4800/1945. ME rendelet

a magánalkalmazotti jogviszony egyes kérdéseinek rendezése tárgyában

A minisztérium az Ideiglenes Nemzetgyűlés által az 1944. évi december hó 22. napján adott felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. §

(1) Az a magánalkalmazott, akit a munkaadó - akár jogszabály vagy hatósági intézkedés alapján, akár e nélkül is, vagy ezen túlmenően - saját vagy hozzátartozójának származása miatt, illetőleg baloldali politikai meggyőződése vagy magatartása okából a szolgálatból elbocsátott (nyugdíjazott), ugyszintén az a magánalkalmazott, akinek alkalmazása az ellene -akár származása következtében, akár a fasiszta rendszer által politikai okból - foganatosított kényszerintézkedés (internálás, deportálás stb.) folyamányaként a munkaadó hozzájárulása nélkül is megszünt, ennek a rendeletnek a hatálybalépésétől számított harminc nap alatt a munkaadótól az alkalmazásba nyomban való visszavételét igényelheti.

(2) Az alkalmazott nem igényelheti visszavételét:

a) ha olyan alkalmazása, önálló foglalkozása, vagy egyébként olyan vagyona (keresete, jövedelme) van, amelynél fogva a visszavételre nem szorul rá;

b) ha a munkaadó vagyoni vagy kereseti viszonyai a visszavétel lehetőségét kizárják, különösen ha a visszavétel a munkaadó anyagi romlását eredményezné vagy megélhetését veszélyeztetné;

c) ha a munkaadó üzlete (vállalata) már megszünt vagy olyan lényeges változáson ment át, amely lehetetlenné teszi, hogy az alkalmazottat megfelelő munkakörben foglalkoztassa;

d) ha a munkaadó, vagyoni vagy kereseti viszonyainak nagymértékü romlása folytán, az elbocsátás (nyugdijazás) óta:alkalmazottat tartani nem tudott.

(3) Az 1938. évi junius hó 1. napja előtt elbocsátott alkalmazott nem igényelheti visszavételét abban az esetben sem, ha az elbocsátás után bármikor, legalább két évig megszakítás nélkül tartó olyan uj alkalmazása vagy egyéb foglalkozása volt, amely a munkateher és a kereset szempontjából az elbocsátás folytán megszünt korábbi alkalmazással egyenértékünek vagy annál jobbnak tekinthető.

2. §

(1) A visszavett alkalmazott a munkaadótól igényelheti az elbocsátás folytán a felmondási időre őt megillető járandóságokat, amennyiben azokat a munkaadó részére nem fizette ki, vagy a 3840/1944. ME rendelet (Budapesti Közlöny 250. szám) 8. §-a értelmében a kincstár javára nem fizette be; ugyanigy igényelheti továbbá a tényleges szolgálattal egybekötött azokat az egyéb illetményeket is (pl. ügynöki jutalék), amelyekre vonatkozóan jgényjogosultsága az alkalmazásnak az 1. § (1) bekezdésében meghatározott valamely módon való megszünése előtt keletkezett. Az elmaradt járandóságokat a munkaadó a visszavételtől számított hat hónap alatt a hó első napján egyenlő havi részletekben is fizetheti. Amennyiben a munkaadó az alkalmazott kezéhez az elbocsátásból kifolyólag végkielégítést fizetett ki, ezt a visszavett alkalmazott illetményeiből a visszavételtől számított hat hónap alatt egyenlő havi részletekben levonhatja.

(2) A visszavett alkalmazott a munkaadótól az (1) bekezdésben említetteken felül, az elbocsátás és a visszavétel között eltelt időre illetményeket nem igényelhet.

3. §

(1) Az 1. §-ban foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell az 1944. évi március hó 19. napja óta alkalmazott kényszerintézkedések és egyéb elháríthatatlan események folytán bezárt üzleteknek (vállalatoknak) azokra az alkalmazottaira is, akiknek foglalkoztatása ebből az okból ténylegesen megszakadt, feltéve, hogy a munkaadó üzletét (vállalatát) utóbb ismét megnyitotta. Ha az üzletet (vállalatot) a jelen rendelet hatálybalépése után nyitják meg, a visszavételre vonatkozó igényt a megnyitástól számitott harminc nap alatt kell érvényesíteni.

(2) A jelen § alá tartozó esetekben a visszavett alkalmazott a munkaadótól az üzlet (vállalat) bezárásáig terjedő időről esetleg elmaradt illetményeit a 2. § szerint igényelheti.

(3) A foglalkoztatás megszakadásának az üzlet (vállalat) bezárásától kezdődő idő tartamára az alkalmazottnak illetmények nem járnak, a bezárás után esetleg felvett illetmények visszafizetésére azonban nem köteles.

