1948. évi XXVIII. törvénycikk

az elhagyott javak kérdésének rendezéséről

Emlékezetül adom mindenkinek, akit illet, hogy Magyarország Országgyűlése a következő törvénycikket alkotta:

1. § (1) A jelen törvény alkalmazásában azokat a javakat kell elhagyottnak tekinteni, amelyeknek tulajdonosa az 1939. évi szeptember hó 2. napja és az 1945. évi április hó 4. napja között az ország területéről Németországba, vagy a németek által megszállott valamely más ország területére, vagy pedig fasisztabarát felfogásából kifolyólag bármely külföldi állam területére távozott s az ország területére az 1945. évi október hó 31. napjáig nem tért vissza, kivéve, ha a tulajdonos

a) a zsidókra hátrányos megkülönböztetést tartalmazó jogszabályok folytán vagy baloldali magatartása miatt távozott, illetőleg hurcoltatott el az ország területéről;

b) az a) pont esetén kívül személyére nézve egyénileg megállapítható kényszerhelyzet folytán távozott el az ország területéről és oda az 1945. évi október hó 31. napjáig önhibáján kívül nem tért vissza;

c) a demokratikus magyar hatóságok rendelkezése folytán nem tért vissza az ország területére;

d) javai a jelen törvény hatálybalépése előtt azért nem voltak elhagyottá nyilvánítva, mert a tulajdonos azok kezelésére vele együtt élt házastársának vagy egyenesági rokonának az 1945. évi június hó 8. napja előtt meghatalmazást adott, vagy az említett időpont előtt előterjesztett kérelemre a tulajdonosnak vele együtt élt házastársát vagy egyenesági rokonát a gyámhatóság rendelte ki gondnokul és a meghatalmazott vagy a gondnok saját javai a jelen törvény értelmében nem minősülnek elhagyottnak;

e) a külföldre hurcolt magyar személyek, illetőleg a Magyarországról elhurcolt vagy kivitt és közgazdasági vagy nemzeti szempontból fontos vagyontárgyak gondozása körül a belügyminiszter, vagy más illetékes hatóság igazolása szerint jelentős érdemeket szerzett.

(2) A jelen törvény alkalmazásában elhagyottnak kell tekinteni a Németország vagy Ausztria területén kívül szovjet-hadifogságba esett olyan hadifogoly javait, akit az 1945: VII. törvénycikkel törvényerőre emelt 81/1945. ME sz. rendelet 11., 13., 15. §-ai, vagy 17. §-ának 2. pontja alapján háborús vagy népellenes bűncselekmény miatt jogerősen elítéltek.

(3) Elhagyottnak tekintendők azok a javak is, amelyek ismeretlen tulajdonosuk birtokából a háborús viszonyok következtében kerültek ki.

(4) A 4. § (2), illetőleg (6) bekezdésében megjelölt szerv dönti el, hogy a jelen § (1) bekezdésében foglalt kivétel előfeltételei fennforognak-e, vagy sem. Amennyiben a kivételezett tulajdonos tulajdonául elismert ingók más személy birtokában vagy használatában vannak és a birtokos szociális körülményei vagy más méltányossági okok indokolttá teszik, hogy azok birtokában, illetőleg használatában meghagyassanak, a döntő szerv ezt elhatározhatja Ez esetben egyben megállapítja az ingókért fizetendő méltányos bér, esetleg azon megváltási összeg nagyságát, melynek lefizetése ellenében a birtokos az általa birtokolt ingók tulajdonosává válik.

2. § (1) Az 1. §-ban foglalt rendelkezések ellenére sem minősülnek elhagyottnak a kisipar, illetőleg a kiskereskedelem körét meg nem haladó olyan üzemek és üzletek, továbbá az olyan lakásberendezési és felszerelési tárgyak, valamint a személyes használatra szolgáló olyan ingóságok, amelyek a tulajdonos házastársának vagy egyenesági rokonának birtokában vannak, feltéve, hogy értéküknél vagy rendeltetésüknél fogva nem fényűzési célt szolgálnak és hogy az említett személyek saját javai sem minősülnek elhagyottnak.

(2) Az 1. §-ban foglalt rendelkezések ellenére sem minősülnek elhagyottnak azok a javak, amelyekre nézve a jelen törvény hatálybalépése előtt az elhagyott javak kormánybiztosa, illetőleg az Elnöki Tanács jogerős birtokbahelyező határozatot hozott. Az olyan határozatokat azonban, amelyek háborús vagy népellenes bűncselekmény miatt jogerősen elítélt személyek vagy internáltak javaira vonatkoznak, vagy amelyekkel a határozat hozatalakor az ország területén kívül tartózkodó személy javainak elhagyottságát szüntették meg, a jelen törvény hatálybalépésétől számított hat hónap alatt felül lehet vizsgálni. Ha a felülvizsgálat során megállapítást nyer, hogy a javak az 1. § rendelkezései szerint elhagyottnak minősülnek, a birtokbahelyező határozatot hatályon kívül kell helyezni.

