12430/1945. ME rendelet
egyes pénzköveteléseknek adópengőben való meghatározása tárgyában
A minisztérium az államhatalom ideiglenes gyakorlásának rendezéséről szóló 1945. XI. tc. 15. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli:
1. §
Pénzkötelmeket adópengőben (11600/1945. ME sz. rendelet, Magyar Közlöny 195. szám) - mint számolási értékben - is meg lehet határozni.
2. §
(1) Pénzintézetnél, továbbá bank- és pénzváltóügyletekkel iparszerűen foglalkozó más bejegyzett cégnél a továbbiakban: pénzintézeti az 1946. évi január hó 10. napján vagy ezt követően elhelyezett belföldi pénzértékre szóló takarék-, illetőleg folyószámlabetétet és pénztárjegyet adópengőben meghatározottnak kell tekinteni, ha a betét elhelyezője a betételhelyezésnek ezt a módját választja és egyben az elhelyezés legalább 10 napi felmondás kikötésének elfogadása mellett történik A jelen rendelet hatálybalépésétől kezdve belföldi pénzértékre szóló takarék-, illetőleg folyószámlabetétet tilos az adópengőtől eltérő átértékelési kikötés mellett elfogadni.
(2) Pénzintézetnél az 1946. évi január hó 10. napja előtt elhelyezett pengőre (aranypengőre) szóló takarékbetét az 1946. évi január hó 10. napjával adópengőben meghatározott takarékbetétté alakul át. Az ilyen átalakult takarékbetét felett - amennyiben 10 napnál hosszabb felmondás kikötve nem volt - 10 napi felmondással lehet rendelkezni. A takarékbetétnek ez az átalakulása nem áll be, ha a betevő az 1946. évi január hó 10. napjáig a betétkönyv egyidejű bemutatása mellett írásban értesíti a pénzintézetet, hogy az átalakulást nem kívánja.
(3) Pénzintézettel szemben az 1946. évi január hó 10. napja előtt keletkezett, pengőben (aranypengőben) meghatározott folyószámlán alapuló követelés abban az esetben alakul át adópengőben meghatározott követeléssé, ha a folyószámla tulajdonosa követelésének adópengőre való átalakítását írásban kívánja és egyben a betét visszafizetése tekintetében 10 napi felmondás kikötéséhez hozzájárul: ebben az esetben a folyószámlakövetelés az értesítés vételét követő köznappal, de legkorábban az 1946. évi január hó 10. napjával alakul át adópengőben meghatározott követeléssé.
(4) A (2) és (3) bekezdés alapján a pengőkövetelés a pengő és az adópengő közölt az átalakulás napjára érvényes értékviszony szerint alakul át adópengőköveteléssé.
3. §
(1) Az 1946. évi január hó 10. napjától kezdve a Magyar Nemzeti Bank - a 7. §-ban meghatározott esetektől eltekintve - csak adópengőre kiállított váltót fogadhat el leszámításra.
(2) Az (1) bekezdés nem nyer alkalmazást a jelen rendelet hatálybalépését megelőző időpontban kiállított pengőre (aranypengőre) szóló olyan váltóra, amely a jelen rendelet hatálybalépésétől számított három hónapon belül esedékes.
(3) Olyan követelésről kiállított, pengőre (aranypengőre) szóló váltót (újítóváltót), amely követelés tekintetében jogszabály átértékelést rendelt el, vagy az ügyletkötő felek a Magvar Nemzeti Bank rendelkezéseinek figyelembevételével kötött megállapodással átértékelést kötöttek ki, a Magyar Nemzeti Bank az (1) bekezdésben megállapított határidő után is elfogadhat leszámításra, feltéve, hogy a követelés egészben vagy részben a jelen rendelet hatálybalépése előtt keletkezett.
(4) Kézizálogra a Magyar Nemzeti Bank a jelen rendelet hatálybalépésétől kezdve kizárólag adópengőben meghatározott kölcsönt (lombardkölcsönt) folyósíthat.
4. §
(1) Az 1946. évi január hó 10 napjától kezdve a pénzintézettől a Magyar Nemzeti Bank adópengőre szóló és kamatozó zsírószámlára felmondás nélküli befizetéseket fogad el legfeljebb olyan összeg erejéig, mint amennyivel a pénzintézet adópengőben meghatározott takarékbetét-, illetőleg folyószámlabetéten alapuló tartozásai meghaladják a pénzintézet adópengőben meghatározott követeléseit.
