1020/1947. ME rendelet

az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosításról szóló 1928: XI. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosítása és kiegészítése tárgyában

A minisztérium az 1946: XVI. tc. 1. §-ában foglalt és az 1946: XXVIII. törvénycikkel meghosszabbított felhatalmazás alapján a következőket rendeli;

1. §

Az 1928: XL. tc. 16. §-ának (1) bekezdése akként módosíttatik, hogy az, akinek az 1928. évi XL. törvénycikk alapján keletkezett biztosítási kötelezettsége megszünt, biztosítását önkéntes továbbfizetéssel korára való tekintet és orvosi vizsgálat nélkül is folytathatja, ha a biztosítás fenntartására irányuló szándékát a biztosítási kötelezettség megszűnésétől számított három hónapon belül az intézetnél bejelenti és a biztosítási járulékot az intézet alapszabályában megállapított egy járulékfizetési időszakra előre lerója.

2. §

Az 1928: XI. tc 20. §-ának (1) bekezdése azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy az önkéntesen és az önkéntes továbbfizetéssel való biztosítás megszűnik akkor is, ha a biztosított a jelen rendelet hatálybalépését követően valamely járulékfizetési időszakra esedékes járulékkal hat hónapon át adós marad.

3. §

(1) Az 1928: XL. tc. 42. §-át az alábbi (2) és (3) bekezdésben foglalt rendelkezések egészítik ki:

(2) Ha a biztosítási viszonyban eltöltött idő tartama a vonatkozó intézeti nyilvántartások megsemmisülése, illetőleg az igénylő által az 1928: XL. tc 136. §-ának (1) bekezdése értelmében rendelkezésre bocsátott adatok hiányossága miatt valamely naptári év vagy hónap tekintetében pontosan nem állapítható meg, de igazoltnak vehető, hogy az illető naptári év vagy hónap folyamán az igénylő megélhetésének alapja az 1928: XL. törvénycikk értelmében biztosításra kötelezett munka végzése volt,

a) az 1928: XL. tc. 4. §-ában fel nem sorolt munkavállalóknál egy-egy naptári évre 42 járulékhetet, egy-egy hónapra pedig három és fél járulékhetet,

b) az 1928: XL. tc. 4. §-ában felsorolt munkavállalóknál egy-egy naptári évre 48 járulékhetet, egy-egy naptári hónapra pedig 4 járulékhetet kell a biztosításban eltöltöttnek tekinteni.

(3) Az önkéntes, illetőleg az önkéntes továbbfizetéssel biztosított után az 1945. évi január hó 1. napjától az 1946. évi december hó 31. napjáig, ha pedig az önkéntesen, illetőleg önkéntes továbbfizetéssel biztosítás az 1946. évi december hó 31. napja előtt szűnt meg, a biztosítás megszűnésének napjáig terjedő időre vonatkozóan a járulékot legalább tiz hétre leróttnak kell tekinteni, ha az önkéntesen, illetőleg önkéntes továbbfizetéssel biztosítás az emlitett idő folyamán legalább tiz hétig fennállt. Ha az önkéntesen, illetőleg önkéntes továbbfizetéssel biztosítás az 1945. és az 1946. évben külön-külön legalább tíz-tíz hétig, s ekként összesen legalább husz hétig állt fenn, a járulékot legalább husz hétre kell leróttnak tekinteni. Ez a rendelkezés nem érinti azoknak az önkéntes továbbfizetéssel biztosítottaknak jogait, akiket az intézet a 2.300/1945. ME sz. rendelet 8. §-a alapján a járulékfizetés alól részben vagy egészben felmentett.

4. §

(1) Öregségi járadékra jogosult az a biztosított, aki hatvanadik életévét és az öregségi Járadékra vonatkozólag megállapított várakozási időt (1928: XL. tc. 39. §-a) betöltötte és a várománya ép. (1928: XL. tc. 43. §)

(2) Ha a biztositott hatvanadik életévének betöltésekor a várakozási időt még nem töltötte be, az öregségi járadék csak annak a hónapnak első napjától jár, amelyben a várakozási időt betöltötte.

