6400/1946. ME rendelet
az életbiztosítási szerződésekből származó igények felértékeléséről
(hiányos)
A minisztérium az 1946. VI. tc. 1. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli:
1. § A Magyarország területén működő biztosító magánvállalatokkal (a továbbiakban biztosítók) az 1945. évi január hó 1. napja (a továbbiakban: határnap) előtt belföldön kötött élet- és járadékbiztositási szerződések (a továbbiakban: életbiztosítások) alapján mind a biztositónak, mind pedig a szerződőnek, illetőleg a kedvezményezettnek (a továbbiakban: igényjogosult) a jelen rendeletben szabályozott jogaira és kötelezettségeire a biztosítási szerződés rendelkezései helyett a jelen rendeletben foglalt szabályok nyernek alkalmazást.
2. § (1) Az 1. § alá eső életbiztosítások szerint mind a szerződőt, mind a biztositót eredetileg terhelő fizetési kötelezettségek megszűnnek. A jelen rendelet hatálybalépése után az említett életbiztosításokból kifolyólag keletkező fizetési kötelezettségeket az alábbi rendelkezések állapítják meg.
(2) A jelen rendelet hatálybalépése után az 1. § alá eső életbiztosításokat terhelő kötvénykölcsönöket nem lehet sem egészben, sem részben visszafizetni.
3. § Amennyiben a 10. § eltérően nem rendelkezik, az 1. § alá eső összes életbiztosítások dij- és többletdijtartalékának fedezetéül szolgáló összes vagyontárgyak ezeknek az életbiztosításoknak közös felértékelési alapjául szolgálnak tekintet nélkül arra, hogy az egyes életbiztosításokat melyik biztositóval kötötték. A jelen rendelet hatálybalépésétől kezdve az 1. § alá eső életbiztosítások jogosultjait mind a jelen rendelet hatálybalépése előtt már esedékessé vált, mind az ezután esedékessé váló követeléseikre nézve ebből a közös felértékelési alapból a jelen rendelet szabályai szerint felértékelten kell kielégíteni. Nem vonatkozik ez a rendelkezés a jelen rendelet hatálybalépése előtt már kiegyenlített olyan követelésre, amelyet a jogosult jogfenntartás nélkül vett fel.
4. § (1) A 3. §-ban emlitett felértékelés kulcsául a felértékelés alá eső összes követeléseknek a közös felértékelési alapban levő vagyontárgyak értékéhez viszonyított aránya szolgál, mégpedig akként, hogy a jelen rendelet hatálybalépése előtt esedékessé vált követeléseket a biztosítási összeg (egyéni arányszám) arányában, a később; esedékessé váló követeléseket pedig az 1944. évi december hó 31. napjára számított díjtartalékuk (egyéni arányszám) arányában kell a közös felértékelési alapból kielégíteni. Azoknál az életbiztosításoknál, amelyeket a jelen rendelet hatálybalépése napján kötvénykölcsön terhelt, a kötvénykölcsön összegét a már esedékessé vált követelésből, illetőleg a díjtartalékból le kell vonni és ezen életbiztosításokból eredő követeléseket az emlitett levonás után fennmaradó összegek (egyéni arányszám) arányában kell a közös felértékelési alapból kielégíteni. Ha a biztosító a jelen rendelet hatálybalépése előtt visszafizetett kötvénykölcsönt jogfenntartással fogadta el, ennek összegét az előbbi rendelkezés szerint szintén levonásba kell hozni.
(2) Az előbbi bekezdés alkalmazásában a nem pengőben kötött életbiztosítások biztosítási összegét, illetőleg díjtartalékát olyan árfolyam alapulvételével kell pengőre átszámítani, amilyen árfolyamon a szerződő a dijakat pengőben utoljára fizette és ugyanilyen árfolyamon kell pengőre átszámítani a kötvényt terhelő kötvénykölcsönösszeget is.
5. § (1) A felértékelés mértékének megállapítása céljából az életbiztosítással foglalkozó biztosítók kötelesek életbiztosítási ágazatukról a pénzügyminiszter részletes rendelkezései szerint az 1944. évi december hó 31. napjára vonatkoztatott matematikai mérleget, a dij- és többletdijtartalék fedezetéül szolgáló vagyontárgyakról pedig leltárt készíteni. A matematikai mérleg elkészítésénél a jelen rendelet hatálybalépése előtt visszavásárolt biztosításokat ki kell hagyni, az eddig a napig esedékessé vált követeléseket az esedékessé vált biztosítási összeggel kell felvenni, a visszafizetett kölvénykölcsönöket pedig, amennyiben a biztosító a visszafizetést jogfenntartás nélkül fogadta el, kiegyenlítetteknek kell tekinteni. A kötvénykölcsönöket a leltári vagyonba nem kell felvenni, a matematikai mérlegben pedig a már esedékessé vált biztosítási összegek (kártartalék) és a számitásszerü díjtartalékok együttes összegéből le kell vonni, ideértve azokat a kölcsönkötvényeket is. amelyeknek visszafizetését a biztosító jogfenntartással fogadta el. A biztositót az 1944. évi december hó 31. napjáig megillető, de még ki nem fizetett díjrészleteket és kötvénykölcsön-kamatokat kötvénykölcsönként kell számításba venni. Mind a mérleget, mind a leltárt az 1946. évi szeptember hó 30. napjáig kötelesek a biztosítók a pénzügyminiszterhez felterjeszteni. A leltári vagyonból a pénzügyminiszter felszabadit annyit, amennyivel a dij- és többletdijtartalék fedezetére szolgáló ingatlanok értéke annak folytán növekedett, hogy a biztosító az azokban bekövetkezett háborus károkat igazoltan szabad vagyonából állította helyre.
