6180/1945. ME rendelet

a gazdasági munkavállalók társadalombiztosításának átmeneti rendezéséről

Az ideiglenes nemzeti kormány az Ideiglenes Nemzetgyűlés által Debrecenben 1944. évi december hó 22-én adott felhatalmazás alapján avégből, hogy a társadalombiztosítás terén a gazdasági munkásság hátrányára eddig fennállott különbségeket megszüntesse és az ipari munkásság által már kivívott szociális védelmet a gazdasági munkásság részére is biztosítsa, e kérdésnek törvényhozási úton való szabályozásáig a gazdasági munkavállalók társadalombiztosításának átmeneti rendezése tárgyában a következőket rendeli:

Általános rendelkezések

1. §

(1) A betegségi és a baleseti kötelező biztosítást szabályozó 1927: XXI. törvénycikkben, az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosítást szabályozó 1928: XL. törvénycikkben, valamint az ezeket a törvényeket módosító és kiegészítő, illetőleg végrehajtó jogszabályokban foglalt rendelkezések hatálya az 1945. évi szeptember hó 1. napjától kezdődően kiterjed a mezőgazdaságra, az erdei termelésre, az állattenyésztésre, a halászatra, a kert- és szőlőmivelésre, a selymészetre és a méhészetre, valamint az említett foglalkozási ágak körébe tartozó munkálatokra és üzemekre (melléküzemekre, intézményekre, vállalatokra, testületekre), továbbá a vizitársulatokra (öblözetekre) és a földmi-velési tárca házikezelésében végzett vizi- és erdei munkálatokra is. Ehhez képest a felsorolt foglalkozási ágakban foglalkoztatottak - amennyiben a jelen rendeletből más nem következik - az említett jogszabályok szerint esnek biztosítási kötelezettség alá.

(2) Az 1928: XL. tc. 155. §-a rendelkezéseinek alkalmazásával betegségi biztosításra kötelezettek azok a járadékosok is, akik járadékukat eddig az 1936: XXXVI., 1938: XII. és 1939: XVI. törvénycikkek alapján kapták.

2. §

(1) Az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet feladatkörét az 1945. évi szeptember hó 1. napjától kezdődően az Országos Társa-dalombiztositó Intézet (a következőkben: Intézet) látja el. Ezen a napon az Országos Társadalombiztosító Intézetre száll át az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézetnek minden vagyona, joga, követelése, jogosítványa és kötelezettsége.

Az 1945. évi szeptember hó I. napjától kezdődően a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete látja el a gazdatiszteknek, valamint az (1) bekezdésben említett munkálatoknál és üzemekben (melléküzemekben stb.) foglalkoztatott rendszerint havi vagy évi fizetéssel ellátott tisztviselők és általában a hasonló állásban lévő alkalmazottak öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítását, továbbá betegségi biztosítási működési területén ugyane személyek betegségi biztosítását is. Az Országos Társadalombiztosító Intézet köteles az ezekre a biztosítottakra vonatkozó nyilvántartási és irattári anyagot, valamint a biztosítottak várományának fedezetére rendelkezésre álló díjtartalékot (járuléktartalékot) a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének átadni.

3. §

(1) Az 1927: XXI. és 1928:XL. törvénycikkek, valamint az e törvénycikkeket módositó és kiegészítő jogszabályok rendelkezéseit a jelen rendelet 6-10. §-aiban foglalt módositásokkal kell alkalmazni a gazdasági munkavállalókra, úgymint:

a) az 1898: II. tc. hatálya alá eső gazdasági munkásra, segédmunkásra és napszámosra;

b) az erdőmunkásra és napszámosra (1900: XXVIII. tc. 1. §), a fakitermelésnél alkalmazott munkavállalók kivételével;

c) a dohánykertészre;

d) a gazdasági cselédre.

(2) A 2. § (2) bekezdésében említett gazdatisztek, tisztviselők és egyéb alkalmazottak, továbbá az ezideig is az 1927: XXI. és 1928: XL. törvénycikkek hatálya alá eső munkavállalók (alkalmazottak), a szegődményes gépészek, a vizitársulatoknál és a földmivelésügyi tárca keretében házikezelésben végzett vizi-munkálatoknál alkalmazott munkavállalók, valamint a fakitermelésnél alkalmazott munkavállalók tekintetében az 1927: XXI. és az 1928: XL. törvénycikkek, valamint az e törvényeket módosító és kiegészítő jogszabályok rendelkezéseit a jelen rendelet 6-10. §-aiban foglalt módosítások nélkül kell alkalmazni.

