81/1945. ME rendelet

a népbiráskodásról[1]

Az ideiglenes Nemzetgyűlés által 1944. évi december hó 21. és 22. napjain a Debrecenben adott felhatalmazás alapján az ideiglenes nemzeti kormány attól a szükségtől vezettetve, hogy mindazok, akik a magyar népet ért történelmi katasztrófa okozói, illetve részesei voltak, mielőbb elnyerjék büntetésüket, - az esküdt bíróságnak törvényhozás utján való visszaállításáig a népbiráskodás megvalósítása tárgyában a következőket rendeli:

Általános rendelkezések

1. §

A jelen rendeletben körülirt bűncselekmények az esetben is büntethetők, ha a cselekmény a rendelet életbeléptekor már befejeztetett s a cselekmény befejezésének időpontjában fennállott törvényes rendelkezések alapján az büntethető nem volt.

2. §

A népbiróság jogköre kiterjed a polgári egyénekre és a fegyveres erő tagjaira, ideértve a rendőrséget és a csendőrséget is, valamint a magyar állam területén elfogott vagy a magyar államnak kiadott egyénekre, tekintet nélkül azok állampolgárságára.

A magyar állam területén kívül elkövetett bűncselekmény tekintetében, valamint a netán kiadatás alá kerülő bármely büntetéssel szemben, a népbíróság jogköre mindaddig fennáll, amig a lettes kiadatása elrendelve nincs.

Jelen rendelet alkalmazásában közalkalmazottnak az 1940. évi XVIII. tc. 3. §-ában felsorolt személy tekintendő.

3. §[2]

A népbiráskodás körében a büntetések nemei a következők;

1. halál:

2. kényszermunka;

3. fegyház;

4. börtön;

5. pénzbüntetés;

6. vagyonelkobzás

7. állásvesztés vagy foglalkozástól való eltiltás;

8. politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése.

Az előbbi bekezdés 1-4. pontjában felsorolt büntetési nemek főbüntetések. Az 5-8. pontban felsorolt büntetési nemek mellékbüntetések; ezek alkalmazásának helye van abban az esetben is, ha alkalmazásukat a bűncselekményre vonatkozó jogszabály nem rendeli. A 8. pontban megjelölt mellékbüntetés alkalmazása az elitélés minden esetében kötelező. Ugyanazon elitélttel szemben többféle mellékbüntetést is ki lehet szabni.

A halálbüntetést kötél vagy golyó által zárt helyen, de a nyilvánosság kizárása nélkül kell végrehajtani.

A kényszermunka kiszabható életfogytig vagy határozatlan időre. Ez utóbbi esetben az időtartam és a szabadulás feltételei tekintetében a szigoritott dologházra vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni. A kényszermunka munkatáborokban hajtandó végre. A végrehajtás részletes szabályait az igazságügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértve állapítja meg.

A pénzbüntetés kiszabására, átváltoztatására és behajtására vonatkozóan az 1928: X. törvénycikk rendelkezései megfelelően irányadók.

A népbiróság teljes vagyonelkobzás helyett a vagyon meghatározott hányadának vagy egyes vagyontárgyaknak elkobzását is kimondhatja.

A vagyonelkobzást kimondó ítéletet végrehajtás végett közölni kell a területileg illetékes pénzügyigazgatósággal, amely a pénzügyminiszter rendelete szerint jár el.

Az állásvesztésre itélt elveszti közszolgálati állását. Nyugdíjigényét, nyug- és kegydiját csak akkor veszti el, ha ezt a népbiróság Ítéletében kifejezetten kimondja. Az elitélt ellátatlan családtagjait megillető nyugdíjigényt a népbiróság fenntarthatja; ebben az esetben a nyugdíjigény megállapításánál az elítéltet ugy keli tekinteni, mintha az itélet jogerőre emelkedésének napján elhalálozott volna. Az állásvesztés vezető állásban lévő magánalkalmazottal szemben is kimondható. Ennek kimondása nem akadálya annak, hogy az elitélt a jövőben a magánalkalmazás körében nem vezető jellegű állást tölthessen be.

Azt, akit állásvesztésre itéltek, utóbb - a bíróság ítéletében kimondandó rendelkezéshez képest - közhivatalra vagy a magánalkalmazás körében vezető állásra egyáltalában nem, illetőleg meghatározott idő tartamára nem lehet alkalmazni.

A foglalkozástól eltiltott foglalkozását öt évig nem folytathatja abban a helységben, vagy helységekben, amelyekre nézve ezt a nép-bíróság ítéletében kimondja.

Az állásvesztésnek vagy a foglalkozástól való eltiltásnak kimondása maga után vonja a Btk. 55. §-ának 3. és 4. pontjában meghatározott következményeket is; ezeknek tartamát a bíróság az ítéletben határozza meg.

Ha a bűncselekmény következtében a sértett vagy jogutódja válságos helyzetbe jutott, a nép-bíróság ítéletében a megfelelő vagyonú vagy jövedelmű elitéltet a nem vitás kárnak vagy hányadának megtérítésére kötelezheti; az ezt meghaladó magánjogi igény a törvény rendes utján érvényesíthető.

4. §

A Tc. 125. §-a nem alkalmazható.

5. §[3]

A büntetés kiszabása tekintetében az alábbi szabályok irányadók:

Halálbüntetés kiszabásának akkor van helye, ha a cselekményre a büntető törvények vagy a jelen rendelet halálbüntetést állapítanak meg és ha a cselekmény tárgyi sulyával és a vádlott alanyi bűnösségének fokával egyedül a halálbüntetés áll arányban. A Bn. 32. §-a alkalmazásának a népbiróság előtti eljárásban nincs helye.

