5000/1946. ME rendelet
az államháztartás egyensúlyának helyreállítása érdekében szükséges egyes rendelkezések tárgyában
A minisztérium az 1946. VI. tc. 1. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli:
1. § (1) A jelen rendelet hatálya alá tartoznak az állami, vármegyei, városi, községi, államvasuti, postai, állami vas-, acél- és gépgyári, állami kőszén- és ércbányászati tisztviselők és egyéb alkalmazottak és általában az állam és az önkormányzati testületek intézeteinek, közintézményeinek, közműveinek és üzemeinek tisztviselői és egyéb alkalmazottai, valamint a közalapok és közaalapítványok, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa; az Országos Társadalombiztosító Intézet, a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete, az Országos 1 pari és Bányászati Család pénztár, a Magyar Hajózási Betegbiztosító lntézet, úgyszintén a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzintézeti Központ, végül a vármegyei alapok alkalmazottai (a továbbiakban: közszolgálati alkalmazottak).
(2) Az (1) bekezdésben felsoroltak attól" függetlenül a rendelet hatálya alá esnek, hogy: költség vetésilég rendszeresített állást töltenek-e be vagy pedig egyéb minőségben (pl. szerződéssel, havidijasként stb.) vannak-e alkalmazva.
2. § (1) A közszolgálati alkalmazottak létszámát olyan mértékben kell csökkenteni, hogy az egyes tárcák körében alkalmazottak száma ne haladja meg az illető tárca körében az 1937/1938. költségvetési évben alkalmazottak számának kilencven százalékát.
(2) Evégből a közszolgálati alkalmazottak közül a tényleges szolgálatból el kell bocsátani azokat,
a) akiknek hivatali működése az ország demokratikus szellemű ujjáalakitását tevőlegesen nem szolgálja.
b) akik a hivatalukká] járó feladatok kifogástalan elvégzéséhez szükséges rátermettség vagy szorgalom hiánya miatt szolgálatukat a megkivánt mértékben nem látják el.
(3) Ha az előbbi bekezdés alapján történt elbocsátásokkal a közszolgálati alkalmazottak létszáma nem csökken az (1) bekezdésben meghatározott mértékre, ennek eléréséig végelbánás alá kell venni azokat a közszolgálati alkalmazottakat is, akik a hivatali tennivalók ellátása szempontjából nélkülözhetőknek minősülnek. Ennek a rendelkezésnek az alkalmazásánál a lehetőség szerint mellőzni kell azoknak végelbánás alá vonását, akikre nézve ez - figyelemmel családi körülményeikre és anyagi elhelyezkedésükre - a többiekhez képest különösen súlyos hátrányt jelentene.
(4) Ha valamely tárca körében alkalmazott közszolgálati alkalmazottak létszáma nem haladja meg legalább husz százalékkal az 1937/ 1938. költségvetési évben alkalmazottak számát, a (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott személyek elbocsátása végett az illető tárca keretében alkalmazottak számát az 1937/ 1938. költségvetési évi létszám nyolcvan százalékáig lehet csökkenteni.
(5) Az 1938. év után létesített tárcák tekintetében az illetékes miniszternek a pénzügyminiszterrel egyetértve tett javaslatára a minisztérium állapítja meg a tényleges szolgálatban megtartható alkalmazottak létszámát. Ez a létszám a jelenleg fennállónak legalább hetven, legfeljebb nyolcvan százaléka lehet.
(6) Az illetékes miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve állapítja meg, hogy az 1938. évi december hó 31. napja előtt már fenállott tárca körébe tartozó azokat a személyeket, akik az említett időpontig hatályban volt jogszabályok értelmében nem minősültek közszolgálati alkalmazottaknak, de a jelen rendelet 1. §-ának hatálya alá tartoznak, úgyszintén azokat, akik az 1938. évi december hó 31. napja előtt már fennállott tárca körében az említett időpont után létesített hatóságnál, hivatalnál, üzemnél, intézetnél vagy egyéb intézménynél állnak alkalmazásban, a jelen § alkalmazása szempontjából az 1937/1938. költségvetési évi létszám keretében vagy attól elkülönítve kell-e számításba venni.
