1909. évi XIV. törvénycikk

a polgári eljárásra vonatkozólag az 1905. évi julius hó 17-én Hágában kelt nemzetközi egyezmény beczikkelyezése tárgyában

1. § A polgári eljárásra vonatkozólag az 1905. évi julius hó 17-én Hágában kelt nemzetközi egyezmény az ország törvényei közé iktattatik.

Szövege a következő:

(Hivatalos fordítás)

A polgári eljárásra vonatkozó egyezmény

Ő Felsége a Német császár, Poroszország királya, a Német Birodalom nevében; Ő Felsége Ausztria császárja, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya, Ausztria részéről és Magyarország részéről; Ő Felsége a Belgák királya; Ő Felsége Dánország királya; Ő Felsége Spanyolország királya; a Franczia Köztársaság elnöke; Ő Felsége Olaszország királya; Ő királyi Fensége Luxemburg nagyherczege, Nassau herczege; Ő Felsége Norvégország királya; Ő Felsége Németalföld királynéja; Ő Felsége Portugallia és Algarbia királya stb. stb.; Ő Felsége Rumánia királya; Ő Felsége Minden Oroszok császárja; Ő Felsége Svédország királya, és a Svájczi Szövetségtanács,

az 1896. évi november hó 14-én kelt egyezményen a tapasztalatból meritett javitásokat megtenni óhajtván, elhatározták, hogy e czélra uj egyezményt kötnek és következésképen meghatalmazottaikká kinevezték, még pedig: Ő Felsége a Német császár, Poroszország királya, a Német Birodalom nevében:

de Schloezer urat, rendkivüli követét és meghatalmazott ministerét Ő Felségénél Németalföld királynéjánál és doktor Kriege János urat, titkos követségi tanácsosát;

Ő Felsége Ausztria császárja, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya: Ausztria részéről és Magyarország részéről:

gróf Wydenbruck Kristóf urat, titkos tanácsosát és kamarását, rendkivüli követét és meghatalmazott ministerét Ő Felségénél Németalföld királynéjánál;

Ausztria részéről:

lovag Holzknecht de Hort Róbert urat, osztályfőnököt az ausztriai császári királyi igazságügyministeriumban;

Magyarország részéről:

Tőry Gusztáv urat, államtitkárt a magyar királyi igazságügyministeriumban;

Ő Felsége a Belgák királya:

báró Guillaume urat, rendkivüli követét és meghatalmazott ministerét Ő Felségénél Németalföld királynéjánál és van den Bulcke A. urat, rendkivüli követét és meghatalmazott ministerét, főigazgatót a külügyministeriumban;

Ő Felsége Dánország királya:

de Grevenkop Castenskjold J. W. urat, kamarását, ministerrezidensét Ő Felségénél Németalföld királynéjánál;

Ő Felsége Spanyolország királya:

de Baguer Arturo urat, rendkivüli követét és meghatalmazott ministerét Ő Felségénél Németalföld királynéjánál;

A Franczia Köztársaság elnöke:

de Monbel urat, a Franczia Köztársaság rendkivüli követét és meghatalmazott ministerét Ő Felségénél Németalföld királynéjánál és Renault Lajos urat, a nemzetközi jog tanárát a párisi egyetemen, a külügyministerium jogi tanácsosát;

Ő Felsége Olaszország királya:

Tugini Szalvátor urat, rendkivüli követét és meghatalmazott ministerét Ő Felségénél Németalföld királynéjánál;

Ő királyi Fensége Luxemburg nagyherczege, Nassau herczege:

gróf Villers urat, ügyvivőjét Berlinben;

Ő Felsége Norvégország királya:

Hagerup F. urat, rendkivüli követét és meghatalmazott ministerét Ő Felségénél Németalföld királynéjánál;

Ő Felsége Németalföld királynéja:

jonkheer de Weede de Berencamp W. M. urat, külügyministerét, Loeff J. A. ural. igazságügyminiszterét és Asser T. M. C. urat,

államministerét, az államtanács tagját, a nemzetközi magánjogi királyi bizottság elnökét; a nemzetközi magánjogi konferencziák elnökét;