Ahol valamely cselekményre a jelen rendelet többféle szabadságvesztés büntetési nemet állapit meg, a cselekményre megállapított legsúlyosabb szabadságvesztés büntetési nem legmagasabb tartamát kell alkalmazni vagy megközelíteni, ha a sulyosító körülmények számuk vagy nyomatékuk tekintetében tulnyomóak [(Btk. 90. §); a cselekményre megállapított legenyhébb szabadságvesztés büntetési nemnek a jelen rendeletben megállapított legkisebb tartamát kell alkalmazni vagy megközelíteni, ha az enyhítő körülmények számuk vagy nyomatékuk tekintetében tulnyomóak (Btk. 91. §).

Ha az enyhítő körülmények annyira nyomatékosak vagy olyan nagy számmal forognak fenn, hogy a cselekményre meghatározott legenyhébb büntetési nemnek a cselekményre meghatározott legkisebb tartama is aránytalanul sulyos lenne, a cselekményre megállapított legenyhébb büntetési nemnek a Btk.-ban megállapított legkisebb tartama alkamazható. Enyhébb büntetési nem alkalmazásának a Btk. 92. §-ának felhívásával sincs helye.

Kényszermunka helyett fegyházbüntetést csak akkor lehet kiszabni, ha a vádlott koránál vagy egészségi állapotánál fogva kényszermunkára alkalmatlan.

6. §

Bűnvádi eljárás a szökésben levő terhelt ellen is lefolytatható az 1921. III. tc. 12. § 2. bekezdésében foglalt korlátok között azzal, hogy a terheltet nem kell hirdetmény utján megidézni, de a tárgyalás kitűzését a terhelt utolsó lakhelyén 30 nappal előbb szokásos módon meg kell hirdetni. Ennek elmulasztása az eljárás megsemmisítésének okául nem szolgálhat.

Ha a főtárgyalás adatai szerint a terhelt olyan cselekményt követett el, amelyre a fennálló jogszabályok halálbüntetést állapítanak meg, a terhelt távolléte a halálbüntetés kiszabását és a megfelelő mellékbüntetések megállapítását nem akadályozza. A terhelt távollétében hozott halálos ítélet ellen az ítélet meghozatalakor fellebbezés bejelentésének nincs helye és az ítélet pénzbüntetést, illetőleg vagyonelkobzást megállapító részében végrehajtható. A terheltet jelentkezése vagy kézrekerülése után haladéktalanul a népbiró-ság elé kell állítani. A népbiróság a terheltet nyilvános tárgyaláson kihallgatja és a kihallgatás eredményéhez képest határoz a halálos ítélet fenntartása vagy a Bp. 460-462. §-ai szerint tartandó uj főtárgyalás elrendelése iránt. Ha a népbiróság a halálos ítélet fenntartása mellett dönt, az ítéletet a terhelt előtt haladéktalanul nyilvánosan kihirdeti. Az ítélet kihirdetését követő eljárásra ugyanazok a szabályok irányadók, mint a terhelt jelenlétében tartott tárgyalás alapján hozott Ítélet esetében.[4]

7. §[5]

Kegyelmezésí jog gyakorlásának - a közkegyelem esetét kivéve - csak halálbüntetés esetében és csak az elitéltnek vagy védőjének kérelmére van helye. A halálbüntetés kegyelem utján életfogytig tartó kényszermunkára vagy testi alkalmatlanság esetében életfogytig tartó fegyházra változtatható át.

A kegyelmezés joga a Nemzeti Főtanácsot illeti,

A Nemzeti Főtanács határozatát az igazságügyminiszter javaslatára hozza meg. Az igazságügyminiszter a kegyelmi ügyben javaslatát az iratoknak hozzá érkezésétől számított két nap alatt teszi meg; a Nemzeti Főtanács a kegyelmi kérvény felett érkezésétől számított öt nap alatt határoz.

Ha a Népbiróságok Országos Tanácsa a halálraítéltet egyhangulag nem találja kegyelemre javaslatba hozhatónak, a kegyelmi kérvényt a továbbterjesztés mellőzésével saját hatáskörében maga utasítja el.

8. §[6]

A szabadságvesztésbüntetés végrehajtásának elhalasztása tekintetében a Bp. 507. §-át és 508. §-ának első bekezdését kell alkalmazni. A Bp. 508. §-ának második bekezdése és 509. §-a nem alkalmazható. Az elhalasztás felől az igazságügyminiszter határoz.

A szabadságvesztésbüntetés végrehajtásának félbeszakítását csak ujrafelvétel esetében (Bp. 453. §) és csak a népbiróság rendelheti el. A Bp. 468. és 513. §-át nem lehet alkalmazni.

9. §

Az elévülés tekintetében a Btk. 106. §-a alkalmazandó azzal, hogy az 1941. június 21. napja után a fegyverszünet megkötéség elkövetett cselekményekre az elévülés a fegyverszünet megkötésének napjával (1945. január 20.) veszi kezdetét.

Az 1919. évben és azt követően elkövetett azoknak a politikai bűncselekményeknek elévülése, amelyeknek emberélet esett áldozatul, ugyszintén a sajtó utján elkövetett azoknak a bűncselekményeknek elévülése, amelyeknek tényálladékát a jelen rendelet határozza meg, - és amelyek üldözhetését az uralmon volt hatalom megakadályozta, az 1944. évi december hó 21, napján veszi kezdetét.[7]

10. §

Az 1878. V. tc. első részében foglalt rendelkezések - amennyiben a jelen rendelettel nem állanak ellentétben - megfelelően alkalmazandók.

