70000/1947. (XI. 6.) IM rendelet
az uzsorabírósági különtanácsokról szóló 1947. XXXIII. törvénycikk végrehajtása tárgyában
Az uzsorabirósági különtanácsokról szóló 1947. XXXIII. tc. 12. §-ának (1) bekezdésében fogfalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem:
1. § (1) Az uzsorabírósági különtanácsokról szóló 1947. XXXIII. törvénycikk (a következőkben: T.) az 1947. évi november hó 5. napján hatálybalépett. Ehhez képest a T. 2. §-ának (3) bekezdése értelmében a budapesti ítélőtábla kerületében működő legalább kétezer munkavállalót foglalkoztató minden ipari és bányaüzem, továbbá a debreceni, a győri, a pécsi és a szegedi ítélőtábla kerületében működő legalább ötszáz munkavállalót foglalkoztató minden ipari és bányaüzem üzemi bizottsága köteles első ízben legkésőbb az 1947. évi november hó 20. napjáig az említett rendelkezésnek megfelelő névjegyzéket a Szakszervezeti Tanácshoz beküldeni.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából ipari üzemnek kell tekinteni a műszaki úton árut termelő, anyagot feldolgozó vagy megmunkáló minden üzemet, ideértve az energiát termelő, valamint a kohászati üzemeket is, tekintet nélkül arra, hogy az magánvállalkozás, közüzem vagy közintézmény alakjában működik és tekintet nélkül arra is, hogy az üzem melyik miniszter ügykörébe tartozik. Ipari üzemnek tekintendő egyébként nem ipari természetű vállalatnak, például közlekedési vállalatnak műszaki úton árut termelő, anyagot feldolgozó vagy megmunkáló telepe is.
(3) Annak megállapítása céljából, vajon az üzem munkásbírák kiküldésére jogosult-e az üzem valamennyi alkalmazottját - tehát nemcsupán a testi munkával foglalkoztatott munkavállalókat - számításba kell venni. Ha az így nyert szám a budapesti ítélőtábla kerületében működő üzem esetében a kétezer főt, a többi ítélőtábla kerületében pedig az ötszáz főt meghaladja, az illető üzem munkásbírókat küld ki. Ha az üzemnek több telepe van és az üzem központjában központi üzemi bizottság működik, e rendelkezés alkalmazása szempontjából az üzem valamennyi telepén működő valamennyi alkalmazottat össze kell számítani, kivéve annak a telepnek a munkavállalóit, amely más ítélőtábla kerületébe tartozik, mint az üzem központja. Az utóbbi telep munkavállalóit, a telep helyén illetékes ítélőtábla kerületében kell számításba venni.
(4) A névjegyzék összeállítása végett az üzemi bizottság az üzemben foglalkoztatott valamennyi munkavállalót - tehát nemcsupán a testi munkával foglalkoztatott munkavállalókat - számításba veszi és az így nyert számnak századrésze adja az üzemi bizottság által a névjegyzékbe felveendő munkavállalók számát; az osztás útján nyert esetleges maradék nem jön figyelembe. A névjegyzékbe csak testi munkával foglalkoztatott olyan munkavállalót lehet felvenni, aki magyar állampolgár és a névjegyzék összeállításának időpontjában harmincadik életévét betöltötte. A T. 2. §-ának (4) bekezdése értelmében nem szabad felvenni a jegyzékbe azt, aki szülői hatalom, gyámság, gondnokság vagy csőd alatt, szabadságvesztés-büntetés végrehajtása alatt, hivatalvesztést vagy politikai jogai gyakorlásának felfüggesztését kimondó ítélet hatálya alatt áll, sem azt, aki hamis tanúzás, hamis eskü vagy nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség, háborús, népellenes vagy a demokratikus államrend és köztársaság büntetőjogi védelméről szóló 1946. VII. törvénycikkben meghatározott bűncselekmény, vagy az 1945. évi július hó 1. napja után árdrágító visszaélés, közellátás érdekét veszélyeztető bűncselekmény vagy közszükségleti cikk engedély nélküli kivitelének büntette miatt büntetve volt, sem azt, akivel szemben az igazoló eljárás során hátrányos jogkövetkezményt tartalmazó határozatot hoztak; nem vehető fel a jegyzékbe olyan személy sem, aki ellen az előbbi rendelkezésben felsorolt bűncselekmények valamelyike miatt bírói eljárás van folyamatban. Az olyan munkavállaló, akit az igazoló eljárás során csupán feddésben részesítettek, nem tekinthető olyan személynek, mint akivel szemben az igazoló eljárás során hátrányos jogkövetkezményt tartalmazó határozatot hoztak. A névjegyzéknek a kijelöltek pontos lakcímét is tartalmaznia kell.