(7) A tanítók tekintetében a vallás- és közoktatásügyi miniszternek a pénzügyminiszterrel egyetértve tett javaslatára a minisztérium az (1) bekezdéstől eltérő rendelkezést állapit meg.
(8) A honvédség hivatásos tagjainak számát ténylegesen szolgáló húszezer tőre kell csökkenteni.
(9) Az államrendőrség tagjainak számát tiz százalékkal, legfeljebb azonban ötezer fővel kell csökkenteni.
(10) Az 1944. évi december hó 22. napja után közszolgálatba lépett alkalmazottak közül azoknak tárcánként számított legfeljebb tíz százalékát lehet a jelen § alapján a közszolgálatból elbocsátani, illetőleg végelbánás alá vonni.
(11) A jelen rendelet rendelkezéseit a fasiszták által történt elhurcolásuk folytán távollevőkre nem lehet alkalmazni, a hadifogságban levőkre pedig csupán azzal a megszorítással lehet alkalmazni, hogy az ilyen személyek elbocsátásának egyedül a jelen § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott okból lehet helye. Egyebekben a minisztérium a hadifogságban levők és a fasiszták által történt elhurcolásuk miatt távollevők tekintetében az intézkedést külön rendeletnek tartja fenn. A meglévő létszám megállapításánál ezek közül a személyek közül azokat kell számításba venni, akiknek hozzátartozója a 6350/1945. ME rendelet. (Magyar Közlöny 101. szám) alapján élelmezési illetményben részesül.
3. § A jelen rendelet alapján a közszolgálati alkalmazott elbocsátásának Budapest területén az 1946. évi július hó 31. napjáig, másutt pedig az 1946. évi augusztus hó 31. napjáig van helye.
4. § (1) A 2. §-ban meghatározott intézkedés iránt közvetlenül a hivatali főnöknek szolgálati uton tett előterjesztése vagy meghallgatása után az illetékes miniszter a (2) bekezdés értelmében alakított háromtagú bizottságnak tesz indokolt javaslatot. Indokolt javaslatot tehet az említett bizottságnak a miniszterelnök, a Szakszervezeti Tanács, a törvényhatóság első tisztviselője és a helyi nemzeti bizottság is. A javaslat indokolásában elő kell adni a közszolgálati alkalmazott terhére felmerült azokat a tényeket, amelyek a javasolt intézkedést indokolttá teszik.
(2) A 2. §-ban meghatározott intézkedés felől határozó bizottság elnökét a miniszterelnök egy-egy tagját pedig az illetékes miniszter (a Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke) és a Szakszervezeti Tanács jelöli ki. A miniszterelnök felügyelete alatt álló hatóságoknál és hivataloknál eljáró bizottságban az illetékes miniszter helyett a miniszterelnök és két helyettese együttesen jelölnek ki egy tagot. Elnökül vagy tagul csak olyan személyt lehet kijelölni, akit az igazolási eljárás 6orán terhére vonatkozó bármely jogkövetkezmény alkalmazása nélkül jogerősen igazoltnak nyilvánítottak és aki az 1944. évi október hó 15. napja után eredeti szolgálati helyéről nem távozott el a Duna-Ipoly vonalától nyugatra eső országrészbe - nem értve ide Budapest Székesfőváros területét - ós nem távozott el az ország területéről Németország vagy a németek által megszállott valamely más ország területére. A kijelölt elnökök és tagok megbízatása bármikor visszavonható, azt, akinek megbízatása vissza nem vonatott, a jelen rendelet alapján a szolgálatból elbocsátani (végelbánás alá vonni) nem lehet.
(3) Az illetékes miniszter a jelen rendelet hatálybalépésétől számított negyvennyolc órán belül köteles a miniszterelnökkel és a Szakszervezeti Tanáccsal közölni, hogy az illető tárcára nézve hány bizottságot kiván alakítani.