(2) A matematikai mérlegek és a leltárak összesített: dalai alapján a pénzügyminiszter a felértékelés kulcsszámát a jelen rendelet 4. §-ának alkalmazásával, mégpedig valamennyi biztositóra nézve egységesen, rendelettel állapítja meg.
6. § (1) Az életbiztosítások jogosultjainak a jelen rendelet szerint felértékelten kielégítendő követelése olyan összegre terjed ki, amely a jelen rendelet hatálybalépése előtt már esedékessé vált követeléseknél a biztosítási összegnek a kulcsszámmal való szorzatából, később esedékessé váló követeléseknél pedig annak az összegnek a kulcsszámmal való szorzatából adódik, amely a jelen rendelet 4. §-a szerint megállapított egyéni arányszámmal, mint az 1944. évi december hó 31. napján lefizetett egyszeri netto-dijjal - a pénzügyminiszter által rendeletileg meghatározandó kamatláb mellett - biztosítható lett volna.
(2) A kulcsszámot megállapító rendelet hatálybalépésének napja előtt esedékessé vált követeléseket a kulcsszám közzétételétől számított kilencven napon belül, a később esedékessé váló követeléseket pedig az életbiztosításban megjelölt esedékességkor, de nem korábban, mint az említett kilencven nap eltelte után kötelesek a biztosítók az igényjogosultaknak kifizetni.
7. § (1) Az életjáradékbiztositásoknak a jelen rendelet hatálybalépésének napját követőleg esedékessé váló járadékrészleteire mindaddig, amig a pénzügyminiszter a felértékelés arányszámát közzé nem teszi, a biztosítók ugy kötelesek teljesíteni, mintha a szerződésszerű havi járadéknak
80 pengőig terjedő része ötszázszoros,
80 pengőtől 120 pengőig terjedő része négyszázszoros,
120 pengőtől 200 pengőig terjedő része kétszázszoros,
200 pengőtől 500 pengőig terjedő része kétszázszoros,
500 pengőt meghaladó része százszoros
összegű adópengőben volna megállapítva.
(2) Az idegen pénznemre szóló járadékkötelezettségeket az (1) bekezdés alkalmazása végett pengőre kell átszámítani, mégpedig olyan árfolyam szerint, amely szerint a szerződő a dijat pengőben utoljára fizette. Ha a szerződő a dijat nem pengőben fizette, hanem más ellenértékkel rótta le, a pengőre való átszámítás olyan árfolyamon történik, amilyen szerint az ilymódon utoljára történt lerovás napján a biztosítási dijak kifizetésénél az idegen pénznemet pengőre át kellett számítani.
(3) Ha az igényjogosult az életbiztosítás szerint tőke helyeit életjáradékot választhat, ezzel a jogával azonban a jelen rendelet hatálybalépése előtt nem élt, választási jogát csak a felértékelési arányszám közzététele után gyakorolhatja.
(4) A jelen § (1) bekezdése alapján teljesített fizetéseket előlegnek kell tekinteni; a pénzügyminiszter a felértékelési kulcsszám közzétételével egyidejűleg rendelettel állapítja meg, hogy az ekként kifizetett előlegeket hogyan kell a végleges fizetésekre elszámolni.
8. § (1) A szerződőnek az előbbi §-okban meghatározott kielégítési jogán felül arra is joga van, hogy a jelen rendelet hatálybalépésétől számított negyvenöt nap alatt a biztositótól ujabb orvosi vizsgálat és várakozási idő kikötése nélkül korlátolt tartamú haláleseti biztosításra vonatkozó szerződés megkötését követelhesse, feltéve, hogy a biztosított még életben van. Ennek a rendelkezésnek alapján olyan szerződés megkötését lehel követelni, amely szerint a biztosítási összeg ötezerszer annyi adópengő, mint ahány pengő a halálesetre eredetileg biztosított összeg; mégis a biztosítási összeg tízmillió adópengőnél több nem lehet. Az ilyen biztositásnál a biztosítási időszak egy hónap és a biztosítás megszűnik annak a havi időszaknak végével, amelyben a pénzügyminiszter a felértékelési kulcsszámot közzétette.