(3) Az, aki az 1929. évi január hó 1. napja előtt ötvenötödik életévét már betöltötte, a várakozási idő betöltése, nélkül, illetőleg biztosítás hiányában is jogosult az öregségi járadékra, ha biztosításának befejezése, illetőleg az 1929. évi január hó 1. napja előtt eltelt nyolc esztendő folyamán, vagy az utóbb megjelölt napnál korábban történt megrokkanásáig megélhetésének alapja olyan munka végzése volt, amelyre az 1927: XXI. törvénycikk betegségi biztositási kötelezettséget állapit meg.

(4) Az 1928: XL. tc. 48. §-a, valamint a 11900/1946. ME rendelet - az utóbbi az 1946. évi október hó 11. napjával - hatályát veszti.

5. §

(1) Rokkantsági járadékra a rokkantság tartama alatt igényjogosult az a biztosított, aki a rokkantsági járadékra megállapított várakozási időt eltöltötte, várománya ép és akinek rokkantsága a járadékra irányuló igény bejelentésének napjától számitott egy év eltelte előtt előreláthatóan nem szűnik meg.

(2) Az a biztosított, aki az 1927: XXI. tc. alapján táppénzben, vagy azt helyettesítő segélyezésben (1927: XXI. tc. 30., 35., 47. és 71. §-a) részesül, csak a segélyezés megszűnése után válik rokkantsági járadékra igényjogosulttá.

(3) Az a háztartási alkalmazott; aki az 1944. évben hatvanadik életévét már betöltötte, megrokkanása esetében a várakozási idő betöltése nélkül, illetőleg biztositás hiányában is rokkantsági járadékra jogosult, ha az 1929. évtől megrokkanásáig megélhetésének alapja olyan háztartási munka végzése volt, amelyre az 1928: XL. tc. 8. §-ának (4) bekezdése a biztosítási kötelezettség hatálybalépését függőben tartotta.

(4) Az 1928: XL. tc. 49. §-a, valamint az 5.960/1941. ME rendelet (Budapesti Közlöny 188. szám) 34. §-a hatályát veszti

6. §

(1) Az öregségi, rokkantsági vagy özvegyi járadékra igényjogosultat az 1947. évi január hó 1. napjától, illetőleg, ha a biztosítási eset (16. §) utóbb következik be, az utóbbi napot magában foglaló hónap első napjától kezdődő hatállyal járadékcsoportba kell sorozni és részére a járadékcsoportban mindenkor megállapított járadékot kell havonkint fizetni.

(2) A járadékcsoportokat, a járadékcsoportba sorozásra vonatkozó szabályokat, továbbá az egyes járadékcsoportokban járó szolgáltatások összegét a népjóléti miniszter - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - rendelettel állapítja meg.

(3) Az 1928: XL. tc. 50. §-a és az 5960/1941. ME rendelet 35. §-a, valamint a 7200/1942. ME rendelet (Budapesti Közlöny 292. sz.) 29. §-a hatályát veszti

7. §

(1) Az 1928:XL. törvénycikk alapján öregségi járadékban részesülő egyént, ha a járadék megállapításának időpontjában folytatólag munkaviszonyban állt, vagy a járadék élvezetének tartama alatt öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosításra kötelezett munkaviszonyba lépett és a járadék megállapítását követőleg legalább két évet biztosítási viszonyban töltött, az utolsó munkaviszonyának megszűnését követő hónap első napjától kezdődő hatállyal és az előző járadékigény megállapítás után keletkezett munkaviszonyának, vagy munkaviszonyainak figyelembevételével kell ujból járadékcsoportba sorozni. Az uj besorozás folytán azonban a járadékos nem kerülhet alacsonyabb járadékcsoportba, mint amilyenbe a korábbi igény-megállapítás alkalmával soroztatott.

(2) Az 1928: XL. tc. 61. §-a, továbbá az 5960/1941. ME rendelet 36. §-a, valamint a 7200/1942. ME rendelet 30. §-a hatályát veszti.

