204400/1948. (VII. 20.) NM rendelet

a testnevelés-egészségügy ós a sport-egészségügy, valamint a gyógyító testnevelés szabályozása tárgyában

A magyar sportról és testnevelésről szóló 3.190/ 1948. Korm, rendelet (Magyar Közlöny -Rendeletek Tára 757. és köv. o.) 2. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve a következő-kel rendelem:

1. § (1) A testnevelés-egészségügy és a sport-egészségügy, valamint a gyógyító testnevelés közfeladat.

i2) Ezt a feladatot a testnevelésben és a sportban résztvevők előzetes és időszakos egészségügyi ellenőrzésével, a szükséges gyógykezelés nyújtásával, továbbá a sportlétesítmények és sportesemények egészségügyi követelményeinek biztosításával kell megoldani.

(3) A (2) bekezdésben említett tevékenységet ellátják:

a) az Országos Sportorvosi Intézet,

b) az Országos Sportorvosi Intézet intézményei (az Intézet sportorvosi rendelői, a tudományegyetemi és a kórházi sportorvosi rendelők, az egészségvédelmi tanácsadók sportorvosi rendelői stb.).

c) a Budapest Székesfővárosi Sport- és Szívvizsgáló Intézet,

d) a sportorvosok, e) a hatósági orvosok,

2. § (1) A népjóléti miniszter főfelügyelete alatt működő Országos Sportorvosi Intézet (a továbbiakban: Intézet) szervezi, irányítja és ellenőrzi az 1. § (3)j bekezdésében felsorolt intézményeknek és orvosoknak az 1. § (2) bekezdésének keretébe tartozó műkődését.

(2) Az Intézet feladata továbbá:

a) a sport-egészségügy tudományos fejlesztése, a) gyógyító testnevelés gyakorlati alkalmazásának előmozdítása, úgyszintén a testnevelés-egészségügy és a sport-egészségügy szakirányítása;

b) véleménynyilvánítás és javaslattétel az 1. § (2) bekezdésében megjelölt tevékenységi körben;

c) a Sport-egészségügyi és a sportorvosi oktatás, illetőleg továbbképzés, úgyszintén a sportoktatók egészségügyi oktatásában közreműködés;

d) a gyógyító testnevelés oktatásában közre-i működés;

e) a sportolók orvosi vizsgálata és gyógyítása:

f) a sport-egészségügyi ismeretterjesztés;

g) érintkezés és együttműködés a hasonló célú külföldi tudományos intézetekkel.

(3) Az Intézet tevékenységéről a népjóléti miniszternek negyedévenkint jelentést lesz.

(4) Az Intézetet az igazgató-főorvos vezeti, aki az Intézet többi alkalmazottainak főnöke.

(5) Az Intézet személyi és dologi kiadásait a népjóléti minisztérium költségvetésében kell előirányozni,

3. § A sportorvos:

a) fejleszti és irányítja a működési köréhez tartozók testnevelés- és sport-egészségügyét, továbbá a gyógyító testnevelést;

b) egészségügyi szempontból ellenőrzi a sportlétesítményeket, különösképpen a sportpályákat és közreműködik a létesítmények fejlesztésében; egy-egy létesítményt évenkint legalább kétszer ellenőrizni köteles;

c) végzi a sportolók sportorvosi vizsgálatát, a végzett vizsgálatokról nyilvántartást vezet és negyedévenkint az Intézethez összesítő jelentést tesz; vizsgálataihoz igénybeveheti az Intézet által kijelölt intézményeket;

d) végzi a sportolók és a testnevelésben részesülők elsősegélynyújtásban való oktatását és egészségügyi felvilágosítását;

c) díjazás ellenében ellátja a sporteseményeken a sportorvosi szolgálatot; a díjazás mértékét a népjóléti miniszter állapítja meg.

4. § (1) Minden szülő (gyám, gondozó) köteles gondoskodni arról, hogy a tanuló gyermeke (gyámoltja, gondozottja) magát évenkint testnevelés-egészségügyi vizsgálatnak vesse alá.

(2) E vizsgálatokat az iskolaorvosok, ilyenek nemlétében a városi, a községi és a körorvosok végzik. Az utóbbiak díjazását a népjóléti miniszter állapítja meg és a népjóléti tárca viseli.

(3) A vizsgálat időpontját az orvos meghallgatásával a tanintézet (nevelőintézet, internátus) vezetője állapítja meg.

(4) Az iskolai testnevelés oktatása alóli felmentést Budapest székesfővárosban a Budapest Székesfővárosi Sport- és Szívvizsgáló Intézet és az Országos Sportorvosi Intézet, másutt ahol az Országos Sportorvosi Intézetnek sportorvosi rendelői vannak, ezek az intézetek, egyebütt a (2) bekezdésben említett orvosok adhatnak.

(5) A fenti rendelkezések minden tanintézetre, nevelőintézetre és internátusra kiterjednek.