Különös rész

11. §

Háborus bűnös az:

1. aki az 1939. évi háborunak Magyarországra való kiterjedését, vagy Magyarországnak a háboruba mind fokozottabb mértékben történt belesodródását vezető állásban kifejtett tevékenységével, vagy magatartásával elősegítette, vagy azt megakadályozni nem törekedett, bár erre vezető közhivatali állásánál, politikai, közgazdasági, közéleti szerepénél fogva módja lett volna,

2. aki, mint a kormány, országgyűlés tagja, vagy mint vezető állást betöltő közalkalmazott, kezdeményezője, vagy, bár a következményeket előre láthatta, részese volt olyan határozat hozatalának, amely a magyar népet az 1939. évben kitört világháboruba sodorta,

3. aki a fegyverszünet megkötését erőszakkal vagy befolyásának kihasználásával megakadályozni igyekezett,

4. aki vezető jellegű cselekményével a nyilas mozgalomnak segítséget nyujtott a hatalom megszerzésére irányuló lázadáshoz, a hatalom megtartásához, vagy aki e hatalom megszerzése után kapott kinevezés alapján a nyilas kormányzatban, közigazgatásban vagy honvédelem keretében életét fenyegető kényszerü szükség nélkül vezető állást vállalt (Vezető állás alatt miniszteri, államtitkári főispáni, főpolgármesteri, hadseregparancsnoki, hadtestparancsnoki vagy hasonló fontosságu állást kell érteni.),

5.[8] aki a megszállott területek lakosságával vagy a hadifoglyokkal való bánás tekintetében a háborúra vonatkozó nemzetközi jogszabályokat súlyosan megsértette vagy a visszacsatolt területek lakosságával, a reábízott hatalommal visszaélve, kegyetlenkedett vagy aki általában akár belföldön, akár külföldön felbujtója, tettese vagy részese volt emberek törvénytelen kivégzésének vagy megkinzásának.

6.[9] aki nyomtatványban (bármilyen módon sokszorosított iratban), gyülekezet előtt el mondott beszédben vagy rádió utján huzamosabb időn át olyan állandó jellegű és folyamatos tevékenységet fejtett ki, amely alkalmas volt arra, hogy az ország háborúba lépése, illetőleg a háború fokozottabb mértékben való folytatása érdekében a közfelfogást jelentős mértékben befolyásolja és az országra káros irányba terelje.

12. §[10]

A 11. § 1-6. pontjaiban felsorolt cselekményekre főbüntetésként a következő büntetéseket lehet alkalmazni:

a) halál vagy

b) életfogytig tartó kényszermunka, testi alkalmatlanság esetében életfogytig tartó fegyház vagy

c) kényszermunka, amelynek legrövidebb tartama tiz évnél kevesebb nem lehet, testi alkalmatlanság esetében tiz évtől tizenöt évig terjedhető fegyház.

13. §

Háborus bűnös az is:

1.[11] aki nyomtatványban (bármilyen módon sokszorosított iratban), gyülekezet előtt elmondott beszédben vagy rádió utján a háborúba lépésre vagy a háboru fokozottabb mértékben való folytatására izgatott,

2. aki valamilyen katonai jellegü alakulatnak személy vagy vagyontárgy ellen elkövetett erőszakos cselekményhez segítséget nyujtott.

3. aki nem vezető jellegű cselekményével a nyilas mozgalomnak segítséget nyujtott a hatalom megszerzéséhez vagy megtartásához, vagy aki e hatalom megszerzése után kapott kinevezés alapján a nyilas közigazgatásban vagy honvédelem keretében önként a 11. § 4. bekezdésében fel nem sorolt egyéb fontos állást vállalt,

4. aki magyar állampolgár létére a német hadsereg vagy biztonsági szolgálat (SS., Gestapo stb.) kötelékébe lépett,

5. aki valamilyen német alakulatnak a magyarság érdekeit sértő adatokat szolgáltatott vagy mint besugó működött,

6. aki a háborus hírverés szolgálatában jelentős szellemi munkát végzett.

7.[12] aki bármilyen formában olyan tevékenységet fejtett vagy fejt ki, illetőleg mozdított vagy mozdít elő, amely a népek háboru utáni békéjének vagy együttműködésének megnehezítésére vagy megbontására avagy nemzetközi viszály előidézésére alkalmas.

14. §[13]

A 13. § 1-7. pontjaiban felsorolt cselekményekre főbüntetésként a következő büntetéseket lehet alkalmazni:

a) halál vagy

b) életfogytig tartó kényszermunka, testi alkalmatlanság esetében életfogytig tartó fegyház vagy

c) kényszermunka, amelynek legrövidebb tartama öt évnél kevesebb nem lehet, testi alkalmatlanság esetében öt évtől tizenöt évig terjedhető fegyház vagy

d) öt évtől tiz évig terjedhető börtön.

15. §

Népellenes bűntettben bűnös:

1. a minisztériumnak, az országgyűlésnek az a tagja vagy az a vezető állást betöltő közalkalmazott, ki a nép érdekeit sulyosan sértő jogszabály kezdeményezője volt, vagy annak meghozatalában tudatosan résztvett.

2. aki az 1939. évi szeptember hó 1. napját követő időben közhivatali ténykedése során a nép egyes rétegei ellen irányuló törvények és rendeletek végrehajtásában a számára előirt ténykedést tulhaladva olyan tevékenységet fejtett ki, amely a személyes szabadságot vagy a testi épséget veszélyeztette, vagy sértette, vagy egyes személyek vagyoni romlását elősegitette,

3. az a joghatósággal biró közalkalmazott, aki következetesen népellenes, fasiszta-barát hivatali működést fejtett ki.

