10480/1945. (XI. 6.) ME rendelet

a zsidókra hátrányos megkülönböztetést tartalmazó jogszabályok folytán elvesztett személyjogú gyógyszertári jogosítványok rendezése tárgyában

A minisztérium az Ideiglenes Nemzetgyűlés által az 1945. évi szeptember hó 13. napjár adott felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. § (1) Az 1939. IV. tc. hatálybalépése után átruházott, valamint az 1939. IV. tc. 12. §-a, illetőleg a 2630/1942. ME (Rendeletek Tára 840. oldal) és az 1370/1944. ME (Rendeletek Tára 424. oldal) rendeletek alapján megvont zsidó személyjogú gyógyszertári jogosítványok új engedélyeseinek (a továbbiakban: időközi engedélyes) személyjogú gyógyszertári jogosítványa; úgyszintén az 1370/1944. ME rendelet alapján meg bízott hatósági vezetők (a továbbiakban: időközi kezelő) megbízatása a jelen rendelet hatálybalépése napján hatályát veszti.

(2) Az időközi engedélyesek, úgyszintén az időközi kezelők kötelesek a jelen rendelet hatálybalépése napjától számított nyolc nap alatt a törvényhatóság első tisztviselőjének bejelenteni:

a) az (1) bekezdésben említett átruházás illetőleg megvonás idején volt engedélyesét illetőleg haszonélvezőjét (a továbbiakban: eredeti engedélyes),

b) az időközi engedélyes, illetőleg az időköz: kezelő nevét és lakóhelyét az utca és a házszám megjelölésével,

c) a gyógyszertár helyét (közetét) és elnevezését,

d) a gyógyszertárhoz tartozó fiókgyógyszertár helyét,

e) a gyógyszertár átvételének időpontját.

(3) Amennyiben az időközi engedélyes, illetőleg az időközi kezelő meghalt vagy ismeretlen helyen tartózkodik, vagy ha a (2) bekezdésben megállapított bejelentési kötelezettségének bármely okból a megállapított határidő alatt nem tesz eleget, a bejelentést a rendelkezésre álló adatoknak megfelelően a gyógyszertár jelenlegi vezetője (kezelője) köteles megtenni.

2. § (1) A törvényhatóság első tisztviselője köteles az 1. § (2) bekezdése alapján bejelentett gyógyszertár vezetésével haladéktalanul hatósági kezelőt megbízni.

(2) Mindaddig, amíg az előző bekezdés alapján megbízott hatósági kezelő a gyógyszertár vezetését nem veszi át, a gyógyszertár további működéséről az időközi engedélyes (időközi kezelő), illetőleg a gyógyszertár jelenlegi vezetője (kezelője) gondoskodik. Az időközi engedélyes (időközi kezelő)a gyógyszertár anyagkészletét a rendes forgalom kereteit meghaladó mértékben nem csökkentheti.

(3) A hatósági kezelő kirendelése után az időközi engedélyes (időközi kezelő), illetőleg a jelenlegi vezető (kezelő) köteles az átvett berendezési és felszerelési tárgyakat - amennyiben azok a háborús események következtében nem semmisültek meg, illetőleg nem rongálódlak meg, vagy neki fel nem róható okból birtokából nem kerültek ki - az átvételkor fennállott állapotban, továbbá a gyógyszertár teljes anyagkészletét az (1) bekezdés alapján megbízott hatósági kezelőnek a gyógyszertár vezetésével való megbízatásáról szóló okirat bemutatása napjától számított három nap alatt leltár szerint átadni.

(4) Az időközi kezelő, illetőleg a jelenlegi vezető (kezelő) a gyógyszertár berendezésének, felszerelésének és anyagkészletének átadásával egyidejűleg köteles a gyógyszertár tiszta jövedelméről a törvényhatóság első tisztviselőjének elszámolná. A személyjogú gyógyszertár tiszta jövedelme az eredeti engedélyest, illetőleg örököseit illeti.

