagy jegyzőkönyvbe mondott panasz a vádtanácsnak huszonnégy óra alatt bemutatandó.

Ha a terhelt fogva van, panaszáról, valamint arról a kérelméről is, hogy őt panasza felől a vádtanács hallgassa ki, a vizsgálóbiró vagy a kir. ügyész veszi fel a jegyzőkönyvet.

114. §

A vádtanács a vádló és a vizsgálóbiró meghallgatása, illetőleg nyilatkozatuknak beszerzése és, ha szükségesnek találja, a terheltnek, esetleg a magánfélnek is megidézése és kihallgatása vagy irásbeli nyilatkozatuk bekívánása után a panasz felett haladék nélkül határoz. E határozat ellen fel folyamod ásnak nincs helye.

A vizsgálat a vádtanács határozatának meghozásáig is folytatandó.

A vádtanács székhelyén fogva levő terheltnek ama kérelme, hogy panaszának előadhatása végett a vádtanács elé vezessék, meg nem tagadható.

115. §

A törvényszék vizsgálóbirája köteles a vizsgálatok állásáról és menetéről, a fogva levők ügyeinek és fogságuk tartamának kiemelésével, a vádtanácsnak e czélra előre meghatározott ülésében havonként szóval jelentést tenni. A mennyiben az ügy fontosságánál vagy sürgősségénél fogva szükségesnek találja, máskor is tehet jelentést.

A járásbiróságnak a vizsgálatot teljesítő birája e havi jelentéseket irásban küldi be, és azokat a vádtanácsban ennek egyik tagja adja elő.

A vádtanács bármely tagjának vagy a kir. ügyészség képviselőjének kívánatára a jelentés egész szövege felolvasandó.

116. §

A vádtanács üléseiből a közönség ki van zárva. A vádtanács rendszerint zárt ülésben tanácskozik, melyen csak tagjai lehetnek jelen.

Még azokban az esetekben is, midőn a vádtanács ülésében hivatalos vagy más egyének meghallgatandók, a vádtanács zárt ülésben hozza határozatát.

A kir. ügyészség a vádtanácsnak a 114. § értelmében tartott ülésein és, ha a vádtanács meghivja, más ülésein is tartozik jelen lenni; a tanácskozásban azonban nem vehet részt.

A vádtanács előtt tartott tárgyalás alkalmával a vádtanács elnökét a főtárgyalás elnökének, a vádtanácsot pedig a törvényszéknek jogai illetik.

III. A vizsgálat menete

117. §

A vizsgálóbiró a vizsgálat folyamában hivatalból, indítvány bevárása nélkül is köteles megtenni mindazokat az intézkedéseket, a melyek a való tényállás megállapítása s a tettes és a részes kinyomozása végett szükségesek (9. §).

Mellőzendő azonban oly részleteknek és mellékes körülményeknek kutatása, melyek a 102. § keretén kívül esnek.

A nyomozás cselekményei csak hézagos voltuk miatt, kétség vagy homály eloszlatása végett, vagy abban az esetben ismétlendők, ha oly bizonyítékra vonatkoznak, melyről valószínű, hogy a főtárgyaláson nem lesz felvehető.

118. §

Abban az esetben, midőn a bűncselekmény nyomokat hagyott, a vizsgálóbiró ezeket, ha hiteles módon még meg nem történt volna, szemlével vagy más alkalmas módon haladék nélkül megállapítja. A szökésben levő terheltnek kézrekerítése iránt, valamint a bűncselekmény elkövetésére mutató vagy abból eredő, illetőleg bizonyítékul egyébként szolgálható tárgyaknak megszerzése és birói őrizetbe vétele iránt is sürgősen intézkedik.

Ezután lehetőleg első sorban a terheltet hallgatja ki, a többi bizonyítékot pedig a sértettnek, a tanuknak és a szakértőknek kihallgatásával, továbbá szemle, esetleg szakértői vizsgálat foganatosításával szerzi meg.

119. §

A felek a vizsgálóbirónál indítványokat tehetnek az egész vizsgálat alatt és bármely vizsgálati cselekmény tekintetében.

120. §

A kir. ügyészség bármikor kívánhatja a vizsgálati iratoknak hozzá leendő áttételét, és ez csak abban az esetben tagadható meg, ha az eljárás fennakadását okozná. A kir. ügyészség és a magánvádló a vizsgálati iratokat bármikor megtekinthetik.

A terhelt a vizsgálat menetéről és fejleményeiről kihallgatásakor értesítendő, ha ez a vizsgálat czélját nem veszélyezteti. Kérelmére neki ily értesítés, a fennebbi feltétel mellett, más alkalommal is adandó.

121. §

Minden vizsgálati cselekményről, foganatosításakor vagy közvetlenül teljesítése után, jegyzőkönyv veendő fel. Jegyzőkönyvvezető mindig alkalmazandó. E czélra, rendes jegyzőkönyvvezető hiányában, a vizsgálóbiró külön megesketendő más alkalmas egyént is használhat.

A kihallgatásról szóló jegyzőkönyvbe a kérdések csak annyiban jegyzendők fel, a menynyiben ez a feleletek megértéséhez szükséges. A lényeges feleletek tartalma, a használt tájkifejezések értelmének meghatározásával, lehetőleg szó szerint veendő fel. A jegyzőkönyvből ki kell tűnni, hogy az eljárásnak lényeges alakiságai miként voltak megtartva.

A jegyzőkönyv a kihallgatott és a közreműködött egyének előtt felolvasandó, illetőleg ha ezek az állam nyelvét nem értenék, a jegyzőkönyv tartalma velők oly nyelven közlendő, melyet értenek. Ennek megtörténtét és a helybenhagyást a jegyzőkönyvbe kell iktatni.

A jegyzőkönyvet, illetőleg ennek minden ívét a kihallgatott és a közreműködött egyének aláirják, esetleg kézjegyökkel látják el. Utóbbi esetben a nevet a jegyzőkönyvvezető irja alá s ennek megtörténtét megjegyzi.

Az aláirás, illetőleg kézjegygyei való ellátás elmaradásának oka megemlítendő.

122. §

A jegyzőkönyvön vakarással semmit sem szabad változtatni.

Ha egyes szavakat ki kell törölni, ennek úgy kell történnie, hogy azok olvashatók maradjanak, s a törlés megtörténtét, valamint egyes szavak közbeszúrását a jegyzőkönyv végén meg kell emliteni.

A szükséges kiegészitések a jegyzőkönyv végén veendők fel.

123. §

A vádtanács, a törvényszék és a felsőbb fokú biróság a vizsgálóbirót, meghallgatása után, a 121. és 122. §-okban foglalt szabályok megszegése miatt száz koronáig terjedhető rendbirsággal büntethetik.

124. §

A 97. §-ban foglalt rendelkezések, a kir. ügyészség tagjait és a jegyzőkönyvvezetőt kivéve, a vizsgálati eljárás szinhelyén levőkkel szemben is alkalmazhatók.

Azok ellen, kik valamely vizsgálati cselekmény teljesítésénél a vizsgálóbiró intése után is sértő vagy durva magaviseletet tanusítanak, a vizsgálóbiró száz koronáig terjedhető és elzárásra átváltoztatható pénzbüntetést állapíthat meg; szükség esetén a rendetlenkedőt működése helyéről el is távolíttathatja.

A fogva levő terhelt ellen ilyen rendetlenkedés miatt fegyelmi büntetés alkalmazandó.

A kir. ügyészség képviselőjének és a jegyzőkönyvvezetőnek hasonló magaviselete miatt illetékes fegyelmi hatóságuknál teendő feljelentés.

A védő, a magánvádlónak vagy a sértettnek ügyvédje, továbbá a szakértő és a birósági tanu ellen rendbüntetés gyanánt száz koronáig terjedhető pénzbirság állapítható meg.

A katonai biróság hatóságának alávetett egyént a vizsgálóbiró rendreutasítja, szükség esetében működése helyéről eltávolíttatja és megbüntetése végett a legközelebb levő katonai hatóságot keresi meg.

A vizsgálóbiró e kérdésekben végzéssel határoz és intézkedését a jegyzőkönyvben megemlíti.

Ha a vizsgálóbiró a magánvádló ellen állapított meg pénzbüntetést, vagy ennek vagy a sértettnek képviselője, a védő vagy valamely szakértő vagy birósági tanu ellen alkalmazott pénzbirságot, erről haladéktalanul jelentést tesz a vádtanácsnak, mely a megállapított rendbüntetést hivatalból is mellőzheti vagy enyhítheti.

125. §

A vádló és a védő a terheltnek és a tanuknak kihallgatásánál, a terhelt pedig a tanuk kihallgatásánál rendszerint nem lehetnek jelen.

Mind a vádló, mind a terhelt, mind ennek védője megidézendők oly tanunak vagy szakértőnek kihallgatására, a ki a főtárgyaláson előreláthatólag nem jelenhet meg. A felek, valamint képviselőik ez esetben indítványokat tehetnek és a tanuhoz vagy a szakértőhöz, a vizsgálóbiró kérdéseire adott feleletei után, kérdéseket intézhetnek s a feleletekre megjegyzéseket tehetnek.

126. §

A birói szemle, házkutatás, lefoglalás, iratok átkutatása és a szakértők kihallgatása lehetőleg a felek vagy megbizottjaik jelenlétében foganatosítandó.

E czélból a vizsgálóbiró a vádlót, a terheltet és a védőt e cselekmények foganatosításának idejéről és helyéről, a halasztást nem tűrő sürgősség esetét kivéve, mindig előlegesen köteles értesíteni.

Mind a 125. § második bekezdése, mind a jelen § esetében az eljárási cselekményekhez a meg nem idézett felek és képviselőik is megjelenhetnek és ugyanazokat a jogokat gyakorolhatják, mint ha megidézve voltak volna.

127. §

A fogva levő terheltet abból a czélból, hogy a 125. és 126. §-okban felsorolt cselekményeknél jelen lehessen, letartóztatása helyéről csak akkor szabad más községbe kísértetni, ha önmaga kívánja, vagy ha ez a szemle foganatosításának sikeréhez okvetetlenül szükséges; joga van azonban azoknál magát megbizottal képviseltetni.

Ha a fogva levő terhelt megbizottat nem választana, részére oly tanu vagy szakértő kihallgatására, a ki a főtárgyaláson előreláthatólag nem jelenhet meg, hivatalból rendelendő védő. E védő díját és költségét, ha a terhelt ellen meg nem állapíthatók vagy tőle be nem hajthatók, az államkincstár viseli.

A vizsgálóbíró a 125. § második bekezdésében felsorolt cselekmények foganatosításánál is eltávolíttathatja a terheltet mindazokban az esetekben, melyekben alaposan kell tartani attól, hogy jelenlétében valamely tanu nem tesz a valósággal megegyező nyilatkozatot. Köteles azonban az ilyen tanu vallomásának tartalmát a terhelttel haladék nélkül közölni és arra tett észrevételeit jegyzőkönyvbe venni. Azokra a kérdésekre, melyeket a terhelt a tanuhoz intézni kiván, a tanu ujra kihallgatandó.

IV. A vizsgálat megszüntetése és befejezése

128. §

A vizsgálóbiró köteles a vizsgálatot megszüntetni, ha a vádló a vádat elejti és a vád képviseletét a 42. §-ban meghatározott időben arra jogosított sértett át nem veszi.

Egyéb esetekben a vizsgálatot csak a vádtanács vagy az ítélő biróság szüntetheti meg.

A vizsgálat megszüntetéséről a vádló, a magánfél és a terhelt végzéssel értesítendők, és az utóbbi, ha fogva van, mihelyt a kir. ügyészség a vádat elejtette, azonnal szabadlábra helyezendő.

129. §

Ha a vizsgálóbiró a vizsgálatot befejezettnek vagy tovább nem folytathatónak tartja, erről a feleket indítványaik előterjesztése végett értesíti és magánvádlót a 276. § első bekezdésének rendelkezéseire figyelmezteti. A kir. ügyészségnek szóló értesítéssel az ügy iratai is átteendők.

Az értesítés vételétől számított tizenöt nap alatt a felek a vizsgálat folytatását kérhetik. Ha a vizsgálóbiró ezt az indítványt nem tartja teljesíthetőnek, a fölött a vádtanács határoz.

A vádtanács azt a végzését, melylyel a vizsgálatot befejezettnek mondja ki, vagy melylyel a vizsgálat kiegészitését, az eljárás felfüggesztését (265. §) vagy az ügy áttételét rendeli el, a vádlóval közli. E végzések közől csak az eljárást felfüggesztő vagy áttételt rendelő végzés ellen van felfolyamodásnak helye.

X. FEJEZET

A terheltnek hatóság elé rendelése és kihallgatása

I. Idézőlevél és elővezető parancs

130. §

A bűnvádi eljárás folyamán eljáró hatóságok a terheltet megjelenése végett rendszerint csak megidézik.

Az idézés zárt idézőlevéllel történik. Ennek tartalmaznia kell: az idéző hatóságnak és a megidézettnek nevét, a kihallgatás helyét, napját és óráját, azt a figyelmeztetést, hogy meg nem jelenés esetében a megidézett elővezetése lesz elrendelve, végre a hivatalos pecsétet és az idéző hatóság eljáró tagjának aláirását.

A vizsgálat vagy a főtárgyalás elrendelése után az idézőlevélben megjelölendő az idézésre alapul szolgáló bűncselekmény, és megemlítendő, hogy a megidézett egyént terhelt, illetőleg vádlott gyanánt fogják kihallgatni.

A fegyveres erőnek vagy a csendőrségnek tényleges szolgálatban levő tagja, valamint a rendőrség vagy a pénzügyőrség személyzetéhez tartozó egyén terhelt gyanánt rendszerint illetékes feljebbvaló hatósága utján idézendő meg; de ez utóbbinak egyidejű értesítése mellett közvetlenül is megidézhető, ha feljebbvaló hatósága nincs helyben és a késedelem veszélylyel jár.

Egyéb közszolgálatban állók vagy olyan magánvállalatbeli alkalmazottak, a kiknek helyettesítése eltávozásuk esetében a közérdek szempontjából szükséges, feljebbvalójuknak egyidejű értesítése mellett közvetlenül idézendők.

131. §

Elővezető parancsot kell kiadni, ha:

1. az előzetes letartóztatásnak valamely törvényes oka (141. §) forog fenn;

2. a szabályszerűen megidézett (79., 80. §§) terhelt nem jelent meg és elmaradását figyelembe vehető okkal ki nem mentette, a hatóság előtt megjelenése pedig továbbra is szükséges. Ha az idézés a 80. § értelmében történt, elővezető parancs csak az ellen bocsátható ki, a ki az ajánlott levél kézhezvételével a megidézésről tudomást szerzett.

Az elővezető parancsot irásban kell kiadni és abban tüzetesen meg kell jelölni az elővezetendő terheltet, a terhére rótt bűncselekményt és az elővezetés elrendelésének okát.

A parancsot el kell látni az elővezetést elrendelő hatóság megjelölésével, hivatalos pecsétjével és aláirásával.

Az elővezető parancs kézbesítője köteles a terheltet, ha szükséges, kényszerítő eszközökkel, esetleg a karhatalom igénybevételével is, az idéző hatóság elé állítani.

A fegyveres erőnek vagy a csendőrségnek tényleges szolgálatban álló tagja ellen elővezető parancs nem bocsátható ki, hanem elővezettetése végett feljebbvaló halósága keresendő meg.

II. A terhelt kihallgatása

132. §

Mindegyik terheltet külön és élőszóval kell kihallgatni. Megengedhető, hogy a terhelt egyes bonyolult kérdésekre vonatkozó feleletadás előtt irásbeli feljegyzéseket tekinthessen meg.

Ha a terhelt kifejezetten kéri, vagy ha a kir. ügyészség, vagy a nyomozást teljesítő rendőri hatóság tagja, illetőleg a vizsgálóbiró szükségesnek találja, a kihallgatás két birósági tanú jelenlétében teljesitendő.

A fegyveres erőnek vagy a csendőrségnek tényleges szolgálatban levő tagja birósági tanu gyanánt nem alkalmazható.

133. §

Az első kihallgatás kezdetén megkérdezendő a terhelttől neve, kora, vallása, szülő- és lakóhelye, honossága, foglalkozása, családi állapota, vagyoni és katonai szolgálati viszonyai, továbbá volt-e már büntetve és ha igen, hol, mikor és mi miatt? Ha a terhelt válaszának valóságához kétség fér, vagy ha egyéb okból szükségesnek mutatkozik: a terheltnek személyi viszonyai más módon is nyomozás tárgyává teendők.

A terhelt azonosságának megállapítása után általában meg kell jelölni előtte a terhére rótt bűncselekményt és meg kell őt kérdezni, hogy védelmére kíván-e valamit előterjeszteni.

Igenlő válasz esetében alkalom adandó a terheltnek arra, hogy a tényálladék tárgyában összefüggő, részletes vallomást tehessen és a javára szolgáló ténykörülményeket előadhassa.

A kérdéseket lehetőleg a tények időrendje szerint és okbeli összefüggésben oly módon kell hozzá intézni, hogy előadásának hézagai pótolva, ellenmondásai felvilágosítva legyenek, és hogy minden ellene fenforgó és az eljárás czéljának veszélyeztetése nélkül közölhető terhelő adatról tudomást szerezzen, róla nyilatkozhassék és magát védelmezhesse. Azokat a terhelő adatokat, melyeket az eljárás meghiúsításának veszélye miatt nem közöltek a terhelttel, a veszély megszünte után, mindenesetre azonban a vizsgálat befejezése előtt, közölni kell vele.

Ha a terhelt olyan tényekre vagy bizonyítékokra hivatkozik, a melyek ártatlanságának megállapítására vagy bűnösségének enyhébb szinben való feltüntetésére alkalmasak, azok, hacsak a halogatás czélzata nem nyilvánvaló, sürgősen megállapítandók, illetőleg megszerzendők.

Ha a terhelt olyan bűncselekményt beszél el vagy ismer be, mely miatt eljárás nincs indítva: vallomásának ez a része egész terjedelmében külön jegyzőkönyvbe veendő és a kir. ügyészséggel haladék nélkül közlendő.

134. §

Ha a terhelt a védelmének előterjesztése végett hozzá intézett kérdésre kijelenti, hogy nem bűnös, de a vádra nézve nem kíván részletesebben nyilatkozni, további kérdések nem intézendők hozzá. Ekkor, valamint abban az esetben is. ha egyáltalán vagy bizonyos kérdésekre nem akar felelni, vagy ha siketnek, némának, tompaelméjűnek vagy elmebetegnek tetteti magát és a hatóság a tettetésről saját észlelete, tanuvallomások vagy szakértők véleménye alapján meggyőződik: arra kell a terheltet figyelmeztetni, hogy viselkedése az eljárás folytatását nem akadályozza és hogy esetleg a védelem eszközeitől fosztja meg magát.

135. §

A terhelt vallomásának vagy beismerésének kieszközlése végett nem szabad sem igéretet, biztatást, ámítást, fenyegetést, erőszakot vagy kényszert használni, sem a terheltet éjjeli kihallgatással vagy más módon czélzatosan kifárasztani.

Nem szabad a terhelthez határozatlan, homályos, többértelmű, fogásos vagy olyan kérdést intézni, mely a feleletre útmutatást tartalmaz, vagy melyben valamely be nem ismert, tény beismertnek, vagy be nem bizonyitott tény bebizonyitottnak van véve.

A lehetőségig kerülni kell minden kérdést, mely csak a terhelt feleleteivel megállapítandó ténykörülményt foglal magában. Különösen a részesre, az orgazdára és a bűnpártolóra vonatkozó kérdésekben ezeket csak akkor szabad megnevezni vagy közelebbről megjelölni, ha a terheltet más, megengedett módon nem lehetett megnevezésökre birni. Ezekben az esetekben a kérdést szó szerint kell a jegyzőkönyvbe venni.

A terhelthez nem intézhető kérdés olyan körülményre nézve, melyet hivatalánál vagy közszolgálati viszonyánál fogva titokban tartani köteles; kivéve, ha feljebbvaló hatósága őt e kötelesség alól felmentette.

136. §

Oly tárgyak azonosságának megállapítása czéljából, melyek a bűncselekménynyel összefüggésben állanak, vagy a terhelt ellenében bizonyítékul szolgálhatnak, a terheltet részletes leírásukra kell felszólítani és azután felismerés végett meg kell őket a terheltnek mutatni, illetőleg ha a felismerendő tárgyak a biróság elé nem szállíthatók, a terheltet hozzájuk kell vezetni.

137. §

Ha a terheltnek későbbi vallomása a korábbitól eltér, különösen ha beismerését visszavonja, az eltérés, illetőleg visszavonás okát mindig meg kell tőle kérdezni.

138. §

A terhelt más terhelttel vagy tanuval a nyomozás és a vizsgálat folyamán is szembesíthető, ha egymástól lényegesen eltérő vallomást tettek és az ellentmondást nem lehet másképen tisztába hozni, vagy ha alaposan kell tartani attól, hogy a főtárgyaláson a szembesítés nem fog megtörténhetni. Egyidejűleg csak két terhelt, illetőleg csak a terhelt és egy tanu szembesíthetők.

A terheltnek ama kivánsága, hogy már a nyomozás vagy a vizsgálat alatt terhelttársával vagy valamely tanuval szembesítsék, teljesítendő, ha teljesítése nem okoz nehézséget.

139. §

A terhelt beismerésének megtörténte után is rendszerint meg kell szerezni a terhelt bűnösségének egyéb bizonyítékait is.

Ha azonban a beismerés teljesen kimerítő és azt az eljárás egyéb adatai is támogatják, a további nyomozás vagy vizsgálat teljesítése a vádló indítványától függ.

140. §

Ha a kihallgatást foganatosító hatósági közegnek a terhelt részéről használt nyelvben nincs teljes jártassága, előlegesen megesketendő tolmácsot kell alkalmazni.

Ha a terhelt süket, de olvasni tud, a kérdéseket irásban kell hozzá intézni; ha pedig néma, de irástudó, arra szólítandó fel, hogy a feleleteket irásban adja meg, esetleg önmaga irja a jegyzőkönyvbe. Ha a kihallgatás ekkép nem foganatosítható, a kérdésnek és a terhelt feleleteinek tolmácsolására oly egyén alkalmazandó, ki magát a terhelttel megértetni tudja.

A tolmács gyanánt használt egyén jegyzőkönyvvezetőül alkalmazható.

XI. FEJEZET

Előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság

I. Előzetes letartóztatás

141. §

Előzetes letartóztatás rendelhető el:

1. tettenkapás esetében, ha a tettenkapott kiléte azonnal meg nem állapítható;

2. ha a terhelt megszökött, vagy avval a czéllal, hogy magát a bűnvádi eljárás elől elvonja, elrejtőzött és utóbb a hatóságnál önként nem jelentkezett; továbbá ha bizonyíték forog fenn arra nézve, hogy a terhelt a szökésre előkészületeket tett; végre ha megszökésétől azért, mert állandó tartózkodóhelye vagy rendes keresetforrása nincs, vagy mert ismeretlen és magát igazolni nem tudja, vagy az alkalmazandó büntetésnek előrelátható nagyságánál fogva alaposan lehet tartani;

3. ha bizonyíték forog fenn arra nézve, hogy a terhelt valamely tettestársat, részest, orgazdát, bűnpártolót vagy tanut hamis vallomás tételére, vagy a vallomás megtagadására, illetőleg szakértőt hamis véleményadásra bírni, vagy a bűncselekmény nyomait megsemmisíteni, megváltoztatni vagy elrejteni törekedett vagy törekszik;

4. ha a terhelt nem magyar honos és alaposan tartani kell attól, hogy szabadlábon hagyása esetében a hatóság ujabb idézésére nem fog megjelenni;

5. ha a terhelt az ellene indított eljárás alatt ujabb bűntettet vagy vétségeket követett el; vagy ha bizonyíték forog fenn arra, hogy a terhelt a megkisérlett bűntett vagy vétség végrehajtásával vagy azzal fenyegetőzött, hogy ujabb bűntettet vagy vétséget fog elkövetni.

142. §

A tettenkapás esetei:

1. ha valaki a tettest vagy a részest a bűncselekményen rajta éri;

2. ha valaki, mint szemtanu, vagy szemtanu által figyelmeztetve, a tettest vagy részest azonnal a bűncselekmény elkövetése után elfogta vagy űzőbe vette.

A tettenkapottat bárki elfoghatja. Köteles öt azonnal a legközelebb levő járásbirósághoz, vizsgálóbiróhoz, kir. ügyészséghez vagy rendőri hatósághoz kísérni, vagy ha ezt nem teheti, az említett hatóságok közől a legközelebb levőnél nyomban jelentést tenni.

A hatóság a tettenkapottat, ha erre törvényes ok fenforog, őrizet alá veszi. Ha az elővezetés nem a kir. ügyészséghez történt, ez utóbbi a tényállásról, valamint a tettenkapás egyéb körülményeiről azonnal, legkésőbb huszonnégy óra alatt értesítendő.

143. §

Az előzetes letartóztatást rendszerint a vizsgálóbiró, esetleg a vádtanács vagy az ítélőbiróság, ha pedig a késedelem veszélylyel jár, a járásbiróság vagy rendőri hatóság (85. § első bekezdés) irásba foglalt határozatban rendelik el. A határozatban lehetőleg pontosan megjelölendő a terheltnek személye, továbbá megemlítendő a terhére rótt bűncselekmény, а letartóztatás törvényes oka és ama hatóság, mely elé a terhelt állítandó.

A határozat a terheltnek elfogatásakor, esetleg a hatóság elé állításakor kézbesítendő; irásba foglalása és kézbesítése csak akkor halasztható el, és pedig legfeljebb huszonnégy órára, ha a késedelem veszélylyel jár.

A mennyiben a 108. §-ban megnevezettek letartóztatásának helye van, ennek elrendeléséről a feljebbvaló, illetőleg fegyelmi hatóság azonnal, lehetőleg a foganatosítás előtt értesítendő.

Katonai biróság hatóságának alávetett egyén ellen elrendelt előzetes letartóztatás csak feljebbvaló hatósága utján foganatosítható.

A fegyveres erőnek vagy a csendőrségnek tényleges szolgálatban levő vagy ideiglenes szolgálat tételére behívott tagjai ellen, e szolgálatuk tartama alatt, a polgári hatóság béke idején csak bűntett miatt, szökés esetében vagy a 141. § 3. pontja alapján rendelhet el előzetes letartóztatást.

Valódi mozgósítás esetében, ennek közhirré tételétől a leszerelésig, mozgósított csapathoz, katonai intézethez vagy hatósághoz tartozó, vagy ilyenhez behívott egyént a polgári hatóság csak akkor tartóztathat le, ha szökésben van, vagy katonai behívó parancsnak nem engedelmeskedett, vagy ha ellene olyan bűntettnek nyomatékos gyanuja forog fenn, melyre a törvény legkisebb büntetésül őt évi fegyházat vagy ennél súlyosabb büntetést rendel.

A kézrekerült katonai szökevény, vagy a fegyveres erőnek az a tagja, a ki a katonai behívó parancsnak nem engedelmeskedett, azonnal a legközelebb levő katonai hatóságnak adandó át.

144. §

Bármely közhatóság, közhivatalnok vagy hatósági közeg letartóztathatja azt, a ki ellen hivatalos értesülése szerint elfogató parancs (143., 150. §§) vagy nyomozó levél van kibocsátva.

A letartóztatott a legközelebb levő vizsgálóbiró, járásbiróság, kir. ügyészség vagy rendőri hatóság elé állítandó.

Az átvevő hatóság a letartóztatottat azonnal szabad lábra helyezi, mihelyt meggyőződik, hogy ez nem az az egyén, a kinek elfogatása vagy körözése elrendelve van.

Ellenkező esetben intézkedik, hogy a letartóztatottat ama hatóság elé kísérjék, a mely az elfogató parancsban vagy nyomozó levélben megjelölve van.

145. §

A járásbiróság és a rendőri hatóság kötelesek az általuk letartóztatott vagy eléjök állított egyént azonnal, legkésőbb huszonnégy óra alatt kihallgatni.

A letartóztatott kihallgatása után azonnal szabad lábra helyezendő, ha további fogvatartására nincs törvényes ok.

Ha a letartóztatott egyén oly bűncselekményt követett el, mely a katonai biróság hatásköréhez tartozik, azonnal, legkésőbb negyvennyolcz óra alatt, a legközelebb levő katonai hatóságnak adandó át.

Más esetekben a rendőri hatóság köteles a letartóztatottat a kihallgatás után azonnal, legkésőbb negyvennyolcz óra alatt, a mennyiben bűntett vagy törvényszék hatáskörébe

tartozó vétség látszik fenforogni, a vizsgálóbiróhoz, ha pedig járásbiróság elé utalt bűncselekmény forogna fenn, az illetékes járásbirósághoz kísértetni.

A járásbiróság, a mennyiben törvényszék hatásköréhez utalt bűncselekmény tényálladékát látja fenforogni és a kihallgatás után a további fogvatartás szükségesnek mutatkozik, köteles erről huszonnégy óra alatt a vizsgálóbirót értesíteni és elrendelheti, hogy a terhelt a vizsgálóbirónak, illetőleg a vádtanácsnak intézkedéséig egyelőre letartóztatva maradjon.

146. §

A 145. § első, második és harmadik bekezdésében foglalt szabályok a vizsgálóbiróra is kötelezők.

A vizsgálóbiró a kihallgatás után haladék nélkül köteles a szabadlábra helyezés vagy az előzetes letartóztatás, illetőleg a vizsgálati fogság elrendelése vagy fentartása, esetleg a katonai hatósághoz való átkísérés iránt intézkedni.

A járásbiróságtól a 145. § utolsó bekezdése értelmében érkező értesítés alapján a vizsgálóbíró azonnal határoz, vagy a 110. § szerint adható megbízás tárgyában a vádtanács határozatát eszközli ki. Ez intézkedésekről a járásbiróság legkésőbb három nap alatt értesítendő.

147. §

Az előzetes letartóztatás rendszerint csak a nyomozás befejezéséig és legfeljebb tizenöt napig tarthat; mindazáltal a vádtanács azt a kir. ügyészségnek indokolt előterjesztésére, - ha szükséges, a felek meghallgatása után - egy izben további tizenöt napra meghosszabbíthatja.

Á letartóztatott, ha ellene vádirat nincs beadva, s ennek folytán az előzetes letartóztatás nincs meghosszabbítva (267., 268., 283. §), vagy ha ellene a vizsgálati fogságot el nem rendelték, a fennebb megjelölt határidő leteltével- azonnal szabadlábra helyezendő.

II. Vizsgálati fogság

148. §

Vizsgálati fogság rendelhető el ama terhelt ellen, a ki kihallgatása után is bűntett vagy vétség nyomatékos gyanuja alatt marad s ki ellen a 141. § 2-5. pontjaiban meghatározott egy vagy több ténykörülmény forog fenn.

149. §

Ha a vád tárgya halállal vagy életfogytig tartó fegyházzal büntetendő cselekmény, a terheltnek szabadlábon hagyását csak a vádtanács engedheti meg. A vizsgálóbiró, ha ilyen bűntett esetében a vizsgálati fogságnak elrendelését mellőzendőnek tartja, a vádtanácsnak indokolt előterjesztése tesz.

Előzetes letartóztatásnak olyan vétség esetében, mely csak felhatalmazásra vagy kivánatra üldözhető, a felhatalmazás megadása vagy a kívánat előterjesztése előtt és a 141. § 2., 3. és 5. pontjai alapján nincs helye. Előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság olyan vétség esetében, mely a büntető törvények értelmében kizárólag pénzbüntetéssel büntetendő, egyáltalában nem rendelhető el.

Más, csekély súlyú bűncselekmény esetében és különösen akkor, ha valószínű, hogy az előzetes letartóztatás vagy a vizsgálati fogság az előreláthatólag megállapítandó szabadságvesztés-büntetésnél hosszabb ideig tartana, előzetes letartóztatásnak vagy vizsgálati fogságnak csak a 141. § 5. pontja alapján van helye.

150. §

A vizsgálati fogságot a vizsgálóbíró, esetleg a vádtanács vagy az ítélőbiróság rendelheti el. Az elrendelésnek mindig irott határozatban kell történnie.

A határozatnak tartalmazni kell a terhelt személyének pontos megjelölését, az elrendelés törvényes okát és az ennek alapjául szolgáló ténykörülményeket.

Ha a fogságba helyezendő nincs jelen, elfogatása és bekísérése iránt is intézkedni kell. Az elfogással megbízott közeg a 131. § negyedik bekezdése szerint jár el.

A vizsgálati fogságot elrendelő határozat azonnal foganatba veendő, a terheltnek sürgősen kihirdetendő és kívánatára huszonnégy óra alatt kézbesítendő.

Katonai biróság hatóságának alávetett egyének tekintetében a 143. § 3-7. bekezdéseinek rendelkezései a vizsgálati fogságra nézve is alkalmazandók.

151. §

A vádtanács köteles az előzetes letartóztatás, illetőleg a vizsgálati fogság elrendelése ellen használt felfolyamodás felett a beérkezéstől számítandó két nap alatt határozni, vagy ha a felek meghallgatását szükségesnek tartja, ugyanez idő alatt erre lehető közel határnapot kitűzni. A járásbiróságnál fogva levő terhelt, meghallgatása végett, csak akkor kísérhető a vádtanács elé, ha ennek székhelyén nincs védője.

A kitűzött határnapon minden esetre döntő határozatot kell hozni.

A vádtanács végzése azonnal foganatosítandó.

Ha a vádtanács végzése ellen felfolyamodás van használva, a kir. itélőtáblához csak azok az iratok, vagy ha ezek az eljárás folytatására nélkülözhetetlenek, hiteles másolataik terjesztendők fel, melyek az előzetes letartóztatás, illetőleg a vizsgálati fogság elrendelése tárgyában való döntéshez szükségesek.

III. Az előzetesen letartóztatottak és a vizsgálati foglyok elhelyezése és a velök való bánásmód

152. §

Mind az előzetes letartóztatás, mind a vizsgálati fogság a legnagyobb kímélettel veendő foganatba.

Az előzetesen letartóztatott, valamint a vizsgálati fogoly is, lehetőleg mindenkitől elkülönítve, külön helyiségbe zárandó el.

Ha ez nem lehetséges, arra kell ügyelni, hogy férfi letartóztatottak nőkkel, továbbá ugyanannak a bűncselekménynek tettesei és részesei egymással, valamint rovatlan előéletű vagy fiatal egyének rovott előéletű, illetőleg idősebb foglyokkal egy helyiségbe zárva ne legyenek.

Ezeken fölül az elhelyezésnél lehetőleg figyelem fordítandó a foglyok műveltségi fokára, társadalmi állására és a terhökre rótt bűncselekmény minőségére, továbbá az előzetesen letartóztatottaknak és a vizsgálati foglyoknak a jogerősen elitéltektől való elkülönítésére.

153. §

Különös tekintetre méltó, kivételes esetekben a vádtanács a terhelt kérelmére, a kir. ügyészség és a vizsgálóbiró meghallgatása után, ama feltétel alatt, hogy ezzel a fogvatartás czélja éppen úgy elérhető, megengedheti, hogy a terheltet az előzetes letartóztatásnak, illetőleg a vizsgálati fogságnak egy része vagy egész tartama alatt lakásán őrizzék. E külön őrizet költségeit a terhelt köteles előlegezni és viselni.

154. §

Az előzetesen letartóztatott és a vizsgálati fogoly ellenében minden megszorítás vagy kényszer kerülendő amaz intézkedéseken kívül, melyek megszökésének és az eljárás czélját veszélyeztető összebeszélésnek megakadályozására, továbbá a fogházi rend fentartására szükségesek. A vizsgálóbiró köteles e szabály megtartására felügyelni.

A vizsgálóbiró ellenőrzi a letartóztatottak és a foglyok levelezését, valamint a hozzájuk érkező küldeményeket és engedi meg a náluk tehető látogatásokat. Engedelme, illetőleg ellenőrzése nélkül a fogház személyzetén kívül csak a kir. ügyészség tagjai és, a 62. § harmadik bekezdésében foglalt megszorítással, a védő érintkezhetnek a fogolylyal.

A felsőbb igazságügyi hatósághoz intézett folyamodásnak vagy panasznak elküldését azonban a vizsgálóbiró meg nem tagadhatja.

Azokban az ügyekben, melyekben vizsgálat nincs elrendelve, a kir. ügyész illetőleg a járásbiróság ellenőrzi az előzetes letartóztatás foganatosítását, valamint a megelőző bekezdésekben foglalt szabályok alkalmazásával a foglyok levelezését és a náluk tehető látogatásokat.

155. §

Az előzetesen letartóztatott és a vizsgálati fogoly azt a kényelmet, a mely állásának és vagyoni viszonyainak megfelel, saját költségén megszerezheti. Különösen jogában áll magát saját költségén élelmezni, valamint saját ruháit és ágyneműit használni.

Megfelelő munkát is végezhet, illetőleg rendes foglalatosságát űzheti, ha ez a letartóztatás czéljával és a fogházi renddel és szabályokkal nem ellenkezik.

156. §

Az előzetes letartóztatás és a vizsgálati fogság foganatba vétele alkalmával a rendőri hatóság és közege a fogolyra csak akkor tehet bilincset, ha ellenállt, vagy ha megszökésétől alaposan kell tartani, s ez más módon meg nem akadályozható. A bilincs alkalmazásáról azonban kötelesek annak a hatóságnak, a melynek a letartóztatottat átadják, azonnal jelentést tenni.

A fogházban bilincs az előzetesen letartóztatottra csak a kir. ügyésznek, a nyomozást teljesítő rendőri hatóságnak (85. § első bekezdés), a járásbiróságnak vagy a vizsgálóbirónak, a vizsgálati fogolyra pedig csak a vizsgálóbirónak rendeletéből és csak akkor tehető, ha erőszakos vagy rakonczátlan magaviseletet tanusított, ha öngyilkosságot kísérlett meg, vagy ha a szökés szándékát árulta el.

Ha ez okok valamelyikéből haladéktalan intézkedés szükséges, a fogház őrszemélyzetének bármely tagja alkalmazhat bilincset, köteles azonban ezt a kir. ügyésznek, a rendőri fogház felügyeletével megbizott hatósági tagnak, illetőleg a vizsgálóbirónak azonnal bejelenteni. Az utóbbiak tartoznak a megfelelő intézkedést nyomban megtenni.

IV. Az előzetes letartóztatás és a vizsgálati fogság megszüntetése

157. §

Az elözetes letartóztatást és a vizsgálati fogságot azonnal meg kell szüntetni, mihelyt a kir. ügyészség a vádat elejtette, és a nélkül is, mihelyt az elrendelés oka megszünt.

Az eljáró hatóságoknak és hatósági közegeknek kötelessége oda törekedni, hogy az előzetes letartóztatás és a vizsgálati fogság lehető rövid ideig tartson.

158. §

Ha a törvényszék arra a vádra nézve, a mely az előzetes letartóztatás vagy a vizsgálati fogság elrendelésének alapjául szolgált, megszüntető határozatot vagy felmentő ítéletet hozott, ebben a letartóztatottnak azonnal való szabad lábra helyezését is elrendelni köteles. Ilyen esetben a megszüntető határozat is mindig kihirdetés útján haladéktalanul közlendő a kir. ügyészséggel.

Ha a kir. ügyészség a határozat vagy ítélet ellen az ügy érdemében és annak a szabad lábra helyezést elrendelő része ellen is azonnal perorvoslatot jelent be, a törvényszék rendkívül nyomós okból, kivételesen elrendelheti, hogy az előzetes letartóztatás vagy vizsgálati fogság a kir. ítélőtábla határozatának leérkezéséig fentartva maradjon.

A kir. ítélőtábla határozata ellen használt perorvoslatnak a szabadlábra helyezésre nincs felfüggesztő hatálya.

Ha közveszélyes elmebeteg ellen az eljárást megszüntetik vagy felmentő ítéletet hoznak, szabad lábra helyezése helyett őt a legközelebb levő közigazgatási hatósághoz kell kísértetni.

159. §

A vizsgálóbiró által a 141. § 2. és 4. pontja alapján elrendelt vizsgálati fogság rendszerint csak három hónapig tarthat. E határidőt a vádtanács kivételes esetekben és nyomós ok alapján egy hóval meghosszabbíthatja. A meghosszabbítás ismételhető, de mindig tüzetesen indokolandó.

A bűncselekmény nyomai megváltoztatásának, elrejtésének vagy megsemmisítésének veszélye miatt a 141. § 3. pontja alapján elrendelt vizsgálati fogság csak e nyomok biztosításáig, az összebeszélés veszélye miatt (141. § 3. pont) elrendelt vizsgálati fogság pedig csak az illető tettes, részes vagy tanu kihallgatásáig, illetőleg a szakértő véleményének előterjesztéséig tarthat és mindkét esetben rendszerint nem terjedhet egy hónapon túl. Kivételes körülmények mellett és nyomós okból a vádtanács e határidőt legfeljebb egy-egy hónappal két izben meghosszabbíthatja. A meghosszabbitott határidő elteltével a 141. § 3. pontja alapján elrendelt vizsgálati fogság minden esetre megszüntetendő.

A vádtanács a felek kérelme alapján, a vizsgálóbiró és szükség esetén a felek meghallgatása, esetleg az iratok bekívánása után, a fennebb megjelölt határidők lejárta előtt is köteles határozni a felett, hogy a vizsgálati fogság valamely ügyben fentartandó-e vagy megszüntetendő.

160. §

A vizsgálóbiró rendszerint megszüntetheti az általa elrendelt vagy határozatával fentartott (98., 146. §§) előzetes letartóztatást és vizsgálati fogságot.

Mindazáltal, ha elrendelésöket vagy fentartásukat a kir. ügyészség indítványozta és a 147. és 159. §-okban meghatározott leghosszabb tartamuk még le nem járt, illetőleg azt a vádtanács még meghosszabbíthatja, a vizsgálóbiró a foglyot csak a kir. ügyészség hozzájárulásával helyezheti szabad lábra. A mennyiben a kir. ügyészség a szabadlábra helyezéshez hozzá nem járul, a vizsgálóbiró haladék nélkül, legfeljebb huszonnégy óra alatt, kikéri a vádtanács határozatát s addig, míg erről nem értesül, a szabadlábra helyezést felfüggeszti.

Halállal vagy életfogytig tartó fegyházzal büntetendő cselekmény esetében a terheltnek szabadlábra helyezését csak a vádtanács rendelheti el,

A magánvádló indítványa nem korlátozza a vizsgálóbirót a szabadlábra helyezésben.

161. §

Ha az előzetesen letartóztatottat vagy a vizsgálati foglyot szabadlábra helyezik, de ellene az eljárást tovább folytatják, a nyomozás alatt a kir ügyészségnek vagy a rendőrhatóságnak megkeresésére a vizsgálóbiró, a vizsgálat elrendelése után pedig a vizsgálóbiró vagy az eljáró biróság, kivételes esetekben, nyomós okból meghagyhatja a terheltnek, hogy az eljárás jogerős befejezéséig valamely meghatározott községbe vagy helyre ne menjen, vagy a számára kijelölt tartózkodóhelyről a biróság engedelme nélkül ne távozzék.

E meghagyás megszegése, valamint az idézőlevél iránti engedetlenség, az előzetes letartóztatásnak, illetőleg a vizsgálati fogságnak ujra való elrendelését vonhatja maga után. Erről a szabadlábra helyezettet fel kell világosítani.

A 108. §-ban megnevezetteknek szabadlábra helyezéséről feljebbvaló, illetőleg fegyelmi hatóságuk azonnal értesítendő.

162. §

A 141. § 2. vagy 4. pontja alapján előzetes letartóztatásba vagy vizsgálati fogságba helyezendő vagy fogva levő egyént szabad lábon kell hagyni, illetőleg szabadlábra kell helyezni, ha maga, vagy helyette más, megfelelő biztosítékot ad és ez, tekintettel a vád tárgyává tett bűncselekményre és a terheltnek személyes körülményeire, megszökését valószínűtlenné teszi.

163. §

A biztosítékot készpénzben vagy olyan értékpapirokban kell letenni, melyeket a közpénztáraknál óvadékul elfogadnak.

Elfogadható határozott összeg fizetésére szóló és jelzálogilag biztosított, a terhelt vagy harmadik személyek által kiállított olyan kötelező nyilatkozat is, a mely megfelel azoknak a feltételeknek, melyek az árvák pénztárából adható kölcsönre nézve megállapítva vannak.

164. §

A biztosíték az eljáró biróságnál ajánlandó meg. Elfogadása, neme és összege tárgyában a kir. ügyészségnek meghallgatása után, az eljárás szakához képest, a vádtanács vagy az itélőbiróság határoz.

Ha a biróság szükségesnek tartja, a biztosíték összegének meghatározása előtt a sértettet is meghallgathatja.

A kir. ügyészség részéről a biztosíték mellett való szabadlábra helyezés elrendelése ellen bejelentett felfolyamodásnak felfüggesztő hatálya van.

A mennyiben a kir. ügyészség csak a biztosíték nemére vagy összegére nézve használt fel folyamodást, a törvényszék a terheltnek szabadlábra helyezése vagy fogvatartása iránt határoz.

165. §

A biztosíték mellett szabadlábra helyezett terhelt ismét letartóztatható, ha szökést kísérel meg, ha szabályszerű idézésre a hatóság előtt meg nem jelen és elmaradását elfogadható módon ki nem menti, vagy ha ellene a vizsgálati fogság elrendelésének valamely törvényes oka szabadlábon hagyása vagy szabadlábra helyezése után merült fel.

166. §

A biztosíték, ha annak elvesztése még jogerejűleg ki nem mondatott, felszabadul és a letevőnek visszaadandó, ha a terheltet ugyanazon bűncselekmény miatt letartóztatják, ha az előzetes letartóztatást, illetőleg vizsgálati fogságot rendelő határozatot hatályon kívül helyezik, ha az eljárás jogerős megszüntető határozattal vagy felmentő ítélettel befejezést nyer, vagy ha az elitélt megkezdte szabadságvesztés-büntetését, vagy csak pénzbüntetésre van itélve, vagy ha büntethetősége megszünt.

167. §

A biztosítékul szolgáló értékre, ha ez még fel nem szabadult (166. §), a letevő elveszti jogát, illetőleg a jelzálogilag biztosított összeg végrehajtás útján behajthatóvá válik, mihelyt a szabadlábra helyezett terhelt szabályszerű idézésre három nap alatt meg nem jelent és elmaradását elfogadható módon ki nem mentette, vagy ha megszökött.

