400/1949. Korm. rendelet

a községi illetőség megszüntetéséről szóló 1948. LXI. törvénycikk végrehajtásával kapcsolatos rendelkezések tárgyában

(Közigazgatási rendszám: 5.164.-5.130.)

A magyar köztársaság kormánya községi illetőség megszüntetéséről szóló 1948. LXI. tc. 2. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

I. Gyámhatósági illetékesség

1. §

A gyámhatóság illetékessége az 1877. XX. törvénycikkben, valamint az ezt kiegészítő és módosító jogszabályokban megállapított hatáskörrel arra a személyre terjed ki, akinek lakóhelye a gyámhatóság területén van, továbbá a külföldön lakó arra a személyre, akinek utolsó belföldi lakóhelye a gyámhatóság területén volt.

2. §

Az 1. § alkalmazása szempontjából lakóhely az a község (város), ahol a személy állandó ottmaradás szándékával letelepedik. Kiskorú személy lakóhelyének - kétség esetében - törvényes képviselője lakóhelyét, ha pedig az külföldön van, utolsó belföldi lakóhelyét kell tekinteni.

3. §

A gyámhatósági illetékességet kiskorúnak vagy a gondnokoltnak avagy a kiskorú bármelyik szülőjének, továbbá a gyámnak, illetőleg a gondnoknak, valamint a kiskorú vagy a gondnokolt rokonának (1877. XX. tc. 142. §) kérelmére át lehet ruházni arra az árvaszékre, amelynek területén a kiskorúnak, illetőleg a gondnokoltnak tartózkodóhelye van.

4. §

Az 1-3. § rendelkezései nem érintik a gyermek elhagyottá nyilvánítása tekintetében a 2000/1925. NMM rendelet (Rendeletek Tára 669. lap) 6. §-ában megállapított illetékességi szabályokat.

II. A házassági kihirdetésének helye, ha a házasulónak sem rendes lakóhelye, sem olyan tartózkodóhelye nincs, ahol három hónapnál hosszabb ideig tartózkodott

5. §

Ha a házasulónak rendes lakóhelye nincs, tartózkodóhelyének pedig három hónapnál rövidebb idő óta tartózkodik és nem tud igazolni olyan előbbi tartózkodóhelyet, ahol legalább három hónapon át tartózkodott, a házasságot születési helyén is ki kell hirdetni, ha azonban külföldön született, a kihirdetést elrendelésének helyén kell foganatosítani.

III. A holtnaknyilvánításnak a halál bírói határozattal megállapított tényének anyakönyvi bejegyzése

6. §

(1) A holtnaknyilvánítást és a halálnak bírói határozattal megállapított tényét, valamint a holtnaknyilvánító bírói határozat hatálytalanítását és kiigazítását be kell jegyezni a halotti anyakönyvbe. A bíróság az erre vonatkozó jogerős határozatát a bejegyzésre illetékes anyakönyvvezetőnek megküldeni köteles.

(2) A bejegyzésre az az anyakönyvvezető illetékes, akinek kerületében a holtnaknyilvánított vagy meghalt személynek utolsó lakóhelye volt, ha pedig az utolsó lakóhely ismeretlen vagy külföldön van, az az anyakönyvvezető, akinek kerületében a holtnaknyilvánított vagy meghalt személynek születési helye van, végül ha a születési hely is ismeretlen vagy külföldön van, a budapesti IV. kerületi anyakönyvvezető.

(3) Holtnaknyilvánítás, valamint a halál tényének bírói megállapítása esetében a bejegyzésnek tartalmaznia kell a bíróság megjelölését, továbbá határozatának keltét és ügyszámát, végül azt a napot, amely a vélelmezett elhalálozás, illetőleg a halál napjául megállapíttatott.

IV. Magyar állampolgárság külföldön történt születésének, házasságkötésének és halálának anyakönyvezése külföldi anyakönyvi okirat vagy hiteles adatok alapján

7. §

(1) Magyar állampolgárnak külföldön történt születését, házasságkötését és halálát külföldi anyakönyvi okirat vagy egyéb hiteles adatok alapján a magyar állami anyakönyvbe be kell jegyezni.

(2) A bejegyzésre a budapesti IV. kerületi anyakönyvvezető illetékes.

(3) A jelen § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha magyar állampolgár Magyarországtól más államhoz átcsatolt területen az 1921. évi július hó 26. napja előtt született, kötött házasságot vagy halt meg.

V. Hatálybaléptetés

8. §

A jelen rendelet hatálybalépésével az 1877. XX. tc. 198-199. §-a és az 1894. XXXIII. tc. 47. §-ának második mondata, 74. §-ának első, második és harmadik bekezdése, valamint 77. és 78. §-ai hatályukat vesztik.

9. §

A jelen rendelet az 1949. évi február hó 1. napján lép hatályba; végrehajtásáról a belügyminiszter gondoskodik.

Budapest, 1949. évi január hó 14-én.

Dobi István s. k.

miniszterelnök