3. § Az 1. § b) pontja esetében arra nézve, aki mint katonai vagy munkaszolgálatos kötelékben álló személy az ország területét zárt alakulattal, abba beosztottként hagyta el, a kényszerhelyzet fennállását vélelmezni kell. Nem áll ez a vélelem azokra, akiknek katonai vagy munkaszolgálatra való behívása eredeti lakóhelyükről való önkéntes elmenekülésük után, más helyről történt; nem áll továbbá a törzstisztekre és az ennél magasabb rangú tisztekre sem. Egyébként a kényszerhelyzet fennforgását az ország területét elhagyó polgári személyre nézve a belügyminiszter, katonai személyre nézve pedig a honvédelmi miniszter igazolja.

4. § (1) A jelen törvény értelmében elhagyottnak tekintendő javak a törvény hatálybalépésével minden kártalanítás nélkül az államkincstár tulajdonába mennek át.

(2) Annak, aki a jelen törvény hatálybalépése előtt irányadó rendelkezések szerint elhagyottnak nyilvánított, de a jelen törvény értelmében elhagyottnak nem tekinthető javakra igényt tart, az elhagyottság megszüntetését a jelen törvény hatálybalépésétől számított hatvan nap alatt az elhagyott javak kormánybiztossága felszámoló bizottságánál (1.800/1948. Korm. sz. rendelet 2. §-a, Magyar Közlöny 37. sz.) kell kérnie, mégpedig abban az esetben is, ha a jelen törvény hatálybalépése előtt ilyen kérelmet már előterjesztett. Az olyan javakat, amelyekre a megszabott hatvan napos határidő alatt ilyen kérelmet terjesztettek elő, a kérelem jogerős elbírálásáig az államkincstár csak a saját veszélyére idegenítheti el. Az említett határidőn túl ilyen kérelem előterjesztésének csak akkor van helye, ha a kérelmező a kérelmét önhibáján kívül nem terjeszthette elő; az ilyen kérelem az államkincstár elidegenítési jogát nem korlátozza, az elhagyottság megszüntetése esetében azonban az államkincstár köteles az 1. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés érintetlenül hagyásával - saját választása szerint - vagy a javakat természetben kiadni, vagy azok teljes értékét megtéríteni.

(3) Az olyan szovjet-hadifogolyra nézve, akinek fogságbanlétét a jelen törvény hatálybalépésétől számított hatvan nap alatt megfelelően valószínűsítik, a jelen § (2) bekezdésében meghatározott határidő csak a hazatérésétől számított hatvan nap elteltével, illetőleg az ellene netán indított népbírósági eljárás jogerős befejezésétől számított hatvan nap elteltével jár le.

(4) A jelen törvény hatálybalépésétől számított hat hónap eltelte után a jelen § alapján - a (3) bekezdés esetét kivéve - az elhagyottság megszüntetése iránt kérelmet nem lehet előterjeszteni.

(5) A jelen § (3) bekezdése alapján beadott kérvények illetékmentesek.

(6) A magyar köztársaság kormánya a felszámoló bizottságnak a jelen § szerint megállapított hatáskörét rendelettel más hatóságra vagy szervre ruházhatja át s ebben a tárgyban rendelettel a szükséghez képest új szerv megalakítása útján is intézkedhetik.

(7) A felszámoló bizottság, illetőleg a (6) bekezdés szerint létesítendő szerv a jelen törvény által hatáskörébe utalt ügyekben végérvényesen határoz. A határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs és az semmilyen címen sem támadható meg bírói úton sem.

5. § A jelen törvény értelmében az államkincstár tulajdonába átment javak számbavételének, kezelésének, hasznosításának és elidegenítésének szabályait - ideértve az erre a célra esetleg szükségesnek mutatkozó külön vállalat létesítését is - a magyar köztársaság kormánya rendelettel állapítja meg.

6. § (1) Ha a tulajdonos a 4. § alapján a javait hiányosan vagy rongált állapotban kapja vissza, a rendes használattal járó káron felül beállott kárának megtérítését, ha pedig javait azért nem kaphatja vissza, mert azok a használónál elvesztek vagy megsemmisültek vagy a használótól egyébként vissza nem szerezhetők, kártérítésként a javak forgalmi értékét követelheti attól, aki a javait használta. A kincstár ellen kártérítés érvényesítésének helye nincs; ha azonban a felmerült kár a használóval vagy mással szemben sem érvényesíthető, a pénzügyminiszter a Gazdasági Főtanáccsal egyetértve, méltányos esetekben, a kár részleges megtérítését engedélyezheti.

(2) Az elhagyott javak kormánybiztosságának az elhagyott javakra vonatkozó rendelkezéseiből és egyéb ténykedéseiből kifolyólag az államkincstár ellen az (1) bekezdés alá nem tartozó esetekben sem lehet kártérítési követelést érvényesíteni.

7. § (1) A jelen törvény hatálybalépésének napját a magyar köztársaság kormánya rendelettel állapítja meg.

(2) A jelen törvény végrehajtásáról a magyar köztársaság kormánya gondoskodik.

E törvénycikk kihirdetését elrendelem.

Ezt a törvénycikket mint a nemzet akaratát mindenki köteles megtartani.

Kelt Budapesten, ezerkilencszáznegyvennyolcadik évi május hó huszonegyedik napján.

Tildy Zoltán s. k.,

köztársasági elnök

Dinnyés Lajos s. k.,

miniszterelnök