4324/1949. (XI. 19.) MT rendelet

az állami vállalatok beruházott vagyonának kötelező leltározása, újraértékelése, nyilvántartása és a beruházások, felújítások, valamint az értékcsökkenési leírás elszámolása tárgyában

(Közigazgatási rendszám: 7.080.)

1. § (1) Az állami vállalatok kötelesek 1950. évi január hó 1. napjával ingatlanaikról, üzemi berendezésükről, felszereléseikről, szabadalmaikról és jogosítványaikról, valamint érdekeltségükről (továbbiakban: beruházott vagyon) leltárt készíteni és azt újraértékelni.

(2) Ennek a rendeletnek alkalmazásában állami vállalatnak kell tekinteni azt a vállalatot, amely az állam tulajdonában van, vagy az állam rendelkezése alatt áll. Ehhez képest ennek a rendeletnek a hatálya kiterjed a korlátlan vagy korlátolt felelősségű nemzeti vállalatokra, továbbá azokra a vállalatokra is, amelyekben az állam tulajdoni érdekeltsége eléri vagy meghaladja az 50%-ot. Tulajdoni érdekeltségnek kell tekinteni a részvények, azt üzletrész, valamint a törzstőke tulajdonát is.

(3) A jelen rendelet szempontjából nem lehet állami rendelkezés alatt állónak tekinteni azt a vállalatot, amelyben az 50%-ot elérő nem állami érdekeltség az 1947. XVIII. tc.-be iktatott békeszerződés 28. cikke alá tartozik, vagy jogszabályon, illetőleg államközi egyezményen alapszik.

(4) Kétség esetén a pénzügyminiszter nyilatkozata irányadó abban a kérdésben, hogy valamely vállalat állami vállalatnak tekintendő-e.

2. § (1) Az újraértékelés a belföldi származású vagy belföldön is előállítható beruházott vagyonrészeknél - a szabadalmak és jogosítványok kivételével - a magyar népgazdaság 1950. évi január hó 1-i termelési viszonyainak alapulvétele mellett megállapítandó újraelőállítási áron, vagy az illetékes miniszter által közölt újraértékelési áron [(3) bekezdés], külföldi származású és ezidőszerint kizárólag külföldön beszerezhető beruházott vagyonrészeknél pedig az 1950. évi január hó 1-i külföldi árak alapulvételével megállapított újrabeszerzési áron történik. Az Országos Tervhivatal által kibocsátott cikklistában szereplő vagyontárgyaknál az újraértékelést a terváron kell végrehajtani. A telket azzal az értékkel kell felvenni, amellyel az a megnyitó forintmérlegben, illetőleg a 290/1949. (8) Korm. rendelet alapján készített megnyitó mérlegben szerepel. Az 1947. évi január hó 1. napja, illetőleg a korlátlan felelősséggel alakult nemzeti vállalatoknál az után a nap után - amely nappal megnyitómérlegüket elkészíteni tartoznak - vett, illetőleg megszerzett telket a vételáron kell felvenni.

(2) Az (1) bekezdésben megállapított értéknél figyelembe kell venni, hogy a beruházott vagyonrész teljesítőképességénél, használhatóságánál és egyéb körülményeknél (pl. anyagfogyasztás) fogva korszerűnek tekinthető-e. Ha a vagyonrész nem korszerű, az (1) bekezdésben meghatározott értékből a műszaki avulást le kell vonni. A műszaki avulással csökkentett érték nem lehet magasabb a hasonló célt szolgáló korszerű beruházott vagyonrész értékének a teljesítőképesség, használhatóság vagy egyéb körülmény figyelembevételével megállapítható arányos részénél, nem lehet viszont alacsonyabb a bontási költséggel csökkentett anyagértéknél.

(3) A beruházott vagyon körébe tartozó vagyontárgyak előállításával foglalkozó szakmára illetékes miniszter a beruházott vagyonrészekről az újraértékelési árat feltüntető jegyzéket adhat ki. A telkekre, valamint az olyan vagyontárgyakra nézve, amelyekről a vagyontárgyak előállításával foglalkozó vállalat szerint illetékes miniszter újraelőállítási árat feltüntető jegyzéket nem ad ki, a vállalat tárgya szerint illetékes miniszter állapíthat meg újraértékelési árat. Ha az illetékes miniszter újraértékelési árat állapít meg, ezeket az árakat kell alkalmazni az újraértékelésnél.