(3) A földmunkások (kubikosok) tekintetében az 1927: XXI. és az 1928: XL. törvénycikkek, valamint az e törvényeket módosító és kiegészítő jogszabályok rendelkezéseit ugyancsak a jelen rendelet 6-10. §-aiban foglalt módosítások nélkül kell alkalmazni akkor is, ha ezek munkaviszonyukra tekintettel egyébként gazdasági munkavállalóknak tekintendők is. A földmunkásokat (kubikosokat) akkor is az Intézetnek a munkahely szerint illetékes kerületi pénztáránál kell biztosítani, ha olyan üzemben dolgoznak, amelynek egyéb munka-vállalói az 1927: XXI. tc. 93. §-ában megjelölt valamely különálló biztosító intézethez tartoznak.

(4) Ha a munkavállalók egyes csoportjai tekintetében vitássá válik, hogy reájuk a jelen rendelet 6-10. §-aiban foglalt rendelkezéseket kell-e alkalmazni, a kérdést a népjóléti miniszter által a földmivelésügyi miniszterrel egyetértve kijelölt mezőgazdasági munkaadói érdekképviseleti szerv, valamint a Földmunkások ós Kisbirtokosok Országos Szövetségének meghallgatása után az Intézet önkormányzata dönti el. Az önkormányzat e határozata ellen az érdekeltek panasszal fordulhatnak a népjóléti miniszterhez, aki ilyen kérdésben végérvényesen dönt.

4. §

(1) Az 1927: XXI. tc. 7. §-ának első bekezdésében ós az 1928:XL. tc. 10. §-ának első bekezdésében foglalt - a biztosítási kötelezettség alól mentesítő - rendelkezések a jelen rendelet 1. § (1) bekezdésében említett üzemekben foglalkoztatott közszolgálati alkalmazottakra csak akkor irányadók, ha törvény vagy joghatályos szabályrendelet (nyugdij-szabályzat) alapján ~- meghatározott legkisebb szolgálati idő eltelte után - nyugellátásra tarthatnak igényt.

(2) Mint gazdasági munkavállaló nem esik biztosítási kötelezettség alá az a birtokos (javadalmas, haszonbérlő), aki legalább 5 kataszteri hold területű mezőgazdasági (szántó, rét, legelő, nádas) vagy erdőbirtokon, illetőleg legalább egy kataszteri hold területű gyümölcsösben, szőlőben, vagy kertben önállóan gazdálkodik, habár más gazdaságában bérmunkát is végez.

(3) Ha a gazdasági munkavállaló gazdasági bérmunkát is és egyéb biztosítási kötelezettséggel járó munkát is végez, főfoglalkozásának minden esetben az egyéb biztosítási kötelezettséggel járó (ipari, kereskedelmi, bányaüzemi, stb.) munkaviszonyát kell tekinteni, kivéve, ha kifejezetten a 3. § (1) bekezdésének hatálya alá eső munkavállalóként szegődött és csak kivételesen, illetőleg alkalmilag van más munkakörben foglalkoztatva.

5. §

(1) Betegség, baleset, öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére önkéntesen biztositható a legfeljebb tizenöt kataszteri hold területű mezőgazdasági vagy erdőbirtokon, illetőleg a legfeljebb három kataszteri hold területű gyümölcsösben, szőlőben vagy kertiben önállóan gazdálkodó birtokos (haszonbérlő), továbbá a gazdaságában dolgozó családtagja (segítő családtag) is amennyiben az életkor és az egészségi állapot tekintetében az 1927: XXI., illetőleg az 1928: XL. törvénycikkek idevonatkozó rendelkezései szerint az önkéntes biztosítás feltételeinek megfelel és egyébként biztosítási kötelezettség alá nem esik.

(2) Az önkéntes biztositásra jogosultságot a népjóléti miniszter a földmivelésügyi miniszterrel egyetértve kiadott rendelettel az (1) bekezdésben felsoroltakon felül, az önálló gazdálkodók más csoportjaira is kiterjesztheti.

