5410/1945. ME rendelet
az Iparügyi miniszternek üzemi felszerelési tárgyak és anyagkészletek igénybevételért szóló felhatalmazása tárgyában
Az ideiglenes nemzeti kormány az Ideiglenes Nemzetgyűlés által az 1944. évi december hó 22. napján adott felhatalmazás alapján a következőket rendeli:
1. §
Az országnak a fegyverszüneti egyezményből folyó jóvátételi kötelezettségei teljesítése és általában az ipari termelés tervszerűségének, gazdaságosságának és fokozásának biztosítása érdekében az iparügyi miniszter elrendelheti bármely természetes, vagy jogi személy tulajdonában lévő és az ipari termelés céljára használható üzemi felszerelési tárgynak (gépnek, szerszámnak stb.), továbbá nyersanyag-, üzemanyag- és félgyártmánykészletnek vagy meghatározott részének a kincstár, vagy valamely ipari, bánya- vagy kohóvállalat (üzem, műhely), közforgalmú közlekedési vállalat, vagy közhasználatú villamosmű részére való igénybevételét. Az igénybevétel elrendelésének abban az esetben is helye van, ha az emlitett dolgot nem annak tulajdonosa, hanem bármely címen harmadik személy tartja birtokában.
Az üzemi felszerelési tárgynak akár végleges, akár ideiglenes igénybevételét lehet elrendelni. A nyersanyag-, üzemanyag- vagy félgyártmánykészletnek vagy meghatározott részének, mindenkor a végleges igénybevételét kell elrendelni.
Amennyiben az említett dolog olyan vállalat (üzem, üzlet stb.) tulajdonában vagy birtokában van, amely más miniszter felügyelete alá tartozik, továbbá amennyiben a tulajdonos a dolgot más miniszter által nyújtott anyagi támogatásból (kölcsönből, hozzájárulásból stb.) szerezte, vagy pedig a dolgot más miniszter bocsátotta a birtokos rendelkezésére, az iparügyi miniszter az érdekelt miniszterrel (miniszterekkel) egyetértve jár el. Gyógyszergyártással foglalkozó vállalat (üzem stb.) tekintetében az iparügyi miniszter a népjóléti miniszterrel egyetértve jár el.
2. §
Véglegesen igénybevett üzemi felszerelési tárgyért térítésként a dolog közönséges forgalmi értékének megfelelő összeg jár. Ideiglenes igénybevétel esetében az üzemi felszerelési tárgyért járó térítés mértékét az a haszon határozza meg, amelyet a dolog az igénybevétel időpontjában rendszerint és általánosan nyújt. A dolog állagában a rendeltetésszerű használat során előállott értékcsökkenésért kártérités nem jár, egyéb értékcsökkenésért, amelyet nem az igénybevételt szenvedő vagy annak személyzete okozott, az értékcsökkenésnek megfelelő mértékű kártérítés jár.
Nyersanyag-, üzemanyag- és félgyártmánykésztetnek vagy meghatározott részének igénybevétele esetéhen azt, akinek részére az igénybevételt elrendelték, rendszerint arra kell kötelezni, hogy az igénybevételt elrendelő véghatározatban vagy később hozandó külön véghatározatban megállapított időpontban az igénybevett anyaggal azonos mennyiségű és minőségű anyagot bocsásson az igénybevételt szenvedő rendelkezésére és ezenfelül fizessen az igénybevételt szenvedő részére méltányos összegű térített. Az iparügyi miniszter azonban szükség esetében az előbbi mondatban meghatározott ellenszolgáltatás nyújtása helyett az első bekezdés első mondatában megállapitott mértékű térítés fizetését rendelheti el.
3. §
Ha az igénybevételt szenvedő és az, akinek részére az igénybevételt elrendelték, a térítés vagy a kártérítés összegében és a fizetés időpontjában megállapodni nem tudnak, annak összegét, illetőleg a fizetés időpontját az alábbiak szerint megalakuló bizottság állapítja meg.
A bizottság elnöke az iparügyi miniszter kiküldöttje, tagjai pedig a dolog tulajdonosának és annak, akinek részére az igénybevételt elrendelték, egy-egy megbízottja. Az 1. § utolsó bekezdésében említett esetben a bizottság tagjai sorában az érdekelt miniszter (miniszterek) egy-egy kiküldöttje is helyet foglal. Ha a bizottság ekként páros számú tagból állana, az iparügyi miniszter az elnökön felül még egy tagot küld ki.
A bizottság szakértőket is meghallgathat.
A bizottság véleményeltérés esetében szótöbbséggel dönt. A döntésével meg nem elégedő fél igényét a rendes bírói úton érvényesítheti.
A térítés mértéke és a fizetés időpontja tekintetében felmerülő vita az igénybevétel foganatosítását nem akadályozza.
4. §
Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő, aki az iparügyi miniszter által a jelen rendelet alapján kiadott intézkedésit megszegi vagy kijátssza.
A kihágás miatt kiszabható pénzbüntetésre az 1928: X. tc. rendelkezései az irányadók. A pénzbüntetés legmagasabb összege nyolcezer pengő, olyan esetben pedig, amikor megállapítható annak a nyereségnek a mennyisége, amelyet a kihágás elkövetője a cselekménnyel illetéktelenül elért, a nyolcezer pengőnek a megállapitott nyereség kétszeresével felemelt összege.
Arra a dologra, amelyre nézve a kihágást elkövették, elkobzásnak van helye. Az elkobzott dolognak, illetőleg értékének hovaforditására nézve az iparügyi miniszter a pénzügyminiszterrel és az esetleg érdekelt más miniszterrel egyetértve rendelkezik.
A kihágás elkövetése esetében rendőrhatósági őrizet alá helyezésnek (internálásnak) is helye van.
A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik. Az 1929: XXX. tc. 59. §-a (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából szakminiszternek az iparügyi minisztert kell tekinteni.
5. §
A jelen rendelet a kihirdetésének napján lép hatályba; végrehajtásáról az iparügyi miniszter gondoskodik.
Budapest, 1945. évi július hó 18-án.
Miklós Béla s. k.,
miniszterelnök