248310/1947. (II. 5.) X. b. PM rendelet
a magyar szeszegyedáruság munkáslétszámában alkalmazottak nyugdíj- és nyugbérszabályzatának életbeléptetése tárgyában
A magyar köztársaság kormányának 13.350/1947. Korm. rendelet 1. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a magyar szeszegyedáruság munkáslétszámában alkalmazottak ellátása tekintetében az alábbi nyugdíj- és nyugbérszabályzatot léptetem életbe.
A magyar szeszegyedáruság munkáslétszámában alkalmazottak nyugdíj- és nyugbérszabályzata.
1. §
A nyugdíj- és nyugbérszabályzat hatálya alá eső személyek
A Szeszegyedárusági Igazgatóságnál, valamint az egyedárusági szeszgyáraknál foglalkoztatott munkáslétszámbeli állandó és időszaki alkalmazottak, valamint ezeknek özvegyei és árvái a jelen szabályzatban megkívánt feltételek fennforgása esetében ellátásra tarthalnak igényt.
2. §
Az ellátások nemei
(1) Az ellátások állandóak, vagy egyszersmindenkorra szólóak.
(2) Állandó ellátás: az állandó alkalmazottat megillető nyugdíj, lakáspénz és családi pótlék, az időszaki alkalmazottat megillető nyugbér és családi segély, az állandó alkalmazott özvegye részére járó özvegyi nyugdíj és lakáspénz, az időszaki alkalmazott özvegyét megillető özvegyi nyugbér, továbbá az árvát megillető nevelési járulék, nevelési segély vagy életjáradék.
(3) Egyszersmindenkorra szóló ellátás: a végkielégítés.
3. §
Nyugdíjra, illetőleg nyugbérre igény
(1) Az állandó alkalmazott nyugdíjra tarthat igényt, ha beszámítható szolgálati ideje a tíz évet eléri.
(2) Az időszaki alkalmazott nyugbérre tarthat igényt, ha beszámítható szolgálati ideje a 400 munkahetet eléri.
(3) Azt az alkalmazottat, aki háborúban teljesített katonai szolgálat (munkaszolgálat), hadifogság, fogság (deportálás) tartama alatt és ezzel szoros kapcsolatban szerzett sérülés, sebesülés vagy más egészségromlás következtében az ellátásra igényt adó szolgálati idő betöltése előtt vált szeszegyedárusági szolgálatra teljesen képtelenné, vagy halt meg, mind saját, mind hozzátartozóinak ellátási igénye szempontjából olyannak kell tekinteni, mint aki a nyugellátásra igényt adó legkisebb szolgálati időt mar betöltötte. Az ellátást azonban csak abban az esetben lehet megállapítani, ha a teljes szolgálatképtelenség a sérülés, sebesülés vagy más egészségromlás keletkezésétől számított három éven belül, illetőleg az elhalálozás egy éven belül következett be.
4. §
A nyugellátás megállapítását kizáró okok
Nyugdíjra, illetőleg nyugbérre nem tarthat igényt az olyan alkalmazott:
a) aki magyar állampolgárságát elvesztette;
b) aki a pénzügyminiszter előzetes engedélye nélkül idegen hatalom szolgálatába lépett;
c) aki szolgálatát önként elhagyta és akit ennek folytán a munkáslétszámból végleg töröltek;
d) aki munkaképtelenségét önmaga, szándékosan idézte elő;
e) akit a bíróság jogerős ítélettel hivatalvesztésre, vagy állásának elvesztésére ítélt;
f) akit jogerős határozattal a Szeszegyedáruság szolgálatából büntetésből elbocsátottak;
g) aki szeszegyedárusági alkalmazásának tartama alatt előző alkalmazása után az államtól vagy az állammal ellátás szempontjából viszonosságban álló intézménytől nyugellátást élvezett.
5. §
A nyugellátás előfeltételei
(1) Az alkalmazott kérelmére, a megkívánt előfeltételek fennforgása esetén a nyugdíjazást, illetőleg nyugbérezést el kell rendelni, ha az alkalmazott
a) olyan testi vagy szellemi fogyatékosságban szenved, amely öt szeszegyedárusági szolgálatra végleg alkalmatlanná teszi, vagy
b) a beszámítható javadalmazással egyenlő összegű nyugdíjra, illetőleg nyugbérre igényt adó szolgálati idejét betöltötte, vagy
c) hatvanadik életévét betöltötte,
(2) Az (1) bekezdésben említett alkalmazott nyugdíjazását, illetőleg nyugbérezését hivatalból is el lehet rendelni, ha ránézve a hivatkozott bekezdés a) pontjában felsorolt feltétel bekövetkezett, vagy ha az alkalmazott
a) betegsége miatt egyhuzamban 30 napot meg nem haladó megszakításokkal több, mint hat hónap óta nem teljesit szolgálatot, vagy ha
b) hatvanötödik életével betöltötte.
(3) Nyugalomba kell helyezni azt az alkalmazottat,
a) akinek már a beszámítható javadalmazás teljes összegével felérő nyugdíjra, illetőleg nyugbérre van igénye, vagy
b) akit az üzem korlátozása, megváltoztatása vagy megszüntetése, illetőleg munkahiány következtében a szeszegyedáruság alkalmazásából elbocsátottak.
(4) A fegyelmi eljárás alá vont alkalmazott nyugdíjazását, illetőleg nyugbérezését a fegyelmi eljárás jogerős határozattal történt befejezéséig függőben kell tartani.
(5) Ha a beszámítható szolgálati idő a 10 évet, illetőleg a 400 hetet nem éri el, az alkalmazott a 22. §-ban megállapított feltételek mellett végkielégítésre tarthat igényt.
6. §
A szolgálatképtelenség megállapítása
(1) Az 5. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott szolgálatképtelenséget betegségi biztositó intézeti vagy közhatósági orvos által kiállitott bizonyítvánnyal kell igazolni.
(2) A Szeszégyedárusági Igazgatóságnak jogában áll az orvosi bizonyítványban foglaltak valóságáról orvosi felülvizsgálat utján meggyőződést szerezni.
(3) Az a körülmény, hogy a szolgálatképtelenséget öngyilkossági kísérlet folytán szerzett sérülés vagy betegség idézte elő, a nyugellátásra vonatkozó igényre kihatással nincs.
7. §
Az ideiglenes és végleges nyugdíjazás, illetőleg nyugbérezés esetei
(1) A nyugdíjazás, illetőleg nyugbérezés végleges, ha az alkalmazott hatvanadik életévét már betöltötte, vagy ha a beszámítható szolgálati ideje a 40 évet, illetőleg 1.600 munkahetet eléri. Minden más esetben a nyugdíjazás, illetőleg nyugbérezés ideiglenes.
(2) Az ideiglenesen nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett alkalmazottat hatvanadik életévének betöltése után véglegesen nyugdíjazottnak, illetőleg nyugbérezettnek kell tekinteni.
8. §
Az ideiglenesen nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett alkalmazottak szolgálatra kötelezése
Az ideiglenesen nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett alkalmazott hivatalos felszólításra köteles magát bármikor orvosi felülvizsgálat alá vetni. Ha az orvosi felülvizsgálat alkalmával megállapítást nyer, hogy az alkalmazott szolgálatképes, úgy szolgálattételre lehet kötelezni. Az ideiglenesen nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett is kérheti orvosi felülvizsgálatát és annak eredményéhez képest szolgálatba állítását.
9. §
A nyugdíj, illetőleg nyugbér megállapításának alapja
Az alkalmazottat megillető nyugdíj, illetőleg nyugbér megállapításánál az alkalmazott beszámítható szolgálati ideje, a tényleges szolgálatban betöltött munkaköre és beszámítható javadalmazása szolgál alapul.
10. §
Beszámítható szolgálati idő
(1) Beszámítható szolgálati idő az az időtartam, amely az alkalmazottnak a magyar szeszegyedáruságnál történt alkalmazása évének első napjától kezdődően megszakítás nélkül a munkából való kilépést megelőző év utolsó napjáig tartott.
(2) A szabadság vagy betegség miatt szolgálaton kívül töltött időnek egy évet meg nem haladó részét be kell számítani.
(3) A tényleges szolgálatból az 5. § (1) bekezdésének a) pontjában, valamint (2) bekezdésének a) pontjában és a (3) bekezdésének b) pontjában meghatározott ok miatt nyugdíj megállapítása nélkül elbocsátott, de később a magyar szeszegyedáruságnál munkáslétszámban ismét alkalmazott személyeknek az, elbocsátásig töltött szolgálati idejét be kell számítani tekintet nélkül arra, hogy a két szolgálat között mennyi idő telt el.
(4) A kényszerokozta munkaszünetelés idejéből - ha annak tartama a három évet meg nem haladja - egy évet be kell számítani.
(5) A 18. életév betöltése előtt eltöltött szolgálati idő is beszámítható.