4.[14] aki nyomtatványban (bármilyen módon sokszorosított iratban), gyülekezet előtt elmondott beszédben vagy rádió utján huzamosabb időn át olyan állandó jellegű és folyamatos tevékenységet fejtett ki, amely alkalmas volt arra, hogy a fasiszta és a demokráciaellenes irányzatok elterjesztése és megerősítése végett vagy a faji és felekezeti gyűlölet felkeltése, illetőleg ébrentartása céljára a közfelfogást jelentős mértékben befolyásolja és az országra káros irányba terelje;

5.[15] aki a fasiszta és a demokráciaellenes törekvéseknek vagy a társadalom egyes rétegei üldözésének célját szolgáló hivatalos szerv, párt, vagy társadalmi szervezet besugójaként működött vagy annak számára adatokat szolgáltatott;

6.[16] aki a fasiszta és a demokráciaellenes uralmi rendszer hatalmi eszközeinek saját céljaira való felhasználásával szemérem, vagyon vagy személyes szabadság elleni bűncselekményt követett el.

7.[17] az a közhivatalnok, aki hivatali kötelességét, szándékosan súlyosan megsérti, különösen felettes hatóságának törvényszerű szolgálati utasítását nem teljesiti vagy rosszhiszeműen nem a kellő időben vagy nem a megszabott módon teljesiti. ha ezáltal a demokratikus kormányzat rendelkezéseinek zavartalan végrehajtásai súlyosan veszélyezteti, vagy az ország népi és demokratikus szellemben való újjászervezését lényegesen akadályozza.

16. §[18]

Amennyiben más jogszabály a cselekményre súlyosabb büntetést nem rendel, a 15. § 1-6. pontjaiban felsorolt cselekményekre főbüntetésként a következő büntetéseket lehet alkalmazni:

a) kényszermunka, amelynek legrövidebb tartama öt évnél kevesebb nem lehet, testi alkalmatlanság esetében öt évtől tiz évig terjedhető fegyház vagy

b) öt évtől tiz évig terjedhető börtön.

17. §[19]

Népellenes bűntettben bűnös az is:

1. aki a 15. § 2. pontjában meghatározott cselekmények elkövetését megakadályozni nem igyekezett, bár ez törvényes hatáskörében módjában állott volna;

2. aki anélkül, hogy evégből vele szemben közvetlenül vagy közvetve kényszer alkalmaztatott volna, a németek által Magyarországon szervezett Volksbundba tagként belépett vagy fasiszta, illetőleg demokráciaellenes pártban, szervezetben vagy alakulatban tisztséget vállalt avagy tagként tevékeny működést fejtett ki;

3. aki - a 11. § 6. pontjának, illetőleg a 15. § 4. pontjának esetét ide nem értve - nvomtatványban (bármilyen módon sokszorosított iratban), gyülekezet előtt, rádió után vagy egyébként nyilvánosan népellenes vagy demokráciaellenes intézkedések meghozatalát sürgette vagy a meghozattakat feldicsérte;

4. aki kényszerű szükség nélkül a nép- vagy demokráciaellenes hirverés szolgálatába szegődött;

5. aki magatartásával fasiszta- (nyilas-, német-, háboru-) ellenes vélemény nyilvánítását akadályozta;

6. aki a 11., 13., 15. §-ban vagy a jelen §-ban felsorolt cselekmények valamelyikére nézve - a Btk. 378. §-ának esetét kivéve - a Btk. 374. vagy 375. §-ában meghatározott bünpártolást követ el;

7. aki tudomással bir arról, hogy valaki a 11. § 5. pontja alá eső cselekménnyel kapcsolatos kivégzésnek vagy kínzásnak tettese vagy részese és ezt a hatóságnak haladéktalanul fel nem jelenti.

18. §[20]

Amennyiben más jogszabály a cselekményre súlyosabb büntetést nem rendel, a 17. § 1-7. pontjaiban felsorolt cselekményekre főbüntetésként két évtől öt évig terjedhető börtönbüntetést lehet kiszabni.

19. §

A jelen rendeletben felsorolt bűncselekmények hivatalból üldözendők.

Hatáskör és illetékesség

20. §

A jelen rendelet 11., 13., 15. és 17. §-aiban meghatározott bűncselekmények feletti itélkezés a népbiráskodás elé tartozik.

A népbiróság hatásköre kiterjed továbbá:

az 1921. évi III. tc. 1-5. §-aiban,

az 1930. évi III. tc. 58-59. §-aiban,

az 1878. évi V. tc. IV. fejezetében,

az 1878. évi V. tc. 172. §-ának 1. bekezdésében (1912. évi LXIII. tc. 19. §) meghatározott bűncselekményekre,

valamint a jelen §-ban eddig felsorolt bűncselekményekkel összefüggésben levő más bűncselekményekre, különösen az 1878. évi V. tc. XVIII., XX., XXI., XXII., XXXVI., XXXVII., XXXVIII. és XXXIX. fejezeteiben meghatározott bűncselekményekre.

21. §[21]

A 20. § utolsó bekezdésében felsorolt bűncselekményekben az ott megjelölt összefüggés nélkül a népbiróság csak abban az esetben bir hatáskörrel, ha a cselekmény politikai jellegű.

Ha atekintetben, hogy a cselekmény politikai jellegü-e, a Bp. szerint illetékes ügyészségnek és a népügyészségnek álláspontja eltérő, a főügyész dönt.

22. §[22]

A népbiróság a fiatalkorúak bűnügyében is eljár.

Ha a fiatalkora a cselekményt élete tizenötödik évének betöltése után követte el, a Bn. II. fejezetének IV. cikkében meghatározott intézkedéseken felül a 3. §-ban felsorolt büntetések alkalmazásának is helye van. Halálbüntetést mégis csak akkor lehet kiszabni, ha a fiatalkorú a cselekmény elkövetésekor tizenhatodik életévét már betöltötte.

A 3. § 5-7. pontjaiban felsorolt mellékbüntetéseket a tizenötödik életévét még be nem töltött fiatalkorúval szemben is alkalmazni lehet.