(4) Az újraértékelési kötelezettség kizárólag a befejezett beruházásokra vonatkozólag áll fenn. A folyamatban lévő beruházásokat változatlanul könyvszerinti értékben kell nyilvántartani.

(5) A szabadalmat, jogosítványt és érdekeltséget azok a nemzeti vállalatok, amelyek a 290/1949. (8) Korm. rendelet alapján megnyitó mérleget készítettek, a megnyitó mérlegben feltüntetett értékkel kötelesek vagyonként felvenni. Azok a nemzeti vállalatok pedig, amelyek a 290/1949. (8) Korm. rendelet alapján megnyitó mérleget nem készítettek, a szabadalmat, jogosítványt és érdekeltséget azzal az értékkel kötelesek felvenni, amellyel az az 1947. évi január hó 1-i megnyitó mérlegben szerepelt. Az 1947. évi január hó 1. napja után vett, illetőleg megszerzett szabadalmat a vételáron, illetőleg a megszerzésre fordított költségeknek megfelelő összeggel kell felvenni. Az értéktelenné vált szabadalmat az újraértékelés során beruházott vagyonként felvenni nem szabad. A szabadalom és jogosítvány értékcsökkenésének elszámolásánál a jelen rendelet 7. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

3. § Az újraértékelést 1950. évi október hó 31. napjáig kell befejezni.

4. § (1) Az 1. § hatálya alá eső vállalatoknál az 1949. évi december hó 31. napjáig befejezett beruházásokra és felújításra a Beruházási Banktól ilyen címen vagy kiegészítő tőkejuttatásként ugyanezen időpontig felvett és elszámolt hitelt beruházási alap hozzájárulásként, az 1949. évi december hó 31. napjáig a Beruházási Bankhoz befizetett, illetőleg a vállalatra érvényes számítási alap (termelési érték, bevétel stb.) szerint a vállalat terhére 1949. évre járó felújítási hányadot pedig beruházási alap elvonásként kell elszámolni.

(2) Az 1949. évi december hó 31. napja előtti időre az (1) bekezdés szerint járó felújítási hányad összegét értékcsökkenésként le kell írni.

5. § Az 1950. évi január hó 1. napjától a vállalatok beruházott vagyonának értékét a Beruházási Bank nyilvántartani tartozik.

6. § Mind a korlátolt, mind a korlátlan felelősségű nemzeti vállalat köteles az 1949. évi december hó 31-i zárómérlegével kapcsolatban tőkerendezést végrehajtani és ennek során a vállalat tőkéjét beruházási alapra és forgóalapra szétbontani.

7. § (1) A beruházott vagyonrészek elhasználódása folytán jelentkező értékcsökkenés elszámolására a Népgazdasági Tanács - a pénzügyminiszternek a vállalat szerint illetékes szakminiszterrel és az Országos Tervhivatal elnökével egyetértésben 1950. évi június hó 30. napjáig teendő javaslatára - leírási kulcsokat állapít meg. A leírási kulcsokat szakmánként és ezen belül a szakmák szerint illetékes miniszter által összeállított vagyonrészcsoportokra (pl. üzemi épületek, erőgépek munkagépek gépkocsik stb.) külön-külön kell megállapítani. A leírási kulcsokat a magyarországi tapasztalati számok alapján az egyes vagyonrészek illetőleg vagyonrészcsoportok tényleges elhasználódási folyamatának (időtartam vagy teljesítmény) alapulvételével egy műszakra vonatkozólag kell megállapítani és annak megállapításánál semmiféle tartalékot (pl. rendkívüli értékcsökkenés, műszaki avulás, ócskavas- vagy bontási érték, kamat stb.) számításba venni nem lehet.

(2) A megállapított leírási kulcsok alapulvételével az újraértékelés során a beruházott vagyonrészek eddigi tényleges elhasználódásának megfelelő avulást értékcsökkenésként el kell számolni. Az újraértékelés elkönyvelése alkalmával ezt az értékcsökkenést értékhelyesbítésként külön tételben kell elkönyvelni és ennek összegét a beruházott vagyonrész értékéből közvetlenül levonni nem szabad.

(3) Szabadalmak és jogosítványok lejárt idejére vonatkozó értékcsökkenést a szabadalom és jogosítvány újraértékelt értéke után kell elszámolni és értékhelyesbítésként elkönyvelni. Az értékcsökkenést a szabadalom, illetőleg jogosítvány értékéből közvetlenül levonni nem szabad.