11. §
A szolgálati idő folytonosságát meg nem szakító idők
(1) A nyugdíjra igényjogosult alkalmazottnál a tényleges alkalmazásban töltött idő számításánál nem tekinthető megszakításnak:
a) a két alkalmazás közé eső, de tényleges alkalmazásban nem töltött idő, ha az 30 napot meg nem halad;
b) a nyugdíjazott állapotban töltött idő;
c) a szabadságon, vagy betegség miatt szolgálaton kivül töltött idő még akkor sem, aa az a 10. § (2) bekezdése értelmében részben beszámítás tárgya nem is lehet;
d) a kényszerokozta munkaszünetelés miatt szolgálaton kívül töltött idő még akkor sem, ha az
a 10. § (4) bekezdése értelmében bészámítás tárgya nem is lehet.
(2) A nyugbérre igényjogosult alkalmazottnál a tényleges alkalmazásban töltött idő számításánál nem tekinthető megszakításnak:
a) a két alkalmazás közé eső, de tényleges alkalmazásban nem töltött idő, ha a megszakítás nem az alkalmazott hibájából állott elő;
b) a nyugbérezett állapotban töltött idő:
c) a szabadságon vagy betegség miatt szolgálaton kivül töltött idő még akkor sem, ha az a 10. § (2) bekezdése értelmében részben beszámítás tárgya nem is lehet:
d) a munkaszünetelés miatt szolgálaton kivül töltött idő még akkor sem, ha az az egy évet meg is haladta, feltéve, hogy az alkalmazott munkábaállásra felszólítást nem kapott. Abban az esetben ugyanis, ha az alkalmazott a munkaszünet letelte után munkábalépésre felszólítást kapott, annak azonban bármilyen okból betegség esetét kivéve - eleget nem tett, az alkalmazottat olyannak kell tekinteni, mint aki szolgálatát önként elhagyta. Az ilyen alkalmazottat, ha újból szolgálatba lép, mint uj alkalmazottat kell elbírálni.
12. §
Idegen szolgálati idők beszámítása
(1) A magyar szeszegyedáruságnál történt alkalmazást megelőzően:
a) bármilyen más állami, vagy az 1912: LXV. tc. 2. és 3. §-a szerint az államival egyenlőnek tekintendő szolgálatban:
b) az 1912: LXV. tc. 17. és 18. §-aiban felsorolt intézményeknél, illetőleg megjelölt nyugdíjintézetek (nyugdíjpénztárak, stb.) kötelékébe tartozó állásokon teljesített szolgálatban;
c) a törvényhatósági, megyei, városi és községi szolgálatban;
d) az Országos Társadalombiztosító Intézetnél vagy a Magánalkalmazottak Biztosító Intézeténél teljesített szolgálatban töltött mindazt az időt, amely az azokra nézve hatályos ellátási szabályok szerint beszámításra alkalmas, a magyar szeszegyedáruságnál töltött szolgálati időhöz hozzá kell számítani, de csak akkor, ha az átlépés a tényleges alkalmazásból közvetlenül történt, vagy ha a két alkalmazás közé eső, de tényleges alkalmazásban nem töltött idő 30 napot, katonai szolgálatból történt átlépés esetén pedig egy évet nem halad meg.
(2) A tűzharcos alkalmazottnak kizárólag háborúban, teljesített katonai szolgálati idejét tekintet nélkül a két szolgálat közé eső megszakítás időtartamára - a hadiév számítására vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően - az ellátás szempontjából az érdekelt kérelmére figyelembe kell venni.
(3) Az (1) bekezdésben felsorolt alkalmazásokban töltött olyan idő, amely után az átlépő nyugdíjban, végkielégítésben vagy nyugdíjjárulék visszatérítésben részesül, beszámítás tárgya nem lehet.
13. §
Hadiév számítása
A háborúban résztvett, valamint hadifogsággal vagy fogsággal (deportálással) sújtott alkalmazott beszámítható szolgálati idejének megállapításánál hadiév számításának van helye az 1912: LXV. törvénycikk hatálya alá eső alkalmazottakra vonatkozó ellátási jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően.
14. §
Nyugdíj megállapításánál alapul szolgáló javadalmazás meghatározása
(1) A nyugdíjra igényjogosult alkalmazottaknál a beszámítható javadalmazás alatt kizárólag a jelen szabályzathoz csatolt 1. számú kimutatásban feltüntetett összegeket kell érteni. Mindenféle más elnevezésű illetményt a nyugdíj összegének megállapításánál figyelmén kívül kell hagyni.
(2) A nyugdíjat annak a fizetési csoportnak, illetőleg kategóriának megfelelő foglalkozási csoport szerint kell megállapítani, amelybe az alkalmazottat a tényleges szolgálatban utoljára besorolták.
15. §
A nyugdíj összegének kiszámítása
(1) Az alkalmazott nyugdíját 10 évi beszámítható szolgálati idő után a nyugdíj megállapításánál alapul veendő beszámítható javadalmazás összegének 40§-ában, a 10 éven tul, legfeljebb azonban a 40 szolgálati évig, minden év után az említett javadalmazásnak további 2%-ában kell megállapítani.
(2) A fent említett javadalmazás összegénél magasabb nyugdíjban az alkalmazottat akkor sem lehet részesíteni, ha a beszámítható szolgálati ideje a 40 évet meghaladja.
16. §
A nyugbér összegének megállapítása
(1) Az időszaki alkalmazottak a nyugbér összegének megállapítása szempontjából a betöltött munkakörnek megfelelően nyolc nyugbérosztályba tartoznak. A nyolc nyugbérosztály beosztása azonos az állandó alkalmazottak 1. számú kimutatás szerinti foglalkozási csoportjainak beosztásával.
(2) A nyugbér összegének megállapítása az alkalmazott által a tényleges alkalmazásban legalább egy éven át utoljára betöltött munkakörnek megfelelő nyugbérosztály szerint történik.
(3) Az olyan alkalmazott azonban, akinek munkaképessége a hosszú szolgálat vagy egyéb önhibáján kivül bekövetkezett ok miatt csökkent és aki emiatt a magasabb, nyugbérre jogot adó munkakörben már nem volt foglalkoztatható, nyugbérét a teljes munkaképtelenség beálltával aszerint a nyugbérosztály szerint kapja, amely magasabb nyugbérosztályba az alkalmazott korábbi munkaköre alapján legalább egy éven át tartozott. Ez a rendelkezés nem alkalmazható abban az esetben, ha az alkalmazottat a magasabb nyugbérosztályba sorozásra igényt adó munkakörből büntetésből helyeztek át más munkakörbe.
(4) Az egyes nyugbérosztályokban a beszámítható szolgálati időnek megfelelően járó nyugbérösszegeket a csatolt 2. számú táblázat tünteti fel.
(5) A jelen szakasz alapján megállapított nyugbér összege az 1928: XL. törvénycikk alapján egyébként járó öregségi vagy rokkantsági járadék összegénél kevesebb nem lehet.
17. §
A nyugdíj, illetőleg nyugbér folyósításának időpontja
(1) Az igény a nyugdíj, illetőleg nyugbér folyósítására beáll:
a) annál az alkalmazottnál, akit a tényleges alkalmazásból nyugdíjaznak, illetőleg nyugbéreznek, vagyis akinek fizetése, illetőleg bére nincs beszüntetve, vagy aki a betegségi biztosító intézettől táppénzben részesül, a fizetés, bér, illetőleg táppénz beszüntetésének napjával:
b) annál az alkalmazottnál, aki ugyan még a munkáslétszámba tartozik, de szolgálatképtelensége következtében szolgálatot tényleg már nem teljesít, a szolgálatképtelenség megállapításának
napjával.
(2) A nyugdíjat, illetőleg a nyugbért a folyósításra való igény leálltának napját követő hó 1. napjától kezdődőleg előzetes havi részletekben kell folyósitani.
18. §
Baleset esetében járó ellátás
Azt az alkalmazottat, akinek teljes szolgálatképtelenségét minden kétséget kizáróan a szolgálat teljesítése közben vagy a szolgálat teljesítéséből kifolyólag szenvedett baleset idézte elő, olyannak kell tekinteni, mintha nyugdíjra, illetőleg nyugbérre igényt adó teljes szolgálati idejét már betöltötte volna, feltéve, hogy a teljes munka-és keresetképtelenség megállapítása és a rendkívüli esemény vagy sérülés között három évnél hosszabb idő nem telt el.
19. §
A nyugellátás beszüntetése
(1) A már folyósított nyugdíjat illetőleg nyugbért be kell szüntetni, ha
a) a nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett magyar állampolgárságát elveszti:
b) a nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett a pénzügyminiszter előzetes engedélye nélkül idegen hatalom szolgálatába lép;
c) a nyugdíjazottat, illetőleg nyugbérezettet a bíróság jogerős ítélettel hivatalvesztésre ítéli;
d) az ideiglenesen nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett, akinek munkaképessége helyreállott a tényleges alkalmazásba való visszalépésre szóló hivatalos felhívásnak annak kézhezvételétől számított 15 napon belül elfogadható ok nélkül eleget nem tesz;
e) a nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett a pénzügyminiszternek a külügyminiszterrel egyetértőleg adott előzetes engedélye nélkül állandóan Magyarország határain kívül tartózkodik;
f) a nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett újból állami vagy az állammal az ellátás szempontjából viszonosságban álló intézménynél állandó tényleges szolgálatba lép;
g) a nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett a szeszegyedáruság érdekeit sértő olyan cselekményt követ el, amely tényleges alkalmaztatás esetében szolgálatból való elbocsátást vonna maga után;
h) a nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett nyugdíját vagy nyugbérét megváltotta;
i) a nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett meghal.
