1949. évi XIV. törvény

a Magyar Köztársaság és a Román Népköztársaság között az állampolgárság egyes kérdéseinek szabályozása tárgyában Bukarestben, az 1949. évi február hó 10. napján kelt egyezmény becikkelyezéséről

(Az egyezmény megerősítő okiratai Budapesten, 1949. évi május hó 19. napján cseréltettek ki.)

Emlékezetül adom mindenkinek, akit illet, hogy Magyarország Országgyűlése a következő törvénycikket alkotta:

1. § A Magyar Köztársaság a Román Népköztársasággal az állampolgárság egyes kérdéseinek szabályozása tárgyában Bukarestben, az 1949. évi február hó 10. napján kelt egyezményt az ország törvényei közé iktatja.

2. § Az egyezmény eredeti magyar és román nyelvű szövege a következő:

Eredeti román szöveg:

Eredeti magyar szöveg:

Egyezmény

a Magyar Köztársaság és a Román Népköztársaság között az állampolgárság egyes kérdéseinek szabályozása tárgyában.

A Magyar Köztársaság Elnöke

és

a Komán Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlésének Elnöksége

abban a kölcsönös meggyőződésben, hogy mindkét nép érdeke a jószomszédi viszonyt fenntartani, minél inkább megerősíteni az együttműködés szellemét és a két népi demokrácia között fennálló baráti kötelékeket, elhatározták, hogy az állampolgárság egyes kérdéseit egyezmény útján szabályozzák és ebből a célból Meghatalmazotlaikká kinevezték:

a Magyar Köztársaság Elnöke

Dr. BEÉR JÁNOS belügyminiszteri osztályfőnököt,

a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlésének Elnöksége

Dr. MIHALCA ADRIAN igazságügyminiszteri vezértitkárt, akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaiknak kölcsönös közlése után az alábbiakban állapodtak meg :

1. cikk

(1) A Magyar Köztársaság azokat a személyeket - akár magyar, akár román állampolgárok voltak -, akiknek állandó lakóhelye az 1940. évi augusztus hó 30. napján a Magyar Köztársaság területén volt és a jelen Egyezmény aláírásának napján is a Magyar Köztársaság területén van, magyar állam-polgároknak ismeri el, feltéve, hogy a (3) bekezdésben íoglalt feltételnek eleget tesznek.

(2) A Román Népköztársaság azokat a személyeket - akár román, akár magyar állampolgárok voltak -, akiknek állandó lakóhelye az 1940. évi augusztus hó 30. napján a Román Népköztársaság területén volt és a jelen Egyezmény aláírásának napján is a Román Népköztársaság területén van, román állampolgároknak ismeri el, feltéve, hogy a (3) bekezdésben foglalt feltételnek eleget tesznek.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett személyek állampolgárokként való jegyzékbevételük végett a jelen Egyezmény hatálybalépésétől számított kilenc hónapon belül az illetékes helyi hatóságoknál jelentkezni tartoznak. Ezek a személyek az (1) és (2) bekezdésben említett időpontokban fennállott állandó lakóhelyüket kielégítő módon igazolni kötelesek.

(4) Azok a személyek, akik a (3) bekezdésben említett hatóságoknál az ott megjelölt időponton belül történt jelentkezéssel nem nyilvánították ki azt az óhajukat, hogy állampolgárságukat az (1) vagy a (2) bekezdés alapján rendezzék, azt az állampolgárságot tartják meg, amely őket az 1940. évi augusztus hó 30. napján megillette.

(5) Ennek a cikknek a rendelkezései nem alkalmazhatók azokra a személyekre, akik a fenti rendelkezéseknek megtelelő állampolgárságukat egyéb módon rendezték.

2. cikk

(1) A Szerződő Felek azokat a magyar vagy román állampolgárokat, akik az 1910. évi augusztus hó 30. napját követően állandó lakóhelyüket az egyik Szerződő Fél területéről a másik Szerződő Fél területére helyezték át, a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel annak az államnak állampolgáraiként ismerik el, amelynek területén az 1910. évi augusztus hó 30. napján úllaiidó lakóhelyük volt. Az érdekelt személyek ezt az állandó lakóhelyüket kielégítő módon igazolni kötelesek

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók azokra,

a) akiket az illető állam állampolgárságuktól személy szerint megfosztott,

b) akik önként a fasiszta német, Vagy olasz hadsereg kötelékébe léptek.

3. cikk

Az 1. és 2. cikk rendelkezései nem vonatkoznak azokra a személyekre, akik a jelen Egyezmény aláírásának napján az egyik Szerződő Fél által kiállított érvényes útlevéllel tartózkodnak a másik Szerződő Fél területén, valamint azokra a személyekre, akik az 1945. évi április hó 4. napját követően egyéni kérelem alapján valamelyik Szerződő Fél állampolgárságai megszerezték.

4. cikk

(1) Azok a személyek, akik a jelen Egyezmény értelmében nem annak a Szerződő Félnek állampolgárai, amelynek területén állandó lakóhelyük van, hanem a másik Szerződő Fél állampolgárai, állandó lakóhelyük államának állampolgárságát az állandó lakóhely tartamát illető törvényes feltételre tekintet nélkül kérhetik, feltéve, hogy az illető Szerződő Fél területén az 1940. évi augusztus hó 30. napja és az 1948. évi január hó 1. napja közötti időben telepedtek le.