8. §

(1) Az öregségi vagy rokkantsági járadékra igényjogosultnak minden olyan gyermeke után, aki a járadékos elhalálozása esetében árvajáradékra lenne jogosult, gyermekpótlékot kell fizetni. A gyermekpótlék összeget a népjóléti miniszter - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - rendelettel állapítja meg.

(2) Az 1928: XL. tc. 52. §-a, továbbá az 5960/1941. ME rendelet 37. §-a hatályát veszti.

9. §

(1) Özvegyi járadékra jogosult az alábbi (2) és (3) bekezdésekben meghatározott előfeltételek fennállása esetében 1. az elhalt biztosítottnak hátrahagyott felesége, ha az elhalt férj legalább a rokkantsági járadékhoz szükséges várakozási időt (1928: XL. tc. 39. §) eltöltötte és halálakor várománya ép (1928: XL. tc. 43. §) volt; 2. az elhalt öregségi, illetőleg rokkantsági járadékos felesége.

(2) Az előbbi bekezdésben emlitett járadékos és biztosított hátrahagyott felesége özvegyi járadékra akkor jogosult, ha ötvenötödik életévét betöltötte, vagy rokkant és rokkantsága a férj halálának napjától számított egy év eltelte előtt előreláthatóan nem szűnik meg.

(3) Ha a hátrahagyott feleség két vagy több árvajáradékra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik, özvegyi járadékra a (2) bekezdésben meghatározott előfeltételek hiányában is jogosult és jogosultsága a gyermekek árvajáradékára jogosultságának megszűnése után is fennmarad. Ha azonban az özvegy a gyermekek tartását és nevelését elhanyagolja, a járadékra jogosultsága megszűnik.

(4) A háború idején teljesített katonai szolgálatban vagy a hadigondozásra jogosultság szempontjából a katonai szolgálattal egy tekintet aló eső szolgálat teljesítése közben életét vesztett, továbbá a származása, vagy baloldalt politikai magatartása miatt megölt, vagy az említett szolgálatok közben, illetőleg súlyos bántalmazás folytán keletkezett betegség (sérülés) következtében később elhalt biztosított özvegye - ideértve az 1928: XL. tc. 54 §-ának hatálya alá tartozó özvegyet is - korára és egészségi állapotára tekintet nélkül már abban az esetben is jogosult özvegyi járadékra, ha az elhalt biztosított száz járulékhetes várakozási időt betöltött és halálakor várománya ép volt,

(5) A jelen rendelet 4. §-a (3) bekezdésének, illetőleg 5. §-a (3) bekezdésének hatálya alá eső elhalt személy özvegye a (2), illetőleg a (3) bekezdésben meghatározott előfeltételek fennállása esetében akkor is jogosult özvegyi járadékra, ha az elhalt férj az (1) bekezdésben emltett várakozási időt nem töltötte el, vagy nem is volt biztosításra kötelezve.

(6) Az 1928: XL. tc. 53. §-a, továbbá az 5960/1941. ME rendelet 38. §-a, valamint a 7200/1942. ME rendelet 31. és 32. §-a hatályát veszti.

10. §

(1) Özvegyi járadékra nem igényjogosult az az özvegy, aki elhalt férjével egy évnél rövidebb időt töltött házasságban és a férj a házasságkötéskor öregségi vagy rokkantsági járadékos volt.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt megszorítás nem alkalmazható:

1. ha a házastársaknak gyermekük született, vagy ha a férj a nő házasságon kivül született gyermekét törvényesitette, továbbá

2. ha az özvegy azért töltött férjével egy évnél rövidebb időt házasságban, mert férje a 9. § (3) bekezdésében felsorolt okok valamelyikének következtében hunyt el.

(3) Az 1928: XL. tc. 55. §-a, valamint a 7200/1942. ME rendelet 33. §-a hatályát veszti

11. §

(1) Ha az özvegyi járadékra irányadó várakozási időt betöltött biztosított özvegye, vagy az özvegyi járadékban részesülő nő újból férjhez megy, egy évi járadékának megfelelő végkielégítést kap, az özvegyi járadékra vonatkozó igénye pedig megszűnik. A végkielégítés számításánál a kifizetés napján érvényes jogszabályok szerint járó havi járadék összeget kelt alapul venni.