Ő Felsége Portugallia és Algarbia királya stb. stb.: .

gróf Sélir urat, rendkívüli követét és meghatalmazott ministerét Ő Felségénél Németalföld királynéjánál;

Ő Felsége Rumánia királya:

Mavrocordato E. urat, rendkívüli követét és meghatalmazott ministerét Ő Felségénél Németalföld királynéjánál;

Ő Felsége Minden Oroszok császárja:

Tcharykow N. urat, rendkivüli követét és meghatalmazott ministerét Ő Felségénél Németalföld királynéjánál;

Ő Felsége Svédország királya:

báró Falkenberg urat, rendkivüli követét és meghatalmazott ministerét Ő Felségénél Németalföld királynéjánál;

A Svájczi Szövetségtanács:

Carlin G. urat, a Svájczi szövetség rendkivüli követét és meghatalmazott ministerét Ő Felségénél Németalföld királynéjánál;

akik közölvén egymással meghatalmazásaikat, melyeket jó és kellő alakban találtak, a következő rendelkezésekben állapodtak meg:

I. Peres és nem peres ügyiratok közlése

1. CZIKK

Polgári vagy kereskedelmi ügyekben a külföldön tartózkodó személyek részére szánt ügyiratok kézbesítését a szerződő Államokban akképen teljesitik, hogy a megkereső Állam konzula e végből kérelmet intéz ahhoz a hatósághoz, a melyet a megkeresett Állam kijelölt. A kérelemnek, a mely magában foglalja ama hatóság megjelölését, a honnan az átküldött ügyirat származik, továbbá a felek nevét és állását, a czímzett lakását s az illető ügyirat természetét, a megkeresett hatóság nyelvén kell szerkesztve lennie. Ez a hatóság átküldi a konzulhoz a kézbesítés teljesítéséről tanuskodó iratot, vagy közli azt az okot, a mely a kézbesítés teljesítésének utjában állt.

Mindazokat a nehézségeket, a melyek a konzul kérelme alkalmából felmerülnek, diplomácziai uton kell kiegyenlíteni.

Mindegyik szerződő Államnak joga van a többi szerződő Államokhoz intézett értesítésben kívánni, hogy a területén teljesítendő kézbesítésre irányuló kérelmet, a melynek az 1. bekezdésben említett adatokat kell magában foglalnia, diplomácziai uton intézzék hozzá.

Az előző rendelkezések nem állanak utjában annak, hogy két szerződő Állam a közvetlen érintkezést állapithassa meg egymás hatóságai között.

2. CZIKK

A kézbesítést a megkeresett Állam illetékes hatósága eszközölteti. Ez a hatóság, a 3. czikkben emlitett eseteket kivéve, a kézbesítés teljesítése végett arra szoritkozhatik, hogy az ügyiratot átadatja a czimzettnek, ha ez azt önként elfogadja.

3. CZIKK

Ha a kézbesítendő ügyirat akár a megkeresett hatóság nyelvén, akár az érdekelt két Állam közt megállapított nyelven van szerkesztve, vagy pedig ha ahhoz a nyelvek egyikén készült fordítás van csatolva, a megkeresett hatóság, a mennyiben a kérelem ily kívánságot juttat vele szemben kifejezésre, az ügyiratot azon eljárás szerint kézbesitteti, a melyet saját belső törvényhozása ilyetén kézbesítésekre előír, vagy pedig valamely különös eljárás szerint, föltéve, hogy ez az eljárás nem ellenkezik az utóbbi törvényhozással. Ha ily kívánság nem jut kifejezésre, a megkeresett hatóság első sorban a 2. czikk rendelkezései értelmében igyekszik az ügyirat átadását eszközöltetni.

Ellenkező megállapodás hiányában az előző bekezdésben emiitett fordítást a megkereső Állam diplomácziai vagy konzuli tisztviselője, vagy pedig a megkeresett Állam hites tolmácsa hitelesiti.

4. CZIKK

Az 1., a 2. és a 3. czikkben emlitett kézbesítés teljesítése csak akkor tagadható meg, ha az az állam, a melynek területén a kézbesítést teljesíteni kellene, azt szuverénitására vagy biztonságára sérelmes természetünek tartja.