A terhelt helyett, biztosítékot adott egyén fentarthatja jogát a biztosítékra azzal, hogy a terheltet a biróság részéről kitűzendő határidő alatt előállítja, vagy a szökésre tett előkészületeiről a biróságot kellő időben oly módon értesíti, hogy a terhelt még letartóztatható.

A biztosíték elvesztése fölött a vádtanács, illetőleg az ítélőbiróság (164. § 1. bek., 538. § 2. bek.) a vádlónak, az igényét bejelentett sértettnek és a terheltnek, illetőleg a biztosítékot adott más egyénnek meghallgatása után határoz. E tárgyban hozott végzése jogerőre emelkedése után éppen úgy végrehajtható, mint a végrehajtható közokirat.

168. §

Az elvesztettnek nyilvánított biztosíték első sorban a sértettnek kártalanítására és a bűnügyi költségeknek fedezésére fordítandó, a megmaradt összeg pedig az állampénztár javára esik.

E tárgyban a vádtanács határoz. Nem indokolt vagy túlzott követelés esetében a sértett a polgári birósághoz utasítandó. Az államkincstár csak a biztosíték fejében befolyt összeg erejéig felelős.

XII. FEJEZET

Lefoglalás, házkutatás és személymotozás

I. Lefoglalás

a) Általános rendelkezések

169. §

Azokat a tárgyakat, melyek a büntető törvények szerint elkobzandók, vagy a bűnvádi eljárásban bizonyításra felhasználhatók, le kell foglalni és birói őrizet alá venni, vagy megőrzésöket másképen biztosítani.

Ha az illető tárgy valakinek birtokában vagy birlalatában van, lefoglalása irott határozatban mondandó ki.

Azok a közszolgálati iratok és egyéb tárgyak, melyek közszolgálati titkot képeznek, vagy melyek nélkül a közszolgálat el nem látható, a mennyiben a bűnvádi eljárásban bizonyításra felhasználhatók, jegyzőkönyvbe veendők és az illető polgári vagy katonai hatóság őrizetében hagyandók.

170. §

A 169. § első bekezdésében megjelölt tárgyat a lefoglalásra illetékes hatóságnak, illetőleg közegének felszólítására (189. § 1. bek.) mindenki köteles kiadni. Ha a birtokos vagy birlaló a kiszolgáltatást megtagadja és a lefoglalandó tárgy házkutatás útján sem szerezhető meg, a birtokos vagy birlaló ezer koronáig terjedhető és elzárásra átváltoztatható pénzbüntetés alkalmazásának terhe mellett felhívandó a tárgynak rövid záros határidő alatt leendő kiadására.

Ha e határidő eredménytelenül telt le és nem kétséges, hogy a lefoglalandó tárgy a felhívottnak birtokában vagy birlalatában van, a pénzbüntetés alkalmazandó. További vonakodás esetében a birtokos vagy a birlaló letartóztatható. E letartóztatás, ha az eljárás kihágás miatt volt indítva, legfeljebb hat hétig, bűntett vagy vétség esetében pedig legfeljebb hat hónapig tarthat és azonnal megszüntetendő, mihelyt a birtokos vagy a birlaló a kívánt tárgyat kiadja, vagy lefoglalását lehetővé teszi, vagy annak lefoglalása más úton sikerül.

A terhelt és a tanuságtétel kötelessége alól mentes egyén ellen e büntetés nem alkalmazható.

Ha valamely lefoglalandó tárgynak kiadására a fegyveres erőnek vagy a csendőrségnek tényleges szolgálatban álló tagja volt felhíva és a felhívás eredménytelen maradt, a megfelelő kényszerítő eszközök alkalmazása végett a felhívott egyén feljebbvalója keresendő meg, a ki a vonakodót a lefoglalandó tárgynak kiadására szorítja.

b) Levelek, táviratok és egyéb küldeménуek lefoglalása

171. §

Ha a terhelt valamely bűntett vagy nem csupán pénzbüntetéssel büntetendő vétség miatt vizsgálat alatt áll, vagy le van tartóztatva, vagy ha ellene ily bűncselekmény miatt az elővezetés, elfogatás vagy a főtárgyalás el van rendelve és oly körülmények forognak fenn, melyekből alaposan következtethető, hogy a hozzá intézett vagy tőle származó levelek, táviratok és egyéb küldemények ellene vagy terhelt-társa ellen bizonyítékul szolgálhatnak, azok lefoglalhatok és a posta- és táviró-hivatalok, valamint egyéb szállító vagy fuvarozó intézetek kötelesek azokat kiadni.

A fennebb említett körülmények fenforgása esetében a felsorolt hivataloknál és intézeteknél lefoglalhatók azok a levelek, táviratok és egyéb küldemények, melyekre nézve nyomatékos adatok mutatnak arra, hogy azok a terhelthez vannak intézve vagy tőle származnak, vagy hogy valódi rendeltetésök leplezése, illetőleg a lefoglalás meghiúsítása végett hamisan vannak czímezve.

172. §

A terhelt és a 205. § 1. pontjában felsorolt hozzátartozói, végre az utóbbiak közt váltott levelek és egyéb irásbeli közlemények a hozzátartozóknál beleegyezésök nélkül csak az esetben foglalhatók le, illetőleg vizsgálhatók át, ha ezeket a részesség, az orgazdaság vagy a bűnpártolás nyomatékos gyanuja terheli.

A terhelt és védője közt váltott levelek és egyéb irásbeli közlemények a védőnél, - ha ez utóbbi már nem is jár el a terhelt érdekében, - beleegyezése nélkül csak az esetben foglalhatók le, illetőleg vizsgálhatók át, ha a védő ellen részesség, orgazdaság vagy bűnpártolás miatt vizsgálat van elrendelve.

II. Házkutatás és személymotozás

173. §

Bűntett vagy nem csupán pénzbüntetéssel büntetendő vétség gyanujával terheltnek háza, lakása, valamint az általa birt, illetőleg használt más helyiségek és a bennök talált tárgyak átkutathatók, ha alaposan vélelmezhető, hogy ez a tettes vagy részes kézrekerítésére vagy bizonyíték felfedezésére vezet.

174. §

Másoknak háza, lakása vagy egyéb helyiségei is átkutathatok, ha a bűncselekményt ott követték el, ha a terhelt üldözés közben oda menekült vagy ott fogták el, ha igen nyomatékos tények valószinűvé teszik, hogy ott a tettes, vagy a részes, vagy a bizonyítékul szolgálható tárgy megtalálható, vagy ha a ház, lakás, illetőleg egyéb helyiség birlalója rendőri felügyelet alatt áll.

175. §

Korcsmák, csárdák, kéjházak és azok a nyilvános vagy a közönségnek nyitva álló helyiségek, melyekben tiltott szerencsejátékot űznek, vagy a melyek bűntettesek rendszerinti rejtekhelyéül szolgálnak, kihágás esetében is birói határozat nélkül, bármikor átkutathatók.

176. §

Átvizsgálhatók azon az egyénen levő ruhák és egyéb tárgyak, a kit bűntett vagy fogház-büntetéssel büntetendő vétség nyomatékos gyanuja terhel, vagy a ki a hatóság előtt szokásos bűntetteskép ismeretes.

Személymotozás foganatosítható az ellen is, a ki nagy valószinűség szerint valamely bizonyítékul szolgáló tárgyat rejt magánál.

Mindazáltal a terheltnek hozzátartozói (205. § 1. pontja) ellen személymotozás ez alapon csak akkor foganatosítható, ha őket részesség, orgazdaság vagy bűnpártolás nyomatékos gyanuja terheli.

A védő ellen akkor is, ha már nem jár el a terhelt képviseletében, személymotozás csak a második bekezdésben megjelölt alapon és csak akkor foganatosítható, ha ellene részesség, orgazdaság vagy bűnpártolás miatt vizsgálat van elrendelve.

III. A lefoglalás, a házkutatás és a személymotozás elrendelése

177. §

A lefoglalás a 169. § második bekezdése esetében, a házkutatás és a személymotozás pedig mindig, irásba foglalt határozattal rendelendő el.

Az elrendelésre rendszerint a vizsgálóbiró, ha azonban a késedelem veszélylyel jár, a járásbiróság, és, a 171. és 172. §-ok eseteinek kivételével, a nyomozást teljesítő rendőri hatóság is jogosult.

A járásbiróság és a vizsgálóbiró intézkedései ellen a vádtanácsnál, a rendőri hatóság intézkedése ellen pedig az ügyben illetékes elsőfokú biróságnál tehető előterjesztés.

178. §

A 171. §-ban megjelölt tárgynak lefoglalását a vizsgálóbiró vagy a járásbiróság az illető posta-, táviró- vagy távbeszélő-hivatalhoz, szállító vagy fuvarozó intézethez czímzett és a lefoglalandó küldemény tüzetes megjelölését tartalmazó irott határozatban, személyes megjelenés esetében pedig jegyzőkönyv felvétele mellett, szóval rendelheti el. Utóbbi esetben a jegyzőkönyvnek egyik példánya az illető posta-, táviró- vagy távbeszélő-hivatalnál, szállító vagy fuvarozó intézetnél marad.

A lefoglalás távirat vagy távbeszélő útján is elrendelhető, ekkor azonban az alakszerű határozat utólag nyomban megküldendő.

A lefoglalást, halaszthatatlan szükség esetében, az első és második bekezdésben meghatározott módon, a kir. ügyészség is elrendelheti, mely esetben az emlitett hivatalok és intézetek kötelesek a lefoglalt küldeményt a határozatról szerzett értesülésöktől számított három napig visszatartani. Ha a kir. ügyészség részéről haladéktalanul értesítendő vizsgálóbiró ez idő alatt a lefoglalást fenn nem tartja és e tárgyban hozott határozatát az illető intézettel nem közli, a lefoglalás hatályát veszti és a lefoglalt tárgyak a czímzettnek kiadandók, illetőleg rendeltetésök helyére küldendők.

179. §

Ha az ügy elintézéséhez olyan tárgynak megtekintése szükséges, a mely valamely közhatóságnak vagy hatósági közegnek őrizete alatt van, vagy ha a biróságnak hivatalos okiratra van szüksége, az illető hatóságot a szükséges tárgy vagy okirat áttétele, illetőleg kiszolgáltatása iránt meg kell keresni.

Ha a hatóság vagy annak közege a megkeresés teljesítését megtagadja, az igazságügyi ministerhez jelentés teendő.

IV. A lefoglalás, a házkutatás és a személymotozás foganatosítása

180. §

A vizsgálóbiró vagy a járásbiróság az általuk elrendelt lefoglalást, házkutatást vagy személymotozást rendszerint maguk foganatosítják, de szükség esetében a rendőri hatóságokkal és közegekkel is foganatosíttathatják.

Házkutatást az elrendelésére jogosított hatóság határozata nélkül a rendőri közeg csak tettenkapás és a 175. § esetében, továbbá akkor teljesíthet, ha megszökött fogoly kézrekerítése végett szükséges, ha segélykiáltásra jelent meg, ha a házzal vagy a helyiséggel rendelkező kívánja, ha az utóbbi rendőri felügyelet alatt áll, vagy a hatóság előtt mint szokásos bűntettes ismeretes, vagy elővezettetése, illetőleg letartóztatása el van rendelve.

181. §

A lefoglalás és a házkutatás rendszerint annak, a ki ellen e cselekmények elrendelve vannak, vagy megbizottjának jelenlétében foganatosítandók.

Foganatosításuknál, valamint a személymotozás foganatosításánál is, legalább két tanunak mindig jelen kell lenni. A 132. § harmadik bekezdésének rendelkezése ez esetben is alkalmazandó.

Ha az, a ki ellen a lefoglalás vagy a házkutatás foganatosítandó, távol van és megbizottja sincs jelen, teljes korú családtagjai vagy szomszédjai közől képviselő rendelendő ki. A kirendelt képviselő e cselekmények foganatosításánál mindazokat a jogokat gyakorolhatja, melyek azt illetik, a ki ellen e cselekmények el vannak rendelve.

182. §

A lefoglalás, házkutatás és személymotozás foganatosítása előtt az ezt elrendelő határozat annak, ki ellen e cselekmények elrendelve vannak, esetleg megbizottjának, illetőleg a részére kirendelt képviselőnek kihirdetendő és kívánatukra nekik, a lefoglalt tárgyak jegyzékének másolatával együtt, három nap alatt hiteles kiadványban kézbesítendő.

183. §

A lefoglalt tárgyak a lefoglalásról felvett jegyzőkönyvben, tüzetesen leirva, felsorolandók, azután, a mennyire minőségök engedi, külön borítékba vagy megfelelő tartóba teendők s hivatalos pecséttel és lehetőleg a lefoglalást szenvedettnek, illetőleg megbízottjának vagy a részére kirendelt képviselőnek pecsétjével is lezárandók.

A lefoglaló hatósági közeg azokat rendszerint magával viszi, esetleg megőrzésökről másként intézkedik.

A tartó felbontása a terheltnek vagy megbizottjának, vagy a részére kirendelt más képviselőnek jelenlétében történik.

184. §

Iratok lefoglalásánál gondoskodni kell arról, hogy tartalmukról az erre törvény szerint jogosítottakon kívül más ne szerezzen tudomást.

Ha az iratok birtokosa vagy ennek megbizottja, illetőleg a részére kirendelt képviselő átvizsgálásukat vagy elolvasásukat nem akarja megengedni, az iratokat lepecsételve őrizet alá kell venni és a vádtanács határozatát azonnal kikérni arra nézve, hogy átvizsgálandók vagy visszaadandók-e.

185. §

A posta- vagy táviróhivatalban, továbbá a szállító és fuvarozó intézeteknél lefoglalt leveleket, táviratokat és egyéb küldeményeket csak a vizsgálóbiró veheti át, vagy helyette a biróságnak vagy a kir. ügyészségnek az a tagja, a kit a vizsgálóbiró vagy az eljáró biróság az iránt megkeresett.

Az átvételről az átvett küldemény tüzetes megjelölésével jegyzőkönyv veendő fel.

A mennyiben az eljárás czélja megengedi, az átvétel után a terhelt, a feladó, a czímzett és a többi érdekeltek, vagy ha ezek távol vannak, megbizottjuk vagy hozzátartozójuk a lefoglalásról nyomban értesítendők.

186. §

A 171. § alapján lefoglalt levelet, táviratot vagy egyéb küldeményt, ha felbontásuk szükségtelennek mutatkozik, felbontatlanul azonnal rendeltetésök helyére kell küldeni illetőleg továbbításukat meg kell engedni.

A felbontásra csak a vizsgálóbiró vagy az eljáró biróság jogosított.

Az ugyanabban a községben lakó czímzett vagy feladó a felbontásra lehetőleg megidézendő és előlegesen kihallgatandó.

A felbontás mindig két tanu jelenlétében és lehetőleg a pecsétek megsértése nélkül történjék.

Megtörténte és a tartalom átvizsgálása után köteles a biró ama küldeményeket, a melyeknek tartalma az eljárásra nézve közömbös, kézbesítés végett azonnal visszaadni és a megtartottaknak is ama részeit, melyeknek közlését az eljárás czélja megengedi, másolatban a czímzettnek, vagy ha távol van, legközelebbi hozzátartozójának, esetleg megbizottjának kézbesíttetni.

A felbontásról jegyzőkönyv veendő fel.

187. §

További eljáráshoz nem szükséges tárgyak, a mennyiben más nem tart reájok igényt, visszaadandók annak, a kinek birtokából lefoglaltattak, illetőleg az átvételre jogosított egyén elvitelökre, záros határidő kitűzése mellett, végzéssel, vagy ha tartózkodóhelye ismeretlen, hirdetmény útján felszólítandó. Ha a záros határidő alatt a jogosult a visszaadandó tárgyat nem viszi el, ez birói árverésen eladható és befolyt vételára letétileg kezelendő.

A romlás veszélyének kitett, vagy csak költség mellett fentartható tárgyak szükség esetében azonnal eladhatók, de áruknak letétbe helyezéséről az átvételre jogosított haladék nélkül értesítendő.

A visszaadás tárgyában a vizsgálóbiró, esetleg a vádtanács vagy az itélőbiróság, a tulajdon iránti igények felett az itélőbiróság határoz.

A vizsgálóbiró végzése ellen közbetett felfolyamodásnak felfüggesztő hatálya van.

Olyan igények, melyek rövid úton meg nem állapíthatók, a polgári birósághoz utasítandók. Ennek határozatáig a lefoglalt tárgyak birói őrizet alatt maradnak.

188. §

A házkutatás rendszerint csak reggeli hat órától esti kilencz óráig foganatosítható. A megkezdett házkutatás folytatását az éj beállta nem akadályozza.

A 180. § második bekezdésében felsorolt esetekben a házkutatás éjjel is megkezdhető és foganatosítható.

189. §

Mind a házkutatást, mind a személymotozást a legnagyobb kímélettel kell foganatosítani. Rendszerint csak akkor teljesíthetők, ha azt, a ki ellen elrendelve vannak, a keresett tárgy előmutatására, illetőleg a keresett egyén hollétének tudatására a kutatást vagy a motozást megelőző kihallgatás folyamán eredménytelenül szólították fel. Mellőzhető az előleges kihallgatás, ha az illető a hatóság előtt szokásos büntetteskép ismeretes, ha a késedelem veszélylyel jár, vagy ha a közönség számára nyitva álló helyiség kutatandó át.

Nőknek megmotozására és ez eljárásnál tanuképen való közreműködésre csak nők alkalmazhatók.

Helyiségek vagy készülékek feltörését vagy zárak felnyitását csak akkor szabad elrendelni, ha sem a velök rendelkező, sem megbizottja nincs jelen, vagy ezek a felnyitást megtagadták. Ha a feltörés vagy felnyitás a tulajdonosnak vagy megbizottjának távolléte miatt történt, az illető helyiség vagy tárgy a kutatás megtörténte után ismét elzárandó és az okozott kár a bűnügyi átalányból megtérítendő.

190. §

Ha lefoglalás, házkutatás vagy személymotozás alkalmával oly tárgy kerül kézre, mely az eljárásnak alapjául szolgáló bűncselekménynyel összefüggésben nem áll, de más, hivatalból üldözendő bűncselekményre mutat, az külön jegyzőkönyv felvételével szintén lefoglalandó és megfelelő értesítés mellett a kir. ügyészséghez azonnal átteendő. Ha a kir. ügyészség a bűnvádi eljárás megindítását nyolcz nap alatt nem indítványozza, a lefoglalt tárgyat haladék nélkül vissza kell adni.

Ha a lefoglalás, házkutatás vagy személymotozás alkalmával gyanus tárgyat vagy egyént nem találtak: erről a terheltnek vagy annak, kinél a házkutatás foganatosítva volt, kívánságukra bizonyítvány adandó.

191. §

Az eljáró hatóság tagja vagy közegei, valamint a birósági tanuk a lefoglalás, házkutatás vagy személymotozás alkalmával szerzett tudomást csak az eljárás czéljaira használhatják fel, illetőleg közölhetik. Egyéb tekintetben az reájok nézve hivatali titok.

XIII. FEJEZET

A tanuk

I. A tanuk idézése és a tanuzás kötelessége

192. §

Tanuk gyanánt, a mennyiben kihallgatásuk szükségesnek mutatkozik, megidézendők mindazok, a kikről fel lehet tenni, hogy a bűncselekményről és a bűnvádi eljárásra nézve fontossággal biró ténykörülményekről közvetlen észleleten alapuló tudomásuk van.

Mindenki, a kit tanukép megidéznek, a mennyiben a törvény kivételt nem tesz, köteles megjelenni és tudomása szerint tanuságot tenni.

193. §

Az idézés rendszerint az ügy megjelölése nélkül, idézőlevéllel történik, melyben a megidézettet és foglalkozását, a megjelenés helyét és idejét, végre azt, hogy a megidézett tanukép lesz kihallgatandó, meg kell jelölni és ki kell fejezni, hogy ki nem mentett elmaradás esetében elővezetés és pénzbüntetés jön alkalmazásba (194. §).

194. §

A tanu, a ki kellő megidézés daczára meg nem jelent, vagy a kihallgatás helyéről engedelem nélkül eltávozott, elővezettethető és az okozott költség megtérítésére kötelezendő, továbbá hatszáz koronáig terjedhető és elzárásra átváltoztatható pénzbüntetéssel büntetendő. Ismételt meg nem jelenés esetében e büntetés ugyanabban az ügyben is ujból megállapítható.

E büntetés nem alkalmazható, illetőleg a tanu a büntetés alól felmentendő, ha a tanu elmaradását vagy távozását alapos okkal kimenti.

A tanu megbüntetését kimondó, valamint a mentséget elvető végzés ellen használt felfolyamodásnak felfüggesztő hatálya van.

195. §

Ha a kellőleg megidézett tanu megjelent ugyan, de a vallomástételt vagy az eskü letételét, illetőleg a vallomás megerősítését (217., 219. §§), a következményekre való figyelmeztetés daczára, törvényes ok nélkül megtagadta: az okozott költség megfizetésére kötelezendő és ezer koronáig terjedhető, elzárásra átváltoztatható pénzbüntetéssel büntetendő.

A mennyiben a büntetés kimondása eredménytelen maradt, a tanu letartóztatható és az eljárás befejezéséig, illetőleg mindaddig, míg a vallomásnak felesleges volta ki nem derül, fogva tartható. E fogvatartás azonban, ha az eljárás kihágás miatt foly, hat héten túl, bűntett vagy vétség esetében pedig hat hónapon túl semmi esetre sem terjedhet.

A fogvatartás azonnal megszüntetendő, a mint a tanu vallomást tett, illetőleg az esküt letette, vagy (219. §) vallomását megerősítette.

196. §

A 194. és 195. §-okban meghatározott pénzbüntetés és fogvatartás alkalmazását a nyomozás és a vizsgálat folyamán csak a vizsgálóbiró vagy járásbiróság, esetleg a megkeresett biró rendelheti el, az eljárásnak későbbi szakában pedig az ítélő biró is elrendelheti.

197. §

A fegyveres erőnek és a csendőrségnek tényleges szolgálatban álló tagjai, valamint a rendőrséghez és a pénzügyőrséghez tartozó egyének tanukul rendszerint feljebbvaló hatóságuk utján idézendők meg; de ez utóbbinak egyidejű értesítése mellett közvetlenül is megidézhetők, ha feljebbvaló hatóságuk nincs helyben és a késedelem veszélylyel jár.

198. §

Ha a tanukép megidézendő egyén olyan közszolgálatban áll, vagy olyan magánvállalatnál van alkalmazva, melynél eltávozása esetében helyettesítése a közérdek szempontjából szükséges, megidézéséről feljebbvalója egyidejűleg értesítendő.

199. §

A mennyiben a katonai biróság hatóságának alávetett egyén az idézésre meg nem jelent, vagy ha megjelent, illetőleg ha tanukép előállították, a kihallgatás helyéről engedelem nélkül eltávozott, a vallomástételt, vagy az eskü letételét, illetőleg a vallomás megerősítését megtagadta: a biróság a megfelelő kényszerítő eszközök alkalmazása és az okozott költségnek (194., 195. §§) tőle leendő behajtása végett az engedetlen tanú feljebbvalójához fordul, a ki a vonakodót a törvény megtartására is szorítja.

200. §

Azoknak kihallgatására nézve, a kiket területenkívüliség vagy személyes mentesség (31. §) illet, a nemzetközi jog elvei, illetőleg a fennálló államszerződésekben foglalt szabályok és a fennálló gyakorlat irányadók.

201. §

Lakásukon hallgatandók ki:

1. az uralkodóház tagjai,

2. azok, kik aggkoruk, hosszabb időre terjedő betegségök vagy testi fogyatkozásuk miatt az idézésre meg nem jelenhetnek.

Az uralkodóház tagjait Budapesten a kir. curia elnöke, a kir. ítélőtáblák vidéki székhelyén a kir. ítélőtábla elnöke, a magyar állam egyéb területén pedig ama törvényszék elnöke hallgatja ki, a melynek területéhez tartozó helyen az uralkodóháznak kihallgatandó tagja lakik vagy tartózkodik.

202. §

A tanukat a vizsgálat folyamában rendszerint a vizsgálóbíró hallgatja ki, de ha ez nehézséggel járna, a kihallgatás tárgyában a 109. § második bekezdésében előirt szabályok értelmében, a külön kérdések megjelölése mellett, megkereséssel is intézkedhetik.

A törvényszék területén kívül lakó tanu, kivéve, ha közvetlen kihallgatása a vizsgálat érdekében szükségesnek mutatkozik, mindig megkeresés útján hallgatandó ki.

A megkeresett biróságnak kötelessége a kihallgatást, a fejleményekhez képest, a kérdésekben nem érintett, de az ügyre jelentőséggel biró körülményekre is kiterjeszteni, valamint a megkeresésben nem foglalt, de a kihallgatáskor szükségesnek mutatkozó egyéb kérdéseket is tenni.

A horvát-szlavonországi, valamint a külföldi biróságok erre a megkeresésben külön felkérendők.

A fegyveres erő vagy a csendőrség tényleges szolgálatban álló tagjának kihallgatása végett az illetékes katonai biróság is megkereshető.

203. §

Ha a tanú Horvát-Szlavonországban, vagy az osztrák-magyar monarchia másik államában tartózkodik, kihallgatása végett az ott illetékes biróság keresendő meg; ha pedig az osztrák-magyar monarchián kívül tartózkodik, a kihallgatása végett szükséges megkeresésre nézve a fennálló jogszabályok irányadók.

A mennyiben ily tanunak megjelenése a magyar biróság előtt szükséges, ennek kieszközlése végett az igazságügyi ministerhez kell jelentést tenni.

II. A tanuságtétel akadályai

204. §

Tanuk gyanánt a vallomás semmiségének terhe mellett ki nem hallgathatók:

1. a lelkész arra nézve, a mit vele a gyónásban vagy egyébként a titoktartás egyházi kötelessége alatt közöltek;

2. a védő arra nézve, a mit a terhelt vele, mint védőjével tudatott;

3. a közszolgálatban levő vagy abból kilépett egyén, ha a tanuságtétellel megsértené a hivatali vagy szolgálati titoktartás kötelességét és e kötelesség alól őt az illetékes feljebbvaló hatóság fel nem mentette.

A ministerekre, a horvát bánra és a legfőbb államszámszékek elnökeire nézve a felmentést a király adja.

Az ügyben eljáró biróság az illetékes feljebbvaló hatóságot a felmentés megadása végett hivatalból keresi meg.

A felmentés csak akkor tagadható meg, ha megadása közérdekbe ütközik.

III. Mentesség a tanuságtétel kötelessége alól

205. §

A tanuzás kötelessége alól mentesek és, ha vallani hajlandók is, az eskü letevésére nem kötelezhetők:

1. a terhelt fel- vagy lemenő ágbeli rokona vagy sógora, unokatestvére vagy ennél közelebb oldalrokona, házastársa vagy jegyese, házastársának testvére, testvérének házastársa, örökbefogadó vagy nevelőszülője, örökbefogadott vagy nevelt gyermeke, gyámja, gondnoka, gyámoltja vagy gondnokoltja, még pedig a házastársi vagy sógorsági viszonyban levőkre nézve tekintet nélkül arra, hogy fennáll-e még az a házasság, melyen ez a viszony alapszik;

2. az ügyvéd, a közjegyző, az orvos, a sebész, a gyógyszerész, a szülésznő és segédjök arra nézve, a mit valaki a hivatásukkal járó bizalomnál fogva titoktartás kötelességével bizott reájok, hacsak a megbizó őket a titoktartás alól fel nem mentette.

206. §

A 205. §-ban felsorolt egyének kihallgatásuk előtt vagy a mikor a kérdéses viszony kiderül, figyelmeztetendők, hogy nem kötelesek tanuságot tenni. Erre tett nyilatkozatuk jegyzőkönyvbe veendő. Az ilyen tanu a kihallgatás folyamán is kijelentheti, hogy nem kíván vallani.

Ha az imént említett figyelmeztetés elmaradt, illetőleg a tanu kifejezetten le nem mond a mentesség jogáról, vagy a figyelmeztetés és a lemondás a jegyzőkönyvbe felvéve nincs, a vallomás semmis.

207. §

Ha a tanu több terhelttárs közől csak egyhez vagy egyesekhez áll a 205. § 1. pontja alatt megjelölt viszonyban: a tanuságtevést a többiekre nézve csak akkor tagadhatja meg, ha a vallomás el nem különíthető.

208. §

A tanu nem kötelezhető vallomásra vagy valamely kérdés tárgyában feleletre, ha abból reá vagy hozzátartozójára (205. § 1. pontja) jelentékeny kár vagy szégyen hárulna.

209. §

A tanuságtétel megtagadásának oka szükség esetében valószinűvé teendő. A valószinűvé tétel eskü által is történhetik.

IV. A kihallgatás

210. §

A kihallgatás egyenkint történik. Ha ugyanabban az ügyben több tanu hallgatandó ki, egyik sem lehet jelen a másiknak kihallgatásánál.

A kihallgatás megkezdése előtt figyelmeztetendő a tanu, hogy köteles legjobb tudomása és lelkiismerete szerint a tiszta és teljes valóságot vallani és hogy vallomását esetleg esküvel kell megerősítenie. A tanu arra is figyelmeztetendő, hogy ha valótlanul vallana, a büntető törvényekbe ütköző cselekményt követne el.

Ezután megkérdezendő a tanutól neve, kora, szülő- és lakóhelye, családi állapota, vallása, foglalkozása, a terhelthez, valamint az ügyben egyébként érdekeltekhez való viszonya, továbbá az is, hogy az eljárás tárgyául szolgáló bűncselekmény következtében nem szenvedett-e kárt.

211. §

Az általános kérdések után a tanunak alkalom adandó arra, hogy mindazt, a mit az ügyről tud, összefüggőleg elmondhassa. A további kérdésekkel arra kell törekedni, hogy a mutatkozó hézagok pótolva s a bizonyítás tárgyát tevő körülmények, és különösen a tanu tudomásának alapja felderítve legyenek. Olyan körülmény felemlítése, melyet még csak a tanu feleletével kellene megállapítani, lehetőleg kerülendő.

Ha a 125. § második bekezdése esetében a kihallgatást teljesítő közeg azt befejezettnek találja, a közreműködésre jogosított felek, illetőleg képviselőik pótkérdések feltevését indítványozhatják.

Az indítványban megjelölt kérdéseknek a tanuhoz való intézése csak akkor tagadható meg, ha a törvénybe ütköznek, vagy ha kétségtelen, hogy mind a vád, mind a védelem szempontjából jelentéktelen körülményre vonatkoznak.

212. §

A tanu élőszóval köteles feleletet adni. A kihallgatást teljesítő közeg megengedheti, hogy a tanu, ha ez emlékező tehetségének támogatására szükséges, a feleletadás előtt irásbeli feljegyzéseket tekinthessen meg.

213. §

Ha a vallomással valamely személy vagy tárgy azonossága állapítandó meg, a tanu ezeknek leírására szólítandó fel; a személy vagy tárgy csak ezután mutatandó meg neki.

Nyomot hagyó körülményre vonatkozó kihallgatás esetén a tanu arra a helyre vezethető, a hol a nyomok vannak vagy voltak.

214. §

Szembesítésnek rendszerint csak a főtárgyaláson van helye.

Ha azonban a terhelt és a tanu, vagy a tanuk egymás között eltérőleg vallanak s az ellenmondás másként nem hozható tisztába, vagy ha alaposan lehet attól tartani, hogy a szembesítés a főtárgyaláson nem történhetik meg: a terhelt és a tanu vagy a tanuk a nyomozás vagy a vizsgálat alatt is szembesíthetők egymással.

Kettőnél több egyén egyidejűleg és egynél több körülményre nézve egyszerre nem szembesíthető egymással.

A 205. § 1. pontjában említett hozzátartozók, még ha önként tettek is tanuságot, a terhelttel nem szembesíthetők, hacsak ez maga nem kívánná.

215. §

A kihallgatás akként vezetendő, hogy a tanu mindarra, a mire nézve vallomása szükséges, egyszerre legyen kihallgatva.

Az e szabály ellen feltűnően vétő vizsgálóbírót, meghallgatása után, a vádtanács vagy az ítélőbiróság száz koronáig terjedhető rendbirsággal büntetheti s a tanu kívánságára az okozott időveszteségért és munkamulasztásért kárpótlásban is elmarasztalhatja.

216. §

A tanuk kihallgatásánál a 140. §-ban foglalt szabályok megfelelően alkalmazandók.

V. A tanuk vallomásának megerősítése

217. §

A tanuk kihallgatásuk után rendszerint csak a főtárgyaláson egyenkint, és ugyanabban az ügyben csak egyszer esketendők meg.

A már megesketett tanu későbbi vallomását a letett esküre való hivatkozással erősíti meg, s ez az eskü hatályával bir.

Az eskü letétele előtt a tanu az eskü fontosságára és a hamis tanuzás következményeire figyelmeztetendő.

Az eskü ezekkel a szavakkal kezdődik:

»Esküszöm a mindentudó és mindenható Istenre«

és e szavakkal végződik:

»Isten engem úgy segéljen«.

Az eskü arra teendő le, hogy a tanu legjobb tudomása és lelkiismerete szerint a valót, és csakis a valót mondotta el s hogy ebből mit sem hallgatott el.

218. §

A tanu az esküt rendszerint élő szóval, az előolvasott esküminta utánmondásával teszi le és ez alatt jobb kezét szívén tartja.

A némák és a siketnémák, ha irni és olvasni tudnak, az esküt szövegének aláírásával teszik le, a siket tanuk pedig a velök közlött esküszöveget felolvassák.

Ha pedig a siketek, a némák és a siketnémák irni és olvasni nem tudnak, előlegesen megesketett tolmács közreműködésével, jelbeszéddel esküsznek.

219. §

A ki azt állitja, hogy az eskü vallási meggyőződésével ellenkezik, az eskü helyett ünnepélyesen fogadja, hogy a valót vallotta.

E fogadás e szavakkal kezdődik:

»Becsületemre és lelkiismeretemre fogadom ....«

220. §

A nyomozás és a vizsgálat alatt a tanu csak akkor eskethető meg:

1. ha életveszélylyel járó betegségben szenved;

2. ha alaposan tartani lehet attól, hogy a főtárgyaláson nem jelenhet meg;

3. ha a felek a megesketést fontos ok alapján kívánják. A megesketés oka a jegyzőkönyvben megemlítendő.

221. §

A tanu megesketése mellőzendő:

1. ha ellene gyanu forog fenn az iránt, hogy a bűncselekményt, melyre nézve kihallgatják, maga követte el, vagy annak részese, illetőleg bűnpártolója vagy orgazdája;

2. ha hamis tanuzás vagy hamis eskü miatt el volt ítélve, habár büntetését kiállotta;

3. ha kihallgatásakor életkorának tizennegyedik évét még be nem töltötte;

4. ha testi vagy elmebeli fogyatkozásánál fogva a valót meg nem tudhatta vagy közölni nem tudja; vagy ha értelme fejletlenségénél vagy gyengeségénél fogva az eskü lényegéről és fontosságáról nincs kellő fogalma;

5. ha kitünik, hogy a terhelttel oly ellenségeskedésben áll, mely az ezt terhelő vallomásának valódiságát kétségessé teszi;

6. ha vallomása valamely lényeges körülményre nézve valótlannak bizonyult, és nem mutatható ki, hogy csak tévedésből tett valótlan vallomást.

222. §

A biróság az eset körülményei szerint az eskütételtől elzárhatja azt az egyént is:

1. a ki a terhelthez a 205. § 1. pontjában megjelölt viszonyban áll;

2. a ki vallomásának lényegére nézve ingadozást tanusít;

3. a ki nyerészkedő szándékból elkövetett bűntett vagy vétség miatt vizsgálat vagy vád alatt áll, vagy az ily bűncselekmény miatt elitéltetett.

A sértett megesketése, akkor is, ha magánvádlókép jár el, a biróság belátásától függ.

VI. A tanuk díjazása

223. §

A tanú követelheti megjelenésével járó szükséges útiköltségeinek megtérítését.

Napi vagy heti bérből élőknek ezenfölül még igényök van az utazáshoz és kihallgatáshoz kívánt időnek és rendes keresetöknek megfelelő kárpótlásra.

Más tanuk, ha kihallgatásuk lakóhelyökön kívül nyolcz kilométerre eső helyen történik, állásukhoz mért ellátási díjat követelhetnek.

Ez igények, megszünésüknek és az igazolás kizárásának terhe alatt, a kihallgatáskor vagy ettől számított két nap alatt jelentendők be.

A magánvádló részére tanudíj vagy útiköltség nem állapítható meg, más sértettnek pedig csak akkor van ezekre igénye, ha tanukép idézték meg.

224. §

A fegyveres erőnek és a csendőrségnek tényleges szolgálatban álló tagjait, valamint a rendőrség és a pénzügyőrség személyzetéhez tartozó egyéneket illető tanudíjakról külön szabályok rendelkeznek.

XIV. FEJEZET

Bírói szemle és szakértők

I. Általános rendelkezések

225. §

Ha a bűnvádi ügyre nézve fontos ténykörülmények megállapítására vagy felderítésére személyes megfigyelés szükséges: birói szemlét kell tartani.

A mennyiben a szemlével megállapítandó tények felismeréséhez és megítéléséhez külön szakértelem szükséges: szakértők alkalmazandók.

226. §

A szemle alkalmával létező állapot hiven megállapítandó.

A szemléről felvett jegyzőkönyvet oly határozottan és kimerítően kell szerkeszteni, hogy benne a megszemlélt tárgyak és a talált nyomok és jelenségek, lehetőleg méretek szerint, tüzetesen megjelölve legyenek. E czélból a szükséges vázlatok, rajzok vagy fényképek készítendők és a jegyzőkönyvhöz csatolandók.

227. §

A szemle legalább két tanu jelenlétében foganatosítandó.

A 132. § harmadik bekezdésének rendelkezése ez esetben is alkalmazandó.

Ha a szemléhez szakértők szükségesek: a biróság rendes szakértői közöl kettőt, az ügy fontosságához képest esetleg többet kell alkalmazni. Csekélyebb fontosságú körülménynek megállapítására, vagy ha több szakértő nehezen volna található, egynek alkalmazása is elégséges.

A rendes szakértők csak akkor mellőzhetők, ha ellenök aggodalom merült fel, ha akadályozva vannak, ha a késedelem veszélylyel járna, vagy ha köztök nincs olyan, a ki a kívánt külön szakértelemmel birna.

Ha szükségesnek mutatkozik, a rendes szakértőkön fölül más szakértők, nevezetesen olyanok alkalmazhatók, a kik a kívánt külön szakértelemmel birnak.

A katonai biróság hatóságának alávetett egyén szakértőül való kirendeléséről feljebbvaló hatósága utján értesítendő.

A szakértők díját az igazságügyi minister szabályrendeletben állapitja meg.

228. §

Olyan ügyben, melyben az eldöntendő kérdések felismeréséhez és megítéléséhez külön szakértelem szükséges, a terhelt, vagy ha több a terhelt, ezek együttesen, saját költségökön ellenőrző szakértő közreműködésével élhetnek.

Az utóbbinak joga van a terhelt vagy terheltek érdekeit szakértői közreműködésével előmozdítani s megoltalmazni. Nevezetesen a szemlénél jelen lehet, az esetleges hiányokra vagy mulasztásokra figyelmeztethet és a szemle teljesítésére, valamint a véleményre nézve észrevételeit akár a jegyzőkönyvben, akár külön iratban előterjesztheti.

229. §

Szakértőkül, a lelet és a vélemény semmiségének terhe mellett, nem alkalmazhatók azok, a kik, mint tanuk ki nem hallgathatók, vagy meg nem eskethetők (204., 221. §§), továbbá azok sem, a kik a terhelttel vagy a sértettel a jelen törvény 205. §-ának 1, pontjában meghatározott viszonyban állanak, vagy a kik ellen a bűncselekményt elkövették vagy megkisérlették, továbbá a kikre nézve a 208. §-ban meghatározott eset forog fenn, végre a kik a szakértőileg megítélendő körülményről a 205. § 2. pontjában meghatározott módon szereztek tudomást.

230. §

A szakértők nevei a felekkel, illetőleg képviselőjökkel, a mennyiben a szemlére megidézve vannak, az idéző végzésben, egyébként jelentkezésök alkalmával közlendők.

A felek kifogásaikat a szemle megkezdése előtt előterjeszthetik. Ha ezek nyomatékosak és a más szakértők alkalmazásából származható késedelem veszélylyel nem jár, a kifogásolt szakértő mellőzendő.

A szemle megkezdése után csakis a kizáró okok (229. §) alapján van kifogásnak helye. Ez esetben a megkezdett szemle félbeszakításával más szakértőt keli alkalmazni.

231. §

Az, a kit szakértőül kirendeltek, nem tagadhatja meg közreműködését: ha a szemlénél szükséges szakmára rendes szakértő minőségben van alkalmazva, vagy ha a szakmát keresetképen gyakorolja és a 229. § esete fenn nem forog.

Mindazáltal, ha a szakértő az illető vizsgálat teljesítésére vagy vélemény adására magát kellően képesnek nem érzi, vagy más, nyomós okot hozhat fel, egyes esetekben, ha sürgős eljárás szüksége nem forog fenn, a kirendeléstől kivételesen felmenthető.

A felmentés tárgyában a szemlét elrendelt biró vagy biróság végérvényesen határoz.

Közszolgálatban álló egyén nem alkalmazható szakértőül, ha ezt feljebbvaló hatósága a közszolgálat érdekeibe ütközőnek nyilvánítja.

232. §

A megjelenésre kötelezett, de az idézés daczára meg nem jelent, úgyszintén az eskü letételét vagy a vélemény adását törvényes ok nélkül megtagadó, vagy a véleményt megintés daczára elő nem terjesztő szakértőt a biró, illetőleg a biróság kétszáz koronáig, ismétlés esetében hatszáz koronáig terjedhető és elzárásra változtatható pénzbüntetéssel bünteti s azonfölül az okozott költségnek megfizetésében marasztalja.

A büntetés alól való felmentés és a felfolyamodás tárgyában a jelen törvény 194. §-ának intézkedése irányadó.

Az első bekezdés esetében a fegyveres erő vagy a csendőrség tényleges szolgálatban álló tagjának megfelelő megbüntetése és az okozott költségnek tőle leendő behajtása végett feljebbvaló hatósága keresendő meg.

233. §

A szakértő a szemle megkezdése előtt esküt tesz arra, hogy észleleteit híven és véleményét részrehajlatlanul, legjobb tudása és lelkiismerete szerint fogja előadni.

Az állandóan alkalmazott és ilyen minőségben esküt tett szakértő ujabb megesketése helyett hivatalos esküjére figyelmeztetendő.

Egyebekben és az eskütétel módjára nézve a 217-219. §-ok rendelkezései megfelelően alkalmazandók.

234. §

Ha a szakértők véleményök előkészítése czéljából szükségesnek találják, bizonyos körülményekre vonatkozólag a szükséges felvilágosítások az ügy irataiból nekik megadhatók, esetleg az ügy iratai is, vagy egy részök velök közölhetők. Ugyane czélból uj tanuk hallgathatók ki, sőt a már kihallgatott tanuk ujra kihallgathatók és a szakértők a kihallgatáson a biró beleegyezésével a tanuhoz közvetlenül kérdéseket intézhetnek.

235. §

A szemlét rendszerint a vizsgálóbiró vezeti és, a felek, illetőleg képviselőjök részéről tett inditványok lehető figyelembevétele mellett, megjelöli a szakértői megvizsgálás tárgyait és megállapítja a kérdéseket.

A felek, illetőleg képviselőjök a vizsgálat és vélemény tárgyát tevő körülményekre nézve indítványozhatják kérdések tételét, és ezeknek a szakértőkhöz való intézése csak fontos okból tagadható meg.

A vizsgálóbiró köteles intézkedni, hogy se a közbenjáró egyének, se a szakértők az eljárást ne hátráltassák.

236. §

A szemle tárgya rendszerint a vizsgálóbiró jelenlétében vizsgálandó meg.

Nem szükséges a vizsgálóbiró jelenléte, ha félrevonulását a szeméremérzet kímélése követeli; továbbá ha a szemle tárgyának misége és minősége csak hosszabb időn át tartó megfigyelés vagy kísérletezés alapján állapítható meg.

Az utóbbi esetben, valamint akkor is, midőn a szakértők vizsgálata a megvizsgált tárgyakat megsemmisíti vagy megváltoztatja, lehetőleg a tárgyaknak csak egy része engedendő át a szakértőknek, a többi pedig a biróság és a felek pecsétjével lezárva, mindaddig a biróság őrizete alatt tartandó, míg a vizsgálat ismétlésének szüksége teljesen kizárva nincs.

Ha a vizsgálóbiró a szemlénél vagy egy részénél nincs jelen, lehetőleg gondoskodjék a szakértői vizsgálat hitelességének biztosításáról.

A szemléről felvett jegyzőkönyvben a fennebbi intézkedések tüzetesen megemlítendők és a csomagra vagy tartóra feljegyzendő, hogy az a szakértőknek átadott tárgy részét foglalja magában. A feljegyzést a vizsgálóbiró, a szakértő és a felek aláirják.

A lelet nyomban jegyzőkönyvbe veendő, a szakértők véleménye pedig indokolásával együtt vagy azonnal jegyzőkönyvbe mondandó, vagy annak irásban leendő benyujtására a vizsgálóbiró részéről megfelelő határidő tűzendő ki.

Ha több szakértő járt el, megengedendő, hogy azok véleményadás előtt egymással tanácskozzanak.

237. §

Ha a szakértők ténybeli megállapításai jelentékenyen eltérők, vagy a lelet határozatlan, homályos, önmagával vagy bizonyított ténykörülményekkel ellentétes, ugyanazokkal, vagy ha a kétségek a szakértők újabb kihallgatásával el nem oszlathatók: más szakértőkkel új szemlét kell tartani.

238. §

Ha a szakértők véleményében ellenmondások, helytelen következtetések vagy hiányok mutatkoznak, vagy ha az adott vélemény helyességéhez nyomatékos kétség fér, a véleményadó szakértők felvilágosító nyilatkozatra kötelezendők, s ha ez eredményre nem vezetne, más szakértők véleménye szerzendő be.