A népbiróság előtti eljárásban fiatalkorúval szemben dorgálásnak és próbárabocsátásnak nincs helye.

23. §

Az illetékességre az 1896 évi XXXIII. tc. II. fejezetében foglaltak irányadók.

Ha a gyanusitott ellen több helyen elkövetett több bűncselekmény gyanuja merül fel, ugy az eljáró nép ügyész a cselekmények és az esetleges bizonyítékok megjelölésével az ügyet a gyanusított lakóhelye szerint illetékes népbiróság mellett működő népügyészséghez teszi át további eljárás végett.

Népügyészség

24. §

A népbiróság előtt a vádat a népügyész képviseli. A népügyészeket és azok vezetőit az igazságügyminiszter nevezi ki a birói és ügyvédi vizsgával vagy szükség esetén jogtudori oklevéllel rendelkező egyének közül, a helyi nemzeti bizottság ajánlása, illetve meghallgatása után. Az igazságügyminiszter a népügyészeket bármikor felmentheti.

A népügyész működésének tartama alatt, amennyiben még nem kinevezett ügyész, a bírákra és ügyészekre felállított I. fizetési csoport 4. fokozatának megfelelő fizetést kap.

A népügyész más kereső foglalkozást nem folytathat.

A népügyész alkalmazása ideiglenes. Felmentésekor, amennyiben az igazságügyminiszter ügyésszé ki nem nevezi, háromhavi fizetést kap végkielégítésül.

A népügyész, amennyiben még ügyészi esküt nem tett, a 17/1945. ME rendelet 2. §-ában irt esküt tesz az ügyészség vezetője előtt.

A közvádló tennivalóinak ellátásával az igazságügyminiszter egyes ügyekben a nép-ügyétzség szervezetén kivül álló személyt is megbízhat. A megbízott közvádlót e megbízatása körében ugyanazok a jogok illetik, mint a népügyószt. A megbízott közvádló díjazása iránt az igazságügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértve esetenkint intézkedik.[23]

25. §

Az igazságügyminiszter felügyeleti joga tekintetében az 1871. évi XXXIII. tc. 5. §-át, illetve a 4600/1899. IM rendeletet, valamint az azokat kiegészítő jogszabályokat kell alkalmazni.

26. §

A népügyész az általa szerkesztett vádiratokat és határozatokat saját maga irja alá, s azokat a népügyészség vezetője láttamozza. Láttamozás nélkül határozat, vádirat ki nem adható.

A népügyész az általa aláirt határozatokért a felelősséget saját személyében viseli. A láttamozott határozatokért a vezető népügyész is felelős.

27. §

A törvényszék és az ügyészség vezetője együttesen jelöli ki a népügyészség segédszemélyzetét a bíróságok és az ügyészség segédszemélyzetéhek tagjai közül.

28. §

Ugyancsak együttesen jelöli ki a törvényszék és az ügyészség vezetője a népügyészség helyiségeit ugy, hogy azok lehetőleg a népbiróság részére kijelölt helyiségek közelében legyenek.

29. §

A nyomozás tekintetében a Bp. 83-86. §-ai alkalmazandók.

30. §

A Bp. XII. fejezetében a vizsgálóbíróra megszabott jogok (kötelességek) a népügyészt illetik.

31. §

A népügyész feljelentést csak abban az esetben vehet figyelembe, ha abban a feljelentő pontos lakcímét feltünteti és azt aláírja. A hiányos vagy hamis név alatt tett, nyilván alaptalan feljelentést figyelembevenni nem szabad.

Szóbeli feljelentésről a népügyész jegyzőkönyvet vesz fel, amely a feljelentő nevét és lakcímét, a feljelentés alapját képező tényeket és a vonatkozó bizonyítékokat tartalmazza. A jegyzőkönyvet a feljelentővel alá kell iratni.

A népügyészség előtt tett feljelentés esetében a feljelentő ellen az 1914. évi XLI tc. 20. §-ába ütköző cselekmény miatt eljárást inditani nem lehet. Ez a rendelkezés nem érinti a Btk. XIII. fejezetének alkalmazását.

32. §

A 15/1945. ME rendelet 19. §-ának 2. pontja alapján a népbiróság elé utalt ügyeket a népügyészhez kell megküldeni. A népügyész az igy áttett ügyekben ugy jár el, mint a feljelentésre megindult ügyekben.

33. §[24]

Az előzetes letartóztatást a népügyész rendeli el a Bp. 141. §-ában felsorolt esetekben.

Az előzetes letartóztatás elrendelése ellen felfolyamodásnak helye nincs.

Amennyiben a népügyész nem állította a terheltet 30 nap alatt ügyének letárgyalása végett a népbiróság elé, vagy ugyanezen idő alatt nem nyujtott be vádiratot a népbirósághoz, az előzetes letartóztatást meg kell szüntetni, vagy az iratokat haladéktalanul a népbiróság elé kell terjeszteni. A népbiróság az előzetes letartóztatás fenntartása tárgyában három nap alatt határozni köteles. Az előzetes letartóztatást a népbiróság is elrendelheti. A népbiróság az előzetes letartóztatást a népügyész indítványára 30 nappal meghosszabbíthatja. Az előzetes letartóztatás meghosszabbításának több izben is helye lehet. Érdemleges tárgyaláson az előzetes letartóztatás a népbiróság érdemi határozásának hozataláig is meghosszabbítható. Az előzetes letartóztatás azonban a népbirósági itélet meghozataláig összesen 6 hónapot nem haladhat meg.

Amennyiben azonban a népbiróság a vád tárgyává tett valamely büncselekmény tekintetében a vádlott bünösségét megindokolt közbenszóló határozattal megállapítja, ugy az előzetes letartóztatás további 6 hónappal hosszabbítható meg.