(2) Az a), c), d), j), g), h) és i) pontok alatt említett esetekben a nyugdíjat, illetőleg nyugbért véglegesen be kell szüntetni. A b) és e) pontok alatt említett esetekben csak időlegesen szüntetendő be és újból folyósítani kell azt a hónapot követő hó 1. napjától kezdve, mely hónapban megszűnt az az ok, amely miatt a nyugdíjat, illetőleg nyugbért beszüntették. A múltra nézve azonban nyugdíjat, illetőleg nyugbért nem lehet folyósítani.
20. §
Női alkalmazottak
A női alkalmazottak a nyugdíjra, illetőleg nyugbérre való igény szempontjából, mind a jogok, mind a kötelességek tekintetében a férfi alkalmazottakkal egyenlők.
21. §
A nyugdíj, illetőleg nyugbér megváltása
(1) A nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett alkalmazott kérelmére a pénzügyminiszter megengedheti a nyugdíjnak, illetőleg nyugbérnek egy összegben való megváltását abban az esetben, ha a nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett minden további igényéről lemond és ha korához és egészségi állapotához mért valószínű élettartamát közhatósági orvosi bizonyítvánnyal igazolja.
(2) A nyugdíj, illetőleg nyugbér megváltását az olyan nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett alkalmazott, akinek felesége van, csak feleségének beleegyezésével, akinek pedig tizennyolcadik életévét még be nem töltött gyermeke van, csak gyámhatóság jóváhagyásával kérheti.
(3) A nyugdíj, illetőleg nyugbér megváltását a pénzügyminiszter csak figyelmet érdemlő esetekben engedélyezheti s a megváltási összeget esetről-esetre határozza meg.
(4) A megváltási összeg a nyugdíj, illetőleg nyugbér kétévi összegét nem haladhatja meg.
(5) A megváltott nyugdíjat, illetőleg nyugbért akkor sem lehet újból folyósítani, ha az illető hajlandó lenne a megváltási összeget visszatéríteni.
22. §
Végkielégítés
(1) Az olyan alkalmazott, aki nyugdíjra, illetőleg nyugbérre igényt adó legkisebb szolgálati idejét még nem töltötte be és akinek a 18. § alapján sem engedélyeztetett nyugdíj, illetőleg nyugbér, végkielégítésre tarthat igényt akkor, ha
a) olyan testi, vagy szellemi fogyatékosságban szenved, mely öt szolgálatának további ellátására véglegesen vagy legalább huzamosabb ideig képtelenné teszi, vagy
b) hatvanadik életévét betöltötte, vagy
c) rá az üzem átszervezése, vagy megszüntetése, illetőleg csökkenése következtében szükség nincs
és öt a szeszegyedáruság más ágazatánál elhelyezni nem lehetett, vagy
d) betegsége miatt egyhuzamban harminc napot meg nem haladó megszakításokkal több, mint hat hónap óta nem teljesít szolgálatot, vagy
e) munkakörével járó feladat elvégzéséhez szükséges szakképzettség, szellemi vagy egyéb fontos kellékek hiánya miatt szolgálatát a megkívánt mértékben ellátni nem tudja.
(2) A végkielégítés nem történhetik büntetésből és azt az előbbi bekezdésben említett feltételek fennforgása esetében az alkalmazott kérelmére el kell rendelni.
(3) A végkielégítés összegét öt évig, illetve 200 hétig terjedő szolgálati idő esetén a beszámítható javadalmazás hat havi, az öt évnél, illetőleg 200 hétnél több, de tiz évnél, illetve 400 hétnél kevesebb beszámítható szolgálati idő esetén a beszámítható javadalmazás tizenkét havi összegében kell megállapítani. A végkielégítés összegének kiszámításánál a beszámítható javadalmazásként a csatolt 1. és 2. számú kimutatások szerint a teljes szolgálati idő kitöltése esetén járó összegek 60%-át kell számításba venni.
(4) Az olyan alkalmazott, aki nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati idejét már betöltötte, vagy akinek részére nyugdíj, illetőleg nyugbér engedélyeztetett, végkielégítésre igényt nem tarthat.
(5) A végkielégítés folyósítására az igény azzal a nappal áll be, amellyel az alkalmazott a tényleges szolgálat alól felmentetett. A végkielégítést egy összegben azonnal folyósítani kell. A folyósításról szóló értesítés kézhezvételétől számított egy év alatt fel nem vett végkielégítést véglegesen be kell szüntetni és azt ujból folyósítani nem lehet.
23. §
Az özvegyi nyugdíjra, illetőleg nyugbérre való igény előfeltételei
(1) Az állandó, illetőleg időszaki munkás özvegye az alább meghatározott feltételek fennforgása esetében özvegyi nyugdíjra, illetőleg nyugbérre tarthat igényt akkor, ha az alkalmazott
a) a tényleges alkalmazásban öt évi, illetőleg 200 heti beszámítható szolgálati idő betöltése után halt meg, vagy
b) a tényleges alkalmazásban öt évi, illetőleg 200 heti beszámítható szolgálati idő betöltése előtt, de a 3. § (3) bekezdésében meghatározott körülmények között halt meg, vagy
c) nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett állapotban halt meg.
(2) Az (1) bekezdésben emlitett férfi alkalmazott özvegye csak abban az esetben tarthat igényt nyugdíjra, illetőleg özvegyi nyugbérre, ha
a) férjével a tényleges alkalmazás alatt vagy azt megelőzően lépeti házasságra;
b) a házasság megkötésekor a férj nem volt ötvenhét éves;
c) a házasság a férj halálát három hónappal megelőzőleg köttetett és
d) az özvegy a férj halálakor férjével együtt élt.
(3) A (2) bekezdésben felsorolt feltételek alól kivételek a következők:
a) az a nő, aki nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett alkalmazotthoz ment nőül, igényt tarthat özvegyi nyugdíjra, illetőleg nyugbérre akkor, ha házasságuk által a tényleges szolgálat alatt született gyermek törvényesíttetett, vagy pedig akkor ha férje a nyugdíjazás, illetőleg nyugbérezés idő pontjában meg nem volt hatvan éves, beszámítható szolgálati ideje a negyven évet, illetőleg az 1.600 hetet nem haladja meg és a házasság megkötése után tényleges szolgálatra újból alkalmazva legalább még három évig, illetőleg 120 hétig szolgált:
b) az a nő, aki tényleges alkalmazásban álló, de ötvenhét évesnél idősebb alkalmazotthoz ment nőül, igényt tarthat özvegyi nyugdíjra, illetőleg nyugbérre akkor, ha házasságukból gyermek szármázott, vagy házasságuk által gyermekük törvényesíttetett, vagy ha férje a házasság megkötése után legalább három évig, illetve 120 hétig még tényleges alkalmazásban állott:
c) az a nő, akinek a házassága férje halálát három hónapnál rövidebb idővel megelőzőleg köttetett,igényt tarthat özvegyi nyugdíjra, illetőleg nyugbérre akkor, ha házasságukból gyermek származott, vagy házasságuk által gyermekük törvényesíttetett, vagy ha a férj halálát a házasság megkötése után keletkezett heveny betegség okozta;
d) az a nő, aki férje halálakor férjével nem élt együtt, igényt tarthat özvegyi nyugdíjra, illetőleg nyugbérre akkor, ha erkölcsi tekintetben kifogás alá nem esik és hitelt érdemlően igazolja, hogy a különélés nem az ő hibájából következett be;
e) az a nő, akinek az alkalmazottal kötött házasságát a bíróság jogerősen felbontotta, igényt tarthat özvegyi nyugdíjra, illetőleg nyugbérre akkor, ha nem ment újból férjhez és ha a házasság felbontását kimondó ítéletből kétségtelenül kitűnik, hogy a házasság kizárólag a férj hibájából bontatott fel s ha a férj tartásdij fizetésére volt kötelezve.
(4) Az a körülmény, hogy a férj halála öngyilkosság következtében állott be, az özvegyi nyugdíjra, illetőleg nyugbérre való igényre befolyással nincs.
24. §
Özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér megállapítását kizáró okok
Nem tarthat igényt özvegyi nyugdíjra, illetőleg nyugbérre az a nő,
a) akinek férje a 4 §-ban felsorolt okok valamelyike miatt ellátásra való igényét elvesztette,
b) akinek férje nyugdíját, illetőleg nyugbérét a 24. § értelmében megváltotta,
c) akit a bíróság jogerős ítélettel hivatalvesztésre ítélt.
25. §
Az özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér megállapitása
(1) Az özvegyi nyugdíjra igénnyel bíró özvegynek (férjétől különváltan élt, vagy elvált nőnek) özvegyi nyugdíját a férj által a tényleges szolgálatban utoljára élvezett, nyugdíjba beszámítható javadalmazás alapulvételével kell megállapítani.
(2) Az Özvegyi nyugdíjai az előző bekezdésben említett beszámítható javadalmazás 50 %-ában kell megállapítani. Ha azonban a nyugdíjazott állapotban elhalt férj beszámítható szolgálati ideje tizenöt évnél kevesebb, az özvegyi nyugdíj olyan összegben állapítandó meg, mint amilyen összeg a nyugdíjazott állapotban elhalt férjet nyugdíj címén megillette.