5. CZIKK

A kézbesítés bizonyítékául vagy a czimzettnek keltezett és hitelesített elismervénye szolgál, vagy pedig a megkeresett Állam hatóságának tanusitványa a kézbesítés lényéről, alakjáról és időpontjáról.

Ha a kézbesítendő ügyiratot kettős példányban küldötték át, az elismervényt vagy a tanusítványt az egyik példányra kell rávezetni vagy ahhoz csatolni.

6. CZIKK

Az előző czikkek rendelkezései nem akadályozzak azt:

1.hogy ügyiratok a külföldön tartózkodó érdekeltek részére közvetlenül posta utján legyenek megküldhetők;

2. hogy az érdekeltek kézbesítéseket közvetlenül a rendeltetési hely országának hatósági végrehajtóival vagy illetékes hivatalnokaival teljesíthessenek;

3. hogy minden egyes Állam a külföldön tartózkodó személyek részére szánt kézbesitéseket közvetlenül diplomácziai vagy konzuli tisztviselőivel teljesittethesse.

Ezen esetek mindegyikében az előző pontok szerint lehetséges eljárás csak annyiban nyerhet alkalmazást, a mennyiben azt az érdekelt Államok közt létrejött egyezmények megengedik, vagy egyezmények hiányában az az Állam, a melynek területén a kézbesitést teljesiteni kell, azt nem ellenzi. Ez az Állam nem ellenezheti az 1. bekezdés 3. pontjában emiitett eljárást abban az esetben, ha az ügyiratot kényszer nélkül a megkereső Állam polgára részére kell kézbesiteni.

7. CZIKK

A kézbesitésekért semmiféle dij vagy költség megtérítésének nincsen helye.

Mindazonáltal, ellenkező megállapodás hiányában, a megkeresett Állam követelheti a megkereső Államtól ama költségek megtérítését, a melyeket a 3. czikk eseteiben hatósági végrehajtó közremüködése vagy különös eljárás alkalmazása okozott.

II. Megkeresések

8. CZIKK

Polgári vagy kereskedelmi ügyekben az egyik szerződő Állam birói hatósága saját törvényhozásának rendelkezéseihez képest megkeresést intézhet egy másik szerződő Állam illetékes hatóságához ennek hatáskörébe tartozó akár perfölszerelési, akár más birói cselekmény teljesitése végett.

9. CZIKK

A megkereséseket a megkereső Állam konzula eljuttatja ahhoz a hatósághoz, a melyet a megkeresett Állam kijelölt. Ez a hatóság átküldi a konzulhoz a megkeresés teljesitéséről szóló iratot, vagy közli azt az okot, amely a megkeresés teljesitésének utjában állt.

Mindazokat a nehézségeket, amelyek ezen érintkezés alkalmából felmerülnek, diplomácziai uton kell kiegyenliteni.

Mindegyik szerződő Államnak joga van a többi szerződő Államokhoz intézett értesitésben kivánni, hogy azokat a megkereséseket, a melyeket az ő területén kell teljesiteni, diplomácziai uton küldjék át hozzá.

Az előző rendelkezések nem állanak utjában annak, hogy két szerződő Állam a megkeresések közvetlen átküldését állapithassa meg egymás hatóságai között.

10. CZIKK

Ellenkező megállapodás hiányában a megkeresést akár a megkeresett hatóság nyelvén, akár az érdekelt két Állam közt megállapított nyelven kell szerkeszteni, vagy pedig csatolni kell hozzá e nyelvek egyikén készült forditást, amelyet a megkereső Állam diplomácziai vagy konzuli tisztviselője, vagy pedig a megkeresett Állam hiteles tolmácsa hitelesít.

11. CZIKK

A birói hatóság, amelyhez a megkeresés intézve van, köteles annak eleget tenni és e végből ugyanolyan kényszereszközöket alkalmaz, mint a megkeresett Állam hatóságaitól származó megkeresésnek, vagy pedig valamely érdekelt fél részéről ily czélból előterjesztett kérelemnek teljesítésénél. Ezeket a kényszereszközöket nem kell szükségképpen alkalmazni, ha ügyfelek személyes megjelenéséről van szó.