(2) A kérelmet az Egyezmény hatálybalépésétől számított hat hónap alatt kell előterjeszteni.

(3) A Szerződő Felek az (1) bekezdés alapján honosítottak nevét az erre vonatkozó határozat keltétől számított harminc nap alatt egymással közlik.

5. cikk

(1) A Szerződő Felek azokat az állampolgáraikat, akiknek lakóhelye a másik Szerződő Fél területén van az 1. cikkben említett személyek tekintetében legkésőbb a jelen Egyezmény hatálybalépésétől számított tizenkét hónapon belül, az egyéb személyek tekintetében pedig legkésőbb a jelen Egyezmény hatálybalépésétől számított hat hónapon belül útiokmánnyal látják el.

(2) A Szerződő Felek soronkívül állítják ki az útiokmányokat az (1) bekezdésben említett határidő előtt is azoknak az állampolgáraiknak, akik a hazájukba való visszatérés sürgősségét igazolják.

(3) Mindegyik Szerződő fél visszavonja azoknak a személyeknek úliokmányait, akiket a 4. cikk alapján a másik Szerződő Fél honosított.

6. cikk

(1) Senkit sem lehet abból az okból kifolyólag kiutasítani, hogy a jelen Egyezmény rendelkezései folytán nem aunak az államnak váll állampolgárává, mint amelynek területén lakik. A tartózkodási engedélyre nézve hatályban lévő jogszabályok egyébként az ilyen személyek tekintetében is alkalmazhatók.

(2) A Szerződő Felek csak olyan személyt kötelesek területükre befogadni, akit saját állampolgáruknak ismernek el.

7. cikk

(1) A Szerződő Felek a jelen Egyezmény 5. cikke értelmében útiokmányokkal ellátott személyeknek hazájukba való ál-költözését soronkivül engedélyezik.

(2) Az átköltöző személyek mindennemű ingó javaikat - a hatályos jogszabályok rendelkezéseinek szem előtt tartásával - magukkal vihetik.

(3) Az átköltöző személyek az elhagyott állam területén maradó ingó és ingatlan vagyonuk, valamint az azokra vonatkozó jogok tekintetében az átköltöző személyek állal elhagyott állam állampolgáraival egyenlő elbánásban részesülnek.

8. cikk

A Szerződő Felek az állampolgársággal kapcsolatos kérelmek elbírálásánál a családok állampolgársági egysége helyreállításának, illetőleg fenntartásának elvét fogják szem előtt tartani.

9. cikk

Abban az. esetben, ha valamely személy állampolgársága a jelen Egyezmény 1. vagy 2. cikke alapján állapíttatik meg, ez a megállapítás vonatkozik a vele együttélő házastársra is. Az állampolgárság említeti megállapításától számított három hónapon belül azonban a házastárs illetékes hatóságánál kijelentheti, hogy saját állampolgárságát fenntartja.

10. cikk

(1) A Szerződő Felek a másik Szerződő Fél állampolgárait csak akkor honosítják vagy visszahonosítják, ha azokat a másik Szerződő Fél az állampolgársági kötelékből már elbocsátotta.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések a 4. cikk alapján előterjesztett honosítási kérelmekre, nem vonatkoznak.

(3) Az állampolgársági kötelékből való elbocsátást diplomáciai úton kell kérni és a választ a megkeresés megérkezésétől számított három hónap alatt meg kell adni.

11. cikk

A jelen Egyezmény rendelkezései nem érintik a Szerződő Feleknek azt a jogát, hogy valamely személyt az állampolgárságtól hatályos jogszabályaik alapján megfosszanak. Az állampolgárságtól megfosztott személy korábbi állampolgárságát a megfosztás tényével nem nyeri vissza.

12. cikk

A jelen Egyezmény rendelkezései nem nyernek alkalmazást azokra a volt magyar vagy román állampolgárokra, akik harmadik állam állampolgárságát szerezték meg.

13. cikk

A Szerződő Felek minden szükséges intézkedést megtesznek annak megakadályozása végett, hogy területükön a másik Szerződő Fél valamely olyan állampolgára átutazzék vagy letelepedjék, aki a saját állama állal kiállítóit érvényes útiokmánnyal nem rendelkezik.

14. cikk

A jelen Egyezmény! meg kell erősíteni; a megerősítő okiratokat Budapesten kell kicserélni.

15. cikk

A jelen Egyezmény a megerősítő okiratok kicserélésétől Számítolt egy hónap múlva lép hatályba és ettől az időponttól számított: öt éven át marad érvényben.

Ennek hiteléül a Meghatalmazottak ezt az Egyezményt aláírták.

Készült Bukarestben, az 1949. évi február hó 10. napján, két eredeti példányban, magyar és román nyelven.

Beér János s. k. Dr. Mihalca Adrian s. k.,

3. § A jelen törvény kihirdetésének napján - az egyezmény hatálybalépésének napjától kezdődő érvénnyel - lép hatályba. Végrehajlásáról a belügyminiszter gondoskodik.

E törvény kihirdetését elrendelem.

Ezt a törvényt mint a nemzet akaratét mindenki köteles megtartani.

Kelt Budapesten, ezerkilencszáznegyvenkilencedik évi április hó huszonötödikén.

Szakasits Árpád s. k.,

köztársasági elnök

Dobi István s. k.,

miniszterelnök