(3) Az özvegyi nyugbérre igénnyel biró özvegynek özvegyi nyugbérét annak a nyugbérosztálynak megfelelően kell megállapítani, amely nyugbérosztálynak megfelelő nyugbér az elhalt férjet megillette, illetőleg ha a férj tényleges alkalmazásban halt meg, amely nyugbérosztály szerint a nyugbér a 16. § értelmében megállapítható lett volna.
(4) Az özvegyi nyugbért a (3) bekezdés értelmében figyelembe veendő nyugbérosztályban a teljes szolgálati idő után járó nyugbér 50%-ában kell megállapítani. Ha azonban a nyugbérezett állapotban elhalt férj beszámítható szolgálati ideje 600 hétnél kevesebb, az özvegyi nyugbér olyan összegben állapítandó meg, mint amilyen összeg a nyugbérezett állapotban elhalt férjet nyugbér címén megillette.
(5) Az a nő, aki olyan alkalmazotthoz ment nőül, akinek korábbi házasságát a bíróság jogerősen felbontotta, a teljes összegű özvegyi nyugdíjra, illetőleg nyugbérre csak akkor tarthat igényt, ha a férjének korábbi felesége részére nem állapítottak meg a jelen szakasz (3) bekezdésének 2. pontja alapján özvegyi nyugdíjat, illetőleg nyugbért, vagy ha a korábbi feleség részére megállapított özvegyi nyugdíjat, illetőleg nyugbért bármely okból beszüntették.
(6) A jelen szakasz alapján megállapított özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér összege az 1928: L. törvénycikk alapján egyébként járó özvegyi óvadék összegénél kevesebb nem lehet.
26. §
Baleset, stb. következtében elhalt alkalmazott özvegyének kedvezményes özvegyi nyugdíja, illetőleg nyugbére
Ha a jelen szabályzat 18. §-ában említett esetben a férj meghalt, az özvegy részére özvegyi ellátás cimén, a férjet a teljes szolgálati idő után megillető ellátás 50%-a állapítandó meg.
27. §
Az elvált nő özvegyi nyugdíja, illetőleg nyugbére
(1) Az özvegyi nyugdíjra, illetőleg nyugbérre a 23. § (3) bekezdésének e) pontja alapján igényjogosult elvált nő özvegyi nyugdíját, illetőleg nyugbérét abban az esetben, ha a volt férj halálakor igényjogosult özvegyet nem hagyott hátra a 25. § alapján járó özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér 50%-ában kell megállapítani.
(2) Ha a volt férj halálakor ellátásra igényjogosult özvegyet és elvált nőt is hagyott hátra, a 25. § alapján járó özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér 60%-a az özvegyet, 40%-a pedig az elvált nőt illeti meg.
(3) Több ellátásra igényjogosult elvált nő esetében az 50%-os, illetőleg 40%-os nyugdíjon, illetőleg nyugbéren az elvált nők egyenlő arányban osztoznak.
28. §
Az özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér megváltása
(1) Az özvegy kérelmére a pénzügy miniszter megengedheti az özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér egy összegben való megváltását abban az esetben, ha a férj halálának napjától számítva legalább egy év már eltelt, ha az özvegy minden további igényéről lemond és közhatósági orvosi bizonyítvánnyal igazolja, hogy korához és egészségi állapotához képest előreláthatólag legalább még két évig élhet.
(2) Az olyan özvegy, akinek még nevelési járulék, illetőleg nevelési segély élvezetében álló, vagy tizennyolcadik életévét még be nem töltött gyermeke van, özvegyi nyugdíjának, illetőleg nyugbérének megváltását csak a gyámhatóság jóváhagyásával kérheti.
(3) Az özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér megváltását a pénzügyminiszter csak figyelmet érdemlő esetekben engedélyezheti s a megváltási összeget esetről-esetre határozza meg. A megváltási összeg a megváltandó özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér két évi összegénél nagyobb nem lehet.
(4) Az elvált nő részére a 27. § alapján megállapított özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér, vagy résznyugdíj, illetőleg résznyugbér megváltás tárgya nem lehet.
(5) A megváltott özvegyi nyugdíjat, illetőleg nyugbért még akkor sem lehet újból folyósítani, ha az özvegy hajlandó lenne a megváltási összeget visszatéríteni,
29. §
Újból férjhezment özvegy özvegyi nyugdíjának, illetőleg nyugbérének megváltása
(1) Az ujból férjhezment özvegy az ujbóli férjhezmenetel napjától számított egy éven belül özvegyi nyugdíjának, illetőleg nyugbérének megváltását kívánhatja. Ez a jog az elvált nő részére a 27. § alapján megállapitott özvegyi nyugdíjra, illetőleg nyugbérre, vagy résznyugdíjra, illetőleg résznyugbérre is kiterjed.
(2) Az újbóli férjhezmenetel napjától számított egy évi határidő eltelte után az özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér megváltás tárgya nem lehet többé, hanem azt esetleges újabb özvegység esetére fenn kell tartani.
(3) A megváltási összeget a megváltandó özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér két évi összegével kell megállapítani.
(4) A megváltott özvegyi nyugdíjat, illetőleg nyugbért újabb özvegység esetén még akkor sem lehet folyósítani, ha az özvegy hajlandó lenne a megváltási összeget visszatéríteni.
(5) Ha az újból férjhezment özvegy, akinek első férje után járó özvegyi nyugdíja, illetőleg nyugbére fenntartatott, második férje után is özvegységre jut, vagy ha a második férjével kötött házasságát a bíróság jogerősen felbontotta, vagy érvénytelennek nyilvánította, a fenntartott özvegyi nyugdíjat, illetőleg nyugbért, ha erre a megkívánt feltételek még mindig megvannak, a második férj halálának napját, illetőleg a házasság felbontását, vagy érvénytelenné nyilvánítását kimondó határozat jogerőre emelkedésének napját követő hó 1. napjától kezdve kell folyósítani.
(6) A jelen szabályzat, vagy az 1912: LXV. törvénycikk hatálya alá tartozó vagy más, az ellátás szempontjából viszonosságban álló intézménynél szolgálatban álló alkalmazotthoz nőül ment és második férje után is már özvegyi ellátásra igényt szerzett olyan özvegy, akinek az első férje után járó özvegyi nyugdíja, illetőleg nyugbére fenntartatott, újabb özvegység esetén csak az egyik, mégpedig a magasabb összegű özvegyi ellátásra tarthat igényt.
30. §
Az özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér folyósításának időpontja
(1) Özvegynél az igény az özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér folyósitására az alkalmazott halálának vagy holttányilvánitásának napjával áll be.
(2) Eltünt és fel nem található alkalmazott feleségénél az igény az özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér folyósítására az alkalmazott eltünésének napjával áll be.
(3) Az özvegyek részére járó özvegyi nyugdíjai, illetőleg nyugbért az ellátás folyósítására való igény beálltának napját követő negyedik hó 1. napjázól kezdve előzetes havi részletekben kell folyósítani.
31. §
Özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér beszüntetése
(1) A már folyósított özvegyi nyugdíjat, illetőleg nyugbért be kell szüntetni a következő esetekben:
a) ha az özvegy magyar állampolgárságát elveszti;
b) ha az özvegyet a bíróság jogerős ítélettel hivatalvesztésre itéli;
c) ha az özvegy a pénzügyminiszternek a külügyminiszterrel egyetértőleg kiadott előzetes engedélye nélkül állandóan Magyarország határain kívül tartózkodik;
d) ha az özvegy közmegbotránkozást okozó erkölcstelen életet él;
e) ha az özvegy újból férjhez megy;
f) ha az özvegy a nyugdíját, illetőleg a nyugbérét megváltja;
g) ha az özvegy meghal,
(2) A jelen szakasz (1) bekezdésének a), c) és d) pontjában említett esetekben az özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér csak ideiglenesen szüntetendő be, az ellátást ujból folyósítani kell azt a hónapot követő hó 1. napjától kezdve, amely hónapban megszűnt az az ok, amely miatt az özvegyi nyugdíjat, illetőleg nyugbért be kellett szüntetni. A múltra nézve azonban az ellátást nem lehet folyósítani. Az (1) bekezdés b), f) és g) pontjai alatt említett esetekben az özvegyi nyugdíjat, illetőleg nyugbért véglegesen be kell szüntetni. Az e) pont alatt említett esetben a 29. § rendelkezései nyernek alkalmazást.
32. §
Az özvegyet megillető végkielégités
(1) A tényleges szolgálatban elhalt alkalmazott özvegye, akinek özvegyi ellátásra csak azért nincsen igénye, mert a férj még nem töltötte be az özvegyi ellátásra igényt adó legkisebb szolgálati idejét - ha egyébként a 23. § (2) bekezdésének a), b), c) és d) pontjában megkívánt feltételeket igazolja - a férj által a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámítható javadalmazás egy évi összegének 1/4-ével felérő végkielégítésre tarthat igényt.
