4640/1945. ME rendelet
a vadászat szabályozása tárgyában
A minisztérium az Ideiglenes Nemzetgyűlés által az 1944. évi december hó 22. napján adott felhatalmazás alapján a vadászat szabályozása tárgyában a következőket rendeli;
1. §
(1) Ennek a rendeletnek a hatálybalépésével a magánosok, a városok, a községek, a hegyközségek, a közbirtokosságok, a volt urbéres birtokosságok, az erdőbirtokosságok, a legeltetési társulatok s az egyéb közületek tulajdonában álló mező- és erdőgazdasági területekre - közöttük a nagybirtokrendszer megszüntetése és a földmives nép földhözjuttatása során egyeseknek kiosztott mezőgazdasági, továbbá állami vagy községi tulajdonba került erdőgazdasági ingatlanokra is -, valamint a nádasokra, a halastavakra és az állandó szigetekre vonatkozóan a vadászati jog a magyar államra száll át.
(2) A bekeritett szőlő, gyümölcsös, vagy egyéb különleges termelési ág keritéssel óvott területe - a vadaskertek kivételével - nem tartozik ennek a rendeletnek a hatálya alá.
(3) Bekeritett terület az, amelyet a vad bejutásának megakadályozására alkalmas, kapuval elzárható drótsövény, fakerités, vagy egyéb kerités vesz körül és amelyre szabad ut nem vezet.
2. §
(1) A vadászati jog hasznosításából befolyó jövedelem a magyar államot illeti meg.
(2) A vadászati jog gyakorlására vonatkozóan szükséges minden intézkedés megtétele a földmivelésügyi miniszter hatáskörébe tartozik.
3. §
(1) Ennek a rendeletnek a hatálybalépésével minden jelenleg fennálló vadászati haszonbérleti szerződés megszünik.
(2) A vadászati haszonbérleti szerződésben vállalt kötelezettségek megtartását biztosító, vagy bármi más cimen fizetett óvadéknak és előlegnek a haszonbérbeadó követelését meghaladó részét az eddigi haszonbérlőnek 15 nap alatt vissza kell fizetni.
4. §
A földbirtokosok összefüggésben levő földjeikkel a vadászati jog gyakorlására még akkor sem egyesülhetnek, ha az egyesitett területek a 200 kat. holdat meghaladnák.
5. §
(1) Vadászni - a 6. § (3) bekezdésében említett kivételtől eltekintve - csak a földmivelésügyi miniszter által jóváhagyott alapszabállyal rendelkező vadásztársaságok tagjainak szabad.
(2) Minden vadász egyidejüleg több vadásztársaságnak is tagja lehet.
(3) A vadásztársaság több vadászterületet is haszonbérelhet.
6. §
(1) Vadászjegyet csak az a feddhetetlen előéletü, magyar állampolgár kaphat, aki nem esik az 5.007/1924. P. M. rendelet 10. §-ának a)-d) pontjaiban foglalt tiltó rendelkezések hatálya alá, egyszersmind valamely hazai vadásztársaságnak tagja, a vadászatot nem keresetképpen üzi és 1945. május 1. után kiállított fegyvertartási engedélye van.
(2) Az előbbi bekezdésben foglalt rendelkezés nem vonatkozik a jelen rendelet 20. §-ának (2) bekezdésében felsorolt azokra a személyekre, akik illetékmentes vadászjegyre tarthatnak igényt.
(3) Külföldi az errenézve irányadó jogszabályok szerint vadászjegyet válthat akkor is, ha nem tagja hazai vadásztársaságnak.
7. §
(1) A vadásztársaságokat ennek a rendeletnek a hatálybalépése után haladéktalanul meg kell alakítani.
(2) Egy-egy vadásztársaságban legfeljebb csak annyi tag lehet, hogy síkvidéki apróvadas vadászterületen minden 300 kat. holdra, dombos vagy hegyes vidéken lévő vadászterületen minden 500 kat. holdra, nagyvadas vadászterületen minden 1000 kat. holdra egy tag jusson.