(2) Az 1928: XL. tc. 57. §-a hatályát veszti.

12. §

(1) Árvajáradékra jogosult az elhalt biztosítottnak gyermeke, ha az elhalt biztositott a kétszáz járulékhetes várakozási időt betöltötte és halálakor várománya ép. Árvajáradékra jogosult az elhalt öregségi, illetőleg rokkantsági járadékosnak gyermeke is. Az árvajáradék a gyermek tizenhatodik életévének betöltéséig jár. Ezen időponton túl - de legfeljebb élete huszonnegyedik évének betöltéséig - abban az esetben jogosult a gyermek árva járadékra, ha valamely kereső foglalkozáshoz szükséges kiképzésben részesül, vagy iskolai tanulmányokat eredménnyel folytat.

(2) Az olyan gyermek részére, aki tizenhatodik életévének betöltése előtt akár testi, akár szellemi fogyatkozása folytán teljesen keresőképtelenné vált és eltartásra szorul, ennek az állapotnak tartamára korhatárra tekintet nélkül meg kell adni az árvajáradékot. Keresőképtelenség cimén nem lehet az árvajáradékot megadni annak, akinek keresőképtelenségéi nem állandó jellegű testi vagy szellemi fogyatkozás okozza, hanem állapota a keresőképtelenséget okozó betegségnek csupán átmeneti következménye.

(3) A háború idején teljesített katonai szolgálatban vagy a hadigondozásra jogosultság szempontjából a katonai szolgálattal egy tekintet alá eső szolgálat teljesítése közben életét vesztett, továbbá a származása vagy baloldali politikai magatartása miatt megölt vagy az emlitett szolgálatok közben, illetőleg súlyos bántalmazás folytán keletkezett betegség (sérülés) következtében később elhalt biztosított gyermeke már abban az esetben is jogosult árvajáradékra, ha a meghalt biztosított száz járulékhetes várakozási időt betöltött és halálakor várománya ép volt.

(4) Ha az árvának több cimen lenne árvajáradékra igénye, részére a legmagasabb összegű árvajáradékot kell fizetni.

(5) Ha a járadékos gyermek közköltségen nyilvános intézetben helyeztetik el, az elhelyezés idejére eső járadékot az elhelyezés megszünése után utólagosan egy összegben az illetékes gyámhatóság kezelésébe kell átadni. Az intézeti elhelyezés időtartamának minden hónapjára a gyámhatósági kezelésbe átadás időpontját magában foglaló hónapra járó árvajáradékösszeget kell számítani.

(6) Az 1928: XL. tc. 59. §-a, valamint az 5960/1941. ME rendelet 39. §-a, továbbá a 7200/1942. ME rendelet 34. §-a hatályát veszti.

13. §

(1) Az 1928: XL. tc. 61. §-át az alábbi (2) bekezdésben foglalt rendelkezés egészíti ki:

(2) A háboru idején katonai szolgálatban vagy a hadigondozásra jogosultság szempontjából a katonai szolgálattal egy tekintet alá eső szolgálat teljesítése közben eltűnt vagy hadifogságba jutott vagy pedig származása vagy baloldali politikai magatartása miatt elhurcolt biztosított vagy járadékos hozzátartozói az özvegyi és árvajáradékra jogosultság szempontjából a katonai szolgálatban elhunytak hozzátartozóival esnek egy tekintet alá. Ilyen esetben az özvegyi és az árvajáradékot az igény bejelentését követő hónap első napjától kezdődően az Intézet illetékes önkormányzati szerve ideiglenesen állapítja meg. Ezt a járadékot mindaddig folyósítani kell, amíg az eltűnt haza nem tér, vagy az eltűnés, illetőleg a holtnaknyilvánitás tárgyában hozott birói határozat a járadék megszüntetésére alapot nem ad. Az eltűnést, illetőleg hadifogságot a Magyar Vöröskereszt Egylet vagy a csapattest, vagy a honvédelmi miniszter értesítésével, vagy pedig egyéb hitelt érdemlő módon kell igazolni. Az 1928: XL. tc. 61. §-ának (2) bekezdésében előirt társadalombiztosítási bírósági eljárási az intézetnek a békekötés után előterjesztett kérelmére meg kell indítani, kivéve, ha az illetékes bíróság a holtnaknyilvánitás tárgyában jogerős határozatot hozott.