(2) Ugyanilyen összegű végkielégítésre tarthat igényt a 23. § (3) bekezdésének a) és b) pontjai alatt említett özvegy abban az esetben, ha özvegyi ellátásra igénye még nincsen s ha egyébként a 23. § (2) bekezdésének e) és d) pontjaiban megkívánt feltételeket igazolja.
(3) Az özvegyi végkielégítés folyósítására az igény az alkalmazott halálának, vagy holttányilvánitásának napjával áll be. A végkielégítést egy összegben azonnal folyósítani kell. A folyósításról szóló értesítés kézhezvételétől számított egy év alatt fel nem vett végkielégítést be kell szüntetni és azt újból folyósítani nem lehet.
33. §
Nevelési járulékra (nevelési segélyre) való igény előfeltételei
(1) Az állandó alkalmazott gyermeke nevelési járulékra, az időszaki alkalmazott gyermeke nevelési segélyre igényt tarthat akkor, ha apja (anyja):
a) a tényleges alkalmazásban legalább öt évi (200 heti) szolgálati idő betöltése után halt meg. vagy
b) a tényleges alkalmazásban öt évi (200 heti) beszámítható szolgálati idő betöltése előtt, de a 3. § (3) bekezdésében meghatározott körülmények között halt meg, vagy
c) nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett állapotban halt meg.
(2) Az (1) bekezdésben emlitett elhalt alkalmazott minden törvényes, valamint törvényesített gyermekének tizennyolcadik életéve betöltéséig nevelési járulékra (nevelési segélyre) van igénye abban az esetben, ha a házasságot, amelyből a gyermek származott, az alkalmazott tényleges szolgálatának ideje alatt vagy azt megelőzően kötötték, illetőleg, ha a törvényesítés az alkalmazott tényleges szolgálatának ideje alatt, vagy azt megelőzőleg történt.
(3) Az alkalmazottnak olyan gyermeke, akit csak a nyugdíjazás, illetőleg nyugbérezés után törvényesítettek, igényt tarthat nevelési járulékra (nevelési segélyre), de csak akkor, ha még a tényleges szolgálat alatt született. Igényt tarthat továbbá nevelési járulékra (nevelési segélyre) a fentiek szerint törvényesített olyan gyermek is, aki az alkalmazott nyugdíjazása, illetőleg nyugbérezése után született, valamint általában a nyugdíjazás, illetőleg nyugbérezés után kötött házasságból származó gyermek akkor is, ha az alkalmazott a nyugdíjazás, illetőleg a nyugbérezés időpontjában még nem volt hatvan éves, a negy ven évi (1600 heti) szolgálati időt még nem töltötte be és a házasság megkötése, vagy gyermekének törvényesítése után a tényleges szolgálatban ujból alkalmaztatván, legalább még három évig (120 hétig) szolgált.
(4) Az a gyermek, aki az alkalmazottnak olyan házasságából származik, amelyei a bíróság jogerősen utóbb felbontott, vagy érvénytelennek nyilvánított, nevelési járulékra (nevelési segélyre) igénnyel bir, tekintet nélkül arra, hogy édesanyjának van-e igénye özvegyi nyugdíjra, illetőleg nyugbérre, vagy sem.
(5) Nevelési járulékra (nevelési segélyre) igénye van az alkalmazott olyan gyermekének is, aki a házasság megszüntetésének vagy érvénytelenné nyilvánításának napjától számított tiz hónapon belül születik.
(6) A nő alkalmazott gyermeke elhalt anyja után csak akkor tarthat igényi nevelési járulékra (nevelési segélyre), ha az édesatyja elhalt, vagy holttányilvánitották, vagy teljesen vagyontalan és keresetképtelen.
(7) Az alkalmazott, továbbá nyugdíjas, illetőleg nyugbéres által örökbefogadott hadiárvának igénye van a nevelési járulékra (nevelési segélyre), tekintet nélkül arra, hogy az örökbefogadóval vérrokonsági viszonyban áll-e.
(8) Az alkalmazott, illetőleg a nyugdíjas nyugbéres hadiárva nevelt gyermeke részére a pénzügyminiszter méltánylást érdemlő körülmények fennforgása esetében és ha azt a vagyoni viszonyok indokolják, nevelési járulékot (nevelési segélyt) engedélyezhet, tekintet nélkül arra, hogy a neveli gyermek a nevelőszülővel vérrokonsági viszonyban áll-e.
(9) Az a körülmény, hogy az alkalmazott halála öngyilkosság következtében állott be, a nevelési járulékra (nevelési segélyre) való igényre be folyással nincs.
34. §
Nevelési járulék (nevelési segély) megállapítását kizáró okok
Nem tarthat igényt nevelési járulékra (nevelési segélyre) az a gyermek:
a) akinek atyja (anyja) a 4. §-ban felsorolt okok valamelyike miatt ellátásra való igényét elvesztette;
b) akinek atyja (anyja) nyugdíját, illetőleg nyugbérét a 21. § értelmében megváltotta;
c) akit a bíróság jogerős bírói ítélettel hivatalvesztésre ítélt.
35. §
Nevelési járulék (nevelési segély) megállapítása és mértéke
(1) A nevelési járulékot (nevelési segélyt) annak az özvegyi nyugdíjnak (nyugbérnek) alapulvétel mellett kell megállapítani, amelyben a gyermek édes, vagy mostoha anyja részesül. Ha az anya özvegyi nyugdíjban (nyugbérben) egyáltalán nem vagy csak korlátozott mértékben részesül, a nevelési járulékot (nevelési segélyt) annak az összegnek alapulvétele mellett kell megállapítani, amely az anyát - a szabályszerű előfeltételek fennforgása esetén - a 25. § szerint özvegyi nyugdíj (nyugbér) címén megilletné.
(2) Ha az alkalmazott után ellátásra igény jogosult özvegy és ellátásra igényjogosult elvált nő is maradt hátra s ennek következtében az özvegyi nyugdíj (nyugbér) több nő között oszlik meg, a nevelési járulék (nevelési segély) megállapításánál az özvegyi nyugdíjnak (nyugbérnek) a 25. § szerint megállapított egész összegét kell alapul venni.
(3) A nőalkalmazott gyermekét megillető nevelési járulék (nevelési segély) megállapításánál azt az összeget kell alapul venni, amely az ugyanolyan nyugbérosztályba tartozó férfi alkalmazott özvegyét a 25. § szerint özvegyi nyugdíj (nyugbér) címén megilleti.
(4) A nevelési járulékra (nevelési segélyre) igénnyel biró atyátlan árvák fejenként járó nevelési járulékát a fentiek szerint alapul veendő özvegyi nyugdíj (nyugbér) 1/5-ében kell megállapítani. Az igy megállapított nevelési járulék összege a családi pótlék mindenkori összegénél, a nevelési segély pedig az Országos Társadalombiztosító Intézet által a tényleges szolgálatban álló időszaki munkások részére folyósított családi pótlék összegénél kevesebb nem lehet.
(5) A hősi halált halt tényleges, nyugdíjas, illetőleg nyugbéres alkalmazott atyátlan árvájának nevelési járulékát (nevelési segélyét) másfélszeres összegben kell megállapítani.
(6) A nevelési járulékra (nevelési segélyre) igénnyel bíró szülőtlen árvák fejenként járó nevelési járulékát (nevelési segélyét) az atyátlan árvákat a (4) bekezdés szerint fejenként megillető nevelési járulék (nevelési segély) kétszeresével kell megállapítani.
(7) A szűlötlen árvákkal egyenlőknek kell tekinteni azokat az atyátlan árvákat, akiknek édes-vagy mostohaanyja - azt az okot kivéve, hogy a férj a 23. § (1) bekezdése értelmében az özvegyi nyugdíjra, illetőleg nyugbérre igényi adó legkisebb szolgálati időt még nem töltötte be - özvegyi nyugdíjra, illetőleg nyugbérre bármely más okból igényt nem tarthat, vagy özvegyi nyugdíját, illetőleg nyugbérét bármely okból elvesztette, vagy azt megváltotta.
(8) A szülőtlen árvákkal egyenlőknek kell tekinteni továbbá a nőalkalmazottaknak anyátlan árváit akkor, ha az árváknak édesatyja teljesen keresetképtelen és vagyontalan.
(9) Ha nevelési járulék (nevelési segély) élvezetében álló atyátlan árvák időközben szülőtlen, vagy szülőtlenekkel egyenlőknek tekintendő árvákká lesznek, nevelési járulékukat (nevelési segélyüket) az addig élvezett nevelési járulék (nevelési segély) kétszeresére kell felemelni.
(10) A szülőtlen árvákkal egyenlőknek tekintendő s a jelen szakasz értelmében a nevelési járulék (nevelési segély) kétszeresét élvező árvák nevelési járulékát (nevelési segélyét) ismét az egyszeres összegre kell leszállítani, ha megszűnik az az ok, amely miatt az illető árvák szülőtlen árváknak voltak tekinthetők.
(11) Azok a szülőtlen árvák, akiknek atyja is, anyja is állatni vagy az állammal ellátás szempontjából viszonosságban álló intézmény alkalmazottja volt, a nevelési járulékra (nevelési segélyre) csak az egyik szülő után tarthatnak igényt, még pedig arra a nevelési járulékra (nevelési segélyre), amely rájuk nézve kedvezőbb.