A mennyiben ez orvostani, vagy vegyészeti kérdésekre nézve válnék szükségessé: ha a véleményt nem a törvényszéki orvos, illetőleg nem az országos birósági vegyész adta, ennek fölülvéleménye szerzendő be; ha pedig a biróság kétségeit ez a vélemény sem oszlatta el, fölülvélemény adása végett az igazságügyi orvosi tanács keresendő meg.

A vizsgálóbiró e végből a vádtanácshoz tesz előterjesztést.

Sürgős szükség esetében a kir. ügyész is a főügyész utján megkeresheti az országos birósági vegyészt vagy az igazságügyi orvosi tanácsot fölülvéleményezés iránt. Erről a terhelt vagy védője értesitendő, kinek jogában áll három nap alatt az országos birósági vegyészhez, illetőleg az igazságügyi orvosi tanácshoz észrevételeit és kérdőpontjait előterjeszteni.

239. §

Ha az igazságügyi orvosi tanács fölülvéleménye nem nyujt teljes tájékozást, a biróság megkeresésére köteles a tanács a kívánt felvilágosítást vagy pótvéleményt megadni.

II. Halottszemle és bonczolás. Gyermekölés, mérgezés, testi sértés és elmezavar megállapítása

240. §

Halottszemle és bonczolás foganatosítandó, ha gyanu támad, hogy valakinek halálát bűntett vagy vétség okozta.

Az esetleg már eltemetett holttest kiásandó és bonczolás alá veendő, ha a szakértők véleménye szerint a szemlétől és a bonczolástól az adott körülmények között még eredmény várható.

A holttest azonossága a bonczolás előtt lehetőleg megállapítandó. E czélból azok az egyének, a kik az elhaltat életében ismerték, esetleg a terhelt is, a holttest megmutatása mellett megkérdezendők.

Ismeretlen holttestről a bonczolás előtt, a mennyiben lehetséges, fénykép készítendő.

241. §

A halottszemlére és a bonczolásra két orvos-szakértőt kell alkalmazni.

Nem alkalmazható az az orvos, a ki az elhunytat a halálát megelőzött betegségben kezelte, a vizsgálóbiró rendeletére azonban köteles megjelenni és a kórlefolyásra nézve, lehetőleg a bonczolás előtt, felvilágosításokat adni.

A szakértők véleményében kimondandó, hogy mi volt a halálnak közvetlen oka és ezt az okot mi idézte elö.

Ha a holttesten sérülés észlelhető, megállapitandó, hogy ezt más okozta-e és ha igen: vajjon a sértés mily eszközzel, mily módon, mennyivel a halál bekövetkezése előtt volt ejtve, és hogy a sérülés okozta-e a halált.

Több sérülés esetén az is megállapítandó, hogy mindegyiket ugyanazzal az eszközzel ejtették-e és melyik idézte elő a halált; ha pedig több sérülés okozta, hogy ezek közől melyek voltak, vagy melyeknek összhatása volt a halálnak oka.

242. §

A 241. § esetében meg kell még állapítani, vajjon:

1. a sértés minősége,

2. a sérült szervezetének egyéni sajátossága vagy különös állapota,

3. a sértés elkövetésének különös körülményei,

4. a sérüléshez véletlenül hozzájárult, de mégis általa előidézett vagy belőle fejlődött okok eredményezték-e a halált;

5. avagy ez oly idegen ok folytán állott-e be, mely a sérülés nélkül is abban az időben, vagy rövid idő múlva a halált eredményezte volna.

A 2-4. pontok eseteiben meghatározandó az is, vajjon a halált idejekorán érkező, czélszerű segély elháríthatta volna-e.

A 4-5. pontok esetében pedig meghatározandó, vajjon a sértés mennyi idő alatt gyógyult volna meg, ha a véletlenül hozzájárult vagy idegen ok miatt a halál be nem áll.

Ha a halált lövés okozta, meghatározandó, hogy a lövést mily méretű löveggel, mily irányból és körülbelül mily távolságból intézték.

243. §

Gyermekölés gyanuja esetében a halottbonczolás alkalmával megállapítandó az is, hogy a gyermek ujszülött és élve született, érett és életképes volt-e.

Ha a gyermek élve született, a 241. és 242. §-okban körülirt ténykörülmények állapítandók meg; ha pedig holtan született, a halál időpontja és oka lehetőleg kiderítendő.

244. §

Ha mérgezés gyanuja forog fenn, a vegyészi vizsgálatot rendszerint az országos birósági vegyész teljesíti.

A vegyészileg megvizsgálandó tárgyak az elcserélést, a más anyagokkal való összekeverést és a megromlást megakadályozó módon (236. §) edénybe vagy tartóba helyezendők és az országos birósági vegyészhez küldendők el.

245. §

Testi sértés esetében a 241. és 242. §-ok megfelelően alkalmazandók és a véleményben a gyógyulás időtartama meghatározandó. Ez utóbbi tekintetben a véleményadás későbbre is halasztható, sőt a már adott vélemény az eredménynek megfelelően módosítható is.

A törvényszéki, törvényhatósági, államrendőri, járási, községi vagy körorvos véleménye, a mennyiben az eljárás adataival megegyez és senki nem kifogásolja, a testi sértés minőségének és gyógyulása tartamának megállapítására bizonyítékul birói szemle nélkül is elfogadható.

Egyébként egy vagy több orvos-szakértő alkalmazásával szemle foganatosítandó.

246. §

Ha gyanuok merül fel arra nézve, hogy a terhelt beszámíthatóságát kizáró vagy korlátozó elmezavarban, vagy öntudatlanságban szenved, a megfigyelést mindig két orvosnak kell teljesíteni és véleményt adni arról, vajjon a terhelt elmezavarban vagy öntudatlanságban szenved-e vagy nem, illetőleg a bűncselekmény elkövetésekor abban szenvedett-e úgy, hogy e miatt akaratának szabad elhatározása képességével nem birt s az iránt is nyilatkozni, vajjon a terhelt állapota közveszélyes-e?

Ha a szakértők a megfigyelés alatt a terhelt akaratának szabad elhatározását korlátoló körülményeket észlelnek, véleményökben ezeket is tartoznak részletezni.

A vádtanács vagy az itélőbiróság bármelyik megfigyelő vagy véleményt adó orvosnak vagy bármely félnek indítványára a vádló és a védő, esetleg az e czélból nyomban kirendelendő külön védő meghallgatása után elrendelheti, hogy a terheltet elmeállapotának további megfigyelése végett az e czélra rendelt állami intézetbe szállítsák. A szabadlábon levő terhelt csak akkor szállitandó ily intézetbe, ha elmeállapotának megfigyelése máskép meg nem történhetik.

Az e végzés ellen használt felfolyamodásnak felfüggesztő hatálya van.

Аz intézetben a megfigyelés rendszerint legfeljebb két hónapig tarthat, mely idő alatt a vélemény is előterjesztendő.

A megfigyelést hosszabb időre csak a vádtanács, illetőleg az ítélőbiróság ujabb határozattal terjesztheti ki. Ennek kieszközlése végett köteles az intézet igazgatója, hosszabb megfigyelés szüksége esetében, az illetékes birósághoz idejekorán indokolt előterjesztést tenni.

III. Pénz-, közhitelpapir- és bélyeghamisítás megállapítása

247. §

Belföldi hamis érczpénz, papirpénz, bélyeg, vagy postajegy készítésének, illetőleg valódi érczpénz, papirpénz, bélyeg vagy postajegy meghamisításának megállapítása végett a hamisítványok ama hatósághoz küldendők, mely a valódi érczpénzt, papirpénzt, bélyeget vagy postajegyet kibocsátotta. E hatóságtól véleményt kell kérni arra nézve is, hogy a hamisítást valószinűleg miképen követték el.

A hamisitásról szóló nyilatkozat az osztrák-magyar bank pénzjegyeire és közhitel-papirjaira nézve a banknak budapesti igazgatóságától, az 1878. évi V. t.-czikk 210. és 211. §-aiban felsorolt és nem magánosok részéről kiadott hitelpapirokra nézve pedig ama hatóságtól vagy ama társaság igazgatóságától szerzendő meg, mely a valódiakat kibocsátotta.

A magánosok által kibocsátott hitelpapiroknak az 1878. évi V. t.-czikk 210. §-ába ütköző meghamisítása esetében a szakértői szemle és vélemény tekintetében a jelen törvény általános rendelkezései alkalmazandók.

248. §

Külföldi érczpénz vagy papirpénz és ezzel egyenlőnek tekintett hitelpapirok, valamint a külföldi bélyegek vagy postajegyek hamisítványai a vélemény megszerzése végett az igazságügyi ministerhez terjesztendők fel.

249. §

A 247. § első és második bekezdése és a 248. § esetében a hamisítványok készítésére használt eszközök lehetőleg a megkereséshez csatolandók. A vélemény megadása után azokat a hamisítványokkal együtt a birósághoz vissza kell küldeni.

A bűnvádi eljárás befejezése után a biróság a hamisítványokat és az eszközöket megőrzés végett az illető hatósághoz vagy igazgatósághoz juttatja vissza.

IV. Az írás azonosságának vizsgálata

250. §

Ha valamely irás valódisága iránt kétség támad, vagy ha azt kell kideríteni, hogy valamely irás kinek a kézirása, akkor a szakértők az összehasonlításra kétségtelenül valódi iratot használjanak.

Kívánatos, hogy az összehasonlítandó iratok lehetőleg ugyanabból az időből valók legyenek.

A terhelt felhívható, hogy próbairásként néhány szót vagy mondatot irjon a biróság előtt. E czélból azonban kényszer nem alkalmazható.

V. Csalárd és vétkes bukás megállapítása

251. §

Csalárd vagy vétkes bukás esetében a szakértők rendszerint csak a vád alapjául felhozott és a biróság részéről tüzetesen megjelölendő körülmények megállapítására alkalmazandók.

Az emiitett bűncselekmények esetében a szakértőknek meg kell állapítani, hogy a közadós attól az időponttól fogva, midőn fizetésképtelenségét tudta vagy tudnia kellett, mily adósságokat csinált, és hogy a mennyiben a tömeg szenvedőleg áll, a közadós tartozásai mely időpontban kezdették felülmulni vagyonát.

Ha a közadós kereskedelmi könyvek vezetésére kötelezett kereskedő, a szakértői lelet és vélemény rendes tárgyai közé tartozik annak megállapítása:

1. hogy vezetett-e a közadós oly bekötött, lapszámokkal ellátott, keresztülfűzött kereskedelmi könyveket, melyek a részéről kötött ügyleteket és vagyoni állását teljesen feltüntetik;

2. hogy a közadósnak kereskedelmi könyveiben a rendszerint kitöltendő helyeken nincsenek-e hézagok, nem voltak-e bevezetések kivakarva, kitörléssel vagy utólagos bevezetéssel olvashatatlanokká téve;

3. hogy megállapítható-e a közadós könyveiből és más irományaiból, hogy a közadós cselekvő és tartozó állapotát kimutató rendes mérleget évenkint készített.

Az esetben, ha alapos gyanu merül fel arra nézve, hogy a közadós hamisan vezette vagy bűnös módon megváltoztatta kereskedelmi könyveit, a szakértők a gyanus és ezekkel kapcsolatos bevezetések megvizsgálására és annak megállapítására utasítandók:

a) hogy a gyanus és más bevezetések között vannak-e ellenmondások;

b) hogy forognak-e fenn jelenségek arra, hogy a gyanus bevezetések a kereskedelmi könyvek eredeti tartalmának megváltoztatásával történtek;

c) hogy ezek a közadós vagyoni állásának és üzlete folyamának kiderítését mennyiben akadályoznák.

VI. Eljárás gyujtogatás és kárt okozó egyéb bűncselekmények eseteiben

252. §

Gyujtogatás esetében különösen kiderítendő: a gyujtás módja, mi és minő volt a tűz gerjesztésére használt anyag, továbbá a hely a hol, s az idő, a mikor a gyujtás vagy kisérlete történt és különösen az, hogy éjjel vagy nappal ütött-e ki a tűz.

Megállapitandó továbbá, vajjon nem volt-e előre látható a tűznek könnyen továbbterjedése, vagy az, hogy emberéletet veszélyeztet; Végre minden tűznél, a mely kárt okozott, megállapítandó a kár nagysága.

253. §

Ha mások személyét vagy vagyonát veszélyeztető egyéb bűncselekmény forog fenn, meghatározandó az elkövetés, illetőleg a közreműködés módja és eszköze, az okozott vagy okozni akart kárnak, az elvesztett haszonnak, továbbá az emberek életére vagy egészségére bekövetkezett vagy bekövetkezhetett veszélynek nagysága.

A mennyiben aggodalom merül fel az iránt, hogy a sértett kárát túlmagasra becsüli, és más megbizható mód nem áll rendelkezésre, a bekövetkezett tényleges kár nagysága tanuk, illetőleg szakértők kihallgatásával állapítandó meg.

XV. FEJEZET

A vádirat, a kifogások és az ezekre vonatkozó eljárás

A) A kir. ügyészség részéről képviselt vád esetében

254. §

Esküdtbiróság vagy törvényszék hatáskörébe utalt bűncselekmény esetében, ha vizsgálat nem volt tartva, köteles a kir. ügyészség, mihelyt erre a nyomozás adatai elégséges alapot adnak, a vádiratot az ügy irataival együtt a vádtanács elnökénél benyujtani.

Ha vizsgálat volt tartva, az ennek befejezését közlő értesítéstől (129. § első bekezdés) számított tizenöt nap alatt a kir. ügyészségnek, a mennyiben az eljárás kiegészítését nem indítványozta (129. § 2. bekezdése), vagy a vádiratot kell a vizsgálóbirónál benyujtani, vagy a vád elejtését bejelenteni.

A mennyiben a kir. ügyészség kellő időben a vizsgálat kiegészítése iránt tett indítványt s azt elutasították (129. § harmadik bekezdés), a vádirat a vádtanács végzésének kézbesítésétől számított tizenöt nap alatt adandó be.

255. §

A vádiratnak tartalmaznia kell:

1. a terhelt nevét, annak megjelölésével, hogy fogva van-e, vagy nincs;

2. a vád tárgyává tett bűncselekménynek vagy bűncselekményeknek tüzetes megjelölését a törvényben megállapított és a tényállásból vett ismertető jelek szerint;

3. a tényállásnak a nyomozás, illetőleg a vizsgálat adataiból merített tömör, összefüggő és tárgyilagos elbeszélését és a bizonyítékok megjelölését;

4. a főtárgyalásra illetékes biróság megnevezését.

A kir. ügyészség a vádiratban az előzetes letartóztatás vagy a vizsgálati fogság elrendelése, fentartása vagy megszüntetése tárgyában is köteles nyilatkozni.

A vádirathoz csatolandó a megidézendő tanuk és szakértők, illetőleg a főtárgyalásra beszerzendő egyéb bizonyítékok jegyzéke.

A vádiratot a jegyzék másolatával együtt annyi példányban kell beadni, hogy mindegyik terheltnek egy-egy példány jusson, ezenfölül pedig egy példány az ügy iratainál maradjon.

256. §

A vádtanács elnöke, illetőleg a vizsgálóbiró, kinél a kir. ügyészség a vádiratot benyujtotta, azonnal határoz az előzetes letartóztatás, illetőleg a vizsgálati fogság elrendelése vagy megszüntetése iránt tett indítvány felett, azután a 281. § esetén kívül, a vádiratot a terheltnek azzal az értesítéssel kézbesítteti, hogy szabadságában áll a vádirat ellen a jelen törvény 257. §-a értelmében kifogással élni.

A fogva levő terhelttel a vádirat huszonnégy óra alatt, a szabad lábon levővel lehető sürgősen közlendő, ha pedig az előzetes letartóztatást, illetőleg a vizsgálati fogságot a vádirat alapján rendelték el, akkor a vádirat a terheltnek csak elfogatásakor kézbesítendő. Ez esetben az előzetes letartóztatás vagy a vizsgálati fogság elrendelése miatt csak a vádirat ellen beadott kifogással kereshető orvoslás.

Az értesítésben ki kell tenni, hogy a mennyiben a terhelt kifogással kiván élni, ezt köteles a vádirat közlésétől számított nyolcz nap alatt megtenni és indokolni

A kifogás és indokolása a vizsgálóbirónál, illetőleg a vádtanács elnökénél, ki a vádiratot kézbesíttette, jegyzőkönyvbe mondható vagy irásban nyujtható be.

Ezek utasítják vissza a kifogást, ha elkésett, vagy ha azt nem jogosult egyén tette.

A terhelt ama határidő alatt, mely neki a kifogásra, illetőleg, ha ezt már bejelentette, annak indokolására nyitva áll, kívánhatja, hogy a vádiratot a védőnek kézbesítsék. Ez esetben a határidő a védő részére teljesített kézbesítéstől számítandó.

257. §

A terhelt kifogást tehet a vádiratnak minden pontja ellen.

Különösen kifogást tehet a biróság illetékessége ellen, indítványozhatja a nyomozás vagy a vizsgálat kiegészítését, illetőleg a vizsgálat elrendelését, érvényesítheti a beszámítást és a bűnvádi eljárás megindítását kizáró okokat, kifogást tehet az előzetes letartóztatás, illetőleg a vizsgálati fogság elrendelése ellen (256. §), felhozhatja azokat a körülményeket és érveket, melyekből következteti, hogy bűncselekmény nem, vagy más forog fenn, mint a melyre a vád alapítva van és kifogás tárgyává teheti a vád bizonyítékait, ténybeli és jogi következtetéseit re.

258. §

Ha a terhelt a 256. §-ban megjelölt határidő alatt kifogást tett, a vizsgálóbiró az iratokat azonnal a vád tanács elé terjeszti.

259. §

A vádtanács elnöke a kifogás tárgyalására lehető közel határnapot tűz ki s erről a kir. ügyészséget és a terheltet értesíti.

Az utóbbinak szóló értesítésben kiteendő, hogy jogában áll a vádtanács ülésére meg vagy meg nem jelenni, valamint magát védő által képviseltetni.

A terheltnek bejelentett védője a tárgyalás napjáról értesítendő.

260. §

A terheltnek vagy védőjének elmaradása a tárgyalást és a határozat hozását nem akadályozza.

Ha azonban a vádtanács szükségesnek találja, a kifogás tárgyalására a terheltet személyes megjelenésre kötelezheti, illetőleg a fogva levő terheltet maga elé állíttathatja.

261. §

A kifogás tárgyalása nem nyilvános.

Az ülés megnyitása után az előadó az ügyet előadja.

Ennek megtörténtével a felek szóbeli előterjesztéseket tehetnek.

Az utolsó felszólalás mindig a terheltet és védőjét illeti.

A vádtanács tagjai a megjelent vagy előállított terhelthez kérdéseket intézhetnek.

A tárgyalás befejezése után a vádtanács végzést hoz és azt nyomban kihirdeti, a meg nem jelent terhelttel és a magánféllel pedig három nap alatt közli.

262. §

A vádtanács az ügy bővebb felvilágosítása végett elrendelheti a nyomozást, illetőleg a vizsgálat kiegészítését és, a mennyiben vizsgálat nem volt tartva, ennek teljesítését, továbbá egyes vizsgálati cselekmények helyesbítését, ismétlését vagy új bizonyítékok felvételét vagy megszerzését.

263. §

A vádtanács az ügyet az illetékes biróság vagy hatóság elé utasítja: ha a törvényszék vagy esküdtbiróság az eljárásra hatáskörrel vagy illetékességgel nem bir.

264. §

A vádtanács elutasítja a vádiratot és az eljárást végzéssel megszünteti:

1. ha a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény, vagy ha bűncselekmény ugyan, de tárgyában korábban jogerős itélet volt hozva;

2. ha a terhelt halála, királyi kegyelem vagy elévülés következtében eljárásnak nincs helye;

3. ha a terhelt a beszámíthatóságot kizáró, gyógyíthatatlan elmezavarban szenved, vagy a bűncselekmény elkövetésekor életkorának tizenkettedik évét még nem haladta túl (1878. évi V. t.-cz. 83. §);

4. ha az eljárás folytatásához szükséges felhatalmazás, kívánat vagy magánindítvány hiányzik, illetőleg a magánindítványra jogosult visszavonható indítványát kellő időben visszavonta;

5. ha a vád képviseletére jogosultak a vádat mindnyájan elejtették, illetőleg a vád képviseletét kellő időben nem vették át;

6. ha a terhelt ellen felhozott bizonyítékok nem elegendők arra, hogy bűnösségére nézve alapos gyanut keltsenek.

Az 5-ik pont esetében a végzés csak azzal indokolandó, hogy a vádló a vádat elejtette s annak képviseletét kellő időben más jogosult sem vette át.

Ha a vád elutasítását maga után vonó ok olyan terheltre is vonatkozik, ki nem élt kifogással, a vádtanács akként jár el, mintha az is kifogást tett volna.

265. §

A vádtanács felfüggeszti a bűnvádi eljárás továbbfolytatását:

1. ha valamely házasság érvényessége vagy a bűnvádi ügynek eldöntésére nézve lényeges más magánjogi jogviszony tekintetében a 7. § harmadik és negyedik bekezdése szerint a polgári biróság vagy más hatóság határozatának bevárása mutatkozik szükségesnek;

2. ha a 31. § esetében az igazságügyi minister döntése bevárandó;

3. ha a terhelt mentelmi jogának felfüggesztése szükséges;

4. ha a terheltre nézve a beszámíthatóságot kizáró vagy korlátoló elmezavar látszik fenforogni és a vádtanács a terheltnek további szakértői megfigyelését tartja szükségesnek (246. §).

Az eljárás az 1. és 2. pont esetében az előleges kérdés eldöntéséig, illetőleg a késedelem miatt szükséges intézkedésig (7. § utolsó bekezdés),

a 3. pont esetében a mentelmi jog felfüggesztéséig,

a 4. pont esetében pedig mindaddig függőben marad, míg a biróság meggyőződést nem szerez a felöl, hogy a terheltnek elmeállapota a beszámítást nem zárja ki, vagy hogy az gyógyíthatatlanul meg van zavarva.

266. §

Ha a 262-265. §-okban meghatározott esetek egyike sem forog fenn, akkor a vádtanács végzéssel kimondja, hogy a terheltet vád alá helyezi.

E végzésnek tartalmaznia kell a tárgyalás alkalmával jelen volt birák neveit, továbbá a vádlott személyes viszonyainak tüzetes megjelölését és a vádaláhelyezés alapjául szolgáló bűncselekmény minősítését, hivatkozással a büntető törvénynek megfelelő szakaszaira.

Ugyane végzésben határoz a vádtanács az iránt is, hogy mely tanuk és szakértők idézendők meg a főtárgyalásra.

A vádtanács a törvény alkalmazása tekintetében nincs a vádló indítványához kötve.

267. §

A vádtanács a fogva levő terheltnek további fogvatartása vagy szabadlábra helyezése tárgyában is határoz, sőt törvényes ok esetében a szabadlábon volt terheltnek előzetes letartóztatását, illetőleg vizsgálati fogságba helyezését is elrendelheti.

A vádhatározatban elrendelt vagy fentartott előzetes letartóztatás, illetőleg vizsgálati fogság a 159. § szerint való meghosszabbítás nélkül is, a főtárgyaláson hozandó érdemleges határozatig érvényes. A vádtanács azonban azt törvényes oknál fogva megszüntetheti.

Az előzetes letartóztatás, illetőleg a vizsgálati fogság a 157. és 162. §-ok esetein kívül is megszüntethető, ha a vádlottra öt évi szabadságvesztés-büntetésnél súlyosabb főbüntetés előreláthatólag nem lesz megállapítható.

Ha a vádtanács felfüggeszti az eljárás továbbfolytatását, de egyúttal előzetes letartóztatást vagy vizsgálati fogságot rendel el, illetőleg annak fentartását határozza el: ennek tartamára és a meghosszabbításra nézve a 159. § első bekezdésének rendelkezései alkalmazandók.

268. §

Ha a terhelt a 256. §-ban előirt határidőben kifogást nem tett, vagy arról kifejezetten lemondott, akkor az ügy iratai az illetékes törvényszékhez vagy esküdtbirósághoz teendők át, mely az ügyet zárt ülésben vizsgálat alá veszi és a terheltnek további fogvatartása vagy szabadlábra helyezése tárgyában (267. §) határoz.

A törvényszék vagy esküdtbiróság, ha magát illetékesnek nem tartja (15. §), az ügyet az illetékes biróság vagy hatóság elé utasítja; a 264. § 1-5. pontja esetében a vádiratot a 264. § rendelkezései értelmében elutasítja és az eljárást végzéssel megszünteti; a 265. § esetében pedig a bűnvádi eljárás továbbfolytatását felfüggeszti.

Ellenkező esetben a főtárgyalás napjának kitűzése tárgyában haladék nélkül intézkedik.

269. §

A vádtanácsnak a 262-267. §-ok szerint, a törvényszéknek vagy esküdtbiróságnak pedig a 268. § szerint hozott végzései közől a kir. ügyészség és a sértett csak az eljárást részben vagy egészben megszüntető vagy felfüggesztő, vagy áttételt rendelő végzés ellen élhetnek felfolyamodással. Ha a kir. ügyészség felfolyamodással élt és azt vissza nem vonta, a sértett felfolyamodása nem vehető figyelembe.

270. §

A terhelt és a javára perorvoslatra jogosultak (383. § I. és II. pontok) a 262-268. §-ok szerint hozott végzések ellen csak az előzetes letartóztatás, illetőleg a vizsgálati fogság kérdésében és a 265. § 1. pontja alapján hozott felfüggesztő végzés ellen élhetnek felfolyamodással, mely azonban nem akasztja meg a további eljárást.

271. §

A felfolyamodás következtében az iratok az indokolás benyujtására engedett határidő lejártától számított három nap alatt a kir. itélőtáblához terjesztendök fel. A vádlott felfolyamodása esetében a felterjesztés a 151, § utolsó bekezdése szerint történik.

272. §

A kir. ítélőtábla a felfolyamodást zárt ülésben intézi el, az ügyet a 264. § 1-5. pontjai szempontjából hivatalból is felülvizsgálhatja, s mindazokat a végzéseket hozhatja, melyek a 262-268. §-ok szerint a vádtanács, illetőleg a törvényszék vagy az esküdtbiróság hatáskörébe esnek.

273. §

Az elsőfokú biróság a kir. ítélőtábla végzését a felekkel kézbesítés; a fogva levő terhelttel pedig kihirdetés útján közli és a határozat következtében szükséges minden intézkedést azonnal foganatosít.

274. §

A kir. itélőtáblának a 272. § szerint hozott végzése ellen felfolyamodásnak nincs helye.

A vád alá helyezést rendelő végzés jogerőre emelkedése vagy a főtárgyalás elrendelése (268. § harmadik bekezdése) után az eljáró biróság illetéktelensége miatt (16., 17. §§) az ügy áttételének nincs helye.

275. §

Ha a kir. ügyészség a vádaláhelyezés vagy a főtárgyalás elrendelése után kívánja a vádat elejteni: köteles ezt az eljáró biróságnak bejelenteni.

A további eljárásra nézve a jelen törvény 42. §-ának negyedik bekezdésében foglalt intézkedés az irányadó.

B) Eljárás, ha a vádat a magánvádló képviseli

276. §

A vád képviseletében eljáró magánvádló a vizsgálat befejezését közlő értesítéstől (129. §) számított tizenöt nap alatt köteles a vizsgálóbirónál a vádiratot benyujtani vagy a vizsgálat kiegészítését indítványozni. Ellenkező esetben úgy tekintendő, mint a ki a vádat elejtette.

Ha a kir. ügyészség a vádiratot benyujtotta, de utóbb a vádat a vádaláhelyezés, illetőleg a főtárgyalás vagy a közvetlen idézés elrendelése előtt elejtette, erről a feljelentést vagy magánindítványt tett vagy igényöket bejelentett sértettek azzal a figyelmeztetéssel értesítendők, hogy nyolcz nap alatt a vizsgálat elrendelését indítványozhatják, ha pedig az ügyben vizsgálat volt, vagy ennek kiegészítése iránt tehetnek indítványt, vagy kijelenthetik, hogy a vád képviseletét átveszik, vagy a kir. ügyészség vádiratát magukévá teszik.

Ha e felszólitás eredménytelen marad, a sértettekről az vélelmezendő, hogy a vád képviseletét nem hajlandók átvenni.

A 254. § végső bekezdése a jelen §-ban körülirt esetekben a magánvádlóra nézve alkalmazandó.

277. §

A magánvádló a vádiratot a 255. §-ban foglalt rendelkezések értelmében köteles szerkeszteni.

Ha a 276. §-ban meghatározott határidő eredménytelenül járt le, az iratok nyomban a vádtanács elé terjesztendők, mely az eljárás megszüntetését mondja ki.

278. §

Ha a magánvádló beadta a vádiratot, vagy ha magáévá tette a kir. ügyészség vádiratát, a vizsgálóbiró vagy a vádtanács elnöke, kinél az ügy iratai vannak, a 256. § szerint jár el.

Ha a terhelt a 256. §-ban megjelölt határidő alatt kifogásokat ad be: a vádtanács az ügyet a 259-261. §-ok rendelkezései szerint kitűzendő és tartandó tárgyaláson veszi vizsgálat alá.

A magánvádló azzal a figyelmeztetéssel idézendő, hogy ha a tárgyalásról elmarad és elmaradását elfogadható módon ki nem menti vagy maga helyett képviselőt nem küld, a vádtanács ezt úgy fogja tekinteni, mintha a vádat elejtette volna.

A tárgyalás elnapolható, ha a magánvádló meg nem jelenhetésének elegendő okát a tárgyalás megkezdése előtt valószinűvé teszi.

279. §

Ha a terhelt a törvényes határidőben nem tett kifogást, vagy arról lemondott, a vádtanács a hozzá áttett iratok alapján az ügyet zárt ülésben vizsgálat alá veszi és a 262 - 267. §-ok szerint- határoz.

280. §

A vádtanácsnak a 263., 264. és 265. §-ok értelmében hozott határozatai ellen a magán-vádló és a csatlakozók felfolyamodással élhetnek. Ha a magánvádló felfolyamodással élt, a csatlakozó felfolyamodása nem vehető figyelembe, hacsak a magánvádló felfolyamodását vissza nem vonta.

Egyebekben a 269-275. §-ok rendelkezései megfelelően alkalmazandók.

XVI. FEJEZET

Közvetlen idézés a főtárgyalásra

281. §

Főtárgyalásra közvetlen idézésnek van helye öt évig terjedhető szabadságvesztés-büntetéssel vagy ennél enyhébben büntetendő cselekmény esetében:

1. ha tettenkapás forog fenn (142. §), vagy

2. ha a terhelt bűnösségét biróság előtt beismerte és beismerése a nyomozás vagy a vizsgálat adataival teljes összhangzásban áll.

Összefüggés (18., 19. §§) alapján egyesített bűnügyekben a közvetlen idézés csak akkor rendelhető el, ha ennek a fennebbiek szerint minden bűncselekményre és minden terheltre nézve helye van.

A főtárgyalásra való közvetlen idézés a vádirat elleni kifogásokat kizárja.

Közvetlen idézést rendelő végzés ellen a terhelt nem tehet illetékességi kifogást.

282. §

Közvetlen idézés elrendelését rendszerint csak a kir. ügyészség indítványozhatja. Erre és, ha szükséges, a terhelt letartóztatására vonatkozó indítványát a vádiratban terjeszti elő, melyet a nyomozás, illetőleg a vizsgálat irataival együtt a törvényszéknek vagy az esküdt-biróságnak (337. § harmadik bekezdés) mutat be.

Összefüggés (18., 19. §§) esetében a pótmagánvádló is indítványozhatja a közvetlen idézés elrendelését, ha az összefüggő ügyek valamelyikében a kir. ügyészség ilyen indítványt tett.

283. §

A közvetlen idézés és a terheltnek letartóztatása tárgyában (267. §) az elsőfokú biróság határoz. A mennyiben a közvetlen idézés feltételei hiányoznak, a 254-275. §-okban szabályozott eljárást rendeli el, Ide jogában áll a vizsgálat teljesítését, vagy a nyomozásnak, illetőleg a vizsgálatnak kiegészítését, a 265. § esetében pedig a bűnvádi eljárás továbbfolytatásának felfüggesztését, esetleg az ügynek az illetékes birósághoz való áttételét és, a 264. § 1-5. pontjai esetében, a további eljárás megszüntetését kimondani.

Az eljárást megszüntető, felfüggesztő, vagy áttételt rendelő végzés ellen a kir. ügyészség és a sértett felfolyamodással élhetnek. Ha a kir. ügyészség is használt felfolyamodást, s azt vissza nem vonta, a sértett perorvoslata nem vehető figyelembe.

Ha a kir. ítélőtábla a sértett felfolyamodására változtatta meg az elsőfokú biróságnak megszüntető végzését és az eljárás folytatását rendelte el, ez csak vizsgálattal vagy a 276-280. §-okban szabályozott eljárással teljesíthető.

A jelen § első bekezdésében említett többi határozatok ellen csak a főtárgyalás alkalmával, illetőleg az ítélet ellen használható felebbezéssel lehet orvoslást keresni.

Az elsőfokú biróság a főtárgyalás fejleményei alapján a közvetlen idézéstől eltérhet és ebben az esetben is a vizsgálat teljesítését, vagy a XV. fejezetben szabályozott eljárást rendelheti el.

Ha a főtárgyalás a tényállást teljesen felderítette, a biróság az ügyben akkor is hozhat itéletet, ha úgy találja, hogy a közvetlen idézésnek nem volt volna helye.

284. §

A közvetlenül elrendelt főtárgyalásra lehető közel határnap tűzendő ki; a vádirat és végzés az idézőlevéllel együtt kézbesítendők.

Ha az összefüggés (18., 19. §§) alapján egyesített ügyek valamelyikére nézve a további eljárás megszüntetése, másikára nézve pedig közvetlen idézés van elrendelve, s a kir. ügyészség vagy a sértett felfolyamodással élt (283. § 1. és 2. bekezdés): akkor a főtárgyalás kitűzése iránt tett intézkedést hatályon kívül kell helyezni, vagy a 21. § szerint kell eljárni.

XVII. FEJEZET

A főtárgyalás előkészítése

285. §

A főtárgyalás előkészítése végett az iratok a főtárgyalás elnökének adandók át. Ha a vádlott valamely járásbiróság fogházában van fogva, azonnal a törvényszék fogházába szállítandó.

A főtárgyalás elnöke köteles a fogva levő vádlottat haladék nélkül maga elé vezettetni és a főtárgyalás előkészítése czéljából kihallgatni, nevezetesen arra nézve is, vajjon nem kíván-e eddig nem érvényesített új bizonyítékot megjelölni, az ellene emelt vádra nézve ujra nyilatkozni, vagy védőt választani.

A szabadlábon levő vádlottnak a fennebb megjelölt irányban való kihallgatása mellőzhető, ha azonban a főtárgyalás elnöke szükségesnek találja, a vádlottat megidézheti, vagy kihallgatása végett tartózkodóhelyének biróságát megkeresheti.

A mennyiben az 56. §-ban meghatározott esetek valamelyike forog fenn, a főtárgyalás elnöke, ha a vádlottnak még nincs védője, védő kirendeléséről intézkedik (58. §).

286. §

A főtárgyalás elnöke kitűzi a főtárgyalás határnapját és arra a védőt, a feleket, a sértettet és képviselőiket, továbbá a vádhatározatban és, ha ezt nem hoztak, a vádiratban felsorolt tanukat és szakértőket megidézi.

A vádlott akként idézendő meg, hogy az idézőlevélnek kézbesítése és a főtárgyalás határnapja közé legalább nyolcz napi időköz essék, E szabálynak meg nem tartása csak akkor ok a főtárgyalás elhalasztására, ha abba a vádlott bele nem egyezett, vagy miatta a főtárgyaláson a vádhatározatnak, illetőleg a vádiratnak felolvasásáig (304. §) kifogást tett.

A magánvádló az idézőlevélben a 49. § utolsó bekezdésének rendelkezésére figyelmeztetendő.

A sértettet személyes megjelenésre csak akkor kell kötelezni, ha kihallgatása valamely lényeges körülmény kiderítésére szükséges. Mindazáltal a sértett és a csatlakozó is figyelmeztetendők az idézésben arra, hogy a mennyiben a főtárgyaláson meg nem jelennek, a biróság azt fogja róluk vélelmezni, hogy az esetleg elejtendő vádnak képviseletét nem hajlandók átvenni.

A magánfél arra figyelmeztetendő, hogy elmaradása esetében magánjogi igénye tárgyában előterjesztett kérelmét az iratokból fogják felolvasni.

A sértett maga helyett mindig küldhet meghatalmazottat, kivéve, ha őt a biróság kifejezetten személyes megjelenésre kötelezte.

287. §

A főtárgyalás elnöke intézkedik a biróság tagjainak és a jegyzőkönyvvezetőnek értesítése, valamint a szükséghez képest egy vagy több pótbirónak, esetleg tolmácsnak kirendelése iránt.

Ha a főtárgyalás elnöke arról szerez tudomást, hogy a még ki nem hallgatott, de a főtárgyalásra megidézett tanu vagy szakértő hosszabb időre terjedő betegsége vagy más elháríthatatlan akadály miatt a főtárgyalásra nem fog megjelenhetni, annak valamely kiküldött vagy megkeresett biró által leendő kihallgatását rendelheti el.

A kihallgatás határnapjáról a felek, halaszthatatlan sürgősség esetét kivéve, előlegesen értesítendők.

A kihallgatott, - a mennyiben a 221., 222. és 229. §-okban meghatározott esetek nem forognak fenn, - megesketendő.

Ha a megjelenés akadálya megszünt, a kihallgatott tanu vagy szakértő a főtárgyalásra megidézendő.

288. §

A felek a főtárgyalás határnapjának kitűzése után is kívánhatják, hogy a biróság a vádhatározatban, illetőleg a vádiratban megjelölt bizonyítékokat egészítse ki, vagy új bizonyítékokat szerezzen meg.

E czélból kötelesek indokolt indítványukat a főtárgyalás elnökénél, legkésőbben négy nappal a főtárgyalás előtt, szóval vagy irásban előterjeszteni, s ebben az indítványukban a kihallgatandó vagy a főtárgyalásra megidézendő tanut vagy szakértőt, továbbá a beszerzendő egyéb bizonyítékot és a bizonyítani kívánt tényt tüzetesen megjelölni.

Azok a tanuk vagy szakértők, a kiknek megidézését a felek kérték, a főtárgyalásra rendszerint megidézendők, kivéve ha a bizonyítani kívánt körülmény az ügy eldöntésére nézve egészen lényegtelennek mutatkozik, vagy ha nyilvánvaló, hogy a fél a tanura vagy szakértőre az ügy eldöntésének késleltetése végett hivatkozik. A tanuk és a szakértők idézéséről a feleket a főtárgyalás előtt értesíteni kell.

Az elnök határozatai az indítványoknak a főtárgyaláson való ismétlését és az ítélőbiróság határozatát nem korlátozzák.

Az elnök a főtárgyalásra új tanukat és szakértőket hivatalból is megidézhet.

289. §

Midőn a vádaláhelyezés után új vizsgálati cselekmény volt teljesítve, a vádló a 316. § szerint járhat el, de a főtárgyalás megkezdése előtt a vádirat visszavonásával egyidejűleg új vádiratot is nyujthat be.

Az utóbbi esetben a vádhatározat, illetőleg a főtárgyalást kitűző végzés hatályon kívül helyezendő, és az új vádirat alapján a XV., illetőleg a XVI. fejezet szerint kell eljárni.

290. §

A főtárgyalást, megkezdése előtt, az elnök fontos okból elhalaszthatja. Az, hogy a védő akadályozva van, csak akkor ok az elhalasztásra, ha idő rövidsége miatt más védő nem rendelhető, vagy a kirendelt a védelemre kellően elő nem készülhet.

291. §

A főtárgyalás rendszerint az elsőfokú biróság székhelyén tartandó meg. Mindazáltal az eljáró biróság előterjesztésére, a bizonyítás jelentékeny könnyítése végett, az igazságügyi minister megengedheti, hogy a főtárgyalást más helyen tartsák meg.

292. §

A főtárgyalás elnökének és az elsőfokú biróságnak a főtárgyalás kitűzése és előkészítése tárgyában tett intézkedései (285-291. §§) ellen felfolyamodásnak nincs helye.

XVIII. FEJEZET

Főtárgyalás a törvényszék előtt

I. A nyilvánosság és a rend fentartása

293. §

A főtárgyalás rendszerint nyilvános.

A főtárgyaláson hozott birói határozatok, kivéve a nyilvánosság kizárásával tartott főtárgyalás során hozott határozatokat, mindig nyilvánosan hirdetendők ki.

A tanácskozásnál és a szavazásnál csak az itélőbiróság tagjai és jegyzője lehetnek jelen.

A biróság a nyilvánosság kizárását az egész főtárgyalásra, vagy egy részére nézve bármikor elrendelheti, ha a tárgyalás nyilvánossága a közrendet vagy a közerkölcsiséget veszélyeztetné.

E kérdésben a törvényszék a feleknek a közönség kizárásával történt meghallgatása után határoz.

Ha a határozat a nyilvánosság kizárását rendeli el, ennek nyilvános kihirdetése után a hallgatóságnak el kell távoznia.

294. §

A nyilvánosság kizárása esetében is a főtárgyaláson mindenik vádlott és sértett részéről kijelölt két-két bizalmi férfi lehet jelen.

295. §

Fel nem nőttek és oly egyének, kik nem a hely méltóságának megfelelően jelennek meg, a hallgatók közől kizárandók.

Bottal senki sem, fegyverrel pedig csak azok bocsáthatók a tárgyaló terembe, a kik azt hivatalos vagy szolgálati állásuknál fogva viselik.

Az elnök helyszűke esetében a később jelentkezőket kizárhatja.

296. §

A főtárgyalást az elnök vezeti és határoz a feleknek az eljárásra vonatkozó minden indítványa felett, melyre nézve a törvény az intézkedést a törvényszéknek nem tartja fenn.

Az elnök köteles felügyelni arra, hogy az ügyre éppen nem tartozó körülmények bizonyításával vagy fejtegetésével a tárgyalás menetét ne késleltessék.

Az elnök feladata továbbá mind a rendnek, mind a tárgyalás méltóságának fentartása.

Annak, a kit a biróság előtt kihallgatnak, vagy a ki a birósághoz szól, rendszerint felállva kell beszélnie. Az elnök e szabály alól kivételt tehet.

A hallgatóság közől azokat, kik a tárgyalás rendjét zavarják vagy méltóságát sértik, tetszést vagy nem tetszést nyilvánítanak, az elnök rendreutasítja, s ha ez eredménytelen maradt, a teremből kiutasíthatja, szükség esetében kivezettetheti. Ha a tárgyalás rendjét máskép nem lehet fentartani, az elnök elrendelheti az egész hallgatóság eltávolítását.

Az elnök azt, a ki rendeletének ellenszegül, vagy a rendet ismételve vagy súlyosabban megzavarja, - a mennyiben a következő §-ok eltérőleg nem intézkednek, - azonnal letartóztathatja és nyolcz napig terjedhető elzárással büntetheti.

297. §

Ha a vádlott, a magánvádló, a tanu, a szakértő vagy a sértett illetlen vagy durva magaviseletet tanusítanak, vagy ha az ügy megítélésére vagy a bizonyításra nem tartozó sértő kifejezést használnak, az elnök rendreutasítja őket és az engedetleneket kétszáz koronáig terjedhető, elzárásra átváltoztatható pénzbüntetéssel büntetheti.

A fogva levő vádlott ellen e helyett fegyelmi büntetés alkalmazandó.

Ha a vádlott az elnök figyelmeztetése daczára ismételve durván viselkedik, a törvényszék határozata alapján a teremből kivezethető, őrizet alá helyezhető és a tárgyalás távollétében folytatható; a bizonyító eljárás befejezése előtt azonban a terembe hivandó és, semmiség terhe alatt, a távollétében felmerült lényeges körülményekről és arról, a mit a kihallgatottak vallottak, értesítendő.

298. §

Katonai biróság hatóságának alávetett egyént, ha a tárgyalást zavarja vagy helytelen magaviseletet tanusít (296., 297. §§), az elnök rendreutasíthatja, szükség esetében a tárgyaló teremből eltávolíttathatja és megbüntetése végett a feljebbvaló katonai hatóságot keresi meg.

299. §

Ha az ügyben eljáró ügyvéd rendzavarást követ el, az elnök őt rendreutasíthatja, ismételt vagy súlyosabb rendzavarás esetében pedig az ítélő biróság őt kétszáz koronáig terjedhető pénzbirsággal büntetheti és a mennyiben a rendzavarás oly mértékű, hogy a tárgyalás vele nem folytatható, helyette más ügyvédet is rendelhet ki. A mennyiben ez azonnal egyáltalán nem, vagy csak a vádlott, illetőleg a sértett érdekeinek sérelmével történhetnék, a főtárgyalás más ügyvédnek választása, illetőleg kirendelése végett a rendzavarást elkövetett ügyvéd költségére félbeszakítandó vagy elnapolandó.

Ha a kir. ügyészség tagját terhelné súlyosabb rendzavarás és az elnök figyelmeztetése eredménytelen maradt, az ülés azonnal félbeszakítandó és a közvádlónak közvetlen feljebbvalója, a rendzavarás körülményeinek közlése mellett, más közvádló kirendelése végett keresendő meg.

300. §

Az elnöknek és a törvényszéknek a főtárgyalás folyamán hozott közbeszóló határozatai ellen nincs helye felfolyamodásnak.

A 297. § szerint pénzbüntetést, a 299. § szerint pénzbirságot megállapitó, valamint a 299. és 302. §-ok szerint a főtárgyalás költségében elmarasztaló végzések ellen azonban felfolyamodással lehet élni.

II. A főtárgyalás megnyitása, az idézettek jelenlétének megállapítása és a vádlott kihallgatása

301. §

A főtárgyalást az ügy rövid megjelölésével az elnök nyitja meg s azután a hallgatóságot a csend és a rend megtartására és a rendzavarás következményeire figyelmezteti.

A vádlott bilincs nélkül, mindazáltal ha fogva van, őr kíséretében jelen meg.

Az elnök gondoskodik a biztonság fentartásához szükséges, elővigyázati intézkedésekről. Szükség esetében a szabadlábon levő vádlottat is fegyveres őrizet alá helyezheti.

