8750/1948. (VIII. 20.) Korm. rendelet

a kényszerfelszámolásra vonatkozó jogszabályok hatályának kiterjesztése és a hitelsértésről szóló 1932: IX. tc. 4. §-ának kiegészítése tárgyában

A magyar köztársaság kormánya az 1946: XVI. tc. 1. §-ában foglalt és legutóbb az 1948: XXIV. törvénycikkel meghosszabított felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. § (1) Ha az adós bejegyzett kereskedő és tartozásai vagyonát meghaladják, vagy egyébként fizetésképtelenné vált, avagy fizetéseit megszüntette és kötelezettségeinek tőkeösszeg szerint számított legalább 50%-a az állammal, vagy állami vállalattal szemben áll fenn, a csődöt, illetőleg a csődönkívüli kényszeregyességi eljárást megindítani, illetőleg folytatni nem lehet, hanem ezek helyett kényszerfelszámolásnak van helye. Az állammal szemben fennálló kötelezettségek arányának megállapításánál, az adókat és egyéb köztartozásokat is figyelembe kell venni. A jelen rendelet értelmében lefolytatandó eljárás az adók és egyéb köztartozások tekintetében a fennálló esetleges külön kielégítési jogokat nem érinti.

(2) Az előbbi bekezdés esetében a kényszerfelszámolásra a pénzintézeteknek a Pénzintézeti Központ közbenjöttével foganatosított kényszerfelszámolása tárgyában kibocsátott 920/1947. ME rendelet (Rendeletek Tára 90. lap), valamint az ezt módosító és kiegészítő rendeletek rendelkezései irányadók a jelen rendeletben megállapított eltérésekkel.

2. § (1) A csődnyitásra és a kényszeregyességi eljárás megindítására vonatkozó kérelem folytán a bíróság minden esetben tárgyalást rendel el és arra az adóst, valamint a Pénzintézeti Központot, ha pedig a kérelmet nem az adós terjesztette elő, a kérelem előterjesztőjét is megidézi.

(2) A tárgyalás határnapját akként kell kitűzni, hogy a Pénzintézeti Központ részére megfelelő idő álljon rendelkezésre annak megállapítására, hogy az adós kötelezettségei között fennáll-e a jelen rendelet 1. §-ában meghatározott arány.

3. § (1) A tárgyaláson a Pénzintézeti Központ kiküldötte nyilatkozik, arra nézve, hogy a kényszerfelszámolási eljárás megindításának a jelen rendelet 1 §-ában meghatározott előfeltétele fennáll-e. A Pénzintézeti Központ nyilatkozata a bíróságra irányadó és az vita vagy bizonyítás tárgyává nem tehető.

(2) Ha az eljárás során az derülne ki, hogy az állam, vagy az állami vállalatok követelése nem éri el az 1. §-ban meghatározott mértéket, ez a folyamatban levő kényszerfelszámolási eljárás folytatását nem érinti.

4. § (1) A 920/1947. ME rendelet 12., 19., 24., 27-29. §-ának a jelen rendelet értelmében elrendelt kényszerfelszámolási eljárásban való alkalmazása során a társaság igazgatósága helyett egyéni cégnél a tulajdonost, közkereseti társaságnál a tagokat, betéti társaságnál a beltagokat, korlátolt felelősségű társaságnál az ügyvezetőket, az idézett rendelet 23. és 26. §-ainak alkalmazása során pedig korlátolt felelősségű társaság esetében közgyűlés helyett a taggyűlést, illetőleg az 1875: XXXVII. tc. 174. §-a helyett az 1930: V. tc. 40. §-át kell érteni. A jelen rendelet értelmében elrendeli kényszerfelszámolási eljárásban hitelezőbizottság és döntőbizottság (920/1947. ME rendelet 38-42. §) alakításának nincs helye.