8. §
(1) Nagyvadas vadászterület az a terület, amelyen szarvas, dámvad, vaddisznó állandóan tartózkodik, vagy mint vonuló vad többször előfordul, továbbá amelyen az őz legalább 500 kat. hold kiterjedésü összefüggő erdőben állandóan él.
(2) Az egymással összefüggő apró- és nagyvadas vadászterületek nagyvadas vadászterületnek tekintendők.
9. §
(1) A vadászok érdekeinek képviseletére Budapest székhellyel országos egyesületet kell alakitani. Az egyesületnek kötelezően tágja minden vadásztársaság.
(2) Az egyesület alapszabályait a vadásztársaságok kiküldötteiből álló alakuló közgyülés alkotja meg. Az alakuló közgyülés elnöke a földmivelésügyi minisztérium vadászati ügyosztályának vezetője, vagy ennek helyettesé. Az alapszabályokat jóváhagyás végett a földmivelésügyi miniszter elé kell terjeszteni.
10. §
(1) A vadásztársaságok ellenőrzésére, a vadtenyésztés és a vadászat előmozdítására a földmivelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve vármegyei, szükség esetén járási vadászati felügyelői állásokat szervez.
(2) A vadászati felügyelői állások megszervezéséig a földmivelésügyi miniszter a pénzügyminiszter hozzájárulásával ideiglenes jelleggel tiszteletdíj mellett alkalmaz vármegyei és járási vadászati felügyelőket.
(3) A vármegyei vadászati felügyelő:
a) figyelemmel kiséri mindazokat a jelenségeket, amelyek a vadtenyésztést, a vadállomány védelmét és a vadászati jog gyakorlását érintik;
b) megfigyelései eredményéről havonkint és a szükséghez képest esetenként is jelentést tesz a földmivelésügyi miniszternek;
c) a kivételes vadlelövési kérelmekről esetleg a vadlelövési keret megállapításáról véleményt nyilvánit és a földmivelésügyi miniszternek javaslatot tesz;
d) vadászati kihágási ügyekben szakértőként közreműködik;
e) vadászati kérdésekben a hatóságnak szaktanáccsal, véleménnyel és javaslattal szolgál.
(4) A járási vadászati felügyelő működési köre egy, vagy több járás, illetőleg törvényhatósági jogu város területére terjed ki, munka- és feladatköre ugyanaz, mint a vármegyei vadászati felügyelőé, szolgálatilag azonban közvetlenül a vármegyei vadászati felügyelőnek van alárendelve.
(5) A vadászati felügyelők szolgálatuk megkezdésekor a vármegye alispánja előtt fogadalmat tesznek.
11. §
(1) A vadásztársaság köteles vadászterületének megfelelő őrzéséről gondoskodni és evégett 3000 kat. holdig egy, minden további megkezdett 3000 kat. hold után pedig még egy-egy szakvizsgázott, vagy legalább három évi gyakorlattal rendelkező és a hatóság által felesketett vadőrt alkalmazni.
(2) A vadásztársaság egymással összefüggő vadászterületei az alkalmazandó vadőrök számának megállapításánál egy vadászterületnek tekintendők akkor is, ha azok több község határában terülnek el.
(3) Vadőr csak az lehet, akinek erre a lakóhelye szerint illetékes elsőfoku közigazgatási hatóság a vadászati felügyelő javaslatának figyelembevételével engedélyt ad. A közigazgatási hatóság az engedélyt csak abban az esetben adhatja meg, ha a vadőrként alkalmazandó személy teljesen megbízható és vadőri foglalkozását élethivatásszerüen gyakorolja.
(4) Vadásztársasági tag vadőrként nem alkalmazható.