Miután az elnök kikérdezte a vádlottat személyes viszonyai felől (133. § első bekezdés), megállapítja a megidézett felek, tanuk és szakértők megjelenését vagy meg nem jelenését, és ennek megtörténtével a tanukat és a szakértőket a terem elhagyására azzal a felhivással szólítja fel, hogy a részökre kijelölt helyiségből engedelme nélkül el ne távozzanak. Szükség esetében az elnök intézkedik az iránt, hogy a vádlott, a tanuk és a szakértők el ne távozzanak és össze ne beszéljenek.

A tanukép kihallgatandó magánvádló és sértett a körülményekhez képest szintén kötelezhetők a terem elhagyására. Figyelmeztetendők azonban arra, hogy képviselőjök, s ha ilyenről még nem gondoskodtak, a részökről nyomban választható képviselő a teremben maradhat.

Ha a megidézettek közől egy vagy több nem jelent meg, a törvényszék a felek meghallgatása után határoz a főtárgyalás elnapolása vagy folytatása iránt. A törvényszék ezt a határozatot későbbre is halaszthatja.

Ha a főtárgyaláson állapítják meg, hogy a vádlott meghalt, a törvényszék ellene a további bűnvádi eljárást végzéssel megszünteti.

302. §

A vádlott jelenléte nélkül a főtárgyalást megtartani nem szabad.

A kir. ügyészség jelenléte nélkül csak a jelen törvény 41. §-ában meghatározott esetekben tartható meg a főtárgyalás, a mennyiben a kir. ügyészség a vád képviseletét közérdekből el nem vállalta.

Ugyanabban az ügyben a kir. ügyészséget annak több tagja is képviselheti, de a perbeszédek száma ezzel nem szaporítható.

Ha a védő oly ügyben, melyre nézve a védelem az 56. § szerint nem mellőzhető, a főtárgyalásról elmaradt vagy idő előtt eltávozott, a főtárgyalás elnöke, a mennyiben a vádlott maga nem választ védőt, a jelenlevő ügyvédek közől a védelemre azonnal késznek nyilatkozót rendeli ki védőül. Ha ez nem lehetséges, a főtárgyalást a biróság a mulasztását ki nem mentő ügyvéd költségére félbeszakítja vagy elnapolja.

A mulasztást elkövetett közvádló vagy ügyvéd felelősségre vonása végett feljebbvaló, illetőleg fegyelmi hatóságuk értesítendő.

303. §

A mennyiben a meg nem jelent vagy idő előtt eltávozott vádlottnak, tanunak vagy szakértőnek gyors előállítása remélhető, az elnök őket azonnal elővezettetheti, illetőleg a fegyveres erő vagy a csendőrség tényleges szolgálatban álló tagjának sürgős előállítása végett feljebbvaló hatóságát keresheti meg, és e czélból a főtárgyalást néhány órára félbeszakíthatja.

Az elővezetés akkor sem zárja ki a jelen törvényben megállapított büntetések alkalmazását, ha annak következtében a főtárgyalást nem is kellett elnapolni.

304. §

Miután a tanuk és a szakértők elhagyták a tárgyaló termet, semmiség terhe alatt felolvasandó a vádhatározatnak rendelkező, illetőleg a netán később hozott határozatnak olyan része, a melynek folytán a vádpontok valamelyike elesett, ha pedig vádhatározat nem volt hozva, a vádiratnak a 255. § 1. és 2. pontjában megjelölt, részei. Az elnök köteles ellenőrizni, hogy ennél többet a vádhatározatból vagy a vádiratból fel ne olvassanak.

Erre az elnök, a tanuk és a többi vádlottak távollétében, a vádlottat, és ha többen vannak, mindegyiküket kihallgatja.

Az elnök megkérdezi a vádlottól, hogy megértette-e a vádat, és tagadó válasz esetén azt neki megmagyarázza, azután pedig kérdést intéz hozzá az iránt, hogy bűnösségét elismeri-e vagy sem.

Ha a vádlott tagad, az elnök figyelmezteti őt, hogy a váddal szemben a tényállást elbeszélheti, a bizonyítékokra észrevételeit a tárgyalás folyamán megteheti, a megelőző eljárásban a bizonyítás kiegészítése czéljából tett, de mellőzött indítványait ismételheti és új bizonyítás-felvételt indítványozhat.

A vádlott kihallgatásánál a jelen fejezetben foglaltakon kívül a X. fejezet rendelkezései is megfelelően alkalmazandók.

A vádlotthoz az elnökön kívül sem közvetlenül, sem az elnök közvetítésével senki sem intézhet kérdést.

305. §

Ha a vádlottnak a főtárgyaláson és a megelőző eljárásban tett vallomásai lényegesen eltérők, az elnök őt erre figyelmezteti, az eltérés okát tőle megkérdezi és ez esetben, valamint akkor is, ha a vádlott egyáltalában nem nyilatkozik, az előbbi vallomásáról felvett jegyzőkönyvet egészben vagy részben felolvashatja vagy felolvastathatja.

Ha több vádlott vallomása ugyanama körülményre nézve lényegesen eltérő, e vádlottak egymással szembesítendők.

Mindenik okirat vagy jegyzőkönyv felolvasása, úgyszintén mindenik vádlott-társ, tanu vagy szakértő kihallgatása után figyelmeztetendő a vádlott, hogy észrevételeit megteheti.

A vádlott a főtárgyalás alatt is értekezhetik védőjével, de nem szabad tőle a hozzá intézett kérdés után a feleletre nézve tanácsot kérnie.

III. Bizonyító eljárás

306. §

A vádlott kihallgatása után a bizonyítás a felek jelenlétében, az elnök meghatározta sorban és rendszerint oly módon veendő fel, hogy a vád bizonyítékai megelőzzék a védelem bizonyítékait.

A főtárgyalásra megidézett és megjelent tanu vagy szakértő kihallgatása, valamint a főtárgyalásra beszerzett egyéb bizonyíték felvétele csak a felek beleegyezésével, vagy az esetben mellőzhető, ha a biróság azt teljesen feleslegesnek tartja.

Mind az elnök, mind a törvényszék új bizonyíték felvételét vagy megszerzését rendelhetik el. Mindazáltal az erre vonatkozó indítványt elutasító, valamint oly bizonyítást elrendelő határozatot, mely miatt a főtárgyalás huszonnégy órán túl volna félbeszakítandó, csak a törvényszék hozhat.

A főtárgyaláson elrendelt szemlét vagy az egész törvényszék, vagy ha ez nem lehetséges, egyik kiküldött tagja teljesíti, ki a szemle befejezésével a törvényszéknek azonnal jelentést tesz. A telek a szemle megtartásának idejéről semmiség terhe alatt értesítendők.

Uj bizonyíték felvétele vagy megszerzése az indítvány elkésése okából nem tagadható meg.

307. §

A tanukat és a szakértőket, ha a 308. § esete nem forog fenn, a XIII. és XIV. fejezetek értelmében az elnök hallgatja ki.

Kívüle a tanukhoz és a szakértőkhöz a birák, a vádló, illetőleg képviselője, a vádlott, a védő és a magánfél vagy ennek képviselője közvetlenül intézhetnek kérdéseket.

Ha ezek az ügygyei semmi összefüggésben nem álló vagy a feleletre útmutatást tartalmazó kérdést tesznek, vagy ha a kérdés és a felelet másnak becsületét szükség nélkül sértené, vagy ha a kérdés olyan körülményre vonatkozik, a melynek bebizonyítását a törvény kizárja: az elnök a kérdés feltevését, illetőleg a feleletadást megtiltani köteles.

Ha homályos vagy értelmetlen kérdést tettek fel, az elnök felhívja a kérdezőt szándékának kimagyarázására vagy világos kifejezésére, és ha szándékát megértette: a kérdést maga teheti fel.

Ha tanu vagy szakértő az ügygyei össze nem függő, sértő, részrehajló, vagy bizonyítani nem engedett körülményre vonatkozó nyilatkozatot tesz, az elnöknek kötelessége őt félbeszakítani és figyelmeztetni, hogy feleletében szorosan a hozzá intézett kérdéshez tartsa magát.

308. §

Ha a vádlottnak védője van, ennek indítványára, a mennyiben a vádló nem ellenzi, a tanukat és a szakértőket első sorban a felek képviselői hallgatják ki.

A felek által való kihallgatást, egyetértő kívánságukra, a törvényszék megengedheti akkor is, ha nincs védő, de a vádlottat értelmisége vagy külön szakképzettsége a kihallgatás teljesítésére alkalmasnak tünteti fel.

Ez esetekben a vád tanuihoz, illetőleg szakértőihez először a vádló, a védelem tanuihoz és szakértőihez pedig első sorban a vádlott, illetőleg képviselőik intézik a kérdéseket és azután azokhoz a kérdezőnek ellenfele is tehet kérdéseket. Erre a magánfél vagy ennek képviselője intézhet kérdéseket. Az ellenfél, illetőleg a magánfél vagy ennek képviselője után az első kérdező ujabb kérdéseket intézhet, de csak olyan új ténykörülményekre nézve, melyek az ellenfél illetőleg a magánfél vagy ennek képviselője kérdése folytán merültek fel.

Az elnök és a biróság tagjai mind a kérdezés befejezésével, mind bármelyik kérdésre adott felelet után annyi kérdést tehetnek, a mennyit szükségesnek tartanak.

A 307. § 3-5. bekezdéseiben foglalt rendelkezések a felek által való kihallgatás esetében is alkalmazandók.

A biróság a felek által való kihallgatást azonnal megszüntetheti, mihelyt meggyőződik, hogy a kérdezőnek a kérdések tevésére nincs kellő tehetsége, vagy ha a magánvádló vagy a vádlott, illetőleg képviselőik, ismételt elnöki figyelmeztetés után is, tiltott kérdéseket tesznek.

309. §

Az elnök köteles gondoskodni arról, hogy a még ki nem hallgatott tanu ne legyen jelen a bizonyító eljárásnál, a ki nem hallgatott szakértő pedig a másik szakértő kihallgatásánál.

Ha az eljárás czélja kívánja, megengedheti az elnök, hogy a szakértő jelen legyen a vádlott és az összes tanuk kihallgatásánál.

A kihallgatott tanuk és szakértők a főtárgyalás terméből csak az elnök rendeletére vagy engedelmével távozhatnak.

Az elnök intézkedhetik, hogy a kihallgatott tanuk és szakértők a termet elhagyják, később azonban behívathatja őket és akár egyedül, akár más tanuk és szakértők jelenlétében ismételten is kihallgathatja.

Ha a vádlott és a tanu, vagy a tanuk egymás között valamely lényeges körülményre nézve eltérő vallomást tesznek, szembesítésök eszközlendő.

310. §

Az elnök a vádlottat valamely tanu vagy vádlott-társ kihallgatása alatt, a vallomástétel szabadsága érdekében, kivételesen eltávolíttathatja a teremből.

A távollétében teljesített kihallgatás eredménye a vádlottal haladék nélkül közlendő és a kihallgatás a vádlott kivánatára jelenlétében ismétlendö. A közlésnek a bizonyító eljárás befejezéséig semmiség terhe alatt meg kell történnie.

Ugyancsak az elnök teljesíti a nézete szerint, vagy a törvényszék határozata folytán szükséges szembesítéseket és mutatja fel ama tárgyakat, a melyeknek azonossága megállapítandó.

311. §

Mindenik tanu megesketése vagy meg nem esketése tárgyában, kihallgatása és a felek indítványainak meghallgatása után, a biróság külön határoz; a megesketést azonban bármelyik fél indítványára vagy hivatalból is későbbre halaszthatja.

A megesketés mellőzendő a 221. és 222. §-ok eseteiben és akkor, ha azt a felek egyike sem kivánja.

312. §

Ha a megelőző eljárásban ki nem hallgatott tanu vagy szakértő nem jelenhet meg a főtárgyaláson, a biróság a 287. § értelmében teendő kihallgatását rendelheti el.

313. §

A bűncselekményre vonatkozó okirat, hatósági bizonyítvány, a birói szemléről, házkutatásról, lefoglalásról vagy személymotozásról felvett jegyzőkönyv és a vádlottnak korábban történt jogerős elítéltetéséről szóló ítélet a főtárgyaláson felolvasandók, hatósági értesítések felolvashatók. A vádlottnak előéletéről vagy erkölcsiségéről kiállított kedvezőtlen bizonyítványt azonban csak akkor szabad felolvasni, ha abban a vádlottnak korábban elkövetett valamely bűncselekménye tüzetesen meg van jelölve.

A szakértőnek vagy ellenőrző szakértőnek a megelőző eljárás alatt adott véleménye csak akkor olvasható fel:

1. ha azt közhatósági orvos adta és az eljárás súlyos testi sértés bűntette vagy testi sértés vétsége miatt folyik;

2. ha a véleményt az igazságügyi orvosi tanács, az országos birósági vegyész, illetőleg fölülvéleményezésre hivatott más testület vagy hatóság adta:

3. ha a véleményt adott szakértő a tárgyalásra nem volt megidézhető, vagy ha a megjelenésben akadályozva volt.

A tanuvallomásról felvett jegyzőkönyv csak a 200. § és a 201. § 1. és 2. pontja esetében és még akkor olvasható fel, ha a tanu a tanuságtételt a főtárgyaláson törvényes jogosultság nélkül, a kényszerítő eszközök alkalmazása daczára megtagadta; vagy ha meghalt, vagy beszámíthatatlan állapotba jutott és ki van zárva, hogy már korábbi kihallgatásakor is beszámithatatlan állapotban volt; továbbá ha tartózkodóhelye nem tudható ki; végre ha megjelenése nagy nehézséggel vagy aránytalanul nagy költséggel járna.

A tettestárs vagy részes vallomásáról felvett jegyzőkönyv ugyane feltételek mellett és akkor is felolvasható, ha a tettestárs vagy részes már el van ítélve.

Ez iratok felolvasása esetében a felolvasás oka a főtárgyalás jegyzőkönyvében mindig megemlítendő.

A tanuságtétel kötelessége alól mentes tanunak vallomásáról felvett jegyzőkönyv egyáltalában nem olvasható fel, ha az ilyen tanu a főtárgyalásra nem volt megidézve, vagy ha a főtárgyaláson megtagadta a tanuságtételt.

IV. A felek perbeszédei

314. §

A bizonyítás felvétele után az elnök kérdést intéz a felekhez és a sértetthez: nem kívánnak-e a bizonyítás kiegészítése iránt indítványt előterjeszteni.

Tagadó válasz esetén, vagy a kérelem elutasítása, illetőleg az új bizonyíték felvétele után az elnök a bizonyító eljárást befejezettnek nyilvánítja és felhívja a vádlót vádbeszédének, utána a vádlottat és a védőt a védelemnek szóbeli előterjesztésére.

A 41. § esetében a kir. ügyészség képviselője után a fő magánvádló is felszólalhat.

A vádló után a magánfelet (51. § 3. pont) vagy képviselőjét illeti a felszólalás joga.

A vádló a védőbeszédre válaszolhat. Az utolsó beszéd mindenesetre a vádlottat és védőjét illeti, és ha van is védő, megkérdezendő a vádlott, hogy nem óhajt-e védelmére szót emelni.

Ha több a vádlott: az előterjesztések sorrendjét az elnök határozza meg.

315. §

A vádló, a mennyiben a vádlottat elítélhetőnek tartja, indokolt indítványt terjeszt elő a vádlottnak bűnösül kimondása és az ellene alkalmazandó büntetési tétel tárgyában. A kiszabandó büntetés mennyisége iránt indítványában nem szabad nyilatkoznia.

Ha a vádló a vádlottat elítélhetőnek nem tartja, a vádat elejti, de a kir. ügyészség köteles a vád elejtését indokolni.

Ha a sértett a bűnvádi eljáráshoz nem csatlakozott (51. §), vagy a magánfél a főtárgyalásra nem jelent meg, a magánjogi igényre nézve a megelőző eljárás alatt előterjesztett kérelme az iratokból felolvasandó s a kérelem iránt a kir. ügyészség tesz megfelelő indítványt.

316. §

Ha a vádló a bizonyító eljárás következtében akkép látja a tényállást megváltozottnak, hogy a vádlott más bűncselekményben mutatkozik bűnösnek, mint a melylyel a vádhatározat, illetőleg a vádirat szerint vádolva volt, vagy hogy őt a vád tárgyává tett bűncselekményen kívül az 1878. évi V. törvényczikk 96. §-ának alkalmazására alapul szolgáló más bűncselekmény is terheli: a bizonyító eljárás befejezése után, vagy azonnal előterjeszti a megváltozott tényállásra alapított, vádindítványát, vagy megfelelő vád emelése, czéljából a főtárgyalásnak félbeszakítása, illetőleg elnapolása iránt tesz indítványt (335. §),

Ha a vádló a bizonyító eljárás eredménye alapján arról győződik meg, hogy a vád alapjául szolgáló tett magában vagy a főtárgyalás folyamán felmerült körülmények folytán az esküdtbiróság hatáskörébe tartozó bűncselekmény tényálladékát állapítja meg, az ügynek az esküdtbirósághoz leendő áttételét indítványozza.

317. §

A vádlott a félbeszakítás vagy az elnapolás, illetőleg az esküdtbirósághoz való áttétel iránt a 316. § értelmében tett indítványra nézve meghallgatandó.

A vád megváltoztatása esetében, ha a vádlottnak nincs védője, az elnöknek kötelessége a vádlottnak megmagyarázni a vád megváltoztatását és meggyőződni, hogy ennek következményeit a vádlott felismerte-e.

Ennek megtörténte után a vádlott, illetőleg védője megkérdezendők, hogy a vád megváltoztatása miatt a védelem előkészítése czéljából nem kívánják-e a főtárgyalásnak félbeszakítását, illetőleg elnapolását.

Ez a kérdés és az erre adott felelet a főtárgyalás jegyzőkönyvébe semmiség terhe alatt felveendők.

318. §

A biróság csak akkor tagadhatja meg a főtárgyalás félbeszakítását vagy elnapolását, ha ez a védelem előkészítésére nem szükséges.

Ha a vádló a vádhatározatban, illetőleg a vádiratban megjelöltön kívül még más bűncselekményt is lát fenforogni: a vádlott részéről az elnapolás iránt tett indítványnak semmiség terhe alatt mindig hely adandó, vagy az ujabban felmerült önálló bűncselekményre nézve az eljárásnak különválasztása rendelendő el.

Az elnapolás vagy félbeszakítás iránt tett indítvány megtagadása, illetőleg az indítványozott új főtárgyalás megtartása után a törvényszék, a mennyiben hatásköre megengedi és a tényállást felderítettnek látja, a változott vád felett а XV. fejezetben szabályozott eljárásnak mellőzésével ítélhet. Ellenkező esetben az ügyet az illetékes birósághoz teszi át, vagy a főtárgyalás félbeszakítása, illetőleg elnapolása mellett vizsgálatot vagy egyes vizsgálati cselekményeket rendel el.

Ha a törvényszék az ügynek az esküdtbirósághoz való áttételét határozza el és határozata jogerőre emelkedik, a vádló köteles megfelelő indítványát nyolcz nap alatt az esküdtbiróság elé terjeszteni.

Ha ebben az esetben új vizsgálatot teljesítenek és a tényállás változott, új vádirat nyujtandó be.

Nyomtatvány útján elkövetett és esküdtbirósághoz tartozó bűncselekmény esetében mindig új vádiratot kell a vádlónak benyujtani.

319. §

A perbeszédek félbe nem szakíthatók, kivéve, ha tartalmuk a közrendet vagy az erkölcsiséget sérti, ha bűncselekményt vagy másnak becsületét szükség nélkül érintő kifejezéseket foglalnak magukban, vagy oly körülményt hoznak fel, melynek bizonyítását a törvény kizárja.

320. §

Ha a vádlottnak csekélyebb műveltsége vagy a tárgyalás nyelvében való járatlansága kívánatossá teszi, az elnök a perbeszédek tartalmát, szükség esetében tolmács segítségével, rövid összegezésben megmagyarázza.

Ha a vádlott siket, a vád- és védőbeszédek tartalma vele a 140. § második bekezdésének megfelelő alkalmazásával közlendő.

V. Az ítélet vagy határozat hozása és kihirdetése

321. §

A perbeszédek befejezése után a biróság határozat hozása czéljából visszavonul a főtárgyalás terméből, vagy ezt kiürítteti, a fogva levő vádlottat pedig a határozat hozásáig mind a két esetben eltávolíttatja.

A határozat hozásában csak az a biró vehet részt, a ki a főtárgyalás egész tartama alatt jelen volt.

322. §

A biróság, ha az ügynek bővebb felderítését tartja szükségesnek, közbenszóló határozattal az eljárás kiegészítését rendeli el.

323. §

Ha a vádló a vádat a főtárgyaláson ejtette el, s azok a sértettek, kik a feljelentést tették, valamint azok is, kik igényöket bejelentették, a főtárgyalásra meg voltak idézve, de meg nem jelentek, vagy ha a megjelent sértettek közől a vád képviseletét felszólítás daczára egyik sem vette át (42. §), a biróság, indokolásul e körülményekre hivatkozva, végzéssel megszünteti az eljárást.

Ezen és a 301. § végső bekezdésében említett eseten kívül a biróság az ügy érdemében ítélettel dönt.

324. §

A biróság ítéletét csakis a főtárgyaláson fenforgott bizonyítékokra alapíthatja.

Iratoknak tartalma csak annyiban szolgálhat bizonyítékul, a mennyiben azokat a 313. § szabályainak megtartásával a főtárgyaláson felolvasták.

A bizonyítás eredménye felett a biróság a bizonyítékoknak egyenkint és egybefüggésökben való gondos mérlegelésével határoz.

Az ítéletben a biróság a vádlottat felmenti a vád alól, vagy bűnösnek mondja ki.

Bizonyítékok elégtelensége vagy meg nem állapíthatása miatt való felmentésnek nincs helye.

325. §

A biróság semmiség terhe alatt nem tehet ítélete tárgyává oly tettet, mely miatt a vádló vádat nem emelt.

Sem a tett minősítése, sem a büntetés kiszabása tekintetében nincs a törvényszék a vádló indítványához kötve.

Mindazáltal, ha a biróság azt látja, hogy a vád tárgyául szolgáló tett súlyosabb bűncselekmény tényálladékát állapíthatja meg, mint a melyre a vád irányult, vagy hogy arra oly minősítés is alkalmazható, mely a védelemnek új irányban való előkészítését teszi szükségessé: köteles a feleket ezekre az eshetőségekre nézve semmiség terhe alatt meghallgatni és a vádlottnak tudtul adni, hogy a védelem előkészítése czéljából a főtárgyalás elnapolását, esetleg vizsgálat elrendelését is indítványozhatja.

Az elnapolás iránt tett indítvány el nem utasítható, ha a törvény a vád alapjául szolgáló bűncselekményre határozott tartamú szabadságvesztés-büntetést rendel, a biróság pedig oly minősítés lehetőségét sem látja kizártnak, melynél fogva a törvény szerint halálbüntetés, vagy életfogytig tartó fegyház volna megállapítandó, vagy ha az elnapolás a védelem előkészítése érdekében szükséges.

326. §

Felmentő ítélet hozandó:

1. ha a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény; vagy ha bűncselekmény ugyan, de tárgyában korábban már jogerős itélet volt hozva;

2. ha a vád alapjául vett bűncselekmény, vagy pedig az, hogy a vádlott követte el, nincs bebizonyítva;

3. ha a bűnvádi eljárás megindítását vagy a beszámíthatóságot kizáró, vagy a büntethetőséget megszüntető ok forog fenn;

4. ha a vád törvényes emelhetéséhez szükséges felhatalmazás, kívánat vagy magánindítvány hiányzik, illetőleg a magánindítványra jogosult visszavonható indítványát kellő időben visszavonta.

327. §

Az ítéletnek tartalmaznia kell:

1. annak kijelentését, hogy Ő Felsége a király nevében van hozva;

2. az eljáró törvényszéknek megnevezését és annak, mint büntető biróságnak megjelölését, továbbá mind a főtárgyalás, mind az ítélethozás helyét és napját és annak felemlítését, hogy a főtárgyalás nyilvános volt-e vagy sem, és hogy a vád és a védelem meg volt hallgatva;

3. a főtárgyalásban és az ítélethozásban részt vett ítélő biráknak, a vád képviseletében eljárt köz- vagy magánvádlónak, esetleg az utóbbi képviselőjének, a védőnek és a jegyzőkönyvvezetőnek nevét;

4. a vádlott nevét;

5. a vádlott személyes viszonyainak (133. § első bekezdés) elősorolását, kivéve azt, hogy volt-e büntetve vagy nem;

6. a vádhatározatban, illetőleg a vádiratban megjelölt bűncselekmény megnevezését;

7. a vádlottnak elítélését, vagy a vád alól való felmentését;

8. a bűnügyi költségekre vonatkozó rendelkezést, és

9. az indokolást, mely a rendelkező résztől elkülönítendő.

A vádlott elítélése esetében az ítélet rendelkező részének még tartalmaznia kell:

a) megjelölését annak a bűncselekménynek, melyben a biróság a vádlottat bűnösnek találta, a megkülönböztetésre, valamint az alkalmazott büntetési tétel alapjául szolgáló körülményeknek kiemelésével;

b) a bűncselekménynek törvény szerint való minősítését, és

c) a kiszabott büntetést; a két utóbbit az alkalmazott törvényszakaszok idézésével;

d) pénzbüntetés megállapítása esetében intézkedést az iránt, hogy a pénzbüntetés, ha be nem hajtható, mily nemű és tartamú szabadságvesztés-büntetésre változtatandó át;

e) megfelelő esetben intézkedést az ítélet hozásáig kiállott előzetes letartóztatásnak vagy vizsgálati fogságnak a büntetésbe való beszámítása vagy be nem számítása, illetőleg a beszámítás folytán a büntetésből kitöltöttnek vett tartam, az 1878. évi V. t.-czikk 61. §-a szerint kimondandó elkobzás vagy megsemmisítés és a bűnvádi eljárás folyamán érvényesített magánjogi igény tekintetében; végre

f) megfelelő esetben rendelkezést arról, hogy a bűnügyi költségek be nem hajthatók (1890. évi XLIII. t.-czikk 4. §).

A jelen § első bekezdésének 1., 4., 7. és 9. pontjai, továbbá második bekezdésének b) és c) pontjai alatt foglalt rendelkezések megszegése semmiségi ok.

Törvényszakaszok idézésének elmulasztása, név-, szám- és más efféle nyilvánvaló hibák nem szolgálnak megsemmisítés alapjául.

328. §

Az ítélet indokolásában ki kell fejteni, hogy a biróság mely tényeket és mily okokból tart bebizonyítottaknak vagy be nem bizonyítottaknak; továbbá felsorolandók azok az okok, melyek a jogi kérdésnek eldöntésénél, illetőleg a főtárgyalás során tett, de elutasított indítványok felett való határozat hozásánál irányadók voltak.

Elítélés esetében tüzetesen megjelölendők a súlyosító és az enyhítő körülmények, és különösen azok, melyek az 1878. évi V. t.-cz, 92. §-ának alkalmazására vezettek.

A felmentő ítéletben határozottan megjelölendő a 326. §-nak az az esete, mely a felmentésnek alapjául szolgált.

329. §

Az ítélet a tárgyalás befejezése után rendszerint azonnal meghozandó és nyilvánosan kihirdetendő.

Ha a vádlott nem jelent meg az ítélet kihirdetésére, az elnök intézkedhetik, hogy őt elővezessék, vagy hogy az ítéletet neki kiküldött vagy megkeresett biró hirdesse ki.

Felmentő itélet az elitélttel kézbesítés útján is közölhető. A biróság elrendelheti, hogy csekélyebb súlyú vád tárgyában hozott ítéletet is a vádlottal kézbesítés útján közöljenek.

A kihirdetés akként történik, hogy az elnök felolvassa az ítéletnek a kihirdetés előtt irásba foglalandó rendelkező részét.

Az indokolás szintén felolvasandó, a mennyiben pedig a kihirdetés alkalmával még nincs teljesen irásba foglalva, lényege szóval adandó elő.

A főtárgyalás napján kihirdetett ítélet három nap alatt teljesen irásba foglalandó.

Fontos és bonyolódott esetekben, valamint a 76. § második bekezdése esetében a biróság az ítélet hozását és kihirdetését legfeljebb nyolcz napra elnapolhatja, de akkor az ítéletnek teljesen irásba kell foglalva lenni.

330. §

Az ítélet kihirdetése után az elnök megkérdezi előbb a vádlót, azután a vádlottat, hogy kívánnak-e perorvoslattal élni.

Ez alkalommal az elnök a vádlottat, ha nincs védője, a perorvoslatok használhatásáról felvilágosítani tartozik. Ha az ítéletet, a vádlottal kézbesítés útján közlik (329 § harmadik bekezdés), e felvilágosítás a kézbesítést rendelő határozatba foglalandó.

A perorvoslatra vonatkozó nyilatkozatok előterjesztése után a törvényszék a vádlottnak további fogvatartása, illetőleg fogságba vagy szabadlábra helyezése tárgyában határoz.

Ha a kimondott büntetés súlyánál vagy más körülménynél fogva az elítéltnek megszökésétől kell tartani, a törvényszék előzetes letartóztatását vagy vizsgálati fogságát meghosszabbíthatja, illetőleg a szabadlábon levő vádlottat előzetes letartóztatásba Vagy vizsgálati fogságba helyezheti.

Oly jogerős ítélet, mely hivatalvesztést vagy politikai jogok gyakorlásának felfüggesztését együtt vagy külön állapít meg, az elítéltnek törvényhatóságával, az 1889. évi VI. törvényczikkbe ütköző bűncselekmény tárgyában hozott ítélet pedig az illetékes katonai hatósággal is közlendő.

A javító intézetben való elhelyezést elrendelő jogerős ítélet, ha az elítéltnek törvényes képviselője a kihirdetésnél nem volt jelen, ennek kézbesítendő.

VI. Jegyzőkönyv

331. §

A főtárgyalásról semmiség terhe alatt jegyzőkönyv veendő fel, melynek tartalmaznia kell: a főtárgyalás helyét és napját, az elnök, a birák, a jegyzőkönyvvezető, a vádló, esetleg képviselője, a vádlott és védője neveit, a vád alapjául szolgáló bűncselekmény megnevezését és annak kijelentését, hogy a főtárgyalás nyilvános volt-e vagy sem. Továbbá magában kell foglalnia a főtárgyalás menetének és minden lényeges alakiságnak hü leirását, különösen annak felemlítését, hogy mely vádlottakat, tanukat és szakértőket hallgattak ki, mily szembesítések történtek, mely okiratokat olvastak fel, és hogy a tanuk és a szakértők esküt tettek-e, vagy megesketésök mely okból volt mellőzve, végre a feleknek minden indítványát és az elnöknek vagy a biróságnak határozatait.

A vádlottnak és a tanuknak vallomásai és a szakértőknek véleménye a jegyzőkönyvbe akként iktatandók be, hogy a jegyzőkönyv a vallomásnak, illetőleg véleménynek lényeges tartalmát kimerítően és teljes hűséggel tüntesse fel.

A felek jogaik megóvása végett kívánhatják, hogy egyes körülmények vagy nyilatkozatok jegyzőkönyvbe véve legyenek.

Valamely körülménynek vagy nyilatkozatnak a jegyzőkönyvbe felvételét az elnök és a biróság hivatalból is elrendelhetik.

Fontos ügyekben a biróság elrendelheti az egész főtárgyalásnak vagy egy részének gyorsirással való feljegyzését. A biróság ezt bármelyik félnek kellő időben előterjesztett, indokolt kérelmére más ügyben is elrendelheti, ha a fél a költségeket megelőzőleg birói letétbe helyezi.

A jegyzőkönyv elkészitése idejére nézve a 329. §-ban az ítéletről foglalt rendelkezések az irányadók.

A biróságnak a főtárgyalás alkalmával tartott tanácskozásáról és szavazásáról külön jegyzőkönyv veendő fel, és a főtárgyalás jegyzőkönyvébe csak a kimondott határozat vezetendő be.

A felek a főtárgyalás jegyzőkönyvét és mellékleteit megtekinthetik, lemásolhatják vagy költségökre lemásoltathatják, továbbá az elnöknél a jegyzőkönyvnek helyesbítését és kiegészítését kérhetik.

332. §

A jegyzőkönyvet az elnök, a jegyző, esetleg a tolmács aláirják.

A jegyzőkönyv a főtárgyaláson történteket bizonyítja.

Ha a felek a jegyzőkönyv tartalmát kifogásolják, s a kifogás az ügy eldöntésére kiható lényeges körülményre vonatkozik, a felsőbb biróság a kifogásolt rész tekintetében az ellenbizonyítást megengedheti.

VII. A főtárgyaláson elkövetett bűncselekmények. Elnapolás és félbeszakítás

333. §

Ha a főtárgyalás alatt valaki a tárgyaló teremben bűncselekményt követ el, a biróság őt a közvádló indítványára azonnal letartóztathatja, és ellene, ha bűncselekményének elbirálása a törvényszék hatáskörét meg nem haladja, az elintézés alatt levő ügy tárgyalásának félbeszakításával vagy befejezése után azonnal főtárgyalást tarthat és ítéletet vagy perdöntő határozatot hozhat. Védő hiánya ez eljárást csak az 56. § 1. pontja esetében gátolja. Az eljárásról külön jegyzőkönyv veendő fel.

A törvényszéknek ily esetben hozott közbeszóló határozata ellen felfolyamodásnak nincs helye.

Mindazáltal a törvényszék az ügyet rendes eljárásra, esetleg az illetékes biróság elé is utasíthatja.

A fegyveres erőnek vagy a csendőrségnek tényleges szolgálatban álló tagja, ha a főtárgyalás alatt bűntettet követ el, a vádló indítványára letartóztatható és, a tényállás közlése mellett, feljebbvaló hatóságának adható át, csekélyebb bűncselekmény, valamint a letartóztatás mellőzése esetében pedig feljebbvaló hatósága értesítendő.

334. §

Midőn nyomós adatok mutatnak arra, hogy valamely tanu a főtárgyaláson hamis tanuzást (1878: V. t.-cz. 213. és 214. §§) követett el, az elnök ezt a tanut letartóztathatja és a vallomásáról felvett jegyzőkönyvet a kir. ügyészséggel közli.

Ha a hamis tanuzásra mutató nyomós adatok katonai biróság hatóságának alávetett egyén ellen merülnek fel, a vallomásáról felvett jegyzőkönyv, a tényállás és a terhelő adatok közlése mellett feljebbvaló hatóságához teendő át s letartóztatása esetében a tanu is azonnal átkísérendő.

Ezekben az esetekben a körülményekhez képest a főtárgyalás félbeszakítható, illetőleg elnapolható.

335. §

Elnapolás esetében a biróság a főtárgyalást ujabb határnap kitűzése nélkül bizonytalan időre hagyja abba és rendszerint a bizonyítás ismétlésével kezdi meg ujra.

A félbeszakítás meghatározott időre történik. A főtárgyalás folytatása végett kitűzött időpontra a jelenlevők a határozat kihirdetésével idézendők, és a főtárgyalás a törvényszéknek ugyanama tanácsa előtt nyolcz napon belül ismétlés nélkül folytatandó.

Nyolcz napnál tovább tartott elnapolás vagy félbeszakítás után a főtárgyalásnak előlről kezdése csak akkor mellőzhető, ha az elhalasztott főtárgyalás óta egy hónapnál több idő el nem mult, ha azon a biróság tagjai mind jelen voltak, és ha a bizonyítás ismétlését egyikök sem kívánja.

Az elnapolást a biróság, a félbeszakítást huszonnégy órára az elnök, hosszabb időre a biróság rendeli el.

Az elnapolt főtárgyalás folytatására a főtárgyalás elnöke tűz ki ujabb határnapot.

336. §

A főtárgyalás a jelen fejezetben meghatározott okokon kívül még a következő esetekben is félbeszakítandó, illetőleg elnapolandó:

1. ha a vádlott védelmének előterjesztése előtt (314. § második bek.) megbetegszik és felmentő itélet nem hozható;

2. ha a védő a főtárgyalás alatt megbetegszik s más védő azonnal nem rendelhető;

3. ha valamely tanu vagy szakértő betegség miatt nem bir nyilatkozatot tenni és a biróság a vallomást, illetőleg véleményt oly lényegesnek tartja, hogy a főtárgyalás e tanu vagy szakértő személyes kihallgatása nélkül nem folytatható;

4. ha a biróság szükségét látja új bizonyíték megszerzésének vagy a védelem bővebb előkészítésének;

5. ha azt a vád elejtése s ennek folytán a 42. §-ban meghatározott eljárás teszi szükségessé;

6. ha a főtárgyalás folytatása le nem küzdhető akadályba ütközik. Félbeszakitható a főtárgyalás a benne résztvevő személyek pihenése szempontjából is

XIX. FEJEZET

Főtárgyalás az esküdtbiróság előtt

I. Az esküdtbiróság előtt tartandó főtárgyalás előkészítése

337. §

A XVII. és XVIII. fejezetek rendelkezései, a mennyiben a jelen fejezet eltérőleg nem intézkedik, az esküdtbiróság előtt folytatott eljárásnál megfelelően alkalmazandók.

A fennebb említett két fejezetnek a törvényszékre, illetőleg elnökére vonatkozó rendelkezései az esküdtbirósági eljárásban az esküdtbiróság birói tagjaira, illetőleg elnökére értendők.

A meddig az esküdtbiróság nincs megalakulva, az a törvényszék végzi az esküdtbirósághoz utasított teendőket, a melynek székhelyén az esküdtbiróság működik.

Az esküdtbiróság elnöke az egész főtárgyalás alatt köteles az esküdteknek hivatásuk gyakorlása tekintetében a felmerülő körülményekhez képest szükséges útmutatást megadni és őket kötelességeikre figyelmeztetni.

338. §

Az esküdtbiróság elnöke mindegyik esküdtbirósági ülésszakra a szolgálati lajstromban elősorolva levő harmincz esküdtet a törvényes következmények terhe alatt, szabályszerűen (79. és 80. §§) és oly időben idézi meg, hogy az idézőlevél az esküdteknek legalább nyolcz nappal a főtárgyalás határnapja előtt kézbesítve legyen. A később, de még a főtárgyalás előtt teljesített kézbesítés nem menti fel az esküdtet a megjelenés kötelessége alól.

Egy időben az esküdtek megidézésével a szolgálati lajstromban megnevezve levő tiz helyettes esküdt értesítendő, hogy az ülésszak alatt a főtárgyaiások idejében lehetőleg lakásukon tartózkodjanak.

A helyettes esküdtek felmerülő szükség esetén abban a sorrendben hívandók be, a melyben nevök a szolgálati lajstromban előfordul.

339. §

Az esküdtbiróság rendes ülésszakában a hatáskörébe tartozó ügyek közől mindazok elbirálandók, melyekben a vádhatározat az ülésszak első napja előtt már meghozva, vagy a főtárgyalás elrendelve (268. § 3. bekezdés) volt.

Ha a vádhatározatot vagy a főtárgyalást elrendelő határozatot csak az esküdtbirósági ülésszak alatt hozzák meg, az illető ügyben az esküdtbiróság főtárgyalásának a folyó ülésszakban való megtartását a biróság csak a vádlott beleegyezésével és a vádló meghallgatása után rendelheti el.

E határozat ellen felfolyamodásnak nincs helye.

340. §

Az esküdtbiróság a felek egyező kérelmére olyan ügynek főtárgyalását, mely a 339. § első bekezdése szerint a legközelebb következő ülésszakban volna elbirálandó, fontos okból végérvényesen más ülésszakra halaszthatja el. E határozat ellen felfolyamodásnak nincs helye.

341. §

Az esküdtbiróság birói tagjainak és a berendelt esküdteknek névjegyzéke legalább három nappal a főtárgyalás megkezdése előtt a fogva levő vádlottnak kézbesítendő, a szabadlábon levő vádlott részére pedig megtekinthetés végett a törvényszék kiadóhivatalába adandó. Az esetleg később megidézett esküdteknek nevét a vádlottal a főtárgyalás megkezdése előtt utólag kell közölni.

II. Az esküdtszék megalakítása

342. §

A főtárgyaiásnak megnyitása és a vádlottnak személyes viszonyaira (133. § első bekezdés) való kihallgatása után, a felek és képviselőik jelenlétében, mindig nyilvános ülésben és rendszerint minden ügyre nézve külön, meg kell alakítani az esküdtszéket.

E czélból az elnök mindenekelőtt megállapítja, hogy jelen vannak-e a megidézett esküdtek. Ha még huszonhat esküdt sem jelent meg, az elnök a helyettes esküdtek közől, az elmaradásnak törvényes következményeire való figyelmeztetés mellett, annyit idéz meg (338. §), a hánynyal az esküdtek huszonhatnál kevesebben vannak.

Ha későbbi főtárgyaláshoz huszonhatnál több esküdt jelenik meg, az elnök a berendelt helyettes esküdteket berendeltetésöknek megfordított sorrendjében elbocsátja.

343. §

Ha az utólagos berendelés folytán vagy a nélkül legalább huszonhat esküdt jelen van, az elnök semmiség terhe alatt köteles kérdést intézni a felekhez, a magánfélhez és az esküdtekhez az iránt: nincs-e az utóbbiak közt olyan:

1. a kire nézve a jelen törvény 64. §-ának 1-4. pontjaiban felsorolt kizáró okoknak valamelyike forog fenn;

2. a ki a vádlottnak elítéltetése vagy felmentése esetében hasznot remél vagy kártól tart;

3. kit az ügyben tanu vagy szakértő gyanánt már kihallgattak, illetőleg a főtárgyalásra megidéztek;

4. ki az ügyben mint esküdt, vádló, védő vagy a sértettnek képviselője működött;

5. ki az állam hivatalos nyelvét nem érti;

6. a ki testi vagy szellemi fogyatkozása miatt, vagy azért, mert ellene bűnvádi eljárás van folyamatban, vagy csőd vagy gondnokság alá helyezés van elrendelve, az esküdtek jegyzékébe nem lett volna felvehető, vagy a kire nézve eme körülmények később merültek fel

Az az esküdt, a ki ellen az 1-6. pontok alatt felsorolt okok valamelyike forog fenn, az illető ügynek elintézésében nem vehet részt. Az, a kire nézve az 5. és 6. pontok alatt megjelölt okok valamelyike forog fenn, az esküdtek lajstromaiból is törlendő.

A kizárásra nézve az illető esküdtnek és a feleknek meghallgatása után a biróság végérvényesen határoz.

Ha a fennebbi módon a megjelentek közől annyian volnának kizárandók, hogy az esküdtek száma huszonnégynél kevesebb lenne: az esküdtszék megalakításához csak abban az esetben lehet fogni, ha abba a visszautasításra jogosult felek (344. §) beleegyeznek s legalább annyi esküdt maradt fenn, a mennyi az esküdtszék megalakításához a 345. és 346. §-ok szerint szükséges.

Ellenkező esetben az esküdtek a 342. § második bekezdésében meghatározott módon olyképen egészítendők ki, hogy legalább huszonnégyen legyenek.

344. §

Ha a 343. § szerint az esküdtszék megalakításához lehet fogni, az elnök által kijelölt biró mindegyik nem kifogásolt esküdtnek külön papirszeletre irt nevét felolvassa és a biróság asztalán levő urnába helyezi.

A nem kifogásolt esküdtek közől a felek annyit utasíthatnak vissza, a hánynyal tizenkettőnél, illetőleg, - a mennyiben az elnök pótesküdtek alkalmazását rendelte el (346. §), - ezek számánál is több név van az urnában.

A visszautasítható esküdteknek felét a vádló, másik felét a vádlott utasíthatja vissza. Ha e szám páratlan, a vádlott egygyel több esküdtet utasíthat vissza.

Több vádlott a visszautasítás jogát együttesen, ha pedig nem jutnak egyetértő megállapodásra, váltakozva, abban a sorrendben gyakorolja, a melyben nevök a vádiratban előfordul.

E szabályok értelmében kimondja az elnök, hogy a felek hány esküdtet és mily sorban utasíthatnak vissza.

A visszautasítás jogának gyakorlását a vádlott védőjére, a magánvádló pedig képviselőjére bizhatja.

345. §

Az elnök az urnában levő papirszeleteket egyenkint kihúzza és mindenik papirszeletnek kihúzása és a rajta levő névnek felolvasása után kérdést intéz a felekhez, esetleg képviselőjükhöz (344. § utolsó bekezdés), hogy az illető esküdtet elfogadják-e?

Erre a vádló és utána a vádlott »elfogadom« vagy »visszautasitom« szóval tartoznak nyilatkozni. Nyilatkozatuknak okát adni nem szabad. A nyilatkozás elmulasztása elfogadásnak veendő.

Mihelyt az elnök további nevet húzott ki, vagy a kisorsolást befejezettnek jelentette ki, a felek nem változtathatják meg tett nyilatkozatukat.

Ha az elnök tizenkét olyan esküdt nevét húzta ki, a kiket egyik fél sem utasított vissza, vagy ha a felek visszautasító jogának kimerülte után a tizenkettőből hiányzó esküdtek neveit kihúzta: az esküdtszéket megalakítottnak mondja ki.

346. §

Ha előre látható, hogy a főtárgyalás hosszabb időre fog terjedni, az elnök egy vagy több pótesküdtnek alkalmazását rendelheti el és e czélból tizenkettőnél több esküdtet sorsolhat ki.

Pótesküdtek azok lesznek, a kiknek nevét az elnök utoljára húzta ki az urnából.

347. §

Ha egy napra több ügy tárgyalása van kitűzve, az esküdtszék mindenik ügyben külön megalakitandó.

348. §

A kifogás folytán mellőzött (343. §), a visszautasított (344. §) vagy a ki nem sorsolt esküdtek, - azokat kivéve, kiknek nevét a lajstromokból kitörölték (343. § 2. bek.), - ha az elnök másként nem rendelkezik, kötelesek az ülésszak végéig az esküdtbirósági főtárgyalások ideje alatt a biróság épületében tartózkodni.

Az esküdtszék tagjai és a pótesküdtek kötelesek az egész főtárgyaláson az ítélet kihirdetéséig jelen lenni. Az elnök menti fel a szolgálat kötelessége alól azokat, a kik betegség miatt vagy más fontos okból kénytelenek távozni. Helyökbe a pótesküdtek a sorshuzás sorrendje szerint lépnek. Ha az elnök pótesküdtek alkalmazását nem rendelte el, vagy ezek nem elegendők, a fennebb említett esetben az esküdtek kisorsolása a 345. § szerint folytatandó, esetleg az esküdtszék a 342. § második bekezdése értelmében egészítendő ki.