(4) A miniszterelnök, az illetékes miniszter és a Szakszervezeti Tanács kötelesek a jelen rendelet hatálybalépésétől számított nyolc napon belül az egyes bizottságokba küldendő megbízottaikat kijelölni.
(5) A bizottságnak az eléje terjesztett ügyeket olyan sorrendben kell tárgyalnia, hogy a magasabb fizetési osztályba sorolt, illetőleg magasabb rangú alkalmazottak ügye az alacsonyabb ranguaké előtt nyerjen elintézést. A bizottságban az ügyet az illetékes miniszter által kijelölt tag adja elő. A bizottság a javaslat tárgyában szótöbbséggel határoz. Mind az elnöknek, mind a tagoknak egy-egy szavazata van. Azt a közalkalmazottat, akivel szemben az igazoló eljárás során a feddésnél sulyosabb jogkövetkezményt tartalmazó jogerős határozatot hoztak, csak a bizottság egyhangú határozata alapján lehet a tényleges szolgálatban megtartani. A határozat indokolást nem tartalmaz, de magában kell foglalnia annak megjelölését, hogy az elbocsátás, illetőleg a végelbánás alá vonás a 2. § mely rendelkezésén alapszik.
(6) A határozat ellen jogorvoslatnak - ideértve a közigazgatási vagy más bírósági eljárást is - nincs helye. A 2. § (3) bekezdése Alapján a végelbánás alá vont közszolgálati alkalmazott azonban a határozat meghozatalát követő öt év eltelte után ügyének ujabb elbírálását kérheti. Az e tekintetben szükséges rendelkezéseket külön rendelet állapítja meg.
(7) Elbocsátás esetében (2. § (2) bekezdése) a közszolgálati alkalmazottat végelbánás alá kell vonni, az elbocsátást rendelő határozat azonban akként is rendelkezhetik, hogy az alkalmazott mindennemű ellátási vagy a szolgálat alapján támasztható egyéb igény (pl. végkielégítés) kizárásával bocsáttatik el, illetőleg csupán az alkalmazott után ellátásra jogosultaknak ellátási igénye marad meg ugy, mintha az alkalmazott az elbocsátáskor meghalt volna.
(8) A 2. § alapján hozott minden határozatot a közszolgálati alkalmazottal írásban közölni kell és azt nyomban végre kell hajtani.
5. § Az a közszolgálati alkalmazott, aki az elbocsátást elrendelő határozat szerint mindennemű ellátási vagy a szolgálat alapján támasztható egyéb igényt (pl. végkielégítés) kizárásával bocsáttatik el, ha a határozat hozatalakor negyvenötödik életévét be nem töltötte, a határozat meghozatalát követő hónapra járó illetményét, ha pedig ekkor negyvenötödik életévét betöltötte, a határozat meghozatalát követő három hónapra járó illetményét még megkapja.
6. § (1) A jelen rendelet alapján történt elbocsátásnak az elbocsátott alkalmazottra nézve egyéb hátrányos következménye nem lehet, különösen nem szolgálhat az a más életpályán való elhelyezkedésnek akadályául és nem lehet alapja az elbocsátott alkalmazott ellen semmiféle kényszerintézkedésnek sem.
(2) A Szakszervezeti Tanácsnak ingyenes szaktanfolyamokat kell szerveznie abból a célból, hogy az elbocsátott közszolgálati alkalmazottak az általuk választott uj foglalkozáshoz szükséges szakmai tudást elsajátíthassák. Mezőgazdasági vonatkozásban a Parasztszövetség is szervez szaktanfolyamokat. A tanfolyamok rendezésének költését az államkincstár viseli.
(3) A jelen rendelet alapján elbocsátott alkalmazottaknak a magánalkalmazás körében való elhelyezkedését előmozdító és könnyítő rendelkezéseket külön rendelet állapítja meg.
7. § A jelen rendeletben szabályozott eljárást Budapest területén az 1946. évi július hó 31. napjáig, másutt pedig az 1946. évi augusztus hó 31. napjáig be kell fejezni.