3. § (1) A 2. § (1) bekezdése alapján megbízott hatósági kezelő köteles a gyógyszertár fenntartása és továbbvitele végett szükséges intézkedéseket megtenni. Ehhez képest a hatósági kezelő a gyógyszertár jövedelmének terhére az említett ügykörbe tartozó jogcselekményeket érvényesen végezhet.

(2) A hatósági kezelő javadalmazását a gyógyszertár jövedelmének terhére - a helyi viszonyoknak, a gyógyszertár forgalmának és a gyógyszerészi alkalmazottak javadalmazásának figyelembevételével - a törvényhatóság első tisztviselője állapítja meg.

4. § (1) Az eredeti engedélyes a jelen rendelet hatálybalépése napjától számított hatvan nap alatt igényelheti az átruházott, illetőleg megvont személyjogú gyógyszertári jogosítvány visszaadását. Az, aki ez alatt a határidő alatt igényének érvényesítésében elháríthatatlan akadály miatt gátolva van, igényét az akadály megszűnésétől számított hatvan nap alatt, legkésőbb azonban az 1946. évi december hó 31. napjáig érvényesítheti.

(2) Ha az eredeti engedélyes meghalt vagy igényének érvényesítésében elháríthatatlan akadály miatt gátolva van, az eredeti engedélyes felesége, illetőleg özvegye, annak nemlétében kiskorú gyermeke, illetőleg árvája az 1946. évi derember hó 31. napjáig igényelheti a gyógyszertár haszonélvezeti jogának engedélyezését. Ilyen esetben a gyógyszertár haszonélvezete tekintetében az eredeti engedélyes feleségét, annak nemlétében kiskorú gyermekét ugyanazok a jogok illetik meg, amelyeket az 1876. XIV. tc. 132. §-a az özvegynek, illetőleg a kiskorú árvának biztosít.

(3) Amennyiben az eredeti engedélyes meghalt és elhalálozása előtt kérte a gyógyszertári jogosítványnak valamelyik gyógyszerészi oklevéllel rendelkező családtagjára való átruházását, az átruházás azonban a zsidókra hátranyos megkülönböztetést tartalmazó jogszabályok következtében nem történt meg, a gyógyszertári jogosítvány engedélyezését az (1) bekezdésben megállapított határidő alatt az ilyen gyógyszerészi oklevéllel rendelkező családtag is kérheti, feltéve, hogy az eredeti engedélyes után özvegy vagy kiskorú árva nem maradt. A gyógyszertári jogosítványnak ilyen családtag részére való engedélyezése a jelen rendelet alkalmazásában a jogosítvány visszaadásával egy tekintet alá esik. Ha pedig már az a gyógyszerészi oklevéllel rendelkező családtag is meghalt, akire az eredeti engedélyes a gyógyszertári jogosítvány átruházását kérte, ennek özvegye, illetőleg kiskorú árvája kérheti a gyógyszertár haszonélvezeti jogának engedélyezését.

(4) Az 1946. évi december hó 31. napja után a jelen rendeleten alapuló igényt érvényesíteni többé nem lehet. Azokra a személyjogú gyógyszertárakra, amelyekre az (1)-(3) bekezdések alapján igényt nem támasztottak, a népjóléti miniszter az 1947. évi január hó 31. napjáig országos pályázatot hirdet.

5. § (1) A személyjogú gyógyszertári jogosítvány visszaadása, illetőleg a gyógyszertári haszonélvezeti jog engedélyezése iránt igényt közvetlenül a népjóléti miniszternél kell előterjeszteni. A kérvényhez eredetben vagy hiteles másolatban csatolni kell a gyógyszerészi oklevelet, a gyógyszertári jogosítványt engedélyező és - ha megvan - a jogosítványt megvonó okiratot, végül az illetékes igazolóbizottság határozatát, illetőleg az igazolási eljárás megindítására vonatkozó okiratot. Ha az igényt a 4. § (2) vagy (3) bekezdése alapján terjesztik elő, a kérvényhez a jogosultságot igazoló iratokat is csatolni kell.