A népbiróság itéletének kihirdetése után meghosszabbított előzetes letartóztatás az ügyben hozandó jogerős határozat hozataláig tart.

34. §

A népügyész vagy vádiratot nyujt be, vagy csekélyebb jelentőségű ügyekben a Te. 107., 108. §-ainak megfelelő alkalmazásával terheltet a népbiróság elé állítja.

35. §

Közbenső eljárásnak helye nincs.

36. §

A védelem tekintetében a Bp. V. fejezete alkalmazandó.

A népbiróságok

37. §

Minden törvényszéki székhelyen népbiróságot kell felállítani. Az igazságügyminiszter ugyanazon népbiróság keretén belül több tanács felállítását rendelheti el.[25]

38. §

A népbirósági tárgyalásra a törvényszék vezetője jelöl ki alkalmas helyiséget.

39. §[26]

A népbírósági tanács hat tagból áll.

A Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült öt politikai párt (Független Kisgazdapárt, Magyar Kommunistapárt, Nemzeti Parasztpárt, Polgári Demokratapárt, Szociáldemokrata Párt) helyi szervezetei, ugyszintén az Országos Szakszervezeti Tanács helyi szervezete a jelen rendelet hatálybalépésétől számított nyolc nap alatt annyiszor egy-egy rendes és két-két póttagot jelölnek ki, ahány tanács szervezését az igazságügyminiszter elrendelte. A népbirósági tanács a kijelölt rendes tagokból alakul meg. A tanács valamelyik rendes tagjának akadályoztatása esetében a vezető biró annak a pártnak (szakszervezetnek) az első póttagját hívja be, amely pártnak (szakszervezetnek) tagja az akadályozott személy. A póttag akadályoztatása esetében a második pótlag behívására kerül sor; ha pedig ez is akadályozott, uj beküldésnek van helye.

Nem járhat el népbiróként az, akit bűntett, nyereségvágyból elkövetett vétség vagy fasiszta jellegü cselekmény miatt elitéltek. A jelen rendelet alkalmazása szempontjából nem lehet büntetett előéletünek tekinteni azt, akit fasisztaellenes cselekmény vagy az ugynevezett zsidótörvényben meghatározott valamely cselekmény miatt ítéltek el.

A beküldés alkalmával be kell mutatni a tagok és póttagok írásbeli nyilatkozatát, amelyben büntetőjogi felelősségük tudatában kijelentik, hogy az előbbi bekezdés értelmében büntetlen előéletűek.

Ha a népbiróság székhelyén a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártok közül valamelyik működést nem fejt ki, a hiányzó tagot és póttagokat a vezető biró sorsolja ki a működő pártok által ajánlott öt-öt személy közül.

A kijelölt tag és póttag a megbízást nem Utasíthatja vissza.

A népbiróság tagjainak és póttagjainak megbízása három hónapig tart, a megbízás azonban megismételhető.

40. §

A népbiró tárgyalási naponként az igazságügyminiszter által megállapítandó dijat kap. A díjazás összege ez idő szerint tárgyalási naponként 20 P. Tárgyaláson kívüli ülésért dijazás nem jár.

A költségeket - ideértve a helyszinre történő esetleges kiszállással felmerülő költségeket - a székhely szerinti törvényhatóság előlegezi az államkincstár helyett.

41. §[27]

42. §

Az igazságügyminiszter minden tanács mellé szakképzett tanácsvezető birót (továbbiakban: vezető biró) és helyettes bírót jelöl ki.

Népbirósági eljárás

43. §

A tárgyalás előkészítése (a vádlott és a tanuk megidézése, a tanács tagjainak és póttagjainak értesítése) a vezető biró feladata. Ugyancsak a vezető biró jelöli ki a székhelyen lévő bíróságok fogalmazói személyzete közül a jegyzőkönyvezetőt is.

44. §

A jegyzőkönyv vezetésére a Bp. 331-332., valamint a Te. 113. §-ai irányadók.

45. §

A népbirák az első tárgyalás előtt esküt (fogadalmat; tesznek. Az esküt a vezető biró veszi ki. Az eskü szövegére a 45010/1945. IM rendelet 1. §-a irányadó. Fogadalomtétel esetén az esküszöveg a 15/1945. ME sz. rendelet 8. §-a 3. bekezdésének megfelelően helyesbítendő.

46. §

A vezető biró, népbiró, jegyzőkönyvvezető, népügyész kizárására a Bp. VI. fejezete irányadó.

47. §

A tárgyalást a vezető biró vezeti a Bp.-nak a főtárgyalásra vonatkozó rendelkezései szerint.

A vádlotthoz, tanuhoz a vezető biró kérdései után a népbirák, a népügyész és a védő - a tanukhoz ezeken felül a vádlott is intézhet kérdéseket.

48. §

A népbiróság a bizonyítási eljárás teljes lefolytatása előtt a már bebizonyitottnak látszó bűncselekmények tekintetében közbenszóló határozattal állapithatja meg a vádlott bűnösségét. Ilyen határozatot - amely az itélethozatalra megállapított eljárással történik -, a népbiróság csak abban az esetben hoz, ha a vádlott letartóztatásban van és előrelátható, hogy a letarlóztatás leghosszabb tartamának (6 hónap) lejártáig az összes vád tárgyává tett cselekmények tekintetében a főtárgyalás le nem folytatható. A közbenszóló határozatot a népbiróság indokolni köteles.

Közbenszóló határozat alapján a vádlott előzetes letartóztatása csak abban az esetben hosszabbitható meg, ha feltehető, hogy az ügyben hozandó ítélet a vádlottat legalább egy évi szabadságvesztés büntetéssel fogja sujtani.

A közbenszóló határozat ellen fellebbezésnek helye nincs.

Az ügyben hozandó ítéletet a népbiróság a közbenszóló határozatra tekintet nélkül hozhatja meg.