A gazdasági munkavállalók biztosítására vonatkozó különleges rendelkezések

6. §

(1) A gazdasági munkavállalók (3. § (1) bek.) - a biztosítási szolgáltatások, valamint a biztosítási dij fizetése szempontjából, munkabérükre tekintet nélkül az alábbi biztosítási csoportokba tartoznak:

a) az első biztosítási csoportba a férfiak attól az évtől kezdve, amelyben a tizennyolcadik életévüket betöltették;

b) a második biztosítási csoportba a nők, valamint a férfiak annak az évnek végéig, amelyben tizenhetedik életévüket betöltik.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott egyes biztosítási csoportokban a biztosítási díjfizetés és a szolgáltatások szempontjából irányadó biztosítási alapösszeget kell megállapítani. A biztosítási alapösszeg megállapításánál a gazdálkodás lehetőségeinek figyelembevételével a rendszeresen foglalkoztatott gazdasági munkavállaló évi átlagos keresetét kell alapul venni. A biztosítási alapösszeg mértékét az egyes vidékek viszonyainak figyelembevételével az Intézet önkormányzata negyedévenként állapítja meg. Ugyancsak az önkormányzat állapitja meg azt is, hogy a gazdasági munkavállalót vidékenkint egy évben hány napon át kell foglalkoztatottnak tekinteni és ennek megfelelően a biztosítási alapösszegnek hányadrésze esik egy napra. Az Intézet önkormányzatának ez a határozata a népjóléti miniszternek a földmivelésügyi miniszterrel egyetértve adott jóváhagyása után lép hatályba. Azokban az esetekben, amelyekben valamely társadalombiztosítási jogszabály a tényleges javadalmazás napi átlagát vagy átlagos napi bért említ, a jelen rendelet alkalmazásában az alapösszeg egy napra eső részét kell érteni.

7. §

(1) Az orvosi gyógykezelés, a gyógyszerek gyógyvizek, valamint a gyógyintézeti ápolás tekintetében a november hó 1. napja és a következő évi február hó utolsó napja között megbetegedett gazdasági munkavállaló és igényjogosult családtagjai az 1927: XXI. törvénycikkben és az ezt kiegészítő törvényes rendelkezésekben meghatározott igényjogosultsági eseteken felül a biztosítási kötelezettség megszűnésétől számított hat hónap tartama alatt is jogosultak a szolgáltatásokra, feltéve, hogy a munkavállaló a megbetegedést megelőző egy éven belül a jelen rendelet 1. §-ának (1) bekezdése alá eső foglalkozási ágak körében legalább tizenhárom héten át biztositásra kötelezett volt.

(2) A gyógyintézeti ápolás az Intézet költségére a jelen § (1) bekezdése alapján igényjogosult biztosítottat és a biztosított családtagját egy éven belül legfeljebb negyvenkét napig illeti meg.

8. §

(1) A gazdasági cseléd táppénzre az 1907: XLV. tc. 21. §-ában a terményjárandóságokra nézve meghatározott bérfizetési évnegyed lejártát követő naptól kezdve jogosult. A bérfizetési évnegyed lejártát megelőző időre a munkaadó a szolgálati viszonyt a gazdasági cseléd munkaképtelensége cimén (1907: XLV. tc. 42. % a) pontja) fel nem mondhatja.

(2) A nem gazdasági cselédi minőségben szerződött gazdasági munkavállalók közül a november hó 1. napja és a következő évi február hó utolsó napja közötti időben csak az jogosult táppénzre, illetőleg féltáppénzre:

a) aki a jelen rendelet 1. §-ának (1) bekezdésében meghatározott munkakörben az említett időszakban is rendszeresen foglalkoztatva van és igazolja azt, hogy keresőképtelensége miatt valóságban fennálló kereseti lehetőséget mulaszt el;

b) aki keresőképtelenségének első napját megelőző hat hónap alatt legalább három hónapot mint ipari (kereskedelmi, bányaüzemi stb.) munkavállaló töltött el az 1927: XXI. törvénycikk szerinti kötelező biztosításban;

c) aki az év június 15, napja és szeptember 10. napja közötti időben legalább négy héten át betegség miatt keresőképtelen volt és e miatt a szerződés szerinti aratási munkájában résztvenni nem tudott.

(3) Az a dohánykertész, akinek javadalmazása kizárólag vagy tulnyomórészben a termelt dohány bizonyos hányadában van kikötve, táppénzre, illetőleg féltáppénzre keresőképtelenségének huszonkilencedik napjától kezdve jogosult.