(2) Amennyiben a gyógyszertár haszonélvezeti jogának engedélyezését a 4. § (2) vagy (3) bekezdése alapján kiskorú gyermek, illetőleg kiskorú árva igényli, az illetékes igazolóbizottság határozatát csak abban az esetben kell bemutatni, ha a kiskorú gyermek, illetőleg a kiskorú árva az érvényben álló jogszabályok értelmében igazolási eljárás alá esik.

(3) Az az igénylő, aki az (1) bekezdésben felsorolt iratokat sem eredetben, sem hiteles másolatban csatolni nem tudja, a szükséges adatokat egyéb hiteltérdemlő iratokkal (a gyógyszerészi szakszervezet igazolása, stb.) is igazolhatja.

6. § (1) A személyjogú gyógyszertári jogosítvány, illetőleg haszonélvezeti jog csak abban az esetben adható vissza, illetőleg adható meg, ha az igénylőt az illetékes igazolóbizottság igazolta, illetőleg vele szemben az 1146/1945. ME rendelet 4. §-a (3) bekezdésének 1. vagy 2. pontjában megjelölt határozatot hozott. Ez a rendelkezés az 5. § (2) bekezdésében említett abban az esetben, ha az igénylő igazolási eljárás alá nem esik, nem alkalmazható.

(2) Az igénylő igazolása esetében a népjóléti miniszter a személyjogú gyógyszertári jogosítvány visszaadását, illetőleg a gyógyszertári haszonélvezeti jog engedélyezését nem tagad-hatja meg.

(3) A személyjogú gyógyszertári jogosítvány visszaadásáról, illetőleg a gyógyszertári haszonélvezeti jog engedélyezéséről a gyógyszertári jogosítványt (haszonélvezeti jogot) engedélyező okirat kiadásával egyidejűleg az időközi engedélyest is értesíteni kell.

(4) Ha a népjóléti miniszter a személyjogú gyógyszertári jogosítványt az igénylő nem igazolása következtében, vagy a 4. § (4) bekezdése esetében országos pályázat alapján más személy részére engedélyezte, a gyógyszertári jogosítvány engedélyezéséről az engedélyező okirat kiadásával egyidejűleg az időközi engedélyest ugyancsak értesíteni kell.

7. § (1) A 2. § (1) bekezdése alapján megbízott hatósági kezelő köteles az engedélyező okirat bemutatása napjától számított három nap alatt az átvett berendezési és felszerelési tárgyakat az átvételkor fennálló állapotban; valamint a gyógyszertár teljes anyagkészletéi a gyógyszertári jogosítvány haszonélvezeti jogi engedélyesének leltár szerint átadni.

(2) A gyógyszertár berendezésének felszerelésének és anyagkészletének átadásával egyidejűleg köteles a hatósági kezelő a gyógyszertár tiszta jövedelmét a gyógyszertári jogosítvány (haszonnélvezeti jog) engedélyesének elszámolni.

(3) Ha a népjóléti miniszter a személyjogú gyógyszertári jogosítványt az igénylő nem igazolása következtében vágy a 1. § (4) bekezdése esetében országos pályázat alapján más személy részére engedélyezte, a hatósági kezelő a gyógyszertár tiszta jövedelméről a törvényhatóság első tisztviselőjének köteles elszámolni. A gyógyszertár tiszta jövedelme a Gyógyszerészek Országos Jóléti Alapját illeti.

8. § (1) A gyógyszertári jogosítvány visszaadása, illetőleg a gyógyszertár haszonélvezeti jogának engedélyezése esetében az időközi engedélyes az alábbi rendelkezések szerint megtérítést követelhet azokért a szükséges és hasznos beruházásokért (helyreállításokért), amelyeket a gyógyszertár helyiségére fordított.