49. §[28]

A bizonyítási eljárás befejezése után a tanács határozathozatalra vonul vissza. A tanácskozás zárt s azon a népbirákon kivül a vezető biró és a jegyzőkönyvvezető vesz részt.

A tanácskozáson a vezető biró összefoglalja a tárgyalás eredményét, szakszerü felvilágosítást nyujt az alkalmazható törvény-, illetve rendelet-helyekről, a kiszabható büntetésnemekről és azok mértékéről. A vezető bíró a bűncselekmény elkövetésének bizonyított voltára nézve csak akkor nyilvánít véleményt, ha erre nézve a tanácsnak legalább egy tagja felkéri. Tilos azonban véleményt nyilvánítania a tekintetben, hogy mint itélőbíró, milyen nemű és mérvű büntetést szabna ki.

A tanács előbb abban a kérdésben határoz, hogy milyen büncselekmény, illetve bűncselekmények bizonyítása állapitható meg.

A szavazás sorrendjét a népbirák életkora határozza meg akként, hogy legelőszőr a legidősebb, legutoljára pedig a legfiatalabb népbiró szavaz. Szavazategyenlőség esetében a vezető biró is szavaz.

A bűnösség kérdésében való döntés után a vezető biró újból felvilágosítást ad a népbiráknak arra vonatkozólag, hogy a már megállapitott bűncselekményekre milyen nemű és mérvű büntetések szabhatók ki. A népbirák a fentirt sorrendben szavaznak a kiszabandó büntetés neméről és mérvéről.

Amennyiben a határozathozatalhoz szükséges három egybehangzó vélemény (szavazat) nem alakulna ki, a vezető biró jogosult két népbiró egybehangzó szavazatához csatlakozni. Ettől az esettől eltekintve, a vezető birónak szavazati joga nincs.

A szavazásról csak abban az esetben kell jegyzőkönyvet felvenni, ha azt a vezető biró szükségesnek tartja.

Az ítéletet a vezető biró szerkeszti a fennálló törvényes rendelkezések szerint.

50. §

Ha a vezető bíró meggyőződése szerint a népbirák határozatukat a törvények, illetve a jelen rendelet lényeges intézkedéseinek megsértésével hozták és a határozat ellen fellebbezésnek helye nincs, - a vezető biró borítékba zárt, indokolt előterjesztéssel fordulhat a Népbíróságok Országos Tanácsához a vádlott javára. A vezető bírónak ezt az elhatározását kinyilvánítania nem szabad s az előterjesztésnek halasztó hatálya nincs.

51. §

A népbiróság és a Népbiróságok Országos Tanácsa ítéletét "A MAGYAR NÉP NEVÉBEN" hozza.

52. §

A bűnvádi perrendtartásban felsorolt eseteken kivül, a jogerőre emelkedett ítélet rendelkező része kiadandó a népügyészségnek, az Országos Bünügyi Nyilvántartó Hivatalnak, az elitélt lakhelye szerint illetékes törvényhatósági elöljáróságnak, a központi választmánynak és a lakáshivatalnak.

Fellebvitel

53. §[29]

A népbiróság itélete ellen a népügyész az elitélt terhére fellebbezéssel élhet. A népügyész által bejelentett fellebbezés alapján az ítélet az elitélt javára is megváltoztatható.

Az elitélt abban az esetben, ha a 11. § 1-6. pontja alá eső cselekmények valamelyikében mondták ki bűnösnek, a népbiróság ítélete ellen egyáltalán nem, egyéb esetekben pedig csak a halált vagy az öt évet meghaladó szabadságvesztésbüntetést kimondó itélet ellen élhet fellebbezéssel. Az elitélt által az ítélet ellen bármilyen formában vagy elnevezéssel bejelentett jogorvoslat fellebbezésnek tekintendő.

A védő - a 6. §-ban megjelölt eljárás kivételével - csak az elitélt hozzájárulásával jelenthet be fellebbezést. A védő egyébként ugyanolyan korlátok között élhet fellebbezéssel, mint az elitélt.

A népfőügyész az elitélt által bejelentett fellebbezéshez az elitéit terhére csatlakozhatik (1928: X. tc. 29. §).

A népbiróság előtti eljárásban a Bp. 388. §-ának utolsó bekezdése nem alkalmazható.

Halálbüntetést kiszabó itélet, ellen bejelentett fellebbezés esetében a népbiróság az ügyet az itélethozataltól számított nyolc nap alatt köteles a Népbiróságok Országos Tanácsához felterjeszteni. Az ilyen itélet szóbeli indokait a kihirdetés alkalmával részletesen ki kell fejteni és az ítéletet három nap alatt írásba kell foglalni. A Népbiróságok Országos Tanácsa az ügyben az iratoknak hozzá érkezésétől számított három nap alatt köteles a lehelőség szerint minél közelebbi tárgyalási határnapot kitűzni, illetőleg a bizonyítás kiegészítése tárgyában intézkedni.

Ha a jelen szakasz a halálbüntetést kimondó itélet ellen a fellebbezést kizárja és a népbiróság a Bp. 497. §-ának megfelelő eljárásban akként határozott, hogy az elitélt kegyelemre nem méltó, a halálbüntetést ettől számított két órán belül végre kell hajtani.

Az előbbi bekezdés esetében az itéletet rövid indokolással együtt azonnal irásba kell foglalni.

Népfőügyész

54. §

A Népbiróságok Országos Tanácsa előtt a vádat a népfőügyész vagy helyettese képviseli.

Népfőügyész vagy helyettesei csak birói és ügyvédi vizsgát tett egyének lehetnek, akiket az igazságügyminiszter javaslatára a kormány nevez ki.