Utóbbi esetben a felek a kifogásolás és a visszautasítás jogát, - a mennyiben azt még nem merítették ki, - az esküdtszéket kiegészítő határozatnak kihirdetése után azonnal érvényesítik és a főtárgyalásra az elnök csak azt az esküdtet idézi meg, a kit a felek nem utasítottak vissza.

Ha a kiegészítés sorsolással vagy helyettes esküdtek behívásával történik, a főtárgyalás mindig előlről kezdendő.

349. §

Az esküdtszék megalakulása után az elnök az esküdteket és a pótesküdteket a vádlott jelenlétében nyilvános ülésben, semmiség terhe alatt megesketi.

Miután mindnyájan felálltak, az elnök a következő felhívást intézi hozzájuk:

»Esküdjenek önök a mindentudó és mindenható Istenre, hogy az N. N. ellen folytatott ügyben az esküdtek kötelességeit híven teljesítik, a törvényt megtartják, a tárgyalás egész menetét gondos figyelemmel kísérik, a tárgyalás alatt álló ügyről határozatuk kimondásáig mással, mint esküdt-társaikkal, nem értekeznek és, félretéve minden kedvezést, félelmet és személyes tekinteteket, mind a vádlott ellen, mind a mellette felhozott bizonyítékokat egyenlő gondossággal és pártatlan lelkiismeretességgel mérlegelik, és ebből merített meggyőződésök szerint, igazságosan és a törvény értelmében határoznak.«

Erre az esküdtek, - az elnök által sorban nevökön szólíttatván, - jobb kezöket szivökre téve, egyenkint válaszolják:

»Esküszöm, Isten engem úgy segéljen.«

Az az esküdt, a ki azt állítja, hogy az eskü vallási meggyőződésével ellenkezik, eskü helyett fogadást tesz. E fogadás igy szól: »Becsületemre és lelkiismeretemre fogadom.«

III. Bizonyító eljárás, a kérdések feltevése és az esküdtek határozata

350. §

Az eskü letevése után az esküdtek elfoglalják a vádlott helyével szemközt levő üléseiket.

Ezután következik az ügy tárgyalása.

Az elnök köteles gondoskodni arról, hogy a birák és az esküdtek a bizonyító eljárás alatt tett nyilatkozatokat és felolvasott okiratokat megértsék.

Bizonyítékul szolgáló okiratnak, a vádlott és a tanuk vallomásának és a szakértők nyilatkozatának az esküdtek által értett nyelvre való fordítását csak megesketett tolmács végezheti.

351. §

Az esküdtek a tanukhoz és a szakértőkhöz a 307. § értelmében oly módon intézhetnek kérdéseket, mint a biróság birói tagjai. Jogukban áll a bizonyító eljárás kiegészítése iránt is indítványt tenni, a mi felett a biróság határoz.

352. §

A vádlott elhalálozása vagy a vád elejtése esetében a biróság az esküdtek meghallgatása nélkül a 301. § végső, illetőleg a 323. § első bekezdése szerint végzéssel megszünteti az eljárást.

Ha a főtárgyalás alatt kiderül, hogy a vád törvényes emeléséhez szükséges felhatalmazás, kívánat vagy indítvány hiányzik, vagy hogy a magánindítványra jogosult visszavonható indítványát kellő időben visszavonta; hogy a vád tárgyává tett bűncselekményre vonatkozólag korábban már jogerős ítéletet hoztak; hogy a bűnvádi eljárás királyi kegyelem vagy elévülés következtében nem folytatható; vagy végre, hogy a vádlott a vád tárgyává tett bűncselekmény elkövetésekor életének tizenkettedik évét még nem töltötte be: a biróság, a felek meghallgatása után, azonban az esküdtek meghallgatása nélkül, felmentő íteletet hoz.

353. §

A mennyiben a 352. §-ban felsorolt eseteknek egyike sem forog fenn, a bizonyító eljárásnak befejezése után a kir. ügyész, illetőleg a magánvádló, vagy ha ennek képviselője van, ez, javaslatba hozza az esküdtekhez intézendő kérdéseket. Ezeknek irásba foglalása végett az elnök az ülést rövid időre félbeszakíthatja.

Az elnök köteles a javaslatba hozott kérdéseket semmiség terhe alatt felolvastatni. A vádlottnak és az esküdteknek azokat másolatban kiadhatja, kifejezett kívánságukra pedig köteles kiadni.

A vádlottnak, védőjének vagy az esküdtek valamelyikének indítványára a főtárgyalás a kérdések megfontolása végett félbeszakítandó.

A vádlott, védője és minden esküdt kifogásolhatja a javasolt kérdéseket, figyelmeztethet hiányaikra és indítványt tehet kiigazításuk vagy megváltoztatásuk, vagy ujabb kérdések feltevése iránt.

A javaslatba hozott kérdések elfogadása, kiegészítése vagy helyesbítése tárgyában a biróság határoz.

A megállapított kérdések felolvasandók.

354. §

A kérdéseket úgy kell feltenni, hogy azokra az esküdtek csupán »igen« vagy »nem« szóval felelhessenek.

Ha több vádlott van, vagy több bűncselekmény forog fenn, a kérdéseket a vádlottak és a bűncselekmények mindegyikére nézve külön csoportokban kell feltenni.

Ha valamely következő kérdésre csak abban az esetben adandó felelet, ha egy megelőző kérdés már bizonyos irányban el van döntve, ezt külön meg kell jegyezni.

355. §

A főkérdés arra irányul, hogy bűnös-e a vádlott a vád tárgyává tett bűncselekményben?

Ennélfogva a főkérdésben a vád alapjául szolgáló tett nemcsak a megkülönböztetésére alkalmas ténybeli körülményeknek, hanem a vád szerint alkalmazandó törvényben meghatározott alkotó elemeknek elősorolásával is körülirandó.

A főkérdés ama tényállás és törvény szerint szerkesztendő, melyen a vádhatározat, ennek hiányában a vádirat, a mennyiben pedig a vádló vádját a főtárgyaláson megváltoztatta volna, ennek ujabb tartalma alapszik.

Ha valamely alkotó elem fenforgása tekintetében a felek eltérő indítványokat tettek: a vád alapjául szolgáló tett körülirásába a vitás kérdés eldöntésére alkalmas ténykörülmény is felveendő.

356. §

Ha a bizonyító eljárás alatt a tényállás olyképen változott meg, hogy a vádlott más bűncselekményben mutatkozik bűnösnek, mint a melylyel a vádhatározat, illetőleg a vádló indítványa szerint terhelve volt, vagy hogy a bevégzett bűntettel vagy vétséggel vádolt csak e bűncselekmény kísérletével, vagy a tettes gyanánt vádolt csak részességgel látszik terheltnek, vagy megfordítva: erre nézve az esküdtekhez külön kérdést kell intézni.

357. §

Külön főkérdést kell feltenni, ha a vádlott ellen a bizonyító eljárás alatt a vádhatározatban, illetőleg a vádiratban megjelölt bűncselekményen kívül még más, az 1878. évi V. törvényczikk 96. §-ának alkalmazására alapul szolgáló bűncselekmény tényálladéka merült fel.

Ez a kérdés azonban csak a vádlott beleegyezésével tehető fel. Ha ebbe a vádlott nem egyezett bele, az ujabban felmerült önálló bűncselekményre nézve az eljárásnak különválasztása rendelendő el.

Csak a vádlott beleegyezésével tehető fel az olyan kérdés is, melynél fogva a vádlott terhére rótt bűncselekmény súlyosabb minősítés alá esik, mint a minőn a vádhatározat, illetőleg a vádirat alapszik, mely esetben a kérdés a vád határozatban, illetőleg a vádiratban foglalt minősítésnek megfelelő kérdés elé helyezendő.

Ha ebbe a vádlott bele nem egyezett, vagy ha a vádlott terhére rótt bűncselekmény oly minősítés alá esik, mely a védelemnek új irányban való előkészítését teszi szükségessé a főtárgyalás elnapolandó.

358. §

A beszámíthatóságot kizáró okok (1878. évi V. t.-czikk 76., 77., 79., 80. és 82. §§), ha azokat a felek érvényesítették, vagy jelenségeiket a biróságnak vagy az esküdtszéknek valamelyik tagja felhozta, a főkérdésbe lehetőleg akként foglalandók be, hogy a főkérdésre adott igenlő válasz kizárja fenforgásukat.

Ha azonban a befoglalás a főkérdést igen terjedelmessé vagy nehezen érthetővé tenné: a beszámítást kizáró ok külön kérdésbe is foglalható.

359. §

A 352. §-ban fel nem említett olyan okra nézve, mely a büntető törvényeknek külön rendelkezései értelmében a büntethetőséget megszünteti, vagy súlyosabb, illetőleg enyhébb büntetési nemnek vagy büntetési tételnek alkalmazását vonja maga után, külön kérdést kell feltenni.

Súlyosító és enyhítő körülmények fenforgása (1878. évi V. törvényczikk 90., 91. és 92. §) tekintetében azonban és az iránt, hogy volt-e már a vádlott megbüntetve, az esküdtekhez kérdés nem intézhető.

360. §

Ha a vádlott a bűnösségét megállapító bűncselekménynek elkövetésekor életének tizenhatodik évét még nem töltötte be, külön kérdés teendő fel arra nézve, hogy az elkövetés idejében meg volt-e a bűncselekmény bűnösségének felismerésére szükséges belátása.

Ha a vádlott siketnéma, a belátására vonatkozó kérdés a főkérdésbe belefoglalandó.

361. §

Külön kérdésnek feltevése, vagy a beszámítást kizáró körülményre irányuló kérdésnek a főkérdésbe való belefoglalása iránt előterjesztett indítvány csak a törvényből merített ok alapján utasítható el.

362. §

A kérdések megállapítása után következnek a feleknek a bűnösség kérdésére vonatkozó előterjesztései és indítványai.

363. §

Ezután az elnök az esetleg ujra vagy módosítva megállapított kérdéseket aláirja és semmiség terhe alatt ismét felolvastatja. A kérdések felolvasását követi az elnöknek az esküdtekhez intézett fejtegetése.

Az elnök útmutatást ad az esküdteknek feladatukról és működésök köréről, megmagyarázza nekik az általuk megoldandó jogi kérdéseket, az alkalmazandó törvényeket, ezeknek a vád tárgyává tett bűncselekményre való alkalmazásánál irányadó szempontokat, végül a feltett kérdéseket.

Fejtegetésében nem szabad véleményt nyilvánítania sem a bizonyítás eredményéről sem a bizonyítékok mérlegelése tekintetében.

Az elnök fejtegetését senki sem szakíthatja félbe és nem is teheti felszólalás tárgyává.

A felek bármelyikének kívánatára az elnök fejtegetésének a jogi kérdésekre vonatkozó része a jegyzőkönyvbe felveendő.

364. §

Az elnök befejezvén fejtegetését, átadja a legidősebb esküdtnek a kérdéseket, a tárgyalás folyamán felolvasott okiratokat és a felmutatott bűnjeleket, továbbá az esküdtek ki-sorsolásának sorrendjét feltüntető jegyzéket.

Erre az esküdtek visszavonulnak a számukra kijelölt tanácskozó terembe.

Az elnök intézkedik, hogy a vádlott az ülésteremből távozzék, az esküdtek pedig határozatuknak meghozása előtt, - kivéve a 365. §-ban meghatározott esetet, - tanácskozó termőket el ne hagyják s az elnöknek irásbeli engedelme nélkül másokkal ne érintkezzenek.

A biróság azt az esküdtet, a ki e szabály ellen vét, kétszáz koronáig terjedhető pénzbirsággal büntetheti, az ellen pedig, ki az esküdttel az elnöknek irásbeli engedelme nélkül érintkezik, huszonnégy óráig terjedhető elzárást mondhat ki.

Katonai biróság hatóságának alávetett egyénnek megbüntetése végett feljebbvaló hatósága keresendő meg.

Az esküdtek tanácskozó termében jelen törvénynek a 351., 363-370. §-okat magában foglaló kivonata több példányban az esküdtek rendelkezésére bocsátandó.

365. §

Az esküdtek, tanácskozás végett történt visszavonulásuk után, mindenek előtt a köztök legidősebbnek elnöklete alatt, szóbeli szavazással és egyszerű szavazattöbbséggel megválasztják főnöküket, ki az esküdtek elé terjesztett kérdéseket felolvassa s a további tanácskozást és szavazást vezeti.

Ha többen egyenlő számú szavazatokat kaptak, az idősebbik tekintendő megválasztottnak.

366. §

Ha az esküdtek többsége azt hiszi, hogy bármely jogi kérdésben bővebb felvilágosításra van szüksége, ezt az elnök az ülésterembe visszatért esküdteknek az ülés megnyitása után, a felek jelenlétében, nyomban megadja.

A felek bármelyikének kívánságára ez a jogi fejtegetés is jegyzőkönyvbe veendő.

Ha az esküdtek többsége a kérdések megváltoztatását vagy kiegészítését, esetleg új kérdés feltevését tartja szükségesnek: ez indítványra nézve a feleket meg kell hallgatni és határozatot kell hozni.

A felvilágosítás, illetőleg a határozat után az esküdtek, tanácskozásuk folytatása végett, ismét visszavonulnak termökbe.

367. §

Az esküdtek tanácskozásának befejezése után főnökük a kérdéseket a feltevés sorrendjében szavazás alá bocsátja és mindegyik esküdtet, abban a sorrendben, a melyben nevöket kihúzták, szavazatának élő szóval kijelentésére szólítja fel, végül saját szavazatát is kijelenti. Ha az esküdtek egyike kivánja, a szavazás titkos.

A szavazás az egész kérdésre csak »igen« vagy »nem« szóval történik; azonban a kérdésnek valamely tüzetesen megjelölt részére igennel, többi részére nemmel is lehet szavazni.

A szavazásnál az esküdteken kívül, semmiség terhe alatt, más nem lehet jelen.

A főnök a szavazás eredményét, annak megjegyzésével, hogy a határozatot hány szavazattal hozták, mindegyik kérdés mellé irja és aláirja. Feljegyzésében vakarásnak nem szabad előfordulni. Az esetleg szükséges törléseket, széljegyzéseket vagy beszúrásokat aláirásával ellátott jegyzetben kell saját igazításainak elismernie.

Ha az esküdtek elhagyták tanácskozó termöket, többé egyikök sem változtathatja meg szavazatát.

Az esküdtek a szavazás lefolyását és az egyes szavazatok arányát kötelesek titokban tartani.

368. §

Az esküdteknek ama határozatához, a mely a vádlottat bűnösnek mondja ki, vagy a büntető törvényeknek külön rendelkezései értelmében súlyosabb büntetési nemnek vagy tételnek alkalmazását vonja maga után, legalább nyolcz igenlő szavazat szükséges. Minden más esetben egyszerű szótöbbség dönt.

Ha a szavazatok egyenlően oszlanak meg, az válik határozattá, a mi a vádlottra nézve kedvezőbb.

Azok az esküdtek, a kik a főkérdésre nemmel szavaztak, a további kérdéseknél a szavazástól tartózkodhatnak és szavazatuk a vádlottra nézve kedvezőbb szavazatokhoz számítandó.

369. §

A szavazás befejezésével az esküdtek visszatérnek a tárgyaló terembe és elfoglalják helyöket.

Az esküdtbiróság elnöke az ülést ujra megnyitván, felhívására az esküdtek főnöke a vádlott távollétében e bevezető szavak után:

»Becsületemre és lelkiismeretemre, Isten és emberek előtt bizonyítom, hogy az esküdtek határozata a következő« . . . semmiség terhe alatt, az esküdtek jelenlétében felolvassa a kérdéseket a reájok adott válaszokkal együtt.

Ha az esküdtek határozata bűnösséget vagy olyan okot állapít meg, mely a büntető törvényeknek külön rendelkezései értelmében súlyosabb büntetési nemnek vagy tételnek alkalmazását vonja maga után, e határozatok (368. §) mindegyikénél a főnök kijelenti, hogy az esküdtszék ezt a határozatot »hétnél több« szavazattal hozta. A szavazatok arányát más módon, illetőleg a vádlottra kedvező határozatoknál egyáltalán nem szabad megjelölnie. A felolvasott határozatot az esküdtbiróság elnöke és jegyzője aláirják.

IV. A további eljárás és az ítélethozás

370. §

Ha a biróság abban a nézetben van, hogy az esküdtszék határozata alakjára nézve nem szabályszerű, vagy valamely kérdésnek lényegére nézve homályos, hézagos vagy önmagának ellenmondó: a kérdések megváltoztatása vagy kiegészítése mellett, vagy e nélkül is felhívhatja az esküdteket, hogy határozatukat javítsák vagy egészítsék ki, illetőleg adjanak feleletet a megváltoztatott vagy kiegészített kérdésekre.

Ezt a helyesbítő eljárást kell elrendelni akkor is, ha egyes esküdtek azt állítják, hogy a kihirdetett határozat nem híven tünteti fel az esküdtszék határozatát.

A helyesbítő eljárás mindaddig elrendelhető, míg a biróság ítéletet nem hozott.

A biróságnak ilyen felhívására az esküdtek tanácskozás végett ujra visszavonulnak. Ezt megelőzőleg az elnök az esküdteket, ha határozatuk csak alaki tekintetben esik kifogás alá, arra figyelmezteti, hogy csak a hiányokat javíthatják ki; ha pedig az ügy érdemében tévedtek, felvilágosítja arról, hogy előbbi határozatuktól egészen eltérhetnek.

Az új határozatot akként kell a kérdések mellé irni, hogy az előbbi olvasható maradjon.

Ha az esküdtek ragaszkodnak ahhoz a határozatukhoz, melyet a biróság homályosnak, hézagosnak vagy önmagának ellenmondónak jelentett ki, az ügy az esküdtbiróságnak következő ülésszakára utasítandó. A felfolyamodásnak felfüggesztő hatálya van.

371. §

Ha az esküdtszék a vádlottat bűnösnek mondta ki és a biróságnak valamennyi tagja arról van meggyőződve, hogy az esküdtek az ügy lényegében a vádlott sérelmére tévedtek, a biróság a további eljárást felfüggeszti és az ügyet, indokolás nélkül hozandó határozatta], a legközelebbi ülésszak esküdtbirósága elé utasítja.

Ily határozat csak hivatalból és csak az ítélet kihirdetéséig hozható. A feleknek nincs joguk azt indítványozni. Ellene perorvoslatnak nincs helye.

Ha az eljárás több önálló bűncselekmény miatt vagy több vádlott ellen foly, a fennebb megjelölt esetben az új esküdtbiróság elé csak az a bűncselekmény, illetőleg az a vádlott utasítható, melyre nézve, vagy a kinek sérelmére az esküdtszék a biróság nézete szerint tévedett.

Ilyen határozat alapján a következő ülésszakra, sürgős esetekben a folyó ülésszak végére, új esküdtbirósági tárgyalás tűzendő ki. Ennél az eljárt esküdtbiróságnak esküdt-tagjai nem vehetnek részt.

Az új esküdtszék határozata alapján a biróság köteles ítéletet hozni s ennél az új esküdtszék határozatát venni alapul, de a vádlottra nem állapíthat meg súlyosabb bűntetést annál, mely a korábbi esküdtszék határozata alapján megállapítható lett volna.

372. §

Ha az esküdtek határozatára nézve a 370. §-ban körülirt határozat hozásának nincs helye, az esküdtbiróság elnöke behívatja, illetőleg elővezetteti a vádlottat és előtte az esküdteknek végleges határozatát, a 371. § esetében pedig a biróságnak határozatát a jegyzővel felolvastatja.

373. §

Ha az esküdtek a vádlottat nem bűnösnek mondták ki, vagy ha a beszámítást kizáró ok fenforgása iránt tett kérdésre igenlő választ adtak (358. § második bekezdése), a biróság a vádlottat azonnal ítélettel felmenti.

374. §

Ha az esküdtek határozata a vádlottat bűnösnek nyilvánította, első sorban a vádló terjeszti elő indítványát az alkalmazandó büntetési tétel tárgyában, azután a sértett nyilatkozhatik magánjogi igénye tekintetében és végül a vádlott és védője egy ízben felszólalhatnak. Az esküdtek határozatát nem szabad birálat tárgyává tenniök.

Ezután a biróság ítélet hozása végett visszavonul.

Ha a törvény ama tettre, melyet a vádlott az esküdtek kijelentése szerint elkövetett, nem állapít meg büntetést, vagy ha az esküdtek olyan okot fogadtak el valónak, a mely a büntethetőséget kizárja, illetőleg megszünteti, a biróság a vádlottat erre irányzott indítvány nélkül is felmenti.

Ellenkező esetben a 327. § szabályai szerint a vádlott ellen még akkor is büntető ítéletet hoz, ha bűncselekménye az esküdtek határozata szerint nem tartoznék az esküdtbiróság hatásköréhez.

Az esküdtek határozata a biróságot a büntetés kiszabásánál csak annyiban korlátozza, hogy a törvény által egyes bűncselekményekre nézve külön megállapított minősítő, illetőleg súlyosító okokat (359. § első bekezdés), - azokat kivéve, melyek a vádlottnak megelőző megbüntetésére vonatkoznak, - a biróság csak az esküdtek határozata alapján alkalmazhatja.

Az ítélet hozása és kihirdetése az esküdtbirósági eljárásban nem halasztható el.

375. §

Az ítélet rendelkező részének az esküdtekhez intézett kérdéseket és azoknak feleleteit is tartalmazni kell; az indokolásnak pedig az esküdtek részéről eldöntött kérdésekben ezek határozatának tartalmára kell támaszkodnia.

Az esküdtszék határozatának eredeti példánya az ítéletnek eredeti fogalmazványához fűzendő.

376. §

Az esküdtbirósági főtárgyalás csak addig napolható el vagy szakítható félbe, a míg az esküdtek tanácskozás végett vissza nem vonultak.

Félbeszakítás vagy elnapolás esetében az esküdtek az elnök engedelmével lakásukra távozhatnak. Az elnök azonban köteles őket a főtárgyalás folytatásánál való meg nem jelenesöknek következményeire és arra is figyelmeztetni, hogy letett esküjök értelmében a tárgyalás alatt álló ügyről nem értekezhetnek mással, mint esküdt-társaikkal.

Egy napnál tovább tartó elnapolás vagy félbeszakítás esetében az esküdtszék ujra alakítandó és a főtárgyalás mindig előlről kezdendő.

377. §

Az esküdtbirósági főtárgyalás jegyzőkönyvének a főtárgyalási jegyzőkönyv egyéb kellékein felül tartalmaznia kell az esküdtszék megalakításának leirását, az esküdteknek és a pótesküdteknek neveit, szabályszerű megesketésöknek megemlítését, a vádló részéről javaslatba hozott kérdéseket, és a 353. § értelmében tett indítványokat és a biróságnak reájok hozott határozatait, az esküdtek részéről kért felvilágosítások (366. §) vagy a biróság részéről kívánt helyesbítések, illetőleg kijavítások (370. §) tekintetében lefolyt eljárás vázlatát, az esküdtek határozatát és a biróság felfüggesztő határozatának vagy ítéletének rendelkező részét is.

XX. FEJEZET

Perorvoslatok és kijavítás

I. Felfolyamodás

378. §

Végzés ellen egyfokú felfolyamodásnak van helye, ha ezt a törvény kifejezetten ki nem zárja.

A vádtanácsnak előzetes letartóztatást, illetőleg vizsgálati fogságot elrendelő vagy fentartó, valamint a vádlónak a vizsgálat elrendelése iránt tett indítványát elutasító végzései (105. és 151. §§) ellen, ha másodfokban vannak is hozva, további felfolyamodás használható.

A vizsgálóbírónak és a vádtanács elnökének végzéseit a vádtanács, - a vádtanácsnak, a törvényszéknek, az esküdtbiróságnak és a kir. ítélőtábla részéről kiküldött birónak vagy megbízott járásbiróságnak (403. §) végzéseit a kir. ítélőtábla, - a kir. ítélőtábla végzéseit a kir. curia vizsgálja felül.

Felfolyamodással élhetnek a 383. §-ban említetteken kivül: a tanuk, a szakértők és mások, a kikre a végzés vonatkozik.

A felfolyamodásra vonatkozó nyilatkozatok irásban vagy jegyzőkönyvbe mondással tehetők.

A felfolyamodás a végzés kihirdetésekor jelentendő be. Indokolását a bejelentéskor, vagy ettől számított legfeljebb nyolcz nap alatt lehet a kihirdetést teljesítő biróságnál előterjeszteni.

Ha a végzést kézbesítés útján közölték, a felfolyamodást és indokolását a kézbesítéstől számított nyolcz nap alatt kell annál az elsőfokú biróságnál előterjeszteni, mely a kézbesítést elrendelte.

A felfolyamodó ellenfele a felfolyamodást és indokolását a biróságnál megtekintheti és ellenészrevételeit az iratok felterjesztéséig az eljáró biróságnál, azután pedig az ügynek elintézés végett való bejelentéséig a felfolyamodás tárgyában határozó biróságnál benyujthatja.

Visszautasítás esetén kívül a végzést hozott biró, illetőleg biróság a felfolyamodást, a szükséges iratokkal együtt, haladék nélkül fölülvizsgálat alá terjeszti.

379. §

A vádtanács a felfolyamodást, ha szükségesnek találja, a felek, esetleg a vizsgálóbiró meghallgatása vagy nyilatkozatuknak megszerzése után, zárt ülésben intézi el.

A kir. ítélőtábla, illetőleg a kir. curia a felfolyamodást zárt ülésben, végzéssel intézi el. Érdemleges elintézés előtt ülésen kívül is elrendelheti az iratok kiegészítését és a felfolyamodásban foglaltakra nézve felvilágosítást kívánhat az eljárt biróságtól.

A fölülvizsgáló biróság visszautasítja a felfolyamodást, a melynek visszautasítását az alsófokú biróság elmulasztotta.

Ha a felfolyamodás az érdemben elbirálható, a fölülvizsgáló biróság a megtámadott végzést, a mennyiben erre törvényes alap van, megváltoztatja, illetőleg megsemmisíti és a törvénynek megfelelően határoz. Ellenkező esetben a felfolyamodást elutasítja.

Birói hatáskör hiánya, a területenkívüliség és a mentelmi jog megsértése hivatalból veendők figyelembe.

380. §

A felfolyamodásnak csak azokban az esetekben van felfüggesztő hatálya, melyekben ezt a törvény kifejezetten kimondja.

Mindazáltal az a vádtanács, törvényszék, esküdtbiróság vagy kir. ítélőtábla, mely a megtámadott végzést hozta, ennek foganatosítását fontos okból felfüggesztheti a felfolyamodás elintézéséig.

A 386., 387., 389., 390., 391., 394., 396. és 425. §-ok intézkedései és a 388. § negyedik és hatodik bekezdése a felfolyamodás tekintetében is megfelelően alkalmazandók.

II. Felebbezés

A) Általános rendelkezések

381. §

Törvényszéknek első fokban hozott ítélete ellen felebbezésnek van helye a kir. ítélőtáblához.

Nincs helye felebbezésnek:

1. esküdtbiróság itélete ellen;

2. a törvényszéknek oly itélete ellen, melylyel a vádlottat egyedül oly bűncselekményben mondta ki bűnösnek, illetőleg oly bűncselekmény vádja alól mentette fel, mely járásbiróság vagy közigazgatási hatóság hatáskörébe van utalva;

3. a törvényszéknek másodfokban hozott ítélete ellen.

382. §

A felebbezés az ítéletnek rendelkező része és indokolása, továbbá a főtárgyaláson és az ítélet hozásánál felmerült semmiségi ok miatt is használható.

A főtárgyalás előtt felmerült, de a főtárgyaláson fel nem hozott semmiségi ok az ítélet ellen már nem érvényesíthető.

383. §

Felebbezéssel élhetnek:

I. a vádlottnak mind javára, mind terhére: a kir. ügyészség;

II. a vádlott javára:

a) a vádlott vagy helyette házastársa, ha pedig a vádlott nem teljes korú, törvényes képviselője, ez utóbbi még a vádlottnak kifejezett akarata ellen is;

b) a védő, a vádlottnak kifejezett akarata ellen is;

с) a vádlott örököse, de egyedül az ítéletnek a magánjogi igényre vonatkozó része ellen.

III. a vádlott terhére:

1. a fő- és a pótmagánvádló;

2. a sértett, és pedig:

a) a vádlottat bűnösnek kimondó ítélet ellen egyedül magánjogi igényére nézve és ennek tárgyában is csak akkor, ha a bűnösség kérdésében vagy a büntetés kiszabására nézve az erre jogosultak valamelyike felebbezett;

b) felmentő ítélet ellen csak az esetben, ha a vádló nem felebbezett;

3. a sértett jogutódja a 2. a) pontban meghatározott irányban és feltételek mellett.

384. §

Alaki semmiségi okok:

1. ha az ítélőbiróság nem volt törvényesen alakitva;

2. ha a törvény szerint kizárt biró (64., 66. §§ és 65. § első és második bekezdés) tagja volt az ítélőbiróságnak;

3. ha az ítélethozásban oly biró is részt vett, ki nem volt jelen az egész főtárgyaláson;

4. ha az ítélőbiróság hatáskörét túllépte, vagy hatásköréhez tartozó ügyet ahhoz nem tartozónak mondott ki;

5. ha a biróság oly szabálytalanságot vagy mulasztást követett el, melyet a törvény semmiség terhe alatt tilt;

6. ha a főtárgyalást oly egyén jelenléte nélkül tartották meg, kinek jelenlétét a törvény mellőzhetetlennek nyilvánítja, ideértve a védőt azokban az esetekben, melyekben a védelem kötelező;

7. ha a nyilvánosságot törvényes ok nélkül zárták ki;

8. ha a perorvoslatot használónak ellenzése daczára a főtárgyalás alatt valamely semmis vallomásról vagy vizsgálati cselekményről felvett vagy oly iratot olvastak fel, melyet a törvény szerint nem volt volna szabad felolvasni;

9. ha a biróság a perorvoslatot használónak a főtárgyaláson tett indítványa felett nem határozott, vagy indítványa ellenére, illetőleg ellenzése daczára a főtárgyaláson oly közbenszóló határozatot hozott, mely a törvénynek a vád vagy a védelem szempontjából lényeges rendelkezését vagy elvét sértette meg, illetőleg tévesen alkalmazta;

10. ha az ítéletnek rendelkező része érthetetlen, vagy ha az indokolás az ítélet rendelkező részének ellenmond;

11. ha az ítélet törvényszerű vád nélkül van hozva, vagy a vád tárgyát nem meríti ki.

A 281. § alapján csak az esetben van helye perorvoslatnak, ha a vádlott vagy védője a közvetlen idézés elrendelése miatt a törvényszéktől a főtárgyaláson eredmény nélkül kért orvoslást.

A 281. § alapján érvényesíthető, valamint az 5., 8. és 9. pontokban megjelölt semmiségi okok sem a vádlott terhére, sem javára nem érvényesíthetők, ha nyilvánvaló, hogy az alaki sérelem az ítéletre nem volt befolyással.

A főtárgyaláson tett intézkedés, elkövetett mulasztás vagy hozott közbenszóló határozat ellen nem használható perorvoslat, ha azt az illető fél a sérelmes intézkedés megtétele vagy a mulasztás elkövetése alkalmával, illetőleg a sérelmes közbenszóló határozat kihirdetésekor azonnal be nem jelentette.

A jelen §-ban felsorolt semmiségi okok közől az 1., 3., 4., 6. és 10. pontban megjelöltek mindig, a 11. pontban körülirt pedig akkor, ha a biróság törvényes vád nélkül állapitotta meg a vádlott bűnösségét és büntetését, hivatalból veendők figyelembe.

385. §

Anyagi semmiségi okok:

1. ha a biróság a büntető törvénynek megfelelő rendelkezését nem alkalmazta vagy tévesen alkalmazta ama kérdésekben:

a) hogy a vád alapjául szolgáló tett megállapítja-e valamely bűncselekmény tényálladékát;

b) hogy a bűncselekményt a büntető törvényeknek melyik rendelkezése szerint kell minősíteni;

с) hogy a beszámíthatóságot, a bűnvádi eljárás megindítását vagy a büntethetőséget kizáró ok, és melyik forog fenn;

2. ha a biróság a büntetés kiszabásánál a törvényben megállapított büntetési tételeket vagy ezeknek megengedett enyhítésénél, átváltoztatásánál vagy súlyosbításánál a törvényben vont határokat nem tartotta meg;

3. ha a biróság az 1878. évi V. t.-cz. 92. §-át, illetőleg az 1879. évi XL. t.-cz. 21. §-át tévesen alkalmazta, vagy feltételeinek fenforgása daczára nem alkalmazta.

A jelen §-ban meghatározott semmiségi okok csak akkor veendők hivatalból is figyelembe, ha a vádlott sérelmére szolgáltak.

386. §

Ha a biróság oly eljárási szabályt sértett meg, mely a vádlott javára szolgál, ez okból a vádlott terhére felebbezés nem használható.

387. §

A fölülvizsgálat, - kivéve a hivatalból figyelembe veendő semmiségi eseteket, - csak az ítéletnek felebbezéssel megtámadott intézkedésére szorítkozik.

A vádló részéről, habár a vádlott terhére használt felebbezés mindig a vádlott javára használtnak is tekintendő.

A vádlott büntetése egyedül a vádlónak a vádlott terhére használt felebbezése esetében súlyosbítható.

A felebbező vádlott javára szolgáló körülmény alapján, ha az más vádlottra nézve is fenforog, az ítélet az utóbbi javára is megváltoztatandó, habár felebbezéssel nem élt is.

388. §

A felebbezésre vonatkozó nyilatkozatok irásban vagy jegyzőkönyvbe mondással tehetők.

A felebbezést az ítélet kihirdetésekor kell a törvényszéknél bejelenteni.

Ha az ítéletet kézbesítés útján közlik, a felebbezést a kézbesítéstől számított nyolcz nap alatt kell bejelentem.

A vádlott házastársa és törvényes képviselője a vádlott részére nyitva álló határidőben, a vádlott örököse pedig az ítéletnek a főtárgyaláson történt kihirdetésétől számított nyolcz nap alatt felebbezhetnek.

A felebbezés a bejelentés, illetőleg az ítélet kézbesítése napjától számított nyolcz nap alatt indokolható.

A felebbezés a bejelentésére nyitva álló határidő alatt módosítható, az indokolás pedig az előterjesztésére kitűzött határidő alatt kiegészíthető.

A vádlottnak vagy védőjének a felebbezés bejelentésekor előterjesztett kérelmére megengedendő, hogy a felebbezés indokolását csak az ítélet kézbesítésétől számított nyolcz nap alatt nyujtsák be.

389. §

A törvényszék visszautasítja az elkésett, a törvényben kizárt, vagy az olyan felebbezést, illetőleg indokolását, melyet arra nem jogosított egyén terjesztett elő.

A visszautasító végzés ellen használt felfolyamodás csak elkésés miatt utasítható vissza.

390. §

A felebbezés bejelentésekor mindig világosan meg kell jelölni, hogy a felebbező a felebbezést az ítéletnek mily intézkedése ellen használja.

A felebbezőnek meg kell világosan jelölnie azt is, hogy a felebbezést mily semmiségi ok miatt használja; ezt azonban a felebbezés indokolásában is megteheti.

391. §

Ha az irásban bejelentett felebbezés nem felel meg a 390. § rendelkezésének, a törvényszék a felebbezőt végzéssel felhívja, hogy az ítéletnek azt az intézkedését, mely ellen felebbezni kíván, három nap alatt a törvényszéknél szóval vagy irásban jelölje meg, mivel ellenkező esetben felebbezését vissza fogják utasítani.

Ha a felhívás eredménytelen maradt és a 388. § ötödik bekezdésében megállapított határidő is lejárt, a törvényszék a felebbezést visszautasítja.

392. §

A felebbezést, illetőleg indokolását egy példányban kell benyujtani.

A felebbezésről az ellenfél értesítendő. Ez a felebbezést és indokolását a biróságnál megtekintheti és ellenészrevételeit a törvényszéknél az iratok felterjesztéséig, közvetlenül a kir. ítélőtáblánál pedig az ügynek elintézés végett való bejelentéséig benyujthatja.

Az ellenészrevételek bevárása végett a felterjesztés el nem halasztható.

393. §

A felek bármelyike és a sértett, a bizonyítani kívánt ténynek határozott megjelölésével, a felebbezés beadványában vagy az ellenészrevételekben is hivatkozhatik új bizonyítékra; továbbá külön kérvényben közvetlenül a kir. itélőtáblánál, sőt a kir. ítélőtábla előtt tartott főtárgyaláson is jelenthet be új bizonyítékot.

Az új bizonyíték felvétele tárgyában, és pedig ha azt a felebbviteli főtárgyalás elrendelése után jelentették be, ülésen kívül (415. § végső bekezdés) vagy külön tanácsülésen, a kir. ítélőtábla határoz. Az e tárgyban hozott határozat ellen felfolyamodásnak nincs helye.

A kir. ítélőtábla megtagadja a bejelentett új bizonyíték felvételét:

1. ha a bizonyítani kívánt ténykörülményt az ügy eldöntésére nézve lényegtelennek találja;

2. ha a magyar állam területén kívül tartózkodó egyénnek kihallgatása van indítványozva;

3. ha alapos gyanu merül fel az iránt, hogy az új bizonyítékra hivatkozás csak az ügy érdemleges eldöntésének késleltetését czélozza.

394. §

A bejelentő a másodfokú ítélet hozása czéljából tartott zárt ülés megkezdéséig visszavonhatja felebbezését.

A vádlott a házastársa részéről bejelentett felebbezést is visszavonhatja.

A vádlott javára, habár akarata ellen bejelentett felebbezés azonban a vádlott beleegyezése nélkül nem vonható vissza.

A ki felebbezését a bejelentésére kitűzött (388. §) határidő letelte előtt vonta vissza, azt a határidő leteltéig ujra bejelentheti.

Ha az összes felebbezéseket visszavonták, fölülvizsgálatnak még hivatalbői figyelembe veendő semmiségi ok miatt sincs helye.

395. §

A felebbezés bejelentése az ítélet felebbezett részének jogerőre emelkedését felfüggeszti.

396. §

Ha a felebbezésnek és indokolásának határideje valamennyi jogosultra nézve letelt, a felebbezés és indokolása az ügy többi irataival együtt felterjesztendők a kir. ítélőtáblához.

Ha azonban az itélet egyedül a kir. ügyészség részéről van a vádlott terhére felebbezve, az ügy iratai a kir. ítélőtábla mellett működő főügyésznek küldendők meg. Hasonlóan jár el a kir. ítélőtábla, ha az itélet a többi felebbezéseknek a felterjesztés után történt visszavonása folytán a vádlott terhére egyedül a kir. ügyészség részéről maradt felebbezve. A főügyész az iratokat, a mennyiben a felebbezéshez hozzájárul, ennek felemlítésével, haladék nélkül a kir. ítélőtáblához teszi át, ellenkező esetben pedig annak kijelentésével, hogy a kir. ügyész felebbezését visszavonja, visszaküldi a törvényszékhez, illetőleg a kir. ítélőtáblához.

Ha a felebbezés az eljárásra vonatkozó olyan sérelmi pontokat foglal magában, melyekről az iratok nem nyujtanak kellő felvilágosítást, a biróság köteles azokra nézve a felterjesztésben nyilatkozni.

A felterjesztést a felek megtekinthetik és költségökre másolatban kivehetik.

B) Eljárás a kir. ítélőtábla előtt

397. §

A kir, ítélőtábla a felebbezés folytán hozzákerült ügyeket vagy ülésen kívül (398. §), vagy tanácsülésben (400. §) vagy főtárgyaláson (407. §) intézi el.

398. §

Az előadó a tanácselnök hozzájárulásával ülésen kívül intézkedik:

1. ha az iratoknak kiegészítése, vagy a főügyészhez való áttétele (396. §), vagy a felebbezésben előadottakra nézve felvilágosítás adása szükséges;

2. ha a felebbviteli főtárgyalás a vádlott megidézése, illetőleg előállítása nélkül tartandó meg;

3. ha a 415. § utolsó bekezdése értelmében új tanunak vagy szakértőnek a felebbviteli főtárgyalásra való megidézése rendelendő el.

Az ülésen kívül történt intézkedések ellen felfolyamodásnak nincs helye.

Azokat az ügyeket, melyek ülésen kívül el nem intézhetők, vagy a melyeknek ülésen kívül való elintézéséhez a tanácselnök hozzá nem járul, az előadó tanácsülésre jelenti be.

399. §

A tanácsülés a 293., 294. és 295. §-okban meghatározott korlátok között nyilvános. A felek és képviselőik nem szólalhatnak fel.

A tanácsülésen első sorban az előadó teszi meg előterjesztését, s azután a felülvizsgálandó ítélet, és ha szükséges, más iratok is felolvasandók.

A tanács határozatát zárt ülésben hozza, de nyilvános ülésben hirdeti ki.

400. §

Tanácsülésbe tartozik az elintézés:

1. ha a kir. itélőtáblának az ügy fölülvizsgálatára nincs hatásköre vagy illetékessége;

2. ha szabályellenes felterjesztés miatt valamely intézkedés, vagy az iratok kiegészítése, vagy a felebbezésben előadott körülményekre nézve a törvényszék részéről adandó felvilágosítás szükséges és ezek iránt ülésen kívül nem történt intézkedés;

3. ha a 389. §-ban meghatározott esetben a törvényszék e § értelmében nem intézkedett;

4. ha a törvényszék a 391. §-ban meghatározott eljárást elmulasztotta;

5. ha a felebbezést csupán a magánjogi igény tárgyában, vagy a bűnügyi költségek miatt használták;

6. ha bizonyítás felvétele, illetőleg a törvényszék előtt felvett bizonyításnak ismétlése vagy kiegészítése (402., 413-415. §§) mutatkozik szükségesnek;

7. ha az ítélet alaki semmiségi ok miatt megsemmisítendő, vagy a felebbezést csakis ilyen semmiségi ok miatt használták.

401. §

A kir. ítélőtábla a 400. §-nak:

1. pontja esetében hatáskörének hiányát vagy illetéktelenségét mondja ki és az ügy iratait az illetékes birósághoz vagy más hatósághoz teszi át;

a 2. pont esetében az iratokat a szükséges kiegészítés, illetőleg felvilágosító jelentés végett a felterjesztő birósághoz rendelvénynyel visszaküldi; ha pedig az iratokat a 396. § második bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére terjesztették fel és a főügyész a felebbezés fentartása tárgyában még nem nyilatkozott: az iratokat a főügyészhez teszi át;

a 3. pont esetében a felebbezést vagy indokolását visszautasítja, illetőleg ha a jogosított a felebbezést visszavonta, az iratokat az ügy fölülvizsgálata nélkül visszaküldi;

a 4. pont esetében a tárgyának megjelölése nélkül bejelentett felebbezést az ügy irataival együtt, a 391. § rendelkezése értelmében való eljárás végett, a törvényszékhez visszaküldi;

az 5. pont esetében az ítélet vonatkozó részét helybenhagyja vagy megváltoztatja.

402. §

Ha a kir. ítélőtábla a bizonyítást hiányosnak tartja, vagy ha nyomatékos kétsége van a törvényszék ítéletének alapjául szolgált ténybeli megállapítások helyességére nézve és úgy találja, hogy e miatt a vádlott, vagy az elsőfokú főtárgyaláson már kihallgatott, esetleg más tanuk vagy szakértők kihallgatása, illetőleg más bizonyíték felvétele vagy megszerzése szükséges (400. § 6. pont), végzésben állapitja meg, hogy:

1. a bizonyitás az egész tényállásra vagy csak egyes vitás ténybeli megállapításokra terjedjen-e ki;

2. mely bizonyítékok veendők fel, vagy szerzendők meg;

3. a bizonyíték felvétele, illetőleg megszerzése a felebbviteli főtárgyaláson, vagy pedig kiküldés, illetőleg meghagyás útján történjék-e (403. §).

403. §

A mennyiben a bizonyításnak a kir. ítélőtábla előtt való felvétele nagy nehézséggel járna, a kir. ítélőtábla a felvételre saját bíráját vagy az első fokban eljárt törvényszéknek biráját küldi ki, esetleg azzal azt a járásbiróságot bizza meg, a melynek területén a felvétel legkönnyebben történhetik (402. § 3. pont).

A bizonyításnak más irányban való kiegészítése a törvényszéknek hagyható meg.

Ha a kir. itélőtábla az ekként felvett bizonyitásnak a főtárgyaláson való ismétlését szükségesnek tartja, ezt akár tanácsülésben, akár főtárgyaláson elrendelheti.

404. §

Ha a kir. itélőtábla a 382. és 384. §-ok szerint figyelembe vehető semmiségi okot lát fenforgónak (400. § 7. pont), az ítéletet azzal az egész eljárással együtt, mely a semmiségi okot megállapító cselekmény után következett, megsemmisíti és a mennyiben új eljárás szükséges, erre ugyanazt a törvényszéket utasítja, vagy ezzel a kir. ítélőtábla területén levő más törvényszéket bíz meg.

Ha azonban a semmiségi panaszt a közvetlen idézésnek a 281. § rendelkezései ellenére történt elrendelése, vagy a 384. § 2., 5., 7., 8. és 10. pontjaiban meghatározott valamelyik semmiségi ok miatt használták, s a kir. ítélőtábla a felebbezést alaposnak, de egyúttal az ügyet érdemben elbirálhatónak találja, az ügyet főtárgyalásra utasíthatja.

Ha az ítélet több vádlottról, illetőleg több bűncselekményről rendelkezik, a semmiségi ok pedig nem vonatkozik valamennyire és a különválasztás lehetséges: a kir. ítélőtábla az ítéletet csak abban a részében semmisíti meg, melyre nézve a semmiségi ok fenforog.

Ha a 327. §-ban megjelölt valamely semmiségi ok forog fenn, a kir. ítélőtábla, - a mennyiben a jelen § második bekezdése szerint az érdemben nem határoz, - az ítélet megsemmisítése mellett ugyanazt a törvényszéket ujabb ítélet hozására, illetőleg ujabb főtárgyalás tartására, vagy a hiány pótlására utasítja.