8. § Az 1950. évi január hó 1. napjától kezdődőleg az előbbi § alapján megállapított leírási kulcs alkalmazásával kiszámított évi értékcsökkenés 1/12 része adja azt a leírási hányadot, amelyet a vállalat a Beruházási Banknak havonta befizetni köteles. Az értékcsökkenési leírást csak a befejezett beruházás után lehet elszámolni.

9. § Addig is, amíg az újraértékelés befejeződik, az állami vállalatok az 1950. évben ideiglenesen az időközben történt esetleges módosításokkal helyesbített 1949. évre megállapított, azok a vállalatok pedig, amelyek ilyet az 1949. évben még nem fizettek, az illetékes miniszter által az Országos Tervhivatallal egyetértésben 1949. évi december hó 31. napjáig megállapítandó leírási hányadot kötelesek előlegként befizetni. Az újraértékelés befejezése után köteles a vállalat a 8. § szerint fizetendő végleges leírási hányad összegét megállapítani és a végleges és ideiglenes összeg közötti különbözetet 30 nap alatt a Beruházási Bankkal elszámolni. Az előleg összeget a pénzügyminiszter az illetékes miniszterrel és az Országos Tervhivatallal egyetértve megváltoztathatja.

10. § (1) A beruházott vagyonrészek 1949. évi december hó 31. napja előtt történt átadásából vagy átvételéből keletkező könyvszerinti követelést vagy tartozást, továbbá a vállalatnál a Függő tőkeszámlán és Kincstári tőkehozzájárulási függőszámlán nyilvántartott összegeket az 1949. évi december hó 31. napjával végrehajtandó tőkerendezés során a Tőkerendezési számlára kell átvezetni. Ha azonban a vállalat felügyelete szempontjából illetékes miniszter a vállalat felszámolását rendeli el, a Kincstári tőkehozzájárulási függőszámláról Tőkerendezési számlára áthozott összeget a hitelezők közé, az államkincstár követeléseként kell átvezetni.

(2) Az 1950. évi január hó 1. napjától kezdődőleg az állami vállalatok között történő - beruházott vagyont érintő átruházásokat a Beruházási Bank útján kell elszámolni. A beruházott vagyon elszámolási értékét az átruházott vagyonrész könyvszerinti új értéke teszi. Egyidejűleg a reá eső értékcsökkenés összegét külön kell elszámolni.

(3) Ha az 1950. évi január hó 1. napja után az állami vállalat az államkincstártól vesz át vagy az államkincstárnak ad át beruházott vagyont, az elszámolást a Beruházási Bankon keresztül kell végrehajtani. Az államkincstárnak átadott beruházott vagyonrész értékét a (2) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint kell megállapítani. Az államkincstár által a vállalatnak adott vagyonrészt pedig az ennek a rendeletnek 2. §-ában foglalt rendelkezések szerint újra kell értékelni és az új értékből a 7. § alapján kiszámított értékcsökkenést le kell vonni.

(4) Beruházott vagyonrésznek az államkincstártól való átvétele vagy az államkincstár részére történő átadása esetében az átvevő, illetőleg az átadó hatóság az átruházást a 9440/1948. (204) Korm. rendelet, illetőleg annak végrehajtása tárgyában kiadott 4090/1948. (241) PM rendeletben foglalt szabályok szerint köteles nyilvántartani. Az államkincstár vagyoni illetősége a vagyon átruházásának megfelelően változik.

(5) A (3) és (4) bekezdésben foglalt rendelkezéseket kell értelemszerűleg alkalmazni akkor is, ha az állami vállalat egyéb közülettől (törvényhatóság, város, község stb.) vesz át vagy egyéb közületnek ad át beruházott vagyont.

11. § A könyvjóváírások kérdésének rendezéséről szóló 346/1949. (49) GF határozatnak a jelen rendelettel ellentétes rendelkezései hatályukat vesztik és beruházott vagyonrész átadásánál a könyvjóváírást a Pénzintézeti Központ helyett a Beruházási Bank hajtja végre.

12. § Ennek a rendeletnek a nyilvántartásokra és elszámolásokra vonatkozó rendelkezései végrehajtásáról a pénzügyminiszter, a beruházott vagyon újraértékelésére és az értékcsökkenés leírási kulcsának megállapítására vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról pedig a pénzügyminiszter az illetékes miniszterrel egyetértésben gondoskodik.

Budapest, 1949. évi október hó 21-én.

Dobi István s. k.

a minisztertanács elnöke