A megkereső hatóságot, ha kívánja, értesíteni kell a kért cselekmény teljesitésének időpontjáról és helyéről, hogy az érdekelt félnek módjában álljon annál megjelenni.

A megkeresés teljesitése csak akkor tagadható meg:

1.ha az okmány hitelessége kétséges;

2.ha a megkeresett Államban a megkeresés teljesitése nem tartozik a birói hatalom hatáskörébe;

3. ha az az Állam, amelynek területén a megkeresést teljesiteni kellene, azt szuverénitására vagy biztonságára sérelmes természetünek tartja.

12. CZIKK

A megkeresett hatóság illetéktelensége esetében a megkeresést hivatalból át kell tenni a megkeresett Állam azon birói hatóságához, amely az utóbbi Államnak törvényhozása által megállapitott szabályok szerint illetékes.

13. CZIKK

Mindazokban az esetekben, amelyekben a megkeresést a megkeresett hatóság nem teljesítette, az utóbbi arról a megkereső hatóságot haladéktalanul értesiti, megjelölvén a 11. czikk esetében az okokat, amelyek miatt a megkeresés teljesítését megtagadta és a 12. czikk esetében azt a hatóságot, amelyhez a megkeresést áttette.

14. CZIKK

A birói hatóság, amely a megkeresést teljesiti, az eljárás tekintetében saját országának törvényeit alkalmazza.

Mindazonáltal eleget kell tenni a megkereső hatóság ama kérelmének, hogy a megkeresés teljesítése különös eljárás szerint történjék, föltéve, hogy ez az eljárás nem ellenkezik a megkeresett Állam törvényhozásával.

15. CZIKK

Az előző czikkek rendelkezései nem zárják ki azt, hogy mindegyik Állam közvetlenül saját diplomácziai vagy konzuli tisztviselőivel teljesittesse a megkereséseket, ha ezt az érdekelt államok közt létrejött egyezmények megengedik, vagy ha az az állam, amelynek területén a megkeresést teljesiteni kell, nem ellenzi.

16. CZIKK

A megkeresések teljesítéséért semmiféle dij vagy költség megtérítésének nincsen helye.

Mindazonáltal ellenkező megállapodás hiányában a megkeresett Állam követelheti a megkereső Államtól a tanuk vagy a szakértők részére fizetett dijaknak, ugyszintén ama költségeknek megtérítését, amelyeket tanuk önkéntes megjelenésének elmaradása miatt hatósági végrehajtó igénybevétele okozott, vagy pedig a 14. czikk 2. bekezdésének esetleges alkalmazása idézett elő.

III. Perbeli biztosíték

17. CZIKK

A szerződő Államok bármelyikének ezen Államok egyikében lakóhelylyel bíró polgárai, akik ezen Államok valamelyikének bíróságai előtt, mint felperesek vagy beavatkozók lépnek fel, nem kötelezhetők semmiféle biztosítékra vagy bármi néven nevezendő letétre, sem azon az alapon, mert idegenek, sem pedig azon az alapon, mert az országban nincs lakóhelyük vagy tartózkodó helyük.

Ugyanez a szabály áll arra az előlegezésre, amelyet a bírósági költségek biztosítása végett lehetne követelni a felperesektói vagy beavatkozóktól.

Azok az egyezmények, amelyekkel egyes szerződő Államok saját polgáraik részére a lakóhelytől függetlenül kötötték ki a mentességet a perbeli biztosíték vagy a bírósági költségek előlegezése alól, érvényben maradnak.

18. CZIKK

Az eljárási költségek és kiadások tekintetében hozott elmarasztaló határozatok alapján, amelyek a szerződő Államok valamelyikében olyan felperes vagy beavatkozó ellen keletkeztek, aki a perbeli biztosíték, a letét vagy a bírósági költségek előlegezése alól akár a 17. czikk 1. és 2. bekezdése, akár pedig azon Állam törvénye értelmében, ahol a per megindittatott, fel van mentve, a végrehajtást diplomácziai uton előterjesztett kérelemre az illetékes hatóság a többi szerződő Államok mindegyikében ingyenesen elrendeli.