9. §

(1) Az 1927: XXI. törvénycikkben és az azt kiegészítő jogszabályokban meghatározott terhességi, gyermekágyi és szoptatási segélyek helyett a gazdasági munkavállaló, illetőleg a gazdasági munkavállaló felesége részére szülés esetében anyasági segély jár. Anyasági segély cimén a biztosított szülőnőt a reá nézve irányadó biztosítási alapösszeg (5. § (2) bekezdés) egy napra eső hányadának százszorosa, a biztosított munkavállaló feleségét pedig a biztosítási alapösszeg egy napra eső hányadának húszszorosa illeti meg. Az anyasági segélyt két egyenlő részletben kell kifizetni, még pedig az első részletet közvetlenül a szülés után, a második részletet a szülést követő hat hót elteltével.

(2) Az anyasági segélyre az a biztosított nő jogosult, aki a szülés időpontját megelőző tizennyolc hónapon belül kilenc hónapon át biztosítva volt. A biztosított felesége abban az esetben jogosult anyasági segélyre, ha férje a szülés időpontját megelőző tizennyolc hónapon belül kilenc hónapon át biztosítva volt. A kilenc hónapba be kell számítani azt az időt is, amely alatt a biztosított megbetegedése esetén a 7. § (1) bekezdése alapján szolgáltatásba jogosult volt, vagy lett volna.

(3) Az Intézet az anyasági segély vagy ennek egy része helyett a biztosított szülőnőnek, vagy a biztosított feleségének - beleegyezésével - anyaotthonban vagy más hasonló intézményben ingyenes ellátást adhat.

(4) A biztosított nőnek a szülést megelőző hatodik hét kezdetétől a szülést követő hatodik hét végéig táppénzre igénye nincsen. Ezt az időt egyébként a betegségi biztosítás szolgáltatásai szempontjából a biztosítási kötelezettség alá eső munkaviszonyban eltöltött időnek kell tekinteni.

10. §

(1) A gazdasági munkavállalók, (családtagjaík) baleseti járadékának alapjául szolgáló beszámítható évi javadalmazásként a 6. § (2) bekezdésében meghatározott - a baleset napjára irányadó - évi biztosítási alapösszeget kell számításba venni. E javadalmazás alapulvételével a járadékot az 1927. XXI. törvénycikk rendelkezéseinek megfelelően kel! kiszámítani.

(2) A jelen rendelet hatálybalépése előtt megállapított baleseti járadék - ideértve a családtagok járadékát is - az 1945. év harmadik negyedére megállapítandó biztosítási alapösszegek alapulvétele mellett az 1946. évi január hó 1. napjától kezdődően az (1) bekezdésében meghatározott mértékben jár.

(3) Az 1927: XXI. tc. 73. §-ának alkalmazásával kapcsolatban a 6000/1933. ME rendelet 10. §-ában meghatározott azt a korlátozást, hogy két óv elteltével a részjáradékot meg kell szüntetni, az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet, illetőleg a földmivelésügyi miniszter által huszonöt százalékos keresőképességcsökkenés alapján már megállapított járadékokkal kapcsolatban alkalmazni nem lehet.

Öregségi, rokkantsági, özvegységi biztosítási ágakban szerzett jogok rendezése és árvasági biztosítás

11. §

(1) Az öregségi, rokkantsági, özvegyi és árva-járadékra vonatkozó igényjogosultság elbírálása szempontjából egyfelől az 1936: XXXVI. és az 1938: XII., másfelől az 1928: XL. törvénycikkeken alapuló biztosításokban eltöltött időtartamokat és lerótt járulékokat általában össze kell számítani. Az egyes szolgáltatások feltételei és mértéke szempontjából azonban az 1928: XL. törvénycikk, valamint az ezt kiegészítő és módosító jogszabályok rendelkezéseit csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha a biztosított az utóbb említett törvényen alapuló szolgáltatások előfeltételeként meghatározott várakozási időnek legalább a felét az 1936: XXXVI., vagy az 1928: XL. törvénycikkek szerinti biztosításban töltötte el.