A népfőügyész a bírákra és ügyészekre megállapított III. fizetési csoport 1. fokozatának, helyettesei a II. fizetési csoport 1. fokozatának megfelelő illetményben részesülnek, amennyiben egyéb közhivatali állásukban magasabb illetményük nincs.

E rendelet 24., 25. és 26. §-ai a népfőügyészre és helyetteseire megfelelően alkalmazandók.

55. §

A népfőügyész a népügyész által bejelentett fellebbezést vagy csatlakozást visszavonhatja.

A népfőügyészre és helyetteseire nézve a főügyészre és helyettesére vonatkozó jogszabályok megfelelően alkalmazandók.

Népbiróságok Országos Tanácsa

56. §

A népbiróságok jogorvoslattal megtámadott ítéleteit a Népbiróságok Országos Tanácsa bírálja felül.

A Népbiróságok Országos Tanácsa öttagu tanácsokban jár el, a tanácsok számát az igazságügyminiszter határozza meg.

A Népbiróságok Országos Tanácsának székhelye a kormány mindenkori székhelye.

57. §

A rendelet 39. §-ában felsorolt mindegyik politikai párt országos vezetősége a felállítandó minden egyes tanácsba beküld egy-egy bírói és ügyvédi vizsgát tett, büntetlen előéletü (39. § 3. bek.) állandó tanácstagot. Az igy megalakult tanács egy tagját az igazságügyminiszter a tanács vezetésével megbizza.

Minden egyes politikai párt a tanácsok számára tekintet nélkül egy póttagot jelöl ki.

A pártok a tanács tagjaiul kijelölt tagok és póttagok megbízatását vissza nem vonhatják.

A kijelölt tanácsvezető tagok és póttagok a Tanács működése alatt a bírákra és ügyészekre megállapított III. fizetési csoport 1. fokozatának megfelelő illetményekben részesülnek, amennyiben mint köztisztviselők részére magasabb illetmény egyébként megállapítva nincs.

A rendes- és póttagok más kereső foglalkozást nem folytathatnak.

A tagok és póttagok eskütételére a 45. § megfelelően alkalmazandó azzal, hogy az. esküt (fogadalmat) a Népbiróságok Országos Tanácsának elnöke előtt kell letenni.

58. §

A Népbiróságok Országos Tanácsa az elnök vezetése alatt áll, akit az igazságügyminiszter nevez ki. Illetményeire nézve az 57. § negyedik bekezdése irányadó.

Az elnök a Népbiróságok Országos Tanácsának ügyvitelével felmerülő teendőket végzi (póttagok behívása. Ügyek szétosztása, sürgősség elrendelése, stb.).

59. §

A Népbiróságok Országos Tanácsának jegyzője az igazságügyminiszter által berendelt biró vagy bírósági fogalmazó.

60. §

A Népbiróságok Országos Tanácsa előtti eljárásra a Bp. és az 1928. évi X. tc. 33. §-ának rendelkezései megfelelően alkalmazandók azzal, hogy a tanács a bizonyítást maga is felveheti, avégett valamelyik biráját kiküldheti, de a bizonyítás felvétele végett bármelyik bíróságot is megkeresheti. A tárgyalásra vagy a bizonyítás felvételére az előzetes letartóztatásban lévő vádlottat csak abban az esetben kell elővezetni, ha ezt a tanács elrendeli. Egyébként a vádlott és védője a tárgyalásról vagy bizonyitásfelvételről értesítendő, de az értesítés elmaradása az eljárás ismételésére okul nem szolgálhat.

61. §

A vezető biró előterjesztése (50. §) tárgyában a tanács zárt ülésben határoz.

A tanács a következő határozatokat hozza:

1. az előterjesztést figyelmen kivül hagyja,

2. bizonyítást rendel el és annak felvételére

a) tárgyalást tüz ki,

b) saját biráját kiküldi,

c) valamelyik bíróságot megkeresi,

3. a népbiróság ítéletét feloldja és az ügyet ujabb eljárás végett ugyanazon, vagy az általa kijelölt más népbirósághoz megküldi,

4. a népbiróság ítéletét a vádlott javára megváltoztatja.

A 2. pont b) és c) eseteiben a bizonyítás felvétele után a tanács tárgyaláson határoz.

62. §

A vádlott által bejentett fellebbezés és a népügyész által bejelentett csatlakozás tárgyában a Népbiróságok Országos Tanácsa a Bp. XX. fejezetének II. címében foglaltak szerint határoz.

A Népbiróságok Országos Tanácsa a fellebbezés folytán eléje került itéletet egész terjedelmében bírálja felül.

Ujrafelvétel

63. §

Az itélet jogerőre emelkedése után ujrafelvételnek van helye.

Ujrafelvételre a Bp. XXI. fejezete megfelelően alkalmazandó azzal, hogy az elitélt terhére ujrafelvételnek csak az itéletnek jogerőre emelkedésétől számított két éven belül van helye.

Vegyes határozatok

64. §

Amennyiben a jelen rendeletből más nem következik, az 1896. évi XXXIII. tc. és az azt kiegészítő törvények, illetve rendelkezések megfelelően alkalmazandók.

65. §

E rendeletnek a vagyonelkobzás végrehajtására vonatkozó eljárását a pénzügyminiszter rendeleti uton szabályozza.

66. §

E rendelet végrehajtása során (elmerülő eljárási és szervezeti kérdéseket az igazsáügyminiszter rendelettel szabályozza.

67. §

A népügyész a helyi lakáshivatal előtti fel használás céljára bizonyítványt állithat ki arról hogy a kérelmező ellen népbírósági eljárás nincs folyamatban.

68. §

Ez a rendelet kihirdetésével lép hatályba.

Debrecen, 1945. évi január hó 25.-én.

Dálnoki Miklós Béla s. k.,

miniszterelnök