4. §

(1) Az a személy, aki az 1-3. §-okon alapuló igényének az ott megszabott határidő alatt való érvényesítésében elhárithatatlan akadály miatt gátolva van, igényét az akadály megszünésétől számitott harminc nap alatt, legkésőbb azonban az 1946. évi december hó 31. napjáig érvényesitheti.

(2) Az előbbi bekezdésben említett akadályozottság esetében azokat a járandóságokat, amelyeket a munkaadótól a 2. §, illetőleg a 3. § (2) bekezdése értelmében az alkalmazott követelhetne, a jelen rendelet hatálybalépésétől számított harminc nap alatt az alkalmazottnak vele együtt élt házastársa, ennek nemlétében kiskoru gyermeke, házastárs és gyermek hiányában pedig eltartásra szoruló szülője is igényelheti.

5. §

(1) A felmondási időre, a végkielégítésre, valamint a fizetéses szabadságra irányadó rendelkezések alkalmazása szempontjából a jelen rendelet értelmében visszavett magán-alkalmazott szolgálati idejének megállapításánál azt az időt is számításba kell venni, amely az alkalmazás (foglalkoztatás) megszünésétől a visszavételig eltelt, ehhez képest ebből a szempontból az alkalmazott szolgálatát tekintet nélkül a megszakítás időtartamára folytatólagosnak és megszakítatlannak kell venni.

(2) Azt, hogy az alkalmazás (foglalkoztatás) megszünésétől a visszavételig eltelt időt a társadalombiztosításra vonatkozó szabályok alkalmazása szempontjából mennyiben kell számításba venni, az iparügyi, valamint a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterrel egyetértve a népjóléti miniszter rendelettel állapítja meg, ennek az időnek a gyermeknevelési pótlék folyósítása szempontjából való számbavételét pedig a népjóléti miniszterrel egyetértve az iparügyi miniszter rendelettel szabályozza.

6. §

Az előző §-okban foglalt rendelkezések a jelen rendelet hatálybalépése előtt a felek által létesített eltérő megállapodás hatályát nem érintik, feltéve, hogy a megállapodás az alkalmazottra, illetőleg a 4. § (2) bekezdésében említett hozzátartozójára (hátramaradottjára) nézve nem teremt hátrányosabb helyzetet annál, mint amelyet részére a jelen rendelet biztosit.

7. §

Az előző §-ok rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából a munkaadóval esik egy tekintet alá a munkaadónak az a jogutóda is, aki a munkaadó üzletét (vállalatát) szerződés utján átvette, vagy azt mint a munkaadó örököse (hagyományosa) szerezte meg.

8. §

(1) A jelen rendelet rendelkezéseinek alkalmazásával kapcsolatban felmerült jogvitákat a következő bekezdésben meghatározott esetekben birói ut kizárásával egyeztető bizottság dönti el.

(2) Egyeztető bizottság dönt abban a kérdésben, hogy

a) az alkalmazott a jelen rendelet rendelkezései alapján (1. §, 3. § (1) bek., 4 § (1) bek.) mennyiben igényelheti visszavételét;

b) az alkalmazott melyik munkaadótól igényelheti visszavételét, ha időbeli egymásutánban több olyan munkaadónál állott alkalmazásban, akiknél alkalmazása a jelen rendelet értelmében visszavételre jogosító körülmények között szünt meg:

c) az alkalmazott, illetőleg hozzátartozója (hátramaradottja) a jelen rendelet rendelkezései alapján (2. §, 3. § (2) bek., 4. §) igényelhet-e és milyen összegű felmondási járandóságot vagy egyéb elmaradt illetményt;

d) a munkaadó a 2. § (1) bekezdése alapján visszavett alkalmazott illetményeiből végkielégítés kifizetése címén mennyiben eszközölhet levonást.

(3) A (2) bekezdés c) és d) pontjában említett igények tárgyában az egyeztető bizottság csak abban az esetben dönt, ha az alkalmazott visszavételét rendeli el, vagy ha az igényt az alkalmazott hozzátartozója érvényesiti. Ha az alkalmazott visszavételét nem kivánja, vagy ha az egyeztető bizottság az alkalmazott által kért visszavételt nem rendeli el, az említett igényeket a törvény rendes utján kell érvényesíteni.

(4) Az egyeztető bizottságokat szakmánkint a szakma szerint illetékes miniszter szervezi meg. Bármelyik szakmára több egyeztető bizottság is szervezhető.