Ha a törvényszék helytelenül mondta ki, hogy az eljárás nem tartozik hatáskörébe, a határozat megsemmisítése mellett arra utasítandó, hogy a kir. ítélőtábla eltérő megállapítását alapul véve, hozzon ítéletet.

Ha az a semmiségi ok van megállapítva, hogy az ítélet nem meríti ki a vád tárgyát, akkor az ujabb ítélethozás csak az el nem intézett vádpontokra nézve rendelendő el.

Az egyedül alaki semmiségi ok miatt használt, de alaptalannak talált felebbezést a kir. ítélőtábla elutasítja.

405. §

A mennyiben a tanács az ügyet tanácsülésbe tartozónak nem találja, a főtárgyalás megtartását rendeli el.

A kir. ítélőtáblának a jelen §, valamint a 401-404. §-ok értelmében hozott határozatai ellen felfolyamodásnak nincs helye.

406. §

Ha a kir. ítélőtábla a bizonyítás kiegészítését a törvényszéknek hagyta meg (403. § második bekezdés), ez a megbízást haladék nélkül teljesíti s az eredményről a kir. ítélőtáblának az iratok felterjesztése mellett jelentést tesz.

Ha pedig a kir. ítélőtábla bizonyítás felvételét rendelte el (402. § és 403. § első bekezdése), az erre kiküldött biró vagy a megbizott járásbiróság a bizonyítás felvételére haladék nélkül határnapot tűz ki és arra semmiség terhe alatt a feleket szabályszerűen megidézi.

A bizonyitás felvétele a felek jelenlétében, és a tanuknak és a szakértőknek a főtárgyaláson eszközlendő kihallgatására nézve előirt szabályoknak megfelelő alkalmazásával történik.

A szabályszerűen megidézett fél elmaradása a bizonyítás felvételét nem akadályozza.

A kihallgatottak megesketése iránt, a megjelent felek meghallgatása után, a kiküldött biró, illetőleg a megbizott járásbiróság határoz.

A megesketés csak a 221., 222. és 229. §-okban meghatározott okból mellőzhető.

A kiküldött biró vagy járásbiróság jelentését, az eljárásról felvett iratok csatolása mellett, közvetlenül a kir. ítélőtáblának mutatja be.

A jelen § eseteiben a kir. ítélőtábla az ügyet mindig főtárgyaláson veszi ujabb fölülvizsgálat alá.

407. §

A kir. ítélőtábla előtt főtárgyaláson vizsgálandók fölül mindazok az ügyek, melyek sem ülésen kivül nem intézhetők el, sem tanácsülésbe nem tartoznak.

408. §

A felebbviteli főtárgyalást rendszerint az előadó és a tanácselnök ülésen kívül, a 405. és 413. §-ok, valamint a 414. § esetében pedig a kir. ítélőtábla tanácsülésen rendeli el.

A felebbviteli főtárgyalás határnapját a tanács elnöke tűzi ki.

A főtárgyalás elrendelése és határnapjának kitűzése ellen perorvoslat nem használható.

409. §

A kir. ítélőtábla a főtárgyalásra a közvédőt mindig, a 415. § esetén kívül pedig a főügyészséget is, a heti ülésszakban tárgyalandó ügyek jegyzékének közlésével idézi meg. A hivatalból kirendelt külön védő idézőlevéllel idézendő meg.

A többi érdekelteket a főtárgyalásra kitűzött ügyek heti jegyzékének a kir. ítélőtábla hirdető tábláján való kifüggesztése útján és egyidejűleg a főtárgyalás határnapját közlő ajánlott levélben kell értesiteni. Az ajánlott levél el nem küldésének vagy meg nem érkezésének nincs jogi hatálya.

A kifüggesztés és a főtárgyalás közé tizenöt napi időköznek, a főügyészség s a védők értesítése és a főtárgyalás napja közé pedig legalább nyolcz napnak kell közbeesni.

410. §

A kir. ítélőtábla mindegyik büntetőtanácsának heti ülésszakára az ügyvédi kamara havonkint előre, a szükséghez képest, egy vagy több közvédőt rendel ki.

A közvédő elmaradásának vagy akadályoztatásának esetében helyettesét a felebbviteli főtárgyalást kitűző, illetőleg vezető tanácselnök rendeli ki.

411. §

A közvédő megbízása kiterjed a kir. ítélőtáblának ugyanama tanácsa előtt, a heti ülésszakban tartandó valamennyi főtárgyalásra és az azoknál érdekelt mindenik vádlottra, kivéve azt a vádlottat, kinek érdekében külön védő jelent meg.

Ha a közvédő az iratok tanulmányozásakor arról győződik meg, hogy a vádlottakat vagy egy részöket érdekellentét vagy más ok miatt nem képviselheti, köteles más közvédő vagy külön védő kinevezése végett jelentést tenni annak az elnöknek, a ki a főtárgyalást kitűzte.

A közvédő az államkincstárból megfelelő díjazásban részesül. E díjazás részleteit az igazságügyi minister szabályrendelettel állapítja meg.

412. §

A főtárgyalás a főügyészség vagy az ennek részéről megbizott kir. ügyész jelenléte nélkül csak a 41. § első bekezdésében felsorolt esetekben tartható meg.

A közvédő jelenléte nélkül csak akkor lehet főtárgyalást tartani, ha a vádlottnak külön védője van.

A magánvádló, a szabad lábon levő vádlott, a vádlottnak felebbező házastársa vagy törvényes képviselője és a magánfél a főtárgyaláson mindig személyesen megjelenhetnek, arra ügyvédet, illetőleg védőt küldhetnek s ott személyesen is felszólalhatnak.

A fogva levő vádlottat rendszerint nem kell a főtárgyalásra elővezetni, de védővel képviseltetheti magát.

A mennyiben a kir. ítélőtábla szükségesnek találja, a vádlott részére hivatalból is külön védőt rendelhet.

A védő kirendelésére nézve az 58. §-ban foglalt szabályok azzal az eltéréssel alkalmazandók, hogy a törvényszék elnöke helyett a kir. ítélőtábla eljáró tanácsának elnöke értendő.

A védő elmaradása vagy eltávozása esetén a 302. § utolsóelőtti és végső bekezdésének rendelkezései alkalmazandók.

413. §

Ha a kir. ítélőtábla a vádlottnak közvetlen kihallgatását szükségesnek találja, őt a főtárgyalásra megidézi, illetőleg előállíttatja.

A felebbviteli főtárgyalásra mindig megidézendő a szabad lábon levő vádlott, a fogva levő pedig előállítandó, ha a kir. ítélőtábla a törvényszéknek felmentő ítéletét a vádló felebbezése alapján vizsgálja fölül.

414. §

A főtárgyaláson a vádlottnak jelenléte mellőzhetetlen: ha a kir. ítélőtábla a felebbviteli főtárgyaláson bizonyítást vesz fel (402. §).

415. §

Ha a kir. ítélőtábla a 402., 413. és 414. §-ok alapján a vádlott kihallgatásának vagy bizonyítás felvételének a felebbviteli főtárgyaláson váló teljesítését rendeli el, a feleket és a magánfelet, illetőleg képviselőiket, továbbá a főtárgyalást elrendelő határozatban megjelölt tanukat és szakértőket külön idézőlevéllel idézi meg.

Ilyen esetben a főtárgyalás határnapja akként tűzendő ki, hogy a vádlottnak szóló idézés valószinű kézbesítése és a határnap közé tizenöt napi időköz essék.

Ez időköz meg nem tartása miatt csak akkor van halasztásnak helye, ha a vádlott a főtárgyalásra idő rövidsége miatt nem jelenhetett meg, vagy védelme iránt nem intézkedhetett.

A fogva levő vádlott a kir. ítélőtábla elé állítandó.

A vádlónak, a vádlottnak és, ha külön védője van vagy részére külön védőt rendelnek ki, a védőnek szóló idézésben ki kell tenni, hogy a bizonyítás mily irányban és milyen bizonyítékok felvétele van elrendelve.

Az idézőlevélben a szabad lábon levő vádlott a 417. § intézkedéseire és arra figyelmeztetendő, hogy meg nem jelenése esetén elő fogják vezetni, a magánfelet pedig arra kell figyelmeztetni, hogy elmaradása esetében magánjogi igénye iránt előterjesztett kérelmét az iratokból fogják felolvasni.

Ha a felebbviteli főtárgyalás a fennebbiek értelmében tartandó meg, sürgős esetekben az előadó és a tanácselnök új tanunak vagy szakértőnek a főtárgyalásra leendő megidézését rendelhetik el.

416. §

A főtárgyalás rendszerint a kir. ítélőtábla székhelyén tartandó meg.

A kir. itélőtáblának eljáró tanácsa, a bizonyító eljárás lefolytatásának könnyítése végett, a főügyész meghallgatása mellett elhatározhatja, hogy a főtárgyalást a kir. ítélőtábla kerületén belül fekvő azon a helyen tartja meg, a hol a bizonyításfelvétel a legkevesebb nehézséggel történhetik.

417. §

A vádló, a vádlott és a magánfél, valamint képviselőik a főtárgyalás határnapjának kitűzése után az ügy iratait, a főtárgyalást megelőző második napig bezárólag, a kir. ítélőtábla hivatalos helyiségében megtekinthetik.

418. §

A felebbviteli főtárgyalásra a XVIII. fejezet rendelkezései, az alább megjelölt eltérésekkel, megfelelően alkalmazandók.

A főtárgyalás megnyitása után az elnök felhívására az előadó a felebbezés-szabta keretben előadja az ügy állását, különösen kiemeli az ítéletnek megtámadott részét és az okokat, melyekkel a perorvoslat támogatva van.

Ezután felolvassa vagy felolvastatja az elsőfokú biróság ítéletét. Szükség esetében felolvashatók az ügynek olyan iratai vagy részeik, melyeknek a főtárgyaláson való felolvasását a 313. § nem tiltja.

Az előadó előterjesztésének befejezése után az elnök, a tanács többi tagjai és a felek egyes pontok felvilágosítását és egyes iratok felolvasását kívánhatják.

A feleknek erre vonatkozó indítványai felett a tanács határoz. E határozatra, valamint az előadásra megjegyzések nem tehetők. A határozat ellen külön perorvoslat nem használható.

419. §

A mennyiben a kir. ítélőtábla a felebbviteli főtárgyalást a vádlott kihallgatása (413. és 414. §§), vagy bizonyításfelvétel mellett tartja (402. §), az elnök a főtárgyalás megnyitása után megállapítja a megidézettek megjelenését.

Ha a főtárgyalásra megidézettek közöl egy vagy több elmaradt, a tanács a megjelent felek és képviselőik meghallgatása után határoz, hogy megtartható-e a főtárgyalás.

Az ügy tárgyalása a törvényszék ítéletének és, ha a felebbező vagy ellenfele a főtárgyalásra nem küldtek képviselőt, a felebbezések és ellenészrevételek felolvasásával kezdendő meg.

Ezt, a mennyiben csak a vádlott kihallgatása vagy a bizonyításnak csak részleges ismétlése vagy pótlása volt elrendelve, a 418. § utasítása szerint az ügyállásnak előadása a tanuk és a szakértők távollétében követi.

Ama vádlott, tanu vagy szakértő vallomása, illetőleg véleménye, kinek a főtárgyalásra való megidézését a tanácsülés nem találta szükségesnek, a kir. ítélőtábla határozata alapján felolvasható.

Ha a kir. ítélőtábla az egész bizonyítás ismétlését rendelte el, a vádlott kihallgatása és a bizonyítás felvétele a törvényszék ítéletének, illetőleg a felebbezésnek és az ellenészrevételeknek felolvasása után teljesítendő, és ez esetben az ügy előadása elmarad.

Ha pedig a kir. ítélőtábla a felebbviteli főtárgyaláson csak a vádlottat hallgatja ki, vagy csak egyes bizonyítékot vesz fel, ennek az ügy előadása után kell történnie.

420. §

Ha az a tanu, a kinek vallomására valamelyik fél uj bizonyíték gyanánt hivatkozott, jelen van, vagy azonnal előállítható és személyazonossága igazolható, a kir. ítélőtábla a főtárgyaláson is elrendelheti nyomban való kihallgatását, mely azonban csak a vádlott jelenlétében foganatosítható.

Ily esetben a vádlottnak rövid úton való megidézése vagy elővezetése is elrendelhető, ha ez azonnal megtörténhetik.

421. §

Az ügy előadása (418. §), illetőleg a bizonyító eljárás befejezése után (419., 420. §§) az elnök a felebbező fél képviselőjét, s ha jelen nem volna, magát a felebbezőt, a mennyiben jelen van, felhívja a felebbezés okainak kifejtésére. Erre az ellenfél és képviselője válaszolhatnak.

Ha a vádló is felebbezett, előbb ő lesz meghallgatandó.

Mindig a védőt illeti az utolsó felszólalás.

Ha a magánvádló vagy a sértett felebbezett, a főügyészség képviselője a felebbező ellenfelének válasza után előterjesztést tehet.

A felek előterjesztéseinek befejezésével, s a mennyiben a tanács még szükségesnek tartja, ujabb felvilágosítások adása, kihallgatások teljesítése és iratok felolvasása után a tanács zárt ülésben határoz.

422. §

Első sorban az teendő tanácskozás tárgyává, nincs-e szükség előleges vagy oly intézkedésre, mely egyébként tanácsülésbe tartoznék (400. §).

A mennyiben ilyen intézkedés szükséges, a kir. ítélőtábla a 401., 402., 403., 404. vagy 416. §-ok szerint jár el, ellenkező esetben az ügy érdemében ítél.

423. §

Ha a felebbezés alaki semmiségi ok (384. §) miatt van használva és a kir. ítélőtábla az ügyet a 404. § második bekezdése alapján főtárgyalásra utasította, a főtárgyalás megtartása után pedig a felebbezést ugyan alaposnak, de az ügyet érdemben is elbirálhatónak találja, az ítélet megsemmisítése mellett az ügy érdemében határoz.

Ha a 385. §-ban meghatározott anyagi semmiségi okok valamelyike forog fenn és az felebbezés folytán vagy hivatalból figyelembe veendő: a kir. ítélőtábla az ítéletet egészben, vagy ha a különválasztás lehetséges, részben megsemmisíti és a törvénynek megfelelő ítéletet hoz.

Az érdemleges fölülvizsgálatnak egyéb eseteiben a kir. ítélőtábla a törvényszék ítéletének nem felebbezett részét érintetlenül hagyja, felebbezett részét pedig vagy helybenhagyja, vagy megváltoztatja.

Ha azonban a törvényszék felmentő ítélete ellen a vádló felebbezett és a vádlott a felebbviteli főtárgyalásra nem jelent meg, a kir. itélőtábla az elsőfokú itéletet a vádlott terhére nem változtathatja meg.

Ha a kir. itélőtábla azt találja, hogy az elsőfokú itélet az elmaradt vádlott terhére volna megváltoztatandó, köteles ezt előbb kihallgatni és e végett a felebbviteli főtárgyalás félbeszakítása vagy elnapolása mellett megidéztetni, esetleg elővezettetni.

Ha a vádlott az elsőfokú biróság ítéletének meghozása után meghalt, a kir. ítélőtábla hatályon kívül helyezi az elsőfokú ítéletet és megszünteti az eljárást.

Mindazáltal, ha az elsőfokú ítélet a vádlottat bűnösnek nyilvánította és e tekintetben nem volt felebbezve: a kir. ítélőtábla az ítéletnek a magánjogi igényre vonatkozó részét fölülvizsgálhatja.

424. §

A kir. ítélőtábla a felebbezés el- vagy visszautasítása, kiegészítő intézkedés vagy a bűnvádi eljárás szabályainak megsértése miatt való megsemmisítés esetében, a 423. § első bekezdése alapján történt megsemmisítés kivételével, továbbá a 423. § hatodik bekezdése esetében végzést, egyébként ítéletet hoz.

C) Eljárás a felebbezés elintézése után

425. §

Véghatározat hozása és a felebbviteli főtárgyaláson jelen volt jogosultak semmiségi panaszának bejelentésére és indokolására nyitva álló határidő lejárta után a kir. ítélőtábla határozatának kiadványát és az ügy iratait, a 431. § utolsó bekezdésének esetén kívül, az első fokban eljárt törvényszéknek küldi meg.

A törvényszék a kir. itélőtábla határozatát a felebbviteli főtárgyaláson jelen nem volt vádlónak és sértettnek kézbesítteti, a vádlottnak pedig, a mennyiben a kir. ítélőtábla főtárgyalásán sem ő, sem védője nem volt jelen, kihirdeti, esetleg a 329. § harmadik bekezdésének szabályai szerint jár el.

Ha a felebbviteli főtárgyaláson jelen volt jogosult semmiségi panaszszal élt, erről a törvényszék a feleket értesíti.

III. Semmiségi panasz

426. §

Semmiségi panasz a kir. curiához a következő esetekben használható:

1. esküdtbiróság ítélete ellen (352., 373. és 374. §§);

2. a törvényszéknek olyan ítélete ellen, melyre nézve a 381. § második bekezdésének 2. pontja a felebbezést kizárja;

3. a kir. itélőtáblának első fokban hozott ítélete, vagy érdemleges végzése ellen (333. és 418. §§);

4. a kir. itélőtáblának, mint másodfokú biróságnak ítélete ellen;

5. törvényszéknek másodfokban hozott ítélete ellen (554. §); 6. összbüntetést kiszabó első birósági itélet ellen (518. §).

427. §

A 426. § 1. pontja esetében a semmiségi panasznak a 384. és 385. §-okban meghatározott alaki és anyagi, továbbá még a következő alaki semmiségi okok alapján van helye:

1. ha az esküdtszék nem volt szabályszerűen alakítva (342 - 347. §§);

2. ha az esküdtszék határozatának hozásánál szavazott esküdteknek bármelyike nem volt jelen az egész főtárgyalás tartama alatt (348. §);

3. ha a határozat hozásában olyan esküdt vett részt, a kire nézve a 343. §-ban meghatározott kizáró okok valamelyike fenforgott, kivéve, ha a semmiségi panaszszal élőnek a kizáró okról tudomása volt, de ezt az esküdtszék alakításakor nem érvényesítette;

4. ha a kérdések feltevésénél a 354-361. §-oknak parancsoló rendelkezései meg voltak sértve;

5. ha az elnök befejező fejtegetésében (363. §), illetőleg a 366. § esetében az esküdteknek téves, vagy nem a 363. és 366. §-ok rendelkezéseinek megfelelő jogi felvilágosítást adott;

6. ha az esküdtek határozata lényegében homályos, hiányos vagy önmagának ellenmondó.

A vádlott a jelen § 4., 5. vagy 6. pontjában megjelölt semmiségi okokat csak akkor érvényesítheti, ha kétségtelen, hogy azok érdekeinek sérelmével jártak; a vádló pedig csak akkor, ha azok a vád érdekét sértették, és különösen a 4. és 6. pontok alatt meghatározottakat csak abban az esetben, ha miattuk a főtárgyalás folyamán felszólalt, vagy semmiségi panaszát bejelentette.

A jelen § 1. és 2. pontjában megjelölt semmiségi okok hivatalból veendők figyelembe.

A 384. és 385. §-okban meghatározott semmiségi okok az e §-okban megállapított megszorításokkal érvényesíthetők és veendők hivatalból figyelembe.

428. §

A 426. § 2., 3. és 4. pontjai esetében a semmiségi panasz a 384. és 385. §-okban meghatározott valamennyi semmiségi okra alapítható.

Mindazáltal a 426. § 4. pontja esetében az az alaki semmiségi ok, mely a felebbezésben nem volt felhozva, vagy melynek figyelembevételét a kir. ítélőtábla mellőzte, a semmiségi panaszszal már nem érvényesíthető.

A 426. § 5. pontja esetében a semmiségi panasz az 556. § harmadik bekezdése értelmében használható.

429. §

A kir. curia hivatalból figyelembe vehető semmiségi ok alapján sem intézkedhetik, ha a közbevetett semmiségi panasz visszautasítandó vagy azért, mert semmiségi panasznak általában nincs helye, vagy azért, mert a használt semmiségi panasz nem érvényesithető.

430. §

Semmiségi panaszszal csak a főügyész, a közvédő és a 383. § I., II. a) és b) és III. 1.) pontjaiban megnevezettek élhetnek az idézett pontok értelmében.

A magánvádló csak akkor élhet semmiségi panaszszal, ha már a másodfokú biróság ítéletének meghozása előtt képviselte a vádat.

A 386-390., 392., 394-396. §-ok rendelkezései a semmiségi panaszra nézve is megfelelően alkalmazandók.

Az a semmiségi panasz, melyben semmiségi ok megjelölve nincs, visszautasítandó. A 391. §-ban körülirt eljárásnak nincs helye.

431. §

A kir. itélőtáblának elsőfokú ítélete vagy érdemleges végzése (333. és 418. §§) ellen irányuló semmiségi panasz a kir. itélőtáblánál jelentendő be.

A felebbviteli főtárgyaláson jelen volt vagy képviselt jogosultak a kir. itélőtáblának másodfokú ítélete ellen is e biróságnál tartoznak semmiségi panaszukat bejelenteni.

Minden más esetben a semmiségi panasz az elsőfokú biróságnál jelentendő be.

A kir. itélőtáblánál bejelentendő semmiségi panasznak indokolását ugyanott kell benyujtani. Jegyzőkönyvbe mondásának nincs helye.

A semmiségi panaszra és indokolására vonatkozó határozatait a kir. ítélőtábla zárt ülésben hozza.

Ha a semmiségi panasz bejelentésére jogosultak a kir. ítélőtábla főtárgyalásán mind jelen vagy képviselve voltak és valamelyikök semmiségi panaszszal élt, a kir. ítélőtábla az iratokat közvetlenül a kir. curiához terjeszti fel.

432. §

A törvényben kizárt, valamint az elkésetten, vagy arra nem jogosult egyén részéről használt semmiségi panaszt és indokolását, illetőleg az érvényesíteni kívánt semmiségi oknak megjelölése nélkül beadott indokolást az a biróság utasítja vissza, melynél bejelentették, illetőleg beadták.

E végzés ellen használt felfolyamodás csak elkésés esetében utasítható vissza.

Visszautasítás esetén kívül a semmiségi panasz, a bejelentésére és indokolására nyitva álló határidőnek valamennyi jogosultra nézve való lejárta után, az indokolással s az ügy többi irataival együtt a kir. curiához terjesztendő fel.

433. §

A kir. curián az ügy előadója és a tanácselnök ülésen kívül intézkednek az iratok kiegészítése és az alsóbb fokú biróság felvilágosító jelentése tárgyában.

A vonatkozó rendelvény az elsőfokú birósághoz közvetlenül is intézhető.

Az ügyeknek tárgyalásra utasítása is rendszerint ülésen kívül történik.

Ha a tanácselnök és az előadó eltérő nézeten vannak, az ügy tanácsülésben intézendő el.

A mennyiben az alábbi §-ok eltérést nem állapítanak meg, a tanácsülés a kir. curiánál is a 399. §-ban foglalt szabályok szerint tartandó.

434. §

Tanácsülésbe tartozik az elintézés a 400. § 3. pontja esetében, vagy ha a kir. curia a semmiségi esetet ugyanabban az ügyben hozott korábbi határozatával már felülvizsgálta.

Tanácsülésben intézkedik a kir. curia a 400. § 2. pontja esetében is, ha az előadó az ügyet tanácsülésre jelentette be és a tanács a felterjesztést hiányosnak találja.

Az elkésve bejelentett, a törvényben kizárt, korábbi határozatával már elbirált, továbbá a nem jogosított részéről, vagy a semmiségi ok megjelölése nélkül használt semmiségi panaszt és indokolását a kir. curia visszautasítja, a mennyiben ezt az alsófokú biróság nem tette.

Ha a semmiségi panaszt az erre jogosított visszavonta, a kir. curia az ügy iratait fölülvizsgálat nélkül visszaküldi.

Ha a kir. curia a tanácsülésbe bejelentett ügyet nem oda tartozónak találja, azt tárgyalásra utasítja.

435. §

Tárgyaláson birálandók el azok az ügyek, melyek ülésen kivül el nem intézhetők és a 434. § értelmében tanácsülésbe nem tartoznak.

A 434. § utolsó bekezdésének esetén kívül az előadó előterjesztésére (433. § harmadik bekezdés) a tanácselnök utasítja az ügyeket tárgyalásra.

Ugyancsak a tanácselnök tűzi ki a tárgyalás határnapját.

A tárgyalásra a koronaügyész meghivandó.

A vádlott és a magánvádló a határnapról, ha Budapesten lakó megbizottat jelentettek be, ennek kezéhez kézbesítendő idézéssel, ellenkező esetben a tárgyalásra kitűzött ügyek jegyzékének a kir. curia hirdető tábláján a tárgyalás előtt legalább tizenöt nappal való kifüggesztése útján értesítendők. Az idézésben figyelmeztetni kell a vádlottat és a magánvádlót, hogy a tárgyaláson megjelenhetnek ugyan, de csakis ügyvédjeik emelhetnek szót.

A fogva levő vádlott nem kísérhető a kir. curia elé.

A kir. curia, ha ezt az ügy körülményeinél fogva czélszerűnek találja, hivatalból rendelhet védőt.

A felek az ügy iratait a kir. curia hivatalos helyiségeiben, a határnap kitüzése után, a tárgyalást megelőző második napig megtekinthetik.

436. §

A tárgyalás a koronaügyésznek vagy helyettesének jelenléte nélkül nem tartható meg.

Más félnek vagy képviselőjének elmaradása miatt az ülés nem napolható el.

A vádlott kihallgatásának vagy bizonyításfelvételnek a tárgyaláson nincs helye.

Az ügy előadása és a felek előterjesztései tekintetében a 418. és 421. §-ok rendelkezései megfelelően alkalmazandók, azzal az eltéréssel, hogy a vádlott és a magánvádló személyesen nem emelhetnek szót.

437. §

A kir. curia köteles határozatát a 426. § 1. pontja esetében az esküdtbiróság, ugyane § 2. és 5. pontja esetében a törvényszék, egyébként a kir. ítélőtábla által valóknak elfogadott tényekre alapítani.

Az alaki semmiségi okra nézve, ha az első vagy a másodfokú biróság a 384. § rendelkezéseit sértette meg, a kir. curia a 404. § első és 3-7. bekezdéseiben foglalt szabályoknak megfelelő alkalmazásával, ha pedig a 427. §-ban felsorolt semmiségi okok valamelyike forog fenn, a 404. § első és harmadik bekezdése értelmében határoz.

Az anyagi törvénynek a 385. vagy az 556. §-ba ütköző megsértése miatt az első- vagy másodfokú biróságnak, vagy mindkét alsóbb fokú biróságnak ítéletét egészben, vagy ha a különválasztás lehetséges, részben megsemmisíti és a törvénynek megfelelő ítéletet hoz.

Az alaptalan semmiségi panaszt a kir. curia elutasítja.

Ha anyagi semmiségi ok forog fenn (385., 556. §§) és a büntető törvény megfelelő rendelkezésének alkalmazhatása olyan lényeges körülménynek megállapítását teszi szükségessé, melyet az eljárt biróság nem ismert fel, vagy mellőzött: a kir. curia az ítélet megsemmisítésével új eljárást rendel el és ezt az eljárt vagy más törvényszékre, esküdtbiróságra, illetőleg kir. ítélőtáblára bizza.

Ha a kir. curia esküdtbiróság hatáskörébe tartozó ügyben rendel el ujabb eljárást, meghagyhatja azt is, hogy az ujabb eljárásban a korábbi esküdtbiróságnak sem birói, sem esküdt tagjai avagy csak a birói, vagy csak az esküdt tagok ne működjenek közre.

488. §

Ha a kir. curia az ítéletet csupán az elítélt érdekében használt semmiségi panasz folytán, vagy hivatalból figyelembe vett semmiségi ok miatt semmisíti meg, az abban kimondott büntetésnél súlyosabbat nem állapíthat meg.

Az ujabb eljárásra vagy ítélethozásra utasított biróság köteles a kir. curia megállapításait, a mennyiben a tényállás az ujabb eljárás alatt nem változott, eljárása, illetőleg ítélete alapjául elfogadni.

439. §

Egyebekben а XVIII. fejezet rendelkezései a kir. curia előtt tartott tárgyalásnál, valamint a határozat hozására és annak kihirdetésére nézve is, a 424. §-ban foglalt kiegészítéssel, megfelelően alkalmazandók.

440. §

Az ítélet, illetőleg a végzés kihirdetése és irásba foglalása, valamint a tárgyalás jegyzőkönyvének elkészítése után a kir. curia az ügy iratait, határozatának kiadványával együtt, ahhoz a birósághoz küldi, mely az eljárás alapjául szolgáló ügyben első fokban ítélt vagy határozott.

A felek a 425. § szerint értesítendők.

IV. Perorvoslat a jogegység érdekében

441. §

A koronaügyész bármely büntető biróságnak jogerős határozata vagy egyéb intézkedése ellen, mely a törvényt megsértette, a jogegység érdekében közvetlenül a kir. curiánál perorvoslattal élhet.

Ez a perorvoslat nincs határidőhöz kötve és nem bir felfüggesztő hatálylyal. Olyan bűnvádi ügyben, melyben a kir. curia már érdemileg határozott, a jogegység érdekében perorvoslatnak nincs helye.

442. §

A kir. curia a jogegység érdekében használt perorvoslatot tárgyaláson intézi el, melyre a koronaügyészen kívül más fél nem idézendő.

Az ülés nyilvános.

Az előadó előadja a perorvoslatra okot adott körülményeket. Ezután a koronaügyész a perorvoslat indokolását szóval fejti ki.

Ezt követi a határozat hozása. A kir. curia, ha a perorvoslatot alaposnak találja, kimondja, hogy a megtámadott határozat vagy intézkedés a törvényt megsértette, ellenkező esetben a perorvoslatot elutasítja.

A határozat mindig nyilvános ülésben, rendszerint azonnal, legkésőbben nyolcz nap alatt hirdetendő ki.

A kir. curiának a törvény megsértését kimondó határozata a felekre nézve rendszerint nem bir hatálylyal, ha azonban a vádlott a törvény megsértésével volt elítélve, a kir. curia őt felmentheti, vagy büntetését enyhítheti, hatáskör hiánya esetében pedig az itéletet megsemmisíti, és az ügyet az illetékes hatósághoz utasítja.

V. Kijavítás

443. §

A birói határozatokban esetleg előforduló név-, szám- és más efféle nyilvánvaló hibákat az a biróság, melynél a hiba történt, bármely érdekelt kérelmére, sőt hivatalból is kijavíthatja.

Ugyanez áll akkor is, ha a határozat kiadványa eltér az eredeti szövegtől.

A kijavítás minden hiányos kiadványra reávezetendő.

A kijavítás iránt előterjesztett kérelem visszautasítása ellen perorvoslatnak nincs helye.

XXI. FEJEZET

Újrafelvétel

444. §

Az a nyomozás, illetőleg vizsgálat, melyet a magánindítványra jogosult indítványának, illetőleg a felhatalmazásnak vagy kívánatnak (1878. évi V. t.-cz. 269-272. §§) hiánya, a tettes vagy részes mentelmi joga miatt, vagy azért szüntettek meg, mert a tettes vagy részes nem volt kitudható, vagy távol volt, vagy mert valamely bizonyíték megszerzése rendkívüli nehézségbe ütközött: az elévülés beállta előtt, a vádló indítványára ujabb határozat nélkül folytatható, ha az a körülmény, mely az eljárás folytatását gátolta, megszünt.

445. §

Ha az eljárás a 444. §-ban nem említett okból volt jogerősen megszüntetve: az ujrafelvételnek az elévülés határidején belül csak új terhelő bizonyíték alapján, és egyedül a kir. ügyészség vagy a főmagánvádló indítványára van helye.

Ez indítvány felett, szükség esetén az új bizonyítéknak kiküldött biró által való felvétele után, a megszüntetett ügyre nézve illetékes elsőfokú biróság tárgyalás nélkül határoz.

446. §

ítélettel befejezett bűnvádi eljárás ujrafelvételének az elítélt javára csak az ítéletnek jogerőre emelkedése után és a következő feltételek valamelyikének fenforgása esetén van helye:

1. ha az elítélt ellen az alapperben bizonyítékul hamis vagy hamisított okirat valódi gyanánt volt használva, vagy hamis tanuzás volt elkövetve, vagy hamis szakértői vélemény volt adva és ezek a bizonyítékok az ítéletre befolyással lehettek;

2. ha az ítélőbiróságnak valamelyik tagja vagy a vizsgálóbiró, illetőleg az esküdtszék határozatának hozásában részt vett esküdt meg volt vesztegetve, vagy ha közőlök valamelyik az eljárásra vonatkozólag hivatalos kötelességének a büntető törvények alá eső más megszegését követte el, és nincs kizárva az, hogy ezek a bűncselekmények az ítéletre befolyással voltak;

3. ha az indítványozó olyan új tényt vagy bizonyítékot hoz fel, mely akár magában, akár kapcsolatban a befejezett eljárás folyamán felhozottakkal, az elítéltnek nembűnösségét, vagy a büntető törvények enyhébb intézkedése alá eső bűncselekményben való bűnösségét teszi valószínűvé;

4. ha ugyanarra a bűncselekményre nézve több ítéletet hoztak, és ezeknek az ítéleteknek, valamint az alapjokul szolgáló tényeknek egybevetéséből nyilvánvaló, hogy ugyanazt az egyént ismételve ítélték el, vagy hogy egy vagy több vádlott ártatlan, illetőleg olyan bűncselekményben bűnös, a mely a büntető törvényeknek enyhébb intézkedése alá esik, mint az, a mely miatt elítélték.

447. §

A 446. §-ban meghatározott feltételek mellett az ujrafelvételi indítványozhatják:

1. az elítélt, még a büntetés kiállása után is;

2. az elítéltnek mind életében, mind halála után házastársa, törvényes képviselője vagy védője;

3. az elítéltnek halála után fel- és lemenő ágbeli rokonai;

4. a 448. § utolsó bekezdése alapján hivatalból kinevezett külön védő.

448. §

Ha biróság, kir. ügyészség vagy más hatóság tudomást szerez oly körülményről, melynek alapján az elítélt javára ujrafelvétel volna indítványozható: köteles erről azt az elsőfokú biróságot, mely az alapperben ítélt, ez utóbbi pedig az elítéltet, illetőleg ennek időközben történt elhalálozása vagy meg nem találhatása esetében házastársát vagy törvényes képviselőjét és volt védőjét értesíteni.

A mennyiben az értesítéstől számított tizennégy nap alatt az érdekelteknek egyike sem terjesztett elő indítványt az ujrafelvétel elrendelése iránt, vagy ha a sürgősség követeli, előbb is, a biróság azonnal védőt rendel, ki az ujrafelvétel elrendelése tárgyában a legrövidebb idő alatt köteles indítványt tenni.

449. §

A felmentett, illetőleg elítélt terhére kizárólag a kir. ügyészség vagy a főmagánvádló indítványa folytán, az ítélet jogerőre emelkedése után és a következő további feltételek egyikének fenforgása esetén engedhető meg az eljárás ujrafelvétele, a mennyiben az ítélet tárgyául szolgáit bűncselekménynek érvényesíteni kívánt büntethetősége még nem évült el:

1. ha a felmentett vagy elítélt javára az alapperben hamis vagy hamisított okirat valódi gyanánt volt használva, vagy hamis tanuzás volt elkövetve, vagy hamis szakértői vélemény volt adva, és e bizonyítéknak az ítéletre befolyása lehetett;

2. ha az ítélőbiróságnak valamelyik tagja, vagy a vizsgálóbiró, illetőleg valamelyik esküdt meg volt vesztegetve, vagy ha közőlök valamelyik hivatalos kötelességének a büntetőtörvények alá eső más oly megsértését követte el, melyről feltehető, hogy ez a vádlottra nézve kedvező ítéletre befolyással volt;

3. ha a kir. ügyészség olyan új tényt vagy bizonyítékot hoz fel, mely magában, vagy az előbbi eljárás alatt felhozottakkal kapcsolatban, a felmentettnek elítélését, vagy az elítéltnek a büntető törvények súlyosabb rendelkezése alá eső bűncselekményben való bűnösségét valószínűvé teszi.

450. §

Abból a czélból, hogy az elítéltre a büntető törvények súlyosabb rendelkezését alkalmazzák, az ujrafelvétel a 449. §-ban meghatározott feltételek mellett is csak a következő esetekben rendelhető el:

1. ha az elítéltet oly bűncselekményben mondták ki bűnösnek, melyre a büntető törvények határozott ideig tartó szabadságvesztés- vagy pénzbüntetést állapítanak meg, az új bizonyíték szerint pedig az elítéltet halállal vagy életfogytig tartó fegyházzal büntetendő cselekmény terheli;

2. ha oly bűntett látszik fenforogni, melyre a törvény legkisebb büntetésül öt évi vagy ennél hosszabb tartamú fegyházat rendel, és az elítéltet mégis oly bűntettben mondták ki bűnösnek, melyre a büntető törvények öt évet meg nem haladó szabadságvesztés-büntetést szabnak

3. ha bűntett látszik fenforogni, s az elitélt csak vétségben vagy kihágásban volt bűnösnek kimondva.

451. §

A 446. § 1., 2., vagy a 449. § 1., 2. pontja alapján az ujrafelvétel iránt előterjesztett kérelem csak akkor tárgyalható, ha az ujrafelvétel okául felemlített bűncselekmény jogerős büntető ítélettel meg van állapítva, vagy miatta a bűnvádi eljárás nem bizonyiték hiánya miatt, hanem valamely más okból nem volt folyamatba tehető, illetőleg ítélettel befejezhető.

452. §

Az ujrafelvétel kérdésében rendszerint az a biróság határoz, mely az ügyet első fokban intézte el, esküdtbiróság által elintézett ügyekben pedig az a törvényszék, mely az esküdtekkel együtt az alapperben eljárt. Ennél nyujtandó be vagy mondandó jegyzőkönyvbe az ujrafelvétel elrendelése iránt tett indítvány, melyben a kérelem alapjául vett okot és bizonyítékot tüzetesen meg kell jelölni.

Ha a bűntettnek mutatkozó cselekmény tárgyában járásbiróság vagy közigazgatási hatóság ítélt: akkor az indítvány felett való határozat hozására az a törvényszék illetékes, melynek területén a járásbiróság, illetőleg a közigazgatási hatóság székhelye van.

453. §

Az ítélet végrehajtását sem az ujrafelvétel elrendelése iránt tett indítvány, sem az ujrafelvétel elrendelése nem akadályozza és nem szakítja félbe.

Mindazáltal az ujrafelvételnek az elítélt javára történt indítványozása, valamint a 448. § esetében joga van a biróságnak, ha az előbbi ítélet hatályon kívül helyezése alaposan várható, annak végrehajtását, valamint a bűnügyi költségekre és a magánjogi igényre vonatkozó végrehajtást is, a kir. ügyészség meghallgatása után, az ujrafelvétel kérdésében hozandó elsőfokú érdemleges határozat meghozásáig felfüggeszteni, illetőleg félbeszakítani.

454. §

A biróság a kir. ügyészség meghallgatása után minden vizsgálat és tárgyalás nélkül végzéssel visszautasítja az ujrafelvétel iránt tett indítványt, ha a jelen törvényben meghatározott kellékeknek nem felel meg, nevezetesen, ha arra nem jogosított egyén tette, ha benne az ujrafelvétel alapjául szolgálható körülmény vagy eset nincs megjelölve, ha alkalmas bizonyíték nincs felhozva, vagy ha az indítvány az elítélt terhére az elévülés bekövetkezése után van előterjesztve.

455. §

Ha nincs ok az ujrafelvétel iránt tett indítvány visszautasítására, és az ujrafelvételt kérő bizonyítékra is hivatkozik, a biróság ezt megszerzi, esetleg felvételét meghagyja a vizsgálóbirónak, a ki a vizsgálatra nézve fennálló szabályok szerint jár el, azzal az eltéréssel, hogy a tanukat, ha törvényes akadály fenn nem forog, megesketi.

A vizsgálat befejezése után az iratok indítványtétel végett a kir. ügyészséghez küldendők.

Ez nyolcz nap alatt a biróság elé terjeszti indítványát.

A biróság megvizsgálja a bizonyítás eredményét s ha a bizonyítást teljesen meghiúsultnak találja, az ujrafelvétel iránt tett indítványt elutasítja; ellenkező esetben nyilvános tárgyalást tűz ki, melyre azt, ki az ujrafelvételt indítványozza, és ellenfelét megidézi.

Nyilvános tárgyalást tűz ki a biróság akkor is, ha a törvényes kellékeknek megfelelő indítványnyal a bizonyíték is be van mutatva, vagy oly tényre történt hivatkozás, mely nem igényel bizonyítást.

A tárgyalás kitűzése ellen perorvoslatnak nincs helye.

Az elítéltnek, illetőleg házastársának, törvényes képviselőjének vagy védőjének, valamint a magánvádlónak elmaradása nem akadályozza a tárgyalás megtartását. Ellenben a kir. ügyészség közbenjárása nélkül a tárgyalás meg nem tartható.

456. §

A tárgyalást az elnök az ügy rövid megjelölésével nyitja meg.

Ezt követi az előadónak az ujrafelvétel keretéhez mért előadása. Ezután az ujrafelvételt indítványozó tesz szóbeli előterjesztést. Erre az ellenfél válaszolhat.

A biróság a felek meghallgatása után zárt ülésben határoz az ujrafelvétel elrendelése vagy megtagadása iránt, és végzését azonnal, legkésőbb három nap alatt kihirdeti.

Megtagadandó az ujrafelvétel, ha kellő bizonyíték nem támogatja az indítványban felhozott tény valódiságát, vagy ha az ujrafelvételnek feltételei (446., 449., 450., 451. §§) nem forognak fenn.

Ellenkező esetben az ujrafelvétel elrendelendő.

457. §

Az ujrafelvételnek helyt adó végzésben rendszerint uj főtárgyalást is kell elrendelni; esküdtbiróság elé azonban csak akkor, ha az újrafelvételnél oly kérdés döntendő el, melynél a 355-360. §-ok értelmében esküdteknek kell határozatot hozniok.

Ha azonban az elítélt már meghalt: főtárgyalás nem tartandó, és a biróság az indítványozó részéről bemutatott, esetleg a vizsgálóbiró által felvett bizonyítékok alapján az ügy érdemében hoz határozatot. Az esetben, ha e bizonyítékokat meggyőzőknek találja, a korábbi ítéletet részben vagy egészben hatályon kívül helyezi és uj ítéletet hoz, ellenkező esetben az ujrafelvétel iránt tett indítványt elutasítja.

Főtárgyalás nélkül akkor is lehet ítéletet hozni, ha a beszerzett bizonyíték kellő alapot nyujt az elítéltnek felmentésére vagy büntetésének leszállítására, ezt a kir. ügyészség is kifejezetten elismeri, és az elítélt a főtárgyalás megtartását nem kívánja.

A biróság a jelen § értelmében hozott ítéletet bármely érdekelt kívánságára a hivatalos lapban, költségökön pedig más lapban is közzététeti.

458. §

Ha az ujrafelvétel a felmentett vagy elítélt terhére van elrendelve: a biróság a kir. ügyészség indítványára egyúttal az előzetes letartóztatás, illetőleg a vizsgálati fogság elrendelése vagy mellőzése iránt a XI. fejezet rendelkezéseinek megfelelően határoz.

459. §

Az ujrafelvételt a felmentett, illetőleg elítélt terhére elrendelő végzés ellen csak ezek, vagy a helyettök jogosítottak (447. §) élhetnek felfolyamodással.

Az ujrafelvételnek az elítélt javára történt elrendelése ellen perorvoslatnak nincs helye.

460. §

A jogerős végzéssel elrendelt főtárgyalás határnapját a főtárgyalás elnöke tűzi ki. A további eljárásnál a XVII., XVIII. és XIX. fejezetek rendelkezései a következő §-okban foglalt eltérésekkel alkalmazandók.

461. §

Az új főtárgyaláson, ha ez nem esküdtbiróság előtt tartandó, csak az a bizonyítás veendő fel, mely az ujrafelvétel iránt tett indítványnak és az ítélet megtámadott részének alapjául szolgál.

A többé ki nem hallgatható tettesnek, tettestársnak, részesnek, tanunak és szakértőnek vallomása, illetőleg véleménye felolvasható.

A magánfél elhalálozása esetén örökösei idézendők meg a főtárgyalásra, a mennyiben a magánfelet az előbbi ítélet szerint magánjogi igény illette.

Az olyan biró, ki az ügy előbbi elintézésénél az ítélet hozásában részt vett, lehetőleg mellőzendő az ujrafelvétel megengedhetőségének kérdésében (454-456. §§) határozó és az új főtárgyaláson ítélő tanács alakításánál.

462. §

A főtárgyalás eredménye alapján a biróság az előbbi ítéletet hatályában fentartja, vagy egészen, illetőleg részben hatályon kívül helyezi és új ítéletet hoz.

Ez ítélettel az alapperben jogerősen megállapítva volt büntetésnek az ujrafelvételi eljárás jogerős befejezéseig való félbeszakítása, illetőleg felfüggesztése csak akkor rendelhető el, ha a biróság a korábbi ítéletet hatályon kívül helyezte.

Az elítélt javára elrendelt ujrafelvétel esetében az előbbi ítéletben meghatározott büntetésnél súlyosabb nem szabható ki.

A kiállott büntetést az ujabban kiszabott szabadságvesztés- vagy pénzbüntetésbe arányosan be kell számítani.

A felmentett vagy elítélt terhére elrendelt ujrafelvétel esetében is, a főtárgyalás eredményéhez képest, felmentő vagy enyhébb büntetést megállapító ítélet hozható.

Az új ítélet ellen a 383., illetőleg 430. §-okban megnevezettek ugyanazokkal a perorvoslatokkal élhetnek, melyeknek más ítéletek ellen helyök van.

Annak a felebbezésnek alapján, mely az ujrafelvétel iránti kérelmet elutasító ítélet ellen használva van, a büntetés végrehajtását nem szabad felfüggeszteni.

XXII. FEJEZET

Igazolás

463. §

Igazolással élhet az a fél és az a sértett, a ki valamely határidőt, vagy főtárgyaiásnak, járásbirósági tárgyalásnak, valamint törvényszék elé kitűzött felebbviteli tárgyalásnak határnapját, maga vagy képviselője hibáján kívül, tudomás hiánya vagy más elháríthatatlan akadály miatt elmulasztotta, a mennyiben a törvény az igazolást ki nem zárja és a mulasztás az ügy elintézésére lényeges befolyással volt.

