1948. évi LXI. törvénycikk

a községi illetőség megszüntetéséről

Emlékezetül adom mindenkinek, akit illet, hogy Magyarország Országgyűlése a következő törvénycikket alkotta:

1. § A községi illetőség jogintézménye megszűnik.

2. § Ahol valamely jogszabály a községi illetőségre (illetőségi helyre) utal, ott ahelyett - amennyiben a kormány rendelettel eltérő szabályt nem állapít meg - a belföldi lakóhelyet, külföldön lakó személyre nézve pedig az utolsó belföldi lakóhelyet kell érteni.

3. § (1) A jelen törvény hatálybalépése előtt létrejött nemzetközi szerződés rendelkezéseit akkor is alkalmazni kell, ha azok a jelen törvény rendelkezéseitől eltérnek.

(2) Amennyiben az (1) bekezdésre tekintettel a jelen törvény hatálybalépése után községi illetőség megállapítására van szükség, a községi illetőséget az arra nézve fennállott jogszabályok alapulvételével a belügyminiszter állapítja meg.

4. § (1) A jelen törvény hatálybalépésének napját a belügyminiszter rendelettel állapítja meg; ezzel a nappal az 1886: XXII. tc. 5-14., 16-18. §-a, 164. §-ának első és második bekezdése, az 1896: XXVI. tc. 24. §-a, az 1903: V. tc. 16. §-a, valamint az egyéb jogszabályoknak a jelen törvénytől eltérő rendelkezései hatályukat vesztik.[1]

(2) A jelen törvény végrehajtásáról - az érdekelt miniszterekkel egyetértve - a belügyminiszter gondoskodik.

E törvénycikk kihirdetését elrendelem.

Ezt a törvénycikket mint a nemzet akaratát mindenki köteles megtartani.

Kelt Budapesten, ezerkilencszáznegyvennyolcadik évi december hó huszonnegyedik napján.

Szakasits Árpád s. k.,

köztársaság elnök

Dobi István s. k.,

miniszterelnök