14. §

(1) Az özvegyi járadék 50%-a annak a járadéknak, amelyre a meghalt házastársinak az 1928: XL. tc. alapján igénye vagy várománya volt. A népjóléti miniszter felhatalmazást kap arra, hogy az özvegyi járadék legalacsonyabb összegét megállapíthatja.

(2) Az árvajáradék összegét a népjóléti miniszter - a pénzügyminiszterrel egyetértésben rendelettel állapítja meg.

(3) Azt az árvajáradékra jogosult gyermeket, akit életbenlévő szülője elhagyott és róla nem gondoskodik, vagy akinek életbenlévő szülője rokkant, a járadékra jogosultság mértéke tekintetében teljesen árvának kell tekinteni.

(4) Az 1928: XL. tc. 63. §-a, valamint az 5960/1941. ME rendelet 40. §-a hatályát veszti.

15. §

Az 1928: XL. tc. 64. §-ában, továbbá az 5960/1941. M. E. rendelet 41. §-ában foglalt rendelkezés végrehajtását függőben kell tartani.

16. §

(1) Az intézet az 1928: XL. törvénycikken alapuló minden járadékot annak a naptári hónapnak első napjától kezdve köteles fizetni, amelynek folyamán a biztosítási eset (öregségi járadéknál a hatvanadik életév betöltése, rokkantsági járadéknál a rokkantság beállásának határozatban vagy ítéletben megállapított időpontja, özvegyi járadéknál a biztosított halála, vagy eltűnése, illetőleg az özvegynek a férj elhalálozását követő időben történő megrokkanása vagy az ötvenötödik életév betöltése) bekövetkezett és a várakozási idő letelt.

(2) A jelen rendelet 4. §-a (3) bekezdésének és az 5. § (3) bekezdésének hatálya alá eső igényjogosult részére a járadékot legkorábban az 1947. évi január hó 1. napjától kezdődően kell fizetni.

(3) Az utószülött árvajáradéka születése hónapjának első napjától kezdve jár.

(4) Az 1928: XL. tc 65. §-a hatályát veszti.

17. §

(1) Ha a járadékra irányadó várakozási időt betöltött elhalt biztosított, illetőleg az elhalt járadékos özvegyet, vagy özvegyi járadékra igényjogosult elvált feleséget vagy árvajáradékra igényjogosult hozzátartozót nem hagyott hátra, az elhunyt biztosítottnak eltartásra szoruló rokkant vagy életének hatvanadik évét betöltött hozzátartozója különös méltánylást érdemlő esetben végkielégítés cimén annak a járadéknak nyolc havi összegét kapja, amelyet a biztositolt közvetlen a halála előtt kapott, vagy rokkantsága esetén kapott volna. A végkielégítésre a hozzátartozók a következő sorrendben jönnek figyelembe: a járadékos vagy a biztosított anyja, apja, mostohaanyja, mostohaapja. Az a hozzátartozó, akinek járadékigénye vagy olyan eltartásra kötelezett hozzátartozója van, aki őt el tudja tartani, végkielégítést nem kaphat.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott végkielégítésben nem részesülhet, aki az 1928: XL. törvénycikk alapján már járadékot kap.

(3) A járadékra és az (1) bekezdésben meghatározott végkielégítésre irányuló igényjogosultságnak egy személynél való találkozása esetében a végkielégitést az intézet annak fizeti ki, aki a jogosult egyén után az (1) bekezdésben megállapított sorrend szerint következik.