(2) A beruházásokért (helyreállításokért) azoknak jelenleg meglévő értéke erejéig jár megtérítés, azzal a megszorítással azonban, hogy ha az időközi engedélyes vagyonában a beruházás (helyreállítás) költségei folytán nem állott be valósággal olyan csökkenés, amely a beruházás (helyreállítás) létesítésékori értékének megfelel, a beruházás (helyreállítás) tekintetében mutatkozó tényleges megtakarítás arányához igazodva le kell szállítani a megtérítés címén járó összeget is. Így különösen az időközi engedélyes által elért megtakarítás arányához igazodó csökkentett összegben kell számításba venni a beruházás (helyreállítás) meglevő értékét:

a) ha az időközi engedélyes a beruházás (helyreállítás) létesítéséhez annakidején kisebb ellenszolgáltatásért jutott, mint amilyen a létesítéskor a forgalomban általában szokásos volt:

b) ha az időközi engedélyes a beruházás (helyreállítás) költségét készpénzkölcsönből fedezte, amelyet a pénz vásárlóértékében utóbb bekövetkezeti eltolódás folytán csökkent értékben fizetett vissza, vagy amely a visszabocsátás időpontjában az említett okból csökkent értékben áll fenn;

c) ha a beruházásért (helyreállításért) járó ellenszolgáltatás lerovása részletfizetés kikötése folytán vagy egyéb okból későbbi időre halasztódott és az időközi engedélyes javára ennek következtében állott elő az előbbi pontban említett előny.

(3) A (2) bekezdés alkalmazásában nem lehet az időközi engedélyes által elért megtakarításnak tekinteni azt az. előnyt, amelyet az időközi engedélyes annál fogva ért el, hogy a beruházás (helyreállítás) költségének meghatározásánál vagy kifizetésénél családi vagy más közeli kapcsolat folytán kifejezetten személyére tekintettel részesült engedményben vagy egyéb kedvezményben.

(4) Ha a (2) bekezdés alkalmazása körében az időközi engedélyes által elért megtakarítás teljes összegének az eredeti engedélyes javára való figyelembevétele az utóbbi számára indokolatlan vagyoni előnyt eredményezne, ezt a vagyoni előnyt az eredeti engedélyes és az időközi engedélyes között az összes körülmények mérlegelésével a méltányosság szerint meg kell osztani.

(5) Az időközi engedélyest a gyógyszertár helyiségének eredeti állapotába való helyreállítására vagy az ebből eredő költségek megtérítésére az eredeti engedélyessel szemben kötelezettség nem terheli.

9. § (1) Az eredeti engedélyes a gyógyszertár átadásával annakidején átadott berendezési és felszerelési tárgyakat az időközi engedélyestől visszakövetelheti.

(2) Ha az időközi engedélyes az átvett berendezési (felszerelési) tárgyakat ellenszolgáltatásért szerezte meg az eredeti engedélyestől: azok visszabocsátásáért megtérítést követelhet Az eredeti engedélyes a visszabocsátott berendezési (felszerelési) tárgyak jelenlegi forgalmi értékét olyan arányban köteles megtéríteni, amilyen arányban állott az időközi engedélyes által a tárgyakért nyújtott ellenszolgáltatás a tárgyaknak akkori forgalmi értékéhez. A 8. § (2), (3) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket itt is megfelelően alkalmazni kell.

(3) Ha az időközi engedélyes ma eredeti engedélyestől átvett valamely berendezési (felszerelési) tárgyat természetben visszaadni nem tud, köteles ennek a tárgynak a szerzéskori állapotához mérten megállapítandó jelenlegi értékét az eredeti engedélyes részére megtéríteni, kivéve ha a tárgy utóbb a háborús események következtében vagy az időközi engedélyesnek fel nem róható más okból ellenérték nélkül került ki az időközi engedélyes birtokából vagy pedig ilyen körülmény folytán pusztult el.

(4) Az időközi engedélyes irtai a berendezési (felszerelési) tárgyakra fordított beruházások címén érvényesíthető megtérítési követelésre a 8. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni

10. § (1) Az időközi engedélyes által a 5. § (8) bekezdése alapján a hatósági kezelőnek átadott anyagkészlet (a továbbiakban: visszabocsátott anyagkészlet) az átvétellel [7. § (1) bek.] egyidejűleg az eredeti engedélyes tulajdonába megy át.

