1949. évi 18. törvényerejű rendelet

a házasságkötést megelőző kihirdetési eljárás megszüntetése tárgyában[1]

1. § A házasság megkötését megelőző kihirdetésre és a kihirdetés alóli felmentésre vonatkozó eljárás a jelen törvényerejű rendelet hatálybalépésével megszűnik.

2. § (1) A házasulók kötelesek házasságkötési szándékukat az illetékes anyakönyvvezetőnél bejelenteni.

(2) Illetékes az az anyakönyvvezető, amelyiknek kerületében a házasulók valamelyikének lakóhelye, ennek hiányában tartózkodóhelye van. Több illetékes anyakönyvvezető közül a házasulók szabadon választhatnak.

3. § A házasulók a bejelentéssel kapcsolatban igazolni kötelesek, hogy házasságkötésüknek törvényszabta előfeltételei fennállanak, továbbá nyilatkozatot kell tenniök arra nézve, hogy szabad akaratelhalározásukból kívánnak házasságot kötni és hogy közöttük legjobb tudomásuk szerint házassági akadály nincs. Ezt a nyilatkozatot a bejelentésbe is bele lehet foglalni. Egyébként az 1894. évi XXXIII. tc. 50. §-a 2-4. bekezdéseinek az előfeltételek igazolására vonatkozó rendelkezései továbbra is irányadók maradnak.

4. § A bejelentést és a nyilatkozatot akár szóval, akár írásban meg lehet tenni. Írásbeli nyilatkozaton a névaláírást hitelesíttetni kell.

5. § Ha a házasságkötés törvényszabta előfeltételei fennállanak, az anyakönyvvezető a bejelentést tudomásul veszi, ellenkező esetben a tudomásulvételt megtagadja. A bejelentés tudomásulvételét megtagadó határozat tekintetében az 1894. évi XXXIII. tc. 60. és 61. §-ának rendelkezései irányadók azzal az eltéréssel, hogy a kihirdetés megtagadása helyett a bejelentés tudomásulvételének megtagadását kell érteni.

6. § Ha magyar állampolgár magyar külképviseleti hatóság előtt (1894. évi XXXI. tc. 29. §-ának e) pontja) kíván házasságot kötni, a bejelentést ennél a hatóságnál kell megtenni. A 3-5. § rendelkezéseit ebben az esetben is megfelelően alkalmazni kell.

7. § A bejelentés hatályát veszti, ha a házasságot a bejelentés tudomásulvételétől számított egy év alatt nem kötik meg.

8. § Ha a házasulók a házasságot a bejelentés tudomásulvételétől számított harminc nap eltelte előtt kívánják megkötni, a bejelentésre az általános közigazgatási beadványi illeték ötszörösét kell leróni.

9. § (1) Ha magyar állampolgár külföldön külföldi hatóság előtt kíván házasságot kötni, a megelőző §-okban szabályozott bejelentésnek magyar hatóság előtt nincsen helye.

(2) Az (1) bekezdés esetében a házasulók kérelmére az igazságügyminiszter ad tanusítványt arról, hogy a házasság a magyar jog szabályai szerint nem ütközik akadályba. A tanusítvány érvényét veszti, ha keltétől számított egy év alatt a házasságot nem kötik meg.

10. § Ha a jelen törvényerejű rendelet hatálybalépése előtt a házasság kihirdetése már elrendeltetett vagy annak kihirdetése alól felmentés adatott, a házasságkötési eljárásra minden tekintetben a jelen törvényerejű rendelet hatálybalépésekor fennállott jogszabályokat kell alkalmazni.

11. § Ahol a fennálló jogszabályok a házasság kihirdetését említik, ehelyett a házasságkötési szándéknak a jelen törvényerejű rendeletben szabályozott bejelentését kell érteni.

12. § Az 1894. évi XXXI. tc. 27. és 28. §-a, 113. §-ának (2) bekezdése, továbbá az 1894. évi XXXIII. tc. 45-49. §-a, 50. §-ának (1) bekezdése, 52-57. §-a, 58. §-ának a határidőt megállapító rendelkezése és 59. §-ának (2) bekezdése, valamint a 400/1949. (15) Korm. rendelet 5. §-a, a 4.239/1949. (196) MT rendelet 5. §-a, végül a fennálló jogszabályoknak a jelen törvényerejű rendelettel ellenkező minden egyéb rendelkezése hatályát veszti.

13. § A jelen törvényerejű rendelet hatálybalépésének napját a belügyminiszterrel egyetértve az igazságügyminiszter, a hatálybaléptetésével kapcsolatban a házasságkötési eljárás körében szükségessé váló részletes szabályokat az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg.

Budapest, 1949. évi november hó 28-án.

Szakasíts Árpád s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Olt Károly s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára