103300/1948. (VII. 19.) BM rendelet

a külföldön tartózkodó egyes személyeknek magyar állampolgárságuktól való megfosztásáról és vagyonuk elkobzásáról szóló 1948: XXVI. törvénycikk végrehajtása tárgyában

Az 1948: XXVI. tc. (a továbbiakban: T.) 9. §-ának (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján - a vagyonelkobzásra vonatkozó eljárás tekintetében pénzügyminiszterrel egyétértve - a következőket rendelem:

I.

Az állampolgárságtól való megfosztás

(T. 1-5. §.)

1. § (1) A külföldön tartózkodó magyar állampolgárnak visszatérésre váló felhívása iránt (T. 1. §) a minisztertanácshoz a belügyminiszter tesz előterjesztést.

(2) A visszatérésre szóló felhívásnak a Magyar Közlöny egymásután megjelenő három számában való közzétételéről |T. 2. § (2) bek.), illetőleg a felhívásnak a visszatérésre felhívott magyar állampolgár részére az. illetékes magyar külképviseleti hatóság útján való kézbesíttetéséről [T; 2. § (3) bek.] ugyancsak a belügyminiszter gondoskodik. Egyidejűleg a belügyminiszter a pénzügyminisztert megkeresi az esetleg elkobzás alá kerülő vagyontárgyak biztosítása iránt. A pénzügyminiszter a biztosítás tekintetében a 600/1927. P. M. számú Hivalalos összeállítás (Magyarországi Rendeletek Tára 2527. o.; a továbbiakban: K. K. H. Ö.) 82. §-ának megfelelő alkalmazásával jár el.

2. § A felhívás következtében visszatéri személy a magyar határ átlépésétől számított 48 órán belül a felhívásban megjelöli hatóságnál jelentkezni köteles.

3. § (1) A T. 1. §-ában meghatározott előfeltételek fennforgása esetében a külföldön tartózkodó személynek magyar állampolgárságától való megfosztása iránt - figyelemmel a T. 2. §-a (3) bekezdésében és 4. §-ában foglalt rendelkezésekre is a minisztertanácshoz a belügyminiszter lesz előterjesztési.

(2) A kormánynak az állampolgárságtól megfosztó határozatát a Magvar Közlönyben ugyancsak a bel-

II.

A vagyonelkobzás

(T. 6-8. §)

4. § (1) Ha az állampolgárságtól való megfosztás a jelen törvény hatálybalépése előtt történt, a kormánynak a vagyonelkobzás tárgyában hozott határozatát [5-7. § (2) bek.] a Magyar Közlönyben közzé kell tenni.

(2) A kormánynak a T. 7. §-ának (2) bekezdése alapján hozott határozatait a belügyminiszter további eljárás végett a pénzügyminiszternek megküldi.

5. § (1) A kormány vagyonelkobzást elrendelő határozatának (T. 6. és 7. §-a) végrehajtásáról a pénzügyminiszter rendeletére az általa kijelölt pénzügyigazgatóság gondoskodik.

(2) A végrehajtás tekintetében a vagyonelkobzást kimondó népbírósági ítéletek végrehajtása tárgyában kiadott 1.170/1946. P. M. rendelet (Magyar Közlöny 81. sz., a továbbiakban: R.) rendelkezéseit kell a (3)-(14) bekezdésekben foglalt módosításokkal, illetőleg kiegészítésekkel megfelelően alkalmazni.

(3) A R. 1. §-a (1) és (3) bekezdésében, 2. §-a (13) bekezdésében, 4. §-a (1), (2), (6) és (7) bekezdésében és 5. §-a (1) bekezdésében említett népbírósági ítélet (ítélet, népbíróság által megküldött ítélet) alatt a kormány határozatát [T. 7. § (2) bek., továbbá a jelen rendelet 4. § (2) bek.] kell érteni.

(4) A R. 1. § (2) bekezdéséi alkalmazni nem kell. Az elkobzott vagyon állaga alatt az állampolgárságától megfosztott személynek a vonatkozó határozat hatályossá válása napján meglevő vagyonát kell érteni. Éhhez hozzá keli számítani a T. 8. §-ának (1) bekezdésében említett és a jelen rendelet 6. §-ának (t| bekezdése értelmében vagyonleltárba foglalandó vagyontárgyakat.

(5) Harmadik személyek által az elkobzott vagyontárgyakra emelt jogigények csak akkor vehetők figyelembe; ha azok fennállása tekintetében kétség nem merült fel. Ha az igénylő tulajdonjogát olyan közokirattal, vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal bizonyítja, amely 1944 március 19. napja előtt jött létre, a tulajdonjogot a (fi) bekezdésben említett bírói eljárás megindítása nélkül is el lehet ismerni. [L ! a R. 1. § (4) bek.]

(6) A keresetlevél felzetének bemutatásával igazolt igénykeresettel érvényesített tulajdoni igény esetében a pénzügy igazgatóság az ingóságok értékesítését a jogerős bírói ítélet meghozataláig, legkésőbb azonban hatvan napig függőben tarthatja, ha az ingóságok megőrzése nem okoz azok értékével aranyban nem álló költséget. A határidőt a pénzügyminiszter indokolt esetben meghosszabbíthatja. [L: a. R. 1. § (4) bek.]

(7) A K. 1. § (5) bekezdésében említeti bűnvádi eljárás alatt az állampolgárságtól megfosztó, illetőleg vagyonelkobzás eljárást kell érteni.

(8) A T. alapján kimondott vagyonelkobzás foganatosításánál - abban az esetben, ha az elkobzott ingóságok olyan személy használatában vannak, akinek eltartásáról a vagyonelkobzás hatálya alatt álló személy jogszabály alapján köteles volna gondoskodni - a R. 1. §-ának (6) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel kapcsolatban figyelemmel kell lenni a K. K. H. Ö. 55. §-ának rendelkezéseire is. Az említett esetben tehát azok az ingók, amelyeket ezek a rendelkezések a végrehajtás alól kivesznek és ennélfogva még a végrehajtást szenvedőnek beleegyezésével sem foglalhatók le, nem helyezhetők zár alá.

(9) Az elkobzás alá eső földbirtok, valamint az azzal összefüggő gazdasági épület és belsőség tulajdonjogát [R. 2. § (5) bek.] az államkincstár javára kell telekkönyvezni abban az esetben, ha ezek az ingatlanok jogszabályi rendelkezés folytán földbirtokreform céljára eredetileg sem voltak igénybevehetők. A telekkönyvezés iránt a szükséges intézkedéseket az illetékes pénzügyigazgatóság teszi meg.

(10) A vagyontárgyakat, illetve a fennálló terheket [R. 2. § (8) bek.] a leltárakba azok előkészítésének napján meglévő forgalmi értékük szerint kell felvenni.

(11) Azokat a rongált állapotban lévő és elavult ingóságokat (bútorokat stb.), amelyek az elszállítás költségeit nem érik meg. a helyszínen azonnal el kell árverezni.

(12) Az állami hivatalok céljaira felhasználható bútorokat az érdekelt hivatalnak leltár mellett át kell adni.

(13) A rendes forgalmi áron való értékesítésre alkalmas ingóságokat Budapesten a postatakarékpénztár árverési csarnokának kell az üzletviteli szabályzat szerinti értékesítés céljából átadni. vidéken pedig a halósági raktárba (K. K. H. Ö. 54. § 5. pont) beszállítani s ott a közadok kezelésére vonatkozó szabályok szerint elárvereztetni. A hatósági intézkedés folytán magánosok használatában levő ingóságokat azok használói - a pénzügy-igazgatóság által a leltározáskor megállapított becsértéken - árverésen kívül, készpénzfizetés mellett megvehetik [L: a R. 3. § (2) bek.]

(14) A T. értelmében végrehajlott vagyonelkobzás során az államkincstár tulajdonába kerülő vagyont a R. 2. §-ának (7) és (9) bekezdésében, 4. §-ának (1) bekezdésében, 5. §-ának (1) és (2) bekezdésében említett leltárakban, számlákban, naplókban és tárcafőkönyvekben kell bevételezni, illetőleg nyilvántartani.

6. § (1) A pénzügyigazgatóság az elkobzott vagyontárgyak leltározása alkalmával köteles vizsgálat tárgyává tenni, hogy az állampolgárságától megfosztott személy nem idegenített-e el a T. 8. §-ának (1) bekezdésében meghatározott módon és időben előzőleg egyes vagyontárgyakat. Ha igen, ezekről külön vagyonleltárt kell készíteni és azt a (2) bekezdésben említett indítvány megtétele végett a pénzügyminiszterhez kell felterjeszteni. A felterjesztés alkalmával be kell jelenteni az elidegenítő jogügylet létrejöttének körülményeit és azt, hogy a jogügyletnek menynyiben volt, vagy lehetett a vagyon elkobzására vonatkozó rendelkezések kijátszására irányuló célzata. Amennyiben az eljárás költségei a vagyonleltárba foglalt, elidegenített vagyontárgyak forgalmi értékét jelentékenyen meghaladnák, a pénzügyminiszterhez intézett felterjesztésben ezt külön meg kell jelölni.

2) A pénzügyminiszter a T. 8. §-ának (2) bekezdésében említett indítványát a budapesti népügyész-Béghez küldött megkeresés útján terjeszti elő.

7. § A jelen rendelet a kihirdetésének napján lép hatályba.

Budapest, 1948. évi július hó 14-én.

Rajk László s. k.,

belügyminiszter