Ugyanez a szabály nyer alkalmazást azokra a birói határozatokra, amelyek az eljárási költségek összegét utólagosan állapítják meg.

Az előző rendelkezések nem állanak utjában két szerződő Állam oly megállapodásának, amely szerint kölcsönösen megengedik, hogy az érdekelt fél a végrehajtási kérelmet közvetlenül is előterjeszthesse.

19. CZIKK

A költségekben és kiadásokban marasztaló határozatok alapján a végrehajtást a felek meghallgatása nélkül kell elrendelni, de elrendelés után a felebbvitel utja azon ország törvényhozásának megfelelően, ahol a végrehajtást folyamatba teszik, az elmarasztalt fél számára nyitva marad.

Az a hatóság, amely a végrehajtási kérelem tárgyában a határozat hozatalára illetékes, csak annak vizsgálatára szorítkozik:

1. vajjon azon ország törvénye szerint, ahol az elmarasztaló határozat keletkezett, a határozat kiadmánya tartalmazza-e mindazokat a kellékeket, amelyek közhitelességéhez szükségesek;

2.vájjon, ugyanazon törvény szerint, a határozat jogerőre emelkedett-e;

3. vajjon a határozat rendelkező része akár a megkeresett hatóság nyelvén, akár az érdekelt két Állam közt megállapitott nyelven van-e szerkesztve, vagy pedig ahhoz e nyelvek egyikén készült fordítás van-e csatolva, és vajjon az utóbbit, ellenkező megállapodás hiányában, a megkereső Állam diplomácziai vagy konzuli tisztviselője, vagy a megkeresett Állam hites tolmácsa hitelesitette-e.

A 2. bekezdés 1. és 2. pontjában megszabott előfeltételek teljesítésének igazolására elég, ha a megkereső Állam illetékes hatósága tanusitványt állit ki arról, hogy a határozat jogerőre emelkedett. Ennek a hatóságnak illetékességét, ellenkező megállapodás hiányában, a megkereső Állam igazságügyi igazgatásának élén álló legfőbb tisztviselő bizonyítja. A tanusítványt és a bizonyítványt, amelyekről az imént volt szó, a 2. bekezdés 3. pontja alatt foglalt szabálynak megfelelően kell szerkeszteni vagy fordítással ellátni.

IV. Szegénységi jog

20. CZIKK

A szerződő Államok mindegyikének polgárai az összes többi szerződő Államokban éppen úgy fognak részesülni a szegénységi jogban, mint maguk a belföldiek, ha alkalmazkodnak azon Állam törvényhozásához, ahol a szegénységi jogot kérik.

21. CZIKK

A szegénységi bizonyitványt vagy a szegénységi nyilatkozatot minden esetben az idegen rendes tartózkodó helyének hatóságai állítják ki vagy veszik át, vagy ha rendes tartózkodó helye nincs, tényleges tartózkodó helyének hatóságai. Abban az esetben, ha az utóbbiak nem tartoznak valamelyik szerződő Állam hatóságai közé, és nem állítanak ki ily bizonyítványokat, vagy nem vesznek át ily nyilatkozatokat, elég oly bizonyítvány vagy nyilatkozat, amelyet a külföldi hazájának diplomácziai vagy konzuli tisztviselője állított ki vagy vett át.

Ha a kérelmező nem tartózkodik abban az országban, ahova a kérelmet intézi, a szegénységi bizonyitványt vagy szegénységi nyilatkozatot azon országnak valamelyik diplomácziai vagy konzuli tisztviselője fogja ingyenesen hitelesíteni, ahol az okmányt használni kell.

22. CZIKK

A szegénységi bizonyitvány kiállítására vagy a szegénységi nyilatkozat átvételére illetékes hatóság felvilágosításokat szerezhet a többi szerződő Államok hatóságaitól a kérelmező vagyoni helyzetéről.

A hatóság amely a szegénységi jog iránt előterjesztett kérelem tárgyában határozni hivatva van, megtartja saját hatáskörének korlátai közt azt a jogát, hogy ellenőrizhesse az eléje terjesztett bizonyítványokat, nyilatkozatokat és felvilágosításokat.