(5) Ha valamely üzemben központi üzemi bizottság működik, a névjegyzék összeállítása a központi üzemi bizottság feladata, a központra illetékes ítélőtábla kerületén kívül eső telep [(3) bek. második mondatai tekintetében azonban a telep üzemi bizottsága jár el.
(6) A névjegyzékbe felvett munkavállaló köteles írásbeli nyilatkozatot kiállítani arról, hogy legjobb tudomása szerint nem áll a T. 2. §-ának (4) bekezdésében felsorolt kizáró okok hatálya alatt. A kizáró ok bejelentése folytán kieső munkavállalók helyett az üzemi bizottság (központi üzemi bizottság) megfelelő számú más munkavállalót vesz fel a névjegyzékbe.
2. § A Szakszervezeti Tanács a T. 2. §-ának (3) bekezdése értelmében köteles a névjegyzékeket - megfelelő átvizsgálás után - ítélőtáblai kerületenkint összesíteni és az összesített jegyzéket a névjegyzékeknek hozzáérkezésétől számított nyolc nap alatt, tehát elsőizben legkésőbb az 1947. évi november hó 28. napjáig az igazságügyminiszterhez felterjeszteni. A Szakszervezeti Tanács abból a szempontból vizsgálja át a névjegyzékeket, hogy az üzem jogosult-e munkásbírák kijelölésére, valamint hogy az üzemi bizottság kellő számú tagot vett-e fel a névjegyzékbe, úgyszintén hogy a rendelkezésre álló adatok alapján a névjegyzékbe felvett tag nem esik-e a T. 2. §-ának (4) bekezdésében felsorolt valamely kizáró ok alá. Ha a Szakszervezeti Tanács megállapítása szerint az üzemi bizottság a szükségesnél kevesebb tagot vett fel a névjegyzékbe, úgyszintén ha a tagok száma a Szakszervezeti Tanács részéről eszközölt törlés folytán csökken a szükségesnél kisebb számra, az üzemi bizottságot pótlásra hívja fel.
3. § Az 1. és 2. §-okban említett határidők alatt összeállított névjegyzékek hatálya az 1947. és 1948. évekre szól, ehhez képest legközelebb az 1948. évi december hó 15. napjáig kell az üzemi bizottságoknak a névjegyzékeket újból összeállítaniuk.
4. § Az igazságügyminiszter megállapítja a létesítendő különtanácsok számát, kijelöli azok elnökeit és helyetteseiket, majd az összesített névjegyzékeknek hozzáérkezését követően a T. 2. §-ának (2) bekezdése értelmében minden különtanácshoz hat hónap tartamára négy munkásbírót és két pótbírót sorsol ki és a kisorsolt munkásbírák és pótbírák nevét, valamint lakcímét közli az uzsorabíróság elnökével. Az uzsorabíróság elnöke a különtanácsok megalakulásáról az államügyészség vezetőjét nyomban értesíti. A következő hathónapos időszakokra újabb sorsolásokat kell tartani.
5. § (1) A T. 4. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés végrehajtása céljából a munkáltató köteles a munkásbíró és a pótbíró részére az őt megillető munkabér összegéről - büntetőjogi felelősség mellett - írásbeli igazolást adni.
(2) Azt a munkásbírót, akinek állandó lakóhelye nem a bíróság székhelyén van, a T. 4. §-ának (2) bekezdése értelmében a népbírákkal azonos összegű teljes napidíj munkásbírói kijelölésének tartama alatt minden napra megilleti.
(3) Annak a pótbírónak, aki a különtanács elnökének felhívása alapján birói működés ellátása céljából rendelkezésre állott, ez alatt az idő alatt a munkásbíróéval azonos összegű díjazás, illetőleg díjazás és napidíj jár.
(4) A munkásbírót és a pótbírót megillető díjazás és napidíj utalványozásáról az igazságügyminiszter gondoskodik. Ha a munkásbíró és a pótbíró munkabére bírói működésének tartama alatt emelkedik, őt a felemelt munkabérnek megfelelő díjazás illeti meg.
6. § A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba.
Budapest, 1947. évi november hó 5-én.
Dr. Ries István s. k.,
igazságügyminiszter