36. §
A nevelési járulék (nevelési segély) folyósításának időpontja
(1) Árváknál az igény a nevelési járulék (nevelési segély) folyósítására az alkalmazott halálának vagy holtányilvánitásának napjával, utószülött árvánál pedig az árva születésének napjával áll be.
(2) Eltünt és fel nem található alkalmazott gyermekénél az igény a nevelési járulék (nevelési segély) folyósítására az alkalmazott eltünésének napjával áll be.
(3) Nőalkalmazott árváinál az igény a nevelési járulék (nevelési segély) folyósítására, ha a gyermekek édesatyja a nőalkalmazottat túléli, az atya halálának, vagy holttányilvánításának napjával áll be, abban az esetben, ha a gyermek édesatyja, nem teljesen vagyontalan és keresetképtelen; ha pedig a gyermekek édesatyja teljesen vagyontalan és keresetképtelen, az igény a nevelési járulék folyósítására, a teljes vagyontalanság és kereset-képtelenség bekövetkeztével áll be.
(4) Szülőtlen vagy szülőtlenekkel egyenlőknek tekintendő árváknál az igény a magasabb összegű nevelési járulék (nevelési segély) folyósítására teljes árvaságra jutásuk napjával, illetőleg azzal az időponttal áll be, amelytől kezdve az özvegyi nyugdíjra, illetőleg nyugbérre egyébként igénnyel bíró édesanyjuknak özvegyi nyugdíját, illetőleg nyugbérét beszüntették, ha özvegyi nyugdíjat, illetőleg nyugbért egyáltalán nem folyósítottak, valamint a szülőtlenekkel egyenlőknek tekintendő olyan árváknál, akik az alkalmazottnak jogérvényesen felbontott házasságából származnak, az igény a magasabb összegű nevelési járulék (nevelési segély) folyósítására az atya halálával áll be.
(5) Az árvák részére járó nevelési járulékot (nevelési segélyt) a nevelési járulék (nevelési segély) folyósítására való igény beálltának napját követő negyedik hó 1. napjától kezdve, előzetes havi részletekben kell folyósítani.
37. §
Nevelési járulék (nevelési segély) folyósítása a korhatáron tul, a tanulmányok folytatása esetén
(1) Az alkalmazott olyan gyermeke részére, aki tanulmányait az előirt eredménnyel még tizennyolcadik életévének betöltése után is folytatja, a pénzügyminiszter a nevelési járulékot (nevelési segélyt) a tanulmányok befejezéséig, legfeljebb azonban a gyermek huszonnegyedik életévének betöltéséig meghagyhatja, sőt az említett esetben nevelési járulékot (nevelési segélyt) engedélyezhet olyan gyermek részére is, aki tizennyolcadik életévét az igényjogosult szülő halálakor már betöltötte.
(2) A nevelési járulékot (nevelési segélyt) az (1) bekezdésben említett esetekben legkorábban annak a hónapnak az 1. napjától kezdődően lehel engedélyezni, amely hónapban a kérelmet előterjesztették. Ezt a nevelési járulékot (nevelési segélyt) is havonként előzetesen kell kifizetni.
38. §
A nevelési járulék (nevelési segély) beszüntetése
(1) A folyósított nevelési járulékot (nevelési segélyt) be kell szüntetni a következő esetekben:
a) ha az árva a magyar állampolgárságát elveszti;
b) ha az árvát a bíróság jogerős ítélettel hivatalvesztésre ítéli;
e) ha az árva a pénzügyminiszternek a külügyminiszterrel egyetértőkig kiadott előzetes engedélye nélkül állandóan Magyarország határain kivül tartózkodik;
d) ha az árva tizennyolcadik életévét eléri;
e) ha az árvát nagykorúsítják;
f) ha az árva közmegbotránkozást okozó erkölcstelen életet él;
g) ha a fiúárva megnősül, vagy a lányárva férjhez megy;
h) ha az árva meghal;
(2) A jelen szakasz (1) bekezdésének a), c) és f) pontjaiban említett esetekben a nevelési járulék (nevelési segély) csak időlegesen szüntetendő be és a nevelési járulékot (nevelési segélyt) ujból folyósítani kell azt a hónapot követő hó 1. napjától kezdve, amely hónapban megszűnt az az ok, amely miatt a nevelési járulékot (nevelési segélyt) beszüntették. A multra nézve azonban az ellátást nem lehet folyósítani. Az (1) bekezdés b), d), e), g) és h) pontjai alatt említett esetekben a nevelési járulékot (nevelési segélyt) véglegesen be kell szüntetni.
39. §
Az árvák életjáradéka
(1) Az alkalmazottnak tizennyolcadik életévét már betöltött olyan atyátlan (anyátlan) vagy szülőtlen gyermeke részére, aki teljesen munka-és keresetképtelen s amellett nyomorék, vagy költséges ápolást igénylő beteg - ha azt a vagyoni viszonyok is indokolják - a pénzügyminiszter arra az időre, amíg a gyermekre nézve az említett feltételek fennállanak, életjáradékot engedélyezhet.
(2) Az életjáradék összegét esetről-esetre kell megállapítani, de az nem haladhatja meg annak a nevelési járuléknak (nevelési segélynek) az összegét, amelyre nézve a gyermeknek igénye lenne akkor, ha tizennyolcadik életévét még nem töltötte volna be.
40. §
A nyugdíjas igénye lakáspénzre
A nyugdíjra igénnyel bíró alkalmazottnak a nyugdíjon felül lakáspénzre is van igénye.
41. §
A lakáspénz megállapításának alapja
A nyugdíjban részesülő és lakáspénzre igényjogosult nyugdíjasnak járó lakáspénzt a nyugalombahelyezett alkalmazott által a tényleges alkalmazásban élvezett fizetési csoport szerint és annak a lakáspénzosztálynak megfelelően kell megállapítani, amely lakáspénzosztályba tartozik a város (község), amely az alkalmazott utolsó állomáshelye volt.
42. §
Lakáspénzosztályok
(1) A lakáspénzt az egyes állomáshelyekhez képest három lakáspénzosztály szerint kell megállapítani.
(2) Az egyes lakáspénzosztályokba tartozó városok és községek tekintetében a közszolgálati alkalmazottakra vonatkozó jogszabályok az irányadók.
(3) A lakáspénz nem változik, ha a nyugellátásban részesülő állandó lakását más lakáspénzosztályba tartozó városba (községbe) helyezi át.
43. §
A nyugdíjasnak járó lakáspénz mértéke
(1) Az ellátásban részesülő és lakáspénzre igényjogosult alkalmazott lakáspénzét aszerint a fizetési csoport szerint kell megállapítani, amely fizetési csoportból az alkalmazott nyugalomba helyeztetett.
(2) A nyugdíjas olyan összegű lakáspénzben részesül, mint a tényleges alkalmazott. Annak a nyugdíjas alkalmazottnak azonban, akinek nincsen huszonöt nyugdíjba beszámítható szolgálati éve, a lakáspénznek csak 50%-ára van igénye
44. §
A nyugdíjast megillető lakáspénz folyósításának időpontja
(1) Nyugdíjasoknál a lakáspénz folyósítására az igény azzal a nappal áll be, amellyel az alkalmazott a tényleges szolgálat köteléke alól felmentetett. A lakáspénzt az ellátás folyósítására való igény beálltának napját követő lakbérnegyedtől kezdődőleg előzetes havi részletekben kell folyósítani.
(2) A nyugdíjasnak járó lakáspénzt annak a lakásbérévnegyednek a végével kell beszüntetni, amelyben a nyugdíjra valói igény megszünt.
45. §
Lakáspénz többféle jogcimen való igényjogosultság esetében
(1) Az ellátásban részesülő alkalmazott (nőalkalmazott) csak egy jogcimen kaphat lakáspénzt. Ha az alkalmazottnak (nőalkamazottnak) többféle jogcímen van lakáspénzre igénye, részére csak a magasabb összegű lakáspénzt leint kifizetni. A kisebb összegű lakáspénz fizetését be kell szüntetni.
(2) Az átlátásban részesülő olyan alkalmazott (nőalkalmazott), aki többféle jogcímen részesül lakáspénzben, köteles ezt a körülményi az ellátást számfejtő hivatalnak bejelenteni. A bejelentést a különböző jogcímen élvezett lakáspénzösszegek feltüntetése mellett az említett körülmény bekövetkezésétől számított tizenöt nap alatt kell megtenni. A bejelentés elmulasztása esetében a felvett kisebb összegű lakáspénzt térítményként kell előírni és az ellátásból le kell vonni.
46. §
Özvegy igénye lakáspénzre
Az özvegyi nyugdíjra igénnyel bíró özvegynek (különélő nőnek, elvált nőnek) az özvegyi nyugdíjon felül lakáspénzre is igénye van.
47. §
Az özvegyi lakáspénz megállapításának alapja
(1) A tényleges szolgálatban elhalt alkalmazott özvegyének járó lakáspénzt az elhalt alkalmazott által a tényleges szolgálatban utoljára élvezett fizetési csoport szerint és annak a lakáspénz-osztálynak megfelelően kell megállapítani, amely lakáspénzosztályba tartozik az a város (község), amely az elhalt alkalmazottnak utolsó állomáshelye volt.