23. CZIKK

Ha valamelyik szerződő Állam polgára a szegénységi jogban részesült, akkor azokért a kézbesítésekért, amelyeket ugyanabban a perben a többi szerződő Államok valamelyikében kell teljesíteni, a megkereső Állam a megkeresett Állam részére csak a 3. czikkhez képest alkalmazott különös eljárásból származó költségeket téríti meg.

Ugyanebben az esetben a megkeresések teljesítéseért a megkereső Állam a megkeresett Állam részére csak a tanuk és szakértők díjait, valamint a 14. czikk 2. bekezdésének esetleges alkalmazásából eredő költségeket téríti meg.

V. Személyfogság

24. CZIKK

Személyfogság, akár mint végrehajtási eszköz, akár mint egyszerü biztosítási rendszabály, polgári vagy kereskedelmi ügyekben, nem alkalmazható a szerződő Államok valamelyikéhez tartozó idegenekkel szemben olyan esetekben, amelyekben az nem volna alkalmazható az illető ország polgárai ellen. Oly tény, amelynek alapján az országban tartózkodó belföldi a személyfogság megszüntetését kérheti, ezt a hatást bármelyik szerződő Állam polgárának érdekében előidézi akkor is, ha ez a tény külföldön állt be.

VI. Záró rendelkezések

25. CZIKK

A jelen Egyezmény meg fog erősitettni és a megerősítő okiratok Hágában le fognak tétetni, mihelyt a magas szerződő felek közül hatan abban a helyzetben lesznek, hogy igy intézkedhessenek.

A megerősítő okiratok minden letételéről jegyzőkönyvet kell majd szerkeszteni, amelynek egy-egy hiteles másolata diplomácziai uton mindegyik szerződő Állam részére meg fog küldetni.

26. CZIKK

A jelen Egyezmény magától nyer alkalmazást a szerződő Államok európai területeire.

Ha valamelyik szerződő Állam azt kívánja, hogy az egyezmény Európán kivül fekvő területein, birtokain vagy gyarmataiban, vagy konzuli bíráskodásának kerületeiben hatályba lépjen, közölni fogja ezt a szándékát egy iratban, melyet Németalföld Kormányának levéltárába kell majd elhelyezni. Ez a Kormány az iratról egy-egy hiteles másolatot fog küldeni diplomácziai uton a szerződő Államok mindegyikének. Az Egyezmény hatályba fog lépni azoknak az Államoknak egymás közt való viszonyaiban, amelyek a fenti közlésre beleegyező nyilatkozatot tettek, és azokra az Európán kivül fekvő területekre, birtokokra vagy gyarmatokra, valamint a konzuli biráskodásnak azokra a kerületeire nézve, amelyekre a közlés vonatkozott. A beleegyező nyilatkozatot szintén Németalföld Kormányának levéltárába kell majd elhelyezni, amely Kormány arról egy-egy hiteles másolatot fog küldeni diplomácziai uton a szerződő Államok mindegyikének.

27. CZIKK

Azok az Államok, amelyek a negyedik nemzetközi magánjogi Konferenczián képviselve voltak, a jelen Egyezményt a megerősitő okiratoknak a 25. czikk 1. bekezdésében emiitett letételéig aláírhatják.

E letétel után még mindig szabadságukban áll az Egyezményhez egyszerüen csatlakozni. A csatlakozni kivánó Állam ezt a szándékát egy iratban fogja közölni, amelyet Németalföld Kormányának levéltárába kell majd elhelyezni. Ez a Kormány az iratról egy-egy hiteles másolatot fog küldeni diplomácziai uton a szerződő Államok mindegyikének.

28. CZIKK

A jelen Egyezmény az 1896. évi november hó 14-én kelt nemzetközi magánjogi Egyezményt és ennek 1897. évi május hó 22-én kelt Pótjegyzőkönyvét helyettesíti.