A kir. ítélőtábla előtt tartott felebbviteli főtárgyalás határnapjának elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.

464. §

Az igazolásra irányuló kérelmet az akadály megszünte után legkésőbben nyolcz nap alatt ama biróságnál kell jegyzőkönyvbe mondani vagy irásban benyujtani, melynél a határnap el volt mulasztva, illetőleg melynél az elmulasztott cselekmény teljesítendő volt volna.

E kérelemben a mulasztás oka és az ezt igazoló adatok megjelölendök, s a mennyiben a félnek bizonyíték áll rendelkezésére, az a beadványhoz melléklendő vagy a biróságnak bemutatandó.

Az elmulasztott beadvány az igazolás iránti kérelemmel együtt nyujtandó be.

465. §

A kérelem felett az előterjesztett, adatok alapján az a biróság határoz, mely az elmulasztott cselekménynek kellő időben való teljesítése esetén az ügy érdemében eljárt vagy intézkedett volna.

Ha a folyamodó az igazolást perorvoslat bejelentésének elmulasztása miatt kéri, a biróság az igazolás iránti kérelemmel a perorvoslat beadványát és az elbirálásához szükséges iratokat is felterjeszti az elmulasztott perorvoslat tárgyában határozat hozására illetékes felsőbb fokú birósághoz.

466. §

Ha a kérelem adatai az igazolásnak a 463. §-ban említett feltételeit valószinűkké teszik: az igazolásnak hely adandó; ellenkező esetben a kérelem megtagadandó.

A biróság, ha az igazolásnak helyt ad, egyúttal a mulasztás pótlása iránt intézkedik, esetleg az érdemben határoz.

467. §

Igazolásnak helyt adó végzés ellen felfolyamodás nem használható.

A végzés ellen, mely az igazolást a nyomozás s a vizsgálat folyamán megtagadta, nincs felfolyamodásnak helye; azonban a terhelt a vádirat elleni kifogásban (256., 257. §§) előterjesztheti kérelmét az elmulasztott cselekmény teljesítése vagy az elkésett beadvány benyujtása iránt, és a vádtanács ezeket megengedheti.

468. §

Az igazolás iránt előterjesztett kérelemnek sem a biróság határozatainak végrehajtására, sem az eljárás továbbfolytatására nincs halasztó hatálya.

A 464. §-ban megjelölt biróság azonban a kérelmet támogató fontos oknál fogva az eljárást, illetőleg a határozatok végrehajtását ideiglenesen felfüggesztheti.

XXIII. FEJEZET

Eljárás az ismeretlenek, a távollevők és a szökevények ellen

469. §

Bűntett vagy vétség miatt a nyomozás akkor is teljesítendő, ha a tettes, illetőleg a részes ismeretlen vagy távol van.

A terhelt, kinek tartózkodóhelye nem volt kipuhatolható, és a kinek elfogatására a 141. §-ban meghatározott okok egyike sem forog fenn, a hivatalos lapban és, ha czélszerűnek mutatkozik, más hirlapban is, havi időközökben háromszor közzéteendő hirdetmény útján hívandó fel megjelenésre, vagy tartózkodóhelyének bejelentésére.

Ha a távollevő a felhívásra, ennek utolsó közzétételétől számított egy hó alatt meg nem jelen és tartózkodóhelyét sem jelenti be, a következő §-ok szerint kell eljárni.

470. §

Ha a terheltnek tartózkodóhelye ismeretlen, vagy ha az ellene indított bűnvádi eljárás alatt megszökött és reá nézve a 141. §-ban meghatározott körülmények valamelyike fenforog, vagy őt a 469. § szerint hirlap útján eredmény nélkül idézték: elfogatása iránt a körülményekhez képest házkutatással, megkeresés útján, kézrekerítésének elrendelésével, vagy nyomozólevél kibocsátásával kell intézkedni.

Kézrekerítés elrendelése esetében a biróság, a kir. ügyészség vagy a rendőri hatóság hivatalos közeget küld ki a terheltnek kinyomozása és letartóztatása végett. Ez intézkedésnek csak bűntett vagy fogházzal büntethető vétség esetében van helye.

Nyomozólevél csak bűntett elkövetésével alaposan terhelt egyén ellen bocsátható ki. Kibocsátására a vádtanács, sürgős esetekben pedig a vizsgálóbíró is jogosult.

Vétséggel terhelt ellen nem bocsátandó ki nyomozólevél, de ha előállítását fontos ok kívánatossá teszi, akkor a vizsgálóbiró vagy a vádtanács a terheltnek személyleirását a hatóságoknak azzal a felhivással küldi meg, hogy a körözött egyén feltalálása esetén értesítsék azt a biróságot, mely a személyleirást kiadta.

Ha a nyomozólevél kibocsátásának vagy a személyleirás körözésének oka megszünt, ezek azonnal visszavonandók.

471. §

Ha külföldi a jelen törvény hatályának területén követett el bűntettet vagy vétséget, az eljárás idején pedig nem itt tartózkodik, a nyomozás, illetőleg a vizsgálat ekkor is teljesítendő, s a kiadatása, illetőleg átkisértetése iránti intézkedések megteendők, ha pedig saját hazájában tartózkodik,a további teendőkre nézve a kir. ügyészség a főügyész útján az igazságügyi minister utasítását kéri ki és az igazságügyi minister intézkedéséről a biróságot értesíti.

472. §

A biróság elé nem állítható távollevő ellen sem vád alá helyezésnek, sem főtárgyalásnak, sem ítélet hozásának nincs helye.

Ha a távollevőnek kézrekerítése iránt tett intézkedés (470. §), illetőleg a nyomozólevél, vagy a kiadatás végett a külföldi hatósághoz intézett megkeresés eredménytelen maradt is, a nyomozás, illetőleg a vizsgálat, a bizonyítékok biztosítása czéljából lehetőleg befejezendő, és a mennyiben a védelemről a távollevő vagy hozzátartozói nem gondoskodtak, a terhelt érdekeinek képviseletére védő hivatalból rendelendő ki.

A kihallgatott tanuk megesketendők.

A nyomozás, illetőleg a vizsgálat befejezése után az eljárást a távollevő előállításáig meg kell szüntetni.

A biróság elé nem állítható ama távollevő, a kinek tartózkodóhelye tudva van, az eljárás menetéről és egyes birói cselekményekről csak akkor értesítendő, ha ez minden nehézség vagy időveszteség nélkül megtörténhetik.

A biróság az eljárás megszüntetését kimondó végzésében a terhelt ellen megállapítja a bűnügyi költségeket. Ezek, valamint a magánjogi igény kielégítésére szükséges összeg erejéig a terhelt vagyonára bűnügyi zárlat, illetőleg biztosítási végrehajtás rendelhető el (492., 493. §§).

473. §

Egy vagy több terhelttársnak a biróság elé nem állíthatása nem akadályozza a biróság elé állítható terhelt ellen indított bűnvádi eljárásnak befejezését.

Ha valamely távollevő előállítása a jelenlevő ellen indított eljárás eredményére lényeges befolyással bírónak mutatkozik és az előállítás alaposan remélhető, az eljárás folytatása rövid időre elhalasztható.

XXIV. FEJEZET

Eljárás a kiadatás iránti ügyekben

474. §

A kiadatás feltételeire (1878: V. t.-cz. 9. és 17. §§, 1879: XL. t.-cz. 14. §) és a kiadatás iránti ügyekben való eljárásra nézve a nemzetközi szerződések, s ezek hiányában a fennálló viszonosság az irányadók.

A mennyiben ezek eltérőleg nem rendelkeznek, a kiadatás iránti ügyekben a 475. és 476. §-ok szerint kell eljárni.

475. §

Ha külföldön tartózkodó egyént oly bűncselekmény terhel, mely miatt kiadatásnak helye van, az illetékes biróság elfogatóparancsot vagy nyomozólevelet bocsát ki, a mennyiben pedig vádhatározatot vagy bűnösséget megállapító ítéletet hozott, ennek jogerőre emelkedését bevárja, szükség esetében a jogerőre emelkedés előtt elfogató parancsot bocsát ki és a kir. ügyészség meghallgatása után a kiadatás szüksége és kieszközölhetése tárgyában határoz.

Azután a megfelelő esetekben a kiadatás kieszközlése végett az igazságügyi miniszterhez jelentést tesz és ahhoz a távollevő személyleirását, továbbá az ellene kibocsátott elfogatóparancsnak, nyomozólevélnek, jogerős vádhatározatnak vagy ítéletnek hiteles kiadványát csatolja.

A felterjesztett határozatnak vagy azok egyikének tartalmaznia kell a távollevő bűncselekményének tüzetes megjelölését, valamint a büntető törvény ama §-ainak idézését és teljes szövegét, melyek e bűncselekmény minősítését és büntetését megállapítják.

476. §

Ha külföldi hatóság olyan megkereséssel kér kiadatást, melyhez nyomozólevél, elfogatóparancs, vádhatározat, bűnösséget megállapító ítélet, vagy ezekkel egyenlő erejű határozat van mellékelve, - a mennyiben a megkeresésből nem nyilvánvaló, hogy a kiadatásnak nincs helye, - a kiadatni kért egyén letartóztatandó.

Ha a letartóztatást nem a 27. § szerint illetékes törvényszék rendelte el, ennek határozata haladék nélkül kikérendő.

A letartóztatás elrendelése ellen perorvoslatnak nincs helye.

A letartóztatott biztosíték mellett szabadlábra nem helyezhető.

Kiadatás iránti alakszerű megkeresés nélkül is helye van a letartóztatásnak, ha a késedelem veszélylyel jár, a mennyiben a külföldi hatóság elfogatóparancsot bocsátott ki s erről a belföldi hatóságot átirattal vagy táviró vagy távbeszélő útján értesítette.

A letartóztatott egyén szabadlábra helyezendő, ha az alakszerű megkeresés a letartóztatás foganatba vételétől számított következő határidők alatt nem érkezik ahhoz a törvényszékhez, mely a letartóztatást elrendelte: egy hónap alatt, ha az állam, melynek részéről a megkeresés történt, a magyar állammal határos, - hat hét alatt, ha az más európai állam, - és három hónap alatt, ha Európán kívül fekszik.

A 27. § szerint illetékes törvényszék sürgősen kinyomoztatja, hogy fenforognak-e a kiadatás feltételei.

A nyomozás befejezésével ugyane törvényszék, a kir. ügyészségnek és a kiadatni kért egyénnek nem nyilvános ülésben való meghallgatása után, véleményes jelentéssel felterjeszti az ügy iratait az igazságügyi ministerhez, a ki a kiadatás kérdésében határoz.

A letartóztatott egyént, a jelen § hatodik bekezdésének esetén kívül, csak az igazságügyi minister határozata alapján lehet szabadlábra helyezni.

XXV. FEJEZET

Eljárás az 1878. évi V. törvényczikk 62. §-a esetében

477. §

Az 1878. évi V. törvényczikk 62. §-ában meghatározott amaz esetben, melyben a bűnvádi eljárás senki ellen sem indítható meg: a kir. ügyészség vagy a magánvádló a nyomtatvány, irat vagy képes ábrázolat, illetőleg a minták vagy lemezek elkobzásának és megsemmisítésének birói kimondását a 24. § szerint illetékes törvényszéknél kéri.

A törvényszék e kérelem következtében a főtárgyalásra határnapot tűz ki s arra lehetőleg megidézi azokat is, a kiknek az elkobzandó és megsemmisítendő tárgyakra netán igényök van. Ezek a vádlottat illető jogokat gyakorolják és a főtárgyalásra maguk helyett ügyvédet is küldhetnek.

Meg nem jelenésök vagy képviseltetésök hiánya nem akadályozza az eljárást és ítélethozást.

Ha az elkobzandó és megsemmisítendő tárgyra igénynyel birók ismeretlenek vagy ismeretlen helyen tartózkodnak: részökre hivatalból védő nevezendő ki, s a főtárgyalásra ez idézendő meg.

A főtárgyalás a XVIII. fejezet rendelkezései szerint megy végbe, de az ítélet csak az elkobzás és megsemmisítés kérdésére és a költségek megállapítására szorítkozik.

Az ítélet ellen a felek felebbezéssel élhetnek a kir. ítélőtáblához. Ennek határozata végérvényes.

478. §

A jogerős ítélet valamennyi birósággal, továbbá a közigazgatási hatóságok értesítése végett a belügyi ministerrel is közlendő.

Bármely biróság, kir. ügyészség vagy rendőri hatóság lefoglalhatja az ítéletben elkobzandónak kimondott tárgyat, s a mennyiben az itélet megsemmisítést rendelt el és jogerőssé vált, a megsemmisítést is foganatosíthatja.

XXVI. FEJEZET

A bűnügyi költségek

479. §

Bűnügyi költségek alatt értendők a nyomozástól kezdve a büntetés végrehajtásának befejezéséig az államkincstárból előlegezett, továbbá a magánvádlónak készkiadásban okozott szükséges költségek, valamint a magánvádló és a terhelt képviselőjének és a védőnek megfelelő díja és készkiadásai is.

A bűnügyi költségeket, kivéve azokat, melyeket a magánvád és a terhelt képviselete, illetőleg védelme okozott, megtérítés fentartásával az államkincstár előlegezi.

A büntető ítéletben, a büntető parancsban, valamint a vádindítványt elutasító, vagy a bűnvádi eljárást megszüntető végzésben ki kell mondani, hogy a bűnügyi költségeket ki vagy kik, és az addig felmerülteket, a mennyiben megállapításuk nem függ más hatóság intézkedéseitől, mily összegben, illetőleg minő arányban kötelesek megtéríteni.

Az államkincstárból előlegezett bűnügyi költségek tekintetében az 1890. évi XLIII. t.-cz. rendelkezései hatályban maradnak.

Ha az eljárásba biróság még nem folyt be, a nyomozás teljesítése folytán felmerült költségeket, a mennyiben ezek megállapításának szüksége merül fel, az a biróság állapítja meg, mely az ügyben eljárni illetékes volna.

480. §

Ha a biróság a vádlottat bűnösnek mondta ki: a bűnügyi költségeket a vádlott köteles megtéríteni.

Ha az elítélt több bűncselekmény miatt állott bűnvádi eljárás alatt és a különválasztás lehetséges, csak ama bűncselekményre vonatkozó költségeket kell viselnie, melyben bűnösnek mondták ki.

Ha az elítélt az ítéletnek jogerőre emelkedése előtt meghal, az előlegezett bűnügyi költségeket az államkincstár viseli. Az elítélt halála előtt jogerőre emelkedett ítéletben az elítélt ellen az 1890: XLIII. t.-cz. korlátai közt megállapított bűnügyi költségek, a hagyaték erejéig, örököseitől hajtandók be.

481. §

Több elitélt közől mindenik külön köteles megtéríteni azt a költséget, melyet előzetes letartóztatása, illetőleg vizsgálati fogsága, védelme, büntetésének végrehajtása, csakis őt érintő események, vagy csakis az ő részéről elkövetett hibák, illetőleg mulasztások okoztak.

A többi bűnügyi költségeket a vádlott-társak egyetemlegesen tartoznak megtéríteni, hacsak a biróság méltányosságból a vádlottak mindegyikére eső költségek összegét külön meg nem állapítja.

482. §

Ha a biróság a vádlottat nem mondja ki bűnösnek, akkor a bűnügyi költségek, kivéve azokat, melyek a magánvád képviseletével és a terhelt védelmével jártak, rendszerint az államkincstárt terhelik.

Mindazáltal, ha az eljárás egyedül magánvád alapján folyt, vagy ha azt a magánindítványnak visszavonása miatt szüntették meg: a bűnügyi költségeket az előbbi esetben a magánvádló, az utóbbiban a magánindítványra jogosult köteles megtéríteni.

Több magánvádló vagy több magánindítványra jogosult az okozott költségekért egyetemleges felelősséggel tartozik, de a biróság a körülményekhez képest megállapíthatja a felelősség arányát.

A felmentett, illetőleg az, a ki ellen a bűnvádi eljárást megszüntették, csak a védelmével járt és a vétkes mulasztásával okozott költségekben marasztalható el. A kir. ügyészség a bűnügyi költségek megtérítésére nem kötelezhető.

483. §

Azokban a költségekben, melyek tudva hamis vagy feltűnően gondatlan feljelentés alapján megindított eljárással merültek fel, a feljelentőt meghallgatása után kell elmarasztalni.

484. §

A visszavont vagy nyilván alaptalan perorvoslat vagy ujrafelvétel iránti kérelem folytán teljesített eljárás költségeit a perorvoslatot használó, illetőleg az ujrafelvételt kérő tartozik megtéríteni.

Az igazolásra vonatkozó eljárás költségei azt terhelik, a ki az igazolást kérte.

485. §

Az az ügyvéd vagy megbízott, a ki az eljárás alatt a felek valamelyikét vagy a sértettet képviselte, kívánhatja, hogy díját és költségeit az eljárt elsőfokú biróság, - tekintet nélkül arra, vajjon kit kötelezett a bűnügyi költségek viselésére, - megbirálja és a képviselt ellenében megállapítsa.

XXVII. FEJEZET

A magánjogi igény érvényesítése és biztosítása

486. §

A bűncselekményből származó kár hivatalból csak annyiban nyomozandó, a menynyiben megállapítása a büntető törvénynek helyes alkalmazása végett szükséges.

487. §

Ha a büntető biróság az eljárást megszünteti, vagy a vádlottat felmenti, a határozatban a magánfelet arról értesíti, hogy magánjogi igénye tárgyában ebből az okból nem határoz.

488. §

Ha a büntető biróság arról győződik meg, hogy valamely dolog, melyet a tettesnél, a részesnél, az orgazdánál, a bűnpártolónál vagy olyan egyénnél foglaltak le, a ki ezt a nevezettektől megőrzés végett kapta, a sértettnek tulajdona, vagy annak birtokából, illetőleg birlalatából jogtalanul van elvéve: elrendeli, hogy ez a tárgy az ítéletnek jogerőre emelkedése után, ha pedig a terhelt beleegyez és a tárgy bizonyítékul nem szolgál, előbb is, a sértettnek visszaadassék.

Az előző bekezdésben körülirt tárgyat a nyomozás és a vizsgálat alatt a vizsgálóbiró, az eljárásnak a főtárgyalásig terjedő későbbi szakában pedig a vádtanács elnöke is visszaadhatja a sértettnek, ha a felek ez iránt megegyeznek és a tárgyra bizonyíték gyanánt nincs szükség.

Az ilyen tárgy visszaadása iránt támasztott igény polgári perre utasítandó: ha az igénylő igényét igazolni nem birja; ha a kérdéses dolog tulajdon átruházására alkalmas módon vagy zálogképen olyan jóhiszemű egyén birtokába jutott, a kit a bűncselekményre nézve sem tettesség, sem részesség, sem orgazdaság, sem bűnpártolás nem terhel; végre ha a dologra többen támasztanak igényt.

489. §

Ha az a dolog, melyre a sértett igényt támaszt, természetben vissza nem adható, vagy ha a sértett igénye nem valamely tárgynak visszaadására, hanem a bűncselekmény folytán szenvedett kárnak, sérelemnek vagy elmaradt haszonnak megtérítésére vonatkozik és sem a jogosultság, sem a jogosult személye iránt nincs kétség, a kártérítés összege pedig biztosan meghatározható: a büntető biróság megítéli a kártérítést.

A követelt összeget, ha túlzottnak találja, esetleg szakértők meghallgatása után, megfelelően leszállíthatja.

490. §

Ha a vádlott bűnössége valamely vele kötött jogügyletnek teljes vagy részleges érvénytelenségét vonja maga után, a büntető biróság, a mennyiben a bizonyító eljárás eredménye erre biztos alapot nyujt, a jogügyletet egészben vagy részben érvénytelennek nyilvánítja és az ebből folyó jogkövetkezmények iránt is határoz. Házasság érvénytelenségét a büntetőbiróság nem mondhatja ki.

491. §

A sértett a jogerős büntető ítéletben foglalt megállapításon túlmenő vagy elutasított magánjogi igényével a polgári birósághoz fordulhat, mely ez igény felett önállóan határoz.

492. §

Ha nem fér kétség ahhoz, hogy kártérítéssel tartozik az, a kit valamely bűntettnek vagy vétségnek nyomatékos gyanuja terhel, de egyszersmind alaposan tartani kell attól, hogy vagyonának elidegenítése vagy elrejtése a kártérítés iránti igény érvényesítését meghiúsítja: ingóságaira a valószínű kárösszeg erejéig bűnügyi zárlat rendelhető el.

A bűnügyi zárlatot a sértettnek kérelme, vagy a kir. ügyészségnek, illetőleg a nyomozást teljesítő rendőri hatóság tagjának megkeresése alapján, vagy hivatalból is, rendszerint a vizsgálóbíró rendeli el.

Ilyen kérelem vagy megkeresés tárgyában mindig haladék nélkül kell intézkedni s az elrendelt zárlatot azonnal foganatosítani.

Ha a terhelt intézkedéseket tesz vagyonának elidegenítésére vagy elrejtésére, a nyomozást teljesítő rendőri hatóság is elrendelheti a bűnügyi zárlatot.

A zárlat foganatosításánál szükség esetében egy vagy több becsüs is alkalmazandó, és a zár alá vett tárgyak értéke a jegyzőkönyvben mindig kitüntetendő.

Egyebekben a zárlat foganatosítására nézve a 178., 181., 182., 183., 185. és 187. §-ok rendelkezései megfelelően alkalmazandók.

A zárlatnak nincs zálogjogi hatálya.

A zárlat hivatalból feloldandó, ha elrendelésének oka megszűnt, vagy ha a magánfél a zárlat elrendelésétől számított harmincz nap alatt a 493. § értelmében biztosítási végrehajtást nem kért.

493. §

A mennyiben a 492. § első bekezdésében meghatározott feltételek fenforognak, vagy veszély fenforgása van igazolva, a magánfélnek az eljárás alatt bármikor előterjesztett kérelmére a vádirat benyujtásáig a vizsgálóbiró, a vádirat benyujtásától a főtárgyalás megtartásáig a vádtanács, az eljárásnak későbbi szakában pedig az ítélőbiróság a terheltnek mind ingó, mind ingatlan vagyonára biztosítási végrehajtást rendelhet el.

A kérelem szóval vagy irásban terjeszthető elő. A kívánt kártérítést határozott összegben kell megjelölni és összegét valószínűvé tenni.

A kártérítés összegét a vizsgálóbiró, illetőleg a biróság, szabad belátása szerint állapítja meg.

A biztosítási végrehajtás foganatosítása végett a végrehajtási eljárásról szóló törvény szerint illetékes polgári biróságot, illetőleg telekkönyvi hatóságot kell megkeresni. Ha a büntető biróság az eljárást jogerős határozattal megszünteti, vagy a vádlottat jogerősen felmenti: a foganatosított biztosítási végrehajtás feloldását hivatalból köteles elrendelni és foganatosíttatni.

Egyebekben a biztosítási végrehajtási kérvényre, valamint a biztosítási végrehajtás elrendelésére, foganatosítására, hatályára, feloldására, a foganatosítás ellen használható perorvoslatokra, az el nem tartható ingóságok elárverezésére és az igényperre nézve a végrehajtási eljárásról szóló törvény rendelkezései megfelelően alkalmazandók.

XXVIII. FEJEZET

Végrehajtás

I. Általános rendelkezések

494. §

Büntető ítélet, illetőleg büntető ítéletnek egyes intézkedése csak jogerőre emelkedése után hajtható végre.

Az az ítélet, mely ellen perorvoslat egyáltalában nem, vagy csak a jogegység érdekében (441. §) használható, meghozásával, más ítélet pedig akkor emelkedik jogerőre, midőn a jogosítottak elmulasztották, illetőleg visszavonták a használható perorvoslatot, vagy azt a biróság visszautasította vagy elutasította.

A végzés végrehajthatósága a 380. §, a büntető parancsé pedig az 535. § szerint ítélendő meg.

A végrehajthatóságot a határozat kiadványain az elsőfokú biróság elnöke, illetőleg vezetője bizonyítja.

A végrehajtás foganatosítása a büntetésre és az 1890. évi XLIII. t.-czikk intézkedéseinek korlátai közt az államkincstárból előlegezett költségekre nézve is, a kir. ügyészséget illeti.

Egyéb megítélt költség és a megítélt magánjogi igény tekintetében a végrehajtásnak csak az érdekelt egyén kérelme alapján van helye.

E czélból a határozatnak a jogerőre emelkedés záradékával ellátott kiadványa a kir. ügyészségnek és annak is kézbesítendő, a kinek részére kártérítés vagy más igény van megállapítva. A mennyiben a határozat a végrehajthatóság beállta előtt van kiadva, arra a jogerőre emelkedés záradékát az érdekelt egyén kérelmére utólag kell reávezetni.

A büntetések foganatosításának részleteiről rendelet intézkedik.

495. §

Ha valamely bűnvádi határozat értelmezéséhez, különösen a megállapított büntetés számításához kétség fér: ama biróság határozata kérendő ki, melynek ítélete a kétségre okot adott.

II. Halálbüntetés végrehajtása és az ezt megelőző eljárás

496. §

Halálbüntetés csak akkor foganatosítható, ha a király az elítéltnek nem adott kegyelmet.

497. §

Ha az esküdtbiróság birói tanácsa halálbüntetést állapított meg, az ítélet kihirdetése után az elnök kérdést intéz az elítélthez az iránt, hogy kíván-e kegyelemért folyamodni. Az elítélt válasza jegyzőkönyvbe veendő.

Közvetlenül ezután az esküdtbiróság birói tanácsa a kir. ügyészség képviselőjének nem nyilvános ülésben való meghallgatása után indokolt véleményt nyilvánít arra nézve, hogy a halálra ítéltet, a kegyelemre méltónak tartja-e és hogy igenlő esetben a halálbüntetés helyett mily büntetésnek megállapítását javasolja.

498. §

A 497. § esetében az eljárt tanács elnöke felszólítja a védőt, a ki a főtárgyaláson közbenjárt, hogy a halálra ítélt érdekében három nap alatt kegyelmi folyamodványt nyujtson be.

Az ügynek összes iratai a kegyelmi kérvénynyel, ha ilyen benyujtva van, akkor is felterjesztendök a kir. curiához, ha a halálbüntetést megállapító ítélet ellen semmiségi panasz nincs használva.

499. §

Minden halálbüntetést kimondó jogerős ítélet tárgyában a kir. curia is tartozik a 497. § második bekezdése szerint véleményt adni.

E véleményt a kir. curiának az ügyben eljáró büntető tanácsa zárt ülésben állapítja meg, és pedig semmiségi panasz esetében ennek elvetése alkalmával, egyébként pedig külön ülésben.

A véleményadást mindkét esetben nem nyilvános ülés előzi meg, melyben az előadónak az ügy állásához mért előterjesztése után, a koronaügyész a kegyelmi kérvény iránt nyilatkozik.

A kir. curia elnöke a véleményt, a nem nyilvános és a zárt ülésről felvett jegyzőkönyvvel s az összes iratokkal együtt, az igazságügyi ministerhez teszi át.

500. §

A királyhoz az igazságügyi minister intézi a felterjesztést. Ennek megtételénél nincs kötve a biróságok véleményéhez.

501. §

Az elsőfokú biróság a kegyelmi kérvényre vonatkozó királyi elhatározást és, ha a kir. curia a semmiségi panaszt elvetette, előbb az e tárgyban hozott határozatot, az elítéltnek és a kir. ügyészségnek nem nyilvános ülésben hirdeti ki.

A kihirdetésre a védő is meghivandó, de elmaradása nem akadályozza a kihirdetést.

A halálbüntetés a kihirdetést követő nap reggelén hajtandó végre.

A kihirdetés után az elítélt mellé vallásának lelkésze rendelendő.

Az elítéltet, a hivataluknál fogva erre kötelezetteken kívül, csak hozzátartozói, védője és azok látogathatják meg, kikkel maga kíván találkozni.

502. §

Elmebetegnek vagy teherben levő nőnek, felgyógyulásuk előtt sem a felső biróság ama határozata nem hirdethető ki, melynek következtében az ellenök megállapított halálbüntetés jogerőssé vált, sem a kegyelmi folyamodvány eredménytelenségéről nem értesíthetők, sem rajtok a halálbüntetés nem hajtható végre.

503. §

A halálbüntetés zárt helyen hajtandó végre.

A végrehajtásnál jelen kell lenni az eljárást vezető kir. ügyésznek vagy helyettesének, a törvényszék részéről kiküldött birónak és jegyzőkönyvvezetőnek, a helybeli közigazgatási hatóság egyik főbb tisztviselőjének, a fogház felügyelőnek, a lelkésznek és a halál megállapítása végett alkalmazott két orvosnak.

Az elítéltnek rokonai és védője a végrehajtás helyére bocsátandók. A kir. ügyész a helyi viszonyokhoz képest a jelenlétet más férfiaknak is megengedheti.

Ha több halálbüntetés hajtandó végre, intézkedni kell, hogy az az elítélt, a kire a sor később kerül, se az előbbi kivégzésnél jelen ne legyen, se az előbb kivégzettet ne lássa.

A végrehajtásról a kiküldött biró és a jegyzőkönyvvezető veszi fel a jegyzőkönyvet. Ebben leirandó a végrehajtás egész lefolyása és különösen kiteendó a kivégzés megkezdésének, valamint a halál bekövetkezésének az orvosok által megállapított időpontja.

A jegyzőkönyvet a törvényszék részéről kiküldött biró és jegyzőkönyvvezető, továbbá a kir. ügyész, illetőleg helyettese, a közigazgatási tisztviselő és az orvosok irják alá.

A kivégzettnek holtteste, egyszerű és feltünést nem okozó eltemetés végett, a rokonoknak átadható.

III. Szabadságvesztés-büntetés végrehajtása

504. §

A biróság a jogerősen szabadságvesztés-büntetésre ítéltet az ítélet kihirdetése után a kir. ügyészségnek adja át.

Ha az ítéletet kézbesítés útján közlik, vagy ha az elítélt az ítélethirdetésre elő nem állítható: a további eljárás a kir. ügyészséget illeti (515. §).

505. §

A szabadságvesztés-büntetésből le kell vonni a jogerős ítéletben kitöltöttnek nyilvánított időt.

Az előzetes letartóztatásnak és a vizsgálati fogságnak a büntetésbe beszámítása vagy be nem számítása, s mily tartamban leendő beszámítása felett, a mennyiben erről az ítélet nem intézkedik, az elsőfokú biróság utólag, tárgyalás nélkül, végzéssel határoz.

Az ítéletben és ebben a végzésben megállapított levonásokon felül levonandó még az előzetes letartóztatásban vagy a vizsgálati fogságban töltött az az idő is, mely akkor:

1. ha az elítélt felebbezéssel vagy semmiségi panaszszal megtámadható ítélet ellen perorvoslattal nem élt, az ítélet kihirdetésétől,

2. ha az elítélt megengedett perorvoslattal élt, de ezt visszavonta, a visszavonás napjától,

3. ha az elítélt perorvoslatát elkésés vagy határozatlanság (390., 391. §§) miatt visszautasították, a jogerős visszautasítás keltétől,

4. ha pedig az ítélet ellen perorvoslat egyáltalában nem, vagy csak a jogegység érdekében (441. §) volt használható, az ítélet keltétől

a büntetés végrehajtásának megkezdéséig letelt.

A pénzbüntetésnek, ha be nem hajtható, mily nemű és tartamú szabadságvesztés-büntetésre való átváltoztatása iránt, a mennyiben erről az ítélet nem intézkedik, az elsőfokú biróság utólag, tárgyalás nélkül, végzéssel határoz. Az e végzés ellen bejelentett felfolyamodásnak felfüggesztő hatálya van.

506. §

A jogerősen megállapított szabadságvesztés-büntetés rendszerint azonnal foganatba veendő.

Az a vádlott, a ki perorvoslattal nem élt, vagy a kiszabott büntetés nemében megnyugszik és csak a büntetés mértéke miatt él perorvoslattal, az ellene megállapított szabadságvesztés-büntetést az ítéletnek jogerőre emelkedése előtt is megkezdheti.

Az ilyen elítéltre, valamint arra nézve, a ki ellen szabadságvesztés-büntetést jogerősen megállapítottak, a törvényszék a kihirdetéskor irásbeli értesítést ad a kir. ügyészségnek.

Ez értesítésben, az elítélt nevének és személyi viszonyainak megjelölésével, az ítélet rendelkező, illetőleg végrehajtandó része rövid, de szabatos kivonatban közlendő, s a mennyiben a biróság a jelenlevő elítéltet átadta a kir. ügyészségnek, ez a körülmény is felemlítendő.

Az értesítés kiállítása után esetleg bejelentett perorvoslatról a kir. ügyészség azonnal értesítendő.

A második bekezdés esetében az elítélt a perorvoslat elintézése előtt is azonnal szabadlábra helyezendő, mihelyt a kiszabott büntetés ideje letelt.

507. §

Ha a szabadlábon levő elítélt akkor, midőn ellene a szabadságvesztés-büntetésnek végrehajtása megkezdendő volna, elmebetegségben vagy olyan súlyos betegségben szenved, mely miatt büntetésének végrehajtása életét veszélyeztetné: bármely nemű és tartamú szabadságvesztés-büntetésnek végrehajtása az elítéltnek felgyógyulásáig elhalasztandó.

508. §

Elhalasztható a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása, ha az elítélt habár nem súlyos, de ragályos betegségben szenved, vagy az elítélt nőnek terhessége annyira előrehaladott, hogy a szülés bekövetkezése a büntetés tartama alatt várható.

Egyéb okból a fegyház-, valamint az egy évnél hosszabb tartamú börtön- vagy fogházbüntetés megkezdésére az 514. § esetén kívül halasztás rendszerint nem adható.

509. §

Elzárás-, valamint egy évi és ennél rövidebb tartamú fogház- vagy börtönbüntetés végrehajtásának megkezdése, habár az 507. és 508. §-okban említett okok közöl egyik sem forog fenn, egy izben legfeljebb két hónapra elhalasztható, ha a szabadlábon levő elítélt kimutatja, hogy a büntetésnek azonnal való végrehajtása neki vagy családjának a büntetés czélján kívül eső súlyos sérelmet okozna, és ha szökésétől nem kell tartani.

Hat hónál nem hosszabb szabadságvesztés-büntetésnek katonai szolgálatra kötelezett elítélt ellen való végrehajtása, az illetékes katonai hatóság megkeresése folytán, az elítéltnek tényleges szolgálattételre történt behivása miatt, e szolgálat leteltéig az erre vonatkozó szabályok értelmében elhalasztható.

510. §

A halasztásra (507., 508. §§, 509. § első bekezdés) irányuló kérelem, a büntetés végrehajtásának megkezdése előtt terjesztendő elő.

A határozat a kir. ügyészséget, illetőleg az igazságügyi ministert illeti.

A kérelem előterjesztése a végrehajtás megkezdését nem függeszti fel és nem szakítja félbe.

A mennyiben különös tekintetet érdemlő körülmények forognak fenn, az igazságügyi minister, két évet meg nem haladó bármely szabadságvesztés-büntetés végrehajtására, esetleg biztosíték kívánása mellett, több izben és két hónapnál hosszabb tartamú halasztást is adhat.

511. §

Az államfogház-büntetés végrehajtásának elhalasztása iránt az igazságügyi minister intézkedik.

512. §

A büntetés elhalasztására jogosított hatóság megengedheti, hogy az elítélt a reá kimondott elzárást, egy évnél rövidebb tartamú fogház- vagy börtönbüntetést ne az első fokban ítélt biróság székhelyén levő, hanem más fogházban, illetőleg börtönben töltse ki.

513. §

Bármely szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának félbeszakítását, a 453. és 468. §-okban meghatározott esetek kivételével, csak az igazságügyi minister engedheti meg fontos okból.

514. §

A 498. § esetén kívül a biróságnál vagy a kir. ügyészségnél benyujtott vagy jegyzőkönyvbe mondott kegyelmi kérvény közvetlenül az igazságügyi ministerhez terjesztendő fel.

A kegyelmi kérvénynek rendszerint nincs felfüggesztő hatálya, az igazságügyi minister azonban a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának a kegyelmi kérvény érdemleges elintézéséig való elhalasztását vagy félbeszakítását elrendelheti.

515. §

A kir. ügyészség a szabadlábon levő elítéltet rendszerint megidézi szabadságvesztés-büntetésének megkezdésére.

Ha az idézésre meg nem jelen, vagy ha megszökésétől kell tartani, elővezető- vagy elfogatóparancsot, ha pedig megszökött vagy elrejtőzött, nyomozólevelet is bocsáthat ki ellene.

Ha az elítélt tényleges katonai szolgálatban áll, a feljebbvaló katonai hatóság keresendő meg a fennálló szabályok értelmében a büntetésnek végrehajtása, illetőleg az elítéltnek e végből leendő átkísértetése végett.

Az elítélt ellen, a ki büntetésének tartama alatt a letartóztató-intézetből megszökött, az országos fegyintézet, a kerületi börtön, a javító- vagy közvetitőintézet igazgatója, illetőleg a kir. ügyész vagy a járásbiró nyomozólevelet bocsáthat ki.

516. §

A büntetés végrehajtása alatt kórházban töltött idő a büntetésbe beszámítandó, kivéve, ha az elítélt betegséget szinlelt, vagy betegségét, a büntetés végrehajtásának megakadályozása végett, maga idézte elő.

Ez időnek be nem számítása tekintetében a kir. ügyészség indítványára az a törvényszék határoz, melynek területén az elítélt büntetését tölti.

A biróság az elítéltet vizsgálóbiróval vagy járásbiróval kihallgattatja és tárgyalás nélkül végzést hoz.

IV. Jogerős ítéletekkel megállapított több szabadságvesztés-büntetés végrehajtása

517. §

Ha valakit különböző jogerős ítéletekkel több szabadságvesztés-büntetésre ítéltek és az ítéletek hozásánál az összbüntetésre, illetőleg a büntetések egyesítésére nézve irányadó szabályokat (1878. évi V. t.-czikk 96. §, 1880: XXXVII. t.-czikk 36. §) nem alkalmazták: a büntetések utólag összbüntetésbe foglalandók, illetőleg egyesítendők.

Ez az eljárás nem akadályozza a kiszabott büntetések végrehajtását, melyek közöl előbb a legsúlyosabb nemű veendő foganatba.

518. §

Az összbüntetés meghatározása, illetőleg a büntetések egyesítése a kir. ügyészség vagy az elítélt indítványára történik.

Ha a külön ítéletekben kiszabott szabadságvesztés-büntetésnek tartama együttvéve két évet meghalad, vagy ha az elítélt az ítélethozásra hivatott biróság székhelyén kívül van fogva, részére hivatalból rendelendő védő.

Az eljárásra annak az esküdtbiróságnak birói tagjai, illetőleg az a törvényszék vagy járásbiróság illetékes, melynek ítélete, vagy a melynek ítéletére vonatkozó felsőfokú ítélet mondta ki a legsúlyosabb büntetést.

Ha ez kétséges, az a biróság jár el, melynek ítélete legutóbb kelt.

A biróság az indítvány következtében nyilvános tárgyalásra határnapot tűz ki, és erre a kir. ügyészséget, a szabadlábon, vagy a biróság székhelyén fogva levő vádlottat és, ha védő van, ezt is megidézi.

A tárgyalás az ítéletek felolvasásával kezdődik. Azután a kir. ügyészség terjeszti elő indítványát. Erre az elítélt, ha jelen van, és védője válaszolhatnak. A biróság ítélettel dönt és ezt azonnal kihirdeti.

Az egyesített, illetőleg összbüntetés meghatározása egyedül az előbbi ítéletekkel kimondott büntetések tartama és súlyosságuk aránya alapján történik.

Súlyosító vagy enyhítő körülmények többé nem vehetők figyelembe.

Ez ítélet ellen csak a büntetés kiszabása miatt, továbbá a 384. § 1., 3., 4., 6. és 10. pontjaiban megjelölt semmiségi okok alapján lehet a kir. curiához semmiségi panaszszal élni.

A kir. curia tanácsülésben határoz.

V. Végrehajtás a pénzbüntetés és a magánjogi igény tekintetében

519. §

A pénzbüntetés végrehajtására vonatkozó szabályokat az igazságügyi minister rendelettel állapitja meg.

520. §

A büntető biróságnak jogerős határozata a benne megítélt magánjogi igénynek s azoknak a megítélt költségeknek tekintetében, melyeket a magánvád képviselete, illetőleg a védelem okozott, végrehajtható közokirat hatályával bir.

A végrehajtást a polgári biróság rendeli el.

XXIX. FEJEZET

Eljárás a járásbiróság előtt

I. Általános rendelkezések

521. §

A megelőző fejezetek rendelkezései a járásbiróság hatáskörébe utalt bűnvádi ügyekben is alkalmazandók, a mennyiben a jelen fejezet eltérő szabályokat nem tartalmaz.

522. §

A közvádat a járásbiróság előtt rendszerint ügyészségi megbízott képviseli.

523. §

A terhelt letartóztatása alatt is hatósági ellenőrzés nélkül érintkezhetik védőjével.

Hivatalból védő nem rendelendő.

A terheltnek védője és a sértett meghatalmazottja férfi hozzátartozójuk (205. § 1. pontja), ha nem is ügyvéd, továbbá ügyvédjelölt is lehet, utóbbi azonban az eljárás folyamán mind szóban, mind irásban az állam nyelvét köteles használni.

A szülő gyermekének, a férj feleségének, a gyám vagy gondnok gyámoltjának, illetőleg gondnokoltjának képviseletében külön meghatalmazás nélkül is eljárhat és a magánvádra üldözendő bűncselekmények (41. §) miatt vádat is emelhet.

524. §

Magánegyének minden nyilatkozatot vagy kérelmet szóval is előterjeszthetnek.

A járásbiróság, illetőleg az ügyészségi megbízott, miután a jelentkező személyazonosságáról meggyőződött, nyilatkozatáról, illetőleg kérelméről jegyzökönyvet vesz fel.

II. Az eljárás megindítása

525. §

A feljelentés vagy vádindítvány (41. § első bekezdés) rendszerint az illetékes járásbiróságnál teendő, azonban azt más kir. biróságok, a kir. ügyészség és a rendőri hatóságok és közegek is kötelesek elfogadni és a 89. § második bekezdése értelmében az illetékes járásbirósághoz áttenni.

A sértett, illetőleg törvényes képviselője, továbbá a sértett nő férje részéről tett feljelentés vádindítványnak tekintendő és a büntető törvények értelmében az eljárás megindításához szükséges magánindítványt (90. §) is pótolja.

A járásbiróság a közvetlenül nála tett vagy hozzá érkezett feljelentést vagy vádindítványt, indítvány, illetőleg nyilatkozat (41. § és 532. § második bekezdés) előterjesztése végett haladék nélkül közli az ügyészségi megbizottal. Egyidejűleg azonban teljesíti a bűnjelek megőrzése vagy a terhelt szökésének megakadályozása végett, illetőleg letartóztatása következtében halasztást nem tűrő intézkedéseket, nevezetesen a sürgős szemléket és tanukihallgatásokat is.

526. §

Az ügyészségi megbizott a hivatalból üldözendő bűncselekmények tárgyában vádat emelhet a sértett vagy hatóság részéről tett feljelentés nélkül is.

Ha az ügyészségi megbizott a nála tett, vagy vele közölt feljelentés vagy vádindítvány alapján (525. §j a vád képviseletét nem vállalja el, erről a feljelentés és csatolmányai megküldésével értesíti a járásbiróságot, mely, - a mennyiben a feljelentést, illetőleg a vádindítványt az 525. § második bekezdésében megnevezett egyén tette, - annak alapján haladék nélkül úgy jár el, mintha a sértett a vád képviseletét átvette volna.

Minden más esetben az ügyészségi megbizott a hozzá érkezett feljelentések és indítványok alapján a járásbiróságnál megfelelő indítványt tesz.

527. §

Ha az eljárás megindítását a vád emelésére jogosultaknak (2., 41., 42. §§) egyike sem kívánja, vagy ha a bűncselekmény, mely miatt vádindítványt vagy feljelentést tettek, nem büntethető, vagy végre, ha a magánindítvány hiányzik: a járásbiróság a bűnvádi eljárás megindítását végzéssel megtagadja és erről a vádlót, illetőleg a feljelentőt értesíti.

Ha az ügy elintézése más biróság vagy hatóság hatáskörébe vagy illetékessége alá tartozik, a járásbiróság ahhoz az ügy iratait átteszi és, a 144. § harmadik bekezdésének esetén kívül, a letartóztatott terheltet átkísérteti, a vádlót pedig ekkor is értesíti.

Az ügy áttétele nem rendelhető el, ha törvényszék vagy felsőbb biróság az ügyet a járásbiróság hatásköréhez és illetékességéhez tartozónak nyilvánította, vagy mint ilyet visszaküldte.

A mennyiben nincs ok az eljárás mellőzésére vagy az ügynek áttételére, a járásbiróság megindítja az eljárást.

528. §

A nyomozás a mellőzhetetlenül szükségesekre szorítkozik, s azt a feljelentés után az eljáró biró teljesíti vagy teljesítteti. Vizsgálatnak nincs helye.

Az eljárás rendszerint a tárgyalás határnapjának kitűzésével indítandó meg.

A tárgyalás kitűzése és a tárgyalásra idézés ellen perorvoslatnak nincs helye.

А XV. fejezet rendelkezései nem alkalmazhatók.

Tárgyalás előtt a terhelt csak az esetben hallgatandó ki, ha fogva kísérték a járásbirósághoz, a sértett pedig csak a feljelentés vagy vádindítvány szóbeli előterjesztése alkalmával, valamint akkor is, ha a vád tárgya másként nem tudható ki, illetőleg a vád támogatására szolgáló bizonyíték másként nem szerezhető meg.

529. §

A tárgyalásra a terhelt, ennek védője, az ügyészségi megbizott, vagy ha azt külön kivánta, a kir. ügyészség, illetőleg a magánvádló vagy a magánvádlónak tekintendő (525. § második bek.) sértett, továbbá a magánfél, valamint a tanuk és a szükséges szakértők idézendők meg.

Ha a jelen törvény 41. §-ában meghatározott eset nem forog fenn, és a kir. ügyészség elvállalta a vád képviseletét, a sértett csak akkor idézendő meg a tárgyalásra, ha kihallgatása a bizonyítás érdekében szükséges.