(2) A jelen rendelet értelmében biztosítási kötelezettség alá eső azok a munkavállalók, akik az 1938: XII. törvénycikk alapján öregség esetére biztosítva voltak, az öregségi járadékra, feleségük pedig özvegyi járadékra akkor is jogosultak, ha az 1928: XL. törvénycikkben e szolgáltatásokra jogosultság előfeltételeként meghatározott várakozási időt az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazásával sem töltötték el, de az 1938: XII. és az 1939: XVI. törvénycikkekben meghatározott előfeltételeknek megfelelnek. E járadékokra vonatkozó jogosultság feltételeinek elbírálásánál és mértékének megállapításánál egyébként az 1938: XII. és 1939: XVI. törvénycikket, valamint az ezeket módosító és kiegészítő jogszabályokat kell alkalmazni.

(3) A biztosítottak járadékának megállapításánál a járadéktörzset az 1928: XL. törvénycikk, illetőleg az ezt kiegészítő törvényes rendelkezések alapján, a járuléklerovások, vagy a biztosításban eltöltött idő szerint alakuló járadékrészeket pedig aszerint a jogszabály szerint kell kiszámítani, amelynek alapján a biztosított a biztosítási időt eltöltötte, illetőleg utána a járulékot (dijat) lerótták.

(4) Az (1) bekezdésben felsorolt törvénycikkeken alapuló biztosításokban eltöltött időtartamok és lerótt járulékok összeszámításának nincs helye az 1928: XL. tc. 68-71. §-aiban, továbbá az 5960/1941. ME rendelet 42. §-ában, valamint a 7200/1942. ME sz. rendelet 35. §-ában foglalt rendelkezések alapján igényelhető szolgáltatásoknál. A biztosított, illetőleg a járadékos özvegyét ujabb férjhezmenetele esetében az 1928: XL. tc. 57. §-a, illetőleg az 1936: XXXVI. tc. 13. §-ának (5) bekezdése alapján járó végkielégítés abban az esetben is megilleti, ha özvegyi járadékra jogosultsága csak az (1) bekezdésben felsorolt törvénycikkeken alapuló biztosításokban eltöltött időtartamok és lerótt járulékok össze-száinitásával állapitható meg.

12. §

Az 1936: XXXVI. törvénycikk alapján megállapított öregségi, rokkantsági nyugdijaknál a nyugdijtörzs, az 1938: XII. törvénycikk alapján megállapított, illetőleg a jelen rendelet 11. § (2) bekezdése alapján megállapítandó az 1945. évi szeptember hó 1. napjától kezdődő hatállyal az 1928: XL. törvénycikk alapján biztosítottaknak járó járadéktörzs mértékére emeltetik fel. Ebben az arányban emelkedik az idézett törvénycikkek alapján a családtagok részére megállapított járadékszerü szolgáltatások alapösszege is.

13. §

(1) Az 1938: XII. tc. 12. §-ának (1) bekezdése alapján folyósított öregségi járadékokat, úgyszintén az 1939: XVI. tc. 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján folyósított özvegyi járadékokat, valamint az 1938: XII. tc. 12. §-ának (2) bekezdése, az 1939: XVI. tc. 1. §-ának (2) bekezdése alapján megállapított járadékok járadéktőrzsét, az 1945. évi szeptember hó 1. napjától kezdve az Intézet az államkincstár által rendelkezésre bocsájtott külön ellátmány terhére szolgáltatja.

(2) Ha a biztosított az 1928: XL. és az 1938: XII. törvénycikkek rendszerében egyaránt szerzett várományt, a járadéktörzsnek azt a részét, amely az 1938: XII. törvénycikk szerinti biztositásban eltöltött résszel arányos, az államkincstár az Intézetnek megtéríti.

14. §

(1) Az 1936: XXXVI., illetőleg az 1938: XII. törvénycikkek alapján biztosítási kötelezettség alá esett munkavállaló, ha a jelen rendelet alapján biztosítási kötelezettség alá nem esik, biztosítását önkéntes tovább-biztositással fenntarthatja. Ennek az önkéntes tovább-biztositásnak a feltételeit és az önkéntes tovább-biztosítási dij mértékét az Intézet önkormányzatának meghallgatása után a népjóléti miniszter rendelettel állapítja meg.