Hatályba lép a hatvanadik napon attól az időponttól számítva, amikor mindazok az Államok, amelyek az 1896. évi november hó 14-én kelt Egyezményt aláírták vagy ahhoz csatlakoztak, a jelen Egyezményre vonatkozó megerősítő okiratokat letették, legkésőbb azonban 1909. évi április hó 27-én.

A 26. czikk 2. bekezdésének esetében ez az Egyezmény a beleegyező nyilatkozat kelte után négy hónap mulva, a 27. czikk 2. bekezdésének esetében pedig a csatlakozások közlésének keltétől számított hatvanadik napon lép hatályba.

Megegyezés áll fenn arra nézve, hogy a 26. czikk 2. bekezdése értelmében közléseket csak akkor lehet tenni, miután már a jelen Egyezmény a jelen czikk 2. bekezdéséhez képest hatályba lépett.

29. CZIKK

A jelen Egyezmény tartama öt év hatályba léptének a 28. czikk 2. bekezdésében említett napjától számítva.

Ez az időtartam az emlitett naptól kezdődik még azokra az Államokra nézve is, amelyek a megerősitő okiratot e nap után tették le, vagy későbben csatlakoztak az Egyezményhez, és ugyanez áll a 26. czikk 2. bekezdése értelmében tett beleegyező nyilatkozatokra is.

Az Egyezmény öt évről öt évre hallgatagon megujul, hacsak fel nem mondják.

A felmondást a 2. és 3. bekezdésben jelzett időtartam előtt legalább hat hónappal Németalföld Kormányával kell közölni, amely arról értesíteni fogja az összes többi szerződő Államokat.

A felmondás csak az Európán kivül fekvő területekre, birtokokra vagy gyarmatokra, vagy pedig csak a konzuli bíráskodás kerületeire szoritkozhatik, de a felmondásnak a 26. czikk 2. bekezdéséhez képest tett egy és ugyanazon közlés egész tartalmát fel kell ölelnie.

A felmondás hatása csak arra az Államra terjed ki, amelytől származik. Az Egyezmény a többi szerződő Államokra nézve hatályban marad.

Ennek hiteléül az illető meghatalmazottak a jelen egyezményt aláírták és pecsétjeikkel ellátták.

Kelt Hágában, az ezerkilencszázötödik évi julius hó 17-én, egyetlen példányban, a mely a németalföldi kormány levéltárában fog letétetni, és amelynek egy-egy hitelesített másolata diplomácziai úton meg fog küldetni azon Államok mindegyikének, amelyek a negyedik nemzetközi magánjogi értekezleten képviselve voltak.

A Német Birodalom részéről:

(P. H.) von Schloezer.

(P. H.) Kriege.

Ausztria részéről és Magyarország részéről:

(P. H.) Wydenbruck C. A.

Ausztria-Magyarország követe.

Ausztria részéről:

(P. H.) Holzknecht, osztályfőnök az ausztriai császári királyi igazságügyministeriumban.

Magyarország részéről:

(P. H.) Tőry, államtitkár a magyar királyi igazságügyministeriumban.

Belgium részéről:

(P. H.) Guillaume.

(P. H.) van den Bulcke Alfréd.

Dánország részéről:

(P. H.) Grevenkop Castenskjold W.

Spanyolország részéről:

(P. H.) de Baguer A.

Francziaország részéről:

(P. H.) Monbel.

(P. H.) Renault L.

Olaszország részéről: (P. H.) Tugini. Luxemburg részéről: (P. H.) Gróf Villers. Norvégia részéről: (P. H.) Hagerup F. Németalföld részéről: (P. H.) de Weede W. M. (P. H.) Loeff J. A. (P. H.) Asser T. M. C. Portugália részéről: (P. H.) Gróf Sélir. Rumánia részéről: (P. H.) Mavrocordato Edg. Oroszország részéről: (P. H.) Tcharykow N. Svédország részéről: (P. H.) Falkenberg G. Svájcz részéről: (P. H.) Carlin.

2. § Felhatalmaztatik az igazságügyminister, hogy a jelen törvénynyel beczikkelyezett egyezmény folytán szükséges eljárást rendelettel szabályozza. Horvát-Szlavonországokban ezen eljárás szabályozása iránt Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánja intézkedik.