(5) Mindegyik egyeztető bizottság öt tagból és öt póttagból alakul, a tagok és póttagok közül kettőt-kettőt a munkaadók, kettőt-kettőt pedig az alkalmazottak szervezetei köréből kell kijelölni, az elnököt és helyettesét, akik csak birói és ügyvédi képesítésű személyek lehetnek, az illetékes miniszter az igazságügyminiszterrel (egyetértve nevezi ki. A határozathozatalnál a munkaadói és az alkalmazotti szervezet tagjainak mindig egyenlő számu szavazata van. Ezzel az előfeltétellel az egyeztető bizottság határozatképes akkor is, ha a határozathozatalban az elnökön kivül a munkaadói és az alkalmazotti szervezet részéről csupán egy-egy tag (póttag) vesz részt.

(6) Mindegyik egyeztető bizottság elsőizben a jelen rendelet hatálybalépésétől számitott harminc nap eltelte után ül össze és azokat a visszavételre irányuló igényeket, amelyeket az említett határidő alatt ugyanazon munkaadóval szemben érvényesítettek, egymásra tekintettel és együttesen veszi elbírálás alá.

(7) Az egyeztető bizottság a feleket meghallgatja, felveszi a szükséges bizonyítást s ennek során a tanukat és a feleket meg is esketi.

(8) Az egyeztető bizottság a méltányos jog szellemében köteles eljárni.

(9) Az egyeztető bizottság határozata ellen jogorvoslatnak helye nincs. Az egyeztető bizottság határozatai közigazgatási uton hajthatók végre.

(10) Az egyeztető bizottság előtti eljárás illetékmentes.

(11) Egyebekben az egyeztető bizottságok előtti eljárás esetleg szükséges részletes szabályait a költségekre is kiterjedően az érdekelt miniszterekkel egyetértve a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter állapítja meg.

9. §

(1) A német megszállás megszünését megelőzően, kényszerintézkedéssel kinevezett vállalatvezető által felvett alkalmazottak alkalmazási viszonyát a munkaadó, tekintet nélkül a fennálló szerződésben, illetőleg az egyébként irányadó jogszabályban megállapitott hosszabb felmondási időre, a jelen rendelet hatálybalépésétől számitott harminc nap alatt hat hétre, tisztviselői vagy ezzel egyenlőnek minősülő munkakörben alkalmazás esetében pedig három hónapra felmondhatja. Ez a rendelkezés nem zárja ki, hogy a munkaadó a szerződés vagy jogszabály alapján az ilyen alkalmazottnak rövidebb időre mondjon fel vagy a szolgálati jogviszonyt azonnali hatállyal szüntesse meg.

(2) Az előbbi bekezdésben említett vállalatvezető állal előléptetett alkalmazottat a munkaadó a jelen rendelet hatálybalépésétől számított harminc nap alatt előbbi állásába visszahelyezheti.

10. §

Ha a munkaadó a háborus viszonyok folytán fel nem lelhető tevékenységében tartósan akadályozva van a tanonc tanidejét, ugyszintén a segédi szakbavágó gyakorlatot az elsőfoku iparhatóság igazolja.

11. §

Az ismeretlen helyen tartózkodó oly magánalkalmazottal, akivel szemben a munkaadó a felmondás közlését az egyébiliént fennálló jogszabályokban megszabott módon eredménytelenül kisérelte meg, a felmondás a Magyar Közlönyben közzétett egyszeri hirdetmény utján is közölhető.

12. §

(1) A kereskedelem vagy az ipar körében foglalkoztatott magánalkalmazott szolgálati viszonyát a minisztérium további rendelkezéséig a munkaadó rendes felmondással csupán a vállalat tárgya szerint illetékes miniszter vagy az általa kijelölt szerv hozzájárulásával szüntetheti meg. Az ilyen magánalkalmazottal szemben az 1945. évi junius hó 30. napja után a jelen rendelet hatálybalépéséig közölt rendes felmondás is csak abban az esetben hatályos, ha ahhoz a vállalat tárgya szerint illetékes miniszter vagy az általa kijelölt szerv utólag hozzájárul.

(2) Az előbbi bekezdésben megállapított korlátozás nem vonatkozik a jelen rendelet 9. §-ában említett alkalmazottak elbocsátására.

13. §

A kereskedelem és az ipar körében a munkaerőknek a gazdasági helyzet folytán szükségessé váló átcsoportositását a minisztérium külön rendelettel fogja szabályozni s ebben a rendeletben fog egyszersmind rendelkezni az előbbi §-ban foglalt korlátozás feloldásáról is.

14. §

A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba.

Budapest, 1945. évi julius hó 11. napján.

Miklós Béla s. k.,

miniszterelnök