(2) Ha a tartozások kielégítése után fennmaradó vagyonhoz olyan gépek, vagy egyéb üzemi, illetőleg üzleti berendezési tárgyak és ezek elhelyezésére szolgáló épületek, vagy egyéb ingatlanok tartoznak, amelyekre állami vállalat igényt tart, az illetékes ipari igazgatóság azokat az állami vállalat részére a rendes forgalmi érték megtérítése ellenében nyolc nap alatt igénybe veheti. Annak, hogy a forgalmi érték vitás, az igénybevételre halasztó hatálya nincs; ebben az esetben a felajánlott összeget ki kell fizetni és az ezt meghaladó igényt a törvény rendes útján lehet érvényesíteni.

(3) A tartozások kielégítése után fennmaradó vagyont - ideértve az előbbi bekezdés alapján igény heveit tárgyakéri járó összeget is - a tulajdonosnak ki kell adni, illetőleg a közkereseti és betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság tagjai közt, a részvényesek, illetőleg a szövetkezeti tagok közt a társasági szerződés, illetőleg az alapszabályok rendelkezéseihez képest az üzletrészeik, illetőleg részvényeik aránya szerint kell felosztani.

5. § (1) A jelen rendelet alkalmazása szempontjából állami vállalatnak kell tekinteni azt a vállalatot,

a) amelynek egészben vagy legalább felerészben az állam a tulajdonosa.

b) amelynél az alaptőkét (az üzletrésztőkét) képviselő részvényeknek (üzletrészeknek), illetőleg a törzstőkének legalább 50%-a az állam tulajdonában van,

c) amely állami kezelésben van,

d) amelynek egészben, vagy legalább felerészben olyan vállalat a tulajdonosa, illetőleg amelynél az alaptőkét (üzletrésztőkét) képviselő részvényeknek (üzletrészeknek), illetőleg a törzstőkének legalább 50%-a olyan vállalat tulajdonában van, amely az a)-c) pontok értelmében állami vállalatnak minősül.

(2) Nem lehet állami vállalatnak tekinteni a jelen rendelet alkalmazása szempontjából azt a vállalatot, amelyben az 50%-ot elérő nem állami érdekeltség az 1947: XVIII. törvénycikkbe iktatott békeszerződés 28. §-a alá tartozik vagy jogszabályon, illetőleg államközi egyezményen alapszik.

6. § A Pénzintézeti Központ abból a célból, hogy az adós kötelezettségeinek a jelen rendelet 1. §-ában megszabott aránya tekintetében a 3. § értelmében állást foglalhasson, az adós üzleti könyveit és üzleti feljegyzésed megvizsgálhatja és az adóstól adatok szolgáltatását kívánhatja.

7. § (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik. kihágást követ el és hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő az adós, ha üzleti könyveit vagy feljegyzéseit nem bocsátja a Pénzintézeti Központ rendelkezésére, adatszolgáltatási, illetőleg felvilágosítási kötelességének nem tesz eleget, tudva helytelen adatokat szolgáltat vagy ilyen felvilágosítást nyujt.

(2) A pénzbüntetés tekintetében az 1928: X. törvénycikk és a 8960/1946. ME rendelet (Magyar Közlöny 173. szám) rendelkezései azzal az eltéréssel irányadók, hogy a pénzbüntetés legmagasabb összege huszonnégyezer forint.

(3) A kihágás miatt az eljárás a járásbíróság hatáskörébe tartozik.

8. § A 920/1917. ME rendelet 19. §-a harmadik bekezdésének 2. és 3. pontja akként, módosíttatik, hogy az ott megjelölt jogügyletek tekintetében az értékhatár tízezer forint.

9. § A hitelsértésről szóló 1932: IX. tc. 4. §-ának harmadik bekezdése azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy az állam, illetőleg az állami vállalat abban az esetben is jogosult a magánindítvány meglételére, ha követelése a megkárosított hitelezők követeléseinek tőkeösszeg szerint számított többségét nem éri el.

10. § A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba; rendelkezéseit a hatálybalépése után előterjesztett csődnyitási, illetőleg csődönkívüli kényszeregyességi eljárás megindítására irányuló kérelmek tekintetében kell alkalmazni.

Budapest, 1948. évi augusztus hó 12. napján.

Dinnyés Lajos s. k.,

miniszterelnök