A biróság a terheltet, a magánvádlót és a sértettet személyes megjelenésre is kötelezheti.

530. §

Az idézésben a felek felszólítandók, hogy még be nem jelentett tanuikat és egyéb bizonyítékaikat magukkal hozzák, vagy a biróságnak a tárgyalás előtt olyankor jelentsék be, hogy még kellő időben megidézhetők, illetőleg megszerezhetők legyenek.

A terheltnek szóló idézőlevélben (130. §), ha az kizárólag kihágás vagy egyedül pénzbüntetéssel büntethető vétség miatt van kibocsátva, megemlítendő, hogy a terhelt maga helyett védőt is küldhet, és hogy a tárgyalást távollétében is meg fogják tartani; ha pedig az idézőlevél szabadságvesztéssel büntethető vétség, vagy ily vétség mellett még más vétség, illetőleg kihágás miatt van kibocsátva, abban a terheltet arra kell figyelmeztetni, hogy ha meg nem jelen és elmaradását elfogadható módon ki nem menti, elő fogják őt vezetni.

A határnap akkép tűzendő ki, hogy közte és az idézőlevél vétele közt a terheltnek, a megjelenésre szükséges időn felül, még legalább egy napi időköz maradjon, továbbá, hogy a tárgyalás az 537. § első bekezdésében megállapított határidő lejárta előtt lehetőleg megtartható legyen.

A magánvádló, illetőleg a magánvádlónak tekintendő sértett azzal idézendő, hogy a mennyiben a tárgyalás órájára sem ő, sem képviselője nem jelen meg a biróság előtt, a vádtól elállottnak fogják tekinteni.

A magánfél arra figyelmeztetendő, hogy elmaradása, illetőleg képviseltetésének elmulasztása esetén magánjogi igényét a biróság előterjesztett kérelme alapján birálja meg.

A sértett a tárgyalás határnapjáról azzal a figyelmeztetéssel értesítendő, hogy ha nem jelenik meg, illetőleg magát nem képviselteti, a biróság azt fogja vélelmezni, hogy a közvádló által esetleg elejtendő vádnak, képviseletét nem szándékozik átvenni.

531. §

Ha a felek a járásbiróságnál egyszerre megjelennek, vagy nyomban előhívhatók, a tárgyalás a terhelt beleegyezésével minden előző eljárás és idézés nélkül is megtartható.

Mindazáltal, tettenkapás és beismerés esetén kívül, a terhelt kívánságára ezt a tárgyalást a vádnak és a támogatására szolgáló bizonyítékoknak tisztába hozása után, a terhelt bizonyítékainak beszerzése végett szükséges időre félbe kell szakítani.

532. §

Ha a feljelentést hatóság, közhivatalnok, rendőri közeg, katonai őr vagy őrség, felesketett erdőőr, mezőőr vagy hegyőr hivatalos eljárása közben szerzett közvetlen tapasztalata alapján teszi és valósága ellen nem merül fel aggodalom, tárgya pedig csak kihágás, vagy egyedül pénzbüntetéssel büntethető vétség, és a biró kétszáz koronát meg nem haladó pénzbüntetést talál kiszabandónak: a közvádlónak indokolt irásbeli indítványára büntető parancsot bocsáthat ki a szabadlábon levő terhelt ellen.

A megjelölt bűncselekmények miatt és büntetés erejéig, a közvádló indítványára vagy hozzájáruló nyilatkozatára, a szabadlábon levő terhelt ellen akkor is bocsátható ki büntető parancs, ha a feljelentést vagy vádindítványt magánegyén tette, de a terhelt bűnösségét közvagy magánokirattal vagy más bizonyítékkal valószinűvé tette, és a biró meg van győződve a vád alaposságáról.

533. §

A büntető parancs a terheltre előleges tárgyalás nélkül szab ki büntetést.

A büntető parancsnak tartalmaznia kell: a terhelt nevetés állását vagy foglalkozását, a vád tárgyává tett bűncselekmény megnevezését, valamint tárgy, hely és idő szerint való megjelölését, a feljelentő, illetőleg a vádindítványt tevő sértett nevét, a bizonyító adatok felsorolását, a pénzbüntetés összegének meghatározását, annak be nem hajthatás esetére mily nemű és tartamú szabadságvesztés-büntetésre való átváltoztatását és az alkalmazott törvény vagy rendelet szakaszának idézését, valamint azt az utasítást, hogy a pénzbüntetést tizenöt nap alatt a járásbiróságnál fizesse le; tartalmaznia kell továbbá azt a figyelmeztetést, hogy a biróság a pénzbüntetés lefizetésének elmulasztása esetében a fizetésre kitűzött határidő lejárta után, a terheltnek, házastársának vagy törvényes képviselőjének kérelmére pedig azonnal szabályszerű tárgyalást fog kitűzni; végre figyelmeztetendő a terheli, hogy ha a bűntető parancsban megnyugszik, a kiszabott pénzbüntetés lefizetésére a járásbiróságtól halasztást kérhet, vagy részletfizetés megengedését kérheti.

534. §

A büntető parancsot a biróság székhelyén erre kijelölt közege, egyebütt törvényhatóság jogával felruházott és rendezett tanácsú városban a hatóságnak erre alkalmas és megbizott közege, nagy- és kisközségben a községi, illetőleg a körjegyző kézbesíti.

A kézbesítő köteles a büntető parancsot a terheltnek saját kezéhez adni, előtte felolvasni és egyúttal megmagyarázni, ezeknek megtörténtét pedig a kézbesítő-íven bizonyítani.

535. §

Ha a terhelt a kiszabott pénzbüntetést a kitűzött határidőben nem fizette le, sem erre halasztást nem kért, vagy részletfizetés megengedését nem kérte, vagy ha a terhelt, illetőleg házastársa vagy törvényes képviselője az ügy tárgyalását kéri; akkor a biróság az ügy tárgyalására azonnal határnapot tűz.

A tárgyalásra a terhelt, az elmaradással jelen § negyedik bekezdése szerint kapcsolatos jogi következményekre való figyelmeztetés mellett, idézendő.

Az idézés kézbesítése az általános kézbesitési szabályok szerint történik.

A mennyiben a tárgyalás órájára sem a szabályszerűen megidézett terhelt, sem védője, illetőleg házastársa vagy törvényes képviselője a biróság előtt meg nem jelentek és elmaradásukat elfogadható módon ki nem mentették: a biróság tárgyalás nélkül kimondja, hogy a büntető parancs végrehajtható.

Ha a felek megjelennek, a tárgyalás az 539 - 544. §-okban foglalt szabályok szerint tartandó meg, és az ítéletnél a büntető parancs a biróságot semmi irányban sem köti.

III. A terhelt személyére vonatkozó intézkedések

536. §

A terhelt ellen sem nyomozólevél nem bocsátható ki, sem személyleirásának körözése nem rendelhető el. A távollevő terhelt tartózkodóhelye lehetőleg kipuhatolandó, és ha ez sikerült, a terhelt megidézendő, illetőleg a mennyiben erre a 131. §-ban meghatározott feltételek megvannak, elővezetése rendelendő el.

Vizsgálati fogság a terhelt ellen egyáltalában nem rendelhető el.

Előzetes letartóztatásnak csak szabadságvesztés-büntetéssel büntetendő cselekmény miatt, csak a 141. § 2., 4. vagy 5. pontja alapján, de ez esetben is csak akkor van helye, ha a terhelt ellen igen nyomatékos gyanu merült fel, vagy hogy el van ítélve és az ítélet ellen felebbezett.

A fegyveres erőnek vagy a csendőrségnek tényleges szolgálatban álló tagja ellen előzetes letartóztatás, kivéve ha szökésben van, nem foganatosítható, hanem az ilyen terheltnek felügyelet alatt tartása végett a feljebbvaló katonai hatóság megkeresendő.

A letartóztatott katonai szökevény a legközelebb levő katonai hatóságnak adandó át.

537. §

Az előzetes letartóztatás kihágás miatt csak negyvennyolcz óráig, vétség miatt az ítélet előtt csak nyolcz napig tarthat.

Meg kell azt előbb is szüntetni, ha a terhelt vagy helyette más valaki a 162. és 163. §-oknak megfelelő biztosítékot tesz le, vagy ha a terheltnek gazdája, illetőleg munkaadója, vagy a biróság előtt ismert más egyén kezességet vállal azért, hogy a terhelt szabályszerű idézésre a biróság előtt bármikor megjelenik, és ha a kezes feddhetlensége és megbizhatósága ellen nem merül fel kétség.

Ha a terhelt idézésre nem jelenik meg, a kezes elmarasztalandó a terhelt elfogatásának és elővezetésének költségeiben.

Felmentő ítélet esetében az előzetes letartóztatás azonnal megszüntetendő, büntetést megállapító ítélet esetében pedig akkor is, mihelyt a kiszabott szabadságvesztés-büntetés tartamát elérte.

Az előzetes letartóztatásnak teljes tartama a büntetésből mindig levonandó.

538. §

Az előzetes letartóztatás elrendelése és megszüntetése tekintetében a vizsgálóbiró hatásköre (143. és 160. §§) az ítélőbirót illeti.

Ugyanez határoz a biztosíték vagy a kezesség elfogadhatósága felett.

Az ügyészségi megbizott az ő, vagy a kir. ügyészség indítványára elrendelt vagy fentartott (160. § második bekezdés) előzetes letartóztatás megszüntetése előtt meghallgatandó.

Az előzetes letartóztatást megszüntető végzés ellen felfolyamodásnak nincs helye.

IV. A tárgyalás

539. §

Oly ügyben, a mely hivatalból üldözendő vétség vagy kihágás miatt van indítva, a tárgyalást az ügyészségi megbizott jelenléte nélkül nem lehet megtartani.

A mennyiben a vádat nem a közvádló képviseli, a járásbiróság megszüntető végzést hoz az esetben is, ha a tárgyalás helyén a kitűzött órára sem a fő- vagy a pótmagánvádló, illetőleg a magánvádlónak tekintendő sértett, sem meghatalmazottjuk rendes idézés daczára nem jelent meg és elmaradásukat elfogadható módon ki nem mentették, a vád emelésére jogosultak közől pedig senki sincs jelen, vagy a jelenlevő jogosult nem hajlandó a vád képviseletének átvételére.

A magánvádló, illetőleg a sértett elmaradása miatt hozott megszüntető végzés ellen perorvoslat kizárásával csak igazolásnak van helye.

A biró azonban a már meghozott megszüntető határozatot is félreteheti és megtarthatja a tárgyalást, ha a sértett a tárgyalás befejezése után még oly időben jelen meg, midőn a többi megidézettek még nem távoztak el.

A megelőző bekezdésben említett intézkedés ellen perorvoslat nem használható.

540. §

Ha szabadságvesztéssel büntethető vétség miatt, vagy személyes megjelenés kötelezettségével (529. § végső bekezdés) idézett terhelt igazolatlanul elmarad, a biróság őt elővezetteti, vagy a mennyiben ez a tárgyalás napján már nem lehetséges, a tárgyalást elnapolja és intézkedik a terheltnek az új tárgyalásra leendő elővezetése iránt.

Ha az elmaradt terhelt csak kihágás vagy egyedül pénzbüntetéssel büntethető vétség miatt volt megidézve és a tényállást kihallgatása nélkül is tisztába lehet hozni, a biró a tárgyalást megtartja és a felmerült bizonyítékok alapján ítél.

Az ítélet ez utóbbi esetben a vádlottnak kézbesítendő.

Ez ítélet ellen a vádlott igazolást is kérhet. Ha a biróság annak helyt ád, új tárgyalás tartandó. A mennyiben a vádlott az új határnapról is elmarad és azon védője vagy törvényes képviselője sem jelen meg, a vádlott távollétében hozott korábbi ítélet hatályban marad.

541. §

Minden ügy lehetőleg egy tárgyalással fejezendő be.

A tárgyalás a vád előterjesztésével kezdődik.

Erre a terhelt nyilatkozhatik.

Azután a bizonyítás veendő fel.

Ennek befejezésével a vádló megteszi indítványát, melyben a vád adatai alapján ítéletet kér, ezután pedig a terhelt és esetleg védője előadják a védelmet.

A perbeszédek után következik az ítélet hozása és kihirdetése, mely utóbbi csak nagy terjedelmű vagy elvi jelentőségű ügyben halasztható el huszonnégy órára. A kihirdetett ítélet lehetőleg azonnal, de legkésőbb, kihirdetésének elhalasztása esetében is, huszonnégy óra alatt irásba foglalandó.

542. §

А XVIII. fejezetnek határozatai a járásbiróság előtt tartott tárgyalásnál is megfelelően alkalmazandók.

Ha az eljárás az 1878. évi V. törvényczikk 258. vagy 261. §-ába ütköző vétség miatt foly, a feleknek egyező kérelme alapján a nyilvánosság kizárása mindig elrendelendő.

Az elnök és a törvényszék teendőit a tárgyaló biró teljesíti, ki azok ellen, kik rendeletének nem engedelmeskednek, vagy intése daczára a tárgyalás rendjét zavarják, vagy a tárgyalás alatt durva vagy sértő magaviseletet tanusítanak, a 124. § 1-7. bekezdéseiben foglalt szabályok értelmében jár el.

A tárgyaló biró végzései ellen a perorvoslatot azonnal be kell jelenteni. A biró köteles erre a feleket a felebbvihető végzésnek kihirdetése után figyelmeztetni. A perorvoslat csak az ítélet felülvizsgálata alkalmával intézendő el.

A kir. ügyészség alatt rendszerint az ügyészségi megbizott értendő.

A védő elmaradása, megbetegedése vagy eltávozása egyáltalában, a terhelté pedig kihágás vagy egyedül pénzbüntetéssel büntethető vétség esetében nem ok a tárgyalásnak félbeszakítására vagy elnapolására.

A tárgyalásról felvett jegyzőkönyv ítélet hozása előtt mindig elkészítendő és a biró által átvizsgálandó és aláirandó. Abba a feleknek, képviselőiknek és a tanuknak semmiség terhe alatt semmit sem szabad bejegyezniök.

543. §

A bizonyítás a tárgyaláson veendő fel.

Sürgősség esetében, vagy ha a bizonyítást lényegesen könnyíti, a tárgyalás a tett vagy a szemle színhelyén is megtartható.

Ha azonban más törvényszék területén vagy még távolabb lakó, vagy oly tanunak kihallgatása válik szükségessé, ki a 201. §-ban felsorolt okok miatt a biróság elé nem állítható, a biró a kihallgatást megkeresés útján, illetőleg a tanu lakásán, lehetőleg eskü alatt és a 125. § második bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelő alkalmazásával teljesiti és e végett a tárgyalást félbeszakítja vagy elnapolja.

Távol lakó tanu is megidézendő a tárgyalásra, ha a tárgyaló biró előtt való kihallgatása szükségesnek mutatkozik.

Ha a szemle vagy a szakértői vizsgálat és véleményadás azért, mert sok időt vesznek igénybe, vagy helyi, illetőleg műszaki nehézség miatt a tárgyaláson nem teljesíthetők, a tárgyalás félbeszakítása vagy elnapolása mellett tárgyaláson kívül foganatosítandók.

544. §

Az 525., 528. és 543. §-ok szerint tárgyaláson kívül teljesítendő birói cselekményeknél a biró a IX., XII., XIII. és XIV. fejezetek szabályai szerint jár el.

Mindazáltal a terheltet elmeállapotának megfigyelése végett nem szállíttathatja az e czélra szolgáló intézetbe; magánokiratokat csak akkor kutathat át, ha a terheltnek birtokában vannak; leveleket és táviratokat továbbítás közben le nem foglalhat és fel nem bonthat.

Rendes jegyzőkönyv csak ama cselekményekről veendő fel, melyek a tárgyalásnál bizonyítékul szolgálnak és ott nem ismételhetők.

Más esetekben az eljárás eredményéről a biró vagy a jegyzőkönyvvezető rövid feljegyzéseket tesz.

V. Perorvoslat

545. §

A járásbiróság határozatait az a törvényszék vizsgálja fölül, melynek területén az eljáró járásbiróságnak székhelye van.

546. §

A járásbiróságnak ama végzései ellen, melyekre nézve a törvény a perorvoslatot ki nem zárja, egyfokú felfolyamodással lehet élni.

A 378. §-nak, a 379. § 2-5. bekezdéseinek és a 380. §-nak intézkedései megfelelően azzal az eltéréssel alkalmazandók, hogy a felfolyamodást annál a járásbiróságnál kell bejelenteni vagy benyujtani, mely a végzési hozta; hogy az elkésett, határozatlan, arra nem jogosult egyén által használt, vagy a törvényben kizárt felfolyamodást a járásbiróság utasítja vissza.

547. §

Járásbiróság ítélete ellen az 518. § kilenczedik bekezdésének esetén kívül perorvoslatul csak a felebbezés és a jogegység érdekében megengedett perorvoslat (441. §) használható.

Felebbezéssel az ítéletnek rendelkező része tekintetében, továbbá a tárgyaláskor és az ítélethozásnál felmerült semmiségi okok (384., 385. §§) miatt, valamint az ítéletnek indokolására nézve is lehet élni.

Csupán a büntetés kiszabása tekintetében nincs helye felebbezésnek:

1. a vádlott javára akkor, ha a járásbiróság a vádlottat, - akár az 1878. évi V. törvényczikk 92., illetőleg az 1879. évi XL. törvényczikk 21. §-ának alkalmazásával, akár a nélkül, - főbüntetésül, vagy fő- és mellékbüntetésül együttvéve, csupán ötven koronát meg nem haladó pénzbüntetésre ítélte. Bűnhalmazat esetében sincs helye a felebbezésnek, ha egyik bűncselekmény büntetése sem haladja meg az ötven koronát;

2. a vádlott terhére általában, kivéve ha a járásbiróság az 1878. évi V. t.-czikk 92., illetőleg az 1879. évi XL. t.-cz. 21. §-át alkalmazta.

548. §

A felebbezést az ítélet kihirdetésekor kell annál a járásbiróságnál bejelenteni, mely az ítéletet hozta.

Ha az ítéletet kézbesítés útján közlik, a felebbezés a kézbesítéstől számított nyolcz nap alatt jelenthető be irásban vagy jegyzőkönyvbe mondással.

A vádlott házastársa és törvényes képviselője a vádlott részére nyitva álló határidőben élhetnek felebbezéssel.

A felebbezés a jelen § első bekezdése esetében a bejelentés, a második bekezdés esetében pedig a kézbesítés napjától számított három nap alatt külön beadványnyal is indokolható, vagy külön indokolása módosítható vagy kiegészíthető.

Felebbezéssel élhetnek a 383. §-ban megnevezettek és az ügyészségi megbizott, az utóbbi és a kir. ügyészség a magánvádra üldözendő vétségek és kihágások eseteiben (41. §) is.

A felebbezés tárgyának meghatározására, a felebbezés beadványára, az ellenészrevételekre, új bizonyítékra és a felebbezés visszavonására nézve a 390-394. §-ok az irányadók.

Ha a vádlott meghallgatása nélkül hozott ítélet ellen felebbezés van bejelentve és egyúttal a határnap elmulasztása miatt igazolás is kérve, első sorban az igazolás kérdése döntendő el és a felebbezés csak az igazolás megtagadása esetében terjesztendő fel a másodfokú birósághoz.

549. §

Felebbezett ítélet, az 506. § második bekezdésében megjelölt eseten kívül, nem hajtható végre.

Az elkésett, határozatlan (390. §), arra nem jogosított egyén részéről használt, vagy a törvényben kizárt felebbezést a járásbiróság utasítja vissza. Ellenkező esetben az iratokat, a 396. §-ban foglalt intézkedéseknek megfelelő alkalmazásával, felterjeszti a törvényszékhez, illetőleg ha a járásbiróság ítélete ellen csak az ügyészségi megbizott a vádlott terhére felebbezett, a törvényszék mellé rendelt kir. ügyésznek küldi meg.

A kir. ügyész a 396. § második bekezdése értelmében jár el.

550. §

A felebbezett ügyet a törvényszék előbb a 399. § szabályai szerint tartandó tanácsülésen vizsgálja meg és az alábbi esetekben el is intézi.

Ha az ítélethozást alaki okok vagy hiányok (400. § 1., 2., 3., 4., 6. pontjai) akadályozzák, a törvényszék a felebbezést visszautasítja, illetőleg a járásbiróságot a 391. §-ban körülirt eljárásra utasítja, az iratok áttételét vagy a szükséges kiegészítéseket elrendeli, esetleg a bizonyítás pótlása vagy kiegészítése végett saját bíráját küldi ki, vagy a területén lévő járásbiróságok valamelyik biráját bizza meg.

Ha az ítélőbiróra, annak eljárására vagy ítéletére nézve a 384. §-ban felsorolt valamelyik semmiségi ok forog fenn és az idézett § harmadik, negyedik és utolsó bekezdése szerint figyelembe vehető: a 404. §-ban a kir. ítélőtábla részére megállapított szabályokat megfelelően alkalmazza, azzal az eltéréssel, hogy az ügyet csak akkor utasítja területén levő más járásbirósághoz, midőn annak az illetékes járásbiróság más birája által való elintézése nem rendelhető el.

Ha a felebbezést csak közbenszóló végzés (542. § negyedik bekezdés) miatt, vagy a büntetés kiszabása, a bűnügyi költségek vagy a magánjogi igény tárgyában használták, azonnal az érdemben ítél és a járásbiróság ítéletet helybenhagyja vagy megváltoztatja.

Ha végre a járásbiróság ítéletének alapjául szolgált ténybeli megállapítások vagy az ítéletnek a megelőző bekezdésben nem érintett intézkedései vannak megtámadva, vagy az előbbiek helyességére nézve a törvényszéknek másként el nem oszlatható kétsége van, az ügyet felebbviteli tárgyalásra utasítja.

551. §

Midőn a törvényszék az 550. § utolsó bekezdése értelmében felebbviteli tárgyalás tartását rendeli el, egyszersmind elhatározza, hogy a felebbviteli tárgyaláson a bizonyítás, az összes, vagy csak egyes vitás ténybeli megállapításokra terjedjen-e ki, hogy mily bizonyítás lesz felveendő, és hogy a felek közöl kiknek jelenléte szükséges.

A tárgyalás elnöke tűzi ki, a 286. § második bekezdésének szem előtt tartásával, a tárgyalás napját és arra megidézi a feleket, a magánfelet és képviselőiket, esetleg a tárgyalást elrendelő végzésben megjelölt tanukat és szakértőket.

Azok, kiknek megjelenését a törvényszék szükségesnek találta, elővezetés terhe mellett, a többiek csak azzal a megjegyzéssel idézendők, hogy a tárgyalást elmaradásuk esetében is meg fogják tartani.

A fogva levő vádlott csak a törvényszék határozata alapján kísérhető a felebbviteli tárgyalásra.

552. §

A felebbviteli tárgyaláson jelen kell lenni a kir. ügyésznek, kivéve, ha a vád tárgya csak a 41. §-ban felsorolt vétség vagy kihágás, és sem az ügyészségi megbizott, sem a kir. ügyészség a vád képviseletét át nem vették.

A tárgyalás a személyes megjelenésre kötelezettek jelenléte nélkül sem tartható meg.

A tárgyalás elnöke mindenekelőtt ezeknek megjelenéséi köteles megállapítani.

A törvényszék az elmaradottaknak elővezetését, esetleg ujabb idézését, a tárgyalás elnapolása mellett vagy a nélkül elrendelheti.

553. §

A mennyiben ac alábbi szabályok eltérőleg nem intézkednek, a felebbviteli tárgyalás а XVIII. fejezet rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával tartandó meg.

Ha a törvényszék az egész bizonyító eljárás ismétlését határozta el, a felebbviteli tárgyaláson a vádhatározatnak, illetőleg a vádiratnak a 304. §-ban megjelölt részei helyett a járásbiróság ítélete, továbbá, a mennyiben a felebbező fél, illetőleg ellenfele nem jelent meg és maga helyett képviselőt sem küldött, a felebbezés indokolása és az ellenészrevételek olvasandók fel.

Ha a törvényszék a bizonyító eljárásnak ismétlését egészen mellőzte, vagy csak részleges ismétlését találta szükségesnek, a tárgyalás megnyitását a 418. § útmutatása szerint az ügy előadása, felvilágosítások nyujtása, illetőleg a járásbirósági tárgyalás jegyzőkönyve egyes részeinek, vagy más iratoknak felolvasása követi.

Ezután kihallgatandó a megjelent vádlott és felveendő a bizonyítás.

A tárgyalás végén a kir. ügyész (552. § első bekezdés) szóval előadja indítványát és, ha felszólalni kívánnak, a felek, a magánfél vagy képviselőik teszik meg előterjesztéseiket. Az első felszólalás a felebbezőt, az utolsó előterjesztés vagy válasz mindig a vádlottat és védőjét illeti.

554. §

A törvényszék a felebbviteli tárgyalás eredményéhez képest esetleg az 550. §-ban említett végzéseket hozza, a mennyiben pedig alaki okok vagy hiányok nem akadályozzák, az ügy érdemében ítél.

A törvényszék az utóbbi esetben helybenhagyja vagy megváltoztatja a járásbiróság ítéletét, a 385. §-ban meghatározott semmiségi ok esetében a 423. § második bekezdése szerint, végre a 404. § második bekezdése esetében a 423. § első bekezdésében foglalt szabály alkalmazásával jár el.

Ha a járásbiróság oly bűncselekmény esetében ítélt, mely hatáskörét meghaladja, a kir. törvényszék a járásbiróság ítéletét megsemmisíti, s a mennyiben saját hatásköre megengedi, a tényállást pedig felderítettnek látja, s a vád vagy védelem új előkészítése nem szükséges: a XV. fejezetben szabályozott eljárásnak mellőzésével elsőfokú ítéletet hozhat. Ellenkező esetben az ügyet az illetékes birósághoz teszi át, vizsgálatot vagy egyes vizsgálati cselekményeket rendel el.

555. §

Mind az 550. §, mind az 553. és 554. §-ok eseteiben a végzés, illetőleg az ítélet hozásánál a 386., 387. és 424. §-ban foglalt rendelkezések a törvényszékre is kötelezők.

556. §

Törvényszéknek mint másodfokú biróságnak végzése ellen felfolyamodás nem használható.

Felebbezett ügyben kelt törvényszéki ítélet ellen, ha az elbirálás tárgya mind a vád, mind az itéletek szerint csak kihágás, vagy csupán pénzbüntetéssel büntethető vétség volt, csak a jogegység érdekében használható perorvoslatnak (441. §) van helye.

Szabadságvesztéssel büntetendő vétségre, vagy ily vétség mellett még más vétségre, illetőleg kihágásra vonatkozó ügyben a vétséggel vádolt vagy a miatt elítélt, továbbá házastársa, törvényes képviselője és védője a törvényszéknek másodfokú ítélete ellen a kir. curiához a 385. § 1. a) és c) pontja esetében semmiségi panaszszal fordulhatnak. A vádló ugyanezekben az ügyekben csak akkor használhat semmiségi panaszt, ha a törvényszék olyan bűncselekményt, a mely a törvény szerint bűntett, vétségnek vagy kihágásnak minősített.

557. §

A semmiségi panasz az ítélet kihirdetésekor, vagy ha az ítéletet kézbesítés útján közölték, a kézbesítéstől számított nyolcz nap alatt az első fokban ítélt járásbiróságnál jelentendő be.

Ez utasítja vissza az elkésett, a törvényben kizárt, a nem jogosult egyén részéről használt, vagy az érvényesíteni kívánt semmiségi okot meg nem jelölő semmiségi panaszt.

Egyebekben a 429-439. §-ok a törvényszék másodfokú ítélete ellen használt semmiségi panaszra és ennek elintézésére is megfelelően alkalmazandók.

VI. Vegyes rendelkezések

558. §

Ujrafelvételnek a járásbiróság hatáskörébe tartozó bűnvádi ügyekben is a 444-451. §-okban meghatározott feltételek mellett van helye. A határozathozásra, a 452. § második bekezdésének esetén kívül, az a járásbiróság illetékes, mely az elsőfokú ítéletet hozta.

Ez a járásbiróság, a mennyiben az indítványt alaki hiányoknál (454. §) fogva visszautasítandónak nem találja, tárgyalást tűz ki és erre megidézi az 529. § első bekezdésében elősorolt érdekelteket, az ajánlott új tanukat és szakértőket, valamint a már kihallgatottak közöl azokat, kiknek vallomását, illetőleg véleményét az indítványozó megdönteni kívánja.

A járásbiróság a tárgyalás eredménye alapján közbenszóló végzés nélkül, azonnal az ügy érdemében ítél. A megtámadott ítéletet vagy hatályában fentartja, vagy egészben, illetőleg részben hatályon kívül helyezi és új ítéletet hoz.

559. §

Jogerős ítéletének végrehajtását a büntetésre nézve, a kir. ügyészség ellenőrzése mellett, maga a járásbiróság foganatosítja.

A járásbiróság az előtte folyt ügyben megállapított fogház- és elzárásbüntetés megkezdésére, az ügyészségi megbizott meghallgatása után, az 509. §-ban meghatározott feltételek alatt két havi halasztást adhat.

A javitóintézetbe való szállítást a kir. ügyészség közvetíti.

560. §

Ha a járásbiróság előtt vétség miatt vádolt vagy elítélt az osztrák-magyar monarchia másik államában vagy máshol külföldön tartózkodik és előzetes letartóztatásának elrendelésére, valamint kiadatásának kieszközlésére a feltételek megvannak, a járásbiróság a 475. § harmadik bekezdésének megfelelő elfogató parancsot bocsát ki és ezzel együtt az iratokat, indítványozás, illetőleg az igazságügyi ministerhez való felterjesztés végett, a kir. ügyészséghez teszi át.

Ha pedig külföldi hatóság keresi meg a járásbiróságot valamely hatáskörébe utalt vétséggel terhelt egyénnek kiadatása végett, akkor az utóbbinak honosságát megállapítja és az ügy iratait a kir. ügyészségnek küldi meg.

A további eljárásra és véleményes jelentéstételre az utóbbi esetben az a törvényszék illetékes, melynek területén a járásbiróságnak székhelye van (27., 476. §§).

XXX. FEJEZET

Eljárás nyomtatvány útján elkövetett bűncselekmény esetében

561. §

A jelen törvény rendelkezései a nyomtatvány (1878. évi V. törvényczikk 63. §) útján elkövetett bűntett vagy vétség miatt indított eljárásban az alábbi módosításokkal alkalmazandók.

562. §

Az eljárásra az a sajtóbiróság illetékes, melynek területén a nyomtatvány készült, ha pedig a nyomtatvány készültének helye ismeretlen, vagy a magyar állam területén kivül fekszik, az a sajtóbiróság, melynek területén a nyomtatványért felelős egyén lakik vagy tartózkodik.

Ha mind a nyomtatvány készültének helye, mind a felelős személynek lakó-, illetőleg tartózkodóhelye ismeretlenek, vagy a magyar állam területén kívül esnek, az a sajtóbiróság illetékes, melynek területén a vád tárgyává tett nyomtatványt forgalomba hozták.

563. §

Több egyenlően illetékes sajtóbiróság közt a megelőzés (16. §) dönt.

Mindazáltal, ha a kir. ügyészség a vádirat benyujtása előtt indítványozza, köteles a terheltnek lakó- vagy tartózkodóhelye szerint illetékes sajtóbiróság az eljárás folytatását a nyomtatvány készültének helye szerint illetékes sajtóbiróságnak átengedni.

A magánvádlónak vagy a terheltnek a fennebb megjelölt időpontig előterjesztett kérelmére a terheltnek lakó- vagy tartózkodóhelye szerint illetékes sajtóbiróság elrendelheti az ügy áttételét.

A nyomtatvány készültének helye szerint illetékes sajtóbiróság a hozzá áttett ügyet vissza nem utasíthatja.

564. §

A nyomtatvány útján elkövetett bűntettekre és vétségekre nézve a közvádló teendőit a sajtóbiróságnak egész területén az e biróság székhelyén levő kir. ügyészség végzi.

565. §

A főtárgyalás elrendelését vizsgálatnak kell megelőzni.

A vizsgálatot bármely törvényszéknek vizsgálóbirája, kire nézve az 562. §-ban meghatározott körülmények valamelyike fenforog, elrendelheti és teljesítheti. Köteles azonban a vizsgálat elrendeléséről az illetékes sajtóbiróság vádtanácsát haladék nélkül értesíteni.

A vádtanács a vizsgálat teljesítését a sajtóbiróság vizsgálóbirájának tarthatja fenn, vagy meghatározhatja, hogy azt a területén működő melyik vizsgálóbiró teljesítse vagy folytassa.

566. §

A vád tárgyává tett nyomtatvány a vizsgálat elrendelése iránti indítványhoz csatolandó, vagy abban a czím, a megjelenés ideje és helye szerint tüzetesen megjelölendő.

Ezenfölül a vádló köteles idézni a nyomtatványnak ama részeit, melyekre vádját alapítja.

567. §

Valamely nyomtatvány, bűntettet vagy vétséget megállapító tartalma miatt, a feljelentés megtétele után vagy ezzel egyidejűleg csak a vádló indítványára foglalható le.

A lefoglalás elrendelésére és foganatosíttatására rendszerint az illetékes vizsgálóbiró (565. §) vagy sajtóbiróság (562. §), ha azonban a késedelem veszélylyel járna, bármely vizsgálóbiró vagy járásbiróság is jogosítva van.

A lefoglalás kiterjed a nyomtatványnak mind forgalomba hozott, mind postának vagy szállítóintézetnek átadott, mind végre a szerkesztőnél, a kiadónál, a nyomdásznál vagy más egyénnél készletben levő példányaira. Kiterjeszthető továbbá a nyomtatvány előállítására szolgált mintára, metszetre és más sokszorosító készülékre.

A minta lefoglalását a kiszedett szöveg betűinek szétszedése is pótolhatja.

568. §

A vádló a lefoglalástól számított nyolcz nap alatt köteles a lefoglalt nyomtatványra vonatkozó vizsgálat elrendelése iránt indítványt tenni, a mennyiben ezt még meg nem tette volna.

Ellenkező esetben a lefoglalás hatályát veszti, és a lefoglalt nyomtatvány és sokszorosító készülék kiadandók.

Ha a vádló elejti a vádat, a vizsgálóbiró a lefoglalást megszünteti.

569. §

A vizsgálóbiró intézkedése ellen megengedett panasz és felfolyamodás felett annak a törvényszéknek vádtanácsa határoz, mely mellett a vizsgálóbiró működik.

Ellenben a vizsgálat folytatása vagy kiegészítése tekintetében, ha erre nézve a vádló és a vizsgálóbiró közt nézeteltérés van, továbbá, a 128. § első bekezdésében meghatározott eseten kívül, az eljárás megszüntetése, illetőleg a főtárgyalás elrendelése vagy a vádhatározat hozása tárgyában az illetékes sajtóbiróságnak vádtanácsa határoz.

570. §

Az 566. §-ban foglalt szabályok a vádiratra nézve is megfelelően alkalmazandók.

571. §

Mihelyt a vádló benyujtotta a vádiratot, illetőleg mihelyt az ennek benyujtása végett a törvényben meghatározott határidő lejárt, a vizsgálóbiró köteles az ügynek összes iratait az illetékes sajtóbiróság vádtanácsához beterjeszteni.

Ennek elnöke intézkedik a vádiratnak a terhelttel leendő közlése iránt.

572. §

A terhelt a vádirat ellen beadható kifogásokban (256., 257. §§) is megnevezheti azt, kinek felelősségre vonása az ő ellene indított eljárás megszüntetését vonja maga után.

Közvetlen idézés a főtárgyalásra csak a vád alapjául szolgáló nyomtatvány szerzője ellen rendelhető el.

573. §

A nyomtatvány útján elkövetett bűntett vagy vétség tekintetében a főtárgyalás, a XIX. fejezetben meghatározott rendelkezések értelmében, esküdtbiróság előtt tartandó.

574. §

Az esküdtekhez intézendő főkérdésben (355. §), a vád tárgyává tett bűncselekménynek megkülönböztetésére szolgáló ténykörülmény gyanánt, a vád alapjául szolgáló sajtóközlemény, annak a vádiratban megjelölt szavaira való utalással, és az, hogy a vádlott milyen minőségben (szerző, kiadó, nyomdatulajdonos stb.) felelős, kifejezetten megemlítendők.

Az ítéletben a vád tárgyává tett nyomtatványról az 1878. évi V. t.-cz. 61. és 62. §-ai értelmében kell intézkedni.

Könyveknél, folyóiratoknál és olyan nyomtatványoknál, melyeknél az elkülönítés lehetséges, a lefoglalt nyomtatványnak csak ama részei kobozhatók el és semmisíthetők meg, melyek a vád tárgyává tett sajtóközleményt tartalmazzák.

Ha a bűntett vagy vétség időszaki lapban volt elkövetve és a biróság a vádlott bűnösségét megállapította, elrendelendő, hogy az ítéletet ugyanannak a lapnak legközelebb megjelenő számában közzétegye.

575. §

A jelen fejezet rendelkezései nem alkalmazandók:

1. olyan nyomtatvány elkobzására és megsemmisítésére, mely miatt a bűnvádi eljárás senki ellen sem indítható meg;

2. a sajtótörvény szabályainak megsértése által elkövetett vétségekre és kihágásokra.

Az 1. pont esetében a jelen törvény XXV. fejezetében foglalt rendelkezések szerint kell eljárni.

A 2. pont esetében, - habár az abban megjelölt bűncselekményeket nyomtatvány útján követték is el, - a jelen törvénynek általános szabályai alkalmazandók.

XXXI. FEJEZET

Kártalanítás az ártatlanul szenvedett előzetes letartóztatás, vizsgálati fogság és büntetés esetében

576. §

Annak, a kit a biróság a vád alól jogerősen felmentett, vagy a ki irányában az eljárást jogerősen megszüntette, kártalanításra igénye van akkor, ha biróság részéről elrendelt előzetes letartóztatást vagy vizsgálati fogságot oly cselekmény miatt állott ki:

1. melyet nem ő követett el;

2. mely elkövetve egyáltalában nem volt;

3. melyet б elkövetett ugyan, de a mely a törvény értelmében nem bűncselekmény.

577. §

A kiállott előzetes letartóztatásért vagy vizsgálati fogságért nem igényelhet kártalanítást az:

1. a ki szökést kísérlett meg vagy megszökött;

2. a ki hamis önfeljelentést vagy hamis beismerő vallomást tett;

3. a ki a tett nyomait elsimítani, tanut vagy vádlott-társat hamis vallomásra, szakértőt hamis vélemény adására bírni, vagy a vallomástételtől, illetőleg a véleményadástól visszatartani törekedett.

578. §

Annak, a ki jogerős ítélet alapján szabadságvesztés-büntetést szenvedett vagy pénzbüntetést fizetett le, illetőleg a kitől a pénzbüntetést behajtották, kártalanításra van igénye:

1. ha ujrafelvétel folytán jogerős ítélettel felmentették;

2. ha az ujrafelvétel folytán jogerős ítélettel kisebb büntetést állapítottak meg ellene, mint a milyent a hatályon kívül helyezett ítélet alapján elszenvedett.

579. §

Kártalanításra nincs igénye annak:

1. a ki hamis önfeljelentést vagy hamis beismerő vallomást tett;

2. a ki az alapperben tudva elhallgatta azokat a bizonyitékokat, a melyekre a biróság az ujrafelvett eljárásban ítéletét alapította;

3. a ki a bűnösségét megállapító alsófokú ítélet ellen nem élt perorvoslattal;

4. a ki az alsófokú biróság itéletében ellene megállapított szabadságvesztés-büntetést az ítéletnek jogerőre emelkedése előtt megkezdte (506. § második bekezdés, 549. § első bekezdés).

580. §

A kártalanítást az állam adja.

A kártalanítás iránti igény kiterjed: megfelelő készpénzbeli kárpótlásra, továbbá arra az összegre, a melyet az elítélt pénzbüntetés és bűnügyi költségek gyanánt fizetett, ama tárgyak értékére, a melyeket az 1878. évi V. t.-czikk 61. §-a alapján tőle elkoboztak, és annak a munkának tiszta jövedelmére, a melyet az elítélt a helytelenül megállapított szabadságvesztés-büntetés tartama alatt kiérdemelt.

Ezen fölül a kártalanítást megállapító határozat a hivatalos lapban, esetleg a biróság székhelyén vagy ahhoz legközelebb eső helyen megjelenő hírlapok egyikében is, a bűnügyi átalány terhére közzéteendő és az elítélt illetőségének, valamint lakóhelyének helyi hatóságánál a hirdetmények számára rendelt helyen kifüggesztendő.

581. §

A kártalanítás iránti igény megszűnik, ha az arra jogosult a jogerős megszüntető határozat vagy felmentő ítélet kihirdetésének, illetőleg kézbesítésének napjától számított hat hó alatt nem érvényesíti.

582. §

Azok, a kik a törvény vagy törvényes gyakorlat alapján a kártalanításra jogosulttól tartást követelhetnek, annak elhalálozása esetében az 580. §-ban meghatározott kártalanításra igényt tarthatnak. E czélból, ha a kártérítésre jogosult igényét az 581. §-ban meghatározott határidőn belül érvényesítette, az eljárás folytatását kívánhatják; ha pedig a kártérítésre jogosult az említett határidő lejárta előtt halt meg és igényét még nem érvényesítette, az eljárás megindítását kérhetik az elhalálozás napjától számított hat hónap alatt.

583. §

Abban az esetben, ha jogerős határozat megállapítja, hogy az az egyén, a kin halálbüntetést hajtottak végre, felmentendő volt volna, tartás követelésére jogosult hozzátartozóit, ha erre reászorultak, az elvesztett tartásnak megfelelő készpénzbeli kártalanítás illeti.

Az ezt megállapító határozat közzétételére nézve az 580. § végső bekezdésének rendelkezése azzal az eltéréssel alkalmazandó, hogy a határozatot az elítélt utolsó lakóhelyének, valamint, ha a hozzátartozók ettől különböző helyen laknak, az ő lakóhelyöknek helyi hatóságánál is, de csak az б kérelmükre, kell kifüggeszteni.

A jelen § esetében az 581. §-ban meghatározott határidő attól a naptól számítandó, a melyen a megszüntető határozat vagy felmentő ítélet jogerőre emelkedett.

584. §

A kártalanítás iránti eljárás annál a törvényszéknél indítandó meg, a mely a bűnügyben, mint elsőfokú biróság eljárt, vagy a melynek területéhez az első fokban eljárt járásbiróság tartozik.

585. §

A kártalanítás iránti eljárás megindítása a bűnvádi eljárást megszüntető végzésnek, vagy a felmentő ítéletnek jogerőre emelkedése után irásban vagy szóval kérhető.

A kérelemben lehető határozottsággal megjelölendők azok a körülmények, a melyek támogatására szolgálnak.

586. §

A biróság a kártalanítás megállapítására szolgáló adatokat hivatalból kinyomozza.

A nyomozás folyamán a jogosultat nyilatkozatra és a kir. ügyészséget indokolt vélemény nyilvánítására hivja fel.

Szükség esetében tanukat és szakértőket eskü alatt is kihallgathat.

A nyomozás befejezéséről a jogosult azzal a figyelmeztetéssel értesítendő, hogy megjegyzéseit és kívánalmait nyolcz nap alatt irásban beadhatja vagy jegyzőkönyvbe mondhatja.

A jogosult az iratokat megtekintheti és rólok másolatot vehet.

587. §

A nyomozás befejezése után a törvényszék az összes iratokat felterjeszti a kir. curiához, a mely a kártalanítás iránti igény fenforgása kérdésében végleg határoz és, ha annak helyt ad, az iratokat az igazságügyi ministerhez teszi át.

A kir. curia határozata alapján az igazságügyi minister állapítja meg a kártalanítás összegét.

588. §

Az államot a kártalanítás összege erejéig visszkereseti jog illeti mindazok ellen, a kiknek cselekménye vagy mulasztása a kártalanításra okul szolgált.

Biró, birósági hivatalnok, valamint a kir. ügyészség tagja ellen visszkereseti jog az államot csak abban az esetben illeti, ha jogerősen meg van állapítva, hogy az a cselekményök vagy mulasztásuk, mely a kártalanítás okául szolgált, fegyelmi vétség vagy bűncselekmény.

A vonatkozó igény a fegyelmi vagy bűnvádi eljárás folyamán, esetleg polgári per útján érvényesítendő.

Mások ellen az államkincstár visszkereseti jogát a jelen § második bekezdésében megállapított megszorítás nélkül érvényesítheti.

589. §

Az, a ki hamis váddal vagy hamis tanuzással, úgyszintén az a közhivatalnok, a ki az 1878. évi V. t. czikk második része X. vagy XLII. fejezetében foglalt bűncselekmények valamelyikével másnak ártatlanul való elítélését, vagy előzetes letartóztatását, illetőleg vizsgálati fogságát okozta: teljes kárpótlással tartozik ama vagyoni kárért, mely az elítéltet vagy fogva tartottat ennek folytán érte, a mennyiben a kártalanításra való igény meg van állapítva (587. §), és a kár az 580. § alapján adott kártalanítás összegét meghaladja.

A kártalanításra jogosult ebben az esetben kárpótlás helyett két ezer koronáig terjedhető sérelemdíjat követelhet, a melynek összegét a biróság belátása szerint határozza meg.

XXXII. FEJEZET

Záróhatározatok

590. §

Jelen törvény életbeléptével a törvényeknek, rendeleteknek, szabályoknak és a szokásjognak e törvénynyel ellenkező megállapításai hatályukat vesztik.

591. §

A jelen törvény a jövedéki kihágásokra vonatkozó ügyekben nem alkalmazandó.

592. §

A jelen törvény életbeléptének idejéről és az átmeneti intézkedésekről külön életbeléptető törvény rendelkezik.

A jelen törvénynek végrehajtásával az igazságügyi minister van megbízva.

Mi e törvényczikket s mindazt, a mi abban foglaltatik, összesen és egyenkint helyesnek, kedvesnek és elfogadottnak vallván, ezennel királyi hatalmunknál fogva helybenhagyjuk, megerősitjük és szentesitjük, s mind Magunk megtartjuk, mind más hiveink által megtartatjuk.

Kelt Bécsben, ezernyolczszáz kilenczvenhatodik évi deczember hó negyedik napján.

FERENCZ JÓZSEF s. k.,

B. Bánffy s. k.,