(2) Nyugalmazod állapotban elhalt alkalmazott özvegyének járó lakáspénzt az elhalt nyugdíjas által a tényleges szolgálatban utoljára élvezett fizetési csoport szerint és annak a lakáspénzosztálynak megfelelően kell kifizetni, amely lakáspénzosztály szerint kapta az özvegynek nyugdíjas férje a lakáspénzt.
(3) Arra, hogy az egyes állomáshelyek (lakóhelyek) mely lakbérosztályba tartoznak, a jelen szabályzat 42. §-ában foglaltak az irányadók.
(4) A lakáspénz nem változhatik abból kifolyólag, hogy az ellátásban részesülő özvegy állandó lakását más lakáspénzosztályba tartozó városba (községbe) helyezi el.
48. §
Az özvegyek lakáspénzének mértéke
(1) Az özvegynek lakáspénz címén a férjet megillető lakáspénz fele összegére van igénye. Azonban, ha a férj mint nyugdíjas a 43. § (2) bekezdése értelmében csak a lakáspénz fele összegét kapta, az özvegy a férjet utoljára megillető lakáspénz teljes összegére tarthat igényt.
(2) A férjétől törvényesen elvált és ellátásban részesülő nő az özvegy részére járó lakáspénz felére tarthat igényt.
(3) Ha a férj után özvegy s ellátásra igényjogosult elvált nő (nők) maradt hátra, az özvegy és az elvált nő (nők) az özvegyi nyugdíj megoszlásának arányában az özvegy részére járó lakáspénzben osztoznak.
49. §
Özvegyi lakáspénz folyósításának időpontja
(1) Az ellátásra igényjogosult özvegyeknél (elvált nőknél) a lakáspénz folyósítására az igény az alkalmazott halálának, vagy holtányilvánításának napjával áll be.
(2) Az alkalmazott, vagy nyugdíjas elhalálozása esetében özvegye részére a férj halálát követő lakbérnegyedév végéig folytatólagosan ki kell fizetni azt a lakáspénzt, amely az elhalt részére az alatt az idő alatt járna abban az esetben, ha még életben volna.
(3) Az ellátásra igényjogosult özvegy (elvált nő) részére járó özvegyi lakáspénzt az ellátás folyósítására való igény beálltának napját követő második lakbérnegyedtől kezdődően kell előzetes havi részletekben folyósítani.
50. §
Özvegyi lakáspénz beszüntetésének időpontja
(1) Az özvegynek (elvált nőnek) járó lakáspénzt annak a lakbérnegyednek a végével kell beszüntetni, amelyben az özvegyi nyugdíjra való igény megszűnt.
(2) Az özvegyi nyugdíjban részesült özvegy elhalálozása esetében a jelen szabályzat 37. §-ában meghatározott életkort még be nem töltött szülőtlen árvák részére az özvegy halálát követő lakbérnegyed végéig folytatólagosan ki kell fizetni azt a lakáspénzt, amely az elhalt özvegy részére az alatt az idő alatt járna abban az esetben, ha még életben volna.
(3) Három havi készpénzjárandóságra igényjogosult szülőtlen árvák nélkül elhalt özvegy lakás pénzét annak a lakbérnegyednek végével kell beszüntetni, amelyben az elhatározás bekövetkezett.
51. §
Özvegyi lakáspénz többféle jogcímen való igényjogosultság esetében
(1) Az özvegyi nyugdíjban részesülő olyan özvegy, aki tényleges szolgálatban áll, saját alkalmazása után a lakáspénznek csak 50%-ában részesült. Ha az ilyen özvegy az özvegyi jogon öl meg illető lakáspénzről lemond, ez a korlátozás nem nyer alkalmazást.
(2) Az ellátásban részesülő olyan özvegy (elvált nő), aki többféle jogcímen részesül lakáspénzben, köteles ezt a körülményt az ellátást számfejtő hivatalnak bejelenteni. A bejelentésre a 45. § (2) bekezdésében foglaltak az irányadók.
52. §
Lakbér segély
(1) A jelen szabályzatnak a nyugdíjban és az özvegyi nyugdíjban részesülők lakáspénzére vonatkozó rendelkezései (40.- 51. §) csak akkor lépnek hatályba, ha a 8.900/1946. ME rendelet intézkedéseinek megváltoztatásával a tényleges szolgálatban álló alkalmazottak lakáspénzben fognak részesülni.
(2) Addig a jelen Szabályzat alapján ellátásban részesülő nyugdíjasokat, valamint ezek özvegyeit és árváit lakbérsegély illeti meg.
(3) A lakbérsegély összege a közszolgálati alkalmazottakra vonatkozó jogszabályokban megállapított lakbérsegély összegével azonos.
53. §
Nyugdíjasok családi pótléka
Nyugalomba helyezett állandó alkalmazottakat igényjogosult családtagjaik után ugyanolyan összegű családi pótlék illeti meg, mint a tényleges szolgálatban álló alkalmazottakat. Ezek részére a családi pótlékot ugyanolyan rendelkezések szerint kell megállapítani, mint amilyen rendelkezések a tényleges alkalmazottakra vonatkozóan mindenkor fennállanak.
54. §
Nyugbéresek családi segélye
(1) A nyugbéreseket az Országos Társadalombiztosító Intézet által a tényleges szolgálatban álló időszaki munkások részére folyósított családi pótlék összegével azonos mérvű családi segély illeti meg.
(2) A családi segély folyósítására és engedélyezésére vonatkozóan ugyanazok a szabályok érvényesek, mint amelyek az Országos Társadalombiztosító Intézet által folyósított családi pótlékra vonatkozóan mindenkor fennállanak.
55. §
Az alkalmazottak és nyugdíjasok, illetőleg nyugbéresek elhalálozása esetében járó háromhavi készpénzjárandóság
(1) A tényleges szolgálatban, továbbá a nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett állapotban elhalt alkalmazottak özvegye részére, valamint a 37. §-ban meghatározott életkort még be nem töltött szülőtlen, vagy a szülőtlenekkel egyenlőknek tekintendő árvák részére az elhatározás napját követő három hónapon át, mindenkor a járandóságok esedékességének napján folytatólagosan ki kell fizetni a közlekedési segély kivételével azokat a készpénzjárandóságokat, amelyek az elhalt részére járnának abban az esetben, ha még életben volna.
(2) Ha a tényleges szolgálatban, illetőleg nyugdíjas állapotban elhalt alkalmazott után az özvegyen kívül a 23. § (3) bekezdésének e) pontjában említett elvált nő (nők), vagy szülőtlen, illetőleg szülőtlen árvákkal egyenlőknek tekintendő árvák is maradtak hátra, az özvegy a szóbanlévő készpénzjárandóságoknak 3/5 részét kapja, a fennmaradó 2/5 részben pedig az említett nők az árvákkal egyenlő mértékben részesülnek.
(3) Ha az elhaltnak özvegye nincsen és utána a 23. § (3) bekezdésétiek e) pontjában említett elvált nő (nők), vagy szülőtlen árvákkal egyenlőknek tekintendő árvák, vagy az említett nő (nők) és az említett árvák is maradtak hátra, a szóbanlévő készpénzjárandóságokban az emlitettek egyenlő mértékben osztoznak.
56, §
Az özvegyi nyugdíjban, illetőleg nyugbérben részesülő özvegyek elhalálozása esetében járó három havi készpénzjárandóságok
Az özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér élvezetében állott özvegyek elhalálozása esetében az olyan szülőtlen árvák részére, akik a 37. §-ban meghatározott életkori még nem töltötték be, az elhalálozás napját követő három hónapon át - mindenkor az özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér esedékességének napján - folytatólagosan ki kell fizetni azt az özvegyi nyugdíjat, illetőleg nyugbért, továbbá lakáspénzt és nevelési járulékot, amelyet az elhalt özvegy részére ki kellene fizetni abban az esetben, ha még életben volna.
57. §
Három havi készpénz járandóság kifizetése és elszámolása
(1) A jelen szabályzat 55. és 56. §-aiban említett készpénzjárandóságok alatt azokat a járandóságokat kell érteni, amelyekre az elhaltnak elhalálozását követő három hónap alatt igénye lenne abban az esetben, ha még életben volna.
(2) Ugy a szóbanlévő készpénzjárandóságok is szegének megállapításánál, mint az özvegyi nyugdíj és nyugbér, valamint nevelési járulék összegének meghatározásánál figyelmen kivül kell hagyni azt a körülményt, hogy a tényleges szolgálatban elhalt alkalmazott elhalálozásának napját követő három hónapon belül - abban az esetben, ha még életben maradt volna - magasabb fizetési fokozatba lépett volna elő.
(3) Az említett készpénzjárandóságokat külön utalványrendelet bevárása nélkül ugyanott és ugyanugy kell számfejteni, elszámolni és az özvegy kezéhez, illetőleg szülőtlen árváknál a gyám kezéhez kifizetni, mintha az elhalt alkalmazott a szóbanlévő három hónap alatt életben lett volna.
(4) A három hónapra kifizetett összegeket az özvegy, illetőleg a szülőtlen árva abban az esetben sem köteles visszatéríteni, ha részére özvegyi nyugdíj, illetve nevelési járulék nem állapíttatnék meg.