(2) Abban az esetben, ha az (1) bekezdésben említett munkavállaló, illetőleg gazdatiszt az 1936: XXXVI., illetőleg az 1938: XII. törvénycikkekben meghatározott várakozási időt már eltöltötte és biztosítását önkéntes tovább-biztositással fenntartani nem kívánja, a volt biztosításában szerzett várománya épségben fennmarad mindaddig, amíg az idézett törvénycikkekben meghatározott valamely szolgáltatás előfeltételei beállanak; jogainak fenntartására vonatkozó igényét azonban az Intézethez a jelen rendelet hatálybalépésétől számított három éven belül be kell jelentenie.

(3) A gazdasági munkavállaló, (gazdatiszt) aki az 1936: XXXVI., illetőleg az 1938: XII. törvénycikkekben meghatározott várakozási időt még nem töltötte el, a jelen rendelet hatálybalépésétől számított három éven belül kérheti az általa befizetett járulékok (dijak) kamatmentes visszatérítését. Ha e jogával nem él, az Intézettel szemben fennálló minden igénye megszűnik.

(4) Az 1936: XXXVI. tc. 12. §-ának (1) bekezdése, illetőleg az 55000/1937. FM rendelet 25. §-a alapján létesített öregségi különbiztositás a jelen rendelet hatálybalépésének napján megszűnik. Az e biztosításra befizetett biztosítási dijakat az Intézet az érdekelt kívánságára levonás és kamat nélkül visszatéríti. Abban az esetben, ha a biztosított a befizetett öregségi különbiztositási dijak visszatérítését a jelen rendelet hatálybalépésétől számított három hónap alatt nem kéri, azokat az 1936: XXXVI. tc. 8. §-ának, illetőleg az 55000/1937. FM rendelet 30-33. §-nak alkalmazásával a befizetés időpontjának megfelelő értékkel önkéntes többlet-biztositási dijként kell a biztosított javára elszámolni.

A biztosítás költségeinek fedezése

15. §

(1) A gazdasági munkavállalók (2. § (1) bek.) betegségi, baleseti, valamint öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítása költségeinek fedezésére a munkaadók egységes gazdasági társadalombiztosítási dijat kötelesek fizetni. Az egységes gazdasági társadalombiztosítási dij kulcsát az Intézet önkormányzata állapítja meg azzal a korlátozással, hogy az a biztositási alapösszeg (6. § (2) bekezdés) tíz százalékát nem haladhatja meg. Ugyancsak az Intézet önkormányzata állapítja meg azt is, hogy az egységes társadalombiztosítási díjból milyen összeget kell a betegségi, a baleseti ós az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítási üzletágak költségeinek fedezésére fordítani, a mezőgazdasági balesetbiztosítási üzletágban azonban az év folyamán megállapított baleseti járadékok tőkeértékének fedezetéről is gondoskodni kell.

(2) Az Intézet önkormányzata az egységes gazdasági társadalombiztosítási dij esedékességének, úgyszintén lerovásának és behajtásának szabályozásánál köteles a népjóléti miniszter által a földmivelésügyi miniszterrel egyetértve kijelölt mezőgazdasági munkaadói érdekképviseleti szervet, valamint a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetségét meghallgatni és a gazdálkodás különleges szempontjait méltányosan figyelembe venni.

(3) Az Intézet önkormányzatának az (1) és (2) bekezdésben említett határozatai a népjóléti miniszter jóváhagyása után lépnek hatályba. Ha az önkormányzat az (1) és (2) bekezdésbeni rendelkezéseit nem tartaná be, az ott említett kérdéseket a népjóléti miniszter a földmivelésügyi miniszterrel egyetértve rendelettel szabályozza.

(4) A gazdasági érdekeltségek kívánságára az intézet önkormányzatának meghallgatása után a népjóléti miniszter az egységes gazdasági társadalombiztosítási dijat a földmivelésügyi miniszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértve kiadott rendelettel munkaadók földbirtokával, illetőleg földadójával arányban álló átalányösszegben is meghatározhatja.

16. §

(1) Az egységes gazdasági társadalombiztosítási dij teljes egészében munkaadót terheli, a munkaadó annak fejében a biztosítottak javadalmazásából semmit nem vonhat le. Tilos és érvénytelen egyfelől a munkaadó, másfelől a biztosításra kötelezett, illetőleg ennek szülője, vagy gyámja között olyan szerződés kötése, amely a munkaadónak járulékok fejében levonási jogot enged. Az önkéntes biztosítás dija teljes egészében a biztosítottat terheli.