(2) A felértékelési kulcsszám közzétételét követő negyvenöt nap alatt a szerződőnek a biztositott életbenléte esetében joga van arra. hogy a biztosítótól a 6. § (2) bekezdésének alkalmazása helyett az eredeti életbiztosítás folytatólagos fenntartását követelhesse mégpedig akként, hogy a biztosítás az eredetileg kikötött biztosítási összegnek a felértékelési kulcsszámmal megszorzott biztosítási összegére, vonatkozik az eredeti feltételekkel és a díjfizetés szünetelésére tekintettel felemelt olyan díjjal, amely a pénzügyminiszter által jóváhagyott számítási elvek szerint a biztosítás szolgáltatásaira fedezetet nyújt.
9. § A közös felértékelési alap felhasználása a 4800/1936. ME rendelet (Rendeletek Tára 1.261. lap) értelmében szervezett Életbiztosítási Rendezési Alappal (ÉRA) való elszámolás utján történik. Ha a közös felértékelési alaphoz tartozó vagyontárgyak értéke nem elegendő a biztositóknak a felértékelési kulcsszám (5. § (2) bek.) szerint felértékelt kötelezettségei kielégítésére, a hiányt a pénzügyminiszter az ÉRA-ból pótolja. Ha pedig az összes kötelezettségek végleges teljesitése után felesleg mutatkozik, a felesleget a pénzügyminiszter arányos eloszlással egészben vagy részben átengedheti azoknak a biztositóknak, amelyekre nézve az őket terhelő kötelezettségeknek és a közös felértékelési alapba általuk átengedett vagyontárgyaknak értékaránya meghaladja a felértékelési kulcsszámot. A feleslegnek ekként át nem engedett része az ÉRA-t illeti. A biztosítók és az ÉRA közölt az elszámolást a pénzügyminiszter külön rendelettel szabályozza.
10. § A jelen rendelet rendelkezései nem nyernek alkalmazást az 1945. évi január hó 1. napja előtt létrejött életbiztosítások közül:
1. a korlátolt tartamú haláleseti biztosításokra, kivéve azokat a korlátolt tartamú haláleseti biztosításokat, amelyeknél az egész tartamra egyszeri díjfizetés történt, vagy a biztosítási módozat megváltoztatása folytán a már összegyüjtött díjtartalék egyszeri díjként tudatott be (amerikai prolongáció),
2. azokra az életjáradékbiztositásokra, amelyekből származó járadékigény telekkönyvileg külön biztosítva van;
3. azokra az életbiztosításokra, amelyeknél a szerződő a díjfizetést olyan időpontban hagyta abba, mielőtt az általános biztositási feltételek szerint a tőkésítésre vagy egyéb ellenértékre igénye lett volna; ha azonban a szerződő az 1943. évi december hó 31. napja után hagyta abba az fizetést, de legalább egy évi dijat megfizetett, a negyvenöt nap alatt követelheti a biztosítótól az előbb emlitett igényének megnyílta előtt a díjfizetést, de legalább egy évi diját megfizetett, a felértékelési kulcsszám közzétételétől számított negyvenöt nap alatt követelheti a biztosítótól az életbiztosítás folytatólagos fenntartását a 8. § (2) bekezdésében szabályozott feltételek mellett.
11. § Az 1945. évi január hó 1. napja után kötött életbiztosításokra a jelen rendelet rendelkezései nem nyernek alkalmazást; ezekre az életbiztosításokra továbbra is változatlanul kell alkalmazni az egyébként irányadó jogszabályokat.
12. § (1) Az 1. § alá eső életbiztosításon alapuló, úgyszintén az ilyen életbiztosifást terhelő kötvénykölcsönből eredő követelést mindaddig, amig a pénzügyminiszter a felértékelési kulcsszámot (5. § (2) bek.) közzé nem teszi, birói uton érvényesíteni nem lehet.
(2) Az előbbi bekezdésben foglalt rendelkezés ellenére benyújtott, akár teljesitésre, akár megállapításra irányuló keresetei vagy fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet a biróság visszautasítja, az ilyen követelés teljesítése vagy megállapítása végett a jelen rendelet hatálybalépésekor már a folyamatban levő pert pedig hivatalból felfüggeszteni, a felperes kérelmére azonban a (4) bekezdésben meghatározott eljárásnak ebben az esetben !t helye van.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott követelés biztosítása vagy kielégítése céljából a minisztérium további rendelkezéséig nem lehet végrehajtási elrendelni (végrehajtható kiadmányt ...litaní) vagy végrehajtást foganatosítani és az követelés alapján jelzálogjog bejegyzésének ..s helye.
(4) A jelen §-ban foglalt korlátozó rendelkezés nem akadályozzák azt, hogy az életjáradékbiztositások jogosultjai a jelen rendelet §-ában meghatározott előlegek fizetését birói ... követelhessék.
13. § Az a rendelet kihirdetésének napján lép hatályba; végrehajtásáról a pénzügyminiszter gondoskodik.
Budapest, 1946. évi május hó 31-én.
Nagy Ferenc s. k.,
miniszterelnök