(5) Azoknál az állami erdőgazdaságoknál, amelyekre vonatkozóan a vadászati jog haszonbérletbe adatott, vadőrként elsősorban az ott szolgálatot teljesítő erdészeti személyzetet kell alkalmazni, feltéve, hogy az alkalmazandó személy a kellő hozzáértéssel rendelkezik és alkalmaztatásához felettes hatósága, valamint az illetékes vadászati felügyelő is hozzájárul.
12. §
(1) A vadászati tilalmi időket az ország egész területére, vagy csak egyes országrészekre a földmivelésügyi miniszter évenként és a szükséghez képest esetenként is szabályozza.
(2) Tilos a vadászat:
a) fényszóró alkalmazásával;
b) nagyvadra (szarvas, dámvad, őz, vaddisznó) söréttel, postával, vágott ólommal, vagy 6.5 mm-nél kisebb öbnagyságu golyósfegyverrel;
c) repülőgépről, gépkocsiról, általában motoros járműről;
d) 6 mm-nél nagyobb öbnagyságu önműködő (automata) golyósfegyverrel;
e) vizivad kivételével hasznosvadra lesgödörből, továbbá
f) kopóval, vagy más hajtóebbel.
(3) Leshelyet (magaslest) a szomszédos vadászterület határától 300 méteren belül felállítani, ugyszintén - vaddisznó és szarvastehén kivételével - nagyvadra hajtővadászatot tartani tilos.
(4) 3000 kat. holdas, vagy annál nagyobb kiterjedésü vadászterületen szabad a vaddisznó vadászatához hajtókutyát használni.
13. §
(1) Az apróvadas vadászterületnek ugyanazon a részén ugyanarra a fajta hasznosvadra - fogoly kivételével - vadászati idényenként csak egy hajtóvadászatot (körvadászatot, vonal hajtást) szabad tartani.
(2) Minden apróvadas vadászterület egyharmad részét vadászati idényenként váltakozva kiméleti területnek kell kijelölni. A kiméleti területen hasznosvadra vadászni, azon vadat befogni, azt akár fegyver nélkül is meghajtani, vagy arról a vadat elterelni tilos.
14. §
(1) Valamely vadászterületen nem honos vadfajta telepítésére a földmivelésügyi miniszter adhat engedélyt.
(2) Ha valamely vadászterületen vadvész lép fel, azt a vadászatra jogosultak a vadászati felügyelőnek és az elsőfoku állategészségügyi hatóságnak bejelenteni kötelesek.
15. §
(1) Sebzett nagyvadat idegen vadászterületen követni csak az illető vadászterület vadászatra jogosultjainak előzetes irásbeli engedélyével szabad.
(2) A vadászatra jogosultak kötelesek minden sebzett nagyvadnak a vadászterületről való kiváltását a kiváltás helyének megjelölésével azoknak a vadászatra jogosultaknak, vagy megbizottjuknak bejelenteni, akiknek vadászterületére a sebzett nagyvad átváltott.
16. §
(1) A vármegyei vadászati felügyelő javaslatára a vadásztársaság meghallgatása után a földmivelésügyi miniszter szükség esetén elrendelheti a vadállomány tulszaporodásának megakadályozása, vagy a helyes ivararány elérése végett a vadállomány csökkentését.
(2) Ha a nyulak a gyümölcsfák okszerü védelme ellenére valamely gyümölcsösben nagy kárt okoznának, a gyümölcsös tulajdonosának (birtokosának) kérésére a földmivelésügyi miniszter az illetékes kertészeti és vadászati felügyelő véleményének meghallgatása után a nyulállománynak meghatározott terület határain belül nagyobbmérvü megritkitását rendelheti el.
17. §
(1) A szarvas, dámvad és vaddisznó állal a mező- és erdőgazdaságban okozott kárért a kincstár teljes kártérítést ad.
(2) Az (1) bekezdésben megállapított kötelezettségből kifolyólag felmerülő kiadások fedezésének céljára a vadkárjárulék szolgál. Vadkárjárulékot tartoznak fizetni a nagyvadas vadászterületek haszonbérlői és a lőttvadkereskedők az alábbi (3) bekezdés rendelkezései szerint.