(2) Ha a munkavállaló ugyanannál a munkaadónál gazdasági bérmunkát is és egyéb biztosítási kötelezettséggel járó munkát is végez, a különféle munkából eredő jövedelmét a biztosítási járulékok kiszámítása szempontjából össze kell számítani és az 1927: XXL, illetőleg 1928: XL. törvénycikkek értelmében kell alapul venni.

(3) A 3. § (2) bekezdésében omlitett személyek betegségi, baleseti, valamint öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítási járulékai tekintetében 1945. szeptember hó 1. napjától kezdve az 1927: XXI. és 1928: XL. törvénycikkek rendelkezései irányadók.

Az önkormányzatra vonatkozó rendelkezések

17. §

(1) Az Országos Társadalombiztosító Intézet minden önkormányzati szervét - a budapesti helyi önkormányzati szervek kivételével, - mind a munkavállalói, mind pedig a munkaadói érdekeltség tekintetében a jelenlegi taglétszám felének megtelelő számban az 1. § (1) bekezdésében meghatározott foglalkozáshoz tartozó taggal, illetőleg póttaggal kell kiegészíteni. Abban az esetben azonban, ha az igy nyert szám hárommal nem osztható, a létszámot a legközelebb eső hárommal osztható számnak megfelelő taggal, illetőleg póttaggal kell kiegészíteni. A budapesti kerületi választmányokat három-három az 1. § (1) bekezdésében meghatározott foglalkozáshoz tartozó taggal, a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének igazgatóságát pedig két gazdatiszt és egy munkaadó taggal kell kiegészíteni.

(2) Mindaddig, amíg az önkormányzati tagsági helyek a biztosítottak és munkaadók választása alapján betölthetők nem lesznek, a gazdasági munkavállalói érdekeltségű önkormányzati tagok és póttagok harminc százalékát a magyar kommunista párt, harminc-százalékát a szociáldemokrata párt, harminc százalékát a nemzeti parasztpárt és tíz százalákat a független kisgazdapárt vezetősége küldi ki , a gazdasági munkaadói érdekeltségű önkormányzati tagok és póttagok kétharmad részét a független kisgazdapárt, egyharmad részét a nemzeti parasztpárt vezetősége küldi ki. A gazdasági magánalkalmazotti érdekeltségű önkormányzati tagokat és póttagokat a népjóléti miniszter által a földmivelésügyi miniszterrel egyetértésben kijelölt alkalmazotti érdekképviseleti szerv küldi ki.

Vegyes és átmeneti rendelkezések

18. §

(1) A népjóléti miniszter felhatalmazást kap, hogy

a) a gazdasági munkavállalók bejelentését szükséghez képest az általános szabályoktól eltérően is szabályozza,

b) a községi (városi) önkormányzati szerveknek az Intézet ügyvitelében való közreműködését szabályozza,

c) az 1944. évi október hó 1. napja és az 1945. évi augusztus 31. napja közötti időre az 1938: XII. tc. 17. §-a alapján esedékes munkavállalói járulékok pótlólagos lerovásának módozatait szabályozza; e járulékok fizetésére kizárólag a munkaadót kell kötelezni.

19. §

(1) Az Intézet a gazdisági munkavállalók betegségi, baleseti, valamint öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztositását külön üzletágak keretében látja el.

(2) A gazdasági munkavállalók betegségi és baleseti biztosítását, valamint öregségi, rokkantsági) özvegységi és árvasági biztosítási szolgáltatásainak megállapítását és folyósítását az Intézet szervezetének keretében az erre a célra kijelölt mezőgazdasági jellegű ügyviteli szervek látják el. A gazdasági munkavállalók és munkaadók tájékoztatására, valamint a felmerülő panaszaik intézésére az Intézet minden kerületi pénztáránál a gazdasági munkavállalók életviszonyai és mezőgazdasági termelés különleges követelményei tekintetében tájékozott előadót (előadókat) köteles megbízni. Köteles továbbá az Intézet az orvosi szolgálat teljes bekapcsolásával és szükségszerű kiegészítésével mozgó ambulatoriumok és esetleg más intézmények létesítésével odahatni, hogy a gazdasági munkavállalók és családtagjaik a szükséges gyógykezeléshez és betegellátáshoz haladéktalanul hozzájussanak.