8. § (1) A 4. § (2) bekezdése szerint alakult bizottság tagjait ötvenezer adópengő napidíj illeti meg.
(2) A bizottságnak közszolgálati vagy magánalkalmazott tagjait a bizottságban való működésük idejére szolgálatuk teljesítése alól fel kell menteni, illetményeiket azonban teljes összegben folyósítani kell. Az ilyen tag napidíjra csak abban az esetben tarthat igényt, ha összes illetményeinek egy napra eső összege a napidíj összegét el nem éri. Ily esetben részére a két összeg közötti különbözetet kell napidijpótlék címén folyósítani.
(3) A napidijak (napidíjpótlékok) kifizetésére és elszámolására vonatkozó szabályokat a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
9. § (1) A 4. § (2) bekezdése szerint alakult bizottságok tagjai e minőségükben közhivatalnokoknak (1940. XVIII. tc. 3. §-a) kell tekinteni.
(2) A jelen rendeletben szabályozott eljárás foganatosításához szükséges adatoknak a bizottság tagjaival való közlésére az 1940. XVIII. tc. 4. §-át nem lehet alkalmazni.
(3) A jelen rendelet alkalmazásával összefüggő eljárással kapcsolatos vesztegetés esetében a szabadságvesztésbüntetés mind a vesztegetőre, mind a megvesztegetettre tíz évig terjedhető fegyház.
10. § (1) A közszolgálatból a jelen rendeletben szabályozott eljárás mellőzésével el kell bocsátani azt, aki mindennemű ellátási vagy a szolgálat alapján támasztható egyéb igényről (pl. végkielégítésről) való kifejezett lemondás mellett elbocsátását önként kéri.
(2) Az, aki a közszolgálatból a jelen § alapján önként távozott, a távozásától számított három év eltelte után kérelmet terjeszthet elő a tényleges szolgálatba visszavétele vagy szabályszerű végelbánás alá vonása iránt. A kérelem tárgyában, jogorvoslat kizárásával, az illetékes miniszter (a Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke) a jelen rendelet 2. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontjában foglaltak szempontjából és az államháztartás szükségleteinek figyelembevételével köteles határozni
11. § A jelen rendelet hatálybalépésnek napjától az 1. § hatálya alá tartozó személyekkel szemben folyamatban lévő igazoló eljárások - ideértve az igazoló fellebbezési eljárásokat is - szünetelnek, a jelen rendeletben szabályozott eljárás befejezésével (7. §) pedig megszűnnek. és a jelen rendelet hatálybalépése után igazoló eljárást ilyen személyekkel szemben folyamatba tenni, illetőleg tovább folytatni nem lehet.
12. § Ha valamely tárca körében alkalmazottak száma az 1937/1938. költségvetési évben fennállott létszám kilencven százalékánál, az 1938. év után létesített tárcákat illetően pedig a 2. § (5) bekezdése értelmében a minisztérium által megállapított létszámnál alacsonyabbra csökken, a megüresedett állásokat lehetőleg a 2. § (3) bekezdése alapján végelbánás alá vont személyekkel kell betölteni. Ilyen esetben a végelbánás alá vonás és az ujabb közszolgálatba lépés között eltelt időt nem lehet a szolgálati idő megszakításának tekinteni.
13. § A minisztérium a pénzügyminiszter előterjesztésére a jelen rendelet egyes rendelkezéseinek hatályát kiterjesztheti azokra a személyekre is, akik az 1. § alá nem tartozó olyan vállalatnál, üzemnél, intézetnél vagy egyéb intézménynél állnak alkalmazásban, amelynek az 1. §-ban felsorolt közületek valamelyike tulajdonosa vagy amelyben a közületnek egyéb uton (pl. részvények, üzletrészek, államsegély stb. utján) vagyoni érdekeltsége van.
14. § A jelen rendelet a kihirdetésének napján lép j hatályba, végrehajtásáról a miniszterelnök gondoskodik.
Budapest, 1946. évi május hó 1-én.
Nagy Ferenc s. k.,
miniszterelnök