(2) Az eredeti engedélyestől átvett és a visszabocsátott anyagkészlet között mutatkozó különbözet - figyelembevevő az időközi engedélyes által az eredeti engedélyes részére teljesített fizetéseket is - az eredeti és az időközi engedélyes kölcsönös elszámolásának tárgya. Az elszámolásban:

a) az eredeti engedélyes javára kell figyelembevenni az időközi engedélyes részére átadott anyagkészletnek az elszámolás időpontjában érvényben lévő törvényes beszerzési árához igazodó értékét;

b) az időközi engedélyes javára kell figyelembe venni a visszabocsátott anyagkészletnek az elszámolás időpontjában érvényben levő törvényes beszerzési árához igazodó értékét, valamint az időközi engedélyes által az átvett anyagkészletért az eredeti engedélyes részére teljesített fizetéseket. A teljesített fizetéseket az elszámolás időpontjában érvényben levő törvényes beszerzési árak olyan hányadában kell figyelembevenni, amilyen hányada volt az időközi engedélyes által az átvett anyagkészletért nyújtott ellenszolgáltatás az átvett anyagkészlet akkori törvényes beszerzési árának. A 8. § (2), (3) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket itt is megfelelően alkalmazni kell.

(3) Ha akár az eredetileg átvett anyagkészlet akár az annak eladása után szerzett anyagkészlet, illetőleg annak egy része a háborús események következtében vagy az időközi engedélyesnek fel nem róható más okból ellenérték nélkül került ki az időközi engedélyes birtokából vagy ilyen körülmény folytán pusztult el. vagy pedig az eredetileg átvett anyagkészlet - megújításával kapcsolatban - a beszerzési és az eladási ár között fennálló különbözet következtében csökkent, ezért a vagyoni kárért az időközi engedélyes nem felelős.

11. § Az eredeti engedélyes a gyógyszertári jogosítvány jelenlegi forgalmi értékét olyan arányban köteles az időközi engedélyesnek megtéríteni, amilyen arányban állott az időközi engedélyes által a gyógyszertári jogosítvány értékéért nyújtott ellenszolgáltatás a gyógyszertári jogosítvány akkori forgalmi értékéhez.

12. § Ha az időközi engedélyes és az eredeti engedélyes a 8-11. §-ok alapján érvényesíthető követelések ősszegében vagy a követelések egyes tételeiben megállapítani nem tudnak, bármelyik fél a 14. § alapján szervezett döntőbizottsághoz fordulhat a vitás érték megállapítása végett.

13. § Ha a gyógyszertári jogosítványt a népjóléti miniszter az eredeti engedélyes nem igazolása következtében vagy a 4. § (4) bekezdése esetében országos pályázat alapján más személy részére engedélyezte, az időközi engedélyes a 8-11. §-ok alapján fennálló követeléseit az új engedélyessel szemben érvényesítheti. Ebből a célból az időközi engedélyes a gyógyszertári jogosítvány engedélyezéséről szóló értesítés (6. § (4) bek.) kézbesítését követő naptól számított harminc nap alatt köteles az új engedélyesnek bejelenteni, hogy a gyógyszertárral kapcsolatban a 8-11. §-ok alapján milyen követelése áll fenn. A követelés tárgyában - akár az eredeti, akár az időközi engedélyes kérelmére - a 14. § alapján szervezett döntőbizottság határos.

14. § A Jelen rendelet 8-11. §-al alapján érvényesíthető követelések tárgyában minden peres eljárás kizárásával a gyógyszertár fekvésének helye szerint illetékes járásbíróság mellett alakítandó döntőbizottság határoz.

15. § (1) A döntőbizottság az elnökön kívül rendszerint két tagból áll. A döntőbizottság elnöke a járásbíróság elnöke, illetőleg az általa kijelölt ítélőbíró. A döntőbizottság egyik tagját az eredeti engedélyes, másik tagját az időközi engedélyes jelöli ki a gyógyszerészek köréből.

(2) Ha a döntőbizottsági tagot a döntőbizottság megalakítását kérő fél a kérelem előterjesztésével egyidejűleg nem jelöli ki, a követelést érdemi intézkedés nélkül vissza kell utasítani, ha pedig a kijelöléssel az elnök felszólításának közlésétől számított nyolc napon túl a másik fél késik, helyette az elnök él a kijelölés jogával.