(3) A nagyvadas vadászterületek haszonbérlői által a vadászati haszonbéren felül fizetendő vadkárjárulék összegét a vadászati haszonbér meghatározott százalékában a vadászati haszonbérleti szerződésben kell megállapítani. A lőttvadkereskedők által eladott vad után fajtánként fizetendő vadkárjárulékot évenként kiadott rendelettel a földmivelésügyi miniszter állapítja meg.
18. §
(1) A vadászati haszonbért, valamint a vadkárjárulékot erre a célra nyitott állami bevételi számlára kell befizetni. Mind a vadászati haszonbérek, mind pedig a vadkárjárulékok befizetése céljára külön számlát kell nyitni. A bevételi számlákra befizetett összegek terhére teljesítendő kiadásokhoz szükséges fedezet erre a célra nyitott külön dologi kiadási számlákon bocsáttatik az utalványozási jogot gyakorló földmivelésügyi miniszter rendelkezésére.
19. §
(1) Minden községben, amelynek határában vadkár fordul elő, vadkárbecslő bizottságot kell alakítani. A vadkárbecslő bizottság két tagját a vadkártszenvedők, egy tagját az érintett vadászterületek tulajdonosai, illetőleg haszonbérlői választják, egy tagját pedig a vármegyei vadászati felügyelő jelöli ki.
(2) Ha a vadkárbecslő bizottság a kár öszszegszerüségében nem tud megegyezni, a károsult igényét a törvény rendes utján érvényesítheti.
(3) A vadkárbecslő bizottságokat minden évben ujra meg kell alakítani.
20. §
(1) A vadászjegy illetékét a pénzügyminiszter a földmivelésügyi miniszterrel egyetértve állapítja meg.
(2) Viszonosság esetében az idegen államok diplomáciai képviselői és konzulai, valamint a követségek és konzulátusok személyzetének tagjai, - ha nem magyar állampolgárok, - a Szövetséges Ellenőrző Bizottság tagjai, a fogadalmat tett vadászati felügyelők, a hatóság által felesketett vadőrök, a vadőrként is alkalmazott erdőőrök, továbbá az erdészeti egyetem hallgatói, az erdőőri és vadőri szakiskolák tanulói - kizárólag az iskolák által fenntartott vadászterületre érvényes - illetékmentes vadászjegyre tarthatnak igényt. Annak a vadászati felügyelőnek és vadőrnek, akinek alkalmaztatása megszünt, illetékmentes vadászjegye bevonandó.
21. §
(1) Amennyiben a cselekmény sulyosabb büntető rendelkezés alá nem esik:
a) kihágást követ el és hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő az, aki a jelen rendelet 12. §-a (2) bekezdésének b) pontjában és (3) bekezdésében, valamint a 13. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket megszegi, vagy kijátssza;
b) kihágást követ el és pénzbüntetéssel büntetendő az, aki a 12. § (2) bekezdésének a), c), d), e) és f) pontjaiban foglalt rendelkezéseket megszegi, vagy kijátssza.
(2) A pénzbüntetésre az 1928: X. tc. rendelkezései az irányadók azzal az eltéréssel, hogy a pénzbüntetés legmagasabb összege nyolcezer pengő.
(3) A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, a rendőrség működési területén a rendőrségnek, mint rendőri büntető bíróságnak a hatáskörébe tartozik. Szakminiszternek az 1929: XXX. tc. 59. §-a (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt rendelkezések alkalmazása szempontjából a földmivelésügyi minisztert kell tekinteni.
22. §
Ennek a rendeletnek a végrehajtása iránt a földmivelésügyi, a belügy- és a pénzügyminiszter intézkedik.
23. §
A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba; hatálybalépésével az ellentétes korábbi jogszabályok érvényüket vesztik.
Budapest, 1945. évi julius hó 4. napján.
Miklós Béla s. k.
miniszterelnök