(2) Az a többlet, amely a Magyar Nemzeti Bank üzleti eredményében az adópengő és a pengő között előállott értékkülönbözet következtében egyfelől a leszámítási és a kézizálogüzletben a tőkénél elért nyereség, másfelől a zsíróüzletben a tőkénél úgyszintén a kamattérítés folytán felmerült veszteség különbözeteként adódik, az államkincstárt illeti. Ezt a többletet a kincstár elsősorban az adópengőre szóló posta takarékpénztári takarékbetétekkel és csekkszámlakövetelésekkel kapcsolatban felmerült veszteség fedezésére, másodsorban pedig a Magyar Nemzeti Bánknál az állam terhére fennálló adósság apasztására fordítja.
(3) A Magyar Nemzeti Bank a nála vezetett adópengőre szóló zsirószámlákon vele szemben fennálló követelések mindenkori összesített egyenlege erejéig a postatakarékpénztárnál adópengőre szóló, felmondás nélküli kamatmentes betétet helyezhet el.
5. §
(1) A jelen rendelet hatálybalépése napján pengőben (aranypengőben) fennálló oly tartozásnál, amely nem esik a 3. § (3) bekezdése alá és amelyre nézve a hitelező kötelezettséget vállalt arra, hogy a lejáratkor halasztást ad, illetőleg, hogy váltótartozás esetében a tartozás rendezésére új váltót vesz át, az adós ezt csak abban az esetiben követelheti, ha a lejáratkor elismeri, hogy tartozása a lejárat napjával adópengő tartozássá alakul át Ebben az esetben az átalakulástól kezdődő időre a hitelező a Magyar Nemzeti Bank mindenkori váltóleszámítási kamatlába felett legfeljebb évi 9% kamatot követelhet. A kamatnak ez a korlátozása nem érinti a kamatkorlátozásokra vonatkozóan egyébként érvényben lévő rendelkezések hatályát.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezései alá eső tartozást az adós a lejárat előtt is visszafizetheti; ebben az esetben a hitelezőtől az előre kifizetett kamat megfelelő részének visszafizetését igényelheti.
6. §
(1) Ha pengőre (aranypengőre) szóló pénzkölcsönügyleten, vagy váltón alapuló, avagy váltóval fedezett tartozás adósa késedelembe esik, tartozása adópengőre szóló tartozássá alakul át, kivéve, ha a hitelező e rendelkezés alkalmazásának mellőzését kívánja. Az átalakulás a jelen rendelet hatálybalépése előtt beállott késedelem esetében a rendelet hatálybalépésének napjával, a rendelet hatálybalépése után beálló késedelem esetében pedig a késedelem beálltának napjával történik.
(2) Az (1) bekezdés nem nyer alkalmazást a 3. § (3) bekezdése alá eső, vagy jogszabály alapján átértékelendő tartozásra.
7. §
A minisztérium a pénzügyminiszternek az újjáépítési miniszterrel egyetértésben tett előterjesztésére egyes termelési ágaknak nyújtandó hitelek, vagy célhitelek tekintetében - a hitel rendeltetésére figyelemmel - a jelen rendelet 3. §-ában foglalt rendelkezéstől eltérést állapíthat meg.
8. §
A jelen rendelet alapján adópengőre szóló tartozás jelzálogi biztosítására nézve az 1928. XII. tc. 28. §-ának rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni.
9. §
A pengőértékre szóló pénzköveteléseknek aranypengőben való meghatározása tárgyában kiadott 4560/1931. ME rendelet (Magyarországi Rendeletek Tára 1078. oldal) és a pengőértékre szóló pénzköveteléseknek aranypengőben való meghatározásáról 4560/1931. ME alatt kiadott rendelet egyes rendelkezéseinek módosítása tárgyában megjelent 4600/1931. ME rendelet (Magyarországi Rendeletek Tára 1085. oldal) hatályát veszti.
10. §
A jelen rendelet az 1946. évi január hó 10. napjával lép hatályba; végrehajtásáról a pénzügyminiszter rendelkezik.
Budapest, 1945. évi december hó 31-én.
Tildy Zoltán s. k.,
miniszterelnök