5. § (1) A versenyszerűen sportoló tanulók kötelesek magukat évenkint legalább kétszer sportorvosi vizsgálatnak alávetni. A vizsgálat az Intézet által kijelölt intézményben történik. A vizsgálat eredményét az iskolaorvossal közölni kell.

(2) Iskolán kívüli sportot csak az a tanuló űzhet, aki a 4. § (2) bekezdésében említett orvos bizonyítványával igazolja, hogy sportolásra alkalmas. Az ilyen tanulót az orvossal évenkint kétszer meg kell vizsgáltatni és a vizsgálat eredményéről a tanuló szülőjét (gyámját, gondozóját) és a tanintézetet (nevelőintézetet, internátust) értesíteni kell.

6. § (1) Minden sportegyesület keretében sportolni kivánó, illetőleg sportoló személy köteles magát az Intézet állal meghatározott határidőben előzetes és ellenőrző sportorvosi vizsgálatnak alávetni. A vizsgálatot a sportorvos végzi, aki a sortolni kívánót, illetőleg a sportolót szükség esetében beutalja az Intézet által kijelölt egészségvédelmi vagy gyógyító intézménybe.

(2) Az ellenőrző vizsgálatot a külföldi versenyeken induló sportolóknál a versenyre indulás előtt minden esetben meg kell ismételni.

(3) Ha a sportorvosi vizsgálat eredményét a sportolni kívánó, illetőleg a sportoló vagy a sportegyesület sérelmesnek tartja az Intézet felülvizsgálatát kérheti. Az Intézet megállapítása ellen további felszólamlásnak helye nincs.

(4) Az, akit a sportorvosi vizsgálat valamely sport folytatására alkalmatlannak talált, ezt a sportot sportegyesület keretében nem üzheti.

7. § (1) Minden sportegyesület sportorvosként sportorvosi képesítéssel rendelkező orvost köteles alkalmazni és az alkalmazást köteles az Intézetnek hatvan nap alatt bejelenteni. A tanintézetekkel (nevelőintézetekkel, internátusokkal) és a vállalatokkal (üzemekkel) kapcsolatos sportegyesületek sportorvosként a sportorvosa képesítéssel rendelkező iskola, illetőleg vállalati (üzemi) orvost is alkalmazhatják.

(2) Sportorvosi képesítéssel rendelkező orvos hiányában sportorvosi minőségben sportorvosi képesítéssel nem rendelkező orvost is lehet alkalmazni, de ebben az esetben az alkalmazott orvos a sportorvosi tanfolyamot elvégezni és a sportorvosi vizsgát alkalmazásától számított három év alatt letenni köteles. Ha ezt a kötelezettségét elmulasztja, a sportegyesület köteles őt elbocsátani.

(3) Az orvos illetményeit a kollektív szerződések állapítják meg.

(4) A sportorvosi képesítésről külön rendelet rendelkezik.

8. § (1) A tiszti (fő) orvos a sportlétesítmények engedélyezése előtt a közigazgatási hatóság részére véleményt nyilvánít.

(2) A tiszti (fő) orvos, Budapesten a kerületi tiszti orvos az összes sportlétesítményeket évenkint legalább egyszer ellenőrzi és a vizsgálatáról felvett jegyzőkönyvet - megfelelő esetben a tiszti főorvos útján - a népjóléti miniszterhez felterjeszti.

9. § (1) Amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást kövét el és pénzbüntetéssel büntetendő:

1. az a szülő (gyám, gondozó), aki a 4. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére nem gondoskodik arról, hogy tanuló gyermeke (gyámoltja, gondozottja), magát a megszabott időben a testnevelés-egészségügyi vizsgálatnak alávesse;

2. az a sportegyesület keretében sportolni kivánó, illetőleg sportoló személy, aki nem vagy nem kellő időben veti magát alá a 6. § (1) bekezdésében megszabott előzetes vagy ellenőrző orvosi vizsgálatnak;

3. az a külföldi versenyre induló sportoló személy, aki a versenyre indulás elölt nem veti magát alá a 6. § (2) bekezdésében megszabott ellenőrző orvosi vizsgálatnak;

4. az a személy, aki annak ellenére, hogy a sportorvosi vizsgálat őt valamely sport folytatására alkalmatlannak minősítette, ezt. a sportot a 6. § (4) bekezdésében foglalt tilalom ellenére sportegyesület keretében folytatja.

(2) A pénzbüntetésre az 1928: X. törvénycikk és a 8960/1946. ME rendelet (Magyar Közlöny 173. szám) rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a pénzbüntetés legmagasabb összege hatszáz forint.

(3) A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik.

(4) Az 1929: XXX. tc. 59. §-a (1) bekezdésének 3. pontja alkalmazása szempontjából szakminiszternek a népjóléti minisztert kell tekinteni.

10. § A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba.

Budapest, 1948. évi július hó 14-én.

Olt Károly s. k.,

népjóléti miniszter