58. §
Eltünt alkalmazott feleségének és gyermekének ideiglenes ellátása
(1) Eltünt és fel nem található alkalmazott felesége és gyermeke részére - ha egyébként a megkívánt feltételek megvannak és ha az ellátás megállapítása a 4. § szerint sem ütközik akadályba, - az özvegyeket és árvákat a jelen szabályzat határozmányai alapján megillető özvegyi nyugdíjat, illetőleg nyugbért és nevelési járulékot (nevelési segélyt) ideiglenesen addig kell folyósítani, amíg az alkalmazott elő nem kerül, vagy halála be nem bizonyult, vagy amíg őt a biróság holtnak nem nyilvánítja, ha csak az ellátást a jelen szabályzat értelmében már korábban nem kell beszüntetni.
(2) A jelen szakasz alapján járó özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér megváltás tárgya nem lehet
(3) A jelen szakasz alapján ideiglenesen folyósitott ellátás visszatérítését akkor sem lehet követelni, ha az alkalmazott később elő is kerül
59. §
Az özvegyi nyugdíj, nyugbér, nevelési járulék és nevelési segély megállapítására irányuló kérelem előterjesztése
(1) Az özvegyi nyugdíjai, illetőleg nyugbért, nevelési járulékot és nevetési segélyt, valamint a 39. § alapján engedélyezhető életjáradékot csak az azok felvételére jogosítottak kérelmére lehet megállapítani és folyósítani.
(2) A kérelmet a 30. és 36. §-okban meghatározott időponttól számított egy éven belül kell előterjeszteni.
(3) Később előterjesztett kérelmek alapján az ellátást csak a kérelem előterjesztésének napját követő hó 1. napjától kezdve lehet folyósítani. Ez a rendelkezés nem nyer alkalmazást a nevelési járulék (nevelési segély) megállapításánál abban az esetben, ha hiteltérdemlően igazolható, hogy a kérelem elkésett előterjesztését a gyám, vagy gondnok késedelmes kirendelése, illetőleg a gyám, vagy a gondnok mulasztása okozta.
60. §
E szabályzat életbelépte előtt szolgálatképtelenné vált alkalmazottak, valamint elhalálozásuk esetén hozzátartozóik ellátásának megállapítása
(1) E szabályzat életbelépte előtt szolgálatképtelenné vált azon alkalmazottaknak, akik legalább 400 heti beszámítható szolgálati idővel rendelkeznek és e szabályzatban megkivánt egyéb feltételeknek megfelelnek, nyugbérre van igényük még akkor is, ha öregségi, rokkantsági vagy baleset járadékban részesülnek.
(2) A nyugbér ősszegének megállapítása tekintetében a 16. és 18. §-okban foglaltak az irányadók.
(3) A jelen szakasz alapján nyugbért csak az igényjogosult kérelmére lehet megállapítani és a kérelmet 1948. évi június hó 30. napjáig kell előterjeszteni.
(4) A megállapított nyugbért a jelen szabályzat hatálybalépésének napjától, az 1948. évi június hó 30. után előterjesztett kérelem esetén pedig csak a kérelem előterjesztésének napját követő hó 1. napjától kezdve kell folyósítani.
(5) Az (1) bekezdés alapján nyugbérre igényt szerzett alkalmazott elhalálozása esetén hozzátartozóinak a jelen szabályzat szerint ellátásra (özvegyi nyugbér, nevelési segély, árvaéletjáradék) van igényük, ha a megkívánt egyéb feltételeknek megtelelnek.
(6) A jelen szakasz alapján megállapított ellátás az eddig esetleg élvezett járadék összegénél kevesebb nem lehet.
61. §
E szabályzat életbelépte előtt elhalt alkalmazottak hozzátartozói ellátásának megállapítása
(1) A jelen szabályzat életbelépte előtt tényleges szolgálatban, vagy szolgálatképtelen állapotban elhall alkalmazottak hozzátartozóinak az e szabályzatban megkívánt feltételek fennállása esetén ellátásra van igényük még akkor is, ha esetleg özvegyi vagy árvajáradékot élveztek.
(2) Az ellátások összegének megállapítása tekintetében az özvegyi nyugdíjra (nyugbérre), özvegyi lakáspénzre, nevelési járulékra (nevelési segélyre) és az árvaéletjáradékra vonalkozó rendelkezések az irányadók azzal az eltéréssel, hogy az özvegyi nyugdíj kiszámításának alapját képező beszámítható javadalmazásként az elhalt alkalmazott által utoljára betöltött munkakörnek megfelelő foglalkozási csoportra nézve az 1. számú táblázat szerint megállapított összeget kell figyelembe venni.
(3) A jelen szakasz alapján özvegyi nyugdíjat csak azoknak az elhalt alkalmazottaknak özvegye részére lehet megállapítani, akiknek tényleges szolgálatban utoljára betöltött munkaköre az 1. táblázat 1. és 2. foglalkozási csoportjának felel meg.
(4) A jelen szakasz alapján ellátást csak az azok felvételére jogosultak kérelmére lehet megállapítani. E kérelmeket 1948. évi június hó 30. napjáig kell előterjeszteni.
(5) A megállapított ellátást a jelen szabályzat hatálybalépésének napjától kell folyósítani. Az 1948. évi június hó 30. után előterjesztett kérelmek esetén az 59. § (3) bekezdésében foglaltak az irányadók.
(6) A jelen szakasz alapján megállapított ellátás az eddig esetleg élvezett járadék összegénél kevesebb nem lehet.
62. §
Az ellátásban részesülők járadékigényének megszűnése
A jelen szabályzat alapján ellátásban részesülő alkalmazottaknak vagy családtagjaiknak az 1927. évi XXI. törvénycikk, valamint az 1928: XL. törvénycikk alapján esetleg élvezett mindennemű járadékra való igénye az ellátás folyósításának időpontjával egyidejűleg megszünik.
63. §
Az egy éven át fel nem vett ellátások beszüntetése
Az ellátást, ha azt az igényjogosult több mint egy év óta nem vette fel, be kell szüntetni s azt csak az igényjogosult kellően indokolt kérelmére a pénzügyminiszter engedélye alapján, a kérelem előterjesztését követő hónap első napjától kezdődőleg lehet újból folyósítani.
64. §
Elmebetegség miatt gyógyintézetben elhelyezett nyugdíjas, illetőleg nyugbéres ápolási költségeinek fedezése
(1) Az elmebetegség miatt állami gyógyintézetben, közkórházban vagy nyilvános jellegű kórházban ápolt nyugdíjas, illetőleg nyugbéres ápolási költségeinek fedezésére - abban az esetben, ha a nyugdíjasnak, illetőleg nyugbéresnek felesége vagy gyermeke van - a nyugdíjból, illetőleg a nyugbérből csak annyit lehet visszatartani, amennyivel az meghaladja azt az összeget, amely a nyugdíjas, illetőleg nyugbéres halála esetében az özvegyet és gyermekeit özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér és nevelési járulék, illetve nevelési segély címén együttvéve megilletné.
(2) Az (1) bekezdés szerint vissza nem tartható összeget, valamint abban az esetben, ha az ápolási költség a visszatartott összegnél kevesebb lenne, a fennmaradó többletet is a nyugdíjas, illetőleg nyugbéres feleségének vagy gyermeke gyámjának (gondnokának) kezéhez kell kiszolgáltatni.
65. §
Nyugdíj-, illetőleg nyugbérjárulék
Az alkalmazottak nyugdíj- illetőleg nyugbérjárulékot nem fizetnek. A járulék a kincstárt terheli.
66. §
Az állami kinevezett alkalmazottakra vonatkozó általános ellátási jogszabályok alkalmazása
Azokban a kérdésekben, amelyekre nézve a jelen szabályzat nem rendelkezik, az állami kinevezett alkalmazottakra vonatkozó ellátási jogszabályokat kell megfelelően alkalmazni.
67. §
Az ellátások megállapítására illetékes hatóságok. Teherviselés
(1) A jelen szabályzat alapján járó ellátásokat a Magyar Szeszegyedárusági Igazgatóság állapítja meg.
(2) A 21. § alapján nyugdíj-, illetőleg nyugbérmegváltást, a 28. § alapján özvegyi nyugdíj-, illetőleg nyugbérmegváltást, a 33. § (8) bekezdése és a 37. § alapján nevelési járulékot (nevelési segélyt), valamint a 39. § alapján életjáradékot csak a pénzügyminiszter engedélyezhet.
(3) A jelen szabályzat alapján megállapított ellátások az államkincstárt terhelik.
68. §
Jogorvoslat
A Magyar Szeszegyedárusági Igazgatóságnak az ellátás tárgyában hozott határozata ellen, az érdekelt a határozat kézbesítését követő naptól számított 15 napon belül fellebbezéssel élhet a pénzügyminiszterhez, aki minden más eljárás kizárásával, végérvényesen határoz.
69. §
Életbelépés
A jelen szabályzat kihirdetése napján lép hatályba; rendelkezéseit 1947. évi augusztus hó 1. napjától kell alkalmazni.
Budapest, 1948. évi január hó 12-én.
A miniszter helyett:
Dr. Fóris László s. k.,
államtitkár
1. sz. melléklet a 248310/1947. X. b. PM rendelet 14. §-ához
2. sz. melléklet a 248310/1947. X. b. PM rendelet 16. §-ához.