20. §

(1) Az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet tisztviselőit és egyéb alkalmazottait 1945. évi szeptember hó 1. napjával rendelkezési állományba kell helyezni. Azokat a tisztviselőket és egyéb alkalmazottakat, akiket az Országos Társadalombiztosító Intézet szolgálatába át nem vesz és hat hónap alatt más közszolgálati állásban sem helyeztetnek el, az 1912: LXV. törvénycikk rendelkezéseinek alkalmazásával az eddig eltöltött nyugdíjba beszámítható szolgálati idejük figyelembevételével szabályszerű elbánás alá kell venni. A rendelkezési állományba helyezett és végelbánás alá vont tisztviselők és alkalmazottak illetményei az Országos Társadalombiztosító Intézetet terhelik. Az Országos Társadalombiztosító Intézet köteles a fizetés és a nyugdíjjogosultság szempontjából figyelembevenni az Intézet szolgálatába átvett tisztviselők és alkalmazottak teljes szolgálati idejét is.

(2) Az Országos Társadalombiztosító Intézet az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet 1945. évi július hó 31. napján fennálló fogalmazási személyzeti létszámának legalább ötven százalékát, számvevőségi, kezelési és altiszti személyzeti létszámának pedig legalább hetvenöt százalékát átvenni köteles. A hányadok kiszámításának alapjául szolgáló létszámba a szolgálattételre jelentkezett alkalmazottakon felül a katonai szolgálatot teljesítő, hadifogságban, valamint egyéb igazolt jogcímen önhibájukon kivül távollévő alkalmazottakat is számításba kell venni. Az említett arányszámok az egyes személyzeti létszámok egészére vonatkoznak, azokat az egyes fizetési osztályokra alkalmazni nem kell. Az átvételnél az igazolási eljárás eredményét figyelembe kell venni. Az Országos Mezőgazdasági Bitositó Intézet személyzeti létszámából átvett tisztviselők rangsorozás, valamint illetménymegállapitás szempontjából nem kerülhetnek hátrányosabb helyzetbe, mint az Országos Társadalombiztosító Intézet hasonló állású tisztviselői.

Hatálybalépés

21. §

(1) A jelen rendelet az 1945. évi szeptember hó 1. napján lép hatályba.

(2) A jelen rendelet hatálybalépésével - jelen § (3) bekezdésében felsorolt kivételekkel - hatályukat vesztik az 1900: XVI., 1912: VIII., 1913: XX. és 1922: II. törvénycikkek, valamint az ezek alapján kiadott rendeleteknek a gazdasági munkavállalók baleseti biztosítására, továbbá a vizitársulatoknál és a földmivelésügyi miniszteri tárca házikezelésében végzett vizi és erdei munkálatoknál alkalmazott munkavállalók betegségi ellátására és baleseti biztosítására vonatkozó rendelkezései, továbbá az 1936: XXXVI., 1938: XII. és 1939: XVI. törvénycikkek és az ezek módosítása és kiegészítése tárgyában kiadott rendeletek, hacsak a jelen rendelet ezeknek a jogszabályoknak egyes rendelkezéseit külön fenn nem tartja. Hatályát veszti továbbá az 1907: XLV. tc. 28. §-a, az 1927: XXI. tc. 2. §-a és az 1928: XL. tc. 2. §-a. A hatályukat vesztett jogszabályok alapján megállapított jára-dékszerü szolgáltatásokat azonban a jelen rendeletben foglalt rendelkezéseknek megfelelően tovább kell folyósítani.

(3) A gazdasági munkavállalók baleseti biztosítására vonatkozó jogszabályok közül a biztosítottak foglalkozásából eredő (különleges) betegségeknek üzemi balesettel azonos elbírálása tárgyában kiadott 74.302/1926. FM sz. rendelet, valamint az ezt kiegészítő 88888/1930. FM, 133333/1939. FM és 218900/1943. FM rendeletek hatályban maiadnak.

(4) Hatályban maradnak az 1900: XVI., 1902: XIV. és 1912: VIII. törvénycikkeknek az önkéntes biztosításokra vonatkozó rendelkezései is. Az idézett törvénycikkekben szabályozott önkéntes biztosítási csoportokba azonban uj tagot felvenni nem szabad. A népjóléti miniszter elrendelheti ezeknek a biztosítási csoportoknak felszámolását is, a biztosítottak szerzett jogainak lehető megóvása mellett.

Budapest, 1945. augusztus hó 1. napján.

Miklós Béla s. k.,

miniszterelnök