(3) Ha valamelyik kijelölt döntőbizottsági tag a döntőbizottságban való részvételt megtagadja, vagy a döntőbizottság működése a kijelölt döntőbizottsági tag ismételt távolmaradása folytán akadályba ütközik, helyette az elnök a fél meghallgatása után más tagot jelöl ki.

(4) Mindkét félnek a (2) bekezdésben említett nyolc napon belül egyezően előterjesztett írásbeli kérelmére a döntőbizottságot további két tággal kiegészítve kell megalakítani. Az egyik tagot a Magyar Magánalkalmazottak Szabad Szakszervezetének Gyógyszerészeti Szakosztálya, a másik tagot pedig a Magyar Országos Gyógyszerészek Egyesülete jelöli ki. A kijelölés az elnök megkeresésére történik.

16. § A döntőbizottság, amennyiben a jelen rendelet másként nem rendelkezik, a magánjog általános szabályait alkalmazza. A döntőbizottság a méltányos jog szellemében jár el.

17. § A döntőbizottság előtti eljárásban a bizonyítás tekintetében a polgári perrendtartás szabályai irányadók. A döntőbizottság a bizonyítási eljárásban a felekkel, tanukkal és a szakértőkkel szemben ugyanazokat a jogokat gyakorolja, mint a járásbíróság.

18. § A döntőbizottság az előtte érvényesített követeléseket határozattal dönti el.

19. § A döntőbizottság marasztaló határozatában a teljesítésre a méltányosságnak megfelelő határidőt szab. A teljesítés határideje tizenöt napnál rövidebb és hatvan napnál hosszabb nem lehet.

20. § (1) A döntőbizottság határozata ellenértékére tekintet nélkül halasztó hatályú fellebbezésnek van helye ahhoz az ítélőtáblához, amelynek kerületéhez az a járásbíróság tartozik, amely mellett a döntőbizottság megalakult.

(2) Az ítélőtábla a fellebbezést a polgári perrendtartásnak és az azt kiegészítő és módosító jogszabályoknak a fellebbezési eljárásra vonatkozó szabályai megfelelő alkalmazásával szóbeli tárgyalás alapján intézi el és ítélettel végérvényesen határoz. A 19. § rendelkezései az ítélőtábla eljárása tekintetében is megfelelően irányadók.

21. § A döntőbizottság állal határozattal tudomásul vett egyezségnek ugyanaz a hatálya, mint a felek vitáját eldöntő jogerős döntőbizottsági határozatnak.

22. § A döntőbizottság előtti eljárás illetékmentes.

23. § A döntőbizottság határozata alapján bírói végrehajtásnak van helye; a végrehajtást az a járásbíróság rendeli el, amely mellett a döntőbizottság megalakult.

24. § A döntőbizottságok megalakítására, eljárására és ügyvitelére vonatkozó részletes szabályokat a költségekre is kiterjedően az igazságügyminiszterrel egyetértve a népjóléti miniszter rendelettel állapítja meg.

25. § (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágás követ el és hat hónapig terjedhető elzár. büntetendő, aki a jelen rendelet rendelkezéseit megszegi vagy kijátssza.

(2) A pénzbüntetésre az 1928. X. törvénycikk rendelkezései irányadók azzal az eltéréssel, hogy a pénzbüntetés legmagasabb összege nyolcvanezer pengő; olyan esetben pedig, amikor megállapítható annak a nyereségnek: összege, amelyet a kihágás elkövetője a cselekménnyel illetéktelenül elért, nyolcvanezer pergőnek a megállapított nyereség kétszeresével felemelt összege.

(3) A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik. A 1929. XXX. tc. 59. §-a (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt rendelkezés szempontjából szakminiszternek a népjóléti minisztert kell tekinteni.

26. § A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba.

Budapest, 1945. évi október hó 24-én.

Miklós Béla s. k.,

miniszterelnök