(4) Az intézet az (1) bekezdésben meghatározott végkielégítést az igényjogosultnak két egyenlő részletben fizeti, mégpedig az összeg felét az igény elbírálása után közvetlenül, a másik felét pedig a biztosított vagy járadékos elhalálozásának napjától számított három év elteltével. Ha a végkielégítésre jogosult a három év eltelte előtt meghal, a juttatás második felére a jelen § (1) bekezdése szerint sorrendben utána következő személy válik jogosulttá; ilyenek hiányában az intézet fizetési kötelezettsége megszűnik. A végkielégítés (részletének) számításánál a kifizetés napján érvényes jogszabályok szerint járó havi járadékösszeget kell alapul venni.

(5) Az 1928: XL. tc. 68. §-a, az 5960/1941. ME rendelet 42. §-a, valamint a 7200/1942. ME rendelet 35. §-a hatályát veszti.

18. §

Az 1928: XL. tc. 69., 70. és 71. §-aiban, továbbá az 5960/1941. ME rendelet 43. §-ában foglalt rendelkezések végrehajtását további rendelkezésig függőben kell tartani.

19. §

Az 1928: XL. tc. 72. §-a azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy annak a családtagnak, aki a biztosított (járadékos) halálát szándékosan okozta, az elhalt után szolgáltatásra igénye nincs.

20. §

(1) Ha valaki az 1928: XL. törvénycikk alapján egyidejűleg több járadékra lenne igényjogosult, az alacsonyabb járadékra való igénye a magasabb járadék tartama alatt szünetel. E rendelkezés hatálya nem terjed ki azokra az esetekre, amikor a biztosított nő a saját biztosítása alapján öregségi vagy rokkantsági járadékra, elhunyt férje után pedig özvegyi járadékra jogosult.

(2) A jelen rendelet 4. §-ának (3) bekezdése alá eső öregségi járadékosnak, illetőleg özvegyének járadékra jogosultsága szünetel arra az időre, amíg a volt munkaadótól vagy ily szolgáltatmány nyújtására hivatott intézménytől nyugdíjban, kegydijban vagy ezekkel egy tekintet alá eső ellátásban részesül, illetőleg amig megélhetése szempontjából számottevő jövedelemmel rendelkezik. Azt, hogy a rendelkezés szempontjából milyen jövedelmet kell számottevőnek tekinteni, az intézet alapszabályában állapítja meg.

(3) Ha az 1928: XL. törvénycikk alapján öregségi vagy rokkantsági járadékban részesülő egyén a járadékmegállapítás időpontjában folytatólag munkaviszonyban áll, vagy a járadék élvezetének tartama alatt munkaviszonyba lép, gyermekpótlékban (9. §) az olyan gyermek után nem részesülhet, aki után tényleges munkaviszonyból kifolyólag családi pótlékot kell kapnia.

(4) Az 1928: XL. tc. 73. §-a hatályát veszti.

21. §

Az 5960/1941. ME rendeletnek az 1928: XL. tc. 76. §-át kiegészítő 46. §-a hatályát veszti.

22. §

(1) Az özvegyi járadékra való jogosultság az 1928: XL. tc. 75. §-ában, valamint a jelen rendelet 9. §-ának (2) bekezdésében és 11. §-ában meghatározott esetekben, továbbá az özvegy halálával megszűnik.

(2) Az árvajáradékra való jogosultság megszűnik az árva halálával, vagy ha az árva a jelen rendelet 12. §-ának (1) és (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek már nem felel meg.

(3) Az 1928: XL. tc. 80. §-a hatályát veszti.

23. §

(1) A népjóléti miniszter a jelen rendelet 6. §-ának (2) bekezdése alapján kiadott rendeletben a járadékigény megállapításánál és a járadékcsoportba sorozásnál követendő szabályokat azokra az esetekre vonatkozólag is megállapítja, amikor a biztosított egyfelől az 1928: XL. tc. 4. §-ának vagy az 1936: XXXVI törvénycikknek hatálya alá tartozó munkaviszony, másfelől egyéb munkaviszony alapján fa biztosítva volt.

(2) A munkások érdekképviseleti egyesületeinek (szakszervezeteinek) az 1928: XL. tc. 4. §-ában felsorolt minőségben foglalkoztatott alkalmazottai a szolgáltatásokra való jogosultság és a járadékcsoportba sorozás szempontjából az említett törvényszakaszban felsorolt munkavállalókkal egy tekintet alá esnek.

(3) Az 1928: XL. tc. 130. §-a hatályát veszti.

24. §

(1) Az 1928: XL. tc. 129. §-ában, továbbá az említett törvény 10. §-ában kapott felhatalmazás alapján kibocsátott rendeletekben előirt járuléktartalék átutalásokat további rendelkezésig függőben kell tartani.

(2) A szolgáltatásokra igényjogosult szempontjából minden járuléktartalékot átutaltnak kell tekinteni ahhoz az intézethez, illetőleg az (1) bekezdésben említett rendeletek értelmében a szolgáltatásra kötelezetthez, amelynek kötelékébe a biztosított a biztosítási eset bekövetkezése előtt utoljára tartozott.

(3) A szolgáltatásra jogosultságot annak az intézetnek, illetőleg szolgáltatásra kötelezettnek kell elbírálnia és a szolgáltatást nyujtania, amelynek kötelékében a munkavállaló a biztosítási esemény bekövetkezése előtt utoljára biztosított (ellátásra jogosult) volt Ennek az intézetnek (szolgáltatásra kötelezettnek) megkeresésére haladéktalanul közölni kell az igény elbírálásához szükséges adatokat.

(4) Ha valamely intézet (szolgáltatásra kötelezett) a szolgáltatást már megállapította és utóbb a biztosított másik intézet (szolgáltatásra kötelezett) kötelékébe került, a biztosítottal (ellátásra jogosulttal) kapcsolatos minden ujabb igényt annak az intézetnek (szolgáltatásra kötelezettnek) kell elbírálnia és kielégítenie, amely elsőizben állapított meg szolgáltatást.

(5) Ha a szolgáltatási kötelezettség kérdése az Országos Társadalombiztosító Intézet és a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete között merül fel, a jelen § (2) és (3) bekezdéseiben foglalt rendelkezésektől eltérően

a) amennyiben a biztosított a népjóléti miniszter által az 1928: XL. tc. 4. §-ában, illetőleg az 1936: XXXVI. törvény cikkben felsorolt munkavállalókra vonatkozólag megállapított járadékcsoportok valamelyikébe tartozik, a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete;

b) a többi biztosított esetében - ideértve a jelen rendelet 23. §-ának (2) bekezdése alá eső biztosítottakat is - az Országos Társadalombiztosító Intézet köteles az igényt elbírálni, illetőleg kielégíteni.

(6) Az 1928: XL. tc. 148. és 149. §-ában elrendelt járulék tartalék átutalásokkal kapcsolatban külön történik intézkedés.

25. §

(1) Az 1928: XL. tc. 155. §-ának (2) bekezdése akként módosíttatik, hogy a betegségi biztosítási kötelezettség szünetel arra az időre, amig a járadékos olyan keresőfoglalkozást folytat, amelynek alapján az 1927: XXI. tc. 3. és 5. §-ai értelmében betegségi biztosításra van kötelezve, vagy amelyből származó állandó jövedelme a hatósági szegénységi bizonyítvány kiadására vonatkozólag megállapított jövedelmi határt 50°/o-kal meghaladja, úgyszintén, amíg állandóan külföldön lakik vagy tartózkodik.

(2) Az 1928: XL. tc. 155. §-ának (5) bekezdése akként módosíttatik, hogy az említett törvényszakasz (1) bekezdésének rendelkezése értelmében betegségi biztositásra kötelezett egyénnek betegségi biztosítási járulékát az intézet alapszabályában állapítja meg és a járulék az intézetnek az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosításból származó jövedelmét terheli.

26. §

A jelen rendeletben foglalt rendelkezéseket az 5630/1928. ME, a 600/1929. ME, a 700/1929. ME, a 2880/1929. ME, a 3550/1929. ME és a 2100/1933. ME rendeletek hatálya alá eső ellátásra jogosult személyekre is megfelelően alkalmazni kell.

27. §

Ez a rendelet az 1947. évi január hó 1. napjától kezdődően lép hatályba.

Budapest, 1947. évi január hó 17-én.

Nagy Ferenc s. k.,

miniszterelnök